tomirad Posted Április 5, 2008 Author Share Posted Április 5, 2008 Szerintem probálkoz, vagy csináljatok bulit és hívd meg meg a barátnőit... Meg ha moziba hívd ne kettesbe hívd sztem elsőnek hanem hogy jönn nekeed is a haverod meg neki is bnőjei... Ugy hamarabb eljönn mintha csak 2-esbe mennétek mert ugy egy kicsit elején "beilyednek" a lányok általába.... Sok Sikert... Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
hydram Posted Április 5, 2008 Share Posted Április 5, 2008 köszi, megpróbálom... madj írok hogy mi lett Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
CsErik Posted Augusztus 14, 2008 Share Posted Augusztus 14, 2008 Nekem a legnagyobb csalodás az az volt hogy a csaj akibe be lezugtam és elvileg ő is belém karácsony 3. napján bejelentet hogy össze jött egy másik srácal nagyon szomoru voltam.. aztán meg ismertem volt barátnőmet és elfelejtetem..már nem bánkodom miatta.. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
hajnika9 Posted Augusztus 14, 2008 Share Posted Augusztus 14, 2008 én most vagyok túl életem (eddigi) legnagyobb csalódásán, először rendesen összetörtem, de most már boldog vagyok, hogy megszabadultam tőle! 2 és fél évig voltunk együtt, eljegyzés volt, esküvőt terveztünk, gyerekeket szerettünk volna... aztán 1 szekta teljesen meghülyítette az exem... épp ezért vagyok boldog, hogy nem vagyok most már vele! Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
isti93 Posted Augusztus 14, 2008 Share Posted Augusztus 14, 2008 Vannak durvábbak és enyhébbek is. Az enyém nem is olyan rég, még tavaly év okt. 19-én volt. Volt egy buli és elmentünk a csajjal, előtte 2 nappal azt mondta a barátnője hogy sokat beszél rólam, meg szerinte ha megkérdezem tőle akkor igen-t mondd. Hát ezen fellelkesülve elmentünk a buliba táncoltunk stb. és a csaj kiment egy kicsit én meg maradtam és táncoltam egyik osztálytásammal(állítólag kívülről elég meghitten). Nem vettem észre hogy a csaj visszajött és tovább táncoltam az osztálytársammal, közben az egyik legjobb barátom, aki fülig szerelmes volt a csajba akivel "meghitten" táncoltam hazament mert kicsit felkapta a vizet rám. Persze a csaj is akivel mentem, féltékeny lett és a szobatársammal(kollégium) úgy viselkedett hogy engem is féltékennyé tegyen. Persze elég durva volt az egész. Szóval épp indultunk haza, ő még mindig szobatársammal én már csak egyedül kullogtam mögöttük és akkor szobatársam(addig soha) kapott tőle puszit én meg még annyit sem hogy szia jóéjt! Persze eléggé fájt. Másnap msn-en közölte hogy hagyjam békén foglalkozzak inkább azzal a csajjal akivel annyit táncoltam a buliban, és hogy szálljak le róla mert ebből nem lesz semmi. Még aznap este az a bizonyos legjobb barátom is közölte, hogy köszöni szépen hogy a szeme láttára táncolok a csajjal akit szeret, pedig nagyon jól tudtam hogy szereti. (A szereplő leírás lehet kicsit homályos) Így persze nekem is vége volt meg barátomnak is... azóta rájöttünk hogy nem kár értük de azért fájt, főleg hogy mind a kettőt én csesztem el. De végül jól jöttem ki belőle, mert akkor elkezdett vigasztalni egyik osztálytársam és így kezdtük el megismerni egymást. Rá másfél hónapra összejöttünk és még azóta is együtt vagyunk Most már több mint 8 hónapja és szeretjük egymást Szerintem minden rosszban van valami jó, ha több nemis annyi hogy az ember megint tanul valamit. Mint kiderült a csaj egy nagy k... ugyhogy már teljesen kiábrándultam belőle, sőt még én segítettem neki összejönni egy pasival. Akkor nagyon sokat megtudtam róla és azóta is sokat tudok róla de akkor nagyon összetörtem, szerencsére volt aki összekaparjon és megragasszon Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
