Soße Posted Szeptember 24, 2009 Share Posted Szeptember 24, 2009 Egy indiai űrszonda, a Chandrayaan-1 bizonyítékot talált arra, hogy a Hold felszínén jelentős mennyiségű víz található - jelentette be csütörtöki számában a The Times című brit lap. Az újság szerint az adatok ráadásul azt is jelzik, hogy a Holdon még ma is keletkezik víz. Az áttörést jelentő felfedezést az amerikai űrhivatal, a NASA jelenti majd be hivatalosan csütörtökön: az indiai űrszonda fedélzetén ugyanis egy NASA-berendezés van, és ennek révén bizonyosodott be a víz jelenléte. A The Times szerint a felfedezés nyomán megvalósulhat az az álom, hogy két évtizeden belül egy Hold-bázist hozzanak létre, emberi személyzettel. Az indiai Chandrayaan-1 startolása: A tudósok régóta remélték, hogy a Holdon van víz, és ezt felhasználhatják majd az űrhajósok ivásra, illetve (a vizet oxigénre és hidrogénre bontva) a légzésre, valamint az üzemanyag-szükséglet Számos tanulmány megjósolta, hogy a Holdon, a sarkok környékén, a kráterekben lehet jég - de mindeddig erre nem sikerült bizonyítékot találni. Az indiai űrszondán elhelyezett NASA-műszer, egy speciális spektrométer viszont eleve arra lett kifejlesztve, hogy a Hold felszínén, illetve a felszín alatt lévő ásványok elektromágneses sugárzását észlelve a víz után kutasson. Ez volt a Chandrayaan-1 (az első indiai Hold-misszió) egyik legfőbb célja - ennek ellenére a tudósok szerint az eredmény meglepetésnek számít. A képen egy fiatal kráter látható a Hold felszínén, melyben a szonda nagy mennyiségű vízben gazdag ásványt talált: Az pedig kimondottan váratlan felfedezés, hogy még ma is keletkezik víz a Holdon. Az indiai irányítóközpont a múlt hónapban elveszítette az űrszonda felett az ellenőrzést, és így rákényszerült, hogy a tervezettnél előbb nyilvánítsa befejezettnek küldetését: ám a különböző berendezések ekkorra már továbbították adataikat a Földre. És egy tudós szerint amit megtudtak, az "a leglelkesítőbb áttörés legalább egy évtizede." forrás: [origo], NASA -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Becsapódtak a Holdba a szondák, lefotózták a felvillanást Pénteken, október 9-én két amerikai űreszköz csapódott be a Hold felszínébe. Műszaki szempontból a művelet sikeres volt. A tudományos cél annak tisztázása, van-e vízjég az égitesten, ezekre az adatokra még várni kell - de a robbanás fényét és a kráter hősugárzását már most azonosították. A Holdon lévő vízjég nemcsak tudományos szempontból érdekes, hanem a tervezett emberes holdbázisnak is értékes nyersanyag lenne. Ennek a térségnek a vizsgálatára indították az amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) rendszert. A rendszer fő szondája maga az LRO keringőegység, amelytől már az indítás után különvált az LCROSS-rendszer. Utóbbi is két egységből áll: egy kisebb műholdból (SSC) és az egész rendszert indító rakéta utolsó fokozatából. Pénteken (október 9-én) 13.31-kor a rakétafokozat csapódik be a Holdba, 4 perccel később pedig az SSC. A robbanás során kirepülő törmelék elemzésével ki lehet mutatni a vízjeget Friss információk péntek, 17.03 A NASA két órával a becsapódás után tartott sajtótájékoztatót, az ott elhangzottakat tekintjük át az alábbiakban. A küldetés technikailag egyértelműen sikeres volt, a műszerek a várakozásnak megfelelően üzemeltek és bőséggel szolgáltattak információt. A becsapódás a tervezett helyen és időben történt, az adatokat 1 megabit/másodperc sebességgel küldte a Földre az SSC egység. Egyelőre nem tudni pontosan, mit sikerült rögzíteni, de a robbanás fényét és a kráter hősugárzását biztosan megörökítették (az első adatok alapján ez még nem volt bizonyos). A robbanás