feher-farkas

Tomme0818: Nekem is a születésnapi ajándékom volt. Megéri, mert tényleg nagy élmény. Egyfajta beavatás egy újabb életkorszakba.

Az a személyes véleményem, hogy nem az a személy teljesít igazán jó az ágyban, aki rengeteg illetővel kipróbálta már, hanem az, aki még mindig ugyanazzal az egyel szeretkezik, és még mindig ugyanolyan jó vele. Természetesen az ember szexuális étvágya változik az évek alatt, és egy párkapcsolatban is változik a szexuális élet intenzitása, de nagyon fontos. Kisebb nézeteltérések helyrehozó lépése lehet, hisz ha az ember tud komfortálódni a párjával egy veszekedés után az ágyban, akkor ez annak a bizonyítéka, hogy tulajdonképpen semmi komoly bajuk nincs egymással. Ezért eme téren az a közhely teljesen elfogadható, hogy az ágyban mindent meg lehet oldani. Természetesen a komolyabb dolgokat azért még nem. Míg az állatvilágban a szex a fajfenntartás eszköze, embereknél, én-tudattal rendelkező lényeknél örömszerző forrás. Öröm jó esetben mindkét félnek, ugyanis boldogsághormonokat, például dopamint szabadít fel. A teljesség megélésének egy formája az orgazmus. Nem véletlen, ugyanis egyes kultúrák szex közben jutottak el ahhoz az üdvhöz, hogy kapcsolatba lépjenek Istennel, ha csak egy pár tized másodperc erejéig is. Boldogság, egységélmény, nő és férfi újra összeolvad az egész emberré. A szex fontos tehát az érett párkapcsolatokban, illetve az ölelés, csók, elvégre az evolúcióból hoztuk magunkkal őket: a csecsemőt is simogatta az anyja, megszületése előtt a magzatvíz, és mi is vágyunk a törődésre. Ha egy párkapcsolat jól működik, harmóniában van a szexszel is, és ez fordítva is igaz. Egy szerencsésen véget ért kofliktushelyzet vége lehet. Konfliktushelyzetekre, szexre, ezek kombinációjára lennék kíváncsi, miszerint a problémáitokat képesek voltatok-e megoldani a legősibb eszközzel: a SZERETkezéssel

Ekkora marhaságot

Orsi 1130 szavait nem akarom megcáfolni, bármennyire is szeretném, de egy 12-14 éves egyén még tényleg gyerek. Sokan úgy hiszik, a szex a felnőtté válás kapuja. Ez nem igaz. Hogy mi lehet a felnőtté válás kapuja, abba nem mennék bele, mert inkább filozófia, és pszichológia síkú. De ehelyett, hogy modellezzem a problémát, elmondok egy történetet. Nem szoktam ilyen műsorokat nézni, de egyik nap a coolon lévő Balázsra kapcsoltam. Két "sztár" próbálta kibékíteni "civakodó" szerelmes gyermekeiket, akik csupán percek múltán csivitelték ki a kamerákba a gondjaikat szülői unszolásra szégyenlősen ország-világ előtt a kamerába. 10 éves körül lehettek, vagy még annyi sem voltak. De a gyerekkornak van egy ártatlansága, amely alatt nem csupán a szexualitást értem. De könyörgöm, 10 év alatt miért kell nőről, férfiról beszélnünk? A gyerekek még nemtelenek, ha szabad így írnom, és egy egészséges, jól nevelt kisfiú számára az, hogy lánnyal, vagy fiúval játszik, édesmindegy. Először jön a barátság, aztán a fujjogás, mikor rájönnek, hogy a lányok nem egészen olyanok mint ők, más érdekli őket, babáznak, és nem merik megfogni a békát..stb. Aztán, később a pubertás korban jön a nemek felismerése, de még itt sem szabadna szexről beszélnünk. A felnőttek hajlamosak unszolni a gyerekeiket. "Gyerünk fiam, húzz bele, a Geri fiának már van barátnője"... És ezt nem csak a felnőttek csinálják. "A francba, Peti már nem szűz. Le vagyok maradva?" Meg kell érni a dologra fizikailag, és lelkileg is. Ha nem, akkor abból nagy katasztrófa, csalódás lehet. Látom, kicsit megint elkalandoztam a témától, dehát... Nem csak a szexusról kell beszélni, mert a világban minden dolog összefügg.

