bikas

Lepra nyomaira bukkantak egy csaknem kétezer éves sírban fekvő férfi holttestében Jeruzsálemben. Ez a legrégebbi ismert leprás eset, amelyet modern laborvizsgálatokkal kimutattak, és ez az első alkalom, hogy a modern időszámítás szerinti első évszázadból származó sírt molekuláris eszközökkel vizsgáltak meg. Carney Matheson, a kutatócsoport vezetője és a kanadai Lakehead Egyetem munkatársa szerint a férfi a leprán kívül tuberkulózisban is szenvedett. A kriptában fekvő többi holttesten is azonosították a tbc-t. A kutatók DNS-vizsgálatokat is végeznek, hogy fényt derítsenek az elhunytak közti rokoni szálakra. Matheson kiemelte: a leletek sokban hozzájárulnak a tuberkulózis és a lepra ókori térbeli és időbeli elterjedésének megértéséhez. A molekuláris archeológia a jövőben is jelentősen hozzájárulhat az ókori betegségek vizsgálatához. A sírban egy halotti lepel maradványait is megtalálták a régészek. A több kamrából álló, kőbe vésett kripta a Hinnóm-völgy egyik temetőjében található. Ez a terület már a Bibliában is - Máté evangéliumában - vérmezőként, csatatérként szerepel. MTI

A törökországi Kütahya városában egy ásatáson talált négyezer éves lencsemag kicsírázott, és a tudósok most nagy érdeklődéssel várják, milyen lesz a növény, és a mag, amit majd terem. Az archeológusok a földben egy tartályban találtak magvakat, amelyek nagy része meg volt pörkölődve. Néhányról azonban azt feltételezték, hogy talán nem sérült meg. Három maggal két évig harcoltak, amíg sikerült három hónappal ezelőtt egyet kicsíráztatni. A kutatók most azt szeretnék megvizsgálni, hogy a történelem előtti magból kelt növény genetikailag mennyiben különbözik a mai lencsében található génektől. Az ősnövényt összehasonlítják mai utódaival (azta)

Ritka halfaj – egy tokok családjába tartozó simatok – került egy halász hálójába a szeremlei Duna-szakaszon december első napjaiban. A simatok eredetileg tengeri hal, természetvédelmi értéke 10 ezer forint. Az Acipenser nudiventris 22 kilós, 140 centiméteres példányát a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Gemenci Tájegységhez tartozó szeremlei Duna-szakaszon, 18 méteres mélységben fogta ki Gagyi Tibor dunai halász. Az akkor még számára ismeretlen halat, amelyről feltételezte, hogy védett, kíméletesen kiszabadította, majd élve eljuttatta Mohácsra, ahol Deme Tamás természetvédelmi őr dokumentálást követően az egyik helyi bárkában helyezte el. A faj azonosítását neves halkutatók – köztük Sallai Zoltán – és a Halászati Kutatóintézet (HAKI) szakemberei végezték el. A specialisták egyértelműen simatoknak határozták meg, megjegyezve, hogy ez a faj a legveszélyeztetettebb a tokok közül. Az ivari bélyegek alapján tejesnek minősítették. A halat szállítótartályban további vizsgálatokra a HAKI szarvasi telepére vitték - közölte az MTI-vel a nemzeti park igazgatósága. A simatok hengeres testű, nyúlánk hal. Eredetileg tengeri hal, de szaporodáskor az édesvizű folyókba vándorol. Áramláskedvelő faj, főként a nagyobb, tiszta vizű folyók márnazónájában fordul elő. Táplálékát a mederfenéken található apró rákok, rovarlárvák, csigák alkotják, de a nagyobb példányok kisebb halakat is elfogyasztanak. A Duna vízrendszerében élőkről kiderült, hogy a vándorlással felhagyva egész életüket édesvízben töltik. (168ora)

Több mint húsz év után is meglepetésekkel szolgál a világ legsúlyosabb nukleáris katasztrófája, írja a Wired. Hiába tervezi a csernobili zóna betelepítését az ukrán kormány, a környezeti hatásokat vizsgáló tudósok egyöntetűen azt állítják: jóval többet kell várni erre, mint gondoltuk. A radioaktív cézium ugyanis mégsem tűnik el olyan gyorsan a természetből, mint ahogyan azt korábban gondoltuk. A radioaktív cézium-137 izotóp felezési ideje - az az időtartam, ami alatt atomjainak fele lebomlik - 30 év, a csernobili talajban azonban mégsem csökkent olyan mértékben a cézium mennyisége, mint ahogyan azt a kutatók remélték, mindezt pedig még megmagyarázni sem tudják - derült ki az American Geophysical Union találkozóján. "Általában elmondhatjuk azt, hogy minden harmincadik eltelt év után fele olyan rossz a helyzet, de ez itt nem teljesül", állítja a csernobili talajvizsgálatokat végző egyik tudós, Tim Jannick, véleménye szerint sokkal több időnek kell eltelnie, amíg újra be lehet népesíteni a területet. A kutatócsoport jelenlegi becslései szerint legalább 180 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra biztonságos életet lehessen élni a környéken, de a bomlási folyamat akár 320 évig is könnyen elhúzódhat. Az 1986-os katasztrófa után a környék számos pontján vettek talajmintákat, hogy megnézzék: miként viselkednek a talajban a stroncium, cézium és plutónium radioaktív izotópjai, valamint hogyan változik ezek eloszlása. A vizsgálatokat több mint 20 éve végzik, mégis meglepetésként érte a kutatókat a tény - írja a Wired - a radioaktív izotópok élettani felezési idejét ugyanis rövidebbnek gondolták, mint a fizikai felezési időt. Míg a stronciumnál ez így is volt, a cézium esetében szinte alig tapasztaltak fizikai változást. A tudósok úgy vélik, ennek akár valamilyen környezeti magyarázata is lehet, például a szél is eljuttathatja a céziumizotópokat a Csernobiltól távolabb eső területekre, de az is előfordulhat, hogy a lebomlásra nem képes izotópok a talaj mélyebb rétegeiből szivárognak fel. (hvg)

