feher-farkas

Ennek nagyon örülök. hogy így egymásra találunk:) Amióta egyedül vagyok csak úgy vonzom az embereket, végre újra figyelek másokra és nem csak egy emberre fókuszálom fekete szemeimet:) A horoszkópot érdekesnek tartom, de ha már két emberről van szó, nos, a dolog összetettebb és bonyolultabb. Rengeteg dolog szerepet játszik a személyiség kialakulásában: gének, neveltetés, meg egy kicsit a saját akarat is. Erre tegyük még rá akkor a csillagokat:) Elméletileg a szűz és a bak tökéletes páros. Az exem nem volt az a tipikus bak, összehasonlításképpen drága jó anyám is az, és nála nemesebb embert nem ismerek. Az exem ezt a nemességet egy darabig mutatta, de aztán már egyre kevésbé, végül egyáltalán nem. A szűziességem nem minden jellege jelentkezik nálam sem, talán csak a precizitás és a magas intellektus. Annyira nem vagyok munkamániás és vérre menő kritikus sem.

Nagyon aranyosak vagytok:) Hetek óta nem beszéltem vele, de nem is akarok. Miután visszaküldte postán a dolgaimat... Írt leveleket, nos, fenyegető jellegűeket is, időponthoz kötve azt, hogy mikorra küldjem én is vissza az ő ajándékait, de én nem voltam hajlandó válaszolni rájuk. A napok elteltek, én pedig nem akarok ránézni, főleg miután kíváncsiságból rámentem az iwiwes adatlapjára és a fényképeken már egy új srácot mutatott be, mint párját. Olyan srácot, akit már 6 éve ismer, és most nála kötött ki, én is találkoztam vele annak idején a házi bulikon. És hogy fokozzam a dolgot, az illető nem más mint, figyeljetek, kissé bonyolult lesz eme intrikák szappanoperás vonala, pedig nem is én írtam meg: elődöm bátyjának a barátnőjének a bátyja. Úgymond családon belül marad...

A mai világban vannak tudományosan alátámasztott dolgok, illetve hitek is, és az utóbbiakban való meggyőződés csak az ember szkeptikusságán múlik, hogy vajon ad-e véleményt a csillagok által leírt hagyományos tapasztalatoknak. Vagy annyira egyediek lennénk, hogy ez csak humbug, főleg a mai világra nem húzható már rá a megszokott séma? A párhoroszkópokra lennék kíváncsi. A neten több oldalon is ki lehet kalkulálni a kapcsolatunk horoszkópjának a pozitívumait, negatívumait, az adott horoszkópokon belüli pár hogy viselkedik egymással, az ágyban, milyen pénzügyi helyzeteket képesek teremteni, stb. Kíváncsi lennék, mint gondoltok erről, illetve hogy találtatok-e a program által kiadott sémában hasonlóságokat, esetleg orbitális különbségeket. Vajon a csillagok képesek megmutatni párkapcsolatunk jövőjét?

Nagyon köszönöm a megértéseteket. Manapság az empátia nagyon nagy kincs. Alig győzök köszönetet mondani nektek:)

Köszönöm a biztatást szipi. Teljesen igaz, amit mondasz, és teljesen egyet értek veled, mint kívülálló, aki külső szemmel figyeli magát is. A lélek ugyebár egy nagyon összetett dolog, amit igazából nem lehet definiálni, a belőle kiszűrődő érzelmek pedig olyan "reflexek", amiket nem vagyunk képesek irányítani. Nagyon tetszik Popper Péter mondása az érzelmekről: a szeretet nem lehet méricskézni. Vagy igen, vagy nem... Ha csalódunk valakiben, gondolkozhatunk másképp, de érezni csak egyféleképpen lehet, mert van egy agyunk és egy szívünk is. Ezúton pedig szeretném saját történetem kapcsán biztatni más embereket is. Legfőképp a beszélgetés fontosságát tartom, így fórumon keresztül is, akkor sokkal könnyebb a feldogozása.

