bikas

A gépkocsik fékezésekor a tüdőre veszélyes részecskék kerülnek a levegőbe. A legjobban a hirtelen erős fékezés károsítja a tüdő sejtjeit, de az átlagos, sőt akár csak egy gyenge fékezés is stresszt jelent a sejteknek - állítják svájci kutatók kísérleteik alapján. A Berni Egyetem és a lausanne-i Munkaegészségügyi Intézet kutatói egy működő gépkocsi tengelyéhez közel elhelyezett, laboratóriumi körülmények között tenyésztett tüdősejteken vizsgálták, miként reagálnak a fékezéskor a levegőbe kerülő fékporra. A por összetételét elemezve kiderült, hogy jelentős mennyiségben található benne vas, réz és szerves eredetű szén. Az ezeknek a szennyező elemeknek kitett sejteken az oxidatív stressz és a gyulladás jelei mutatkoztak, s a kísérletben az erős fékezés okozta a legnagyobb változást a sejtekben e téren. Érdekes módon a sejtek megváltozott állapot néha még akkor is jelentkezett, amikor a fék nem működött, ami feltehetőleg annak a következménye, hogy az egyéb helyeken, például a tengelyen és a fékrendszer más részein lerakódott fékpor még ekkor is távozott a gépkocsiból. "A teljes közúti közlekedésből származó légszennyezés 20 százalékát a fékbetét kopásakor keletkező por teszi ki, a fékpor egészségre gyakorolt hatása mégis kevéssé kutatott terület. Azt találtuk, hogy a fékkopással a porba kerülő fémszemcsék hatására az oxidatív stressz révén sérülhet a sejtek közötti kapcsolat" - magyarázzák a BioMed Central című folyóiratban a kutatók, akik azt remélik, hogy a további kutatások során fény derül arra, pontosan mely összetevők vesznek részt a sejteket stresszhatásnak kitevő egyes anyagcsere-útvonalakban. (origo)

Talán nincsen az embernek egyetlen féltettebb szerve sem, mint a szeme. Talán nincsen a világon egyetlen szánandóbb teremtés sem, mint a vak ember. Megvakulni, nem látni többé ... sok ember számára még a halálnál is szörnyűbb gondolat ez. Az orvostudomány egyik elérhetetlen eszménye: visszaadni a vaknak a szemevilágát. De vajon elérhetetlen-e csakugyan? A következőkben olyan óriási horderejű, új orvosi eljárásról számolunk be olvasóinknak, amely sok-sok ezer örök sötétségre ítélt boldogtalanról veszi le a vakság átkát és visszaadja nekik a színes, ragyogó világot. A vakságnak nagyon sokféle oka lehet. A látószervek legkülönbözőbb részein léphetnek fel a legkülönbözőbb betegségek és mindegyiknek a látóképesség elvesztése lehet a következménye. Megbetegedhet például az agyvelőnek az a szakasza, amelyben a látott tárgyak tudatossá válnak ilyenkor hiába ép az illetőnek a szemgolyója, hiába néz - nem lát semmit. Vagy megbetegedhet az az ideg, amely a szemgolyóból az agyvelőbe vezet. Ilyenkor ép a szemgolyó, ép az agy is, de hiába - a kettő között örök időre megszakadt az összeköttetés. Végül - és ezek a megvakulás leggyakoribb esetei - magának a szemgolyónak különböző részein ütheti fel a fejét a katasztrófálissá válható körfolyamat. A szemgolyónak a látás számára legfontosabb része az ú. n. szemfenék, vagyis a szemgolyó hátsó fala, illetve az a kibélelő ideghártya. Olyan idegek sűrű hálózata helyezkedik itt el, amely különleges felfogóképességgel bír a fénysugarak iránt. Mint a fényképezőgép homályos lemezén a lefényképezendő tárgyé, úgy jelentkezik az ideghártyán a szemügyre vett tárgynak a képe. A szem ideghártyájának betegségei tehát különösen veszélyeztetik a látóképességünket. Csakugyan a vakságnak egyik aránylag gyakori oka az, hogy az ideghártya, amely normális körülmények között kárpit módjára tapad a szemfenékhez, valamilyen oknál fogva leválik, leemelődik az utóbbiról. Folyadék gyűlhet meg például az ideghártya és a szem hátsó fala között, daganat keletkezhet ugyanott vagy valamilyen más tényező tolhatja le az ideghártyát az alapjáról. Elegendő néhány milliméternyi eltolódás - a látás egyszerűen megszűnik. Kívülről eleinte semmi gyanutkeltő jel sem látszik a szemen csupán akkor fedezi fel az orvos a katasztrófát, ha a szemtükör segítségével bevilágít és bepillant a szemgolyó belsejébe. Mind a mai napig kevés remény volt ennek az állapotnak a gyógyítására. A szemészek törekvése többnyire arra irányult, hogy a levált ideghártyát valamilyen úton-módon visszanyomják a helyére. Ez néha - de-csak néha - sikerrel is járt, csakhogy semmiképpen sem tudták biztosítani, hogy a helyére került ideghártya a szemfenéken tartósan meg is rögzüljön. Újból meg újból bekövetkezett az ideghártya leválása. Odavarrni vagy odaragasztani ezt a pókhálónál is finomabb hártyát természetesen sehogyan sem sikerült. De ma már sikerül, ami eddig lehetetlennek látszott. A sikert a villamos sebészetnek köszönhetjük. (huszadikszazad)