Európa legrégebbi, őshüllőtől származó tollára bukkantak a stuttgarti Természettudományi Múzeum kutatói a Sváb-Alb hegységben. Günther Schweigert, az intézmény paleontológusa elmondta: egyelőre vizsgálják, hogy a nyolc milliméter hosszú, megközelítőleg százötvenmillió éves lelet az Archaeopteryx nevű, eddig ismert legkorábbi ősmadártól, vagy pedig egy mindeddig teljesen ismeretlen dinoszaurusztól származik. A régész még májusban fedezte fel a tollat, amikor vésőjével felnyitott egy nehezen hasadó követ. Elmondása szerint a lelet az egyetlen bizonyíték arra, hogy már százötven millió évvel ezelőtt is előfordultak tollal borított állatok a mai Európa területén. Schweigert elmondta: a toll nem csak a madarak tipikus ismertetőjegye, hanem a dinoszauruszoké is, hiszen "a madarak a dinoszauruszok egyetlen csoportja, amely a mai napig is él a Földön". Közeli rokonaik a szintén az ősidők óta létező krokodilok. A lelet a németországi Baden-Württemberg tartományban lévő Nusplinger melletti litográfiai mészkőpalákból származik, ahol Schweigert és a stuttgarti Természettudományi Múzeum 1993 óta végez kutatásokat. A területen százötvenmillió évvel ezelőtt egy másfél kilométer átmérőjű, száz méter mély lagúna feküdt, amelyet páfránycserjékkel és tűlevelűekkel tarkított szigetek vettek körbe. A lagúna állóvizében lemerülő tetemeket és növényeket idővel egymásra rakódó mészkőrétegek fedték el, így megőrizték az utókornak. A XIX. században felfedezett lelőhely igazi kincsesbánya a régészek számára: több mint háromszázötven különböző, a Jura-korból származó állat- és növényfajt fedeztek fel itt a kutatók. Schweigert meggyőződése szerint az apró tollhoz tartozó őslény repülni is tudott, máskülönben nem lett volna képes megközelíteni a szigeteket. Feltételezése szerint a tyúkméretű madár hegyes fogacskákkal rendelkezett és elsősorban rovarokkal táplálkozott. Eddig a világ legrégebbi leletének egy Archaeopteryxtől származó tollat tartottak, amelyet 1861-ben fedeztek fel a bajorországi Solnhofenben. A nusplingeri mészkőtáblák azonban ötszázezer évvel korábban keletkeztek, mint a solnhofeniek, így mindenképpen Európa legrégebbi leletének számít az itt talált apró toll. Ugyanakkor a két toll összehasonlítása sem vezet sokra, hiszen míg a solnhofeni esetében evezőtollról, a nusplingeni esetében fedőtollról van szó. Schweigert szerint az is előfordulhat, hogy egyenesen a világ legrégebbi leletére bukkant. A dinoszauruszokra utaló legrégebbi leletnek ugyanis hivatalosan a novemberben Kínában megtalált, 158 millió évesre becsült tollas őshüllő maradványait tartják - a kutató szerint azonban a kormeghatározás ilyen hatalmas távlatokban meglehetősen pontatlan is lehet. (STOP)

Amerikai kutatók egyre több bizonyítékot halmoznak fel amellett, hogy az ember azért sikeres mint faj a Földön, mert önzésén túllépve képes az együttérzésre, gondoskodásra, nagylelkű segítségre. A kedvesség sokkal fontosabb, mint eddig hitték Darwin nemcsak a létért való küzdelem (struggle for life), a legrátermettebb egyed életben maradása (survival of the fittest) és a természetes kiválasztódás (natural selection) elveit fogalmazta meg, hanem úgy vélte, hogy az ember egyik legerősebb ösztöne az együttérzés. Munkálkodása után százharminc évvel most kezdik igazolni meglátása igazát amerikai kutatók a Berkeley-ben lévő Kaliforniai Egyetemen. A szakemberek egyre több bizonyítékot halmoznak fel amellett, amit ők a "legkedvesebb egyed életben maradásának" (survival of the kindest) neveznek. A kutatók szerint az ember minél együttérzőbb, segítőkészebb és nagylelkűbb, annál nagyobb tiszteletre és befolyásra tehet szert embertársai között. Ezzel szemben aki csak a saját érdekeit nézi, azt lenézik, elkerülik, sőt meggyűlölik. Ezért alakulhatott ki az együttérzés és önzetlenség tulajdonsága, és ez az egyik kulcstényezője az emberi faj sikerének a Földön az új elmélet szerint. Az emberekre jellemző a nagyfokú együttműködés is, és ez csak önzetlen egyedek között képzelhető el, önző egyedek erre nem képesek. Ez is az új elmélet mellett szóló érv. Az együttérzésre és önzetlenségre azért is volt és van szükség, mert az ember kicsinyei egészen kivételes módon rendkívül hosszú ideig tartó gondoskodásra szorulnak. A kutatók szerint a kedvesség genetikailag kódolt tulajdonság, és jelenleg azt vizsgálják, hogy a kedvességnek egészen pontosan mi lehet a genetikai háttere. (STOP/Science Daily)

