Millye

„Minek köszönhető a csótányok kiváló alkalmazkodóképessége?” A kérdést minden részletre kiterjedően nehéz, sőt szinte lehetetlen megválaszolni. Kezdjük azzal, hogy nem csak a csótányok, hanem általában az ízeltlábúak – különösen a rovarok – igen kitűnően alkalmazkodnak egészen szélsőséges környezetekhez is. A csótányok talán azért kerülnek jobban a figyelem előterébe, mert a városlakó ember már régóta próbál megszabadulni tőlük, mindez ideig kevés sikerrel. A csótányok szívósságát az a közszájon forgó mondás is alátámasztani látszik, miszerint egy esetleges nukleáris világégést csak a csótányok élnének túl. A csótányok nagy időelőnyben vannak velünk szemben. E rovarok mintegy 350 millió éve, még a karbon időszakban kezdték meg evolúciós fejlődésüket. E hosszú idő alatt szinte tökélyre fejlesztették a túlélési technikájukat. Ma mintegy 3500 fajuk létezik, de közülük csak néhány közismert kártevő. Ilyen például hazánkban a szinte mindenki által látott (és utált) közönséges vagy konyhai csótány (Blatta orientalis), a német csótány (Blattella germanica) és a nálunk ritkább amerikai csótány (Periplaneta americana). A fürdőszobában és a konyhában is fölbukkanó német csótány egyetlen nősténye évente elméletileg 35000 utódot is világra hozhat. Ez a termékenység óriási evolúciós előny. Minél több utódot hoz világra, annál nagyobb az esély, hogy lesz közöttük olyan, amely ellenáll a környezeti veszélyeknek, így például azoknak a mérgeknek, amellyel megpróbálunk megszabadulni e kellemetlen lakótárstól. A csótány rendkívül igénytelen. Noha meleg vidékekről származik, meglehetősen jól alkalmazkodott a hűvösebb éghajlathoz is. Természetesen itt is igyekszik jó meleg, nyirkos, zárt helyen átvészelni a telet. Ideális élőhelyet talált a sokemeletes lakótelepi házakban. Mindenevő. A morzsáktól a fogkrémig, a ragasztótól a hajszálig mindent elfogyaszt, de sokáig bírja a koplalást is. Lapos testével a legkisebb résekben el tud bújni. Éjszakai, fénykerülő életmódjával elkerüli a legtöbb természetes ellenségét. Ráadásul – méretéhez képest – igen gyors, sebessége eléri a 0,8 métert másodpercenként. Mozgásirányát is gyakran változtatja, ami szintén megnehezíti az elfogását. Az is tény, hogy sokkal ellenállóbb a radioaktív sugárzásnak, mint az ember, de ezzel nem áll egyedül a rovarok között. Az ecetmuslicának például meg sem kottyan a csótányt már rég elpusztító, halálos sugárzás. A csótány életrevalóságát Roger Gold amerikai entomológus szavai is alátámasztják: „Az utolsó élőlény a bolygón egy sziklán zuzmót "rágcsáló" csótány lesz.”

Paulbignek igaza van a T Rexel kapcsolatban... Most találtam ezt az érdekes cikket és kiegészítettem a meglévővel. A T-Rex dögevő volt A Stanford egyetem kutatói ledöntötték a Jurassic Parkban felépített bálványt: a szuperragadozó mítosza hamis, a T-Rex lassú volt és úgy fordult mint egy pótkocsis teherautó; következtetésképpen nem is lehetett veszélyes vadász, inkább dögevő. Lehangoló hírekkel szolgál a Stanford egyetem tudóscsapata a Jurassic Park filmek által ősállat-sztárrá tett Tyrannosaurus Rex rajongóinak. Az amerikai kutatók a T-Rex mozgásának és biomechanikájának számítógépes modellezése során arra jutottak, hogy a brutális külsejű T-Rex valószínűleg csak az óránként negyven kilométeres sebességet tudta elérni futás közben, a manőverezés pedig különösen gyenge pontja volt; 45 fokos irányváltoztatáshoz több másodpercre is szüksége lehetett. A dögevő király Az is kiderült, hogy a dinoszauruszok királya jóval nehezebb volt, mint azt eddig gondolták: eddig 3-4 tonnára becsülték egy kifejlett egyed tömegét, ami a számítógépes modell szerint inkább 6-8 tonna volt. A filmekben villámgyors, legyőzhetetlen ragadozóként bemutatott T-Rex ezek szerint inkább csak "optikai tuningban" jeleskedett, de ezekkel a képességekkel aligha folytathatott sikeresen vadászó életformát. Valószínűleg inkább elhullott állatok tetemeiből táplálkozott. A dinó a basszusra indul be Szintén a dinoszauruszokkal kapcsolatos az a tanulmány, amit az Amerikai Akusztikai Társaság konferenciáján ismertettek német tudósok. A kutatók a krokodilok hallószervének (ami mai ismereteink szerint eléggé hasonlít az egykori dinoszauruszok fülére) tanulmányozása során arra a következtetésre jutottak, hogy a dinók hallása elég gyenge volt. A hatalmas állatok csak az alacsony frekvenciájú, hangokat érzékelték - ez szintén tipikusan nem olyan képesség, ami jó vadásszá tenne egy állatot. "Logikus, hogy a dinoszauruszok a mély hangokat érzékelték, hiszen ebben a tartományban vannak azok a zajok is, amelyeket ők maguk keltenek" - magyarázta a tanulmány egyik szerzője.