Természetesen az ember mutatni akarja mindenáron a boldogságát. Főleg a külvilág fele. Minden rendben volt, látszatra, nagyon sokan meglepődtek, mikor szétmentünk, még a tanárom is lehidalt. "Miért? Olyan szépek voltatok együtt..." Én tudom mit éreztem iránta. De hogy ő én irántam, lassan már nem is tudom, hogy csak voltam-e. Mindenesetre korábbi "beszélgetéseink" során a szakítás előtt képes volt azt is felhánytorgatni, hogy annyira sovány vagyok, hogy a csontjaimmal szúrom őt, mikor mellette fekszem. De hova ragozzam. Egyébként sokkal könnyebb nekem így. Ha minél többször felvilágosítom magam a valódi természetéről. Legalább nem hiányzik. Pontosan nem ő, csak egy kapcsolat. Szipi, mondjuk ez a probléma sajnos előjött, már más is, konkrétan a tanárom is felvetette ezt: egy ilyen nagyon negatív élmény után, miután olyan hatalmas katarzikus állapotban voltam szerelmes, hogy leszek képes mást a magam közelébe engedni mindenféle gyanakvás nélkül? Most nem olyan rég egy nagyon jól sikerült színdarab után a társulatommal elmentünk egy kicsit szórakozni, gondoltam összegyűjtök egy kis kritikát. Ott két fiatal csaj is flörtölt velem, én társalogtam velük, el voltam. De igazából nem éreztem semmit sem... De várható volt. Az én mély szerelmemnek a párja csak mély csalódás lehet. De ki fogom heverni:) Nagyon aranyosak vagytok, te jó ég, szinte már csak az én történetem foglalja el ezt a topikot. Taglalhatnám én is mit gondolok pontosan a szerelemről. Túl sok mindent:) Tulajdonképpen paradoxonháló az egész. Ahogy te is mondtad szipi nagyon bölcsen, jóban és rosszban, hisz ezt mondják ki a házasságkötéskor is, el kell fogadni a másikat testileg és lelkileg, illetve, ha a másik valamiben hibás csiszolni kell, de szigorúan csak a jó irányba, és ami a fontos, semmiképp sem erőszakkal, vagy úgy, hogy ez a teljes összkép, maga az ember romlásába vezessen. Valaki pontosan a hibáival egészséges egyén, ember, és tökéletes, a hibái nélkül nem is lenne saját maga. Természetesen, hisz mindenki pótolhatatlan, egyszer van, egyszer volt a Földön, többé sosincs. Én neki is megfogalmaztam. A párkapcsolat olyan mint két puzzle darab összekapcsolódása. Együtt tökéletesen kiegészítik egymást és nagyon erősek, de külön külön is megállják a helyüket, önálló darabok tudnak maradni, anélkül, hogy megtalálnák a másikat. Mert sosem lehet tudni tényleg megtaláljuk-e a Nagy Ő-t. Máskor is gondolkoztam ezen a paradoxonon, ha egy olyan személyt akarnék magamnak, aki pontosan úgy gondolkozik, mint én, klónoztatni kellene magam, csak másik nembe. De ez túl unalmas lenne, hisz a szerelem egyfajta felfedező játék, szerelmes leszek, mert érdekel egy másik ember, és nem saját magamat helyezem előtérbe, kíváncsi vagyok a titkaira, és fel akarom fedezni őt, az ő világát, nem leigázni, hanem megismerni, elfogadni. Az embereket gyakran hasonlítom önálló planétákhoz. Keringenek az űrben. A fogyasztói társadalom miatt azonban gyakran taszítják egymást, megfordul a mágneses polaritás. Ugyanis ez a rendszer nem másra épül, hanem az egyénre, az egocentrikusságra. Nagyon tetszett szipi a szerelemmel kapcsolatos 3 részes írásod. A szerelem tesz minket naggyá a költők szerint, és süllyeszthet le minket? De továbbra is az az egyik nagy véleményem, hogy a Világmindenségben rejlő valódi, igaz, mindenhol, mindenkor, mindenkire és mindenre vonatkozó értékek még váratnak magukra. Ezeket kell keresnünk, és nem fogunk elveszni az űrben. Remélem nem baj, hogy ezt mind leírtam, de muszáj volt valahova kiírni magamból:)