Egy Krisztus utáni második században virágzó, római kori városra bukkantak olasz tengeri régészek egy líbiai partszakaszon, a Földközi-tenger mentén. Már régebben is sejtették a tudósok Líbiában, hogy annak a homokos dűnesornak a közelében, ahol korábban római kori falmaradványok kerültek elő, egy hasonló korú városnak kell lennie. A Földközi-tenger délkeleti partvidékét most olasz (szicíliai és nápolyi) búvárok és régészek vizsgálták át, és találtak is egy víz alá merült települést a mai Derna és Bomba közötti partszakaszon, az egykori Kyrenaika (Cyrenaica) területén. Tobruktól nem messze találtak rá az elsüllyedt városra A második világháborús csatákból jól ismert Tobruktól nem messze lévő elsüllyedt város a római korban virágzott. Most körülbelül egy hektárnyi, víz alatti részét tárták fel az archeológusok az ANSA olasz hírügynökség jelentése szerint. Falakra, utakra és egy kikötő maradványaira bukkantak rá az olasz szakértők a Bombai-öbölben, Ras Etteen közelében. A Kr. u. 2. században, a római birodalom fennállása idején már biztosan fennálló város 1-3 méterrel a víz felszíne alatt van jelenleg. A város elsüllyedését szakértők geológiai okokkal magyarázzák. Kyrenaika a mai Líbiában (hvg)

4533

Prison Break Forever.

Roger Hooper neves angol fotós a vadvilágot örökíti meg, és némelykor még az életét is kockáztatja egy-egy lélegzetelállító kép érdekében. Az egyik legfrissebb fotóján egy tigris rohan felé, miközben elkattintja gépét. Támad a tigris Kivételes merészség kell ahhoz, hogy valaki egy feléje rohanó tigrist lefényképezzen, de úgy látszik, hogy Roger Hoopernek kötélből vannak az idegei, mert képes volt erre a bravúrra. A támadó tigrist egy kanadai vadasparkban sikerült lencsevégre kapnia. Az utóbbi négy évben Zambiában, Indiában, Kenyában és az Északi-sarkon fotózta a vadvilágot. Legújabb kiállítása, amellyel a veszélyeztetett fajokra kívánja felhívni a figyelmet, a Hoopers Galleryben, Londonban nyílik meg december 4-én, és január 22-ig lesz nyitva. Forrás: STOP/Daily Mail --- Szerintem ez egy kamu, de döntse el mindenki maga.

hankock óvszerrel nem az igazi szerintem.

A hajszál vastagságának is csak az ötödét teszi ki az a hóember, amelyet brit tudósok készítettek a nanotechnológia eszközeivel. A világ legkisebb hóembere 0,01 milliméter széles és két apró óngyöngyöcskéből áll, amelyeket platinával hegesztettek egymáshoz. A hóember mosolyát koncentrált ionnyalábbal kanyarították az arcára. De persze szemet és orrot is formáltak neki a nyugat-londoni Országos Fizikai Laboratóriumban (NPL), Nagy-Britannia egyik vezető tudományos intézetében és kutatóközpontjában. © Dr Cox / National Physical Laboratory A remekbe szabott apróságot David Cox, a laboratórium quantumészlelő csoportjának egyik tagja készítette - számolt be róla a telegraph.co.uk. (hvg)

torrentseed.org Free Reg. Külföldi Tracker. http://musictorrent.eu/ Free Reg. Magyar Tracker. http://the1st.be Az oldalon január 4-ig free reg és free leech van! Regisztrált felhasználók 41,883 Ebből tag 17,778 Torrent fileok 12,053 Csatlakozások 105,941 Seederek 90,234 Leecherek 15,707 Feltöltési sebesség 526.69 MB/s Letöltési sebesség 517.33 MB/s Seeder/Leecher arány 5.74 Aktív peer-ek aránya 5.81 Feltöltött adatforgalom 12.24 PB Letöltött adatforgalom 5.61 PB

Egy amerikai botanikus megtalálta a földkerekség alighanem legparányibb orchideáját Ecuadorban: a gyönyörű virág mindössze két milliméteres. Miniorchidea Véletlenül bukkant rá az Andok keleti részén a miniatűr orchideára Lou Jost amerikai botanikus egy sokkal nagyobb növény gyökerei közt. A krémszínű növényke csupán 2 milliméteres, és a szirmai olyan hártyavékonyak, hogy áttetszőek. Lou Jost ezzel megtalálta a hatvanadik új orchideát az utóbbi tíz évben, bár ilyen picire még nem bukkant. A kutató azt mondja, sokan azt hiszik, hogy már mindent felfedeztek, de mindig van újabb meg újabb csoda a természetben. Ecuadorban egyébként az utóbbi száz évben több mint ezer orchideafajtát fedeztek fel, ahogyan az új utak kiépítésével egyre több távoli vidék vált elérhetővé. Forrás: STOP/Daily Mail

