Szipi

Hogyan nem keletkezett az élet a Földön? Az őslevesben mintegy „magától" keletkező szerves anyagok kialakulása, majd azok elterjedése a Földön ma is elfogadott tétel. Úgy tanítja a tudomány (röviden), hogy a kémiai evolúció folyamán az egyszerű, szervetlen molekulákból kialakultak olyan képződmények, amelyek aztán az értelmes életet hozták létre a Földön. De ma már egyre kétségesebb, hogy oxigén nélküli környezetben, villámok hatására létrejöhettek volna azok a sejtek, amelyek ugyanakkor sejthártya nélkül tartották volna egyben anyagukat. A nukleinsavak, a fehérjék sokkal bonyolultabbak annál, semmint hogy véletlenszerűen létrejöjjenek. A folyamatok mindegyikéhez bizonyos számú alkotórésznek szorosan együtt kell működnie, ha csak egyet is elhagyunk közülük, sohasem jönnek létre. A tudomány viszont azt tanítja, hogy véletlenszerűen alakultak ki ezek a sejtek és vitték tovább az életet. Nos, a puszta logika viszont azt diktálja nekünk: ezek így, ahogyan voltak és vannak, ahogyan működtek és működnek - véletlenszerűen nem alakulhattak ki. Ugyanis a célszerű működéshez már eleve bizonyos - kicsi vagy nagyobb - számú, kölcsönösen egymásra ható alkotórésznek kell együtt lennie. Ha ezek közül csak egy is hiányzik, a rendszer nem működik. Az egyes rendszerek tehát nem alakulhattak ki véletlenszerűen. Gondoljunk például az emberi szem működésére. Egy ilyen szervet a természet aligha hozhatott létre évmilliókon át tartó kísérletezéssel, mert míg ez tartott, addig az állat (az ember őse szem nélkül lett volna kénytelen élni. A szem működése sok belső szerv együttműködésétől függ, és akár csak az egyik hiánya miatt már az egész nem működik, a fokozatos létrejötte el sem képzelhető megoldás. Nem is szólva az emberi agyról, amelynek kapacitása messze meghaladja még jelenlegi kihasználtságát is, pedig az élővilágban minden más lény agya csak akkora és any-nyira képes, amennyire az illető lénynek a faj kezdete óta szüksége van. Az emberi agy miért kivétel? Ki „teremtette" olyanra, hogy befogadóképessége, működésének paraméterei ennyire bővíthetők legyenek, hogy az agyunk elégséges legyen majd nekünk a következő évmilliók során is? - Mindez arra utal - vélik már tudósok is -, hogy az élet ezen a bolygón nem véletlenül, hanem valamiféle „intelligens tervezés" révén jött létre.

Az álcázás nagymesterei Nem akart hinni a szemének Christine Huffard amerikai kutatónő, amikor megvizsgálta a tengerfenéken készült felvételeit. Ott lopakodott két lábon egy nyolckarú polip. Persze mondhatnánk inkább, hogy a karjain osont, de a járása teljesen hasonlít ahhoz a mechanizmushoz, amikor merev vázhoz kötődnek a lábizmok, és így alakul ki a bipedális mozgás. Eddig a szakemberek úgy vélték, hogy a két lábon való járáshoz csontvázra és hajlékony izmokra van szükség, de a kamera látómezejéből menekülő polip ugyanazt megtette a karjaival. Az is kiderült, hogy két fáj kissé eltérő álcázási stratégiát alkalmaz. Az Indonéziában honos Octopus marginatus a tengerfenéken sietve hat karját maga köré fonja, és olyan labdát alkot, amellyel talán azt akarja utánozni, ahogyan egy kókuszdiót görget a vízáramlat. Az ausztráliai Octopus aculeatus viszont a lopakodás közben magasba tartja hat karját, mintha lengedező tengeri moszat volna, miközben másodpercenként 12 centiméteres sebességgel halad előre. „Ez az álcázás annyira jó, hogy könnyen szem elől téveszthető az állat" - jelentette ki Huffard. Úgy látszik, más polipoknak is erős hátsó karjaik vannak, és valószínűleg ezek teszik lehetővé a két végtagon való járást. Az álcázás bajnokai közé tartozik az a bogár is (Eurybrachidae család), amely első pillantásra úgy fest, mint egy miniatűr tücsök két hosszú csáppal. Igaz, hogy ez a bogár mindössze fél centiméter hosszú, de álcázása annyira tökéletes, hogy a bogár feje éppen az ellenkező irányba néz, mint ahogy látszik. Ez a nedvszívó bogár a szöcskékkel és kabócákkal van rokonságban, fatörzseken él, így az ágak és levelek között biztonsággal búvik meg. Két hosszú „csápja" a valóságban olyan viaszos képződmény, amely a hátsó feléből áll ki. A bogár csaknem függőlegesen tartja felfelé ezeket, hogy csápokra emlékeztessenek, így téveszti meg üldözőit, ugyanis testének épp a másik végére csapnak le, amely kevésbé sebezhető, mint a feje. Ennek a bogárnak az álcázása azonban még nem merül ki ebben, mert ráadásul oldal irányban mozog, mint egy rák. Vagy éppen hátrafelé, amit ellenségei a csápok miatt úgy látnak, mintha előre haladna. De ennyi megtévesztés ellenére, ha már minden kötél szakad, a rovar rendkívül gyors és hosszú ugrásokkal szökik meg ámuló üldözője elől. Ivarérett korára szárnyai nőnek, lapossá válik, és ekkor már hiányoznak róla a viaszos „csápos" kinövések. Ez a különleges rovarfaj egyébként Ausztráliában az eukaliptuszfákon tanyázik, és a jelek szerint eléggé életképesnek bizonyult az évmilliók alatt ahhoz, hogy napjainkban is megcsodálják a kíváncsi kirándulók.

Apád, anyád ide jőjjön! Ősi, mágikus eredetű szokás, hogy a pénzt megköpködik vagy rálehelnek. A pénz megköpködése ugyanolyan „varázslat", mint kiköpni, hátraköpni vagy nyelvet nyújtani. Régebbi korokban, mielőtt a pénzre kezdtek köpni vagy lehelni, a haldokló szájába leheltek, hogy szellemet, lelket, életerőt juttassanak a gyenge testbe. De leheltek például a jó istenségek tiszteletére, miután valaki előzőleg meleg levegőt szívott be tűzhelye felett. Lehelettel igyekeztek gyógyítani a betegségeket, és elűzni a gonosz varázslatokat. A szerelmesek egymásra leheltek, hogy kimutassák vonzalmukat és komoly szándékukat. Az anyák ráleheltek a csecsemőjükre, hogy jó légkörrel vegyék körül, amelyen nem tud áthatolni a gonosz szellem. Még a 19. században is az a hiedelem járta Lengyelországban, Németországban, Franciaországban, hogy ha rózsafüzért mormolva a beteg ember szájába lehelnek, így hamarosan meggyógyul. A pénz megköpködése valójában csak rálehelés: nem nyálat köptek a pénzre. Korábban így köpködtek meg minden fizetőeszközt: gabonát, szőrmét, bőrt, vásznat, sőt borostyánt is, hogy gazdájuk éltető erőt leheljen beléjük, amelytől aztán sokasodni fognak. Leginkább azonban a talált pénzt köpködik meg a babonás emberek, hogy nyomatékot adjanak a varázsszónak: „Apád, anyád ide jöjjön!", vagyis a pénz tovább gyarapodjon.

