Szipi

jajjjj, de megdögönyöznék már egy ilyet..... olyan édesek. szipi

ha felgyógyulok, akkor tuti elmegyek megnézni. ez nagyon tetszik és érdekel is. köszi. szipi

szia kedves nietcko! előszőr is, ne legyen baj, ha egy csaj idősebb, hisz ha tetszetek egymásnak, akkor semmi gond, és ne álljon már közétek egy korkülönbség, teljesen mindegy kinek a javára. a másik viszont az, hogy a csaj felé nyugodtan közeledhetsz minden szempontból, írsz az iwiwen hamár fel van véve, mert az már egy jóóó ürügy az ismerkedésre., hogy "szia, úgy emlékszem, hogy egy suliba járunk, felvehetlek msn-re?" ez egy jóóó kezdés, és utána msn-en érdeklődhetsz a suliról, tanulásról stb..... szipi

nagyon szívesen hoztam el ide nektek. amúgy érdemes elmenni személyesen is. nemcsak felmentem a repcsikre, hanem még a lezárt részeket is kinyittattam egy bácsival, sőt a vezető pilótafülkébe is beültem. nagyon klassz érzés volt. szipi

a rendszer nem engedte berakni a többi képet, mert soknak találta, és így utólag rakom be mégegy topikba, hogy teljes legyen. szipi

sziasztok! elmentem a repülőgép emlékparkba, és csináltam rengeteg képet, és elhoztam nektek ide, főleg azoknak, akik nem tudnak eljutni vagy a táv, vagy a belépő miatt. remélem, tetszeni fog nektek. szipi 1993-ban megnyílt a Ferihegy Repülő Múzeum. Az itt kiállított eszközök részben a Közlekedési Múzeum tulajdonába, a teljes múzeumi állomány pedig a Közlekedési Múzeum szakmai felügyelete és irányítása alá került. A Ferihegy Repülőgép Emlékparkban megtekinthetők: - a Magyarországon használt jelentősebb utasszállító repülőgéptípusok: Il-18, Tu-134, Tu-154, Jak-40, Il-14, An-2, Li-2, illetve egy Mi-2 helikopter - különleges repülős berendezések és eszközök széles skálája (például a feketedobozok) - a Ferihegyen használt Tesla leszállító radar, a régi kifutópálya bevezetőfények, több repülőgép hajtómű és repülőgép részegység Külön exkluzív program keretében március 15-től november 30-ig a Ferihegyi Nemzetközi Repülőtér életét bemutató repülőtér látogatásokat szervezünk, ahol az érdeklődők testközelből megfigyelhetik: - a repülőgépek földi kiszolgálását - a kulcsfontosságú épületeket, guruló-utakat - a repülőtér működéséhez nélkülözhetetlen eszközöket és átélhetik az élményt, amikor a fel- és leszállás közvetlenül a fejük fölött zajlik.

eddig sem voltál az, csak ezekről nem minden nap beszél az ember. szipi

ez azért érdekes, mert akkor egy veszteség nálad semmit sem vált ki? ilyenről még nem hallottam. az tény, hogy különböző fokozatai vannak és mindenki másképp éli meg, de hidegen eddig még senkit nem hagyott, legfeljebb jól leplezte. szipi

ha lennének részletek, akkor azt már régen beraktam volna........ szipi

köszi vadócka! amúgy eszembe jutott az a videó, amit egyszer láttam a humorban, ahol egy német kisfiú játszott vmit a gépén, veszített, és dührohamot kapott, csapkodott, vagdosott, és üvöltözött. annak eléggé alul volt az ingerküszöbe. szipi

erre nagyon kíváncsi lennék........ szipi

köszi bio a képet, így már könnyebb elképzelni ezt az egészet. szipi

mindenesetre elgondolkodtató............... szipi

hát én most jelen pillanatban nem vok bizti benne, de mintha régen láttam volna egy dokumentumfilmet erről a deutériumos vízről, ami kifejezetten jóóó a rák ellen! és vki foglalkozik is ezzel, de nem tudom, hogy kapott-e engedélyt a forgalmazására vagy kísérlet alatt van még, azaz kipróbálják önkénteseken. szipi