Angol kutatók megtalálták az a hormonális "kapcsolót", amely lehetővé teszi, hogy a férfiak nemzőképességét tablettával blokkolják, így a férfiak is jelentősen kivehetnék részüket a születésszabályozásban. A jövőben már kettőn áll a vásár Sikerült feltárni, hogy az úgynevezett androgén hormonok a herékben hogyan szabályozzák a spermatermelést és a nemzőképességet. Ennek alapján lehetővé vált egy nemzésgátló tabletta kifejlesztése férfiak számára. Ám arra is van lehetőség, hogy az alacsony spermiumszámuk miatt terméketlen férfiak visszakaphassák nemzőképességüket. Az eddigi vizsgálatokat és kísérleteket egereken végezték, de a szakemberek szerint más emlősöknél, így az embereknél is ugyanezek a mechanizmusok mennek végbe. Forrás: STOP/Science Daily

Egy sok vitát kiváltó marsi meteorit ismét a tudományos világ érdeklődésének középpontjába kerülhet. Új módszerrel vizsgálták ugyanis a kőzetet, amely 13 ezer éve csapódhatott be az Antarktisz jegébe. Újrakezdődhet tehát a vita arról, hogy a meteorit a marsi élet nyomait hordozza-e magán - írja a Discovery News. Az Allan Hills nevű antarktiszi helyszínen begyűjtött, ALH84001 kódnevű meteoritot a Johnson Űrközpontban őrzik, a texasi Houstonban. A tudósok szerint 4,5 vagy 4 milliárd éves lehet, és feltételezik, hogy a Marsról származik. A rajta lévő mikrobák nyomait most megpróbálják újraértékelni a tudósok. Egy korábbi, 1996-os tanulmány szerint a kőzeten lévő vasszulfid és vasoxid szemcsék biológiai eredetűek is lehetnek - nanométeres kiterjedésű szemcsékről van egyébként szó. (A vasoxid egyébként a Földön is elég sok helyen megtalálható: a rozsdapéldául a vas oxidációjakor keletkezik.) Egyesek szerint az apró, féregszerű alakzatok pedig - amelyek szintén a sziklán láthatók - a marsi mikrobák megkövesedett maradványai. Az élet lehetősége a Marson még az akkori amerikai elnököt is megszólalásra késztette, de 1996-ban Bill Clinton sem tudta egyértelműen megmondani, hogy honnan származnak a vasszemcsék. Honnan kerültek rá a szerves anyagok? A kutatási eredményeket azóta is nagyon sokan vitatták, és hamarosan visszakoztak is a NASA azon tudósai, akik a marsi élet nyomainak vélték ezeket a képződményeket. Főleg azon folyt korábban a vita, hogy az élet nyomai valóban a Marsról származnak, vagy az Antarktisz jegéből kerülhettek szerves anyagok - például aminosavak - a kőzetre. Mások pedig azt állították, hogy a vasszemcsék nem is biológiai folyamatok eredményeként láthatók az ALH84001-en. Most azonban új dimenzióba helyezték a kutatásokat a Johnson Űrközpont munkatársai. Ismét bevonták a tevékenységbe David McKay asztrobiológust - aki már az 1996-os vizsgálatban is részt vett -, és újra elemezni kezdték az ALH84001-et. Egy új eljárást használnak jelenleg a kutatók, az úgynevezett "ionsugaras darálást" (ion beam milling). Azt máris megállapították, hogy egy bizonyos geológiai folyamatot biztosan ki lehet zárni, mint olyat, ami a vasszulfid és vasoxid nem szerves keletkezését okozhatta volna. A tudósok ugyanis kiderítették, hogy a meteoriton lévő, vasat tartalmazó szemcsék nem a kőzet belsejében található apró kabonátlemezek olvadásakor keletkeztek. Ez a baktérium maradványa? Mágneses lények hozták volna létre a maradványokat? Magnetotaktikus baktériumok? A nanokristályok keletkezését ugyan még nem tudják a kutatók, de az egyik lehetséges geológiai folyamat kizárása a marsi élet felfedezésében reménykedőket újra fellelkesítette. Vannak olyan vélemények is, hogy a Földön lévő mágneses baktériumokhoz hasonló lények hozhatták létre a meteoriton lévő maradványokat. A földi magnetotaktikus baktériumok mintájára elképzelhetőnek tartják tudósok, hogy a Marson is lehetnének ilyen egyszerű lények, amelyek önmagukban gyakorlatilag egy mágneses "próbatestet" hordoznak, amelyek segítségével beállnak valamilyen mágneses mező észak-déli pólusának megfelelően. Dennis Bazylinski, a Nevadai Egyetem geo-mikrobiológusa szerint a meteoriton lévő nyomok hasonlóak a földi mintához. Szerinte az ALH84001 magnetitjeinek (mágneses kőzeteinek) 25 százaléka tipikusan földi struktúrákra, magnetotaktikus baktériumokra hasonlít. Egy szkeptikus Ez azonban nem győzte meg Michael Fullert, aki a mágnesességet kutatja a Hawaii Egyetemen. Szerinte 20 nanométer alatti vasrészecskék esetében nem igazolható a mágnesesség - feltehetően a baktériumok számára érzékelhető mágnesességre gondolt, amikor a Discovery News-nak nyilatkozott. Vagyis a meteoriton talált nyomok túl kicsik ahhoz, hogy az életet bizonyítsák a Marson. (A Wikipedia magyar oldalai szerint a földi magnetotaktikus baktériumok valóban 50 nanométeres vasszemcsékből, magnetitkristályokból álló láncot hordoznak magukban. Viszont az ALH84001-en nemcsak 20, hanem 100 nanométeres maradványok is vannak.) Fuller szerint sokkal valószínűbb, hogy a marsi meteorit a Föld légkörébe érve olyan sokkhatásnak volt kitéve, ami a vasszemcsék keletkezéséhez vezetett. A Hold talajában is ezért vannak hasonló kis vasrészecskék - véli a Hawaii-n dolgozó tudós. (hvg)