sugárzása a közepes infravörös tartományban, 600 kilométer távolságból az SSC szondáról fotózva. Balra lent vörös nyíl mutatja a sugárforrást, jobbra lent ennek kinagyított részlete figyelhető meg (NASA) A villanást az ultraibolya detektorral is sikerült azonosítani, emellett a robbanástól keletkezett kráter hősugárzását is megfigyelték, amely az alábbi felvételen látható. Ugyanakkor a robbanás során keletkezett törmelékfelhőnek eddig nem akadtak nyomára a megfigyelések között. A frissen keletkezett kráter hősugárzása lent, a kinagyított felvételen (NASA) Sok földi obszervatórium követte az eseményt. Az eddig befutott jelentések alapján egyikük sem látott feltűnő jelenséget, de néhány esetben az adatok arra utalnak, hogy sikerült elcsípni a sugárzást - de ezek további elemzést igényelnek. Az arizonai MMT Obszervatóriumból az esemény előtt és után felvett színképek eltérőnek mutatkoztak, de további részletek egyelőre innen sincsenek. A kérdéses terület képe a Palomar Obszervatóriumból (balra) és a hawaii CFHT teleszkóppal fotózva (jobbra) Az adatok részletesebb elemzése után újabb információkkal jelentkezünk, várhatóan a következő napokban. A NASA hivatalos oldalai itt érhetők el. Az események forgatókönyve: A Hold felszínének elérése előtt közel 9 órával válik le az SSC jelű, kisebb műhold az utolsó rakétafokozatról (LCROSS-ról). Ezt követően az SSC egység mintegy 50 méter/másodperccel csökkenti a sebességét, amelynek eredményként a becsapódó rakétafokozat után a legfrissebb adatok szerint 4 perccel éri el Holdat, miközben mérési eredményeit gyorsan továbbítja. A hordozórakéta utolsó fokozata közel 2000 kilogrammos test, amely 2,5 kilométer/másodperc sebességgel, viszonylag meredeken, 75 fokos szögben ütközik a felszínnek. A robbanás eredményeként a becslések alapján egy közel 30 méter átmérőjű és 5 méter mély kráter keletkezik, míg a később becsapódó SSC egység kisebb, 16-20 méter átmérőjű és 3-4 méter mély krátert üt. Erre a második egységre azért van szükség, hogy közvetlen közelről is vizsgálhassák a jelenséget és a kidobott törtmelékfelhőt. A rakétafokozat becsapódásakor 600-1000, az SSC felrobbanása révén közel 300 tonna anyag lökődhet ki a Hold felszínéről. Az ütközéskor felszabaduló energia nagyobb lesz, mint a korábbi Hold-szondák becsapódása alkalmával, és az utolsó fokozat robbanása pillanatában bekövetkező rövid felvillanást az SSC egység megörökítheti. A becsapódás során fellépő folyamatok és azok idő-, valamint jellegzetes méretskálája abban az esetben, ha a kirepülő anyag vízjeget is tartalmaz (NASA) Ha a kirepülő anyagban vízjég is lesz, az a szemcseméret és szerkezet függvényében gyorsan fog szublimálni a napsugárzástól. A táguló felhő a robbanás után közel 40 másodperccel éri el az egy ívmásodperc szögátmérőt a Földről nézve, amely a földfelszíni távcsövek felbontóképességének határához közeli érték. A földi megfigyelés sikerét elsősorban a felhő fényessége az általa visszavert napfény intenzitása fogja meghatározni. Az LRO és az SSC műhold kissé eltérő irányból, eltérő szög alatt figyeli a becsapódást. Emellett földi távcsövek, valamint a bolygónk körül keringő Chandra-röntgenteleszkóp is tanulmányozzák az eseményt, ahol a kirepülő részecskék nagyságát, a róluk visszavert sugárzás jellemzőit, valamint a forró anyag által kibocsátott sugárzást tanulmányozzák. Később a keletkezett krátert, a kidobott törmelékanyagot is tüzetes megfigyelés alá vetik. Mivel a robbanásra a sarkvidéki, sötét aljzatú kráterek térségében kerül sor, a becsapódás felvillanása a Földről közvetlenül nem lesz megfigyelhető, csak a robbanás felhőjéről visszavert napfény. Elméletileg a fenti