feher-farkas

Szerintem hülyeség másra gondolni, mert mennyivel lesz jobb az élmény, ha nem a partnerre koncentrálsz, hanem öreg tatákra gondolsz? Ez nevetséges. Számtalan tréning, testgyakorlat létezik, amikkel formába lehet hozni magunkat. A neten tessék rákeresni ezekre.

Érdekességként: nemi kromoszómarendelleneségként fellépő "Szuper nő" szindrómában szenvedő nőknek tripla. vagy még ennél is több X kromoszómájuk van. Ez miatt az átlagnál sokkalta szebbek, nőiesebbek. A gond az, hogy amiből a természet többet ad, másból elvesz, így ezek a nők általában értelmi fogyatékosak is.

Szerintem pedig a vesekő. Volt már vesekövem, azt hittem belepusztulok, mire eljutottam a kórházig. A szakirodalom is fájdalmasabbnak mondja egyébként a vesekövet, mint a szülést, és egy ismerősöm, aki szült is, és veseköve is volt ezt szintén alátámasztotta. Amúgy a kettő közül én is a szülésre szavazok. Hímsoviniszta hozá állás szerintem, ha a tökönrúgás fájásáról beszélünk, mert valóban, ahogy az előttem lévők is megjegyezték a gyereket nem csak megszülni kell, de 9 hónapig ott növekszik a nőben, amely állapotban semmiféle pozitúra sem kényelmes: sem az ülés, sem a fekvés. Talán csak sajnáljuk a nőktől azt a biológiai kreativitást, hogy szülni képesek, mert fel akarjuk nagyítani a mi fájdalmunkat.

Egy nagy pacsi neked hta

hta: Hát igen, a vérfertőzés egy olyasfajta tabu, amely a Föld valamennyi földrészén érvényes, kivéve néhány esetet, mint a fáraók. A vérfertőzés ugyanis az utódban a hibás, rossz géneket felerősítheti, így a testvérek gyerekei nagyobb valószínűséggel szülnek fizikailag vagy mentálisan beteg gyerekeket, vagy életképteleneket, mint a hagyományos párok. Normális esetben a testvérek nem is vonzódhatnak egymáshoz szexuálisan, ha együtt nőnek fel. (Régen a nemesi családokban is probléma volt, hogy a még gyerekkori házasodás, és egymás mellett felnövés miatt a házaspár képtelen volt nemi életre.) Egy megdöbbentő példát ismerek: egy amerikai házaspár több évi együttlét és gyerek után tudták meg, hogy testvérek, ugyanis az egyikőjük intézetben nőtt fel. A homoszexualitás kapcsán pedig továbbra is hangsúlyozom, hogy szó sincs betegségről, hiszen a szexualitás nem csak a reprodukciót szolgálja, hanem az örömfunkciót és a társas-szociális kapcsolatokat. Ha valaki annyira mutogató, annak az önbecsülésével van baj. Sajnos a társadalom még mindig fenntartással kezeli a jelenséget, főleg Európa. Ennek oka legfőképp a történelmi múltra vezethető vissza, amelyre hta is utalt. Legfőképp a keresztény egyház ellenezte ezt, de egyáltalán a szexualitást is, hiszen a jó keresztény ember csak a keresztény egyház Istenét szerethette igazán. Az európai múlt, de a távol-keleti is rendkívül teokratikus, ezért nem engedték a vezetők számára károsnak tekinthető szokásokat. Legutóbb a nácizmus volt a legveszedelmesebb támadója a homoszexualitásnak, abba nem akarok belemenni, hogy a mostanában egyre inkább elburjánzó szélsőségek szintén nem tesznek jót neki. Nem akarok politizálni. És itt hangsúlyoznám, hogy nem csak a homoszexualitásra gondolok, hanem az elvre, amelyet magam vallok: mindent lehet, amíg az a másiknak nem árt. Erre oda kellene figyelni, másokra tekintettel lenni, megadni az egyéni teret és szabadságot. Kétségtelenül van sokfajta betegség, de a mai világban már senki sem egészséges. Nem szabad birkákká válnunk és követnünk a tömegeket, irányzatokat, ragaszkodni kell a saját véleményünkhöz, odafigyelni a másikéra, és ha azt nem is magunkévá kell tennünk, de meg kell értenünk azt, mert az igazi igazság mindig középen rejtőzik valahol. Érdekes dolog a nekrofília, az állatvilágban is fellelhető, egy tudós Nobel-fíjat kapott a felfedezéséért. Nem szabad eltekintenünk gyökereinktől, mert végül is mi is állatok vagyunk, különleges állatok, viszont egy nagy különbség szerintem az, amelyet mások nem hangsúlyoznak, én viszont mindenképp, az a döntés képessége. Dúlnak bennünk a hormonok, kémiai vegyületek, de cselekedeteink nagy része saját döntés. Tekinthető ez isteni szabadságnak, mert tetteink ítélnek meg minket. És ösztöneink sincsenek, mint az állatoknak.De lenyomatok vannak bennünk.