Nekem ez a véleményem, szeretek a dolgok mélyére nézni. Vannak, akik izgulnak az első alkalom alatt. De az izgulás is egy lelki dolog. Ez olyan, mint a vizsgadrukk. Megfelelő mennyiségben adagolva segíti az embert. Ha nagyon izgul, akkor megbukik. Izgulsz, és ez felpezsdít, de thoger annyira izgul, hogy gyakorlatilag leblokkol. De miért? Ha pedig megint a vizsgadrukkból indulok ki: az ember vagy azért izgul túlzottan, mert egyszerűen ilyen, és erről nem tehet, vagy mert nem tanult meg rendesen. Ez igaz a szexre is érvényes. Görcsöt látok a szavaidban thoger. Félsz, hogy nem tudsz örömet okozni a partnerednek, hogy nem tudsz örömet okozni magadnak. szeretnéd a szexet, de félsz, hogy nem fog úgy sikerülni. Az emberi psziché pedig rendelkezik egyfajta teremtő hatalommal is. Ha nagyon, akár tudat alatt hiszünk valamiben, az előbb-utóbb meg fog valósulni. Ha félsz a szex sikertelenségében sikertelen is lesz. Görcsölsz rajta, Én inkább javaslok egy beszélgetős, romantikus estét, ami szépen-lassan átmegy az erotikába, hogy levetkőzhessenek a gátlások.

Őszintén szólva, mikor először olvastam a gondodról thoger, arra gondoltam,hogy lehet, hogy rossz ajtón kopogtatsz. Hogy szeretnél valamit, történetesen a női nemet, és nem is vagy ugyan tudatában neki, de az érzelmek azon dolgok közé tartoznak, amelyeket nem lehet méricskézni, manipulálni. Vagy szereted, vagy nem. Szeretnéd szeretni, meg majd megszeretem, szép is lenne, de vannak olyan kódok bennünk, amelyeket nem tudunk felül írni. Aztán tovább gondolkoztam, hogy mi lehet a baj. Ha a nemmel nem is van gond, de mással eléggé. Nem győzöm ismételni magam, de magamat bizonyítva sokszor ugyanabba a problémába ütközök bele, amely más és más köntösbe van bújva, de ugyanaz. Fogyasztói társadalomban élünk, ami el próbál mindent adni. Nem ritkán az erotikát alkalmazza, és ez által tudattalanul egyfajta csömör alakul ki bennünk. Én például egyáltalán nem jövök már izgalomba, sőt, kifejezetten unom, ha a Fókuszba újra leadnak egy mellműtétet, vagy valamilyen pornócsillag vallomását, mert a szépet és jót lehet halmozni, de minden, amely mértéktelen, előbb-utóbb méreg lesz. Nincs hírértéke, rendben. De van rengeteg más dolog az ember számára a világban. Fontos a szex. Fontos a szexuális élet, és én annyira szeretném, ha még ezt jobban oktatnák is a középiskolákban, mert sok a tapasztalatlan fiatal. Amerikában már kialakult egy ilyen forma: osztályfőnöki órák helyett önismereti órákat tartanak, amelybe a szex is beletartozik. A szülő nem akar leülni beszélgetni erről a gyerekével, az iskolának meg nincs erre kapacitása. De végül is, amit most ki akarok ebből a dologból hámozni, az az, hogy ez nem a te hibád: itt van egy nagyon szép világ, amely gyakorlatilag tabu nélkül szembesíti az embert a nemiséggel, a korai szexuális élettel, szembesíti a testet bizonyos igényekre, a tudat egy részét a trendire, merthogy már az egész osztály szexel, és nekem is kellene, mert ez az egyik fő téma a szünetben, és azt látjuk: a közösség legyen akármilyen tájékozott, maga az egyén, hiába van neki párja: lelkileg még nem érett a szexuális életre. Vagy lehet, hogy kezd az lenni, de mindezt erőlteti. Erőlteti a kultúra, a társadalom. És ezt nem szabadna. Mert egy párkapcsolat nem csak a szexről szó. Az a hab a tortán, de aki csak habot eszik, az nem tapasztalja meg az igazán édeset, hogy ott van az a nagyon finom tészta is, a krém is, az eper is. A hab is finom, de gyorsan eltűnik a szánkban. Ismerek embereket, főképp fiúk csinálnak ilyeneket: fogadásokat kötnek, miszerint ha nem veszted el xy idő alatt a szüzességedet egy lánnyal, akkor melegnek vagy bélyegezve. Ez nem normális. Még ha azt s írod erre, hogy nem erőltetett dolog ez, de! Tudattalan. A lelked még nincs ráhangolódva, és ezt érzi a tested is. A tudatod hiába akarja, ha a lelked nem, a tested sem fog reagálni. Amit előttem is sokan leírtak, és én is egyet értek vele, és már párszor leírtan: a szex valóban nem csak a közösülésről szól, de az igazán jó együttlétet a hosszú előjáték teszi élvezetessé. Most több dolog nem jut eszembe, de szerintem gondold végig. Mert az, hogy nem áll fel, ennek nem testi okai vannak. Ilyen idős korban nem tartom valószínűnek, hogy impotens vagy. Lelkileg zavar valami. És ha nem is azok a dolgok, amiket leírtam, akkor valami más van a mélyben, és ennek a jéghegynek csupán a csúcsa a szexuális zavar.