Tényleg nagyon jól esnek a vállveregetések, főleg így ismeretlenben. Nagyon köszönöm.

Mondjuk annyira már nem bánt a dolog. Mindketten különlegesek voltunk a magunk nemében, csak máshogy. De különbözőek. Ő biológusnak tanul, engem a humánum érdekel, ő úszik, én yogázom, ő bulizik, én írok...stb. A csalódás rész tulajdonképpen ott kezdődött, hogy képes volt a kórházban telefonon keresztül szakítani velem. A szemembe sem nézett. Pedig mindig azzal jött, hogy szép, meleg-barna szemeim vannak, holott én kifejezetten nem szeretem a szemszínem, mert olyan sötét, hogy szerintem nincs is... Nem akarok drámázni, csak leírni az érzést. A vesegörcs állítólag a szülésnél is fájdalmasabb... Mindenkinek vannak fóbiába, enyém a tű az. Az infúzióra nem bírok ránézni. Meg az sem mellékes, egyedül voltam a kórteremben. Mindezekhez csupán az párosult, hogy életem első nagy szerelme kiadta az utamat, mert már nem SZERELMES. De akkor hol a szeretet?

Kedves Szipi! Először is válaszolok a kérdéseidre. Az exemmel a neten ismerkedtem meg. Egy 2 hónapos barátság után, folyamatos levelezés hatására szerettem belé, illetve szeretett belém. Ekkor még meg volt a pasija, bár a környezete állítása szerint valószínűsíthető volt a szakításuk, ugyanis a lány értelmiségi volt, a fiú pedig, hogy is mondjam, nem egy olyan ember, akit az eszéért szeret az ember, ez mellett ráadásul házibulikon drága exem állítása szerint cupáknak és csülöknek becézgette (én nem voltam ilyen kreatív, csak édesnek, vagy szívinek neveztem őt). A történet úgy szólt, hogy ennél a fiúnál ő volt a kezdeményező, a mi esetünkben én voltam a hódító, tetszett neki, hogy udvarolok, izgalmasnak találta, hogy fiatalabb vagyok nála, és bár nem voltam olyan kondícióban, mint az elődöm, de azért engem is szexinek tartott, kedvesnek és megértőnek. Velem mindenről tudott beszélni, nyitott voltam akármire, meg naprakész. Nem akarom leszólni szegény srácot, de az érettségit sem tudta letenni, a lány viszont már egyetemre járt. Szóval én nem tűntem cikinek. Bár az is nyilvánvalóvá vált, hogy ha nem én, akkor másik... De pont én voltam a láthatáron. Természetesen mindig is aggódtam, hogy talán engem is meg fog csalni. Adtam választási lehetőséget neki, végül is engem választott, és a lelkére kötöttem neki, ha úgy érzi, nem fog menni velem a dolog, akkor beszélje meg velem, és ne csaljon meg a hátam mögött. Az, hogy nincs benne empátia, már az első hónapban megmutatkozott benne. Bemutatott az exének, aki házibulit tartott a bátyja tiszteletére, ott aludtunk, és persze nyílt titok volt, hogy szexeltünk is. Én akkor megkérdőjeleztem az ötlet korrektségét, de őt nem izgatta, én pedig bele mentem. Mivel a résztvevője voltam, akkor még jó ötletnek tűnt, már látom hogy én is szemét voltam szegény fiúval. Távkapcsolatban voltunk, hétvégente találkoztunk, de állítása szerint ez nem okozott neki gondot. Esténként webkamerával beszélgettünk, és hétköznap nem zavartuk egymás