Bristoli tudósok kifejlesztették a Scratchbot nevű életmentő robot patkányt. A robot az igazi patkányt utánozva bajuszát használja tárgyak érzékelésére és a manőverezésre. Feltalálói szerint a robot át tud majd rohanni füsttel teli épületeken, és segít az emberek kiszabadításában, adja hírül a Times. Tudósok egy csapata megalkotta a Scratchbot (Spatial Cognition and Representation through Active TouCH) robotot, mely műanyag bajuszát előre-hátraseprő mozdulatokkal tájékozódik, szinte, mint egy valódi állat. A robotot a Bristol Robotics Lab és a Sheffield Egyetem tudósai alkották meg egy, a biológia által inspirált mesterséges intelligenciát kifejlesztő program keretében. Az éjszakai állatok gyakran inkább érintés, mint látás útján tájékozódnak, hogy felfedezzék a környezetüket. A patkányok különösen eredményesen használják a bajuszukat, hogy meghatározzák helyzetüket, tárgyak szerkezetét és méretét, és felépítsék magukban környeztük térképét. Az új technológia lehetővé teszi a robot földalatti használatát, alkalmazható beomlott bányákban, a tenger alatt, sőt segítheti a porszívókat, hogy érzékeljék mozgásukat egy szobában, és megkülönböztessék az eltérő felszíneket. Forrás: OrientPress Hírügynökség

