hta

OFF Fényévekre vagyunk még a fénysebesség közeli utazástól! Viszont mindez nem zárja ki: a.) Más - "értelmes élőlény ?" - nem képes erre b.) Ha képes rá, akkor... ON Gondolom, ha kavicsokat hoznak a Marsról, akkor igyekeznek "légmentes" kapszulában ideszállítani. Az ott uralkodó viszonyokkal (légkör összetétele, nyomás, stb.) nagyjából tisztában vannak, ahhoz nem volt feltétlenül szükséges odautazni.

Amióta a sarki lányok is ÁFÁ-s számlát adhatnak "Egyéb szolgáltatás" besorolással... Hogy a munkahely tényleg bejelentett-e, no az tényleg kérdéses lehet... Bár kissé nehéz letagadni, hogy a megjelenő filmen ki szerepel, ergo ha ebből a munkából jövedelme származik, az nem könnyen tagadható. Én inkább a munkaköri leírásukra lennék kiváncsi.... Egyáltalán: mi a munkakörük? "Testi szabadfoglalkozású" ?

Nálam a "kontakt spray" művel csodákat a ventikkel. A "mocskot" kiszedte, a cuccot meg "megolajozta". Ha így is tré a helyzet, akkor irány egy nagyobb számtech bolt, s ott biztosan akad megfelelő venti. (venti leszed, elvisz, hozzámér!)

