Millye

Köszi ezt az érdekes cikket! Ez a dolog nagyon érdekel... szerintem nem is kell olyan sokat rá várnunk rá és a patikában kapható lesz ... gondolom nem lesz olcsó....

Egy új tanulmány szerint egyes afrikai halak elektromos kisülések sorozatával jelzik egymásnak párzási hajlandóságukat. A tudósok úgy vélik, a viselkedés hasonló az énekesmadarak udvarlási duettjeihez. A kutatók a Brienomyrus brachyistius nevű afrikai elektromos hal viselkedését tanulmányozták. Az elefánthalak családjának többi tagjához hasonlóan ez a halfaj is gyenge elektromos teret hoz létre a farkában lévő különleges szervek segítségével. E halak párzási viselkedésének tanulmányozása – különösen laboratóriumban – eddig megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Két amerikai kutatónak, Carl Hopkinsnak és hallgatójának, Ryan Wongnak az ithacai Cornell Egyetemen azonban sikerült bonyolult eljárásokkal szimulálniuk a szaporodási időszak körülményeit. A tudósok rögzítőkészüléket és speciális szoftvert használtak mind az elektromos jelek, mind a halak fizikális viselkedésének észlelésére. Wong elmondása szerint a legmeglepőbb megfigyelés az volt, hogy a nászjáték alatt a két nem képviselői „elektromos duettet” adtak elő. Az elektromos angolnával ellentétben a Brienomyrus által létrehozott elektromos mező túl gyenge ahhoz, hogy elkábítsa a zsákmányt. A korai biológusok – például Darwin is – értetlenül álltak a jelenség előtt, nem tudták elképzelni, mire való ez a gyenge elektromos mező. A mai tudósok már tudják, hogy e mezők az „elektromos érzékelés” részei, amelyet navigációra és kommunikációra is fölhasználnak az állatok. A zavaros folyókban élő, éjszakai életmódú halaknak nagyon jól jön ez az „elektromos szem”. A mostani kísérletekben a kutatók azt tapasztalták, hogy bizonyos kisülési minták adott viselkedésformákkal társulnak. Így például nőstény közelében a hím jellegzetes mintázatú kisülésekkel igyekszik fölhívni magára a figyelmet, és „dicsekedni” a jó tulajdonságaival. Ha sikerül elcsábítania a nőstényt, akkor hosszas nászjáték után a két nem képviselői időnként elektromos „duetteket” adnak elő, amely váltakozó fűrészmintákból és hirtelen kisülésekből áll. Hopkins szerint, mivel mind a hím, mind a nőstény bocsát ki elektromos jeleket, természetes, hogy duettet alkotnak. A nőstény az ikrarakáskor „recsegő” mintázatot hoz létre, talán a petekibocsátás megkönnyítésére vagy jelzésére.

A bolha nősténye 1-2 évig él, melynek során 4-500 darab petét rak a padló porába. A kikelő szőrös testű lárvák a padozatban, a szemét szerves anyagában fejlődnek és azzal is táplálkoznak. Különösen jól fejlődnek ott, ahol a bolhaürülékkel együtt vér is kerül a szemétbe. A kifejlett bolha, a bábból rendszerint a lépések zajára, dobbanásra ugrik ki, és azonnal a vért adó gazdára igyekszik felkapaszkodni. Fejlődési idejük nyáron 30-45 nap, de télen 6 hónap is lehet.

A közönséges bolha (Pulex irritans L.) vöröses vagy sötétbarna, csaknem fekete színű és 0,2–0,4 cm hosszú. Feje csupasz, elől gömbforma, szeme aránylag nagy, lábai pedig erős sertékkel vannak fedve. Bábja tojásalakú, kezdetben fehér, majd sötét színű. A közönséges bolha csak emberen élősködik és kedveli a meleg helyeket. A kutyabolha (Pulex canis, Curtis) abban különbözik az emberbolhától, hogy feje és előtora tüskés. Életmódja hasonló az előbbihez. Gondolom a viszketés és a bördagadás attól volt, hogy az illető alergiás volt a bolhacsípésre... mert nem mindenki érzékeny.... kutyáknál és cicáknál is van bolhaallergia... A bolhaallergia, amelyet a bolha nyálában lévő fehérjék indítanak be, és az akár egyetlen csípés után is napokig tartó nagyfokú viszketéstől és irritációtól szenvedhet tőle az áldozat.