hta érdekes dolgokról írt. dbelam: A biszexualitást tudósok csapata vizsgálta, több ezer embert kérdeztek ki véletlenszerűen, sok mindenre kiterjedő, megvilágító kérdéseket tettek fel, amelyek alapján mérni tudták a jelenséget méghozzá eléggé finom átmeneteket állapítva meg a kategóriákon belül, így vannak, akik csak egy kicsit vonzódnak a saját nemükhöz, vannak, akik jobban, viszont meglepően kevesek azok, akik teljesen elutasítják a másik nemet. Egy közösségben azért nem derül ki a biszexuális hajlam, mert nem igazán tolerálják azt, az illető magának se vallja be. A szexualitást érdemes egyébként,amire hta is utalt. nem kiragadva vizsgálni, hanem a társadalom egészét is hozzá csatolni, mert akkor több mindent meg lehet érteni. Egy kultúrát azonban nem szabad elítélni a furcsa szokások miatt, nem szabad a saját közegünket felsőbbrendűbbnek tekinteni, mert a gőgből és önteltségből fakadnak a konfliktusok. Ami fejtörést okoz a tudósoknak, az az, hogy az embert az állatvilág részeként tekintsék-e, vagy pedig új, különálló lépcsőfokként, mivel a nyelvhasználat, intelligencia, eszközkészítés mellett a művészet és kultúra megalkotása az, amely leginkább kiemel minket az állatok közül. Az ember viszont nem csak biológiai, hanem társadalmi lény egyre finomodó idegrendszere által, ezért szabályokat alkot és devianciákat állapít meg. Így, ha az ember kijelenti, hogy a homoszexualitás rossz, az nem biztos, hogy valóban az egész élővilágra kivetítve az. Akik felvonulnak a parádékon, azokat én sem nézem jól szemmel, mert tudom, hogy egyébként milyen előítéletek vannak manapság, ez pedig gerjesztés, direkt irritálás, nekik egzisztenciális problémáik vannak, nem szexuálisok. Ami fontos lenne szerintem, az a megértés és a nyitottság, a dolgok vizsgálata több oldalról, mert a skatulyázás csak korlátoz bennünket, és pont a rugalmas, nyitott idegrendszer volt az, amely segítette a túlélésünket eddig is.

dbelam: A homoszexualitás nem betegség a pszichológusok szerint. Ennek több oka van. Először is az, hogy bár a mi nyugati kultúránk, történelmünk eléggé tolerálatlan ezzel szemben, de más kultúrák (például afrikaiak) és más korok ( az ókori görögök és rómaiak) természetesnek vették. Amely nekünk szokatlan, tabu, deviáns, az más korban, helyen elfogadott, gyakran pedig a mi szokásaink azok,amelyektől vakarják fejüket a távoli népek. Biológiai megközelítés alapján pedig nem állítható az, hogy a szexualitás csak reprodukciós feladatot lát el. Nyilvánvaló, hogy mi, emberek nem azért szexelünk nagy részt, mert utódokat akarnánk, hanem az öröm funkció miatt. A szexnek ugyanis nagy mértékű szocializációs szerepe van, már az állatvilágban is egy kis orgiával oldják meg a falkában lévő feszültséget a fajok, és nem csak a magasabbrendűnek számító emberszabásúak gyakorolják ezt, de megfigyelték: még a hangyák is, emellett a hím delfinek többször udvarolnak hímeknek, mint nőstényeknek. A szex erősíti a hiearchikus, szociális, társas kapcsolatokat. Egy elmélet szerint mindannyian biszexuális hajlammal születünk, és a kultúra, a társadalmi közegünk alakítja ki később aztán azt, hogy milyen szerepet vegyünk fel.

A lányok esetében számít annyiban, hogy biológiai szempontból a szűzhártya miatt fizikailag is megállapítható, hogy az illetőnek volt-e már szexuális kapcsolata, fiúk esetében ilyen nincs. Konrad_90-nek igazat adok, nem kell elsietni a dolgot, mert csak a minőség és az élmény rovására megy, mint ahogy leszűrtem Malacka_92 esetében is, aki nem is emlékezik arra, hogy pontosan mikor volt és kivel.