mérések végleg eldöntik a kérdést: van-e jég a Hold sarkvidékén. Az első becsapódásra október 9-én, közép-európai időben 12.35-kor kerül sor. Magyarországról nézve ekkor nappal lesz, és a Hold nem mutatkozik magasan a horizont felett - ezért tőlünk a jelenség feltehetőleg nem látszik majd. A Hold déli sarkvidékéről a lézeres magasságmérések alapján készült domborzati térkép, amelyen a kék a mélyebb, a sárga, majd a vörös pedig a magasabb területeket jelöli. A becsapódás célpontja, a Cabeus-kráter balra látható (NASA, GSFC) Animáció az LRO- és LCROSS-űrszondák programjáról (NASA) http://videa.hu/videok/tudomany-technika/az-lro-urszonda-programja-hM7Njvm3RBqtYVm4 A becsapódás helyéhez közeli Shackleton-kráter az LRO képei alapján (NASA) http://videa.hu/videok/tudomany-technika/a-shackleton-krater-tersege-l2FmrLZTUfe7Eeqr A SMART-1-űszonda felvételeiből összeállított mozaik a becsapódás helyszínének 100 kilométer széles területéről. Sok apró kráter azonosítható a vidéken, ami arra utal, hogy a terület viszonylag öreg, tehát volt idő a jég esetleges felhalmozódására (ESA). Az egyes képek eltérő megvilágítási szögben készültek, ezért nem ugyanazon irányba mutatkoznak rajtuk az árnyékok. A hordozórakéta utolsó fokozata és az azt követő SSC műhold becsapódásának várható helyzetét piros szín jelzi Csütörtök, 12.30 A becsapódás célpontját a korábbi Cabeus-A kráterről a Cabeusra változtatták, mivel ott jobb lehetőséget várnak a szakemberek a vízjég jelenlétére és megfigyelésére. (Az A jelölés azt jelenti, hogy az adott kráter a nagyobb Cabeus mellett van, de külön neve nincsen.) A kérdéses területet az európai SMART-1-űrszonda is megfigyelte még négy évvel ezelőtt, az alábbi képet szerdán közölte róla az Európai Űrügynökség (ESA). Péntek, 9.30 A földi megfigyelőknek nehézségeik lehetnek a becsapódási helyszín azonosításával - a célterület a Holdnak a Földről látható korongja peremvidékén van, és kevés a tájékozódási pont a térségben. A könnyebb azonosítás céljából készítette a Goddard's Scientific Visualization Studio (SVS) a mellékelt képeket. A fenti domborzatmodellen a Hold sarkvidéki területének részlete látható. A fehér oszlop a becsapódás tervezett helyét mutatja, az alján lévő színes osztások pedig a felszín felett egy-egy kilométer magasan húzódó szinteket jelölik, míg a fekete vonalak 5 kilométerenként húzódnak. A fehér oszlop 25 kilométer magas, a két nagyobb, kék ív pedig a becsapódás helyétől 50 és 100 kilométerre eső pontokat jelöli (SVS) A fenti terület kicsit távolabbról tekintve, a kék ívek a robbanás helyszínétől 50 és 100 kilométerre húzódó pontokat kötik össze. Jól látható, hogy a becsapódás megfigyelése a Földről a lapos rálátási szög miatt nem ideális A szakemberek nem véletlenül választották a kráter fenekén lévő, bolygónkról nehezebben megfigyelhető térséget. Ez nemcsak a jeges üledékek képződése szempontjából kedvező térség, hanem mert ott kevesebb durva törmelék várható, mint a meredekebb lejtőkön - ezért az onnan kirobbanó anyag felhője magasabbra emelkedhet. A célpontként kijelölt Cabeus-kráter felett közel 2 kilométer magasan pillanthatják meg a földi távcsövek a törmelékfelhőt, ahova a kráter peremének egy laposabb része enged bepillantást. Péntek, 10.30 Pénteken reggel különvált egymástól az LCROSS rendszer két egysége: a hordozórakéta utolsó fokozata és az SSC jelű műhold. A két objektum négy perc különbséggel fog becsapódni. Az eddigi információk alapján minden a terveknek megfelelően halad. A becsapódó rakétafokozat képe a szétválás után, az SSC műholdról fotózva (NASA) Péntek 11.30 Két látványos animáció a célpontról és a becsapódásról. http://videa.hu/videok/tudomany-technika/a-lcross-kuldetes-becsapodas-hold-jeg-9Eo9KBbzMT4BHBbL Animáció a starttól a becsapódásig, majd valódi filmfelvétel a rendszer indításáról http://videa.hu/videok/tudomany-technika/a-becsapodas-celpontja-hold-jeg-krater.