A szúnyogok hímjei teljesen ártalmatlan, növényi nedvekkel táplálkozó rovarok. A szúnyogok nőstényei is életük jelentős részében növényi nedveket szívogatnak, de sok fajnak a sikeres peterakáshoz legalább életében egyszer vért kell szívnia. Vérszívás nélkül a lerakott peték életképtelenek.

A halál utáni hajnövekedéssel kapcsolaban ezt a cikket találtam... A tévhit valószínűleg azzal lehet kapcsolatban, hogy röviddel a halál után az emberek arcszőrzete és haja hosszabbnak tűnik, mint életükben volt. Ez azonban nem azért van, mert a szőrzet tovább nőtt, hanem mert a rendkívül gyorsan kiszáradó bőr összezsugorodik - mutat rá Jürgen Brater az emberi testtel kapcsolatos tévhitekkel foglalkozó könyvében. Markus Rothschild berlini törvényszéki orvos tapasztalatai szerint gyakran előfordul, hogy a szakszerűen preparált - s ennek során megborotvált - holttestek a temetés napjára újra borostásak lesznek. Ennek azonban nem a szőrök növekedése az oka, hanem a kiszáradás következtében fellépő zsugorodás. A bőr ugyanis megfeszül, s így az eddig relatíve mélyebben megbúvó szőrszálak a felszínre kerülnek. (Ezzel együtt a halott bőre is elfehéredik, így a sötét szőrszálak különösen szembetűnővé válnak, sokkolva ezzel a ravatalhoz járulókat) A jelenség Rothschild szerint a mumifikálódás első lépcsője, hasonló folyamatokat figyelhetünk meg a száraz szobában meghalt, csak több nap után megtalált holttestek esetében is. Szerinte halál utáni hajnövekedés nincs, a halál beálltával ugyanis minden életfolyamat leáll. Rothschild szerint nem csoda, hogy az emberek hisznek e legendában, hiszen még a haladó orvostanhallgatók fele is e hitben érkezik hozzájuk gyakorlatra a kilencedik szemeszterben. Ezzel szemben a Stimmts-nek nyilatkozó berlini professzor, Manfred Dietel szerint a halottak haja tovább nő egy rövid ideig. Az agyhalál beálltát követően ugyanis nem egyszerre hal meg a test minden sejtje, a hajnövekedésért felelős sejtek például a halált követő néhány órában is tovább működnek. Ez a növekedés azonban nagyjából 5 századmilliméternyi, ami szemmel természetesen nem látható - közölte megkeresésünkre Dr. Dunay György, a Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének tanára.

,,Ismereteim szerint az emberi hajszálak élettartama véges, körülbelül 3–4 év. Azok, akik derékig vagy földig érő hajat viselnek, csupán pár év alatt növesztették meg ilyen hosszúra, vagy akár évtizedekig is nőhet a haj?" Az emberi haj növekedése nem folyamatos, hanem ciklikus lefolyású. Egy ciklus három fázisból áll. Az első az anagén fázis, ez a növekedési szakasz, amely átlagosan férfiaknál 2–3, míg nőknél 4–5 évig tart. Az anagén fázist követi a néhány hétig tartó katagén fázis, amikor a haj növekedése már leáll, majd a végső, általában 2–3 hónapos telogén fázis, amelynek során a hajhagymából új hajszál képződik, s kihullik a régi, amellyel ismét egy anagén fázis veszi kezdetét. A haj maximális hosszát az anagén fázis időtartama és a haj növekedési sebessége határozza meg. Az anagén fázis hosszának tekintetében igen nagy egyéni különbségek fedezhetők fel, kialakításában pedig öröklött és hormonális tényezők egyaránt szerepet játszanak. A hajunk átlagosan 1 centimétert nő havonta, nyáron részben a bőrerek fokozott keringéséből kifolyólag többet, télen kevesebbet. Durván három és fél év alatt ér el a haj fél, míg körülbelül 7 év alatt egy métert, feltéve ha addig nem hullik ki. A haj növekedését jelentősen befolyásolják a férfi (androgének) és a női nemi (ösztrogének) hormonok. Egészséges férfiakban és nőkben egyaránt megtalálható mindkét hormoncsoport, azonban arányuk eltérő. A nőknél észlelhető ösztrogéntúlsúly a haj növekedésének lelassulását, egyszersmind az anagén fázis meghosszabbodását okozza, míg a férfiak androgéntúlsúlya ezzel ellentétes hatású. Az anagén fázis ritkán évekkel vagy évtizedekkel is hosszabb lehet az átlagosnál, ami akár több méter hosszú haj megnövesztését is lehetővé teheti. Hajhosszúságban jelenleg egy kínai hölgy és egy vietnámi férfi vetekedik egymással. A hivatalos világcsúcstartó kínai Xie Qiuping 13 éves kora (1973) óta nem vágta le a haját; Xie Qiuping 2004. május 8-án 5,627 méteres hajzuhataggal bírt, míg vetélytársa, a vietnámi Tran Van Hay haja, az olló 31 évnyi kitartó kerülése eredményeként, ekkortájt 6,2 méter hosszú volt már.