szia verby! tökéletesen egyetértek veled, azzal a kivétellel, hogy én nem mennék ennyire a kinézetre rá. lehet, hogy a külső nem tetszik, bár szerintem egy csúnya férfi lehet szexi egy hanggal, illattal, stílussal, humorral, de legfőképpen egy mosollyal, testbeszéddel stb..... ami megfizethetetlen egy NŐ számára! volt nekem is úgy, hogy a pasi nem tetszett, vagy észre sem vettem, míg az illata meg nem csapott . az viszont begerjeszt egy nőt! szipi

de jó lenne egy ilyenről egy fotót is látni, vagy egy ilyennek a részese lenni. szipi

milyen harcias kiskakas volt szipi

Veszíteni tudni kell Amikor a Ki nevet a végén? játékban már négyszer-ötször kiütött bennünket valaki, akkor, ha nem is szívből, de tudunk kacagni. A hat- és hétéves gyerekek a legritkább esetben képesek erre. Amikor a gyerek a szülővel, tehát nála nagyobb, okosabb és ügyesebb társsal szemben veszít, normálisnak tekinthető hangos bosszankodása. Az már viszont baj, ha a gyerek minden játékkudarcot mellre szív, és mérgében lesöpri a sakktáblát, vagy falhoz vágja a kártyát. A szülők még elviselik csemetéjük ilyenféle reakcióit, de a gyerekek hasonló korú társai már nem. A dühöngő vesztők könnyen kívülállókká vallatnak, akikkel a többiek sem játszanak szívesen. A szülő viszont segíthet a gyereknek, ha elmagyarázza neki, hogyan viselje el könnyebben a kínos helyzeteket. Először is legyen szerény nyertes, másodszor ne játsszon egy számára sikeres játékot túl soká. Azért is érdemes váltogatni a különböző játékokat, mert így nagyobb az esély, hogy mindenkinek kijut a győzelem öröméből. Ha a felnőtt veszít, példát kell mutatnia: be kell bizonyítania, hogy el tudja viselni a kudarcot. Ha a gyerek rossz passzban van, hagynia kell egyszer-kétszer őt is nyerni: de a győzelem ilyenkor is legyen nehéz. Minden gyereknek, főleg iskoláskorban, szüksége van a sikerre és kudarcélményekre. Meg kell tanulniuk nyerni és veszíteni egyaránt.

Az árulkodó csö Már Hippokratész is felfedezte, hogy ha fülét a beteg mellkasára szorítja, érzékelni képes a szívhangokat. Több mint kétezer éven át ezzel a módszerrel vizsgálták betegeiket az orvosok. 1816-ban azonban a párizsi orvosi fakultás egyik professzora, René T. H. Leánnec, amikor így betegéhez indult, furcsa jelenetre figyelt fel. Az út mellett két fiúcska játszott, és egy hosszú csövön keresztül kopogással adott jeleiét egymásnak. A cső látszólag remekül közvetítette a hangokat, és Leánnec töprengeni kezdett. Mi lenne, ha hasonló eljárással kísérletezte a szívhangok megfigyelésekor? Először egy árkus papírt csavart csővé, és egyik végét a beteg mellkasára tapasztotta, másik végére a fülét illesztette. A találmány bevált: sokkal jobban hallotta a szívhangokat. Később fából készítette el műszerét. Nevét ez a elfedezés tette halhatatlanná, mert megteremette a belgyógyászat egyik legegyszerűbb műszerét, a sztetoszkópot. Leánnec ennek révén leírta a tüdőgumókor, a tüdőgyulladás, a hörgőtágulat és a szívbajok hallgatózási tüneteit. Az az úgynevezett „hallgatócső" volt az őse a Mai kétágú fonendoszkópnak, amely már rugalmas anyagból készül, a szárai összehajthatók, és a végén érzékelő membrán van. A feltaláló fiatalon, negyvenöt éves korában hunyt el tuberkulózisban.