A magány, akárcsak az influenza, ragályos - állapították meg amerikai kutatók. Csoportok között terjed, és a nőket könnyebben "megfertőzi", mint a férfiakat - közölték tanulmányukban a Chicagói, a San Diegó-i és a Harvard Egyetem tudósai. A kutatás szerint a magányos emberek környezetükre is ráragasztják érzelmeiket, aminek következtében megmaradt barátaikat is megfertőzik, akik szintén elmagányosodnak, végül pedig mindannyian elszigetelődnek a társadalomtól. "A periférián élő embereknek kevesebb a barátjuk, és magányuk miatt még élő kapcsolataikat is elvesztik" - magyarázta John Cacioppo, a téma tekintélyes amerikai szakértője, a Chicagói Egyetem pszichológusa. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a magányosság közrejátszhat szellemi és fizikai betegségek kialakulásában, ami megrövidíti az életkilátásokat. Ezért fontos, hogy az emberek felismerjék a magányosság jeleit, és segítsenek az érintetteknek, mielőtt még teljesen kirekesztődnének a közösségből. A Journal of Personality and Social Psychology decemberi számában publikált tanulmányhoz egy eredetileg szívbetegségekkel kapcsolatos kutatás adatait vették alapul a tudósok. A Framingham Szívtanulmány 1948 óta vizsgálta több mint ötezer embernél a szív- és érrendszeri rendellenességek kialakulásának kockázatát. A tanulmány mintavételét azonban időközben kiszélesítették, és a második generációs kutatás további 5124 személy bevonásával már a magányosság vizsgálatára koncentrált. Kiderült, hogy a magányossá vált emberek kevésbé bíznak másokban, és mivel így nehezebben kötnek új barátságokat, a kör bezárul számukra ? írta az MTI. "A jelek szerint a közösségekben létezik egyfajta természetes hajlam arra, hogy kivessék magukból a magányos embereket. Ilyesmit korábban a majmok viselkedésének megfigyelése közben is tapasztaltak a tudósok" - mondta Cacioppo, aki a kérdés megoldásában a megelőzés szerepét hangsúlyozta. (168ora)

Nanométeres mérettartományba eső, irányított mágneses korongokkal sikerült rákos sejteket elpusztítani - közölték amerikai kutatók a Nature Materials című szaklap vasárnap megjelent számában. A 60 nanométer (a nanométer a méter egymilliárdod része) vastagságú nanokorongok a laboratóriumi kísérletekben átszakították a ráksejtek membránját, ezáltal önmegsemmisítésre késztették azokat. Az aprócska korongok vas-nikkel ötvözetből készülnek, így mágneses mező segítségével mozgathatók, a rákos sejtek így "távirányítással" roncsolhatók szét. Elena Rozhlova, az egyesült államokbeli Argonne Nemzeti Laboratórium munkatársa elmondta, hogy mindössze tíz percig tartották a korongokat alacsony mágneses mezőben, ami elegendő volt ahhoz, hogy a ráksejtek 90 százalékát elpusztítsák segítségükkel az ezt követő tesztben. A tanulmányt kommentálva Jon Dobson, a brit Keele-i Egyetem szakértője kifejtette, hogy a nanokorongokat antitestekkel terelhetik a tumorsejtek irányába. "Elegáns és gyors technika a tumor megsemmisítésére a teljes testre irányuló kezelések, például a kemoterápia mellékhatásai nélkül" - értékelte Dobson. (inforadio)