tanulmányait legalább. Tudni kell, volt egy nagy baráti társasága, ahol ugyebár én lettem a legfiatalabb. Az átlagkorhatár 25 év volt. Házibulikra mentünk, fürdőkbe, ment az élvezetek halmozása, ami mondjuk nem az én stílusom volt, de rendesen belevitt az élet sűrűjébe, én pedig sokszor megkérdőjeleztem saját magamat, én vagyok-e ez a személy, mikor inni sem szeretek. És sajnos kielégíteni sem teljesen ezt a lányt, szexuálisan igen, és remek beszélgetőpartner vagyok, meg lelki társ, de olyan jó pasi nem, mert nem tudom még eljegyezni. "Pedig ezt meg ezt már eljegyezték..."-sóhajtozta. Én a saját városomban befutottam egyfajta karrierszerűséget. Szavalok, amatőr színészkedem, az első könyvem április közepére, május elejére kerül a boltokba. Ő pedig egyszer megjegyezte, mennyire leértékeli magát, 20 évesen még nem ért el semmi számottevő dolgot. Karrierista volt. Én úgy vélem soha nem éltem vissza ezekkel a dolgokkal, és nem is vágtam fel velük. Komolyan. Annyira nem tartottam nagyra őket. Pedig egyszer órákat veszekedtünk azon, mert nem mutattam be őt név szerint a nekem gratulálóknak, miután leszerepeltem egy ünnepségen. Mentségemre szolgáljon, én se ismertem a gratulálókat, valamelyiket is csak arcról. Azt állította nagyon szeretett engem. De kihűlt. Úgy vélem ő a forróság híve volt. Talán megunta a pszichologizálást, vagy unalmassá vált a szex, én is csak egy dobogós harmadik voltam az életében. Nem elég megfelelő, nem tudom, én követtem el a nagy hibát, túlságosan magamba engedtem őt, és túlságosan ragaszkodtam hozzá, akkor is, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet közös jövőnk. Talán megszállott voltam, és túlságosan is ő foglalkoztatott engem. Ha hibát követtem el, gyötört, ha ő, azt elnéztem... Mindenesetre miután megkaptam a postán a visszaküldött dolgaimat a könyvem köszönetnyilvánításából is kihúzattam a nevét. Végülis, hálás vagyok, hogy megmondta az igazat. Jobb volt előbb, mint később. Nem volt olyan rossz a vele eltöltött 1,5 év, sok ingert kaptam. Csak azt nyeltem le nehezen, hogy kórházban, telefonon... és hogy mekkora fizikai fájdalmaim is voltak amúgy is. Köszönöm a biztatásodat szipi, én igyekszem lefoglalni magam.

Köszönöm szipi:) A dolog nagy részén szerencsére már túl vagyok. Megkönnyíti a dolgomat, hogy nem egy városban élünk, ezért nem is kell látnom, szembesülnöm azzal, hogy ő ilyen könnyen tovább lépett. Sajnos a média is mostanában csak csalódásokkal plántálja az embereket, egyre több válásról hallani, egyre több nagy szerelem véget ér, köszönhető ez a mai társadalmi normának, ami az egyén kizárólagos, egoista boldogságára épül. Nem azt mondom, hogy a boldogság rossz, de valamelyik része önző is, mert valaki mindig a földön van, olyanról meg nem igazán hallani, hogy valaki a más örömén örül. Ilyenkor csak hamis mosolyok vannak. Úgy vélem a csalódáson mindenki túl esik előbb vagy utóbb. Valaki gyorsan tovább lép, valaki felejt, valaki pedig elgondolkozik.

