feher-farkas

Véleményem szerint ha valaki egykorú a párjával, akkor egyenlőbb életkörülményekkel indulnak együtt az életnek. A fiataloknál, tiniknél különösen gyakori, hogy a kiszemelt lány, vagy fiú a saját közösségéből, korosztályából, iskolájából való, és ha fiú esetében már egy kis korkülönbség adódik a lány javára, akkor az a közösség tagjai számára egyfajta büszke ingerlés, büszke téma, míg a lányoknál tényleg általánosabb a dolog, hogy az idősebb fiút választanak. Tetszik, vagy nem tetszik a dolog, de tény, hogy a lányok biológiai szempontból jóval a fiúk előtt érnek meg. A szellemi különbségekről inkább nem teszek említést a nagy mértékű devalválódás miatt. A fogyasztói társadalomban már nem lehet egyértelmű sémát ráhúzni arra, hogy szellemileg melyik nem érik meg elsőnek. Egyébként az már biztos, hogy míg tinik, fiatalok esetében a korkülönbségben van egyfajta felvágás is, de az érett felnőttek ezzel a ténnyel már kevésbé, sőt, egyáltalán nem foglalkoznak. -Te mennyi vagy? -30 -És a kedves nejed? -32. A legtökéletesebb semleges, nemtörődöm hanggal fogja kijelenteni ezt a férfi puszta tényként. Ugyanis fiatal korban a megérés szempontjából, a felnőtté válás szempontjából, mint biológiailag, mint szellemileg 1-2 év tényleg mérvadó, de húsz, de leginkább már harminc felett annyira mindegy, Mert mindketten érett felnőttek.

Nem minden történik egyik pillanatról a másikra. Egy komoly kapcsolatot lezáró szakítást rengeteg dolog előz meg. Jelek, amik sejtetik: valami nem stimmel a másikkal. Egy elfelejtett csók, egy viszonzatlan ölelés, megváltozott hangnem, egy fel nem vett telefon, furcsa kifogások, illetve a puszta és kimondatlan balsejtelem: itt valami készülődik. Élményeket várnék ezekről a felfedezett jelekről, amik másoknak lehet, hogy még láthatatlannak tűnnek. Ha felismerjük őket, lehet, hogy még idejében közbe tudunk avatkozni.

Én csak arra kérlek téged, hogy a gyerekekre vigyázz majd.

Lehet, hogy nem érdemel bocsánatot. De akkor is, a lehető legemberibben és legbékésebb módon kell lezárni az ügyet. Ha nincs tovább, nincs értelme erőltetni semmit, akkor válással. De mi nem mondhatunk ítéletet az események felett, nem igaz? Nem szólhatunk bele, csak sugallhatunk.

Nyilván Vendetta, hogy haragot érzünk ama ember iránt, aki ilyet tesz. De ha ártunk neki, akkor különbek leszünk mi is? Ezt elsősorban fizikailag értem. Mindent meg lehet beszélni. Valaki pedig kiérdemli a bocsánatot, és valaki nem.Csak ismerni kell a határokat. Tudni kell, hogy meddig szabad elmenni a gyűlölködésben, és meddig a túlzó megbocsátásban. Csak a sorokból ismerem lucius történetét, neki kell személyesen felmérnie a helyzetét, hogy mit tart jónak. Én csak azt akarom kifejezni, hogy az erőszak nem megoldás, felnőtt emberek vagyunk, viselkedjünk aképpen.

Emberi életet nem is áll jogodban elvenni. Eléggé összetett ez a dolog. Jól tudjuk, hogy az Élet a legrafináltabb, morbidabb író az egész világon. Olvastam más hozzászólásaidat, és nem is nagyon tudok mit tanácsolni, csak annyit, hogy kettőtöknek kellene ügyeiteket intézni, és ha nincs más mód válni, úgy, hogy ne okozzatok ezzel fájdalmat körülöttetek, főleg a kisgyerekek miatt. Magasabb szintű gondolatokat adva pedig meg kellene tanulni szánni a másikat, együtt érezni a másikkal, tolerálni, és empatizálni. Gyengének mondják a szánakozókat, szerintem viszont emberibbek ezzel mindenkinél. Csak az a gond, ehhez a toleráns viselkedéshez kompromisszum is társulna, ez pedig két ember akarása nélkül nem megy