„Hogy eshet nyáron jég? Mi kell ahhoz, hogy jégeső alakuljon ki?” „Felhő közeleg, beborul az ég, / zúg és dübörög, fenyeget a jég! / Mindent letarol, ami üde, zöld! / Mindjárt ideér! Megremeg a föld” – Gryllus Vimos ismert dalában így mesél a jégesőről, amelyet az elmúlt napokban országszerte megtapasztalhattunk. Hogyan eshet a kánikulában jég? Először is fontos tisztázni, hogy a jégeső hullása zivatarfelhőhöz kötött, amely pedig nálunk jellemzően nyáron alakul ki. A zivatar kialakulásának egyik esete, hogy olyan terület fölött jön létre, amely fölé korábban hideg levegő érkezett. A talajközeli rétegek erős feláramlása hozza létre ilyenkor a zivatarfelhőt. Bármiféle csapadék képződéséhez vízgőzre és a légkörben lebegő szilárd részecskére (úgy nevezett aeroszolokra) van szükség. A vízgőz forrása a folyamatosan párolgó folyók, tavak, tengerek, óceánok és a leveleiken keresztül párologtató növények. A légkörben keringő aeroszolok pedig többek között a vulkánokból, a virágpollenekből, a sivatagokból vagy a felszín felé igyekvő meteoritokból származhatnak. Jégeső képződéshez viszonylag nagyméretű aeroszolokra van szükség, és fontos az is, hogy szerkezetük jól hasonlítson a jég kristályszerkezetéhez. A felhőkben túlhűlt vízcseppek ütköznek az aeroszolokkal, és felületükön fagyás indul meg. Újabb túlhűlt vízcseppekkel való találkozás során a jégdarabok egyre nőnek. A titok nyitja: heves, függőleges légmozgás Ahhoz, hogy a jégdarabkák a földfelszínig tartó útjuk során nyáron ne olvadjanak el, meglehetősen sok időt kell fagypont alatti hőmérsékleten tölteniük. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha nagy magasságig (akár 7000 méterig), bőven negatív hőmérsékleti tartományba felható feláramlás alakult ki – ilyen feláramlások pedig csak zivatarfelhőkre jellemzőek. A jégszemek egyideig keletkezésük helyén lebegnek, vagy a feláramlás még felfelé is viszi őket. Megfelelő méretet elérve azonban, legyőzve a levegő ellenállását, lefelé kezdenek hullani. A földet ért jégszemek jellemzően 5-50 mm átmérő közöttiek, azaz borsónyi szemektől tojás nagyságú jéggömbökig változatos méretű és alakú jégformák hullhatnak. A jégeső jellemzően nyári délutánokon hirtelen érkezik, és 5-8 percnél nem tart tovább. Kár viszont e rövid idő alatt is hatalmas keletkezhet.

A Tyrannosaurus rex mégsem volt olyan gyors, mint korábban gondolták - állítja néhány tudós, akik modellezték az őskori ragadozó mozgását. A vizsgálatból kiderült, hogy T-rex, amelyről korábban azt hitték, körülbelül 3-4 tonnát nyomhatott, legalább 6-8 tonnás volt, és valószínűleg nem tudott óránként 25-40 kilométernél többet megtenni. Emellett "kanyarsebessége" sem volt nagy: körülbelül két másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy 45 fokot forduljon. A szakértők a kutatás során megbecsülték a dinoszaurusz tömegközpontjának helyzetét és az állat testének tehetetlenségét: ezekből az adatokból arra is lehet következtetni, hogyan állt, mozgott és nézett ki a ragadozó. A T-rex miden bizonnyal képtelen volt azokra az egylábas megpördülésre, amelyet a népszerű ábrázolásokon látni. A kutatók remélik, hogy eredményeik segítenek majd a paleontológusoknak, hogy pontosabb képet alkossanak a dinoszaurusz méreteiről, és arról, hogyan élt, hiszen a tanulmány szerint a kisebb és gyorsabb zsákmányállatok könnyedén megszökhettek előle. "Az új eredmények aláássák azt az elképzelést, miszerint a T-rex szuperragadozó volt" - mondta a londoni természettudományi múzeum munkatársa, aki hozzátette: a dinoszauruszt ennek ellenére is félelmetessé tette önmagában az a tény, hogy pofájában 60 darab, 30 centiméter hosszú fog sorakozott.

"A csigák miért szeretnek eső után „mászkálni”? Vajon azért, mert akkor jobban csúszik a talaj, és könnyebb helyet változtatni, vagy más oka van?" A puhatestűek törzsébe tartozó fajok döntő többsége vízben él, ez alól csak egyes csiga- és meztelencsiga fajok jelentenek kivételt. A csigák nagy mennyiségű nyálkát termelnek, amellyel mintegy „megkenik” maguk alatt az utat és védik testüket a sérülésektől. A csík, amit a csiga húz maga után, teljesen száraz környezetben is biztosítja az előrehaladást, és mivel nagyon sűrű váladékból áll, az állat akár egy borotva élén is végigkúszhat, nem vágja meg magát. Látható, hogy az eső a csigának nem azért fontos, hogy kedvére csúszkálhasson. A legnagyobb veszély, ami a szárazföldi puhatestűeket fenyegeti, a kiszáradás. Ezért mind a csigák, mind a meztelencsigák hibernálják magukat a száraz időszakban. A csigák biztonságos, rejtett zugot keresnek, és ott házukba behúzódnak, annak bemenetét vaskos nyálkával vonják be, ami később megszilárdul, és megakadályozza, hogy a csigaház belsejében jellemző páratartalom csökkenjen. A meztelencsigák szintén biztonságos helyre vonulnak, és ott nyálkagubót vonnak testük köré. Amíg a száraz időszak tart, a visszavonult puhatestűek életműködései beszűkülnek, lelassulnak, táplálékot nem vesznek magukhoz, mintegy „nyári álmot” alszanak. Ha eső, harmat vagy akár egy kerti locsolócső hatására újra nedves lesz a környezet, a csigák és meztelencsigák előbújnak, és folytatják aktív életüket.