39763: Ha nem veszlek emberszámba mást csináltam volna...

39764: Nézd, nem sértésképpen, de ezer közhely, és ezer hasonló válasz. Az effajta történetekhez nem sokat kommentál az ember, mert igazából nem a fórumozókon, hanem az illetőn múlik.

Ugyan, kedves Bullet27, nem kell emiatt aggódnod, nem fog megállni ezért az életed. Majd jönnek új utak, jönnek új kapcsolatok. Az első kapcsolat egy nagyon mély imprinting, és az ember sajnos, vagy nem sajnos ehhez fogja viszonyítani a többit is, amennyire komolyan gondoltad. Nagyon vonzó és jól eső dolog, amikor megtapasztalod azt, hogy tetszel valakinek, önbizalmat kapsz, és plusz energiát, ám ha elmúlik a láng, és újra halandóvá válsz, eggyé a sok közül, az bizony fáj, így óhatatlanul is magadban keresed a hibát. De ez is természetes. Hidd el, most rosszul érzed magad, de aztán enyhül, majd elmúlik a dolog, jön egy másik lány, vagy marad ő, az evolúció halad tovább. Véleményem szerint pedig nem baj a könyörgés sem, ez is természetes, a szerelem és vonzalom óhatatlan tartozéka, mert "részeg ember" a földön csoszog négykézláb a porban, a "józan ember" már egyenes gerinccel jár. Ez a tartás. Hogy nincs tartásod, arról nem tehetsz. Személy függő. Valaki nagyon be tud rúgni, valaki kevésbé, de ez egy bizonyíték arra, hogy mennyire is tudsz szeretni. Ez pedig, főleg fiúk esetében ritkaság, tehát véleményem szerint mindenképp becsülendő. Csak fel a fejjel. És gyógyulj meg minél hamarabb testileg és lelkileg is.

Pista 233 hozzászólásával mondjuk félig meddig egyetértek, de pontosítanék rajta: ilyen szempontból felesleges megkérdezni akárkit itt, főleg idegeneket, akik nem ismernek téged, így valószínűleg érdektelenek is az önéletrajzi ihletésű művedhez, mert ha valóban írni akarsz, akkor írsz minden befolyás nélkül. Legalábbis én így vagyok vele. Nyilván kell biztatás is, de a legvégső motiváció benned kell, hogy legyen. Hiába válaszolnék "igennel", vagy "nemmel", ha valamit ki akarsz írni magadból eléggé, úgy is meg fogod tenni

Mögöttem már két könyv is áll. Kreatívnak kell lenni.

Véleményem szerint ha egy ölelés, ha egy puszi már nem csupán baráti, akkor már nem stimmel valami, de a klasszikus megcsalás a szexuális kapcsolattól kezdődik.

10. Nagy hal: Bájos mese nagyszerű és ötletes anekdotákkal: a csodák átitatják életünket, a legendák pedig halálunkkal születnek meg. Minden idők talán legviccesebb és egyben legszomorkásabb kitalált életrajzi története. 9. A sötét lovag: A realisztikus Batman univerzum eddigi legjobb darabja, amely feledhetetlen, sötét hangulatot idéz nem a csicsás villódzások és neonfények által. 8. Az árva: egy olyan horror film, amely a hihetőség határát súrolja: nem természetfeletti hatalom szállja meg a filmet, nem az ördög gyermeke. Annyira abszurd, hogy már igazi, bár állítólag valós történeten alapul. 7. Fűrész: az első darab még eléggé ütős és ötletes, drámai, a többi már csak a minél kegyetlenebb kínzásokról szól. 6. King Kong: Peter Jackson filmje igazi epikus látványorgia több akcióval és érzelemmel, mint elődeiben, a nagy majom mellett óriási rovarok és dinoszauruszok is megjelennek a filmben. 5. A faun labirintusa: a spanyol polgárháború rémségei ötvöződnek a gyermeki rémmesékkel. Nyomasztóan varázslatos. 4. Szilaj, a vad völgy paripája: az Oroszlánkirály után végre egy tisztességes mese, amely nem a felnőttes beszólásokra és szlengekkel dobálódzó gyurmafigurákra épít. Kézzel rajzolt és számítógépes animáció ötvözete, gyönyörű dalok, méltatlanul lett elfelejtve. 3. A fantasztikus Mr. Fox: a stop motion technikával készült bábfilm olyan hangulattal van átitatva a zenék és látványvilág által, hogy komolyan kevés rá az a 70 perc, emellett az eredeti hangokat igazi nagyágyúk adják. 2. A bukás, Hitler utolsó napjai: egy film, amely a Führert nem földöntúli szörnyetegként mutatja be, illetve kicsinyíti le paródiáival, hanem hitelesen: emberként. Látjuk remegni a kezét a betegségtől, idő előtt megöregedni, kiabálni, sírni, és igazából nem sajnáljuk, de meglepődünk: a pusztulásban benne van egy korszak tragédiája: egyetlen őrült elme ekkora rombolást vitt véghez ebben a világban. 1. Avatar: nem túl eredeti ötlet, de erős érzelmek és óriási látványvilág járja át a filmet: modern indiánmese, minden korosztálynak kellemes kikapcsolódást nyújt.