Úgy gondoltam hogy jól kiegészíthetjük egymást, de tévedtem. Ez nem az a fajta dolog volt. Sajnálatos módon a legtöbb ember ha szerelmes elkezd egyfajta szerepet játszani. Ám egy idő után ez az idealisztikus álarc elkezd lekopni. Az embertípusok közül mint kiderült ő ízig-vérig farkas volt. Én másokon nem tudok szemrebbenés nélkül átgázolni.

Nem ritkák az erotikus, illetve szexuális álmok. Ha volt már nektek ilyen, és még emlékeztek rá, leírhatjátok.

Hát, úgy döntöttem kiírom magamból én is. Mikor összejöttem a párommal olyan volt, mint egy tündérmese, mintha megírta volna valaki. Romantikus volt, miattam hagyta ott az előző pasiját és nagyon meg voltunk. Nagyon szerettem őt, miatta gyakorlatilag elfordultam mindenki mástól, és még a tovább tanulást is ráépítettem. 2 évvel idősebb volt nálam, úgy volt hozzá fogok költözni. Úgy tűnt egy darabig hogy teljesen egyforma a gondolkodásunk, és többször is kijelentette, hogy nagyon érettnek tart engem a gondolkodásom terén, miszerint messze lekörözöm a saját korosztályomat, még egy kicsit őt is. Sokat beszélgettünk egymásról, és beszélgettünk a különbségekről is. Bevallottuk magunknak, kapcsolatunkban tulajdonképpen én váltam a nővé, ő pedig a férfivá. Ez a természetünkből adódott. Nem félre érteni, nem vagyok meleg, csak szelíd, toleráns és empatikus. Ezzel szemben ő akaratosabb volt, és mivel úgy voltam vele, hogy nem akarok háborút és feszültséget, veszekedéseink lezárásaként mindig neki adtam meg az igazat. Azt hittem tudom csiszolni, és kialakítok benne is egyfajta toleranciát, hogy fogadja el mások véleményét. Lassan kihűlt benne a szerelem, és megmutatta a csúnyábbik arcát is. Nagyon anyagias lett, nem hiába, volt köztünk egy kis társadalmi szakadék is. Pszichológiai cselekvés az, ha egy férfi simogatja a barátnőjét. A legalapvetőbb és legősibb eszköz a szeretet kifejezésére a fogalom: szexuális játékszeremmé teszlek, megérintelek, simogatlak, és akarom, hogy én is a te szexuális eszközöd legyek. Gondolom érthető, az ember szociális lény, szereti, ha törődnek vele, és én a simogatásaimmal ezt a támaszt, odafigyelést akartam kifejezni, de azzal jött, hogy folyton csak a szexen jár az eszem, és zavarom az intim szféráját. Mondjuk nem egyszer kifejezte, hogy ő nem képes úgy szeretni, úgy kimutatni, csak anyagilag. A szememre hányta, hogy nem vittem neki rózsát, miközben kapcsolatunk elején kijelentette: nem szereti az élő virágot, mert barbárság, hogy szegény kis növény miatta pusztuljon el. Az utolsó hónapok végülis a sárdobálással teltek. Én próbáltam békés maradni. Aztán gyanakodtam, hogy talán van valakije, és a mailjei közt megtaláltam azt, hogy egy intim pearcing-et szeretne magának csináltatni. Kérdőre vontam ezért, miszerint kinek csináltatja ezt, gondolom nem az én örömömre. Megint veszekedés következett. Én délutánra rosszul lettem, mondjuk nem az ő hibájából. Vesekövem volt, mint kiderült, és vesehomokkal vittek be a kórházba, ahol telefonon érdeklődött irántam. a beszélgetésnek végül az lett az eredménye, hogy kimondta, nem szeret már engem, és telefonon szakított is... Volt még utána néhány beszélgetésünk. A fejemhez vágta, hogy miért nem vagyok képes úgy viselkedni, mint egy normális 19 éves, holott tudtommal annak idején ez vonzotta bennem. Azóta már mással kavar, a dolgaimat is visszaküldte postán, és követelte a dolgait, amiket nekem adott. Természetesen én nem küldtem vissza semmit, dobozba zártam őket. Ez volt életem eddigi legnagyobb csalódása. Természetesen vágyom mások társaságára, és szeretném újra érezni azt, hogy valaki átölel este az ágyban. De most pihenek. Nem tudom mikor leszek képes újra valakit igazán közel engedni magamhoz. Elvesztettem valamit magamból. Végül is a bizalom meg van, de egy kis dolog nincs, bár az elmúlt időszak alatt rengeteget gondolkoztam. Kettőnkről és másokról is. Van hogy altatót szedek, mert nem bírok aludni. Természetesen ő azt a gúnyt közölte velem, hogy kezdek begolyózni... Úgy vélem a világmindenségben mindig is ugyanazok az értékek voltak és vannak, lesznek is, de ezeket még nem találta meg az ember. Nem mindegyiket. Minden faj magáénak tudja ezeket, és a szerelem nem hiszem hogy ezek közé tartozik, főleg a félre sikerült csalódások nem, mert az az érzelem kihűl egy idő után. A szerelem és a párkapcsolat fontossága nem maga a láng, hanem a benne rejlő, véleményem szerint igazi érték az egymás elfogadása, tolerancia és empátia. A nagy baj, hogy a mai fogyasztói társadalomban a tolerancia a loosereké, az empátia pedig kihalásra van ítélve. Hogy az ember megtalálja-e földi léte során ezeket a dolgokat? Kötve hiszem...