Hogyan készül a műhó? Az idei tél még a műhókészítőket is csődbe juttatta, mert egy osztrák nyilatkozat szerint mínusz 4 Celsius-fok fölött még műhavat sem tudnak előállítani. De egyáltalán, hogyan megy végbe ez a művelet? Egyszerűen csak vizet permeteznek a levegőbe, és hagyják megfagyni? Hát nem! Ez nem működne túlságosan jól, legfeljebb rendkívül hideg időben. Ezenkívül a gépek nem is hópihéket állítanak elő, hanem apró jégszemcséket, amelyeknek az átmérője kb. százezred milliméter. Az egyszerű permetezés azért nem működik, mert amikor a víz megfagy, bizonyos mennyiségű hőt ad le. Amikor ugyanis a vízmolekulák a folyékony halmazállapotból szilárdba mennek át, mozgásukat szűkítik, és ahogy egy szilárd pontban letelepednek, fölösleges mozgási energiájukat hő formájában adják le. Ha nagymennyiségű permetezett víz fagyna meg a talaj közelében, a felszabaduló hő lényegesen felmelegítené a levegőt, ami meghiúsítaná az egész műveletet, mert a műhó nedves és langyos lenne. Amikor valódi hó formálódik a természetben, a hő felszáll a levegőben, és így nem melegíti jelentősen a kedvelt lejtőket. Számos síparadicsomban ezért helyezik el a műhókészítő gépeket magas tornyokban, mert ilyenkor a permetezés során a szél elviszi a meleg levegő egy részét. De még így is szükség van különleges hűtésre. A gépek ezért nemcsak vizet permeteznek, hanem vizet és nagynyomású (kb. nyolc atmoszférás) le- vegőt szórnak szét. Amikor a sűrített levegő hirtelen kitágul, egyúttal lehűl. Ez a hőelvonás mindenképpen nagyobb, mint az a meleg, amely a megfagyott vízből szabadul fel. És akkor még a lebegő vízcseppek tovább hűlnek a párolgás révén. Furcsa módon azonban nem számít, mennyire hideg lesz a víz, ha lehűl, mert nem spontán módon fagy meg. Mindenki tudja, hogy a víz nulla Celsius-fokon fagy meg, de az is tény, hogy jóval a normál fagyási hőmérséklet alá is hűthető anélkül, hogy megfagyna: ez a túlhűtött víz. Otthon ezt nem könnyen próbálhatjuk ki, de gondos laboratóriumi körülmények között a tiszta vízzel elérhető, hogy hőmérséklete akár mínusz 40 Celsius-fokot is elérjen. Ha hirtelen mechanikai behatás, például rázkódás éri a molekulákat ebben a szuperhideg vízben, ez éppen elég a vízcseppeknek ahhoz, hogy „kijelölt" helyükre hulljanak egy jégkristályban. Egy műhógyártó gép esetében ezt a „megrázkódtatást" az a nagynyomású levegő idézi elő, amely a mikroszkopikus méretű vízcseppeket csaknem hangsebességgel lövi ki a fúvókanyílásból. A műhógyártás érdekessége, hogy újabban bizonyos ártalmatlan baktériumokat is a víz-levegő keverékbe juttatnak. Kiderült ugyanis, hogy ezek az egyébként növényleveleken csaknem mindenütt élő baktériumok segítenek abban, hogy a víz gyorsabban fagyjon meg. Ezek után talán csak a színes műhó hiányzik a síelőknek.

Fekete lyuk a völgyben Épp a tőzegmocsáron ballagott át egy férfi az írországi Donegal békés völgyében 1868-ban. Amikor az égre pillantott, látta, hogy vihar készülődik, ezért megszaporázta lépteit hazafelé. Közben valami mégis arra késztette, hogy visszaforduljon, és ekkor életének legfurcsább látványa tárult elé. Egy ragyogó, vörösen izzó, kb. fél méter átmérőjű gömb gördült lefelé a közeli domboldalon. A völgy fölött felpattant, aztán eltűnt az útjába eső patakban. Se hang, se tűz, se robbanás nem maradt a nyomában, de a vörös gömb útvonala alatt a talaj feldarabolódott. Ezt az esetet Michael Fitzgerald, a szemtanú aztán jelentette 1868-ban Royal Societynek. A londoni Brit Könyvtárban most a fizikus Pace VanDevender bukkant az esetre, és azon töprengett el, vajon mi lehetett az oka ennek a jelenségnek. A vörös golyó első pillantásra mindenképpen gömbvillámnak tűnik. Ennek a fizikai jelenségnek pedig eléggé nagy irodalma van, hiszen számtalan furcsaság történik ott, ahol egy gömbvillám például belebeg a ház ablakán, vagy végigsuhan egy repülőgép üléseinek középső folyosóján. Megfigyelték már, hogy fémvezetékeket rántott ki egy szoba falából, egy asztal felett lebegve eltüntetett egy hamutartót, máskor viszont kavicsok hullottak belőle. VanDevender plazmafizikusként dolgozik az amerikai Sandia Országos Laboratóriumban. Az a gyanúja, hogy Fitzgerald olyan gömbvillámot látott, amelynek energiáját egy parányi fekete lyuk szolgáltatta, ráadásul ez a parányi égitest még az ősrobbanás idején keletkezett. Ám a gömbvillámoknak is több típusuk van. Fitzgerald azt látta, hogy a golyó húsz percig gurult, mielőtt végleg eltűnt, és utána azonnal megvizsgálta a gömbvillám útvonalát. Ahol a gömb először érintette a talajt, kb. hat méteres oldalhosszúságú, négyzet alakú bemélyedést hagyott. Azután száz méter hosszú árkot ásott, és a patakparttól 25 méterre szakadt darabokra. VanDevender a fiával, Aaronnal látogatta meg a helyszínt, aki fizikus az Illionisi Egyetemen. Egy helyi történésznek és az Ulsteri Egyetem geomorfológusának segítségével igazolták Fitzgerald állításait. Valóban hat méter széles négyzetes bemélyedést találtak, és a kilencven méter hosszú árok pontosan ott volt, ahol a leírás szerint a szemtanú megfigyelte. A különféle változatok megvizsgálása után VanDevender végül arra a bizarr következtetésre jutott, hogy Fitzgerald egy olyan fekete lyukat láthatott, amelynek tömege több mint húsz tonna volt. „Mindeddig a fizikának ez az egyetlen olyan jelensége ugyanis, amelyet eddig nem tudtam kizárni" - jelentette ki. Ha igazolódik ez az állítás, és a fekete lyukak voltaképpen itt kószálnak a közelünkben, annak az amerikai fizikus szerint az energiatermelés jövőjére is óriási hatása lenne.