Próbálok objektív lenni. A fórumkezdésemnél pedig ha leplezetten is, de meg van a válasz, mivel nem előre legyártott cikkeket szoktam beszúrni, hanem saját mondanivalót, és gondolatokat. Fel dobok egy labdát, amivel lehet "játszani", és én elnézem a játékot, csak akkor szállok be én is, ha félő, ha valaki kidurrantja, vagy szeretné, hogy én is labdázzak. A szex forró lehet, ha feldobjuk néhány ruhadarabbal, ezt gondolom. A zokni viszont engem is zavar. Nem is szívesen hordok, ha nem muszáj. Szabadabb benne a láb, egyébként is kellemetlen a szaga egy hosszú nap után.

Nem vagyok se nagy ló, de se kicsi póni. Frusztrált lennék, igen. Vannak női barátaim, akik magasabbak nálam, és ott számomra egyáltalán nem zavaró, de a párom esetében először biztos frusztrált lennék. Lehet, hogy megszoknám, nem tudom, még nem volt tapasztalatom benne.

Nem régiben olvastam egy érdekes cikket. A szex közben véleményem szerint izgalmas az, ha néhány ruha az emberen marad. Erotikus boltok is árulnak különféle kiegészítőket, de akár egy fenn maradt boxer, top, félrehúzott női fehérnemű is forróbbá teheti az együttlétet. Ez alól azonban erős kivételt képez a zokni. Sokakat ugyanis felettébb zavar, ha eme ruhanemű a párjukon, vagy magukon marad szeretkezés közben. Mi a véleményetek erről?

A természetes hajszín egyébként utal a személyiségre, a vérmérsékletre is. Akit érdekel, az nyugodtan utána nézhet Most hirtelen nem jut eszembe, csak egy-két példa, hogy a fekete hajúak családiasabbak, a vörös jelzője pedig nem véletlenül a "démon"

Van egy olcsó közhely erről: természetesen a belső a fontosabb. Nos, ez természetesen nem igaz. Én is első benyomásként nem az illető lelkét nézem meg, hanem a külsejét, hisz az van legelőször kontaktusban a szemeimmel, így egy kapcsolat, néhány kivételes eset kivételével, de ezek manapság már ritkák, mindig a külső adottságokkal, igényességgel kezdődik. A média is ezt üzeni, miszerint a mai fogyasztói társadalomban a szépség a belépő mindenhez. Viszont ennek van egy rossz mellékvonzata is: akkor az olyan emberek, akik kevésbé szépek, vagy genetikai adottságaik miatt kicsit csúnyák, nem is értékesek? A külső szépségre rengeteg jelző van, de elfelejtjük, hogy a belsőre is: megbízható, céltudatos, kompromisszumkész, megértő, átérző, gyengéd, titoktartó, kedves, barátságos, adakozó, önzetlen, figyelmes...stb. Egy komolyabb, mélyebb kapcsolat esetén, amelyben az ember a párjával harmonizál, hisz ő a szerelme, szexuális és lelki társa, legjobb barátja, már a belső kezd el dominálni. Hisz léteznek szép emberek elviselhetetlen egóval is. Gyönyörűnek, okosnak, és jólelkűnek is lenni egy nagyon szép kombináció lenne. De ez ritka, mint az albínó holló. A külsőre vagyunk genetikailag elsődlegesen programozva, illetve a társadalmunk is így működik, hogy a szép külsőt részesíti előnyben. Meglepő talán, de tények, miszerint egy bírósági tárgyalásokon a szebbik vádlott enyhébb büntetést kap, a szebb babát többször felveszik a kórházban, ha sír, illetve a baleset helyszínére érkező mentős automatikusan legelőször a szebbik sérülthöz megy. Ilyen felszínesek vagyunk mi...

Nem hiszem, hogy a Balaton a leghigénikusabb lenne. Mindenféle szerves és szervetlen anyag úszik ott benne. Meg különféle élőlények is.