-cabeus-CVBd00uItsO6QXnV A becsapódás helyszíne és az eseményt követő obszervatóriumok Péntek 12.27 Kevesebb mint egy óra a becsapódásokig. Pontosították a becsapódások helyét és időpontját: az első eseményre 13.31.20-kor kerül sor, a déli szélesség 84,674 és a keleti hosszúság 311,302 foka metszéspontjában. A második becsapódás adatai: 13.35.36, a déli szélesség 84,731 és a keleti hosszúság 310,522 foka metszéspontjában. Péntek, 12.42 Az LCROSS rendszer kamerái most küldik vissza az első közelképeket. Eddig minden a tervek szerint halad. A repülésirányítók a műszereket ellenőrzik, eddig mindegyikük rendben működik. Péntek, 12.49 Az LCROSS rendszer két egysége körülbelül 5300 km/h-s sebességgel száguld a Hold déli pólusa felé. Péntek, 12.54 A Holdtól való távolság körülbelül 4500 km, a közelítési sebesség 6000 km/h. A művelet során készített első kép a Holdról: Péntek, 13.11 20 perc a rakétafokozat becsapódásáig, Minden rendszer működik. Tony Colaprete, a LCROSS vezető szakemberének nyilatkozata szerint másodpercenként több felvételt fog rögzíteni az optikai kamera a becsapódás előtt, majd a robbanás felvillanásakor átváltanak az infravörös kamerára. Ebben a tartományban tovább lehet a legjobban megfigyelni a robbanás felhőjét. A villanást fényerejét mérő fotométer másodpercenként 1000 mérést végez. A rakétafokozat becsapódását követően a felszínhez közeledő SSC műhold az utolsó percben átrepül a törmelékfelhőn. Ekkor a Napot is figyeli az oldalra tekintő spektrométer, hogy kimutassa a vízpára elnyelési vonalait a napfényben - majd ezt követően ez is becsapódik. Emellett az utolsó pillanatban elképzelhető, hogy az SSC szonda magát a krátert is megörökíti. Péntek, 13.16 Negyed óra a rakétafokozat becsapódásáig, a távolság kb. 1800 km. A kamerák egyre részletesebb fotókat küldenek. Péntek, 13.22 A repülésirányítók befejezték a fedélzeti rendszerek ellenőrzését, minden rendben működik. Mehet a művelet ("go" to observe the impact)! Péntek, 13.31 Megtörtént a rakétafokozat becsapódása! Péntek, 13.36 Becsapódott a követő SSC is. A rakétafokozat becsapódásáról egyelőre nincsenek vizuális képek. Péntek, 13.39 Egy kép a rakétafokozat becsapódása előttről. Várjuk a további képek és az adatok érkezését. Péntek, 13.53 A művelet műszaki szempontból sikeres volt: a rakétafokozat és az SSC műhold is a tervek szerint, körülbelül 5 perces időkülönbséggel becsapódott a Hold déli sarkvidékén, az előre tervezett helyen. Az adatok kiértékelése zajlik, a NASA magyar idő szerint 16 órára tervez előzetes sajtótájékoztatót. Az bizonyos, hogy az SSC nem érzékelte a rakétafokozat becsapódásának törmelékfelhőjét. Egy montázs az SSC utolsó felvételeiből [szerk.: 09.10.09. 23:25 - Soße] Forrás: [Origo], NASA Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szergej77 Posted Szeptember 24, 2009 Share Posted Szeptember 24, 2009 Ezt halottam hírekben, végülis ahol van gleccser ott jég is lehet, ráadásul a Föld közelében van , meg valahogy oda került a Hold ara a pályára anno valamikor. DE hogy már 20 éven belül holdbázis, azt még nem hinném , talán 100 év múlva esetleg. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Soße Posted Szeptember 25, 2009 Author Share Posted Szeptember 25, 2009 Egyébként ez nem újdonság, állítólag már jóval korábban találtak vizet, de hogy az miért nem felelt meg... Viszont ha már ekkora mennyiségű víz van a Hold felszínén, akkor (amellett, hogy valószínűsíthető még több víz jelenléte) már az élet kialakulására adottak a körülmények, legalábbis létrehozható belőle, ha elemeire bontjuk, Oxigént(is) kapunk, tehát légzésre is van/lehetne mód... szvsz innentől pofonegyszerű, a neheze már vár a bolygón az ember roncsoló kezére, hogy majd azt is tönkretegye. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Bálibee Posted Szeptember 27, 2009 Share Posted Szeptember 27, 2009 a hold túl kicsi ahhoz hogy légköre legyen. várom mikor jönnek a profik beszólni, hogy "kamu" "fake" "photoshop" Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
hta Posted Szeptember 27, 2009 Share Posted Szeptember 27, 2009 Nem olyan biztos, hogy a dolog "fake". Létezik, egy olyan elmélet miszerint a Hold a Földből kiszakadt darab. (1.) Ezt alapul véve, valamint a Pangea elmélettel (2.) összevegyítve (amely szerint egy őskontines létezett, s bolygónk ezen kívüli részét víz /ősóceán/ borította...) matematikai valószínűség szerint "vizes" darab szakadt ki, melynek jó része elpárolgott, de másik része megfagyott. Az meg, hogy a víz csak a Hold felszíni közete alatt található, gondolom könnyen érthető. (ott maradt meg, ahol nem tudott elpárologni) 1. ) Hold kiszakadása: http://astro.u-szeged.hu/szakdolg/bodacsi/dip3.html 2.) Pangea: http://www.kislexikon.hu/pangea.html Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Soße Posted Szeptember 30, 2009 Author Share Posted Szeptember 30, 2009 a hold túl kicsi ahhoz hogy légköre legyen. várom mikor jönnek a profik beszólni, hogy "kamu" "fake" "photoshop" Butaságnak tartom kijelenteni, h a Hold túl kicsi. A Földhöz képest meg pláne, közel sem ez a bolygó a legnagyobb! Sőt... Továbbá a Földnek sem volt mindig légköre, ez is hosszú idők folyamata! Könnyű lenne ilyen képet hamisítani, de miután a NASA hivatalosan megerősítette a képek eredetiségét s azt leközölte oldalán(a beillesztett képeket is a NASA tárolja) biztosan eredetiek. Sőt, már 3 űrszonda igazolja a Chandrayaan-1 felfedezéseit, igaz, a NASA elismerte, már '99-ben egy a Hold mellett elszáguldó szondájuk talált "vizet" a "sajton", azonban (minő meglepő) csak most fedezték fel a 10éves archívumban annak nyomait. Mindegy, a lényeg, hogy minden jel vízre utal. Egyébként most Október 9.-én fog egy "amerikai vasdarab" a Hold felszínébe csapódni, ennek a becsapódásának a körülményeit fogják majd kiértékelni, megvizsgálják az általa keltett porfelhőt is, továbbra is a víz nyomait (is) kutatva. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Bálibee Posted Október 1, 2009 Share Posted Október 1, 2009 félre ne értsétek, nem azt mondtam ,hogy fake, én 100%ig elhiszem, hogy igaz, csak a fórum retardáltabbik felhasználóira gondoltam. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Batista Posted Október 1, 2009 Share Posted Október 1, 2009 Nem hiszem h azért retardáltak, mert nem hiszik el Amugy, szerintem nem érünk el sokat vele h van ott víz... Addig oké, h vmu uj dolgot fedeztek fel, de akkor is ... Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
hankock Posted Október 1, 2009 Share Posted Október 1, 2009 nem új hír a túdosok még a 70,80-as években megmondták hogy negy mennyiségű víz található a holdon Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