egyperx Posted Augusztus 14, 2008 Share Posted Augusztus 14, 2008 Sajnos én se panaszkodhatok ilyen csalódások felől.:S Egy diák táborban voltam idén. Volt már egy csaj a legelején aki nagyon bejött, mind külsőleg(pedig nem az "ideálom" volt), mind belsőleg is. Vidám, cserfes, szókimondó. Csak egy baj volt, a pasija... Emiatt nem is nagyon akartam semmit se tőle... De egy hétre rá, volt egy buli, ő összeveszett a pasijával, aztán átjött hozzám iszogatni, mindketten iszogattunk egy keveset, aztán buli hajnalig, és végül az ágyban kötöttünk ki... Ezt követően próbáltunk mindketten úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, próbáltuk egy egyéjszakás kalandként kezelni, de mivel minden nap együtt voltunk így ez elég nehéz volt. Ő közben kibékült a pasijával, legalábbis úgy tűnt, de egyre többször jött át nekem segíteni esténként, volt hogy hajnali egyig is. Rég volt ilyen, hogy ennyire megfogott volna valaki, neki sikerült... Mellette teljesen kicserélődtem, felszabadultam. Aztán elvileg szakított a pasijával, és ezután már minden este nálam aludt... nagyon jól éreztük magunkat együtt, úgy éreztem hogy ebből lesz valami. Neki haza kellett mennie, és vhogy megint kibékültek. Egy olyan nyámnyila srácot képzeljetek el, aki ordít a barátnőjével, hisztisnek nevezi, és semmibe nézi. Ki nem állhattam a kölköt már alapból is... Ezóta eltelt egy hónap, szinte minden nap beszélünk a lánnyal órákat telefonon, hiányzok is neki, néhányszor találkoztunk is, mindent elmond nekem. Míg velem normáslian el tudott beszélgetni, nevetni, addig a pasijával csak veszekedett folyamatosan... Láttam, hogy egyre jobban eltávolodik a "pasijától", reméltem, hogy akkor tényleg összejövünk. Úgy képzeljétek el. hogy a pasija annyira dúrván bánik vele, hogy a lány már fizikailag teljesen elhidegült mindentől, nem esik jól neki egy csók, vagy egy ölelés senkitől, ettől függetlenül ő kitart mellette, mert elvileg "szereti", és a srác is ezt mondja neki, de, ahogy én nézem, csak a szex kell neki. Beleszerettem a csajba, elfogadtam, hogy még nem lehetünk együtt a "másik" miatt. Próbáltam beszélni vele, elmondani neki, hogy mit veszek észre rajta, hogy mennyire tönkre teszi a srác, de csak annyit mondd, hogy ha már kitart mellette vki, és azt mondja neki a srác, hogy "szeretlek". az már elég. Pedig nem Én mindent megadnék neki, és ezt ő is tudja, csak szerintem fél magának is bevallani. Én pedig a falra mászok. :S Tudom, hogy mire vagyok képes azért akit szeretek, de ha egyszer nem hagyja hogy megmutassam... Félek, hogy mire rájön arra, hogy mennyit adott fel a srácért, már késő lesz és teljesen tönkreteszi magát. Mára már egy teljesen más nő lett belőle, rá se ismerek, de még mindig szeretem mit tegyek? Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
szala95 Posted Augusztus 14, 2008 Share Posted Augusztus 14, 2008 halod ha szereted tars ki melete és ha nem hiszi el hogy az enm jó neki a régi pasija mellet akor vágd orbba rugd pofán és verd meg (a pasit) és mond meg neki hogy ne meje bántani én ezt tenném ha télleg szereted és nem akarod hagyni hpogy elrontsa megváltozzon stb akor tanítsd meg a pasinak hogy ezt nem illik hajrá és sok szrencsét Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Armin Fan Posted Augusztus 14, 2008 Share Posted Augusztus 14, 2008 Beszélgess vele,mert ez igy még nagyon kevés! illetve..mesélj még Róla! Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