Az ESO műszereivel részletesen tanulmányozták egy olyan kettőscsillag kitörését, melynek komponensei között zajló folyamatok jó eséllyel vezetnek a jövőben egy Ia típusú szupernóva-robbanáshoz. A modern asztrofizika számos nagy problémája közül az egyik az ún. Ia típusú szupernóvák robbanásának kérdése, az, hogy milyen típusú csillagrendszerekben és pontosan hogyan is következik be a kataklizma. A mai elképzelések szerint olyan kettős rendszerekben, melyek egyik komponense egy elfejlődött objektum, egy fehér törpe, a másik pedig egy normál csillag. A kettős tagjai azonban olyan közel keringenek egymáshoz, hogy a fehér törpe folyamatosan anyagot szív át a kísérőjétől. Ahogyan ez az átáramló anyag a fehér törpe felszínén rétegződik és egyre sűrűbbé válik, elér egy instabil állapotot, s ekkor egy része egy nóvakitörés során ledobódik. Az elméletek szerint ez a tulajdonképpen szabályozottan lezajló termonukleáris robbanás a komponensekre nézve nem végzetes, utána az anyagbegyűjtés tovább folytatódhat, s a folyamat megismétlődhet. Ahhoz, hogy a nagyobb kataklizma, a szupernóva-robbanás is bekövetkezzen, a fehér törpe tömegének mindenképpen el kell érnie egy értéket, az ún. Chandrasekhar-határt, ami körülbelül 1,4 naptömeg. Rendkívül fontos tehát azon kérdés megválaszolása, hogy a fehér törpe tömege a nóvakitörések során elszenvedett anyagvesztés ellenére meg tudja-e haladni a Chandrasekhar-határt, aminek következtében a törpe és kísérőjének sorsa aztán végleg megpecsételődik. A V445 Puppis 2000 novemberében bekövetkezett nóvakitörése közben ledobott anyag tágulása jól nyomon követhető az ESO VLT távcsőrendszerén üzemelő NACO adaptív optikás infravörös képalkotó rendszerrel 2005 márciusa és 2007 márciusa között készített felvételek alapján. Az észlelések elemzése alapján a V445 Puppis jó eséllyel válhat a jövőben Ia típusú szupernóvává. [ESO/P.A. Woudt] Patrick Woudt (University of Cape Town) és munkatársai a V445 Puppis katalógusjelű objektumot tanulmányozták egy két évet átfogó időszak alatt több alkalommal is az ESO VLT távcsőrendszerének 4. tagján (UT4) üzemelő NACO (Nasmyth Adaptive Optics System [NAOS] + Near-Infrared Imager and Spectrograph [CONICA]) adaptív optikás, a közeli infravörös tartományban működő képalkotó műszeregyüttessel. A légkör zavaró hatásait nagymértékben lecsökkentő adaptív optikai rendszernek köszönhetően a rögzített képeken részleteiben is tanulmányozható a csillagrendszerben 2000 novemberében bekövetkezett, a kettős megelőző intenzitásához képesti 250-szeres kifényesedést okozó nóvarobbanás során ledobott anyag bipoláris kiáramlásának időbeli folyamata. Az első, 2005 márciusi felvételen a jet-ek még nagyon vékonyak, de már mindkettő végén megfigyelhető egy-egy csomó, melyek óránként körülbelül 30 millió kilométeres sebességgel mozognak kifele. Az eddig észlelt nóvarobbanásoktól eltérően maga a burok is óriási, mintegy 24 millió km/h sebességgel tágul. A két csillagot egy vastag, valószínűleg a megelőző kitörés során keletkezett porkorong rejti előlünk. A V445 Puppis eddig az egyetlen nóva, melynek spektrumában egyáltalán nem azonosíthatók a hidrogén vonalai, s így az első, melynél a fehér törpe felszínén bekövetkező termonukleáris robbanást nem a hidrogén, hanem a hélium dominálta. Danny Steeghs (University of Warwick) szerint ezt az is alátámasztja, hogy a kísérőre is jellemző a hidrogénhiány, azaz a fehér törpe a másodkomponensről héliumban gazdag anyagot szívhat csak át. A kutatócsoport az ESO VLT/NACO páros mellett egyéb teleszkóp/műszer együttesekkel (ESO NTT/SOFI, Magellan/IMACS, SAAO/ISF+SIRIUS) is vizsgálta az objektumot, melynek eredményeként távolságát és fényességét is meg tudták határozni. Előbbi körülbelül 25 ezer fényév, utóbbi pedig több, mint a Napénak a tízezerszerese. Ezek alapján a "vámpír" fehér törpe tömege közel van a kritikus határhoz, s mivel továbbra is jelentős ütemben szívja a kísérőjétől az anyagot, Woudt szerint a jövőben jó eséllyel válhat Ia típusú szupernóvává. Azaz a V445 Puppis nagy valószínűséggel egy Ia típusú szupernóva progenitora (szülőcsillaga), ezért a megfigyeléséből származó eredmények nagyban segíthetik ezen szupernóvatípus jobb megértését. Az Ia típusú szupernóvák főként azért érdekesek, mert nagy szerepük van az Univerzum távolságskáláinak kalibrálásában (ún. standard gyertyák), így vizsgálatuk áttételesen az elképzelések szerint a Világegyetem gyorsuló tágulásáért felelős sötét energia jobb megismeréséhez is hozzájárulhat. Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiraban jelent meg. Forrás: ESO 43/09 - Science Release arXiv:0910.1069v1 [astro-ph.SR]