Harsány féklámpák A féklámpák arra figyelmeztetnek, hogy az előttünk haladó gépkocsi lassít, de arról nem ájékoztatnak, hogy a vezető milyen erősen fékez. Ha túl lassan reagálunk, akár bele is ütközhetünk az előttünk haladó járműbe. Éjjel és ossz időjárási körülmények között még kritikusabb a helyzet. Két kanadai kutató, Zhonghai Li és Paul Milgram ezért azt javasol-a, hogy a gépkocsikat olyan féklámpákkal szereljék fel, amelyek annál nagyobbnak látszanak, minél erősebben fékez a gépkocsivezető. Egy gépkocsi-szimulátorban kezdték meg kíséreteiket a féklámpák újfajta elhelyezésével, hogy kitapasztalják, milyen változások jelzik a egfeltűnőbben a jármű fékezésének erősségét. Végül amellett döntöttek, hogy háromszög formát alkalmaznak. Amikor a vezető csak megérinti a féket, a lámpáknak csak egy kis háromszöge villan fel a gépkocsi közepén. Ahogy fékezés erősödik, a lámpák alkotta háromszög egyre nagyobbá válik, és oldalai szemmel áthatóan kifelé mozognak a fékezés erejével arányosan. Blokkoló fékezés esetén a háromszög alsó lámpasorának fénye a kocsi két széléig nyúlik ki. Egy szimulátor segítségével negyven önkénest vizsgáltak. Kiderült, hogy az újfajta féklámpák rossz látási viszonyok között jelentően csökkentik a balesetveszélyt.

A gyilkos deutérium Minden iskolás gyerek tudja, hogy ha a hidrogénhez egy neutron kapcsolódik, akkor nehézhidrogén, vagyis deutérium lesz belőle. Persze az ilyen „túlsúlyos".hidrogénből álló közönséges víz (H2O) is megváltozik, és nehézvíz (D2D) lesz belőle. Voltaképpen itt kezdődnek a problémák. A nehézvíz ugyanis akadályozza az élőlények növekedését: száz százalékos koncentráció esetén akár meg is áll a növekedés. De nincs is szükség tiszta deutériumos vízre annak bizonyításához, hogy mennyire káros a nehézvíz. John F. Thomson 3-8 hónapos patkányokkal kísérletezve előbb pár napig száz százalékos D2O-vizet adott nekik, majd kútvízbe kevert ötven százalékos deutériumos vizet itatott rendszeresen a vizsgált állatokkal. Megfigyelései szerint az első napok után a nehézvízzel táplált állatok testsúlya kis mértékben csökkent. Amikor azonban a patkányok testében a tiszta vízmolekulák tizenöt százalékát D2O váltotta fel, rendkívül felfokozott aktivitás mutatkozott, 20-25 százalék D2O tartalom elérésekor pedig hiperizgatottság állt be, s a kísérlet szenvedő részesei beszüntették a tisztálkodást. Amikor azután már 30 százalékra nőtt a deutérium-oxid aránya testükben, ételhez sem nyúltak többé, s hamarosan kimúltak. Barbour és munkatársai egereken ugyanezt tapasztalták. Szerencsére, a természetben sehol sem található ilyen gyilkos sűrítésben a deutériumos víz. Pontos mérések szerint a legtöbb deutérium a tengerekben található, pl. a Fekete-tengerben, Várnánál például a víz 0,01701 százaléka deutérium. Viszont a hólében még annyi „nehéz" molekula sincs, mint a közönséges vízben. A hólé deutérium-oxid tartalma mindössze 0,01318 százalék, éppen 0,0013 százalékkal kevesebb, mint amennyi a kútvízé. De bármilyen kicsiny is az eltérés, a hólének ez a tulajdonsága, úgy látszik, mégis meglepő újdonságot jelent a kútvíz deutérium-adagjához szokott szervezetek számára. Míg a korábbi kísérletek arra kerestek választ, mi megy végbe az élő szervezetben, ha az átlagosnál több deutériumos molekula található a felvett vízben, addig Rogyimov professzor negyven évvel ezelőtt a tomszki biofizikai intézetben viszont a közönségesnél tisztább, könnyebb víz élettani hatását kezdte kutatni. A víz valósággal „csodatevővé" válik, ha a hólében csak minden 7590 molekula után akadunk egy deutériumos vízmolekulára. A professzor először egereket itatott rendszeresen hőiével, s az eredmény meglepő volt: a hólével táplált kísérleti egerek kétszer annyi utódot hoztak napvilágra, mint a kútvízzel itatott társaik. A súlyos deutériumatomoktól megkímélt egércsemeték gyorsabban növekedtek, nagyobbak és erösebbek lettek „kútvizes" rokonaiknál. Azóta már sokkal többet tudunk a deutérium-szegény víz élettani hatásairól, de még nem eleget.