andpet Posted Augusztus 15, 2008 Share Posted Augusztus 15, 2008 20 éves vagyok. 3 komolyabb kapcsolatom volt. Az egyik 3 hónapig, a másik 3 évig a harmadik másfél hónapig tartott. Mind a háromnak u.a. lett a vége: a hölgyemény más balekot talált magának. A három éves kapcsolatom novemberben lett vége, merthogy én még 6. évre jártam, őmeg pár km-re arréb lévő városban dolgozott (GAZDASÁGOS ABC-BEN), és az vot az indok, hogy ritkán látjuk egymást, csak azért találkozok vele h. megdu.... -Ez persze nem volt igaz, Ő sem gondolta komolyan- időt kért. egy hónapot adtam neki, de eien idő alatt háromszor felkerestem, mind a háromszor egy sráccal találtam meg (JUHÚÚÚÚ), AKIVEL KÉSÖBB ÖSSZEJÖTT.... Aztán egy hónap elteltével azt mondtam h. oké, én ezt továb nem bírom, számomra vége. megjegyzem, én ott vagyok diákmunkán ahol ő is dolgozik, állandóan marjuk egymást, csak nem értem hogy miért, de MSN-en is ugyan ez megy. Jah, mejdnem elfelejtettem a csattanót: novemberben szakítottunk, de decemberben meg akartam kérni. Késbb összejttem egy szöszivel, aki éppenhogy csak anni idős volt hogy nem bűntetnek érte (friss hús ), nála is beleestem abba a csapdába hogy nagyon megszerettem. Minden tök jó volt, nagyon jól éreztük magunkat, (minden este sex a kóterban, hmmmm de jó is volt...) aztán egyik vasárnao MSN-en azt mondja nekem, hogy még mindíg a volt barátját szereti, és legyen vége, mert megkértem rá h. ne hazudjon nekem. Mondom jólvan, h Te ezt akarod, aztán este keresem az egyik havert, benyitok a kóterban a földszinten egy társalgónak titulált szobába, MIT LÁTOK?????? a csaj, aki álítólag a volt barátját szereti, ott ül egy srác (NEM A VOLT BARÁT) ölében, és egymás szájába nyalókát pakolásznak. . Rövden ennyi. u.i: jah azóta is a másodikat szeretem, egyszeűen nem tom kiverni a fejemből... Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Armin Fan Posted Augusztus 15, 2008 Share Posted Augusztus 15, 2008 Bazz...ez komplikált helyzet Látsz még reményt,hogy összejöjj ujra a 2.-kal? Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
trungs Posted Február 17, 2009 Share Posted Február 17, 2009 Szerintem ez már megoldódott. Legnagyobb csalódásom, hát ha most választanom kellene a sok közül, nem tudnék, tény az, hogy minden csalódásom úgy éltem meg mintha most akkor itt a világ vége...de idővel rájöttem, hogy jobb is, hogy megszabadultam éppen attól, akitől meg kellett! Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
enzo89 Posted Február 17, 2009 Share Posted Február 17, 2009 Trungs barátom leírta a tutit. Szerintem ezzel mindenki így van ahogy ő leírta. csak idő kérdése mikor vallja be ezt magának. Meddig bírja lelkileg..mennyi idő kell,h túl tudjon lépni. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
tupi9 Posted Február 17, 2009 Share Posted Február 17, 2009 ez a sztori nem velem esett meg hanem 1ik haverommal de elég dúrva. majdnem 2évig 1ütt voltak a bnőjével (a csaj 16 a srác 17volt akkor). nagyon jól elvoltak (ha 3 napig nem *ugtak akkor mind a 2en hisztiztek h nem bírják ) és imádták 1mást. aztán a csaj félre dugott egy 28éves sráccal (a srác a főnőkével) mert h neki volt saját lakása, pénze, kocsija és a nők szerint jól is néz ki, szal minden ami 1 16éves csajnak kell. aztán ebből persze nagy balhé lett (nekem 2nap alatt 5ezer ft-m bánta a srác ivászata miatt de nem sajnáltam), 1ablak betört verekedés volt szal minden ami ilyenkor megtörténhet... szal én is csatlakozom ahoz a ˝táborhoz˝ akik azt mondják hogy a mai nők csak a pénzre buknak (tisztelet a kivétel)... Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