Mintegy 800 ezer tonna szén-dioxidot pumpálna egy olajtársaság egy dél-hollandiai kisváros alatti megüresedett földgázlelőhelyre. A holland kormány áldását adta a projektre, a helyiek azonban bírósághoz fordulnak. A holland környezetvédelmi és a gazdasági minisztérium szerdán jelentette be: hozzájárul ahhoz, hogy a 43 ezres Barendrecht alatt mintegy két kilométer mélyen elterülő egykori földgázlelőhelyre a Royal Dutch Shell nagy mennyiségű szén-dioxidot pumpáljon. Az eljárás lényege, hogy az üvegházhatású gáz így nem kerül a légkörbe, következésképpen nem járul hozzá a globális felmelegedéshez sem. A kormány becslései szerint 10 millió tonna szén-dioxid férne el a város alatti két üregben. A projekt első lépésében csak az egyik gázmezőt használnák, s szigorúan ellenőriznék a folyamatot. A másikat csak akkor vennék igénybe, ha minden rendben zajlik. A Rotterdamtól 18 kilométerre fekvő város lakói azonban hevesen tiltakoznak a terv ellen, a települési önkormányzat pedig azonnal jogi lépéseket helyezett kilátásba, hogy megakadályozza a "zöldberuházást". "A kormány teljesen vak a barendrechtiek aggályaira" - fogalmaz Simon Zuurbier városi elöljáró egy közleményben, amelyben azt veti a kabinet szemére, hogy "engedi, hogy a Shell túszként bánjon vele". Az úgynevezett szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (Carbon Capture and Storage, CCS) technológiáját most alkalmaznák először Hollandiában. Európában tucatnyi hasonló projekt fut, többnyire szénerőművek karbonkibocsátásának semlegesítésére. Környezetvédők szerint a technológia számos veszélyt rejt. Az esetlegesen kiszivárgó szén-dioxid például beszennyezheti a vízkészletet, ami pusztító hatással lenne a növényekre és a talajban élő állatokra, sőt a környéken élő emberekre is. Egy általánosabb kitekintésű bírálat arra mutat rá, hogy a CCS-technológia bevezetése csak elodázza a fosszilis energiahordozóktól való függőség leépítését, a megújuló energiaforrások térnyerését. A környezetvédelmi és gazdaságossági aggályok ellenére úgy tűnik, hogy a döntéshozók felkarolták a CCS-t, és már a decemberi koppenhágai klímacsúcson kötendő megállapodás egyik pillérének tekintik. (168ora)

Az első hónapban 2,3 millió alkalommal érte hekkertámadás a kínai védelmi minisztérium ez év augusztus közepén indított honlapját - közölte a portál igazgatója a people.com kínai internetes lappal szerdán. Csi Kuj-lin (Ji Guilin) beszámolt arról, hogy az első három hónapban 1 milliárd 250 millió látogatást regisztráltak és a forgalom 40 százalékát Pekingből, Kuangtungból (Guandong) és Csiangszuból (Jiangsu) mérték. A lap kínai nyelvű változatát külföldről elsősorban az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Szingapúrból és Japánból keresik fel, míg az angol nyelvű lapot az Egyesült Államokból, Ausztráliából és Nagy-Britanniából olvassák. A weblap megnyitása belföldön általában három másodpercet vesz igénybe, míg ötöt, ha külföldön próbálkoznak vele. Az első nap forgalma elérte a 70 milliót, s másnapra ez a szám 130 millióra ugrott. Az első hónapban, s azon belül is az első héten a hackerek nagy érdeklődést mutattak a honlap iránt: 2,3 millió alkalommal próbálták feltörni, de mindannyiszor sikertelenül. A kétnyelvű honlap (www.mod.bov.cn) elindítását a központi katonai bizottság hagyta jóvá, azzal a céllal, hogy hivatalos információkat tegyen közzé a nemzetvédelemről és a hadseregről. Célja továbbá, hogy emberközelbe hozza a Kínai Népi Felszabadító Hadsereget, mint békés haderőt és elősegítse a nemzetvédelem és a hadsereg modernizációjának törekvéseit. Az angol nyelvű változattal a tengerentúli internetezőknek nyújtanak híreket és - az alakuláskor legalábbis azt ígérték - külön figyelemmel szolgálják sajátos érdeklődésüket. (mti)

Ködös, poros vagy rejtőzködő kozmikus objektumokat kutat majd az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer) széles látószögű infravörös sugárzást felmérő csillagászati műholdja, amelyet decemberben állítanak pályájára. A projekt 320 millió dollárba, azaz 56,8 milliárd forintba kerül. Féléves küldetése során a csillagászati műhold az egész égboltot körbepásztázza, infravörös sugárzást keresve - ezt az emberi szem számára észlelhetetlen fényt bocsátják ki a leghidegebb űrobjektumok, amelyek fölött eddig "átsiklottak" a csupán a látható fényt érzékelő teleszkópok. "Számításaink szerint sok aszteroidát, csillagot és galaxist találunk, de olyasmit is felfedezhetünk, amit jelenleg senki elképzelni sem tud" - hangsúlyozta Edward Wright, a Los Angeles-i székhelyű Kaliforniai Egyetem csillagásza, a projekt vezető kutatója. Az asztronómusok reményei szerint a WISE révén nagy számban fedezhetnek fel úgynevezett barna törpéket, lassan, több százmillió év alatt kihűlő égitesteket: a Napnál sokszorosan kisebb "gázlabdák" belsejében ugyanis nem játszódnak le olyan fúziós reakciók, amelyek a csillagokban energiát termelnek. A barna törpék optikailag láthatatlanok, mivel csupán infravörös fényt bocsátanak ki. Feltételezések szerint barna törpék sokkal nagyobb számban fordulnak elő a környező univerzumban, mint csillagok. Közülük némely közelebb lehet a Földhöz, mint a legközelebbi ismert csillag, a Proxima Centauri, amely 4 millió fényévnyi távolságra van bolygónktól. Az infravörös sugárzás áthatol a poron is, ennél fogva a WISE képes lesz "bekukkantani" a világegyetem legtávolabbi galaxisait borító sűrű "ködfátyol" mögé. Itt rejtőzködhetnek az úgynevezett ultrafényes infravörös galaxisok, amelyek a tudósok feltételezése szerint "csillagkeltetőként" működnek. Fényerejük milliárdszor erősebb, mint a Napé, ám többségük infravörös fényt bocsát ki. A WISE a kutatók szerint a Föld háza táján is keresgél, ahol akár több száz új "szereplővel" gazdagíthatja a bolygónkhoz veszélyesen közel merészkedő ismert űrobjektumok listáját. (mti)