Sokan úgy vélik, hogy csak az emberek képesek igazán önzetlen cselekedetekre. Német tudósok azonban kimutatták, hogy a csimpánzok is tesznek szívességeket nem rokon egyedeknek, még akkor is, ha nem kapnak ezekért semmilyen jutalmat vagy ellenszolgáltatást. Felix Warneken munkatársaival a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetben végzett kísérleteket. Egyikben – némi módosítással – megismételtek egy tavalyi vizsgálatot. Az eredeti tanulmány arról számolt be a Science folyóiratban, hogy a csimpánzok segítettek megtalálni az emberi gondozóik leejtett tollát. Ez a cselekedet semmilyen közvetlen előnnyel nem járt az állatok számára. A kutatók akkor azt a következtetést vonták le, hogy a csimpánzok azért segítettek, mert ismerték a gondozókat, és tőlük kapták az ennivalót. Warneken csoportja most ismeretlen emberekkel ismételte meg a toll-leejtős kísérletet. Amint a PLoS Biology szakfolyóiratban beszámoltak róla, a csimpánzok mindig a segítést választották. Add nekem azt a banánt! A csoport egy másik kísérletet is végzett annak kiderítésére, vajon a csimpánzok egymással szemben is képesek-e önzetlenül viselkedni, ha esélye sincs a jutalomnak. Egy csimpánzt olyan szobába helyeztek, amelyben egy csukott ajtó néhány banánhoz vezetett. Az állat látta a banánt, de az ajtót nem tudta kinyitni. Egy másik csimpánzt úgy helyeztek el, hogy ki tudta nyitni az ajtót, de nem látta a banánt. Amikor az első csimpánz igyekezett kinyitni az ajtót, a másik figyelte az erőlködését, és – noha nem tudta az igyekezet okát – meghúzta az ajtót nyitó láncot. A vizsgálatok során a csimpánzok az esetek majdnem 80 százalékában kisegítették erőlködő társukat, holott nem tudták, hogy ennivalóról van szó. Warneken szerint ez az ügyes kísérleti elrendezés bizonyítja azt, amit korábban csak sejtettünk: a csimpánzok képesek önzetlenül segíteni társaiknak. Fiatalok és kedvesek Egy szintén a csimpánzok viselkedésével foglalkozó amerikai kutatónő, Joan Silk, a Los Angeles-i Californiai Egyetemről azonban úgy véli, ez a kísérlet talán még mindig nem bizonyítja az igazi önzetlenséget. Azon tűnődik, nincs-e valami különleges a kísérletben részt vevő csimpánzokban, és hogyan nevelték őket a befogásuk óta. Azon is elgondolkodott, vajon a csimpánzok kora szerepet játszik-e viselkedésükben. Warneken csoportja fiatal csimpánzokat használt, és Silk szerint a csimpánzok idősebb korukban esetleg jobban megválogatják, kiknek segítenek. Warneken azonban meg van győződve arról, hogy a kísérletei bizonyítékot szolgáltatnak a csimpánzok önzetlenségére. És ha a csimpánzok így viselkednek, akkor a mi fajunkban meglévő hajlam is mélyebben gyökerezik, mint korábban gondolták.