Elpusztult a tavaly szabadon engedett óriáspanda. A kutatóknak mostanra sikerült kideríteniük a halál okát is. Az esemény beárnyékolja az óriáspandák vadonba történő visszatelepítésének reményét. Mint arról a National Geographic Online tavaly beszámolt, Hszinaghsziangot, a négyéves pandát tavaly áprilisban engedték szabadon a Wolong Rezervátum területén. Az óriáspanda 2001 augusztusában mesterséges megtermékenyítéssel született. Gondozói két éves kora után kezdték felkészíteni a vadonban való életre: addigi 5 hektáros életterét 20 hektárra növelték, ahol megtanították neki az élelem felkutatását, az odúépítést és a betolakodók távoltartását. A kínai hírügynökségek jelentése szerint a szabadon engedett panda tetemére februárban találták rá a rezervátum munkatársai. A tetemet hosszú vizsgálatnak vetették alá, hogy megállapítsák a halál körülményeit. A vizsgálatok alapján a kutatók arra következtetnek, hogy az állat valószínűleg magasból zuhanhatott le, mert bordatörése és belső sérülése volt. Ugyanakkor karmolásnyomok is találhatók a testén, amit feltehetőleg egy másik pandával való küzdelem során szerzett. A zátonyra futott visszatelepítési próbálkozás azt mutatja, hogy a panda közösségek nehezen tűrik meg a hím jövevényeket, holott a kutatók egy erős felépítésű és jó kondícióban lévő pandát választottak, remélvén, hogy az jobban helytáll a természetben. Ennek ellenére a zoológusok nem adják fel. A tervek szerint a közeljövőben egy nőstény pandát engednek szabadon.

Akkor kjobb ha vigyázol és a körmére nézel...

A pettyes nagymacskák DNS-ének elemzése kimutatta, hogy a nőstény gepárdok igen csélcsap természetűek. Az egy alomból származó utódaiknak csaknem a fele különböző apáktól származik. A gepárdokat (Acinonyx jubatus) a veszélyeztetett fajok között tartja számon a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN). A szaporodó állományt 10 000 egyed alattira becsülik, és a fajt fenyegeti az élőhely elvesztése és az orvvadászat. Apasági vizsgálatok A mostani kutatás az északnyugat-tanzániai Serengeti Nemzeti Park gepárdjait követte nyomon kilenc éven át. 176 gepárd ürülékéből vett minták DNS-elemzésével megállapították, hogy a gepárdok közt gyakori a hűtlenség, ami pedig nem jellemző a többi nagymacskára. A vizsgált 47 alomnak a 43 százalékában találtak egynél több apától származó kölyköket. Néhány esetben három apa is osztozott egyetlen alom kölykeinek apaságán. Az egyik kutató szerint ez az arány a valóságban még magasabb lehet, mivel a gepárdkölykök halandósága igen nagy az első néhány héten, így lehetetlen volt mindegyiktől mintát nyerni. A nőstény gepárdok azért képesek több hímmel is sikeresen párzani, mert minden párzáskor újabb petét termelnek. Ez az indukált ovulációnak nevezett folyamat gyakori a házimacskáknál és más fajoknál, például a nyulaknál is. Ennek a következménye, hogy elméletileg akár minden petét megtermékenyíthet más-más hímtől származó sperma. A kicsapongás előnyei A nőstények közötti promiszkuitás elterjedtsége – noha növeli a zsákmányul esés, a parazitafertőzés és a betegségek kockázatát – arra utal, hogy e viselkedésnek kell lennie valamilyen jelentős előnyének. A kutatók úgy vélik, hogy ez az előny a megnövelt genetikai sokféleség, ami lehetővé teszi a kölykök gyorsabb alkalmazkodását a változásokhoz. Ez jó hír a természetvédők számára, akik kis populációkban próbálják megőrizni a fenyegetett fajt, ahol nagy problémát jelent a beltenyésztés. A kétszínű viselkedés azonban még más előnyökkel is járhat. Ilyen például, hogy megóvja a kölyköket a fosztogató hímektől. A vadon élő gepárdoknál nem figyeltek meg kölyökgyilkosságokat úgy, mint az oroszlánoknál és a leopárdoknál. Könnyen lehet, hogy ennek az az oka, a hímek nem tudhatják, nem saját utódaikat falják-e föl, ezért inkább békén hagyják a kicsinyeket.

Kezdetben a keresztények a húsvétot a zsidó pészach ünnep (az Egyiptomból való kivonulás és a kovásztalan kenyér ünnepe) idejével azonosították, mivel Jézus halála a pészach előestéjén volt. Ezért a húsvét a zsidó naptár szerinti ún. niszán hónap 14-re esett (ez a Gergely naptár szerint március-áprilisban van). A zsidó naptár holdhónapokból áll, vagyis egy hónap újholdtól újholdig tart, így látható, hogy 14-e a telihold környékére esik. A keresztények a 2. század elejétől kezdték Jézus feltámadásának napját niszán hónap 14-e utáni vasárnapon ünnepelni. A húsvétszámítás igen bonyolult metódus volt, és mivel a különböző területeken más-más naptárt használtak, az egyes közösségek eltérő időpontban ünnepelték a feltámadást, így idővel szükségessé vált egy egységes időpont rögzítése. Erre 325-ben a nikaiai zsinaton került sor. Ott rögzítették, hogy a tavaszi (vagyis a napéjegyenlőséget követő) első holdtölte utáni vasárnap legyen a húsvét. Később a Gergely-naptár bevezetésével 1582-ben pontosításra került sor: meghatározták a tavaszi napéjegyenlőség pontos időpontját, így a húsvétot már egy rögzített dátumtól, március 21-től számítják. Az ortodoxok nem a Gergely-naptár szerinti, hanem egy korábbi számítási módszer alapján határozzák meg évről évre a húsvét időpontját, ezért az ritkán esik egybe a nyugati kereszténység húsvétjával.