A bolygók „ragasztója" Talán eléggé ismert az a kép, hogy a Nap körül a bolygók egyre sűrűsödő por- és gázkorongokból alakultak ki. A gyorsan forgó korongokban a gravitáció hatására a porszemcsék mind nagyobb tömbökké tapadtak össze, így alakultak ki végül Naprendszerünk bolygói. Ezt a vázlatos képet egy angol szakember, Erik Foxcroft nemrég érdekes új mozzanattal egészítette ki. Miért beszélünk mindig a gravitációs vonzásról? Szóba jöhet egy másik tényező is, mégpedig a mágnesesség.. Ha nedves közegben vastartalmú részecskék csapódnak le a porszemcsékre, azok mágnesesek is lehetnek, különösen akkor, ha a lecsapódás eleve mágneses mezőben megy végbe. Rozid távolságokon a mágnesség sokkal erősebb, mint a gravitáció, tehát ezek az egymáshoz ütköző részecskék sokkal nagyobb valószínűséggel tapadnak össze és alkotnak gyarapodó tömböket. Aki egy mágnesezett csavarhúzóval próbált már kiemelni egy halom csavar közül ígyetlen darabot, jól tudja, hogy a vastartalmú tárgyak mennyire szívesen gyülekeznek csomókba mágneses mező jelenlétében. Mivel tudomásunk szerint a Föld magja főként vasból is nikkelből áll, a mágnesség szerepe legalább annyira fontos lehet nemcsak Naprendszerünk, hanem a távoli, úgynevezett egzobolygók kialakulásában is - a gravitáció mellett.

nekem személy szerint annyira tetszett, hogy 3szor is végigmentem az egész területen. gondoltam, a rózsaszínnel hazamegyek. azt sajnáltam, hogy nem lehetett beleülni egyikbe sem. szipi

én voltam ezen a kiállításon, és iszonyatosan nagyot csalódtam. nagyon drága. ráadásul a tatárjárás semmitmondó, üres volt számomra. falra kiakasztott fénymásolt szöveghalmazból állt az egész. a dzsingiszkánost el lehetett viselni, bár ott minden tárgyra ki volt írva hogy micsoda, de mégsem tudod mi is az. képtelenség volt megfejteni. mert a kiírt szöveg nem mondott semmit sem nekem sem!!! de voltak félrevezető dolgok is. több cizellált, bronz tálra rá volt írva, hogy tükör, csak nem volt az!! én mindegyiket egy gyümölcsös tálnak néztem, és nem is tükröződött, de foncsor sem volt rajta vagy vmi hasonlót amiben bármi is tükröződhetett volna. aztán volt egy nagy festmény, aminek az volt a címe, hogy egy nap mongóliában. érdekes történések voltak rajta. apró rajzokban azt láttam, ahogyan szétvagdosnak embereket, cafatokra darabolják a lábát, karját, fejét stb... és odadobják a madaraknak. és voltak szexuális dolgok is megfestve rajta, de eléggé perverznek tűnt, mert nagyon direktül sikerültek. amikor kijöttem a kiállításról, le kellett ülnöm a döbbenettől. azt hittem egyedül vok a kiábrándultságban, de sokan végig sem tudták nézni, hanem iszkoltak kifelé, és bosszankodtak a folyóson, hogy mennyire drága és felületes volt, és csak a pénzt szedik ki az emberek zsebéből. szipi

én elhiszem neked. de kérlek, állj oda a tükör elé, és nézd meg magadat, kérdezd meg, hogy te megfelelő kaliberű vagy egy olyan csajszihoz, akire vágysz? és itt kívülről-belülről értem. önvizsgálat. szipi

egy szóval sem mondtam, hogy legyél olyan mint mi, de te magad ecseteled veszteségeidet, csalódásaidat, és próbálunk lelket önteni beléd. és igenis akarod, hogy beléd szeressenek, nagyon is vágysz rá. és amiket leírtál, az megfejeli a sikertelenségedet. ez ülhet ki rád. a lány ismerősöd butaságot mondott, mert nehogy a szépséghez lehessen már kötni azt, hogy ki milyen erkölcsi vonulatú. azért ennyire nem kéne rájuk kivetítened. ez megmagyarázza a rólad alkotott benyomást a lányok szemében hidd el. szipi

reks! a hsz-det olvasva már nem is csodálkozom ezen. ennyire negatívan hozzáállni vmihez. ne is csodálkozz, ha menekülnek tőled, és itt viszont tutira nem a szextéma volt a gond. senki nem fog ilyen mentalitású fiú karjaiba omlani. szipi

ezt ne csináld reks! azért itt kezdek arra gondolni, hogy benned is van hiba. ha a lányok nagyon szépek, attól még lehetnek igényesek. vannak elvárásaik, vszínű ezeknek az alapnormáknak nem felesz meg. de neked kell ezekre törekedned, más nem tudja megtenni ezeket a lépéseket. szedd össze magadat, és ne becsüld túl magadat azért, mert lehet, hogy a külsőddel és a stílusoddal van a baj, és emiatt mellőznek a szép lányok. egyvmit jegyezz meg: lehetnek igényeid, de az álomvilág és a valóság között nagy szakadék van! ne akarj olyat, ami elérhetetlen számodra, vagy ha mégis, akkor tegyél is érte. szipi

reks! adnék egy tanácsot neked! kérlek, legyen egy kicsit több önbizalmad, mert így annyira el vagy anyátlanodva, hogy egy lány sem fog belédszeretni, mert ki akar magának egy nyavalygós esetlen fiút? senki. ez az első benyomásnál nagyon fontos. ha viszont kellő önbizalommal rendelkezel, akkor az kiül az arcodra és pozitív energiát fogsz sugározni. és nem kell olyan halálosan komolyan venni mindent, és ne szegje kedved a visszautasítás. amibe nem halsz bele, az megerősít! szipi