Vlagyimir Putyin orosz kormányfő tigrise nem csak él és egészséges, hanem kistigriseket hozott a világra - jelentette be Vlagyimir Peszkov, Putyin szóvivője, miután a sajtóban olyan hírek láttak napvilágot, hogy az állat eltűnt a tudósok radarjairól. Putyin tavaly tette fel egy előzőleg általa altató lövedékkel elkábított tigris nyakára az örvet, amely a GLONASZSZ, az orosz műholdas helyzetmeghatározó rendszer segítségével lehetővé teszi a tudósoknak, hogy figyelemmel kísérjék kóborlásait. Putyin fellépésével indult be a "Tigris hadművelet", az usszuri tigrisek tanulmányozását és megmentését szolgáló, nagyarányú orosz program. Az utóbbi időben azonban elterjedt, és nagy figyelmet keltett, hogy a Szergának elnevezett tigris elpusztult. A szóvivő beszámolt róla, hogy mindössze Szerga GLONASZSZ-nyakörvének akkumulátora merült le, ezért tűnt el a radarokról, de amikor október 20-án befogták, kiderült, hogy kölykei lerágták a kis szerkezet antennáját. Október 26-án Szerga egy fia, a Bokszer nevű, másfél éves hím is kapott nyakörvet. Őt már ismerték a tudósok, ugyanis az automatikus infravörös kamerák felvételein többször látták Szergával. A rokonságot a genetikai vizsgálatok is igazolták, mi több, Bokszer papáját is megtalálták a Professzor néven számon tartott hím "személyében". Szergán és rokonságán kívül még egy tigris visel GLONASZSZ-nyakörvet: őt pici korában találták tavasszal. Anyja elpusztult, ezért őszig emberek nevelték, aztán nyakörvvel szabadon engedték. A Moszkovszkij Komszomolec pénteki cikke szerint ez volt az első eset, hogy rabságban nevelkedett tigrist visszaengedtek a szabad természetbe. Becslések szerint ma már csak mintegy 500 usszuri tigris él szabadon az Amur és az Usszuri folyó menti tajgában, és évente 10 százalékkal csökken számuk, Kínában pedig, ahol a hagyományos orvoslás használja a tigrisből készült termékeket, már csak alig néhány egyed él szabadon. A tigrisnek csak két ellensége van. Az egyik a medve, amely azonban csak kölykökre és legyengült felnőtt állatokra veszélyes. A másik az ember, aki irtja az erdőt, vadászik a tigrisek fő táplálékául szolgáló patásokra, és vadászik is a fenséges nagymacskákra, noha ez szigorúan tilos. A tudósok már feladták a reményt, hogy megmenthetik az usszuri tigrist a kipusztulástól, de 2008-ban a kormány az ilyen célra fordított eddigi legnagyobb összeget adta az Orosz Tudományos Akadémiának a "Tigris-hadműveletre", amelynek keretében öt év alatt több száz, a tigrisek mozgását videóra rögzítő, úgynevezett fotócsapda és műholdról követhető nyakörv segítségével tanulmányozzák a tigrisek életmódját és azt, hogy milyen hatással van rájuk az élettér változása. Putyinnak egyébként "van" még egy tigrise: születésnapjára kapta a kölyköt minden környezetvédelmi szabály megsértésével tavaly, így nem csoda, hogy az ajándékozó neve titokban maradt. A Putyin-család néhány hétig cirógatta-dédelgette a kis nagymacskát, aztán átadta egy állatkertnek. (MTI)

Gigantikus óceánkutató állomást tervezett egy francia mérnök, amely forradalmasíthatja a tengerekről kialakított tudományos képet. Óceáni forradalom? Az 51 méteres függőleges szerkezetű óceánkutató állomás eddig sosem látott lehetőséget adna a kutatóknak a tengerek megismerésére. Mély merülésének köszönhetően a tudósok folyamatosan a felszín alatt lehetnek, miközben az állomás arra halad, amerre csak szeretnék. A 64 éves Jacques Rougerie azt mondja, tavaly még csak ötven százalékos volt az esélye annak, hogy az óceánkutató megépülhet, ám most már 90 százalék, hogy megvalósulhat a merész álom. Nemrég Nicolas Sarkozy francia elnök is említést tett az óceánkutatóról, és egyre több vállalat áll a projekt mögé. Egy ilyen óceánjáró megépítéséhez 35 millió dollárra lenne szükség, és a pénz fele már megvan. A távolabbi terv, hogy fél tucat ilyen óceánkutató épüljön. Forrás: STOP/Daily Mail