A nagy húsevőknél a vadászat ráfordításai számottevően megnőnek: a ragadozó gyors tempóban és hosszasan üldözi hasonló méretű zsákmányát, amelynek elfogása és megölése igen sok energiát igényel. A kutatók megállapították, hogy minél termetesebbek a ragadozók, annál nehezebben tudják biztosítani a szükséges energiabevitelt. Így az esetleges zsákmányszűke sokkal érzékenyebben érinti őket, mint a kisebbeket. Az 1100 kilogrammos hipotetikus húsevők pedig már egyáltalán nem képesek biztosítani a szükséges energiabevitelt. És valóban, azt látjuk, hogy a legnagyobb ragadozók sem érik el ezt a tömeget: a ma élő legtermetesebb húsevő állatnál, a jegesmedvénél a legnagyobb feljegyzett testtömeg 1002 kg. A fosszilis leletek közt legalább négy ilyen faj vált még ismertté, amelyekről feltételezhető - bár nem bizonyított - hogy húsevők voltak. Alvó óriások Mivel mindkét ragadozócsoportra igaz, hogy testtömegük növekedésével energiaigényük gyorsabban növekszik, mint energiafelvételük, a kutatók valószínűsítették, hogy a nagyobb húsevők jobban takarékoskodnak az energiájukkal, mint a viszonylag kisebb testűek. Ezt a feltevésüket 14 ragadozófaj viselkedési mintái is megerősítették. Az oroszlánok és a jegesmedvék például igencsak spórolnak az energiával. Az oroszlán idejének több mint 90 százalékában teljesen inaktív, a jegesmedve pedig időről időre téli álomba merül. Továbbá mindkettő úgy vadászik, hogy az aktív üldözésre fordított idő a lehető legrövidebb legyen. A modell alapján egyes kihalt, igen nagy méretű húsevők az oroszlán energiabevitelének körülbelül a négyszeresével élhettek. Tehát nemcsak ráfordításaikat kellett minimalizálniuk, de bevitelüket is maximalizálniuk. A 150-200 kg-os testsúlyt elérő oroszlánok elsősorban nagytesű emlősökkel - zebrákkal, antilopokkal, gazellákkal, kafferbivalyokkal - táplálkoznak, de alkalmanként egy-egy nyulat, madarat is elkapnak Az elemzés bepillantást enged a szárazföldi húsevő emlősök energia- és időgazdálkodásába, a tanulmányozott állatfajok fennmaradásának és evolúciójának egy fontos aspektusába. Segít megértenünk, miért voltak a nagy húsevők sebezhetőbbek, s miért azok ma is. A ma élő húsevőkre nézve az ember különösen nagy fenyegetést jelent - de kipusztulási rátájuk már az ember megjelenése előtt is magasabb volt az átlagosnál. A testtömeg felső határa felé közeledve a legkisebb környezeti változás is módosítja a zsákmánybőséget, felborítva ezzel a kényes energetikai egyensúlyt.

Mákos ételek fogyasztása pozitív drogtesztet eredményez? Nehéz megmondani, mennyi mákot kell megenni, hogy kimutatható mennyiségű ópiátszármazék kerüljön a szervezetbe. Mindenesetre az ópiátérzékeny emberek elalszanak némi mákos étek fogyasztása után. A Snopes.com is igaznak tartja az állítást, hogy pozitív tesztet eredményez a mákevés, amely szerinte 48 órán belül kimutatható a vizeletből. Emlékeztet, hogy mákevés nyomán számos hibás drogteszt született már világszerte. Amerikaiak tucatjai nyertek pereket munkáltatójuk ellen, mert azok mákfogyasztás miatt kirúgták őket. Miért lesz éhes az ember beszívás után? A marihuána legismertebb hatóanyaga a THC (delta-9-tetrahidrocannabinol), az agyunk által természetesen is termelődő molekulával, az endokannabinoiddal megegyező anyag. A kannabionoidoknak külön receptoraik vannak az agyban, vagyis amikor kannabisz jut a véráramba, az rögtön az erre kiképzett érzékelőkkel kapcsolódik össze. A Nature egyik 2001-es cikke szerint sok más mellett az éhségérzetért is felelősek a kannabionoid receptorok. Így miután a kívülről bevitt THC a véráramba kerül, a köztiagy (a hipotalamusz, amely az éhségért és a szomjúságért, valamint a hőszabályozásért is felel) éhséget jelez. Öli -e az agysejteket az alkoholivás? A túl gyakori alkoholfogyasztás nem kifejezetten az agysejteket pusztítja el, hanem károsítja az agyban az agysejtek közti kapcsolatot biztosító kéreg felépítését, rontva az információáramlás hatékonyságát. Ezért lesz lassú, zavaros a beszéd, nehézkes a mozgás, romlanak a reflexek. Önmagától a heti 1-7 normális mennyiségű italtól még nem fogunk elbutulni. A kemény ivás viszont bizonyítottan idegkárosodáshoz vezet. A krónikus alkoholisták CT-vizsgálata kimutatta az agyzsugorodást és a hosszú távú memóriatárolás erős károsodását. Egyes vizsgálatok szerint az alkoholistáknál könnyen kialakulhat a Wernicke-Korsakoff szindróma, amit a B1-vitamin krónikus hiánya okoz, az alkohol ugyanis elnyeli azt. Tényleg be lehet állni egy varangy nyalogatásától? A varangyok különleges mérget termelnek a fültőmirigyükben, a szemeik mögött. Ez a méreg védekezésre szolgál, és például a kutyáknál komoly betegséget okoz, emberi szembe kerülve pedig durván irritáló. Ennek ellenére a feltételezett tudatmódosító hatás elérésének reményében sokan fültövön nyalják a varangyokat. A kétéltűek osztályába, a békák rendjébe és a varangyfélék (Bufonidae) családjába tartozó bufo neműek 254 fajának testén valóban pszichedelikus hatású agyag termelődik, amely a leginkább a szerotoninhoz és az LSD-hez hasonlítható. Az erowid.org pszichedelikus oldal szerint a kétéltűnyalás pszichoaktív hatása olyannyira valódi, hogy Kalifornia államban törvény tiltja a bufók testének nyalogatását. Zöld hályog ellen marihuána? A betegség a szemgolyóban jelentkező túlnyomás, ami gyakran a látás teljes elvesztéséhez vezet. A hetvenes évek elején a tudósok rájöttek, hogy a marihuána szívása csökkenti a szemgolyó nyomását, de hogy milyen módon, azt máig nem sikerült bizonyítani. A marihuánafogyasztás mindenesetre a vérnyomást is csökkenti. A tudósok most azon vannak, hogy olyan kanabinoidokat állítsanak elő, amelyeket közvetlenül a szembe juttathatnak, hogy elkerüljék a kanabisz agyi stimuláló hatását, miközben hatékonyan csökkentik a csarnokvíz nyomását. Addig ugyanis napi 10-12 szál füves cigarettát kell elszívnia annak, aki ezt a zöldhályog ellen teszi, attól azonban annyira módosulna a tudata , hogy semmi értelmesre nem lenne képes. Kávéivás után miért kell vécére mennünk? A kávé hashajtó hatása régóta ismert. Hatóanyaga, a koffein a szervezet minden mechanizmusára gyorsitólag hat, beleértve a beleket is. A túlzott kávéivás azonban megzavarja a megfelelő emésztést, és székrekedést okozhat. Bár a koffeinmentes kávé nem tömi tele szervezetünket a hatóanyaggal, de ugyanúgy felboríthatja az emésztést. A coffeescience.org által megkérdezett élelmiszer-biztonsági szakértő és toxikológus, Eileen Madden szerint a kávéivás nyomán fellépő hashajtóhatás jótékony a szervezetre, mert gyorsabban kiüríti onnan a káros anyagokat, s így csökkeni a rák kialakulásának esélyét is. A rákellenes hatást ráadásul a kávé antioxidáns volta is növeli – teszi hozzá. Lakatlan szigeten a saját vizeletünket igyuk vagy a sós tenger ? A tengervíz háromszor töményebb, mint a vérünk. Ezért ha tengervizet iszunk, a vese túlműködik, hogy a szervezetbe került nagy mennyiségű felesleges sót eltávolítsa. Ehhez a tengervíznél kevésbé sós vizeletet kell előállítania, így a test rövid idő alatt kiszárad. Eközben egyre nő a nátriumkoncentrátum a szervezetben, melynek nyomán a sejtekből egyre több víz áramlik a véráramba a koncentráció enyhítésére. Ettől pedig összehúzódnak a sejtek és rosszul kezdenek működni. Mindezek eredményeképp elgyengülnek az izmok és fájdalmak jelentkeznek, a szív összevissza ver, zavarodottá válik, végül pedig beáll a halál. Ha lakatlan szigetre vetődünk, jobb tehát a saját vizeletünk gyűjtése és megivása, de ez is ördögi kör, mert ha sokáig nem jutunk vízhez, egy idő után nem lesz vizeletünk és ugyanúgy kiszáradunk. Víz nélkül tehát imádkozzunk esőért. Mi történik, ha úgy vágják bele valakibe az injekciós tűt, mint a Ponyvaregényben? „Nem, nem kell háromszor belevágnod azt a kibaszott tűt! Egyszer kell, de elég erősen ahhoz, hogy áthatoljon a mellcsontján, bele a szívébe, és ha ezzel megvagy, told bele a fecskendő tartalmát” - Lance (Erik Stoltz) a Ponyvaregényben. Kardiopulmonáris, vagyis szív-tüdő újraélesztés esetén a szívbe adott injekció nem ajánlott. Magyarán vészhelyzetben soha nem adnak semmit direkt a szívbe. Van ugyan egy különleges eljárás, a pericardiocentesis, melynek során a szívburokba bökik a tűt a mellcsont alatt, de ennek célja az oda került folyadék eltávolítása. Ezt akkor alkalmazzák, ha vér vagy folyadék kerül a szív köré, s meggátolja annak megfelelő működését. Ezt azonban csak nagyon komoly vészhelyzetben, durva baleseteknél alkalmazzák, és kizárólag orvosok végzik. A Ponyvaregényben John Travolta szeretné megmenteni Uma Thurman életét a magának okozott túladagolástól, s ezért adrenalint fecskendeznek direkt a szívbe. Valójában egy Narcan nevű szert kellett volna a túllőtt nő szervezetébe vinni, hogy a heroin ne tudja kifejteni a hatását. Adrenalint szívleállás esetén szoktak beadni, és kizárólag vénásan. Ez kevésbé látványos, de legalább nem fáj annyira. Függőséget okoz -e a rendszeres ajakírhasználat? Egyesek állítják, hogy a szájfényeket és ajakírokat gyártó cégek szánt szándékkal függőséget okozó összetevőkkel látják el termékeiket, hogy azokból a hölgyek minél többet kenjenek a szájukra. Pedig a szájfények nagyrészt ásványi zsiradékokat, szalicilsavat, gyapjúzsírt és naptejet tartalmaznak, melyek egyike sem addiktív.