tomiguy3 Posted Február 17, 2009 Share Posted Február 17, 2009 Én 1 és 3/4ed évig voltam együtt a barátnőmmel (vagyis exbarátnőmmel) közben nagyon jóban volt egy fiú osztálytársával 1 évig azt hallgattam, hogy csak barátok semmi nincs köztük (sajnos eléggé féltékeny alkat vagyok) aztán egy partin smároltak. Még fél hétig a pofámba hazudott aztán kijelentette, hogy összejött vele és velem meg vége. Hát kicsit meglepődtem. Én nagyon szerettem őt, az életem részévé vált, aztán egyszer csak vége. Azt hittem hetekig nem fogom kiheverni, de így 10 nap után kb. nagy ívben le van sz.rva. Tegnap újra találkoztam vele, mert feljött a cuccaiért, azt mondta beszélgethetünk is, gondoltam jó lesz megbeszéljük ki mit érez, aztán hallgattam a történeteit, ahogyan jól berúgtak a hétvégén... Mondtam neki, hogy most biztos nagyon büszke vagy magadra... Hihetetlen mennyire megváltozott 1 hét alatt, szinte teljesen kiábrándultam belőle mostanra. De első pár nap hihetetlenül rossz volt mindennap sírtam vagy ötször... Ő volt az első nagy szerelem Azt mondják ezen túl kell esni, hát ez is megvolt. Úgy érzem erősödtem lelkileg. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
hellwisher Posted Március 4, 2009 Share Posted Március 4, 2009 nekem legnagyobb csalodásom az volt amikor egy csaj nagyon bejött már régota azt tutta is és öszejött haverommal rá 1 honapra év végén meg ö akart öszejöni velem hát mit mondjak kiábrándultam Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
enisz Posted Március 4, 2009 Share Posted Március 4, 2009 az nem csalódás... te vagy a béna. szerintem csak féltékennyé akart tenni, de neked még ez sem esik le báááár... ne nekem legyen igazam Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
trungs Posted Március 5, 2009 Share Posted Március 5, 2009 nekem legnagyobb csalodásom az volt amikor egy csaj nagyon bejött már régota azt tutta is és öszejött haverommal rá 1 honapra év végén meg ö akart öszejöni velem hát mit mondjak kiábrándultam Ha nem csalódás, akkor mi, legszebb szünidei élmény? Ő ezt élte meg eddig élete legnagyobb csalódásának, vagyis úgy gondolta, ez volt élete eddigi legnagyobb csalódása. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
enisz Posted Március 5, 2009 Share Posted Március 5, 2009 a gond ott kezdődik, hogy úgy állította be, hogy a csaj volt köcsög, hogy mit művelt Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
denny-noob Posted Március 6, 2009 Share Posted Március 6, 2009 nekem az eddigi legnagyobb csalódásom az volt hogy összejöttem egy csajjal de úgy hogy ő kezdeményezett. bár ő sem volt közömbös a szembe előtte. nah de a lényeg. 3 hónapig voltunk együtt, meg is történt minden ami egy kapcsolatba szokott aztán egy nap amikor kimentem elé a buszhoz közli velem hogy ennyi elég volt belőlem nem bírja tovább. ez egész 'kapcsolat' csak annyi volt h nővérével fogadott h mennyi időt bír ki egy rocker mellett (ő kicsit nyálasabb stílust szeretett). nah gondolhatjátok milyen fejet vághattam. legszívesebben ott vertem volna szájba....ez volt 3 éve...azóta nem tudok megbízni senkibe se és semmi kapcsolat nem jön össze Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Armin Fan Posted Március 6, 2009 Share Posted Március 6, 2009 Érzelmi sokk lehetett Néha az emberek nem tudják , hogy pár mondattal milyen (maradandó)károkat is okozhatnak egy másik emberi lény lelkében.... Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
xdman Posted Március 6, 2009 Share Posted Március 6, 2009 Szevasztok ! Nos nekem a legnagyobb csalódásom nagyon jóba lettem a csajjal,egy nyalókát ettünkk már meg mionden ,régóta hajtottam rá.Egyszer csak jön egy rendezvényre egy másik helyről egy fiú és úgye a nagy menő feje meg minden,és hát persze hogy a csaj az övé lett... és ez kegyetlenség a sorstól....-.- de nem baj..így jártam nem rágódom a múltonn Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
enisz Posted Március 6, 2009 Share Posted Március 6, 2009 nagyon jóba lettem a csajjal,egy nyalókát ettünkk már meg mionden na ez... :lol: Egyszer csak jön egy rendezvényre egy másik helyről egy fiú és úgye a nagy menő feje meg minden,és hát persze hogy a csaj az övé lett... és ez kegyetlenség a sorstól....-.- ez meg... :lol: csak nekem kellett többször visszaolvasni, hogy mit akart mondani? mindenesetre, nemszépdolog a lánytól, de ha jobban belegondolsz, annyira nem is volt rádkattanva, ha eddig "tartott ki melletted" Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