A norvég NTNU tudományegyetem Kavli agykutatói központjában fontos agyi mechanizmusra derített fényt egy kutatócsoport. Megtalálták azt a mechanizmust, amivel az agy ki tudja szűrni a zavaró információkat, hogy csak a számára lényegi dolgokra fókuszálhasson, olvasható mindez a Nature szaklapban. Agyunk hasonlít egy rádióhoz, állítja Laura Colgin, a Nature-ben megjelent tanulmány szerzője. A rádióadók között zajt, nem pedig fontos vagy egyáltalán értelmezhető információt kapunk - ha belegondolunk, roppantul zavaró úgy figyelni valakire, ha közben zene szól a háttérben. Az idegsejtek is hasonlóan működnek, ráhangolódnak a megfelelő "csatornára", mondja Colgin, aki azt állítja: ahogy a rádióadók egymástól eltérő frekvenciákon adják a híreket és a zenéket, az agy is különféle frekvenciájú hullámokkal küldi az információkat egyes területei között. Colgin és kollégái patkányok agyhullámait vizsgálták az agy fő memóriaközpontjaként ismert hippokampusz bárom különböző részében és arra döbbentek rá, hogy az agyhullámok egy különleges csoportja, a gammahullámok szállítják az információkat az agy különböző részei között. Korábban ezekről a hullámokról gondolták úgy, hogy a tudatosság kialakításában vesznek részt, de korábban senki sem tudta megmondani, hogy frekvenciájuk miért különbözik annyira drasztikusan mind az idő, mind pedig a különböző agyi területek függvényében. Amikor azt mondjuk, hogy valakivel összhangban vagy egy hullámhosszon vagyunk, folytatja a kutató, az szó szerint is pontos kifejezés lehet, hiszen idegsejtjeink szó szerint egymás hullámhosszára hangolódnak. A további vizsgálatok még érdekesebb eredményeket szültek, olvasható a tanulmányban: az agyban rádiószerű szisztéma működik: az alacsonyabb frekvenciákat arra használja, hogy múltbeli emlékeinket szállítsa, a magasabbakat pedig a jelennel kapcsolatos információkat kezeli. A sejtek másodperceként akár többször is képesek hullámhosszot vátani és meg is tudják különböztetni így az adott információkat, hogy például milyen múltbeli eseményre gondolunk, eközben hol vagyunk és mit iszunk éppen. A különféle hullámhosszokat azonban nem tudják egyszerre hallgatni. Agyunk ugyanis megkülönbözteti az emlékeket és az aktuális, általunk éppen megélt tapasztalatokat. Ha az ezekről szóló üzenetek ugyanazon frekvencián lennének továbbítva, érzékelésünk és világfelfogásunk is teljesen megkavarodna. Előfordulhat, hogy a skizofréneknél éppen ez lehet a probléma, ők ugyanis nem tudják például megmondani, hogy az általuk hallott beszéd a mellettük levő embertől származik vagy egy filmből, amit korábban néztek meg. Colgin szerint ezt még jelenleg nem képesek megállapítani, de az biztos, hogy a skizofrén pácienseknél az eddigi vizsgálatok igen abnormális gammahullám-viselkedést mutattak ki. (hvg)

Őszi időjárásunkba szeretnénk további melegséget vinni, amikor bemutatjuk a különleges építményeiről híres turistaparadicsomot, Dubajt, ahol a mesterséges szigetekkel megnövelt homokos tengerparton ilyenkor is 20-30 Celsius-fokot mérnek. Az Egyesült Arab Emírségek második legnagyobb városában találhatók a modern kori építészet legmerészebb, rekordokat döntögető vívmányai. Ilyen például a világ első 7 csillagos, mesterséges szigetre épült szállodája, a Burdzs el-Arab, amely a legnagyobb magasságot elérő hotel is egyben (321 méter). 1999. december 1-jén nyitotta meg kapuit kizárólag a vastag pénztárcájú turisták számára, hiszen a legolcsóbb szobát is 1000 dollárért kínálják. Hat évvel később, 2005-ben készült el a Perzsa-öböl aljából kiemelt, nagy erejű szivattyúkkal a helyükre "fújt" homokból, valamint kőből épített pálma alakú sziget, a Palm Dzsumeira. A "pálma levelein" szállodák és luxusvillák sorakoznak, amelyeket hullámtörő gátak védenek. A terület kihasználtságát jellemzi, hogy a 2 kilométeres "pálmalevélen" egy házsor 71 épületből áll. A Dzsumeirát a Palm Dzsebel Ali, a The Worldnek elkeresztelt 300 mesterséges szigetből álló, Földet ábrázoló szigetcsoport, majd a még építés alatt álló Palm Deira követte. Az építés folyamatát bemutató képsorozatunk a Palm Dzsumeira és a The World növekedését mutatja be. Meg kell említenünk még a világ legmagasabb felhőkarcolójának (818 m) szánt Burdzs Dubajt, amely a tervek szerint 2010 januárjában nyitja meg kapuit. A műholdkép-sorozat 2002, 2003, 2004, 2005, 2006 és 2008-ban készült a NASA ASTER műszerével Hogy az egész építkezés előzményeiről is megtudjunk valamit, körülbelül 50 évet kell visszautaznunk az időben, amikor Dubaj folyójának kikotrásával komoly kereskedelmi szerephez jutott a város. Ezután 20 évvel, 1971-ben a régió emirátusainak összefogásával megalapították az Egyesült Arab Emírséget, s a kőolajból befolyó bevételt a turizmus fejlesztésére fordították. Később, amikor jelmondatuk - a széleskörű szolgáltatásra célzó - "Mindent egy helyen!" kezdett valóra válni, már nem az olaj, hanem a turisták tömkelege volt anyagi jólétük legfőbb forrása. (origo)