„Miért pirosodik be, duzzad meg és viszket éktelenül a szúnyogcsípés helye, amikor a szúnyog csak táplálkozni akart belőlünk, nem pedig támadni?” A szúnyogcsípés során a nőstény szúnyogok – mivel a hímek nem szívnak vért, ergo nem csípnek – szúró szájszervükkel hatolnak a bőrbe. Ez a mi méreteinkhez képest olyan apró, vékony és hegyes szerv, hogy a szúrást magát sem a vérszívás közben, sem később nem érezzük. Ahhoz, hogy gondtalanul tudjon táplálkozni és emészteni, a szúnyog nyálával antikoaguláns anyagot juttat a szúrás helyére (mintegy beleköpi a sebbe), ami megakadályozza, hogy a vér megalvadjon szívás közben. Immunrendszerünk felismeri a szervezetünkbe jutott szúnyognyálban lévő idegen fehérjéket, és úgynevezett 1. típusú vagy azonnali túlérzékenységi reakció jön létre. A reakció lényege a „betolakodó”, vagyis az idegen fehérje mielőbbi eliminálása. Ebben főszerepet játszik a szöveti hízósejtekből felszabaduló hisztamin nevű anyag. A hisztamin elősegíti az erek tágulását és a fehérvérsejtek megjelenését a csípés (szúrás) területén, ami az idegen fehérje gyorsabb eltávolítását szolgálja. Mindemellett a hisztamin erős szövetizgató hatással is bír, az érfal áteresztőbbé válása miatt az érpályából folyadék áramlik ki a szúrás helyén, ez vezet duzzanathoz, a bőrben lévő idegvégződések ingerlése pedig viszketést eredményez. A bőr kipirosodásáért a környező erek tágulata felelős, ami szintén a hisztamin számlájára írható. A szúnyogcsípés kellemetlen tünetei néhány nap alatt maguktól is elmúlnak. A folyamat antihisztamin hatású krémekkel gyorsítható (pl. Fenistil). A vakarás a fertőzés veszélye miatt nem ajánlott, de természetesen nem könnyű (talán lehetetlen is) megállni…

A delfin is csak egy vadálat, mint a medve, figyelmeztetik a fürdőzőket a floridai hatóságok. Az utóbbi időben megszaporodtak a delfinharapásos esetek, mert a medvékkel ellentétben a delfineket etetik-babusgatják az emberek. Egyre több delfiharapásos esetről számolnak be a floridai tengeri kutatók, jelentette az orlandói Local 6 tévéadó. A szakértők szerint a delfinek megvadulását az őket etető fürdőzők okozták. "Az embereknek az eszébe sem jut, hogy medvéket, vagy még vadabbnak tűnő állatokat etessenek, de a delfinek is vadállatok" - nyilatkozta a tévécsatornának Jason Allen delfinkutató. Mint mondta, "vadállatok, rengeteg éles foggal". Bár az amerikai törvények tiltják a delfinek etetését, simogatását, követését és a delfinekkel való úszást, a szabályok megsértése csak kihágásnak minősül. Ráadásul a szabályokat betartatni sem könnyű. A túlzott emberi törődés miatt a delfinek felbátorodtak, viszont legtöbbjük ételt is vár. Ezért alapból harapásokkal indítanak. A Local 6 jelentése szerint legutóbb június elején harapott meg delfin egy lakelandi nőt.