feher-farkas Posted Március 7, 2009 Share Posted Március 7, 2009 Hát, úgy döntöttem kiírom magamból én is. Mikor összejöttem a párommal olyan volt, mint egy tündérmese, mintha megírta volna valaki. Romantikus volt, miattam hagyta ott az előző pasiját és nagyon meg voltunk. Nagyon szerettem őt, miatta gyakorlatilag elfordultam mindenki mástól, és még a tovább tanulást is ráépítettem. 2 évvel idősebb volt nálam, úgy volt hozzá fogok költözni. Úgy tűnt egy darabig hogy teljesen egyforma a gondolkodásunk, és többször is kijelentette, hogy nagyon érettnek tart engem a gondolkodásom terén, miszerint messze lekörözöm a saját korosztályomat, még egy kicsit őt is. Sokat beszélgettünk egymásról, és beszélgettünk a különbségekről is. Bevallottuk magunknak, kapcsolatunkban tulajdonképpen én váltam a nővé, ő pedig a férfivá. Ez a természetünkből adódott. Nem félre érteni, nem vagyok meleg, csak szelíd, toleráns és empatikus. Ezzel szemben ő akaratosabb volt, és mivel úgy voltam vele, hogy nem akarok háborút és feszültséget, veszekedéseink lezárásaként mindig neki adtam meg az igazat. Azt hittem tudom csiszolni, és kialakítok benne is egyfajta toleranciát, hogy fogadja el mások véleményét. Lassan kihűlt benne a szerelem, és megmutatta a csúnyábbik arcát is. Nagyon anyagias lett, nem hiába, volt köztünk egy kis társadalmi szakadék is. Pszichológiai cselekvés az, ha egy férfi simogatja a barátnőjét. A legalapvetőbb és legősibb eszköz a szeretet kifejezésére a fogalom: szexuális játékszeremmé teszlek, megérintelek, simogatlak, és akarom, hogy én is a te szexuális eszközöd legyek. Gondolom érthető, az ember szociális lény, szereti, ha törődnek vele, és én a simogatásaimmal ezt a támaszt, odafigyelést akartam kifejezni, de azzal jött, hogy folyton csak a szexen jár az eszem, és zavarom az intim szféráját. Mondjuk nem egyszer kifejezte, hogy ő nem képes úgy szeretni, úgy kimutatni, csak anyagilag. A szememre hányta, hogy nem vittem neki rózsát, miközben kapcsolatunk elején kijelentette: nem szereti az élő virágot, mert barbárság, hogy szegény kis növény miatta pusztuljon el. Az utolsó hónapok végülis a sárdobálással teltek. Én próbáltam békés maradni. Aztán gyanakodtam, hogy talán van valakije, és a mailjei közt megtaláltam azt, hogy egy intim pearcing-et szeretne magának csináltatni. Kérdőre vontam ezért, miszerint kinek csináltatja ezt, gondolom nem az én örömömre. Megint veszekedés következett. Én délutánra rosszul lettem, mondjuk nem az ő hibájából. Vesekövem volt, mint kiderült, és vesehomokkal vittek be a kórházba, ahol telefonon érdeklődött irántam. a beszélgetésnek végül az lett az eredménye, hogy kimondta, nem szeret már engem, és telefonon szakított is... Volt még utána néhány beszélgetésünk. A fejemhez vágta, hogy miért nem vagyok képes úgy viselkedni, mint egy normális 19 éves, holott tudtommal annak idején ez vonzotta bennem. Azóta már mással kavar, a dolgaimat is visszaküldte postán, és követelte a dolgait, amiket nekem adott. Természetesen én nem küldtem vissza semmit, dobozba zártam őket. Ez volt életem eddigi legnagyobb csalódása. Természetesen vágyom mások társaságára, és szeretném újra érezni azt, hogy valaki átölel este az ágyban. De most pihenek. Nem tudom mikor leszek képes újra valakit igazán közel engedni magamhoz. Elvesztettem valamit magamból. Végül is a bizalom meg van, de egy kis dolog nincs, bár az elmúlt időszak alatt rengeteget gondolkoztam. Kettőnkről és másokról is. Van hogy altatót szedek, mert nem bírok