Nagyon érdekes kis esszét olvashattam. A legnagyobb megelégedéssel az töltött el, hogy teljesen hétköznapiasan, mégis egyfajta tudományos tényként próbáltad körülhatárolni a szerelmet, mint definíciót, majd annak a kibontását. Pedig ezt lehetett volna másképp is, de az átlagember mentesül és belefárad a pszichológiai halandzsákba, pedig az egész gyakorlatilag képlet kérdése, ami fehérjékből, génekből áll. Ez a két dolog áll szemben: fizika (tudomány) és lélek, örülök, hogy az utóbbit sikerült megragadnod:)

Valóban nagyon hasznos tud lenni. Mutat egyfajta igényességet mindkét nem részéről. Úgy vélem ad magára az, aki borotválja, tehát minden testrészére odafigyel, még arra is, ami nem mindenkinek publikus.

Szerintem a se túl kicsi, se túl nagy mellek a jók. Nem értem egyesek miért gerjednek a focilabdákra.

3 hete, és egy ideig nem is fogok, mert szakítottam a Párommal

Nem is komolyságból. Ezeket a dolgokat egyáltalán nem kell komolyan venni. Szolid hülyeségből csupán, de vannak ilyenek. És nem hiszem, hogy most nem normális vagyok, mert elnevezem a farkam, mert nem magamnak neveztem el, nem is egyedül, hanem a Párommal szoktunk jót nevetni ezen. Van például egy barátom, aki sokszor keménykedik a farka nevével, főleg társaságban, miszerint neve miatt az ő fütyköse a legnépszerűbb. Nem is lenne olyan nagy baj ez, csak azért szánalom, mert a fiú, mindenki tudja, hogy még csont szűz, és ezért a keménykedése fordítva sül el.

Elnézést, elírtam a címet. A skizofrénia alatt pedig attól függ, hogy mit értettél, ugyanis a közhelyes tévedések elkerülése végett a betegség egyáltalán nem azonos a filmekből ismert többszemélyiségű betegekhez. A skizofrénia az, mikor a beteg nem képes rendbe tenni gondolatait, érzelmet, így azokat összevisszaság jellemzi, és nem azonos azzal, hogy a testén belül megnevezne egy másik, értelmes lelket.