A Kilimandzsáró drágaköve Mindig valami újdonság bukkan elő Afrikából jegyezte meg rosszmájúan Arisztotelész, majd később idősebb Plinius is, a római történetiró. Nem kedvelték az újdonságokat. Pedig talán még őket is lenyűgözte volna az a legutóbbi geológiai szenzáció, amely a fekete kontinensen bukkant fel: a világ legnagyobb tanzanit-tömbje. 2005 augusztusában találták a tanzániai Kilimandzsáró hegyének egyik bányájában, 270 méter mélységben. A tanzanit a drágakövek egyik legújabban fölfedezett változata, és a legkeresettebb fajták közé tartozik, mert ievendulakék-azúrkék színekben játszik, a kék drágakövek pedig nagyon ritkák. A tanzanit a drágakövek sorában az ötödik helyen áll a „négy nagy" után: gyémánt, smaragd, rubin és zafír. Első példányaira maszáj harcosok találtak rá 1967-ben. Egyetlen ismert lelőhelye egy kb. 13 négyzetkilométeres terület Arusha közelében az Usambara-hegyekben, Tanzánia északi részén -mely országról aztán a nevét is kapta a kő. A tanzanit ritkábban fordul elő, mint a gyémánt, így elképzelhető, mekkora izgalom fogta el a tanzániai bányászokat, amikor felfedezték a legújabb óriásrögöt. Mérete leginkább egy vaskos téglára emlékeztet, tömege több mint három kilogramm - elég lenne harmincezer eljegyzési gyűrűhöz -, értéke magyar pénzre átszámítva kb. hárommilliárd forint. De mitől kék a tanzanit? Az ásvány kalciumalumíniumszilikát-hidroxidot tartalmaz, a zoizit egyfajta változatát, amely meglehetősen hétközna-I pi kőzetformáló ásvány. Természetes állapotában a tanzanit barnás vagy szürkés árnyalatú, üveges, de azúrkék-bíbor színűvé válik, ha 400 Celsius-fokra melegítik. A maszájok által felfedezett példányok a földön szanaszét hevertek, és akkor váltak kék színűvé, amikor egy villám által kiváltott bozóttüz megpörkölte a különös köveket. A kék színt olyan nyomelemek okozták, mint például a vanádium, amely a tanzanit kristály szerkezetében hő hatására megváltoztatja az elektronok elrendeződését. De hogyan kerülhetett egy ilyen értékes kő Tanzánia egyik sarkába? Valószínűleg szuperforró víz tört fel a földkéregből, és egy ún. gneiszes átalakult kőzet hasadékain át a felszínre szállította az útközben feloldott ásványokat és fémeket. A felszín közelébe érve az oldat lehűlt, így az ásványok keveréke kikristályosodott belőle. A tanzanit ritkasága valóságos modern aranylázat indított el. A helyi bányászok tömegei törik magukat, hogy rájuk mosolyogjon a szerencse a tanzanit formájában. A helyi bányatársaság, a TanzaniteOne megígérte, hogy kiállítják az óriáskristályt, mielőtt feldarabolnák. Neve is van már a súlyos darabnak: Mawenzinek nevezték el a Kilimandzsáró három csúcsa közül a második legmagasabb után. Miért nem a legmagasabb csúcsról, az Uhururól kapta a nevét? Reménykednek: hátha előkerül egy még nagyobb darab.