Nos, úgy látom többszörösen bonyolult a helyzet, mert neked is, és neki is van kapcsolata, ráadásul neked gyerekeid is vannak. Nem éri véleményem szerint feladni egy biztos pontot, és két gyereket (!) egy fellángolás miatt. Mert szerintem ez csak egy láng, a szerelem pedig nem minden, mivel a te válladon már óriási felelősség nyugszik és gyermeteg felfogás lenne, ha mindezt, a családodat félre dobnád egyetlen ember miatt. Mi a boldogság? Nehezen lehet definiálni, akár mennyire tűnik könnyűnek, egy a biztos, nem egy tartós érzelem, hullámvölgyek kísérik. Feladnád mindenedet egy hullám hegyért, ami menthetetlenül úgyis a mélybe fog zuhanni? A szerelmes emberi lény gondolkozik úgy, hogy örökké fog tartani, és ez óriási félre értés. Véleményem szerint a nő felmérte a helyzetet, és az eszét is használja, és túl rizikósnak találja. Én is annak tartom. Véleményem szerint felejtsd el őt. Főleg, mint apa gondolkozz helyesen.

Nos, nagyon egyszerű a logikám. Ha valaki szeret valakit, akkor nem számít a kor, főleg 8 hónap nem. Ezért, ha a korban keresed a problémát, mert ezt az indokot hozta fel, akkor tévedsz. Az rendben, hogy te szereted? De ő is szeret téged? Ha pedig nem akarod feladni, 8 hónap ide, vagy oda, udvarolni akkor is tudsz

Én nem is engedném. Úgy vélem a férfiakban van egyfajta dominancia, hogy a nőjét nehogy már más hím karjában lássa. Azért ez nem úgy megy, mint a filmekben, azokban nincsen semmi érzelmi szál, kötődés. Idegen, független emberek között nyilván izgalmas lehet egy ilyen orgia, de pároknál, hiába a bizalom, szerintem egészségtelen. Legalábbis az én nyugati beállítottságom ezt sugallja, nyilván a keleti kultúrában a több nejűségnél más a helyzet. De ez történelem és szociográfia.

Nagyon röviden: mond meg az igazat neki. Tudod az érzelmeket nem lehet befolyásolni. És ehhez van egy mondás- A szeretet nem lehet méricskélni. Vagy van... Vagy nincs...

Érdekes ez a felfogás a szexről. Nem ítélem el, de nem is élek vele. Véleményem szerint a szex és szeretkezés két külön fogalom. A szeretkezés két ember meghitt, intim magánéletébe tartozik bele, a szex pedig kifejezetten csak a testiségre épül, csak a testi igényekbe kimerülő eufóriába. Ki erre, ki arra vágyik, nem vagyunk egyformák. De ami a fontos, ha már egy kapcsolatról van szó legyenek közös vágyaink.

Gondoltam egyértelmű, hogy a fehér a jó színe.

Véleményem szerint jó és rossz fiúk is kellenek az egyensúly fenntartása érdekében. Ugyebár ha nem volnának rosszak nem lenne viszonyítási alap és akkor a jó fogalmát sem ismernénk. Én a magam részéről a fehérekhez tartozom.

Szerintem se áltasd magad. A leírtak alapján ez a fiú sem tudja, hogy mit is akar. Magamat ismerve én is tudok nemtelen lenni, vagyis vannak fiú és lány barátaim is, őt nem ismerem, hogy elmondjam ezt róla. Régi mondás, hogy fiú és lány között nincs barátság, mondjuk én személy szerint ezt cáfolom, de az esetek nagy többségében ez igaz, különösen a férfiak részéről. Ne keresd magad ábrándokba, álmokba, mert azon kapod majd magad, hogy elszaladt melletted a valóság és a környezetedben rejlő igazi lehetőséged. Ha azt mondogatja neked, hogy milyen gyönyörű vagy, akkor én is igazat adok neki, vagyis van mit a tejbe aprítanod.

Nos kedves Little L, valóban eléggé reménytelennek tűnik a dolog, mivel külföldi az illető, és ugyebár nem csak a nagy távolságok miatt nem építkezhetsz, hanem amiatt sem, mert elméletileg csak egy partizán vagy egy kapcsolatban. Vagy inkább csak egy reménykedő, szerelmes áldozat. Véleményem szerint a fiú csak játszik veled. Ez tűnne a legegyszerűbbnek... Vagy pedig ő is reménytelenül szerelmes lett beléd, csak tudja, két széken ül, és könnyen leeshet róluk és megütheti magát, hisz ha a józan eszére hallgat egy biztos kapcsolatot biztos alappillérekkel miért dobjon maga mögé egy olyan lány miatt, aki nem is egy országban lakik vele. Sajnos ezek a rideg tények szerintem.