Nem ritka a férfiak és a nők közt sem, hogy valamilyen névvel illetik testük legforróbb, legerotikusabb részeit, amely egyfajta játékosságot is kölcsönöz az ágyba. Az enyém neve Lompos.

A kérdésre válaszolva pasi vagyok. Ezt a topikot a kíváncsiságom miatt nyitottam meg, ugyanis egy koncert alkalmával összejöttünk barátok, én is a Párommal voltam, akinek van egy barátnője, akivel én is jóban vagyok. Ha összejön ez a kis társaság, akkor jókat szoktunk dumálni, és gyakran előjönnek perverzebb dolgok is. Nem tudom már pontosan, hogy hogy került szóba az édeshármas. De feltettük egymásnak a kérdést. Én elleneztem a dolgot és azt mondtam, hogy nem, mert a szex egy párkapcsolatban véleményem szerint csak két emberről szól. Ekkor pedig felmerültek a "mi lenne ha..." tézisek. Azt mondta a barátnőm, hogy ő biztos nem csinálná másik lánnyal, én pedig azzal érveltem, hogy semmiképp, mert hogy nézzek ezek után a szemébe, hogy valaki más is hozzáér. Erre ő azt mondta, hogy csak azért, hogy nekem örömet okozzon az élménnyel. Persze ez "mi lenne ha" maradt. Mert egyébként én nem igényelném. Bocsánat, félre írtam. A Páromnak azt mondtam, hogy hogy nézzek ezek után az ő szemébe, hogy más valaki hozzám ér rajta kívül, és erre ő azt válaszolta, hogy nem bánná a dolgot, ha örömet okozna ezzel nekem, és természetesen ebbe neki is része lenne,

Nálunk nyílt titok a szex, mivel a Párommal hétvégente egymásnál szoktunk aludni, és mindenki tudja, hogy este nem sakkozni szoktunk. Mivel a szobán az öcsémmel együtt osztozkodom, ezért ő anyámékhoz van küldve ezeken a hétvégi estéken. A PS játék és minden persze ebben a szobában van, öcsém nincs is kitiltva, és mi sem csinálunk semmi olyat, DE szintén iratlan szabály hogy este 9 után az öcsém már nem jöhet be a szobába. Egyik hétvégén összevesztem anyámmal. Öcsém pedig 9 után bejött a szobába figyelmeztetni engem, hogy anyám mérges rám. Nos, képzelhetitek szituációt, rajtam még volt egy boxer, igaz már szinte semmit sem takart, mert már eléggé felajzott állapotban voltam a Páromat próbáltam a testemmel védeni, és takarni, mert ő már teljesen meztelen volt. Ami a vicces, öcsém annyira megijedt, vagy nem tudom miért, de nem hogy nem jutott szóhoz, de nem esett len neki a dolog. Csak állt, nézett és mondta nekem,nekünk a magáét anyámról... Ekkor rákiabáltam, kiment,,, Szerencsére a szituáció azt vonta maga után, hogy a veszekedést anyám elfelejtete, mert az öcsém lett letolva, hogy hogy mert ránk nyitni

Ilyen topikot már én is indítottam, de valamiért leszedték. Lehet, hogy mert van hasonló című? Egyébként nekem 5 óra hossza volt az eddigi leghosszabb:)

Hát igen, a férfiakban van egyfajta dominancia. Két kan nem igazán férne meg egymás mellett.

Egyesek úgy vélik egy Édeshármas igazán fel tudja pezsdíteni a kapcsolatot. De mennyire elfogadott ez? Hogyan tudnál ezentúl a Párod előtt állni, vagy a beavatott harmadik fél előtt? Mi a vélemény, ti képesek lennétek-e még egy félt beengedni a szexuális magánszférátokba, ami tudtommal csak kettőtöké. Tabu? Csak a pornófilmesek kiváltsága, vagy tényleg létezik? Mik a testi-lelki élmények, tényleg hatásos tud lenni, vagy csak ámítás?