Sajnos én nem láttam a végét mert elaludtam de majd legközelebb

A nőstény pörölycápák szűznemzéssel is képesek szaporodni - állapították meg kutatók. Megvizsgálták ugyanis annak a cápának a DNS-ét, amelyet egy olyan nőstény hozott világra, amely a fogságban nem találkozott hímmel - és megállapították, hogy nincs apai DNS-e. El nem tudták képzelni a nebraskai Henry Doorly Zoo munkatársai, hogyan szülhetett egy olyan nőstény, amely nem találkozott hímmel. Az utód DNS-ét belfasti, nebraskai és floridai genetikusokból álló csapat vizsgálta meg. Kiderült, hogy az állatnak valóban nincs apai DNS-e - vagyis a nőstény pörölycápák képesek szűznemzéssel szaporodni. A jelenséget korábban is tapasztalták már csontos halaknál, porcosoknál azonban soha. Kutatók szerint a felfedezésnek nagy jelentősége van a cápák megmentése szempontjából, miután több fajuk egyedszáma is rohamosan csökken a túlhalászás miatt. A helyzetet tovább rontja, ha a vadon élő nőstények is képesek a szűznemzésre, így ugyanis a megmaradt populáció is gyengül genetikailag - kevésbé lesz például ellenálló esetleges új betegségekkel szemben. A szűznemzéssel született pörölycápa egyébként tragikus véget ért: még mielőtt az állatkert gondozói kiemelhették volna a születése után a medencéből, meggyilkolta egy rája.