aludni. Természetesen ő azt a gúnyt közölte velem, hogy kezdek begolyózni... Úgy vélem a világmindenségben mindig is ugyanazok az értékek voltak és vannak, lesznek is, de ezeket még nem találta meg az ember. Nem mindegyiket. Minden faj magáénak tudja ezeket, és a szerelem nem hiszem hogy ezek közé tartozik, főleg a félre sikerült csalódások nem, mert az az érzelem kihűl egy idő után. A szerelem és a párkapcsolat fontossága nem maga a láng, hanem a benne rejlő, véleményem szerint igazi érték az egymás elfogadása, tolerancia és empátia. A nagy baj, hogy a mai fogyasztói társadalomban a tolerancia a loosereké, az empátia pedig kihalásra van ítélve. Hogy az ember megtalálja-e földi léte során ezeket a dolgokat? Kötve hiszem... Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
csaty.ádám Posted Március 7, 2009 Share Posted Március 7, 2009 Az empátia dologról jut eszembe: a pasikra amúgy sem volt jellemző, de ha egy nőben nincs meg egyáltalán, akkor az gáz. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
feher-farkas Posted Március 8, 2009 Share Posted Március 8, 2009 Úgy gondoltam hogy jól kiegészíthetjük egymást, de tévedtem. Ez nem az a fajta dolog volt. Sajnálatos módon a legtöbb ember ha szerelmes elkezd egyfajta szerepet játszani. Ám egy idő után ez az idealisztikus álarc elkezd lekopni. Az embertípusok közül mint kiderült ő ízig-vérig farkas volt. Én másokon nem tudok szemrebbenés nélkül átgázolni. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szipi Posted Március 8, 2009 Share Posted Március 8, 2009 fehér-farkas! elolvastam a hosszú irományodat, és megérintettek a soraid. nagyon szép a lelked. arra kérlek, hogy ne keseredj el. szipi Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
feher-farkas Posted Március 8, 2009 Share Posted Március 8, 2009 Köszönöm szipi:) A dolog nagy részén szerencsére már túl vagyok. Megkönnyíti a dolgomat, hogy nem egy városban élünk, ezért nem is kell látnom, szembesülnöm azzal, hogy ő ilyen könnyen tovább lépett. Sajnos a média is mostanában csak csalódásokkal plántálja az embereket, egyre több válásról hallani, egyre több nagy szerelem véget ér, köszönhető ez a mai társadalmi normának, ami az egyén kizárólagos, egoista boldogságára épül. Nem azt mondom, hogy a boldogság rossz, de valamelyik része önző is, mert valaki mindig a földön van, olyanról meg nem igazán hallani, hogy valaki a más örömén örül. Ilyenkor csak hamis mosolyok vannak. Úgy vélem a csalódáson mindenki túl esik előbb vagy utóbb. Valaki gyorsan tovább lép, valaki felejt, valaki pedig elgondolkozik. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szipi Posted Március 8, 2009 Share Posted Március 8, 2009 szia fehér-farkas! előszőr is érdekelne engem, hogy miért hagyta el a párját? mit tudtál neki adni, ami miatt erre a lépésre szánta el magát? nem ijedtél meg akkor amikor nálad lehorgonyzott? és nem kezdtél el azon aggódni, hogy veled is ugyanezt fogja majd csinálni? azaz lecserélni egy következőre? a lényeg annyi a kapcsolatokban, hogy én is sokszor beleestem abba a helyzetbe, hogy építettem vkire, és ehhez mérten kezdtem el élni az életemet, mindig a másikhoz alkalmazkodtam, őhozzá igazítottam az életemet. most így utólag nagyon megbántam. a legnagyobb hibát ott követik el az emberek, hogy találkoznak egy náluk erőteljesebb személyiséggel, és azt hiszik lehet azt csiszolni, alakítgatni, és bízik az időben. tudom, milyen ez az érzés. ha létezett köztetek igazi szerelem, akkor az nem hűlhetett volna ki nagyon hamar, sőt ha én haragudtam egy ilyen személyre, attól még belül imádtam őt vmi megmagyarázhatatlan oknál fogva, amiért utáltam magam. mindig feltettem magamban a kérdést: mi a fenét eszek rajta? hisz annyira sz*mét dolgokat követett el ellenem. olyan