sziasztok! álomautó kiállításon jártam, csináltam egy pár képet, és elhoztam nektek, de itt van egy rövidke ismertető is hozzá. (a rózsaszínű cadillac az enyém, lestoppoltam ) Egy olyan korszak, melyet gyakran fenyegettek, zavartak meg sötét árnyak - elég, ha csak a koreai háborúra, a McCarthy-féle boszorkányüldözésre, vagy a hidegháborúra gondolunk, mégis alapvetően az életöröm, a felelőtlenség, az élvezetek kifejezéséről szólt. Akárcsak a kezdetben tiltott, forradalmi zene, a Rock & Roll, mely lázba hozta Amerikát: miniszoknyás csajok és tökéletesen beigazított homlokfürtös srácok milliói ropták rá az akrobatikus elemekkel tarkított táncot. De a hatalmas, mai szemmel is csodálatra méltó négykerekű cirkálók szintén a fiatalok álmait, szabadságvágyát öntötték fémbe, formába; nem véletlen, hogy ekkor élik a kabriók a fénykorukat. A Farkasi Károly és fiai által megálmodott kiállítás, „múzeum" is ezt az atmoszférát, miliőt idézi. A hangszórókból a Mercury Records, vagy éppen Bill Haley felvételei szólnak; csinos, korhű ruhába öltözött lányok emelik a színvonalat; a benzinkutat, és a serifirodát megformázó díszlet jópofa. Feltérképeztem a krómtól és lóerőktől roskadozó autócsodákat. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, Buick, Cadillac, Chevrolet, DeSoto, Edsel; egymást érik a szebbnél szebb limuzinok, kupék és kabriók, az eltérő évjáratok miatt pedig még a formatervezők korszakai is gyönyörűen nyomon követhetőek. A Második Világháború után például a repülőgépek inspirálták a designereket (pl.: Frank Hersheyt, Harley Earlt), ezért az 1950-es évek elején az autók hátulján megjelentek a függőleges vezérsíkhoz hasonló uszonyok. Méretük, elrendezésük, díszítésük gyakran évjáratonként változott, ami nagyrészt a GM vezetőjének, Alfred P. Sloannak volt köszönhető, aki évenkénti modellváltásokat igényelt. A vásárlókért és a haszonért folytatott versenyből természetesen a többi márka sem maradhatott ki, aminek később olyan kisebb gyárak itták meg a levét, mint a Studabaker, Nash, vagy a Packard. Ez az őrült versengés eredményezte azonban azokat a felejthetetlen karosszériákat és bravúros részletmegoldásokat, melynek egyik jó példája az 1956-os Buick Century volt. A kék fehér fényezésű kocsi levehető keménytetejével és az első kereke fölé vágott négy szellőzőnyílásával tűnt ki az akkori mezőnyből. A vadászrepülőktől kölcsönvett, VentiPorts nevet viselő nyílásokat később sárga lámpákkal egészítették ki, melyek a motor gyújtási sorrendjében világítottak. A HardTop is rohamosan terjedt az USA-ban, ebben az időben például már minden harmadik Buick ilyen kasztnival került az utcára. 1953-ban egy újabb bálvánnyal gyarapodott az autós társadalom, ekkor jelent meg a Chevrolet Corvette. Kezdetben gyengécske hathengeres motorral forgalmazták, így a vásárlók nem kapkodtak annyira érte, mint a vezetőség várta. Egy motorcserével gyorsan megoldódott ez a probléma: a Corvette elindulhatott a siker útján. A 10 évvel később megszületett, String Ray generációnak már nem voltak hasonló gondjai, a Bill Mitchel tervezte karosszériaformák pedig új irányvonalat jelentettek a GM számára. Ő tervezte az 1967-es Cadillac Eldoradót is, amely az 1971-es generációváltás dacára szinte változatlan karosszériával rótta az utcákat egészen a 70-es évek végéig. Új stíluselemként jóformán csak az „Opera"-ablakot tudta felmutatni, viszont a gazdagabb krómozású Cadillac birtokolta a valaha szériában gyártott legnagyobb hengerűrtartalmú motorral szerelt elsőkerék-hajtású autó címét! A kabrió változat utasterében pedig akár hat felnőtt is könnyedén elfért Az 1965-ös évjáratú Ford Mustangnak nem volt ekkora a belseje, ami nem is csoda, hiszen a póniautó közé sorolták. Külső dimenziót és krómozását tekintve szerényebb a kiállított társainál, Lee Iacocca egy kicsi, sportos kinézetű kocsit tervezett, ami egykettőre meghódított a fiatalok szívét. Az is abszolút biztos tény, hogy az ötvenes évek legemlékezetesebb kabrióját a Ford készítette, a Fairlane Skyliner keményteteje ugyanis elektromotorok és hidraulikus emelők segítségével eltűnt a csomagtérfedél alatt. További extrája, hogy a kocsi hátulja szembeötlően másolja egy átlagos méretű jacht tatfedélzetét. Igazi különlegesség az Olaszországban készített, Pontiac karosszériás, 1974-es kiadású Stutz Blackhawk is. A négy évvel korábban született luxuskupé első példányát a Király vásárolta meg, igazi értékét persze inkább a ritkasága és a kézi munkával készülő, folyamatosan finomítgatott karosszériája jelentette. Egészen 1987-ig készült ez az üresen is 2 és fél tonnás „monstrum", amely jelentős súlya ellenére is szélvészgyors volt. A 7,5 literes motorjának és 9 másodpercen belül érte el álló helyzetből a 60 mérföld/h-s határt, végsebessége 130 mérföld/óra.

ha neked így megfelel, akkor nincs gond, bár teáltalad leírtakból, és a negatív kudarcokból nem ez derül ki. szipi

greg82! amit leírtál a lányról, a tevékenységeit, az amiatt volt, mert zavarban volt. és ilyenkor nemtől függetlenül ebből a kínos helyzetből minden ember ki akar hátrálni. mivel te nem oldottad benne ezt a feszkót, így kénytelen volt azt mondani neked, hogy dolga van. így oldotta meg az az élethelyzetet. szipi

ez azért van reks, mert sok lány szerintem a külsőségekre hajt,2legyen sok pénz-, meg jól nézzef ki stb....., ńs ezek a buta csajok a külsőségek rabjai, egy bizonyos dolgot szeretnek a párjucban és nem az e?ész lényt. szip!

szia reks! nem ismerlek, így nem tudhatom, hogy neked valójában milyen csajok jönnek be. a könnyűvérűek, akiket 2 perc alatt meglehet kapni egy ital vagy cigi hatására, met azok előtt nem nagyon kell törnöd magadat, vagy olyan akinek udvarolni akarsz, és egy normális szerelemmel dúsított kapcsit akarsz. ennek egy megérzésnek kell lennie számodra, de látszik is némelyik csajon, hogy melyik kategória, van elég különbség a kinézetén, a szövegkörnyezetén, stílusán stb....... ha normális párkapcsolatra vágysz, tehát igényes vagy és a barinőd is, akkor csak arra törekedj, hogy mindig tudj vmiről dumizni, légy kedves, figyelmes, és ne azonnal akarj benyúlni a bugyijába, hanem éljetek meg közös programokat mint barátok, és egyszer csak elcsattan az első csók, és jön a szerelem is. szipi

szia kedves reks! vszínű ez azért van, mert teljesen mást várunk el egy rosszfiútól és egy jófiútól. na most ha jófiú társaságában vunk, akkor ilyen megnyilvánulási formákat el kell hagyni, mert tőle szerelmet, biztonságot megértést várunk, és eléggé meglepő lenne ha szexre terelné a figyelmet, szinte diszharmónikus lenne az egész jelenet. ugyanez van a lányok esetében is, mert vannak a könnyűvérűek, azoknak csak benyúlsz a lábaközé, és bújik is az ágyadba, és vannak a normális csajok, akiknek udvarolni kell, és sokat kell azért dolgozni, hogy elnyerd a személyét. szipi

háááát, az a nagy helyzet, hogy én csak úgy alapból szoktam ismerkedni, de nem olyan célzattal, hogy becserkésszem mint pasit, hanem emberileg. szeretek társalogni, kommunikálni, de én nem szoktam teketóriázni, mert ha rámpillant egy pasi, és még mosolyog is, vagy egy élethelyzetben elindul egy dumizás, akkor nekem nem kell bevetni ezeket a trükköket. bár az a nagy helyzet, hogy mivel közvetlen vok, sokszor ilyenkor félre is értik a nem görcsölésemet. szipi