A magyarországi aranytermelés története A történelmi és a mai Magyarország területén az ókor óta ismeretesek aranylelõhelyek. Írásos és régészeti adatok alapján tudjuk, hogy a Kárpát-medencében az aranyat már az ókorban is ismerték és termelték az itt élõ népek. Az elsõ írásos adatunk Hérodotosztól származik, aki a Maros mentén élt agatiriszekrõl említi, hogy “Erdély területén” aranyat bányásznak. Feltehetõen a görög mondavilágban szereplõ, hõsként tisztelt Jászon aranygyapjúja is Erdély földjérõl származott. A rómaiak i. sz. I–III. századi aranybányászata Dácia provincia területén, a mai Erdélyben nagyon gazdag tárgyi emlékeket hagyott maga után. Írásos emlékek alapján van tudomásunk arról is, hogy Pannónia földjén – a mai Mosonmagyaróvár és Gyõr közötti Duna szakaszon – rabszolgákkal évente mintegy 800 kg fövenyaranyat mostak. Feljegyzések maradtak fenn arról is, hogy a Mura hordalékából hasonló mennyiségû fövenyaranyat mosták. A kora középkorból származó régészeti adatok alapján tudjuk azt is, hogy a germán népcsaládhoz tartozó kvádok Selmecbánya környékén a VI. században aranyat és ezüstöt bányásztak. Honfoglaló õseink az új hazába való érkezésükkor mûvelés alatt álló nemesfémbányákat találtak, amelyeket az õshazákban szerzett ismereteik alapján kezdettõl fogva tovább mûveltek. Biztos ismereteink vannak arról, hogy a szatmári bányavidékhez tartozó ”radnán ezüstöt, Selmecbányán ezüstöt és aranyat bányásztak. Az erdélyi aranylelõhelyek mûvelésérõl csak jóval késõbbi idõbõl vannak biztos adataink. A nemesfémekrõl szólva érdemes megjegyezni, hogy honfoglaló õseinknek kiváló ismereteik voltak a korabeli fémárakról. Egyáltalán nem véletlen az , hogy kalandozásaik során fõként az ezüstben gazdag német városokat rabolták ki, az így szerzett ezüstzsákmányból (korabeli pénzmosás) szent királyunk, István 1002-ben Európa legjobb pénzét verette. Ez a pénz akkor a Lappföldtõl, Rómán keresztül egész Nyugat-Európában elterjedt volt, a szó igazi értelmében a kincsképzés szerepét töltötte be. Árpád-házi királyaink Szent István törvényeit szentesítették, szabályozták a bányászatot, különös hangsúllyal a nemesfémbányászatot. Kimondták, hogy a föld méhe a királyé, a kibányászott nemesfémeket a kincstárnak kell beszolgáltatni. Kivételt ez alól az esztergomi prímással, az ország második közjogi méltóságával tettek. A Szent István-i “bányatörvény” a prímásnak megengedi, hogy birtokain bányákat mûveljen és bírja azok hasznát. Ide tartozik az is, hogy Európa elsõ – jogi értelemben vett – bánya-jogát IV. Béla királyunk adta ki 1245-ben, amelyet “Selmeci Városi Bányajogkönyv” néven ismerünk. Bölcs királyaink intézkedései egyedülállóan gyors növekedést eredményeztek a magyar aranytermelésben. Ebben az idõben és egészen a XVI. századig az európai aranytermelésben Magyarország volt az elsõ helyen. A XIII. század második felében aranytermelésünket az európai termelés öthatodára, a világtermelés kéthatodára becsülik. Ezüsttermelésünk pedig az európai termelés egynegyedét adta. Ekkor évente körülbelül 1000 kg aranyat és 10 000 kg ezüstöt termeltek a magyar bányák. Az Anjouk, Zsigmond és Mátyás királyunk korában a kitermelt arany mennyisége meghaladta az 1500 kg-ot, ami a XIV. század végére 2500 kg-ra emelkedett. Az ezüsttermelés a XV. század végére (Amerika felfedezése miatt) 3000 kg-ra csökkent, majd a XVI. század elején évi 6000 kg-ra emelkedett. A Magyarországon ebben az idõszakban termelt nemesfémek jelentõségét megítélhetjük abból a becslésbõl, amely szerint az ókortól Amerika felfedezéséig összesen 13 millió kg arany került forgalomba. Jelenleg évente 2,5 millió kg arany a világtermelés, az emberiség által eddig kitermelt arany mennyiségét 110 millió kg-ra becsülik. A középkori magyar ércbányászat hanyatlását a felszínközeli gazdag telepek kimerülése mellett jelentõsen befolyásolta az ország középsõ területének török kézre jutása, illetve ennek eredményeként az ország három részre szakadása. A törökök kiûzése után még hosszú idõre volt szükség az ércbányászat talpraállításához. A nemesfémbányászat újabb virágkora Mária Terézia uralkodásának idejére tehetõ. A királynõ intézkedései nyomán jelentõs technikai újításokat vezettek be a magyarországi ércbányákban, melyekkel csökkentették a vízveszélyt, növelték a termelékenységet. Az egész magyar bányászatra kiható intézkedése nyomán alakult meg a Selmeci Bányászati Akadémia. II. József uralkodása idejére esik Born Ignác amalgámos aranykinyerési módszerének bevezetése, mellyel az arany kinyerése az ércekbõl hatékonyabbá vált. Módszerét Selmecbánya melletti Szklenón mutatta be. A bemutatóra számos országból érkeztek érdeklõdõ szakemberek, ez adott alkalmat arra, hogy itt alakítsák meg a világ elsõ nemzetközi tudományos társaságát a “Societat der Bergbaukunde”-t. Born Ignác felfedezése nemcsak a magyar, hanem az egész világ aranytermelésére is hatással volt még századunkban is. A felvidéki, a szatmári és az erdélyi nemesfém-bányászat a XIX. század végén megközelítette az évi 2000-3000 kg arany- és a 20 000–30 000 kg ezüsttermelést. Körülbelül ezt az évi termelési lehetõséget vesztettük el a trianoni békediktátummal. Ezzel Magyarország sok más mellett elvesztette az összes mûködõ színes- és nemesfémbányáját és az ezekhez tartozó feldolgozóiparát is. Az csak a késõbbiek során derült ki, hogy a feldolgozó-ipari háttér elvesztése még nagyobb csapás volt az ország gazdasági életére, mint a bányák elvesztéséé. 1933-ban került állami kezelésbe a recski ércbánya, amely a két világháború között az ország egyetlen nemesfémbányája volt. Itt az ércek dúsítására flotáló mû is létesült. A recski ércbánya nemesfémtermelése az 1970-es évek elejéig, a bánya bezárásáig évente átlagosan 80 kg arany és 800 kg ezüst volt. Az 1950-es években megnyitott gyöngyösoroszi ércbánya jelentõs cink- és ólomérc-termelésével (évi 100 000–200 000 tonna érc) 1985-ig a Kárpát-medence legnagyobb termelésû ércbányája volt. A bánya bezárásáig illetve szüneteltetéséig – amelyre a feldolgozó-ipari háttér (színesfémkohó) hiánya miatt került sor – évi 30- 40 kg aranyat és 800–1000 kg ezüstöt szolgáltatott, de ez a mennyiség mindenkor a bérfeldolgozást vállaló külföldi feldolgozó haszna lett.