nincs, hogy vki anyagias lesz. szerintem az volt előtte is, legfeljebb nem tűnt fel neked. az érintésről meg annyit, hogy tényleg jó dolog, de sajna a nők nagy részét, köztük engem is roppant mód idegesít, főleg ha mások előtt történik, vagy nyilvános helyen. engem kifejezetten irritál ha a combomat simogatják. de ha kettesben vagy a partnereddel, a külvilág kizárásával, akkor nincs gond, de túlzásba nem szabad vinni. na ez az amit a férfiak nehezen értenek meg, mert erős bennük a vágyakozás, érinteni akarnak minket nőket, mi meg tényleg azt hisszük, hogy a szexre akarnak sarkallni, és ettől a hátunkon feláll a szőr. utáljuk! bocsánat, ha őszinte vok. a lányról meg annyit, hogy ő nem csapott be téged, te magad írtad le, hogy ő megmondta hogyan tud szeretni: anyagiakban méri. ezután nem róhatsz fel neki semmit mégha elítélendő akkor sem, hisz felkészített rá. arra kérlek, hogy legközelebb ne kutakodj egy lány után sem, hanem figyelj oda a vészjósló jelzésekre. az általad leírtakból nekem egyértelműen az jött le, hogy sosem szeretett ez a lány téged, csak élt azzal a lehetőséggel, hogy kapott egy érte rajongó srácot. nem véletlen volt az, hogy visszaküldte a holmidat, nem ragaszkodott hozzá. ez egy dolog, de az már gusztustalan, hogy amit ő adott neked, azt visszakéri. ettől a gesztustól hányok, és megvetem az ilyen embert. jól tetted, hogy nem adtál neki semmit vissza. fel kell fognia, hogy te nem egy csomag vagy akit ide-oda dobálhat, és nem azért vagy, hogy engedelmeskedj az ő parancsainak. azért élted meg ezt a kapcsit nagy csalódásnak, mert szerelmes voltál, és ezáltal, te tényleg elhitted, hogy igaziból ez a lány tied lehet, hogy ő érted fog élni, és szeretni fog. ezt nevezik önáltatásnak, önbecsapásnak, amikor elhisszük, hogy a csoda megtörténik velünk. egy lány sem ér annyit, hogy tönkrevágd magadat, ne szedj gyógyszereket, hanem találj magadnak tartós programokat, tereld el a figyelmedet, kapcsolódj ki, és egy idő után azon kapod magad, hogy nem is gondolsz rá, vagy nem olyan intenzitással. szipi Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
feher-farkas Posted Március 8, 2009 Share Posted Március 8, 2009 Kedves Szipi! Először is válaszolok a kérdéseidre. Az exemmel a neten ismerkedtem meg. Egy 2 hónapos barátság után, folyamatos levelezés hatására szerettem belé, illetve szeretett belém. Ekkor még meg volt a pasija, bár a környezete állítása szerint valószínűsíthető volt a szakításuk, ugyanis a lány értelmiségi volt, a fiú pedig, hogy is mondjam, nem egy olyan ember, akit az eszéért szeret az ember, ez mellett ráadásul házibulikon drága exem állítása szerint cupáknak és csülöknek becézgette (én nem voltam ilyen kreatív, csak édesnek, vagy szívinek neveztem őt). A történet úgy szólt, hogy ennél a fiúnál ő volt a kezdeményező, a mi esetünkben én voltam a hódító, tetszett neki, hogy udvarolok, izgalmasnak találta, hogy fiatalabb vagyok nála, és bár nem voltam olyan kondícióban, mint az elődöm, de azért engem is szexinek tartott, kedvesnek és megértőnek. Velem mindenről tudott beszélni, nyitott voltam akármire, meg naprakész. Nem akarom leszólni szegény srácot, de az érettségit sem tudta letenni, a lány viszont már egyetemre járt. Szóval én nem tűntem cikinek. Bár az is nyilvánvalóvá vált, hogy ha nem én, akkor másik... De pont én voltam a láthatáron. Természetesen mindig is aggódtam, hogy talán engem is meg fog csalni. Adtam választási lehetőséget neki, végül is engem választott, és a lelkére kötöttem neki, ha úgy érzi, nem fog menni velem a dolog, akkor beszélje meg velem, és ne csaljon meg a hátam mögött. Az, hogy nincs benne empátia, már az első hónapban megmutatkozott benne. Bemutatott az exének, aki házibulit tartott a bátyja tiszteletére, ott