Az álom mint tudatállapot A hétköznapi életben az álmokat általában nem tartják nagy jelentőségű jelenségeknek, sőt homályosnak, kaotikusnak, valótlannak, butaságnak vélik. Ez tévedés. Mind az álmodás folyamatának, mind a konkrét álmoknak jelentősége van. Különösen a tanítvány életében. Az emberek az álmokat leginkább azért tartják homályosnak, mert belefeledkeznek a nappali élet benyomásaiba, saját álláspontjaik töltik ki lelküket, és a megszokotthoz képest más dolgokat felmutató álmokra nappal nem emlékeznek vissza tisztán. Pedig az álom - és ezt a tudatos álmodó ismeri fel - olyan tiszta és világos, mint a nappali élet. Az álmok nem is kaotikusak, csak éppen olyan erők rendezik, amelyeket a hétköznapi ember nem ismer. A meg nem értett álom olyan, mint egy felbontatlan levél, a megértett álom viszont világos üzenet. Az álom világa éppoly valós, mint az ébrenlété, csak a világnak egy másik szeletét mutatja. Félreérti a világot az, aki ezt kérdi: „Ez álom vagy valóság?” Ugyanakkor az ébrenlét és az álom világa egyaránt álomnak mutatkozik a megvilágosodott tudat felismeréseiben. Mondják azt is: „Olyan butaságot álmodtam.” Az ilyenek csak a racionális dolgokat ismerik el igaznak. Az álmokban, ahol a tudatos gondolkodás eleme és az általa teremtett világ hiányzik, nehéz meglátni a magasabb értelmet. Érdekes tény az is, hogy bizonyos embereknek egyáltalán nincsenek álmaik. Természetesen vannak, csak nem tudnak róla - de vajon miért? Egy átlagos éjszaka az ember öt-hatszor is álmodik. Ahogy közeledik a reggel, úgy lesz egyre magasabb a tudatossági szint, egyben az álmok jelentősége is így növekszik. A tudatosság adja, hogy az ember könnyebben emlékszik az utolsó álomra. Aki nem emlékszik álmaira, az Jung szerint: 1. vagy közömbös a lelki élet jelenségeire, 2. vagy elfojtott tartamok miatt nem emlékszik azokra vissza, nem tud azokkal szembesülni, 3. vagy más álmodja meg álmait, 4. vagy olyan, akinek lelki konfliktusai teljesen feloldódtak már, önmegvalósított ember, akinek már nincsenek álmai. Ma átlagosan négy tudatszint jelenhet meg az ember életében. Az ős-Szaturnusz maradványa a mélytransz állapota, ekkor az Én és az asztráltest is elhagyja a fizikai síkot, és az étertest is kicsúszik kissé a fizikai testből. Az alvás állapota, mely két álom közt jelenik meg, a Nap-állapotunkra emlékeztet, hiszen az Én és az asztráltest is kint van, az éter- és a fizikai test pedig együtt. Az álom állapota a Hold képtudatára utal. Ekkor az asztráltest az ágyban marad, és csak az Én nincs a három alsóbb testtel szorosan együtt. Éber, nappali tudatunk lényege pedig az, hogy mind a négy testünk együtt van a fizikai síkon. Ez a tárgyi tudatosság. Az előbbi három sem puszta ismétlődése az ősi állapotoknak, mert a Földön megjelent Én sosem szakad el teljesen a többi testtől, így jelenléte belejátszik azok folyamataiba. A fejlődés következő lépcsőfokain egy magasabb szinten megismétlődnek a régi állapotok. Újra végighaladunk a többi szinten, de az éber tudat megtartásával. Ha az ember eléri az álombéli tapasztalás szintjét, de úgy, hogy Énje nem hagyja el az alsóbb testeket, akkor beszélünk imaginációról, vagyis szellemi látásról. Ébrenlét és alvás összekapcsolása adja az inspirációt (szellemi hallás), a nappali tudat megtartása a mélytranszban pedig az intuíciót (szellemi lényélményt) Álom és tudatos álmodás A tudatos álmodás olyan állapot, amikor éber tudattal vagyunk jelen az álmodásban, viszont Énünk nem kapcsolódik szorosan az alsóbb testekkel. Bár az asztrállal megmarad az összeköttetése, illetve hat rá, és ez adja az öntudat erejét. Ezek alapján mondható, hogy az imagináció az, amikor a tudatos álmodás szintjét elérjük a nappali életben is. Éppen ezért a tudatos álom jó előkészítője lehet a magasabb látásnak. Az álom kezdetben híradás a nem-tudatos területeken történő eseményekről, de nem maga az esemény. Olyan, mint a szélfújta levelek, ahol magát a szelet nem látjuk, s ez a tudattalan folyamat, a falevél pedig a lélekben lévő benyomások. Az álom során az asztráltest átadja az étertestnek mindazon élményeket, melyeket az asztrálsíkon szerzett. E folyamatban lévő öntudatra ébredés a tudatos álom. Magát az álmot több erő építi fel. Alapja az, amit a szellem él át az asztrális síkon, de ezt elhomályosítják a külső ingerek, az elfojtott vágyak, nem tudatos asztrális tartalmak, az előző napi, gyermekkori és előző életbeli emlékek. Mindezek miatt az asztrális világ tényleges tapasztalása csorbát szenved. Hogy mennyire tiszta a tapasztalás, az a tanítvány előrehaladását jellemezheti. Ugyanígy az is mondható, hogy mindebből mennyit tud áthozni nappali éltébe is. Nagy eltérések lehetségesek. A gyakorlottabb ember