Ma egy kicsit - látszólag - elkalandoztam a topic témájától, de figyelmesen olvasva, s kicsit gondolkodva szerintem érthető, hogy miért. OFF Egyetértek feher-farkas emberi jogokkal kapcsolatos nézetével, miszerint minden embernek joga van az ő általa megválasztott életmódot élni, mindaddig, míg mások jogait, vagy az éppen hatályos törvényeket nem sérti meg ezzel... és jogának érvényesítése során az ezzel kapcsolatos kötelességeinek is eleget tesz. Hogy egy légből kapott, primitív példát hozzak fel: Jogom van állandóan rózsaszínben járni, s ezzel nem sértek törvényt, s elméletileg mások jogait sem sértem (no most az olyan extrém helyzetektől tekintsünk el, hogy a rózsaszín ruha egy temetésen azért még a mai napig is közfelháborodást kelt), viszont kötelességem ezt magánügy kategóriában kezelni, azaz el kell ismernem, hogy a rózsaszín szinen kívül létezik más szín is, s nem különböztethetek meg embereket azért, mert nem rózsaszínben járnak, illetve nem kötelezhetek másokat a rózsaszínű cuccok viselésére. Ez az elmélet... a gyakorlatot meg láthatjuk a világban (vallás, politika, stb.) Az egy másik tészta, hogy fittyfenét sem ér a jogom, ha az érvényesítésére nincs lehetőségem. Pl.: elméletileg jogom van nyári munkát vállalni, ha betöltöttem a 16 éves kort, de a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tudok vele élni, mert nincs lehetőségem munkába állni. Következmény: Nincs munkám, így nincs plusz pénzem, ezért kénytelen vagyok olyan ruhát hordani, amivel rendelkezem, vagy amilyet meg tudok fizetni VAGY veszek egy kínai bolti fehér színű cuccot, amit az általam preferált színre befestek VAGY hitelt veszek fel, s eladósodom, mert ugye létfontosságú ON Lehet, hogy kissé maradi nézeteket vallok, de hiszek az emberi életet meghatározó "szentháromság"-ban, miszerint, az, hogy ki milyen életet fog élni az a egyrészről eldől a születése pillanatában (ez adja meg a keretet, hogy mi lehet, és mi nem), másrészt a családi közeg (7 éves korig?), harmadrész az élete során Őt körülvevő környezet hatásaitól (bár az utóbbi időben a családot már nem veszik külön, hanem besorolják a környezet közé). Egyrészt testileg lehet akárkinél több vagy kevesebb, mint ami a "normális", és örökölni lehet bizonyos dolgokra való érzékenységet, hajlamot. Másrészt a családban sajátítjuk el az alapvető szociális-emocionális kapcsolatokat. Harmadrészt az adott társadalmi rendszer ezt - megfelelően? - jutalmazza vagy bünteti. Hogy bizonyos helyzetekben melyik tényező milyen százalékban határozza meg egy ember életét ... no az vitatható. Ha én születésemtől fogva külső megjelenésben más vagyok, mint a többség, akkor - az esetek többségében - első körben a család, második körben a közösség nehezen, vagy egyáltalán nem fogad be. Ez pedig frusztrációkhoz vezet, az meg kompenzációs technikák alkalmazásához. Ha a családom értékrendje jelentősen különbözik az engem körülvevő társadalom értékrendjétől, s a két rendszert magamban nem tudom összehangolni, akkor az megint frusztrációkhoz vezet, az meg kompenzációs technikák alkalmazásához. Kompenzációs technikák fejlettebb szintjét meg ugye meg kellene tanulni. De erre meg nincs idő. S hogy mi köze van ennek az ebben a fórumban leírtakhoz? 1.) Senki sem születik perverznek. 2.) Mindig is voltak / vannak / lesznek olyanok, akik azzá válnak (vajon miért is?) 3.) Bizonyos dolgok megértéséhez szükséges testi/lelki/szellemi érettség. OFF Nyár van, lazulunk, talán most akad egy kis idő, hogy humorizáljuk - filozofáljunk. Ami könnyen perverzzé teszi az embereket: - felgyorsult a világ (nincs idő arra, hogy a dolgokat átgondoljuk. Kész sablonok, instant életérzések mellett minden folyamatosan változik. Nincs biztos pont, így nincs visszatartó erő sem.) - fogyasztói társadalom (az igazi férfi x italt iszik, y ételt eszik és z mosakodó szert használ, az igazi nő meg alfa ruhát hord, béta diétával tartja karban a testét és gamma testápolóval kenegeti a bőrét. Ja, és mindenki mobiltelefont és számítógépet használ. Ennek ellenére nem elégedettek az életükkel, s cseppet sem érzik boldognak magukat. Ezek szerint őseink nem voltak igazi férfiak és igazi nők. Ebből következően hamisak voltak. Ha az így van, akkor melyik öröklődési mechanizmus szerint születhet két hamisnak igazi utódja? Vagy tényleg higgyem el, hogy ezektől a dolgoktól igazi férfi vagy nő leszek? IGEN! Ha meg ezeket használom, akkor tényleg igazi ?macsó? vagyok, s a csaj amikor nemet mond csak kéreti magát?.. ) - sokkal több a jog, mint a kötelesség (ÉN egy egyén vagyok, s nem egy KÖZÖSSÉG egy tagja. Nekem jogom van elvenni, de nem kötelességem adni a közösből/közösbe. No de mi lesz akkor, ha mindenki így gondolkodik, s nem lesz már közös? - urbanizációs hatás (a régi társadalmak tagjai egymással ÉLŐ, VALÓDI kapcsolatot éltek, s tagjaik között működött egy közösségi norma. Manapság a VIRTUÁLIS közösségben élő magányos emberek vagyunk. Hogy ezt milyen jól megfogalmaztam! Át is küldöm a barátnőmnek a szomszéd szobába msn-en , úgysem látja, hogy közben hány csajjal csetelek még, s azok miket írnak.) - a fiatalokat érő hatások nincsenek szelektálva (ha én folyamatosan azt látom/hallom, hogy gyilkosság/erőszak/halál, akkor vagy rettegni kezdek, hogy ezek áldozatává válok, vagy rezisztens kezdek lenni - nő a toleranciám, emelkedik az ingerküszöböm - ezekkel szemben, megszokom. Fiatal korban a példa nagyon fontos. A példa meg az, amit látunk/hallunk.) No és egy ajánlott video: http://www.youtube.com/watch?v=uHYj3BoKO6I