Én személy szerint rettentően ellenzem a korai szexet. Ha gyerek még az ember nem valók neki a felnőtt játék, mert ha esetleg testileg érett is rá, szellemileg nem biztos, hogy az. Fontos a szerelem, a kor, a tudás! A nemi betegségekről külön nem beszélnék, mert az nagyobb téma, de egy éretlen szex csak rosszhoz vezethet, lelki sérüléseket okozhat a felkészületlenség. Az a baj, hogy eleve a mai társadalmi formában van a hiba, a szólás szabadság miatt a tabuk leomlásával a szex köszönt ránk mindenhonnan, megkövetelik, egy esetleges társaságban linkségnek számít, ha valaki még szűz, mert egyébként minden lánynak pasija van, és neki is kellene egy, de ő egyébként még nem szeretné, de ugyebár menni kell a trendivel.... stb. stb. Én szerelmesen vesztettem el, és a 18. születésnapom estéjén. Szép ajándék volt, és egy életre szóló emlék maradt.

Erről már én is hallottam. Jó poénnak tartják... Ezért én csak a Rossmannban veszek.

Nos, hogy a 'Méret nem fontos", valóban közhelynek tekinthető, de most kicsit kitérnék a biológiai, realitás részére a témának. A vastagság fontosabb, a hosszúság nem olyan mérvadó egy nő részére, pszichés, nárcisztikus szempontokból, ha az egoizmust nézzük inkább a férfiak vágnak fel büszkeségből ezzel, illetve ha megnézzük a szexhirdetéseket, mindenhol ezzel pedálozik valaki. Pedig ez is közhely, általános tévedés. A hüvelynek csupán az első néhány centije, nevezetesen az első nyolc van behálózva idegekkel, a folytatása érzéketlen izom, ezért, ha a női kielégülést nézzük, bizony a vastagság a mérvadó. DE, mint tudjuk eléggé maszkulin társadalomban élünk, a tabuk nélküli pornó, szex, hiába a nagy cikkezések az ellenkezőjéről, még mindig a férfiak privilégiuma. Ha megnézzük, a filmek túlnyomó százaléka inkább a férfi kielégülését hangsúlyozza ki, legalábbis én még nem igazán láttam olyat, ahol a boldog befejezést egy női orgazmus zárta volna le. Ezért a hosszúság a fontosabb a férfiaknak. Szembetűnőbb is, mint a vastagság, ezért jobban lehet vele büszkélkedni, és biológiailag előnyösebb is. Hogy kinek mi a konkrét előny, azt maga döntse el, de a hosszabbak hamarabb élveznek el. Hogy jobban szemléltessem az állatvilágból veszek egy példát. A lovak hímvesszőjének irtóztató nagyságára is ez a magyarázat. Nyilván túlélési, evolúciós szempontból a nagyobb súrlódási felület miatt a lovak célja a minél gyorsabb csúcsra járatás.

Szintén, mint az előző Mondjuk nem kell véresre, de én is imádom, ha karmolnak, vagy harapdálnak szex közben

Nyilván ez benne van minden férfiban. Ez személyes szexuális hiúság, önelégültség. Nagyon jól látható, külső nemi jegy ez. Míg a nőknél a vagina méretét nem lehet látni (mondjuk az aktus miatt ez is változik, hisz idomul a a partnere méretéhez), addig férfiaknál szembetűnő és ezért egyénibb is.Ez olyan a férfiaknak, olyan fontos a méreti hasonlítgatás, mint a nők esetében mellbőség, vagy a karcsúság.

Személy szerint osztom a véleményedet grave man, és tudom, hogy igazad van Nálam az a baj, hogy az én személyiségemben teljesen, élesen elhatárolódik az értelem és a szív. Mások is mondtak már hasonló véleményeket nekem, és az eszem igazat is ad nekik, neked is. A szívem makacskodik. Azt nem tudom kontrollálni. Nem akarok beleőrülni a keresésbe. Alapvetően társas vagyok én is, én vannak barátaim, és jól el szoktam velük dumálgatni, Az a baj, hogy az exemnek egy olyan plusz dolgot mutattam meg magamból, amit talán nem lett volna szabad, csak később. Várom azt a személyt, akit nekem teremtett a sors. Ha van egy ilyen ember úgy is össze fogok vele akadni.