képes megkülönböztetni, hogy például egy adott álomalakja személyes elemekből épült-e fel, vagy tényleges találkozás történt egy másik lélekkel. Ugyanígy érezhető nagyjából, hogy egy álomeseményben mennyi az előző napi emlék, illetve mennyi a magasabb világok üzenete. Ez különösen a tudatos álomban tűnik elő, mikor szemtől szemben állunk az álommal. Azonban, hogy mi maga az üzenet, nem biztos, hogy átlátható e szinten. A cél, hogy az álmodó tudatosan kiszűrje álma közben mindazt, ami nem a magasabb világból származik, hogy lerántsa róla az álmok fátylát. Az álmok közönségesen valóban kaotikusabbak, mint ahogy az átlagos ember lelki élete sem a rendet tükrözi. A tanítvány álmai egyre inkább logikusabbá, világossá válnak, és álombeli viselkedése is a nappali életéhez kezd hasonlóvá válni. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a tudatos álomban - a hagyomány szerint - az ember kilencszer magasabb szinten áll, és tudatosabb önmagához képest. Ez igaz is: tudatos álomban elég egyszer felismerni például egy repülési technikát, a következőkben az bármikor újra használható. Lévén, hogy az étertest elhasználja energiáit a nappali élet folyamán, az álom egyik feladata az, hogy az asztráltest a magasabb világból felvett energiával újra feltöltse. Ahogy a test a fizikai síkhoz tartozik, és belőle kapja táplálékát, úgy az asztráltest hazája a lélekvilág, melyből minden ébredés kiszakítja. Az érzéki világba süllyedést csak úgy bírja ki, ha időnként visszatér saját világába. Az erre való késztetés jelentkezik fáradtságként, melyet alvásnak kell követnie. A fizikai testet az étertest építi fel, de ehhez az asztráltól kapja a mintaképeket. A tudatos álmodó tehát, ha beleszól az álom természetes folyamatába, megváltoztatja az átadás természetes menetét. Az igazi tudatos álmodó csak szemlél és kutat, nem megváltoztat! A két ébrenlét közti állapotban való tudatosságnak több szintje is van. Először a tanítvány azt éri el, hogy álmaiban rájön, hogy álmodik. Ezt követi annak az állapotnak a tudatosítása, amely két álom között van, és alvásnak nevezzük. A harmadik szint a tudatos elalvás. A legnehezebb a tudatos ébredés. A tudatosság így folytonossá válhat, és kiterjedhet az elalváskor a kis küszöb őrével való találkozásra, amikor az ember visszafelé átnézi és átértékeli az eltelt napot, illetve az ébredéskor a nagy küszöb őrével való találkozás, melynek során az elkövetkezendő nap eseményeit az ember nagy vonalakban átnézi, s kap segítséget az egyes karmikus csomópontok megoldásához. Az álmok terén felmerülnek olyan dolgok, melyeket csak a szellemi megismerés tesz világossá. Ha bizonyos tények - melyeket két álom közt tapasztal az ember -, nem tudnak az álmokban megjelenni, azok akkor is felszínre kerülnek, de a nappali életben. Ezek a víziók. Az ember nappali elszenderedéséből táplálkoznak a sejtések. A holdkórosság pedig egy olyan állapot, melyben állandósul az ébrenlét és az álom küszöbén való létállapot. Az egyik legérdekesebb pedig a lelkiismeret ténye, ami létét a magasabb világokból áthozott morális elveknek köszönheti, melyekkel hétköznapi életünk beállítottságai sokszor ellentétben állnak. Ez összefüggésben áll azzal is, hogy az embernek leginkább azért tompul le a tudatossága elalváskor, mert tudata nem áll harmóniában a magasabb világokkal, azok morális elveit nem tudja magáénak. A tudatos álmodásnak az imagináció előkészítésén kívül számos más előnye is van. Ez olyan állapot, ahol a fizikai világ törvényei többnyire áthághatóak, ezért kezdetben az álom világával való ismerkedés is óriási hatással lehet a tanítványra. Itt tapasztalhatja először igazán egy másik világ létét. Rádöbbenhet arra, hogy a fizikai világtól függetlenül is lehetséges tapasztalás, s hogy hiedelmeiben mennyire kötődik a megszokott világhoz. Nem tudatos lelki tartamokkal szembesülhet, és azokkal mint álomalakokkal beszédbe elegyedhet. Felsejlik előtte, hogy - lévén az elalvás egyfajta kisebb halál - az emberi lélek és szellem túléli a halált, és utána is jelentős események zajlanak. Sőt az igazi élet ott kezdődik, mert az a világ hatalmasabb, mint a fizikai, amiből táplálkozik. A tudatos álmodásban az a különös, hogy míg a nappali észleléshez, az éntudat létrejöttéhez a fizikai világ adja a támaszt az azzal való ütközés által, addig itt meg kell tanulnunk enélkül is fenntartani az öntudatot. Az átlagember elveszíti tudatosságát, amint az asztráltest és az Én a lelki-szellemi világba távozik. A tanítvány fejlődésében az álmokban való tudatosság egyrészt természetesen jelentkezik egy idő után mint eredmény. Másrészt érdemes különböző gyakorlatokat végeznie és lelki tulajdonságokat elsajátítania, hogy ezt elősegítse.