csatlakozva feher-farkas által leírtakhoz egy-két rövid példa arra, hogy mennyire meghatározó az adott társadalom bizonyos tettekkel szembeni megítélése: Amiről még nem esett szó: vérfertőzés (incesztus) a családtagokkal való szexuális kapcsolat létesítése. Közismert a Bibliából Lót és leányainak esete, amellyel foglalkozni kellett az adott társadalomnak, s ennek megítélésére "határozatot kellett hozni" a kor módszere szerint: példabeszéddel. (Nem ok nélkül került be a történet, mint ahogy hiszem, hogy a többi esetben is az adott társadalom szabályozásának célja volt a háttérben.) Hogy kézzelfogható példát is felhozzak, s ne csak a görög kultúrából legyen hozva, a források említették az fáraók esetében, hogy saját családtagjukat vették el "feleségül". Köszönhetően az egyiptomi balzsamozási technikának, a piramisok és a helyi klíma szárírtó hatásának, a csontok vizsgálata után sok esetben bizonyítást nyert, hogy testvérházasságból származott sok fáraó. Ennek megértéséhez hozzátartozik, hogy az akkori világ (vagy a tudósok utólagos magyarázata?) szerint a fáraó, mint a nap fia nem nemzhet közönséges halandóval királyi sarjat, csak hozzá méltó emberrel (hierarchia az akkori rendszerben: fáraó - fáraó családtagjai - papság (tudósok) - helyi kereskedők, iparosok - szabad emberek - rabszolgák). S hogy legyen egy kis összeesküvés elmélet is beleszőve - mert ugye kissé nehéz elhinni, hogy az a kultúra, amely a természet törvényszerűségét sok esetben percre pontosan kiszámolta (Nilus áradása, csillagászati-matematikai számítások /lásd: piramisépítés/, orvostudományi alaptézisek, stb.) -: vannak olyan nézetek, miszerint az akkori tudományos világ a testvérházasságból származó szellemi és testi problémákkal tisztában volt. Csak... hát igen: ha egy félnótás üldögél a trónon, akkor azt könnyebb irányítani. (klasszikus "bábkormány")

No ez eléggé érdekes téma. Pár kiegészítést / gondolatot én is fűzök hozzá: A görög társadalom "homoszexualitását" legalább három oldalról meg lehet közelíteni: 1.) Spárta: No ha több száz (esetenként több ezer) katona össze van zárva több hónapon (esetenként éven) keresztül, akkor bizony a szexuális igények kielégítésére kézenfekvő a "homoszexuális kapcsolat". Ugyanez a mai világban is megtalálható, pl. a börtönökben. A szakirodalom ezt un. "börtönhomoszexualitás"-nak nevezi. Ugyanis - legtöbb esetben - ez csak olyan "pótlék", ami addig múködik, míg a delikvens nem tudja normális mederbe terelni a szexuális életét (értsd: kiszabadul, és végre nekieshet a barátnőjének/feleségének/szeretőjének). 2.) At(h)én: Sokan művészek, politikusok, vagy egyéb "elit körbe tartozó kiváltságos"-ok passziójának tartották. Valljuk be: aki művész, az - legtöbb esetben - nem normális. No nem a szó általánosan használt "hülye" értelmét kell ezen érteni, hanem inkább azt, hogy éltetével, munkásságával - jócskán - eltér az átlagtól (a normától). Nehéz megítélni, hogy miben áll alatta, s miben áll felette, Megjegyzem: láttám én már eü-s csajokat nyilvános helyen olyan show-műsort levágni, hogy belépő jegyet lehetett volna árulni. Ha nem tudnám, hogy teljesen normális (fiú-lány) párkapcsolatban vannak/voltak, akkor azt hittem volna, hogy leszbik. 3.) Görög "pedofília": No ez egy érdekes dolog. Ha a tanító-tanuló viszonyra gondolunk, akkor ennek megértéséhez kissé mélyebbre kell ásni.Minden tanulásnak - annak, hogy a "mester" egyáltalán tanítványává fogadja az adott jelentkezőt - ára van. Ezt a gazdag családból származók általában szüleik révén (pénz, kapcsolati tőke, termények, szolgáltatások) tudták fedezni, a szegényebb sorból származók különleges képességeiknek és/vagy szolgáltatásaiknak "áruba bocsátásával" rendezték. Ez akkor, abban a világban teljesen természetesnek számított, s szinte a tanulás részének (szociális, emocionális tapasztalatszerzés) tekintették. Emellett rengeteg más eset is felhozható, pédául a tulajdoni helyzetből adódó "kihasználás". Ha valaki rabszolga volt, akkor az teljes testi mivoltában a gazdája tulajdonát képezte. A rabszolga nem embernek számított, hanem egy birtokolt tárgynak, "beszélő szerszám"-nak. Ha a nálam szolgálatban lévő rabszolgáknak gyermeke született, akkor az is az én tulajdonomat képezte (Mintha lenne pénzem, s annak használatával kamatra tennék szert). A rabszolgákkal szemben elkövetett bármilyen cselekmény pedig eléggé enyhe társadalmi büntetést vont maga után (figyelembe véve azt, ha ugyanazt egy szabad emberrel szembe, vagy gazdag emberrel szembe követem el...)