Amerikai régészek Szudán északi részén egy ókori aranybánya és egy bányásztelepülés maradványait fedezték fel. Időszámításunk előtt 2000 és 1500 között folyt itt bányászat. A lelőhely hozzájárulhatott ahhoz, hogy Egyiptom gyarmatosította a mai Szudán területét. A bánya a legendás núbiai kerma királysághoz tartozott, amely évszázadokon keresztül dacolni tudott Egyiptommal, és megőrizte függetlenségét. A településre a Merowe-projekt keretében bukkantak az amerikai régészek. A szudáni Merowe-gát projekt méreteiben a híres asszuáni gát építéséhez hasonlítható: hatására a Nílus-völgyben a Nasszer-tóhoz hasonló új tó születik majd, elnyelve Alsó-Núbiát, számtalan falujával (hozzávetőlegesen 50-60 ezer embert költöztetnek át), romvárosaival és pótolhatatlan régészeti lelőhelyeivel. A szudáni kormány 2002-ben tett közzé nemzetközi felhívást a veszélyeztetett terület régészeti örökségének megmentésére. A 160 kilométer hosszúságú Nílus parti zónában a terepbejárások alapján közel 2500 lelőhely található. A kerma királyság a mai Észak-Szudán területén, a Nílus negyedik zuhatagának – kataraktájának – vidékén alakult ki. A kerma volt Afrika első ismert valódi királysága. Amikor az Újbirodalom (1539-1075) fáraói a Kr.e.16. században meghódították a birodalmat, a terület Egyiptom déli határává vált. Az ősi núbiai királyság hatalma és befolyása meglehetősen nagy volt, hiszen a Nílus mellett mintegy 1200 kilométer hosszan húzódott. A régészek azt remélik, hogy a mostani felfedezés révén többet lehet megtudni a királyságról, amelyről csak igen hézagos ismeretek vannak. A civilizáció különlegessége, hogy anélkül volt képes óriási hatalomra szert tenni, hogy írásrendszert alakított volna ki, valamint hogy széleskörű bürokráciát és városokat épített volna. Az amerikai Chicagói Egyetem munkatársai az elöntésre váró területen a birodalom egykori aranybányászainak szerszámaira bukkantak, valamint felfedeztek egy temetőt is. Bruce Williams és Geoff Emberling a szudáni fővárostól, Kartúmtól 360 kilométerre északra bukkant az ősi településre. A településen a régészek 55 őrlőkövet találtak. A bányászok ezekkel zúzták szét az aranyércet, majd az így keletkezett finomabb anyagból kimosták az aranyat. A kilencven, piramisszerű sír segítségével pedig a kerma királyság közembereinek életébe, használati tárgyaiba is betekintést kaphattak. A Merowe-projektben érintett, 160 kilométer hosszú Nílus parti zónából a magyar koncessziós terület mintegy 18 kilométer hosszú volt. A magyar régészcsapat munkája révén negyedmillió éves kőeszközök és több, az óegyiptomival egykorú civilizáció nyomai kerültek elő a földből, valamint feltártak egy mindeddig ismeretlen keresztény várost is.