"Mi lehet az oka annak, hogy az emberi kézen nem egyforma hosszúak az ujjak?" Kezeink a tárgyak megragadásában válnak igazán hasznunkra – így a fára vagy létrára mászásban, apró tárgyak összegyűjtésében, vagy például egy labda eldobásában elengedhetetlenek. Ha az ujjaink ugyanolyan hosszúak lennének, kezünk nem bizonyulna olyan rugalmas segédeszköznek. Így viszont például a gömbölyű tárgyak, mondjuk egy narancs kézben tartásakor az ujjak valósággal a narancs köré fonódnak, garantálva a biztos fogást. Az ősember elvékonyodó ujjai és erős hüvelykujja lehetővé tette, hogy különleges formájú kövek segítségével megmunkálja az anyagot. De a tárgyak pontos fogásán kívül az eltérő ujjhossznak a kiegyensúlyozott mászásban és a támaszkodásban is szerepe van. A kéz szinte minden funkciójában fontos a hüvelykujj, mely rövidségén kívül a tenyérrel való szembefordíthatóságával tűnik ki az ujjaink közül. A mutatóujjunkkal együtt főleg a kisebb tárgyak szedegetésekor látjuk nagy hasznát, míg markoláskor a tenyérben lévő tárgyat mintegy satuszerűen beszorítja. Az emberi hüvelykujj a többi főemlősével összevetve nagyobb és erősebb is. Egy csimpánz bármit felvesz a földről, de az üvegre rászorult fedelet már nem képes lecsavarni. Feltételezhetően a hüvelykujj az elő- és ősember eszközhasználatával párhuzamosan fejlődött. Mindenki számára megfigyelhető, hogy az ujjak hossza az emberek között is nagy eltérést mutatnak. Általában a férfiak gyűrűs ujja a mutatóujjuknál hosszabb, míg a nőknél ilyen eltérés nincs vagy fordítva van. A különbséget a tudósok a hormonhatásokra – az ösztrogén és a tesztoszteron arányára – vezetik vissza. Egy vizsgálat szerint azok a férfiak, akiknek a mutatóujjuk jóval rövidebb, mint a gyűrűsujjuk, agresszívebb viselkedésre hajlamosak.

A zsiráf rendkívül hosszú nyakában csak hét nyakcsigolyát találunk, hasonlóan az emlősállatok többségéhez. Emiatt a zsiráf csak kis mértékben tudja nyakát görbíteni. Bár a hosszú nyak és lábak a táplálkozáskor nagy segítségére vannak, iváskor azonban problémát jelentenek. A legtöbb zsiráf ilyenkor azt a módszert követi, hogy mellső lábait szétterpeszti, nyakát pedig a víz fölé hajtja. Ebben a testhelyzetben a zsiráf nagyon sebezhető, mert nem tud rúgni, vagy gyorsan elszaladni, ha pedig megcsúszik, szinte biztosan nyakát szegi. A zsiráfbikák hosszú nyakukat védekezésre is használják, a nyak erőteljes lendítésével ugyanis nagyokat tudnak ütni. Így verekszenek meg egymással a zsiráfbikák is. Emellett veszedelmes rúgásokkal is védik magukat.

Miért van szükség a felejtésre? "Ugyanolyan fontos az agy számára a felejtés mint a tanulás? És ha igen, miért?" Az érzékszerveink a külvilágból tömeges információ felvételét teszik lehetővé. Noha ezek az észleletek jelentős szűrés után jutnak el a tudatunkig, az emberi memória rövid idő alatt is hatalmas információmennyiséget képes befogadni és tárolni (gondoljunk az olyan összetett tevékenységekre, amelyek a megjegyző és felidéző képességünket is próbára teszik, mint amilyen az olvasás). De nem örökre. Mint mindannyian tapasztaljuk, idővel személyes élményeink, egyes képességeink és lexikális tudásunk bizonyos elemei is kikopnak az emlékezetünkből. A felejtés, bár sokszor negatív jelentéssel ruházzák fel, a kóros eseteket kivéve nem az emberi elme fogyatékossága, hanem megközelítően hasonló jelentőséggel bír, mint a megjegyzés és a már meglévő emlékek felidézése. Így a felejtés – főleg tanulásban tapasztalt – hátrányai ellenére az alábbi előnyökkel gazdagít minket. A felejtés már az információ rögzítésében is kardinális szerepet tölt be. Az érzékeink nyomán tudatunkba zúduló jeláradat döntő része számunkra jelentéktelen. Ez a jelhalmaz zaj, amelyet agyunk legátol, hogy az egyén számára érdekes vagy fontos információ feldolgozásának szabad teret adjon. A felejtés tehát az elme jelfeldolgozó működése szempontjából aktív folyamat, amely a halántéklebeny mélyén, a hippocampusban (csikóhalra emlékeztető agyterület) zajlik, és a megjegyző, tároló, illetve felidéző folyamatokkal finom egyensúlyban működik az egészségesek emlékezetében. A felejtésnek azonban nemcsak az információ rögzítésében van szerepe. Hozzátartozik a leleményességhez, a rácsodálkozásra való képességhez, de lélektani jelentősége is van. Az első esetben a meglévő információk olykor nem elegendőek egy probléma megoldásához, azonban azok átmeneti figyelmen kívül hagyása új összefüggések felismerésére adhat alkalmat. Nem egy korszakalkotó tudományos elmélet ily módon született, de a hétköznapokból is ismerünk erre példát. A rácsodálkozás legtöbbször felemelő érzés. Az erre való képesség a gyermekek sajátja, amely a tapasztalatok és a tudás gyarapodásával egyre inkább háttérbe szorul. A rácsodálkozás a jelenre szorítkozó megismerési élmény, amely a felnőttkorban már egyre inkább a felejtéstől függ. Nem elhanyagolható a felejtés a tudat védekező mechanizmusaként sem. A túlzott lelki megterhelést jelentő emlékek elhárítása is lehet a felejtés feladatainak része.

Köszi szépen! Nagy szerepetek volt benne, hogy megkaptam!