Egy baktérium kozmikus karrierje A „baci", amelyről szó van, nem jutott el a világűrbe, legalábbis így tudjuk. Mégis, már puszta létezése is túlmutat a földi élővilágon és nagy reményeket ébreszthet azokban, akik már ma is az űrvilág felfedezéséről álmodoznak. Eddig úgy tudtuk, hogy a tengerek mélyén több kilométerre, ahová a nap fénye sem hatol le, csak egy halott világ terülhet el. Ehhez képest az utóbbi évek, sőt hónapok felfedezései valami egészen másra utalnak. Nemrégen egy kísérleti mélyvízi jármű segítségével 2400 méter mélyen, a tengerfenéken egy teljesen jellegtelen baktériumra leltek. Az örök sötétségben él a „GSB1" fedőnévvel ellátott élőlény. De ez még nem minden. A teljesen oxigén nélküli környezete tele van kénnel és kénhidrogénnel, ehhez pedig forró vizű források törnek fel ugyanott, és a környezet hőmérséklete +350 °C-ot tesz ki! A kutatók döbbenete még nagyobb volt, amikor kiderült, hogy a GSBl-es fotoszintézis segítségével él és szaporodik! De hogyan, ha már 80 méteres mélységben sincsen napfény? Hát úgy, hogy a tengerfenék forró forrásainak minimális fényerejét használja erre a célra. 1996-ban fedezték fel, hogy a geotermikus víz alatti források nagyon halvány, szemmel nem is tapasztalható fényt is termelnek, ki tudja, már hány millió vagy százmillió éve? Ezt a fényt különben igazából csak műszerekkel lehet tapasztalni, de ez nem zavarja a baktériumot. Ami a kozmikus karriert illeti - ez arra biztat bennünket, hogy ha itt a Földön ennyire szélsőséges körülmények között is van élet, akkor a világűrben is megtörténhet ugyanez! Vagyis mit sem számit az, hogy mai tudásunkkal azt mondjuk: a világűr -273 °C-os iszonyatos hidegében semmilyen biológiai élet nem maradhat meg - hisz azt hittük eddig, hogy a +350 °C-ban sem lehet létezni, és lám, mégis. Már nem mondhatjuk azt sem, hogy a minden csillagtól távol eső örök feketeségben, a mérhetetlen sötétségben sem lehetséges az élet -mert mi van, ha ott is akad olyan „fény", amelyet mi ugyan nem érzékelünk, de bizonyos ottani lények igen? Arról nem is szólva, hogy mérhetetlenül hosszú idő alatt a földi GSBl-es sokat tanult. Kiderült, hogy ezek a baktériumok valaha a felszíni vizekben éltek és a normál napfényből táplálkoztak. Ismeretlen okból aztán lemerészkedtek a mélybe és megtalálták azt a másik fényforrást, amely azóta is élteti őket. Az ismert fotóoszintetizáló baktériumokhoz hasonlóan érzékelőikkel kapdossák el az egyes fotonokat is, az innen nyert energia révén alakítják át cukorrá a kénhidrogént és szén-dioxidot. Mindezt pedig baktériumok vagy más, esetleg fejlettebb idegen lények a világűr bármelyik pontján is megtehetik. íme egy újabb bizonyíték arra, hogy a Földön kívül is lehet élet.

Cserbenhagyás az űrben Képzeljük el, micsoda botrány lenne belőle, ha a gépkocsi-tulajdonosok az utca közepén hagynák autójukat, amikor kifogy belőle a benzin, és többé nem törődnének vele. Pedig valami hasonló játszódik le azokkal a működésképtelenné vált geoszinkron - mindig a Föld azonos pontja fölött lebegő - műholdakkal, amelyek kb. 35 800 kilométer magasan keringenek bolygónk körül. Az űrkutatással, foglalkozó nemzetek különleges szervezete, az Űrszemétkoordináló Bizottság Nemzetközi Hivatala (IADC) 1997-ben adott ki útmutatót arról, hogyan lehetne a geoszinkron műholdak sávját tisztán tartani. Tanácsuk szerint, ha egy műhold befejezi a működését, kb. 300 kilométerrel magasabbra, egy „kozmikus temetőbe" kell vezérelni, mert ennél kisebb magasságból a napsugárzás nyomása és más erők „visszatolhatják" a műholdat az eredeti gyűrűbe. Az Európai Űrkutatási Hivatal irányító központjában, a németországi Darmstadtban Rüdi-ger Jehn és munkatársai 2005-ben ellenőrizték a helyzetet, és döbbenetes tényeket állapítottak meg. Vizsgálataik alapján kiderült, hogy a geostacionárius gyűrű - a műholdak keringési sávja - közelében 1120 olyan tárgy kering, amelynek átmérője 60 cm-nél nagyobb, de ezek közül csak kb. 300 a ma is működő műhold. Amikor például 2004-ben 13 geoszinkron műhold fejezte be küldetését, közülük csak ötöt vezéreltek távirányítóik magasabb pályára, hármat egyszerűen otthagytak, ahol volt. 1997 és 2003 között Japán, valamint az Intelsat és az Eutelsat cég tartotta be a legpontosabban az előírásokat. Kína és az USA kereskedelmi műholdirányítói kevésbé voltak lelkiismeretesek, és Oroszország volt a leghanyagabb: 26 geoszinkron műholdat hagyott a legforgalmasabb gyűrű közepén. Az elárvult műholdakkal az az egyik súlyos gond, hogy nem maradnak pontosan abban a „résben", ahol pályára állították őket. A Föld egyenetlen gravitációs terének hatására két stabil pont található a geostacionárius gyűrűn: az egyik India felett a keleti hosszúság 75. fokán, a másik a Csendes-óceán felett a nyugati hosszúság 105. fokán. A műholdak a legközelebbi stabil pont felé sodródnak, majd a másik irányba indulnak, szóval ingázó mozgást is végeznek. Jehn a megfigyelések során azt látta, hogy 1997 és 2003 között 34 elhagyatott műhold közül 22 - főként orosz gyártmányú - szerkezet lebeg az Indiai- és 10 a Csendes-óceán felett. „Ez folyamatos ütközési kockázatot jelent" - magyarázta a német kutató. Végső soron 1036 objektumot vizsgált meg geostacionárius környezetben, és 140-ről derült ki, hogy elhagyott műhold, amely csak ingázik a láthatatlan gyűrűben. További 395 főként a gyűrű felett sodródik, és szinte naponta hatol be a védett térségbe, veszélyeztetve 340 műhold működését. Jehn tehát riadót fújt: még nem késő, hogy kisöpörjék a geoszinkron műholdak gyűrűjét. A feladat egyre sürgetőbb!