Mindenkinek nagyon szívesen! üdv: Millye

„Ha letörik egy gyík farka, mennyi időre van szükség ahhoz, hogy az új kinőjön? Vajon befejeződik-e annak a fejlődése, vagy az idő múlásával egyre jobban hasonlít az eredeti, elvesztetthez?” A gyík farkának letörése, illetve regenerálódása közismert tény, viszont elég sok tévhit kapcsolódik hozzá, és a regeneráció hátterében meghúzódó folyamatokról még a tudósok is nagyon keveset tudnak. Az első tévhit, hogy a gyík farka valamilyen külső fizikai behatásra (pl. ragadozó támadása vagy emberi piszkálás következtében) törik le. Bármily meglepő is, a gyík „önként” válik meg a farkától, hozzá se kell érni. Persze csak akkor dobja le a farkát, ha valamilyen veszélyt érez, illetve stresszhatás éri. Ez a jelenség az ún. autotómia vagy öncsonkítás. Másik tévhit, hogy a farok valamelyik csigolyánál válik le. Ezzel szemben a farkon ún. leválási vagy törési zónák találhatók. Ezek a zónák nem a farokcsigolyák között, hanem egyes csigolyák lyukacsos szerkezetű középső részén találhatók. Amikor a gyík megijed, egy hirtelen izom-összerándulástól eltörik a farok a leválási zónában, és ezzel együtt az összes többi itt lévő szövet (hám-, kötő-, izom- és idegszövet) is azonnal elszakad, és a farok önálló életet kezd élni. Hevesen rángatózik, mintha egy másik állat lenne ott, így a ragadozó jó eséllyel támad a farokra, és megkíméli annak a gazdáját. Azért, hogy a farok még vonzóbb legyen, sok gyíkfaj farka színes, feltűnő mintázatú. A farokvesztésért azonban nagy árat fizet a gyík (bár az életben maradás mindennél fontosabb). A letört farokvég körülbelül 10 nap nyugalmi időszak után kezd újra kinőni. A növekedéshez igen sok energiára van szükség. Az új farokba már nem nőnek csontok (tehát nincsenek benne csigolyák), hanem porcos vázra épülnek a többi szövetek. A farok regenerálódása hozzávetőleg 45–60 nap alatt fejeződik be. Az új farok azonban sosem lesz olyan hosszú, hajlékony és színes, mint a régi. Emiatt a gyík hátrébb szorul a rangsorban, és nehezebb lesz párt találnia. Ráadásul nem vetheti be még egyszer a farokletörési trükköt, mivel az új farok már nem képes autotómiára.

Gondoltam megosztom azokkal is akik még nem olvasták... miért is ne... tegnap volt a híreben és jó pap holtig tanul... van akiknek még talán tudok újdonságot írni és talán szívesen olvassák az ehhez hasonló híreket..... (Egyébként még nekem is új volt)

Az 1880-as években készült, késleltetett robbanású szigony szilánkját találták meg az alaszkai eszkimó halászok egy grönlandi bálnában, amelyet a múlt hónapban fogtak ki. A tudósok szerint a bálna akár 130 éves is lehet - jelentették be kedden Alaszka legészakabbra fekvő vidékének helyi illetékesei. Az inupiat eszkimók a megélhetésüket biztosító hagyományos halászat során ejtették el az 50 tonnás, mintegy 15 méter hosszú hím bálnát, s akkor találták meg a nyakába beékelődött fegyverszilánkot, amikor láncfűrésszel feldarabolták az állatot. A felfedezésről azonnal értesítették az illetékeseket. "Szokatlan, hogy ilyen régi dolgokat találjunk bálnákban, és az alakjáról azonnal tudtam, hogy ez igazán régi" - mondta Craig George biológus, aki a régióbeli vadon élő állatok hivatalának munkatársa. A felfedezés egyben megerősíti az eszkimóktól és korábbi kutatásokból származó tapasztalatokat, hogy a bálnák akár két emberöltőt is megélhetnek. Egyes szakértői vélekedések szerint létezhet közel 200 éves bálna is. A most kifogott grönlandi bálnamatuzsálem korát nagyjából 130 évesre becsülik. A szakértők szerint az 1880-90-es évek körüli kíméletlen kereskedelmi bálnavadászat során sérülhetett meg, ugyanis a szilánkból pontosan megállapítható az elejtésére használt fegyver kora, sőt az is, hogy az eszköz valószínűleg a massachusettsi partokról származik, amely akkortájt a bálnavadászat egyik központja volt. A tudósok feltételezik, hogy az állat egyéves lehetett, amikor a késleltetett robbanásra beállított szigonnyal eltalálták - erre az utal, hogy hagyták elúszni a halászok, akik csak a borjakat engedik el. A 12,7 centiméter nagyságú szilánkot a tudományos vizsgálatot követően az alaszkai Barrow település inupiat helytörténeti központjában állítják majd ki. A bálnavadászat az alaszkai eszkimók fontos élelemforrása, amelyet azonban szigorúan ellenőriz a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság. A kifogható bálnák számát a közelmúltban újra felülbírálták, s 10 alaszkai falunak 255 bálna kifogását engedélyezték öt év alatt - írta az AP hírügynökség.