aludtunk, és persze nyílt titok volt, hogy szexeltünk is. Én akkor megkérdőjeleztem az ötlet korrektségét, de őt nem izgatta, én pedig bele mentem. Mivel a résztvevője voltam, akkor még jó ötletnek tűnt, már látom hogy én is szemét voltam szegény fiúval. Távkapcsolatban voltunk, hétvégente találkoztunk, de állítása szerint ez nem okozott neki gondot. Esténként webkamerával beszélgettünk, és hétköznap nem zavartuk egymás tanulmányait legalább. Tudni kell, volt egy nagy baráti társasága, ahol ugyebár én lettem a legfiatalabb. Az átlagkorhatár 25 év volt. Házibulikra mentünk, fürdőkbe, ment az élvezetek halmozása, ami mondjuk nem az én stílusom volt, de rendesen belevitt az élet sűrűjébe, én pedig sokszor megkérdőjeleztem saját magamat, én vagyok-e ez a személy, mikor inni sem szeretek. És sajnos kielégíteni sem teljesen ezt a lányt, szexuálisan igen, és remek beszélgetőpartner vagyok, meg lelki társ, de olyan jó pasi nem, mert nem tudom még eljegyezni. "Pedig ezt meg ezt már eljegyezték..."-sóhajtozta. Én a saját városomban befutottam egyfajta karrierszerűséget. Szavalok, amatőr színészkedem, az első könyvem április közepére, május elejére kerül a boltokba. Ő pedig egyszer megjegyezte, mennyire leértékeli magát, 20 évesen még nem ért el semmi számottevő dolgot. Karrierista volt. Én úgy vélem soha nem éltem vissza ezekkel a dolgokkal, és nem is vágtam fel velük. Komolyan. Annyira nem tartottam nagyra őket. Pedig egyszer órákat veszekedtünk azon, mert nem mutattam be őt név szerint a nekem gratulálóknak, miután leszerepeltem egy ünnepségen. Mentségemre szolgáljon, én se ismertem a gratulálókat, valamelyiket is csak arcról. Azt állította nagyon szeretett engem. De kihűlt. Úgy vélem ő a forróság híve volt. Talán megunta a pszichologizálást, vagy unalmassá vált a szex, én is csak egy dobogós harmadik voltam az életében. Nem elég megfelelő, nem tudom, én követtem el a nagy hibát, túlságosan magamba engedtem őt, és túlságosan ragaszkodtam hozzá, akkor is, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet közös jövőnk. Talán megszállott voltam, és túlságosan is ő foglalkoztatott engem. Ha hibát követtem el, gyötört, ha ő, azt elnéztem... Mindenesetre miután megkaptam a postán a visszaküldött dolgaimat a könyvem köszönetnyilvánításából is kihúzattam a nevét. Végülis, hálás vagyok, hogy megmondta az igazat. Jobb volt előbb, mint később. Nem volt olyan rossz a vele eltöltött 1,5 év, sok ingert kaptam. Csak azt nyeltem le nehezen, hogy kórházban, telefonon... és hogy mekkora fizikai fájdalmaim is voltak amúgy is. Köszönöm a biztatásodat szipi, én igyekszem lefoglalni magam. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
feher-farkas Posted Március 8, 2009 Share Posted Március 8, 2009 Mondjuk annyira már nem bánt a dolog. Mindketten különlegesek voltunk a magunk nemében, csak máshogy. De különbözőek. Ő biológusnak tanul, engem a humánum érdekel, ő úszik, én yogázom, ő bulizik, én írok...stb. A csalódás rész tulajdonképpen ott kezdődött, hogy képes volt a kórházban telefonon keresztül szakítani velem. A szemembe sem nézett. Pedig mindig azzal jött, hogy szép, meleg-barna szemeim vannak, holott én kifejezetten nem szeretem a szemszínem, mert olyan sötét, hogy szerintem nincs is... Nem akarok drámázni, csak leírni az érzést. A vesegörcs állítólag a szülésnél is fájdalmasabb... Mindenkinek vannak fóbiába, enyém a tű az. Az infúzióra nem bírok ránézni. Meg az sem mellékes, egyedül voltam a kórteremben. Mindezekhez csupán az párosult, hogy életem első nagy szerelme kiadta az utamat, mert már nem SZERELMES. De akkor hol a szeretet? Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Join the conversation
You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.