műbőrgyógyász diafilmszínész Napnál fűtő

1.) Na persze, a tudomány által felállított tézisek alapján az ősember 20-30 évig élt (jobb esetben). Ezzel szemben: A Biblia egyre több részéről derül ki, hogy nem csak valami szájhagyomány útján terjedő "népmese". A források szerint Matuzsálem (Methuséláh) 969 évig élt (na jó, ismereteink szerint kissé más fogalom volt az "év"-ről, osszunk - önkényesen - tehát 3-mal: 323 év), s azért akadt még egy-két szép kort megélő "versenyző". Jelenleg a tudósok úgy vélik, hogy a genetikailag elérhető maximális életkor kb. 120 év lehet (optimális viszonyok mellett). 2.) Időskori "elbutulás": Egyrészt megdölt az a nézet, miszerint az agysejtek nem osztódnak, másrészt agyunk pár százalékát használjuk, harmadrészt a gondolkodás és a (rövid és hosszútávú) memória használatában az agysejtek közötti kapcsolat a lényeg. Szóval némi kondícionálással az agy birná a 120-150 éves "megterhelést". 3.) Táplálkozás, éhinség: Szerintem megoldható. Legrosszabb esetben mesterséges fehérjeszintézissel (értsd: "kajagyár" azaz szervetlenből szerves anyagot, táplálékot előállító gépezet. Micsoda véletlen, ismét egy bibliai hasonlat: mannagép) Mindemellett: anyag nem vész el, csak átalakul. Azaz a világ kezdete óta a környezetünkben található anyagok mennyisége nem változott, csak más formába rendeződött. 4.) Energia: Talán "lassan" át kéne állni a megújuló, környezetet nem szennyező energiaforrásokra. Van bőven (napenergia, szélenergia, a tengerek hullámzásának energiája, ár-apály energiája, stb.) 5.) Elöregedő társadalom, munkanélküliség: Ez nem a jövő, hanem a jelen. Ha elérnénk, hogy a szociális ellátás teljes legyen (egészségügy, lakhatóság, iskolázottság, stb.), akkor nem csak a az életkor emelkedne, hanem a születések száma is. Végső esetben marad a bolygók kolonizációja, vagy ha nem fejlődünk ilyen gyorsan, akkor a mesterséges szelekció (születésszabályozás, háború). --- Mindezek ellenére két okból tartom nehezen kivitelezhetőnek a várható élettartam nagy mértékű "megnövelését": 1.) Egy sejt csak meghatározott számban tud - egészségesen - osztódni. A tudósok e tekintetben az un. "őssejteket" tartják kivételnek. Meglátjuk... 2.) A "minden mindennel összefügg" elv alapján a természet védi önmagát. Ha az emberiség továbbra is kizsákmányol, akkor kipusztul (lásd: pl. "szupervírusok", azaz a távolságok lényegébe megszüntek, így egy vírus, ami ma reggel megfertőz egy amerikait, délutánra végigfertőzheti a világ nagyvárosait, estére a világ összes országába eljut.) Fura, hogy az orvostudomány - relative - fejlett, ennek ellenére mindig szembe találkozik olyan új dolgokkal, amiket le kell küzdenie (rák, AIDS, ebola, H1N1, stb.) Ennek összefüggése az idős korral: az új tipusú betegségekhez az emberi szervezetnek alkalmazkodnia kell. No ez az, ami idős korban - sokkal - nehezebben megy.