Rohamosan növekszik a globális mobiltelefonos adatforgalom - derül ki az Opera Software szerdai beszámolójából. A mobiltelefonos webböngészők piacát vezető norvég vállalat szerint a böngészőjükkel folytatott adatforgalom szeptemberhez képest 16 százalékkal emelkedett. A mobilinternet használata 2007-től, az Apple iPhone telefonjának megjelenése óta növekszik rendkívüli ütemben. "A dolgok akkor változtak meg, mikor Steve Jobs, az Apple vezérigazgatója bejelentette, hogy az internet most már a zsebben is elfér" - mondta Eric Harrel, az Opera pénzügyi munkatársa, hozzátéve, hogy az iPhone felhívta a szolgáltatók figyelmét az internetes keresőkben rejlő pénzügyi lehetőségekre. A szakember szerint a Google is ennek megfelelően járt el. A mobilszolgáltatók az internetes böngészésből és a közösségi portálok használatával kívánják bevételeiket növelni, miközben a hagyományos telefonálásból egyre kevesebb profitra számítanak. Rohamosan növekszik az igény úgynevezett proxy alapú mobilböngészőkre, amelyek a mobiltelefonok processzorait kímélve a szolgáltatók szerverein "butítják le" a weboldalakat - mondta a Novarra mobilböngészőt fejlesztő vállalat üzletfejlesztési alelnöke, Randy Cavaiani. A Nokia más vezető készülékgyártókkal együtt saját böngésző fejlesztésére összpontosít, jóllehet az iparág többsége szerint nem a Blackberryt gyártó RIM az utolsó, amely például a Torch böngészőfejlesztő felvásárlása mellett döntött. A 26,4 százalékos piaci részesedéssel vezető Opera sorsa a piac szereplőinek jövőbeli stratégiáján múlik. Az internetes adatforgalmat - az oldalak tömörítése révén - akár 90 százalékkal is csökkenteni képes böngésző 39,6 millió felhasználója a múlt hónapban mintegy 263 millió megabájt adatforgalmat generált. A StatCounter statisztikai oldal szerint az iPhone 22,1, a Nokia böngészője 19,7 százalékos piaci részesedésnek örvend. A mobilinternetes keresők piacát az Opera elsősorban a fejlődő-feltörekvő országokban - például Indiában, Indonéziában, Oroszországban vagy Ukrajnában - több mint 50 százalékos aránnyal vezeti. (mti)

A Wikipédia, az internetes szabad enciklopédia 49 ezer önkéntes szerkesztőt veszített 2009 első negyedében, tízszer többen hagyták ott az oldalt, mint az előző év azonos időszakában - derül ki egy egyetemi felmérésből. Az oldal multimédia tartalmakra szakosodott brit részlege, a Wikimedia UK szerint a szerkesztők elvesztése nem jelenti azt, hogy az oldal bajba került volna. "A Wikipédia egyáltalán nem haldoklik, az oldalon közölt információk szabadon terjeszthetők, tehát az eddig felkerült szócikkek örökké ott lesznek" - magyarázta Michael Peel a Wikimedia UK munkatársa hozzátéve, hogy üdvözlendő az együttműködés múzeumokkal, melyek valódi szakértőkkel gazdagíthatják a szerkesztői gárdát. A szerkesztőcsökkenésről készült felmérést Felipe Ortega, a madridi János Károly Király Egyetem (Universidad Rey Juan Carlos) kutatója közölte, aki szerint a létszámfogyatkozás problémákat okozhat az oldal működésében. "Ha ez a tendencia a következő egy-két évben is folytatódik, bizonytalanná válhat a projekt sorsa" - hangsúlyozta a kutató. A nyolc évvel ezelőtt alapított, bárki által szabadon szerkeszthető Wikipédia 260 nyelven mintegy 13 millió bejegyzést tartalmaz. Az internet egyik legnépszerűbb oldalaként havonta 65 millió látogatót vonz. (mti)

A második világháború sokszor legnehezebb, és legveszélyesebb berepüléseit végezték azok a pilóták, akiknek korábban Skóciában őrzött légifotói pár napja egy különleges adatbázisban váltak kutathatóvá az interneten. A képek között igazi különlegességek is vannak, így az adatbázisba az 1944 szeptemberében Peenemündéről, vagy a colditzi hadifogolytáborról készített képek is bekerültek. A fotókat egész mostanáig zárt ajtók mögött őrizték, ám azok egy hosszas és igencsak komoly erőfeszítést igénylő folyamat után végre mindenki számára elérhetővé váltak az interneten. A képeket 50 éven át a Keele Egyetemen, a Légi Felderítés Archívumában (Tara) tárolták, ám a kollekciót tavaly egyesítették a Légifotók Nemzeti Gyűjteményével. A Tara 10 millió képét folyamatosan digitalizálják, az ebből eddig elkészült 4000 darab mostantól az interneten is szabadon böngészhető az www.aerial.rcahms.gov.uk címen. Évtizedekkel a Google Earth és a műholdak kora előtt a pilóták fegyvertelen Spitfire-jükre rögzített gépükkel sokszor 10-15 méter magasságból fotózták le a célpontokat. A repülőket a legtöbb esetben rózsaszínre festették, hiszen ezt a színt a felhőtakaróban nem lehetett észrevenni, míg a nagy magasságú bevetések esetében sötétkékek lettek. A legtöbb esetben ez sem volt elég, és több száz gép soha nem tért haza. Akiknek viszont sikerült, azok a második világháborús szövetséges győzelemhez elengedhetetlen képeket vittek magukkal. Ezeket a fotókat aztán sztereoszkópokkal elemezték, és a kinyert információk alapján tervezték meg a hadműveleteket. A detektívmunkát a Brit Királyi Légierő medmenhami bázisán végezték: a csoportban földrajztudósok, régészek, de oxfordi akadémikusok is voltak. (mult-kor)