Már kinézetre is elképesztő, amit a természetes szelekció művelt a zsiráffal. A szerkezet egyrészről tökéletes, az állat nagyszerűen ki tudja használni annak előnyét, hogy eléri a szavannák fáinak lombkoronaszintjét, másrészt óriási kihívások elé állítja a békés kérődzőt. Ahhoz, hogy le tudja küzdeni a gravitációt, hatalmas szívre és vérnyomásra van szüksége az agy oxigénnel való ellátására. A szíve akár 10 kg súlyú is lehet, amely a normális vérnyomás dupláját képes produkálni. A zsiráf egy perc alatt közel 61 liter vért pumpál át a szívén. De mi történik akkor, mikor a zsiráfnak innia kell? Hiszen ekkor a feje lesz a legalacsonyabban, kitéve annak a veszélynek, hogy minden vér oda tódul. Azonban ezt a nyak felső részén található komplex vérnyomás szabályozó rendszer (rete mirabile – „csodarece”) megakadályozza. Így az ivás nem a hirtelen felszökő vérnyomás miatt kockázatos a zsiráf számára, hanem a kényszerű védtelen testhelyzet, amely lottó főnyereménnyel egyenértékű egy éppen ott tébláboló oroszlán számára… Szintén kihívást jelent a testének alsó részein, a lábaiban fennálló nyomás, hiszen az összes testnedvének tömege ezekre nehezedik. Ekkora nyomás más állat esetében a vér kiáramlását idézné elő a kapillárisokból. Azonban a zsiráf lábainak szorosan illeszkedő, vastag bőre magas extravaszkuláris nyomást tart fenn, ami ezt megakadályozza – hasonlóan a pilóták G-ruhájához.

Ez tényleg nagyon megtisztelő lenne... de nem ezért csinálom.

Mindenkinek nagyon szívesen! Kedves Bagi! Nagyon megtisztelő amit írtál! Köszi!

„Miért lesz a frissen félbevágott alma húsa pár perc alatt barnás színű a levegőn?” A felvágott friss alma, burgonya vagy banán az enzimek hatására barnul meg. Az enzimek olyan láthatatlan kémiai anyagok, amelyek az élő sejtekben keletkeznek – emberben, állatban, növényben egyaránt –, és a szervezetben lejátszódó biokémiai folyamatok sebességét gyorsítják. Az alma húsának megbarnulása során a polifenul-oxidázok és a levegő oxigénje lép egymással reakcióba. Az oxidáció során keletkezett barna anyagok, a polikinonok, bizonyos mértékig antimikrobás hatásúak, és gátolják a mikroorganizmusok behatolását a sérült növényi szövetbe. Az alma bizonyos részein a polifenol-oxidázok nagyobb mennyiségben fordulnak elő – ott gyorsabban megy végbe az elszíneződés. A folyamatot gyorsítja a magasabb hőmérséklet is. Mivel a reakcióhoz mindenképpen szükség van levegőre, amennyiben sikerül légmentesen tárolni az adott gyümölcsöt/zöldséget, a folyamatot lassíthatjuk. A krumpli például nem barnul meg, ha vízben tartjuk. Mint említettük, az enzimek a magas hőmérsékletet kedvelik, a forróságot azonban nem bírják: így, ha a felszelt almát/krumplit forró vízbe dobjuk akár csak egy percre, a barnulást megakadályozhatjuk. Ugyancsak lassíthatjuk a reakciót, ha a gyümölcshöz antioxidánsokat (például C-vitamint) adunk. Praktikusan citromlét csöpögtethetünk a szeletekre, vagy naranccsal dörzsölhetjük be felületüket – az alma garantáltan nem barnul be!

Szerintem én azt már nem érem meg... majd az unokáinknak lesz nagyon rossz...

A Nasa egy új tanulmányában legalább 10 Celsius foknyi hőmérséklet-emelkedést prognosztizál a elkövetkező 70 évre. Az előrejelzés erősen viharos időjárást valószínűsít. Amerika időjárása egyértelműen változásban van, jelenti ki a NASA tanulmánya. A változás irányát a szakemberek egyértelműen az egyre forróbb nyarak és az egyre viharosabb hurrikán szezonok általánossá válásában definiálták. A Kolumbia Egyetem és a Nasa Goddard Intézetének szuperszámítógépein elkészített szimuláció szerint a változás 2080 körül érheti el a csúcspontját, ha a jelenlegi kibocsátási értékeket nem sikerül jelentősen csökkenteni. A szakemberek szerint még mindig túl sok politikus szkeptikus a számítógépes modellekkel kapcsolatban, s ez jelentősen hátráltatja a klímaváltozás elleni közös fellépést, amelyre mielőbb szükség lenne. A kutatók egyre többet tudnak meg a légköri és klimatikus változásokról, s egyre gyakrabban készülnek hosszú távú előrejelzések, amelyek nagy többsége szinte apokaliptikus változásokra hívja fel a világ vezetőinek figyelmét. A jelentést megjelenését nem is lehetett volna jobban tervezni, hiszen éppen a napokban alakult ki az Atlanti térség idei első vihara, az Andrea névre keresztelt légköri képződmény. Florida partjainál erdőtüzet okozó légörvény több héttel a hurrikánszezon előtt érkezett. Bár az előrejelzések azt jósolták, hogy a képződmény enyhe marad, a szakértők meglepetésére mégis nagy erejű viharrá erősödött. A szakértők idénre is erős hurrikánszezont prognosztizálnak: 17 trópusi viharról, köztük kilenc erős hurrikánról szólnak az előrejelzések. A szakemberek szerint idén valószínűleg azért lesz még több nagy erejű széllökés, mert a hurrikánok aktivitását mérséklő El Nino-jelenség ezen a télen gyorsan véget ért, és már most viszonylag magas az Atlanti-óceán felszíni hőmérséklete.