Szerintem is írj - ha gondolod, akár önéletrajzi ihletésüt is -, de elötte olvassad el kérlek ezt: OFF Faludy György Ballada Nulla Károly életéről 1. Voltaire gipszmaszkja lógott a falon és Bismarck állt az íróasztalon. És tisztesség, munka és becsület közt töltött itt egy hosszú életet, és dolgozott, nyaralt, pihent, megnősült és gyermekek születtek és megőszült, és így lett Nulla Károly hatvan éves, és azt keresve, mit hozott az élet, az őszi parkban fázva ballagott. – Forradalmak – szólt – és hitek röpültek, országok nőttek, országok törpültek és tisztes hatvan év: egész világ, öregkor, házasélet, ifjúság… És mennyi minden történt ezalatt és mennyi élmény és tapasztalat, s mindebből egy nap semmi sem marad… Papírra kéne vetni tanúságnak egy derék, józan ember életét. – Én megteszem – felelte önmagának – s megírom életem történetét. Megállt. Szétnézett. De csak varjak szálltak s károgtak holmi koldus-áriát. S a fák fölötte fejlehajtva álltak, mint keresztfák alján a Máriák. 2. – Hol kezdjem hát? – mormogta Nulla Károly – talán mindjárt a gyermekéveken? De mit beszéljek a szülői házról, hol oly ködösen folyt az életem? Az elemi, anyám, a sok rokon, a hólabdák az őszi dombokon… nyáron meleg volt és télen hideg, s felnőttem közben, mint a többiek… gymnázium, matúra, négy jeles, és semmi említésre érdemes… hétfőtől szombatig a tanterem, vasárnap templom. Ez történt velem. – És fejlődésem, átalakulásom, mint formált szó, könyv, élmény és barát, hogy változott meg jellemem, tudásom, s hogy nőtt számomra a térből világ? – Eh, mit, bolondság. Évek múltak-teltek, apám és a professzorok neveltek, hétfőtől szombatig a tanterem, vasárnap templom. Ez történt velem. Így tűnt el húsz év untan és siváron: megírni mindezt meddő és nehéz… átugrom őket és az ifjúságon kezdem meg életem történetét. 3. – Az ifjúság? Triest, Velence, Róma, San Marco, a Fórum, a Tevere: az ember még Nápolyig lement volna, ha nem lett volna olyan melege… S aztán, mint illik, rendre végignéztem a Baedeckerből minden csillagot: rossz volt a koszt is és hogy hazaértem boldog voltam, hogy újra itt vagyok. – S ha most magamtól számon kérem itt az ifjúkor tűnt tévedéseit? A küzdelmes nagy harci elveket, a vágyakat, a régi terveket? – De hol tévedtem? Mikor loptam, csaltam? Nem fűtött eszme, bosszú és harag. Dolgoztam és soha a hivatalban nem késtem el harminchat év alatt. És terveim? Szerény vagyont szereztem, családom van, cégvezető vagyok. De istenem, mindezt nem is terveztem, csak úgy sejtettem, hogy majd jönni fog… Így tűnt el Róma, forrón és siváron, a többi mind unalmas és kevés: átugrom őket s túl az ifjúságon kezdem meg életem történetét. 4. – S akkor, hogy minden exáment letettem, a bankba léptem… harminc éves lettem… Dolgoztam estig, némán, szakadatlan, aktákat néztem, tollat mártogattam: a főnökeim lassan észrevettek és megkedveltek és jobban fizettek: a bank… az állás… majd a házasságom: és semmi más. Ez volt az ifjúságom. – Bank, állás, állás, bank: ez lenne minden és rajta túl már semmi, semmi sincsen? Ha nem támadtak már nagy terveim: nem voltak néha kis szerelmeim? – Nem voltak. Csak kokottok és cselédek, kiket bután dobott elém az élet, én annyit szóltam csak, amennyit kellett, és aztán ott hevertem testük mellett. De végig dolgos, hosszú hatvan éven csak egy szerelmem volt: a feleségem. Ez minden. Elnyűtt lényeg, régi formák, bank, állás… semmi, semmi az egész. Átugrom rajtuk és a férfikornál kezdem meg életem történetét. 