morze Posted Október 1, 2009 Share Posted Október 1, 2009 Egyébként ez nem újdonság, állítólag már jóval korábban találtak vizet, de hogy az miért nem felelt meg... Viszont ha már ekkora mennyiségű víz van a Hold felszínén, akkor (amellett, hogy valószínűsíthető még több víz jelenléte) már az élet kialakulására adottak a körülmények, legalábbis létrehozható belőle, ha elemeire bontjuk, Oxigént(is) kapunk, tehát légzésre is van/lehetne mód... szvsz innentől pofonegyszerű, a neheze már vár a bolygón az ember roncsoló kezére, hogy majd azt is tönkretegye. Ha lenne is légköre a Holdnak, akkor sem lehetne rajta élni, mert túl nagy a hőmérséklet különbség a két oldala között: Nap felőli oldalon megsülsz, Föld felőli oldalon meg jéggé fagysz. Viszont ha valóban jelentős mennyiségű víz van a Holdon, akkor az jó lenne víztartaléknak nekünk, ha ne adj' isten eltűnne a víz a Föld felszínéről. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Marky18 Posted Október 2, 2009 Share Posted Október 2, 2009 Sokat nem érünk vele. Lakni nem lehet, mert a levegő nem lenne, még, ha víz bontásával oxigént termelnénk, sem. A körülmények nagyon szélsőségesek. Sok idő eltelik még, amíg ott hosszabb ideig tartózkodni fog ember. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Bálibee Posted Október 2, 2009 Share Posted Október 2, 2009 Butaságnak tartom kijelenteni, h a Hold túl kicsi. A Földhöz képest meg pláne, közel sem ez a bolygó a legnagyobb! Sőt... Továbbá a Földnek sem volt mindig légköre, ez is hosszú idők folyamata Ez fölött elsiklottam. De a Holdnak nincs akkora tömegvonzása, hogy olyan szintű légköre legyen mint a Földnek, így pl a hidrogén atomokat már egy napszél is elviszi a holdról, max a nehezebb gázok maradnak ott mint pl a radon, de ez meg radioaktív, ami ugye nem jó nekünk. összehasonlítás képpen, a Hold légkörének a tömege olyan 10 000 kg körül lehet, míg a Földé 5.2*1018 kg körül van. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Soße Posted Október 9, 2009 Author Share Posted Október 9, 2009 Ha a NASA mérnökei elképzelhetőnek tartják, akkor lehet, hogy meg is valósítható(idővel persze) Frissítettem az első HSZ-t, új infók vannak benne a "frissen" landolt LCROSS egységről! Üdv, Soße Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
hankock Posted Október 12, 2009 Share Posted Október 12, 2009 "A művelet műszaki szempontból sikeres volt: a rakétafokozat és az SSC műhold is a tervek szerint, körülbelül 5 perces időkülönbséggel becsapódott a Hold déli sarkvidékén, az előre tervezett helyen. Az adatok kiértékelése zajlik, a NASA magyar idő szerint 16 órára tervez előzetes sajtótájékoztatót. Az bizonyos, hogy az SSC nem érzékelte a rakétafokozat becsapódásának törmelékfelhőjét." erre csak annyit tudok mondani hogy miért nem raktak egy kissebb méretű atombombát a rakétára az vert volna fel elég port Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
hankock Posted November 13, 2009 Share Posted November 13, 2009 Na itt egy újabb friss infó: Jelentős mennyiségű vizet találtak a Holdon Jelentős mennyiségű fagyott vizet fedeztek föl a Holdon, jelentette be pénteken az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA. A bizonyítékot az október elején szándékosan a Holdra zuhanó rakéta által felvert törmelék elemzéséből nyerték. A 2,3 tonnás Centaur egy puskagolyó sebességének a kétszeresével csapódott be a Hold déli pólusa közelében lévő Cabeus-kráterbe, hogy minél több port kavarjon fel, amelyről egy másik szonda gyűjtötte össze az adatokat. Az október elejei becsapódás 1,6 kilométer magasra verte föl a törmeléket, amelynek az első elemzése most készült el. (MTI/index) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Hanoi Posted November 13, 2009 Share Posted November 13, 2009 Szerintem ez egy Nasa húzás, hogy ha rájönnek hogy van víz, így több támogatottságot húzhatnak ki a "kutatásokra" és "fejlesztésekre". Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Join the conversation
You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.