Egy újjabb robotos hír........ Időseket ápoló robot Lassan tíz éve dolgoznak a kutatók olyan robotok kifejlesztésén, amelyek képesek az idős emberek ellátására. Most úgy tűnik, hogy a Massachusettsi Technológiai Intézet (MIT) szakembereinek munkáját eredmény koronázta. A Domo nevű robotnak mozgásérzékelő rendszere, karjai és szenzorai vannak és különösen alkalmas például egyes tárgyak mozgatására, elrendezésükre és házimunkák elvégzésére. "A demográfiai adatok folyamatosan változnak, különösen Japánban, Európában és az Egyesült Államokban. Az emberek egyre idősebbek, azonban ezzel párhuzamosan egyre kevesebb fiatal törődik velük" - nyilatkozta Aaron Edsinger, a MIT projektvezetője. Az eddigi munkák legnagyobb problémája az volt, hogy egy otthoni robotnak gondot okoz az állandóan változó környezet. Márpedig egy lakás ilyen. Ráadásul akár egyetlen bevásárlásból származó tárgyak elpakolása is komoly feladatot jelent egy átlagos robot számára. Domo abban különbözik a társaitól, hogy pont ezeknek a feladatoknak az elvégzésére alkották meg. A rendszerezési folyamata már akkor megkezdődik, amikor a robot megkapja a kezeibe az első tárgyat. Domo videojelek és a mozgáselemző szoftvere segítségével pontosan meg tudja állapítani, hogy milyen tárgyat tart a kezében. Miután az azonosítás megtörtént, meghatározza az eszköz pontos méreteit és formáját. Domo képes felismerni, ha egy tárgy pont a kezeibe illik vagy az átlagosnál például hosszabb. A kapott adatok segítségével a robot meg tudja határozni, hogy adott objektumnak hol lenne az ideális helye. "Egy csomag spagettit például egyszerűen csak lefektet oldalra. De képes elrakni egy kanalat a fiókba, segít a rendrakásban. A kezébe adhatok egy bármekkora méretű párnát, meg fog keresni és mellém fogja rakni" - mutatta be Domo képességeit Aaron Edsinger. A robot kísérleti célokra készült, vagyis várhatóan a jelenlegi formájában nem kerül a boltok polcaira. Azonban segíthet a kutatóknak a tapasztalatszerzésben, az információgyűjtésben és így előbb vagy uóbb létrejöhet az ideális háztartási robot. Illah Nourbakhsh, a Carnegie Mellon Egyetem robotika professzora szerint Domo különösen azért jelentős, mert lehetővé teszi, hogy az ember közvetlen közelében legyen. Az persze már egy más kérdés, hogy valóban a humanoid robotok jelentik a legjobb megoldást az idős emberek gondozására. Sebastian Thrun, a Stanford Egyetem Mesterséges Intelligencia Laboratóriumának igazgatója szerint ez aligha lehetséges. Nourbakhsh is osztja ezt a véleményt. "Egy teljesen humanoid robot nagyon drága, ráadásul, ha elvárjuk, hogy mozogjon is, nagyon sok energiát fogyasztana. A jelenlegi elemek ugyanis nem biztosítanak elegendő energiát a háztartási munkák elvégzésére" - mondta a robotika professzora.

A kutya az ember leghűségesebb társa. A macska pedig olyan édesen dorombol. Egyszerűen lehet őket szeretni, akárcsak a többi ház kedvencet. Bár, azért akadnak közöttük furcsa szerzetek. Hát igen, ezek az állatok is sok mindenre képesek. Órákat képesek várni a finom falatra, s akár még fél lábon is elmennek a világ végére, hogy megleljék a földi paradicsomot, a számukra tökéletes életet, biztonságot jelentő világot. Apropó fél láb. Ez is elég nagy probléma, hát, még a két fej. Igen, igen, ilyen is van. Méghozzá nem is akárkit tisztelhetünk ebben a szerepben. Egy afféle csúszó-mászó jószágról van szó. Szóval, egy kígyóról. Nemrég Spanyolországban rábukkantak egy, egy testbe szorult, de két fejjel rendelkező hüllőre. Az állat körülbelül 20 centiméter hosszú, s mielőtt még azt gondolnád, hogy a két fejével súlyos sebeket tud ejteni, ki kell, hogy ábrándítsalak. Ez a szegény pára teljesen ártalmatlan, amúgy meg az erdei sikló rokonságába tartozik. Már a táplálkozás sem egyszerű dolog számára. A zsákmány megszerzése is kérdéses, hiszen a két fej, két teljesen különböző irányba indul el. S ha végre sikerült dűlőre jutni, akkor már csak az osztozkodással vannak némi problémák. Az egyik a másik szájából szedi ki a finomabbnál finomabb falatokat, pedig az étel egy helyre kerül. Egyszóval, az életük eléggé rövidre szabott a vadonban. A kétfejű kígyó nem más, mint egy sziámi ikerpár. Az ő esetükben a nyakrésznél történt az összenövés. Egyébként nem ők az első ilyen állatok. Egy hasonló párost kikelésük után helyeztek el egy egyetemi állatkertben jó pár évvel ezelőtt. Ők 17 évig életek, tökéletes harmóniában. Thelma és Louise hosszú életük során 15 porontynak adtak életet. Láthatod, nem is olyan egyszerű a kígyók élete. S ha így jól belegondolok, a polipoké sem. S hogy miért pont ezt a vízi állatot említettem? Egyszerűen csak azért, mert nemrégiben egy gigászi méretű példányra bukkantak Új- Zéland partjainál. Szegény állat nem élte túl a kiemelésével járó hercehurcákat, és teste sem maradt meg egészben. A becslések szerint, az állat teljes hossza 4 méter lehetett, súlya pedig elérhette a 75 kilogrammot. A 920 méter mélységből kifogott állattal sokáig nem is foglalkoztak a kutatók. Úgy gondolták, hogy ez az óriás polipok egyik kisebb példánya. Az óriás polipok egyébként a Föld legnagyobb gerinctelen állatai, amelyek akár 18 méter hosszúságúra is megnőhetnek, tömegük pedig akár a 900 kilogrammot is elérheti. Így a tudósok rendkívül meglepődtek, amikor kiderült, hogy egy igen ritka faj példányát fogták ki, ráadásul a Csendes-óceánból. Befejezésül pedig hadd mondjak el még egy érdekes dolgot ezekről a furcsa lényekről. A polip nem túlságosan szép állat, ezt lássuk be. De hogy okos, az biztos. Tudását pedig nem is akárhol, hanem a csápjában hordja. Éppen ezért, rengeteg mindent meg tud csinálni. Akár még a cipőjét is be tudná kötni, feltéve, ha hordana ilyet. A polip úgy mozgatja a végtagjait, hogy az agyból egy "mozogj" parancsot küld a végtagok fel. Ekkor már tudja, hogy milyen messzire kell nyúlnia, és a központi irányítás megszűntével a csápok saját maguk mozognak a kiterjedésüket kihasználva.