hááááát, én ezekre a testbeszédekre nem vennék mérget, mert egy pasit úgy is fel lehet korbácsolni, hogy mellőzöd a pillantásodat, elfordítod a fejed, úgy csinálsz mintha nem is érdekelne, pedig majd bele döglünk abba, hogy odajőjjön hozzánk, és megismerkedjen velünk. de ez is lehet felhívás keringőre, és ne hagyja ki egy pasi sem, sőt ne adja fel. szipi

sziasztok! mostanában el lehet látogatni erre a két kiállításra. érdekelne, hogy voltatok-e rajta, és mi volt a véleményetek róla? adok róla egy kis történeti ízelítőt, ha szándékoztok elmenni. A tatárjárás "Ebben az évben Magyarországot, amely háromszázötven éven át fennállt, elpusztította a tatárok hada." Egy osztrák évkönyvíró ezt a megrendítő sort jegyezte be az 1241. esztendőhöz. A menekültek valóban félelmetes eseményekről adtak hírt. A királyi sereg katasztrofális vereséget szenvedett a Sajó mentén, az uralkodót önfeláldozó hű vitézei menekítették ki az ellenség gyűrűjéből, a tatárok a Dunáig szinte mindent felprédáltak. A Dzsingisz kán által megszervezett mongol világbirodalom súlyos árnyéka a Kárpát-medencére is rávetült. A Magyar Nemzeti Múzeum új időszaki kiállítása ennek a sorsfordító eseménynek állít emléket. A tatár támadás rendkívül feszült belpolitikai helyzetben érte az országot. Az 1235-ban trónra lépő IV. Béla ugyanis nagy energiával látott hozzá, hogy apjáétól gyökeresen különböző elképzeléseit megvalósítsa. Az intézkedésekkel a központi hatalom korábban megcsappant tekintélyét akarta helyreállítani, azonban a kortárs krónikás szerint ezek miatt a magyarok és a király között gyűlölködés támadt. Ráadásul a magyarok közül kevesen érzékelték a tatár veszélyt, jóllehet Julianus barát, illetve a tatárok elől menekülők figyelmeztetései egyértelműek voltak. 1241-ben a keleti és a nyugati harcmodor csapott össze, s úgy tűnt, hogy az előbbi diadalmaskodik. A Sajó folyó mentén a magyar sereg súlyos vereséget szenvedett, a korabeli politikai elit jelentős része holtan maradt a csatatéren. A tatárok komolyabb ellenállás nélkül egészen a Dunáig nyomultak. Az elfoglalt területen megkezdődött a mongol "berendezkedés", amelyről a kortárs beszámolók siralmas képet festettek. Dzsingisz kán fájdalmas örökségét hűen mutatják be az ország minden részéből összegyűjtött tárgyak. A föld megőrizte a kegyetlen valóságot: a házakba menekülők utolsó perceit, a reményvesztettséget, a megsemmisülést. Akadt, aki még bízott a jövőben, és megpróbálta értékeit biztos helyre rejteni - ám visszamenni már soha nem tudott értük menni. A kiállításon látható különböző kincs- és éremleletek mind ezt tanúsítják. IV. Bélát és családját végül a dalmát városok fogadták be, személye a Magyar Királyág továbbélésének biztosítékát jelentette. A magyarok magukra maradtak a tatárok elleni küzdelemben, a Nyugat segítsége csak bátorító szavakban mutatkozott meg. Az országot egyenetlen mértékben érte a tatárok pusztítása, a választóvonalat a Duna jelentette. A folyótól keletre fekvő területeken a mongolok egy éven keresztül rabolhattak, fosztogathattak. Rogerius mester erről a régióról festett rendkívül siralmas képet. Ugyanakkor a Dunán túli területek egészen 1242 elejéig védettek voltak, mivel a mongolok csak ekkor tudtak a befagyott folyó jegén átkelni. Felgyújtották Esztergom városát és Óbudát, fő céljukat azonban a király elfogása jelentette. Ezért végigszáguldottak a területen egészen a dalmát partvidékig, de tervük kudarccal végződött. A tatárok Magyarországot 1242 tavaszán hagyták el. IV. Béla, a "második honalapító" minden erejével az ország újjáépítésén fáradozott, intézkedéseit egy újabb tatár veszedelem elkerülése vezérelte. A király a belső rend helyreállítását hű embereire bízta. Gyökeresen szakított korábbi politikájával. A birtokadományokat várak építéséhez kötötte, támogatta a városokat, letelepítette a kunokat. Egy esetleges tatár támadás elhárítását szolgálták az Árpád-ház dinasztikus kapcsolatai is. Fiát egy kun előkelő gyermekével, leányait különböző lengyel és orosz fejedelmekkel házasította össze. A Magyar Királyság túlélte a katasztrófát, azonban a tatárjárással lezárult a magyar történelem egyik korszaka. A Szent István által lefektetett alapok megrendültek. Az a sajátos helyzet állt elő, hogy a mongolok pusztítása meggyorsította a XIII. század első felében meginduló gazdasági és társadalmi változásokat. Az utolsó Árpádok alatt nagyarányú átalakulások mentek végbe. Megerősödött a nagybirtokos arisztokrácia, Erdély és a Felvidék addig lakatlan területei benépesültek. Az országgyűlés szerepe megnőtt, megjelentek a helyi autonómiák is. A látványos változások tükrében úgy tűnik, hogy az ország viszonylag gyorsan kiheverte a sorscsapásokat. A történelmi emlékezet azonban nem feledte el az 1241-es év sötét dátumát. A Dzsingiszkán kiállításról: 800 évvel ezelőtt új nomád hatalom alakult az eurázsiai füves pusztán. Dzsingisz kán (eredeti nevén: Temüdzsin) a mongol törzseket egyesítve létrehozta a Mongol Birodalmat. Vazallusaivá tette az orosz fejedelmeket, hadai meghódították Perzsiát, Elő-Ázsiát, Koreát, Hátsó Indiát, Indonéziát, Kínát. A történelem egyik legnagyobb birodalma fénykorában a Csendes-óceántól Közép-Európáig terjedt. Hatékony hivatali struktúra, a kereskedelem támogatása, az akkori viszonyok között modern útlevél- és futárrendszer, valamint vallási és kulturális tolerancia képezte a birodalom alapját. Dzsingisz és örökösei beírták nevüket az emberiség nagy közös történelem könyvébe. A könyvek sorsa azonban, hogy korától, nemétől, ismereteitől függően mindenki másként olvassa azokat. A Mongol Világbirodalom lapjai egyszerre jelenthetik a Pax Mongolica-t vagy éppen egy ország csaknem teljes pusztulását, attól függően, hogy a világ mely részén olvassák. A legjelentősebb mongol múzeumok és nagy európai gyűjtemények kiemelkedő művészeti alkotásain alapuló - Mongólia történelmét a XX. századig bemutató - kiállítás Bonn, München, Schallaburg és Isztambul után Budapesten is igazi szenzációt jelenthet a történelem iránt érdeklődő közönség számára. A több mint félezer kiállított tárgy olyan korszakokat és személyeket elevenít fel, amelyek és akik ma már legendaként élnek az emberiség közös kultúrtörténetében. A tárlat az eredeti bonni megjelenéséhez képest minden eddigi bemutató helyszínén formálódott egy kicsit. A legjelentősebb hozzáadott értékkel azonban feltehetően a budapesti változat dicsekedhet. Nemcsak Mongóliából érkező új tárgyakat láthatnak az érdeklődők, de a hazai múzeumok világszínvonalú gyűjteményeinek legszebb darabjai is gazdagítják a kiállítást. A kiállításnak Dzsingisz kán személye mellett két kiemelt témája van: az egyik a buddhista művészet, mely lenyűgöző műalkotások formájában mutatkozik meg, a másik pedig Mongólia változatos legújabb kori története. A magyar adaptációnak külön érdekessége az önálló kiállításként megjelenő történelmi kiegészítés, amely a tatárjárás időszakát és legfrissebb régészeti leleteit mutatja be. A hadi eseményekre utaló fegyverek mellett számos, ebből a korból származó kincslelet kerül majd bemutatásra. A legújabb ásatásokon készült sokkoló erejű felvételek teszik élet közelivé a kiállított tárgyakat. E kettős képben ismerheti meg a látogató igazán közelről - múltunk Janus arcát: a pusztító mongol seregek emlékét évezreden át őrző magyar történelmet és egy világbirodalom széles látókörű, sok tekintetben toleráns irányítóinak egyetemes történelmi szerepét. Az elmúlt évek képzőművészeti óriásbemutatói után most egy történelmi témájú nagy kiállítás csalogatja majd a Nemzeti Múzeumba a Budapestre látogatókat. A világszínvonalú kulturális eseményekkel a művelődés gyakran konzervatívnak és kissé porosnak kikiáltott intézményei is beszálltak abba a nemes versengésbe, amelynek mindenkori győztese a látogató, a kultúra iránt érdeklődő ember lesz. Reményeink szerint a Dzsingisz kán és öröksége a Mongol birodalom című kiállítás, egy olyan tárlatsorozat kezdő darabja, amely a világ legnagyobb gyűjteményeinek műkincseire alapozva a Magyar Nemzeti Múzeumba is elhozza a világ nagy civilizációinak egyetemes kultúrtörténeti kincseit, mindenki számára bepillantást engedve az emberiség múltjának páratlan történelmi kalandjaiba. Ezt a célt tartotta szem előtt a kiállítás két legnagyobb hazai mecénása: az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap is. Míg Dzsingisz kán szeptember 2-ig vendégeskedik majd a Magyar Nemzeti Múzeumban, addig a tatárjárást bemutató önálló hazai rész még szeptemberben is látható lesz, hogy minél több iskolásnak legyen lehetősége az új tanévben is tanítási programjába beilleszteni.

