Sajnos én se panaszkodhatok ilyen csalódások felől.:S
Egy diák táborban voltam idén. Volt már egy csaj a legelején aki nagyon bejött, mind külsőleg(pedig nem az "ideálom" volt), mind belsőleg is. Vidám, cserfes, szókimondó. Csak egy baj volt, a pasija... Emiatt nem is nagyon akartam semmit se tőle...
De egy hétre rá, volt egy buli, ő összeveszett a pasijával, aztán átjött hozzám iszogatni, mindketten iszogattunk egy keveset, aztán buli hajnalig, és végül az ágyban kötöttünk ki...
Ezt követően próbáltunk mindketten úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, próbáltuk egy egyéjszakás kalandként kezelni, de mivel minden nap együtt voltunk így ez elég nehéz volt. Ő közben kibékült a pasijával, legalábbis úgy tűnt, de egyre többször jött át nekem segíteni esténként, volt hogy hajnali egyig is. Rég volt ilyen, hogy ennyire megfogott volna valaki, neki sikerült...
Mellette teljesen kicserélődtem, felszabadultam.
Aztán elvileg szakított a pasijával, és ezután már minden este nálam aludt... nagyon jól éreztük magunkat együtt, úgy éreztem hogy ebből lesz valami.
Neki haza kellett mennie, és vhogy megint kibékültek. Egy olyan nyámnyila srácot képzeljetek el, aki ordít a barátnőjével, hisztisnek nevezi, és semmibe nézi. Ki nem állhattam a kölköt már alapból is...
Ezóta eltelt egy hónap, szinte minden nap beszélünk a lánnyal órákat telefonon, hiányzok is neki, néhányszor találkoztunk is, mindent elmond nekem.
Míg velem normáslian el tudott beszélgetni, nevetni, addig a pasijával csak veszekedett folyamatosan...
Láttam, hogy egyre jobban eltávolodik a "pasijától", reméltem, hogy akkor tényleg összejövünk.
Úgy képzeljétek el. hogy a pasija annyira dúrván bánik vele, hogy a lány már fizikailag teljesen elhidegült mindentől, nem esik jól neki egy csók, vagy egy ölelés senkitől, ettől függetlenül ő kitart mellette, mert elvileg "szereti", és a srác is ezt mondja neki, de, ahogy én nézem, csak a szex kell neki.
Beleszerettem a csajba, elfogadtam, hogy még nem lehetünk együtt a "másik" miatt. Próbáltam beszélni vele, elmondani neki, hogy mit veszek észre rajta, hogy mennyire tönkre teszi a srác, de csak annyit mondd, hogy ha már kitart mellette vki, és azt mondja neki a srác, hogy "szeretlek". az már elég. Pedig nem
Én mindent megadnék neki, és ezt ő is tudja, csak szerintem fél magának is bevallani. Én pedig a falra mászok. :S
Tudom, hogy mire vagyok képes azért akit szeretek, de ha egyszer nem hagyja hogy megmutassam...
Félek, hogy mire rájön arra, hogy mennyit adott fel a srácért, már késő lesz és teljesen tönkreteszi magát. Mára már egy teljesen más nő lett belőle, rá se ismerek, de még mindig szeretem
mit tegyek?