Akkor nagy szerencséd volt mert nem mindenki ennyire becsületes... gondolom meglepődött először, hogy ki lehetett az a rendes ember aki feltöltötte a telefonját...

Elkapjuk a bacit és elmondhatjuk, hogy : "Nem félünk senkitől és semmitől" Ezentúl a főnöknek is csak pof@ be lesz a neve

Szinte rém sci-fibe illő parazitát fedeztek fel nemrégiben a tudósok. Ezek elveszik az egerek természetes félelmét a macskáktól, hogy azok felfalhassák őket. Az egerek és a patkányok ösztönösen félnek a macskáktól. Ha megérzik a macska vizeletének a szagát, ösztönösen elmenekülnek, tudván, hogy veszélyben van az életük. Van azonban egy olyan élődködő, a Toxoplasma gondii, mely képes elvenni ezeknek az állatoknak ezt a természetes védekező képességét. A fertőzött egerek minden tekintetben teljesen egészségesek maradnak, csak éppen nem félnek a macskáktól. Pontosan ez is a parazita célja, mert az életcilkusát csak akkor tudja beteljesíteni, ha az egeret felfalja egy macska.

Ezek szerint most gyorsabb voltam! mivel veled is előfordult ilyen gondolom neked is volt egy pár nehéz perced vagy órád...

Velem már megtörtént

Miért nem szédülnek el a zsiráfok? A zsiráfok egy-két másodperc alatt képesek fölemelni a fejüket a talajszintről 4-5 méter magasba, és sosem fut ki a vér a fejükből. Az ember egész biztos elájulna egy hasonló produkciótól. A Wyomingi Egyetem fiziológusa, Graham Mitchell, munkatársaival a Journal of Experimental Biology következő számában teszi közzé ezzel kapcsolatos vizsgálatait, amelynek lényege: az erőteljesen dolgozó szív és a magas vérnyomás óvja meg a zsiráfot az ájulásrohamoktól. A zsiráf feje lehajoláskor megtelik vérrel, és az ott uralkodó vérnyomás a duplájára emelkedik. Amikor az állat fölemeli a fejét, hogy leharapjon egy zamatos levelet a fáról, a vér kiáramlik onnan. Ugyanez történik velünk is. Szédülést érezhetünk például, ha gyorsan visszafordulunk a függőleges irányba, miután egy ideig fejjel lefelé lógtunk és kivörösödött az arcunk. Ha vérnyomásunk túl alacsonyra esik, nem áramlik át elegendő vér az agyunkon, és eszméletünket veszthetjük. Ilyen hosszú nyakkal a zsiráfok sok időt töltenek fejük fel-le mozgatásával, így szükségük van valamilyen módszerre, hogy mindig elegendő vér haladjon át az agyukon, és kivédjék a szédülést vagy a könnyen végzetes következményekkel járó eszméletvesztést. A tudósok valaha azt gondolták, hogy a zsiráf nyakában futó erek szívják a vért a szívből az agyba. Mitchellék kutatása azonban arra utal, hogy a nyújtott nyakkal álló zsiráf agyába a vért egy erőteljes pumpa és a nagyon magas vérnyomás - kétszer akkora, mint az embereké - juttatja el. 13 kilós szív A zsiráfok szíve hatalmas, tömege elérheti a 13 kilogrammot. Amikor a zsiráf fölemeli a fejét, a fejben lévő erek jószerivel az összes oda jutó vért az agyba irányítják, és nem a fej más részeibe, például a pofákba, a nyelvbe vagy a bőrbe. Ezzel egy időben az állat vastag bőre és a nyaki vénában elhelyezkedő különleges izom - a vénáknak általában nincs izomzatuk - többletnyomást adnak a vénának, amely a fejből a szívbe visszaszállítja a vért. Összességében ez így egy sokkal fejlettebb ájulásgátló mechanizmus, mint az emberé.

Egyébként van a hírben valami... mára én is elkényelmesedtem... nem kell betéve tudnom a telefonszámokat... nem kell telefonkönyv mert a mobil tárolja... aztán amikor az ismerősöm kocsijába felejtettem az értékeimet (pénz, iratok, telefonok) akkor döbbentem rá, hogy a saját telefonszámomat sem tudom és az ismerősömét sem, hogy megcsörgessem hozza vissza nekem a táskámat... senkinek nem kívánom azokat a perceket! ......... és ez csak egy dolog a sokból.......

Nekem skorpió a csillagjegyem...

Kijavítottam rágcsálóra... de ez sem jó mert mivel rágcsál.....