tavaszi-nyári hónapokban a növekedési sebesség nagyobb, mint az õszi-téli hónapokban. Lényegesek a szociális tényezõk, legfõképpen a táplálkozás. Ezen körülmények javulása következtében a növekedés az utóbbi évtizedekben felgyorsult. Az emberek végsõ magassága nagyobb lett, ezért nagyobbak a mai gyerekek szüleiknél. A korai írások arról szólnak, hogy az ember, amíg nem rendelkezett zárt fizikai testtel, tudta változtatni alakját. Különösen igaz ez a lemuriai időkre. Amíg az ember elsősorban energialény volt, addig az energetikai töltésének megfelelően tudta változtatni alakját. Amikor sok és tiszta energiája volt, azt összesűrítette és alakját kicsire változtatta. Abban az esetben, amikor lecsökkent az energiaszint je a termete megnyúlt. Csak így volt képes közelebb kerülni a magasabb régiókhoz, ahhoz a közeghez, ahonnan az energia pótlás biztosítva volt. Ezek az írások burkoltan arra utalnak, és kés6bb a mesékben találkozhatunk ilyen célzásokkal, hogy a kicsi mindig győzedelmeskedik a nagyon. A kicsi, mint eszesebb, képes fejlettebb tudatávallegy6zni a testi er6t. Az ember jelenlegi testfelépítése is ezt az állítást támasztja alá. Hogyan is értelmezzük a testpszichológiában a különböző termetet? Az alacsonyabb testmagasságú emberek karmikus útjukon teljesen önmaguk útját járják. Leszálltak a Földre, elfogadván azt a tényt, hogy minden esetben önmaguknak kell önmaguk útját egyengetni. Tudják, hogy lehet támasz, de az nem egyenl6 a helyettesítéssel. Szellemi szintjük fejlettebb, de bizonyos szempontból Énjüket túl is értékelik. Általában jól ismerik önmagukat, de erényeiket inkább el6térbe helyezve igyekeznek fátylat emelni hibáik elé. Energikusak, kitartóak, önz6ek és bátrak. Jó a kapcsolatteremt6 készségük, gyors felfogásúak és szeretik az eszesebb humort. Nehezen bocsájtanak meg, de pont ezért nem tudnak igazán soha haragudni. Jó a memóriájuk és beszédkészségük. Gyakran az átlagtól is alacsonyabb termet kövérséggel, túlsúllyal párosul, különösen nőknél. Ebben az esetben még igazabb a belső Én megőrzésére való törekvés, a túlzott óvatosság a külvilággal szemben. A magas termet őszintébb, de egyben sokkal naivabb ént is takar. Az ilyen alkatú embereket viszonylag könnyű becsapni, hitegetni. Jól kiegészítik különböző kapcsolati formákban az alacsonyabb termetűeket. Elsősorban, mint alacsonyabb beosztású munkatársak, erőemberek. Szívesen vállalnak olyan munkát, szolgálatot, amelyben az ész, a tudás nem különösebben dominál. Az emberi kötődéseik nagyon mélyek, őszinték és kitartóak, de ezt nehezen tudják kimutatni. Emiatt többet szenvednek az átlagnál. A testmagasságuk miatt az állandó megfigyelés céltáblái, lélekben mindig bujkálniuk kell. Ez nem véletlen. Karmikus útjukon minden módszert felhasználnak arra, hogy lélekben megerősödjenek. Ezért vették fel a magasabb testalkatot is. A magasság egyben kitűnés is a tömegből. Állandó önkontrollt és szociális álarc viselést kíván. Mivel szinte soha nem lazíthatnak az Én tartásán, így előbb-utóbb megtanulnak viselkedni és lélekben megerősödni. Korai őseink, akik a Homo Erectus kategóriába tartoznak, de nem a törzsfejlődés tanításai szerint, magas termetűek voltak. A magas termet ősi viselkedési és érzelmi minták hordozója. Az ego nem teljesedet ki egészen a magasabb termetű embereknél. Az alacsonyabb termet a zárt, egyéni világot képviseli. Azt az embertípust, aki önállósította magát. Az alacsonyabb termetű emberek tudatosabban alakítják életüket, még akkor is, ha a külső szemlélő ebből fizikai síkon nem lát semmit. Náluk az érzelem nem mindig a szív szava, hanem időnként a tudatos tapasztalás eszköze.

Álmaink szerepe Õsidõktõl kezdve foglalkoztatja az emberiséget, hogy vajon mi lehet az alvás értelme, célja. Az alvás után tapasztalt kipihentségérzet alapján erre azt a választ adhatjuk, hogy a szervezet egészének regenerálódása történik meg az alvás órái alatt. Kevésbé egyértelmû azonban az álmodás biológiai funkciója. Ébrenlét alatt a külvilág ingerei tudatunk kognitív szférájára hatnak. Az új információk feldolgozása, rendszerezése csak úgy válik lehetségessé, ha agyunk ismét befogadóképes lesz. Az álomlátásos alvás szerepe a kognitív szféra visszarendezõdésében keresendõ. Valószínûleg ilyenkor dolgozzuk fel a miket ért érzelmi hatások és értelemmel bíró információk jelentõs részét. A regenerálódás után agyunk kognitív szférája ismét felvevõképes lesz. Ingerek, reakció nélkül Alvás és álmodás alatt sem vagyunk elvágva a külvilágtól, bár érzékszerveink ingerküszöbe megnõhet. Nem veszünk figyelembe olyan apróbb fény, hangés egyéb ingereket, melyekre ébrenlét alatt esetleg reagálnánk. Ennek biológiai magyarázata abban rejlik, hogy a szervezet regenerálódása érdekében a nem fontos ingerek elhanyagolhatóak. Az álom a külvilág korábbi és aktuális történéseivel egyaránt kapcsolatot tart, a környezeti ingerekkel befolyásolni lehet az álmot. Katonákkal végzett vizsgálatok során az alvó kísérleti alanyok mellkasára néhány kgos súlyt helyeztek. Ébredés után többségük arról számolt be, hogy álmukban valamiféle teher nehezedett rájuk. Sokan állítják azt, hogy õk nem szoktak álmodni. Ez nem igaz, csak egyesek kevésbé, vagy egyáltalán nem emlékeznek álmaikra. Õk éber állapotban is kevesebbet fantáziálnak, hallucinálnak. Érzelmes álmok Álmaink emóciókban gazdagok, kellemesnek vagy kellemetlennek éljük meg õket – az érzelmileg közömbös álomélmény ritka. Jellemzõ álmainkra az irrealitás, az, hogy átlépnek idõés térbeli határokat; de minden álom felfûzhetõ egy logikai fonalra. Az álom fontos tulajdonsága még az egészséges éntudat megmaradása. Az álomlátásos alvás során az élmények lapvetõen vizuális formában jelentkeznek, de zenészek beszámoltak mát arról, hogy hangokkal álmodta, kifinomul gasztronómiai érzékû embereknél pedig ízekkel álmodás is elõfordulhat.