Nos, elég vegyes érzéseim voltak. Az elmémet bezártam, azt a részét, ami a negatív gondolatokért volt felelős, így az az inger, miszerint most valaki más ér hozzá nagyrészt lepergett rólam. Igyekeztem nem arra figyelni, szerencsére sose láttam együtt őket, így nem volt vizuális képem arról, hogyan ül a lány az ölében, így szélsőségesen fogalmazva nem is létezett számomra a kapcsolatuk. Tudtam róla, de nem gyötörtem magam még akkor vele, mert tudtam, hogy már én vagyok szeretve, ezért bizakodtam, hogy a játszma végén én fogok nyerni, az én karjaimban lesz a lány. Ez meg is történt, és együtt is voltunk másfél évig. Viszont én is csapdába estem, a lány már mással van, viszont ezt már nehezebb elviselni, mivel az én napom már lenyugodott, múlt és nosztalgia csupán, és bár győztes voltam, már nem vagyok az. Ezért intek óvva mindenkit attól, hogy már foglalt lányt akarjon magának, mert nincs semmi garancia arra, hogy az esetleges győzelem esetén áldozattá ne váljon. Mondjuk ez emberfüggő. Már reálisabban gondolkodom, és tudom, hogy engem sem kímélne, mivel az előző barátja előtt is sokszor megmutatott engem, ráadásul köztudott tény volt, hogy a volt barátja bátyának a születésnapi partyján, ahol mi is ott aludtunk szexeltünk, szegény meg annyira zavarban volt, hogy gumi tanácsokat próbált adni, fertelmesen berúgott, hányt, és mikor bennem lelkiismeret gyúrt, hogy nem törvénytelen-e az, hogy előtte mutatkozunk kettesben, és hogy az ő matracán csináljuk, akkor az exem azt vetette oda nekem, hogy őt ez egyáltalán nem érdekli. Érhető, hogy ezek után tartani sem akarom vele a kapcsolatot, mert tudom, hogy most szerepcsere lenne. Ami nem öl meg erősebbé tesz, szokták mondani, és egy ilyen pofára esés esetén az ember másképp és másképp reagál. Az elődöm brutálisan csajozott, fűvel és fával lefeküdt, hetente váltogatta a barátnőit, akik sorra kidobták, csak hogy feledni tudjon, és elviselje a tényt, hogy a lány már mással éli vígan életét. Az én pofára esésem ennek az ellentettje volt. Fél éve nem vagyok vele, és senkivel sem, mert kialakult benne egyfajta fóbia, hogy mi lesz, ha más is átver és elhagy engem, tartózkodó, és hideg lettem, mások udvarlására nem tudok reagálni. Azóta persze sok mindent csinálok, sok hobbim van, és persze vannak barátaim, tudok lelki ügyekben tanácsot adni, de azt a luxust már nem engedem meg senkinek sem, hogy valaki ténylegesen is belém lásson, és valakinek ténylegesen is oda adjam magam.

Állítása szerint már nem szerette a fiút. Csak akkor még nem volt biztos abban, hogy engem válasszon-e, vagy sem, feladja-e értem a kapcsolatát, vagy sem, és ha nem szexelt volna vele, akkor az gyanús lett volna a fiúnak, meg mellesleg igényelte is. Ez olyasféle kapcsolat volt már, amit csak a szex kötött össze.

Hát igen... Meg tudja az ember lelkét viselni az ilyen dolog. Az exemmel én is úgy jöttem össze, hogy szakított az előző barátjával. Sokat beszélgettem vele MSN-en, akkor már mindketten vonzódtunk a másikhoz, viszont még nem jártunk együtt, ő pedig szinte bűnbánóan és vezekelve kijelentette nekem egyszer, hogy most mennie kell a géptől, mert megérkezett a pasija, és hogy este sem lesz, mert tudja, nekem akármennyire is rosszul esik, de azt is fogják csinálni /mert muszáj /... Hát, nem voltál virágos kedvemben azon az éjjel...

Én 5 hónapja nélkülözöm a test örömeit. De elfoglalt vagyok, annyi minden foglalkoztat mostanában, amelyek mellett nincs energiám arra, hogy jelenleg toleráljam egy másik ember szeszélyeit. Még lesz alkalmam rá, jelenleg a jövőmet próbálom kialakítani.

Nagyon sok férfit tud frusztrálni a dolog, miszerint a választott lány gyönyörű, okos, egyetlen hibája csupán a magassága. Az utcán kézen fogva sétálva sem egy átlagos látványt nyújtanak, de véleményem szerint nem szégyen, és nem is nevetséges ez a tény. De nektek mi a véleményetek a magasságról? Komoly akadály lehet? Mennyire éreznétek magatokat frusztrálva, ha a párotok magasabb, vagy alacsonyabb lenne a kelleténél?

Az ember csak tervezi az örököt. De sajnos a mai fogyasztói társadalom ez a fogalom, amíg a halál el nem választ, már kezdi érvényét veszteni. Főleg a bulik és az élvezet hajszolásának világában.