5. – A férfikor? Jegyességem, szerelmem, keresztelők, bankettek, nagy menük, s a gyermekek, akiket felneveltem, mert mit tehettem volna mást velük? – És hogy hatottak reám a kortársak, Renan, Freud, Bergson, Hitler és Lenin, és eszmék közt, melyek nyakamra hágtak, és forradalmak közt, mik vérben áztak, hogy formálódtak át az elveim? – Az ember a robottól elkopott, pénzt gyűjt nyaralni és nyaral, hogy újra újult erővel menjen a robot. Az ember este hazajön és álmos, aztán leül unottan és bután, és átlapozza az üres ujságot, és nem szól. És elalszik azután. Mindegy, hogy tél, vagy tavasz van-e kinn, a falakról az ősök képe bámul, a lakásajtó, mint a kassza zárul, és hol van Hitler? És hol van Lenin? Aludtam, dolgoztam, s aludni tértem, és aztán semmi, semmi sincs tovább: nem történt semmi… és az öregségen kell kezdenem az életem sorát. 6. És Nulla Károly megborzadt és fázott, sálját mégegyszer nyakára csavarta, megállt, a földre bámult és az arca lassan elsárgult, mint a régi vászon. – Nyugdíjba mentem. Öreg voltam s fáradt és kiolvastam a kölcsönkönyvtárat, s a kávéházban ültem lenn vasárnap, s nem volt már semmi vágyam, célom, semmi tervem, csak egy: pihenni és pihenni… Nem gondolkoztam vénen és hiába, a gyermekek szétmentek a világba, s az unalmas élet harmóniája úgy ült rajtam, mint por a zongorán. Voltaire gipszmaszkja és öreg szobám, az ujság, a szivar, a barométer, s így ment el nap a nappal, hét a héttel: nyáron meleg volt és télen hideg, és megvénültem, mint a többiek. Hétfőtől szombatig a bankterem, vasárnap templom. Ez történt velem. És ez minden, mit hatvan éve tettem: papírra vetni rossz lesz és nehéz, sivár és szürke… és most merre kezdjem az életem történetét? 7. Szeme könnyes lett, megcsuklott a térde, s az őszi park reásötétedett, és Nulla Károly elsápadva kérte számon magától most az életet. Most kérte számon Goethe rímeit, a Tannhäuser nyitányát s a firenzei dómot, Bramantet és Giorgione Vénuszát, most kérte számon a sok szürke reggelt s a frázisokba fojtott esteket, a bankot, az aktákat és az embert, ki mindezekben régen elveszett, a sutba dobott vágyakat s ezernyi álmát, melyet még meg sem álmodott, a nőket, kiket elfelejtett megölelni, a mánál is kopottabb holnapot, és ősei kifakult társadalmát, mely, vén rongy, rajta régen elkopott, eszméit, melyek csépelték a szalmát, s az életet, mely közben elfogyott… S ekkor sárgán, mint kit a hideg rázott, s lehajtott fejjel, mint kivert bakák, hazament némán és megvacsorázott, és hajnalig leste az éjszakát. 8. És reggel álmosan lement a boltba, papírt hozott és asztalához ült, s holt nejének képét félretolva emlékei közt lassan elmerült. Szeméből apránként elszállt az álom, száz ív papír hevert az asztalon, csend volt s nem hangzott, csak az őszi zápor, mely börtönrácsot vert az ablakon. S aztán, hogy dél felé bejött a lánya, dermedten állt meg és felorditott. De Nulla Károly, karjait kitárva, ott ült a széken és kiforditott merev szemével nézte holt nejét: teste tespedten lógott a karfára, és bőrét már a levegő barnára festette, mint az alma belsejét. Száz ív papír feküdt a holt előtt, fenn büszkén állt a cím: „Az életem.” Utána pont. S a szürke pont mögött nem volt egy sor, egy szó, egy betű sem. Csak fehér ívek unott folytatása, üres lapok szótlan ítélete: ez volt a Nulla Károly élete.