Darwin majmot csinált belőlünk? A címet nem én találtam ki. Ez egy nagyon érdekes könyv címe. Az alcím mindent elárul: „Súlyos kétségek az evolúcióelmélettel kapcsolatban". Mert bizony egyre súlyosabbak a kétségek, ezért jelennek meg efféle könyvek most már világszerte. A pártállami időkben az evolúciós elméletet sem lehetett kétségbe vonni, igaz, akkor még nem is volt ellene annyi érv, mint manapság. Újabban egyre több kutató számára kezd világossá válni, hogy a bizonyítékok nélkül, szimpla dogmaként oktatott és terjesztett elméletnek nem sok köze van a valósághoz. Már ott kezdődtek a bajok, hogy a modern tudomány gyakorlatilag nem képes megmagyarázni az ősrobbanást, vagyis a világ keletkezését sem. Erre a felelet az, hogy holmi vegyszerekből a „véletlen" meg a „gyakori próbálkozások" révén létrejött volna a szerves élet - erről már egészen nagy tudósok jó nevű laboratóriumokban és komoly munkákban bebizonyították, hogy úgy lehetetlen életet „csinálni". Maga az evolúcióelmélet roppant ingatag, doktrínaként való hirdetése pedig az egyik legsúlyosabb merénylet a tudomány ellen. A modern tudomány parányi világa, vagyis a mikroszkópos technika előrehaladása is alaposan „betett" Darwinnak és az evolúciónak. A tudomány más ágazatai, elsősorban a kvantumfizika, a molekuláris biológia pedig valóságos vérfürdőt rendezett az evolúcióelmélet tárgyában - nem túlzás ma azt állítani, hogy mindaz, amit Darwin valaha is állított, sőt amit a neodarwinisták toldozgatása-foltozgatása később javítani igyekezett, millió sebből vérzik. Az emberi faj eredete is sok tekintetben alaposan ellentmond a darwini elveknek, különösen, ha végre a régészet és az antropológia előadja az eddig rejtegetett bizonyítékokat. Ezek arra utalhatnak, hogy volt egy sokkal korábbi emberi faj is, amely millió évekkel korábban vált civilizált emberré, mintsem a mi őseink megjelentek volna ezen a bolygón. Már csak azért is, mert a jelek szerint az egész evolúció másképpen zajlott le, nem úgy, ahogyan azt nekünk tanítják. A „Darwin majmot csinált belőlünk" újabb kiadása alighanem sokaknak felnyitja a szemét. Lapjain amerikai, magyar és indiai kutatók sok éves munkásságuk eredményeit foglalják össze. Természetesen ez minden ízében „eretnek" mű. Szemben áll a mai akadémikusok sok tekintetben roppant merev és - mint a könyvből kiderül - alapvetően bizonyítatlan állításaival. Szerzői úgy vélik, hogy eljött az idő, amikor egy bizonyítékok nélküli elméletet végre valami mással kell helyettesítenünk. Valami olyasmivel, amire vannak bizonyítékok is. Annak ellenére, hogy e tárgyban még sok az ismeretlen, ez nem ok arra, hogy egy elméletet mint a legtisztább valóságot oktassák szerte a világon.