Újabb pesszimista hozzáállás... Sose mond, hogy soha, illetve ne utalj rá. Tudom, hogy mit érzel. Sajnállak téged. Nagyon szerelmes vagy. Én is az voltam, tudom miről van szó. Benne voltam én is a dologban, a nyeregben, de a ló levetett magáról, és veszítettem. De nem lehetek örök vesztes, erre rájöttem, illetve, hogy az érzelmek viharában más embert nem láttam, csak a szeretett személyt, de meg kellett világosodnom, és egyszer te is meg fogsz, ha nem hagyod el magad, felismered, hogy a tornádó mögött egy egész világ van. A világ óriási, óriásibb, mint ahogyan azt el tudnád képzelni. Én is csak őt láttam, csak őrá gondoltam, és szembesültem vele, volt élet barátnő előtt, és van élet a barátnő után is. Nem csak ő létezik, létezel te, és más emberek is, érdekes emberek, értékesek. Foglald el magad valahogy. Foglalkozz a hobbiddal. Én is ezt tettem, és sok mindent felfedeztem. Néha még szomorú vagyok, de én úgy érzem, szép a szerelem, de a nagy vonzalom igazából beszűkíti a látóteret. Tudom, hogy nehéz lesz, nekem is az volt, tovább lépni. De túléltem. Igazából szinte mindent túl lehet élni, csak erő és akarat kell hozzá. Ez a szellem párbaja. Elfoglaltam magam, és rájöttem, mennyi minden érdekel, hogy nem csak egy látásmód létezik, nem egy szög, hanem ha akarod akár 180-as fokban is láthatod a világot, csak akarnod kell, hogy felismerd mennyi minden történik a rendszerben. Rengeteg dolog. Beleszédül az ember jóformán, annyi ingert kellene felfognunk, és ez még mindig nem a teljesség, mert a szerelem mellett ott a barátág, a szeretet, a család...

Sajnálom Panki, hogy nem jött össze. Szerintem sejti, vagy már rá is jött a dologra, és el akarta kerülni a témát, ha nem akart veled személyesen beszélni. Zavarban lehet. Várd ki a végét véleményem szerint, hadd rakódjon le benne a gondolat, ha megfogalmazódott benne, innentől kezdve vagy ő lép, vagy nem lép... Mindenesetre az élet hosszú és kiismerhetetlen, téged is megtalálhat eme idő alatt egy másik lány, de lehet, hogy egyszer csak pont vele fog mégis összehozni a csalafinta sors.

Írt? Ez az sejteti, hogy nem álltál ki személyesen. Ha nem titok, leírnád mivel állsz szemben pontosan? Mert nem elég az írott forma, a kommunikációhoz elengedhetetlen dolgok a nem nyelvi jelek is: hangsúly, testtartás, maga a kisugárzás sejteti az esetleges hazugságot. Kár, hogy nem mondtad ki az érzéseidet, pedig ez erős mérvadó lett volna, mert talán elgondolkozott volna a lány, hogy szereti valaki, és talán te is megkönnyebbültél volna, most viszont még rajtad van ez a teher. De ha tényleg szereti... akkor nincs mit tenni, nem szabad beleavatkozni ilyen kapcsolatba.

Nem vagyok nő, de ezt a gondolat, hogy cipőhöz hasonlítod őket, még számomra is sértő. Az emberek nem tárgyak. Keresi az ember a megfelelőt, nem "magára húzza"...

De a folytonos pesszimizmusság nem egészséges. Egy kapcsolat rovására is válhat, ha össze fog jönni a dolog. Az élet tele van hullámvölgyekkel, jó és rossz váltogatja egymást, egyik nincs meg a másik nélkül, ahogyan az optimizmus mögött is ott van a pesszimizmus. De úgy vélem pesszimizmusból nem tud haladni az ember előre, csak optimizmussal lehet elérni valamit (mivel a mai világban már aligha van szánalom), megszerezni egy kapcsolatot, és csak optimizmussal lehet feltartani valamit, mondjuk egy kapcsolatot. Nem kioktatásnak szántam ezt, tudom, hogy az ember, akármennyire is szeretne, nem tud kibújni a bőréből. Csak gondolkozz el ezen. Mert a gondolatok által tudjuk magunkat formálni, és ez tesz minket különlegessé Hogyha nem is tudunk magunkból kivedleni, de lazítsuk meg a gombokat a ruhánkon, és ha a nyakkendő szorít, vegyük le...