A szökés az egyik kedvencem, de most megelőzte a Hatalom hálójában.

zsolt_55: erre nincsen biztos képlet. Minden ember más és más. Neked kell ismerned őt, és tudni, hogy mit szeret A te barátnőd, hajrá

Ugyan, kedves zsolt_55, ahány ember, annyi csók. A csókolózás különben is olyan, mint a biciklizés: nem lehet megtanulni, különösen könyvekből nem E miatt ne is aggódj. Mélylélektanilag igazán nem érdemes belemenni csókba, különösen az elsőbe, mert az olyan, mint az első szex, mint minden első intim dolog: elsőre talán kissé furcsa, és kissé ügyetlen, de ahogy gyakorolja az ember, úgy fejlődik

Antivortex: Ennek örülök, hogy végre sikerült. A fájdalom végül is természetes, hiszen az "első" alkalom volt, úgyértem, hogy az első igazi aktus, de ha továbbra is fájni fog neki, akkor javaslom, hogy nézze meg egy nőgyógyász is őt, mert akkor ott gond lehet.

Ha valaki egyfolytában csak a szexre gondol, ha kitölti a mindennapjait, és csak ez, a szexualitás, illetve a maszturbáció a számára az egyetlen örömforrás, nos az igen, már betegség. Van az úgynevezett flo az emberek életében, ami annyit takar, hogy egy bizonyos cselekvés óriási önelégültséggel tölt el egy illetőt, egy eufórikus és mindent elsöprő, jól eső örömförrás, amely lehet egy hobbi, ritkább esetben a munkában is jelen lehet, de elsősorban a művészek azok, akik ezt átélik. A szexet nem igazán szokták a flo-ba sorolni. Ennek ellenére a szex egy igen erőteljes fizikai, illetve lelki örömforrás. A maszturbáció egészséges, mert a testben a spermiumok megújulhatnak, cserélődhetnek így (nem véletlenül éltek a papok túl hosszú életet annak idején az önmegtartóztatás miatt, mert rákjuk lett). Úgy vélem, hogy a napi egy maszturbáció nem gond, vagy ha két naponta csinálod( az nagyobb kielégüléssel is jár). Régebben a szexualitást betegségnek tartották, a maszturbációt, különösen gyerekeknél bűnnek (sőt, még manapság is tiltott néhány országban), de a nyugati pszichológiai közfelfogás szerint pont az számít betegnek, aki nem végzi ezt.

Nem kell nagyon radikálisnak lenni, csak annyi, hogy "Szívem, a gyeplő most a te kezedben van" Az ő üteme, akarata szerint, és persze közben biztathatod is, hogy jó csinálja, bókolhatsz neki támpontot adva a számára, csak ki kell engedni a benne lakozó vadmacskát A félénkség leküzdhető. Amennyiben ő is nagyon szeret Téged, szerintem semmi akadálya sincs neki. Ezt pedig a kökitözéssel, vagy pedig ruhás szexszel, mondjuk egy pólót magadon hagysz csak fokozni tudod. De a lényeg, hogy mindenképp engedd, illetve akard is, hogy most ő domináljon feletted, és érezze a kezében az irányítást és a biztonságot. Majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle

Véleményem szerint nem szabad ebből tragédiát csinálni, mert az csak súlyosbítaná az amúgy is meglévő problémát. Nem szabad azt gondolni, hogy a szex felelősség, mert ha úgy indul neki az ember, hogy veszteni valója van, amennyiben kudarcot vall, akkor egészen biztosan nem fog neki sikerülni. Az előjáték kapcsán pedig javaslom, hogy próbáld az ujjaiddal kitágítani neki, de van egy újabb, merészebb javaslatom is, amely egyfajta "perverz" szerepjáték lenne, szándékosan kiemelve az idézőjelet, mert valójában semmit se csináljatok, amit a másik ne szeretne, akarna. Amennyiben a szex irányítója eddig te voltál, javaslom, hogy most cseréljetek szerepet, és legyen a barátnőd az aktív fél, aki vezényli az aktust. Így talán leküzdi a gátlásait, és nem fog szorongani, ha odaadod neki a dominanciát, te pedig engedelmes szubmisszióba fojtod magad, esetleg megengedheted neki, hogy kikötözzön téged az ágyhoz, és azt tegyen veled, amit csak akar (és persze amiben te sem mondanál ellent). Ehhez nem kell nagy őrdögősség, és jelmez sem, szó sincs arról, hogy ez egyfajta menekülés lenne valamiféle ráunás és sablonos kényszer elől, ez csupán megerősítő biztatás lenne, miszerint megbíztok egymásban, és nincs ellenedre, hogy most ő tegyen téged a "szexuális játékszerévé", cserébe ő is a te "szexuális játékszered" lesz. Amennyit ki tudtam venni, eddig te szerettél volna belé hatolni, de túl szűk volt, most engedd, hogy ő "hatoljon beléd", persze csak áttételesen, és akkor talán leküzdi a pszichés stresszt. Ha ez sem válik be gyanítom, hogy nem pszichés akadálya van a dolognak, hanem testi, és akkor javasolnám, hogy forduljatok nőgyógyászhoz.

antivortex: Ha nem túl nagy titok, megkérdezhetem azt, hogy mennyi idős, vagy, illetve a barátnőd? Csak mert elgondolkozva ezen az egész történeten egy lehetséges válaszként nem ismerve a korotokat, arra jutottam, hogy talán túl fiatalok vagytok még a szexhez, vagy... én úgy vélem, hogy még ez a 2 hónap is elég kevés idő lehet a várakozásra. Vannak párok, akik fél évet, egy évet várnak a szeretkezéssel, de lehet bennettek egy rendkívül erős kényszer is, a "már csak azért is" gondolat, ez pedig elkerülhetetlenül kudarcra ítéli az együttléteteket, miszerint beütemezitek magatoknak, hogy ekkor meg ekkor le kell feküdnötök egymással, holott egy párkapcsolat nem feltétlen velejárója a szex, amennyiben komolyan szeretitek egymást. Ne erőltessétek. Agyatok egyik része akarja, de egy másik része talán még érzi, hogy nincs itt a megfelelő idő. Legyetek spontánok. Ne csettintésre akarjatok szexelni, hanem a spontenaitás istenének áldozva ezzel.

Antivortex: Nem csak a nedvességen múlik a dolog. Az előjáték nem korlátozódhat csak a nemi szervre, a partnert globálisan, egészében szeretni kell, ráadásul a nők szeretik a romantikát, a hosszú, izgató felvezetést, így a lassú és izgalmas kicsúcsosodást. Ellazíthatod őt az öleléssel, simogatással, ha csókolgatod. Ki kell ismerned testének rejtett erotikus, izgatásra vágyó pontjait, amelyek nem feltétlenül a nemi szerv köré fókuszálnak. Kényeztesd a combját, hasát, köldökét, nyakát, folyamatosan haladj lefele jó hosszan időzve minden egyes pontjánál. A várakozás meghozza az együttlét gyümölcsét. Ami fontos, hogy egyikőtök se érezze ennek a kényszerét, bízzatok a másikban, és engedjétek szabadon a gátlásaitokat. Lássatok bele a másikba. Sokat segít a kényeztetés nem csak fizikai, hanem lelki szinten is, mint a becégzetés, bókolgatás. A szex nem az aktus által lesz igazán érdekes, hanem ama biztonságot nyújtó lelki töltet által, amelyet egymásnak tudtok nyújtani, amennyiben szeretitek és akarjátok egymást.

Nekem sem Spilelberggel, sem Cameronnal nincs bajom. Rossz filmet nem láttam még tőlük. Nekem csak most hirtelen egy túlértékelt rendező jut az eszembe, az pedig Tarantino. Számomra a filmjei semmilyen mondanivalót nem adnak. A Becstelen Brigantik története bár érdekes volt, de számomra üres popcornmozi tele hatásvadász jelenetekkel, és nulla értékközvetítéssel. Mint rendező pedig, engem kifejezetten irritál az, hogy a filmjeit fejezetekre bontja. A Becstelen brigantik fejezetcímei nekem különösen nem tetszettek. A "túlértékelt" Spielberg rendezte Schindler listáját, véleményem szerint a világ legnagyobb holokauszt filmjét, Tarantino ezzel szemben paródiát csinált az egész világháborúból hiteltelen karakterekkel.