Ötletek: Ideiglenes megoldások: Biztonságos, rendszeres, gyors takarítás (pl. ccleaner nevű program) - Ingyenes Biztonságos, lassabb, de alaposabb takarítás (pl. Advanced SystemCare nevű program) - 30 napos demo ingyenes Tartósabb megoldások: Adatok lement, Windows újratelepít. vagy kiszöszölni a programok közül, hogy melyik "eszi meg" a helyet.

Egyrészről mindenki vágyik arra, hogy békében, boldogságban, egészségben élhesse le - lehetőleg hosszú és sikeres - életét, s a szeretteinek is ezt szeretné. (Most jönne a modern Taigetosz elmélet: "Megmentsük-e a gyermeked életét, ha tudjuk, hogy valószínűleg nem fog önálló életet élni, s fogyatékos lesz?) ... Másrészről az ember is csak "állat", így az ösztöneit csak ideiglenesen tudja elnyomni (pl. minimális élettérre való igény). A zsúfoltság agressziót teremt, s a túlnépesedés élelmezési gondja - véleményem szerint - eltörpül mellette. Míg a "fejlett" nyugat az előregedett társadalommal, s a munkaképes eltartó réteg "teremtésével" bajlódik, addig vannak országos (pl. Kína), ahol a túlnépesedés miatti kivándorlások valamint a gyermekvállalás korlátozásának problémájával néz szembe. Szóval csak idő kérdése, hogy mikor és hol, s ki nyomja meg a "piros gombot". ... Ebben az esetben kinek is lesz fontos a "hosszú élet" ? A hivatalos álláspont szerint nincsenek - egyenlőre ? - más bolygókra telepített földi kolóniák.

A mai magyar "tucat" angol nyelv oktatás - tisztelet a kivételnek - igencsak nem a beszélt angliai vagy USA-beli "élőnyelvi" dolgokat tanítja. Leginkább arra alkalmas, hogy két nem angol anyanyelvű ember el tudjon beszélgetni egymással "angolul". Ez a "tankönyv" legalább "életszagú".

Egyre jobban kezdem megkedvelni Szipi-t! (s most ide a koccintos smile jönne, ha lenne a tárban) :koccint:

Panem et cirsenses! avagy (adj a népnek) kenyeret és cirkuszt! Szerintem találtak megint egy történelmileg hitelesnek tűnő dátumot, amire üzleti dolgokat szépen fel lehet építeni. Régi módszer, új köntösben (pl. 1999 megfordítva 666 1, azaz - bibliai félrefordítás alapján - a sátán eljövetele vagy anno Hitler propaganda gépezete Nostredamus jóslatokat hamísított meg a tömegek manipulálása céljából) Ameddig az emberek ezzel foglalkoznak, addig nem a saját helyzetükön vagy az aktuális hatalom dolgain gondolkodnak. S mi lesz 2012.dec.22. után? Hát 2012.dec.23. Ha meg tévedek, akkor meg úgyis mindegy lesz akkor már, nem hinném, hogy valaki megkeresne a reklamációjával. Különben is: Én előző életemben sem hittem a reinkarnációban!

De az is lehet, hogy a predatorok elődei...