Tudom, hogy a világ, amiben élünk mindannyian, nem a legszebb, de az élet apró, nagyobb örömei visznek tovább, az optimizmus pedig az emberi kapcsolatok számára is erősebb szimpátiát hoz. Ha mosolyogsz visszamosolyognak rád. Ha a lányra fogsz te is mosolyogni, nem leszel bizonytalan, határozatlan, és pesszimista, akkor az ő ajkai is meg fognak emelkedni. A mosoly fontos az udvarlás szempontjából.

Szerintem legfőbb az optimizmus. Az a lényeg, hogy ez ne csapjon át nagy pesszimizmusba, ha nem sikerül.

Nos, Panki, véleményem szerint az, hogy a barátjához megy, mégis kedvetlenül, lehet egyfajta kényszeredett megszokás is. Elhiszem, hogy izgatott vagy, és kissé ideges, mert azért sokat remélsz, és van is mire. Azt hiszem méltó lennél a párkapcsolathoz, mert helyesen gondolkozol. Csak arra kérlek téged, ha mégsem sikerülne a dolog, akkor ne veszítsd el a fejedet, ne ess kétségbe, és próbálj majd reálisan gondolkodni, nehogy meggondolatlanul cselekedj, mint hős szerelmes, aki egy méternél nem lát távolabb:) Higgadtan, nyugodtan, ha most nem fog összejönni mégse, ne add fel. Sosincs vége, mindig van egy másik út. Úgyhogy akármi lesz, pozitív, vagy negatív dolog, várni fogom holnap a hozzászólásodat:)

Veled szimpatizálok Panki 51, látom, te megértettél, és helyesen is gondolkodsz. Ezen a ponton tovább mentünk, a te eseted nem csupán arról szól, hogy egy olyan lányt akarsz elhódítani, akinek van valakije, de meg tudnád valósítani a tökéletes ideállt a kapcsolatok mély elgondolásáról: a kapcsolat nem csupán szerelem, csók, szex, testiség, de egy mély lelki barátság is. Szép és jó, ha az ember öleli a párját, de örökké nem tudja ezt tenni, ellenben ha jól kijössz vele és van közös témátok, érintőtök, ez a hosszútávúság titka.

Nos, kedves Panki51, szerintem nem bűn megadni egy nőnek azt, amire vágyik: egy biztos, szerető pontot. A lélek ugyebár egy összetett jelenség, és felmerülhet a kérdés, hogy mégis miért van még ezzel az állítólagos vadállattal, aki csak a szex miatt tartja. Ha tényleg vadállat, akkor jogosnak tűnhet a dolog, hogy valószínűleg fél tőle, és nem mer lépni. Másrészről az emberben van egy másik félelem is, ez pedig az ismeretlentől való ősi félelem. Bár nagy a kíváncsiság az emberben, mégis ott lappang benne a tartózkodás is, mert ez a fiú mégiscsak ad egy biztos pontot, ha mást nem, a megszokást, a totális ismertséget, és tartózkodhat a lány egy ismeretlen kapcsolattól. Ezért véleményem szerint ne siettesd, fokozatosan simulj hozzá, hogy érezze az új talajt maga alatt, és ismerje fel, mennyivel selymesebb nálad a fű, és nem csak az unott kopárság vár rá. A leírtak alapján ez a lány nem hiszem, hogy a szexet keresi, ellenkezőleg, egy normális, lelki kapcsolatot, ugyanis egy ponton túl a testiség már kevés, és egyáltalán nem kielégítő. Kell a beszélgetés, megértés, nyitottság. Ha ezt meg tudod neki adni, akkor minden ütős lap a kezedben van. Én személy szerint nem az abszolút szerelmet részesítem előnyben, mert az egyszer el fog múlni, de ha a lánghoz tisztelet, emberség és lélek is társul, egy másik emberi lény, akiben társra lelhet testileg és szellemileg is, akkor megéri a kockázat. Elvégre egy kapcsolat két lélek szövetsége.