Az univerzum szélén, az általunk már nem belátható régiókban van valami nagy - derül ki egy amerikai kutatásból. Több mint ezer galaxisklaszter halad óriási sebességgel ugyanazon irányba, s egyes kutatók úgy vélik, ez egyértelmű jele annak, hogy más univerzumok vesznek minket körbe - írja a New Scientist. Sasha Kashlinsky és kollégái a marylandi Goddard Space Flight Centerben végezték kutatásaikat, vizsgálatuk során pedig arra lettek figyelmesek, hogy több mint nyolcszáz galaxisklaszter mozgásában figyelhető meg egy szokatlan mintázat - mindegyik óriási sebességgel halad ugyanazon irányba. A "sötét folyamnak" elnevezett jelenség esetében a WMAP (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe) adatait röntgenmegfigyelésekkel vetették össze: az adatok szerint 1000 km/s sebességgel haladnak a klaszterek a kozmosz egyik pontja felé. Eddig körülbelül 1400 galaxisklaszternél észlelték a szokatlan haladási irányt. A "sötét folyamot" vélhetően a nagy ősrobbanás után indította be valami, aminek most már nincsen nyoma a megfigyelhető univerzumban. Egyes kutatók úgy vélik, óriási anyagkoncentráció okozta gravitációs vonzás húzhatja maga felé a galaxisokat, mások, mint például Laura Mersini-Houghton, az Észak-Karolinai Egyetem kutatója szerint a kozmikus vonzerő egy szomszédos univerzumról árulkodik. Az is előfordulhat, hogy az a vákuumterület, amiből univerzumunk született meg, a kvantumelmélet szerint összekapcsolódott más vákuumokkal, azaz más univerzumokkal is, tehát sokkal nagyobb távolságokat is összekapcsoló erőhatásokról is beszélhetünk. Mindezt kétli Charles Bennett, a WMAP főkutatója - szerinte a klaszterek mozgása statisztikailag nem jelentős és nem utal olyan nagymérvű folyamra, mint amiről Kashlinsky és kollégái beszélnek. (hvg)

A Pirate Bay leállította a trackerét, de a site megy tovább Nos, biztos, hogy történelmi pillanat a következő, és bekerül a 2009-es torrent évkönyvbe. A világ legnagyobb trackere megszűnt működni, és a szerverek múzeumba kerülnek, ám ezzel a Pirate Bay nem szűnt meg. Sőt. A Pirate Bay trackere offline, de lesz ami átvegye a helyét. A srácok úgy gondolják, hogy DHT fejlesztése elért egy olyan szintre, amikor a tracker már nem szükséges. A DHT a PEX-el kombinálva már olyan hatásos a peerek felderítésében, hogy feleslegessé vált központosított szolgáltatás. Ha fogjuk az uTorrentet, és betöltünk egy Pirate Bay-es torrentet, észrevehetjük, hogy a Tracker fülnél a [Peer Exchange] (PEX) részen gyakran több peer-t találunk, mint amit a tracker felajánlana a torrenthez. A PEX-nél látható peereket a kliens a tracker használata nélkül találja meg. A TPB csapata tehát úgy döntött, hogy a korábban láthatóan nagyon centrális BitTorrent birodalmát decentralizálja. Ennek már voltak előszelei, megjelentek korábban az alternatív trackerek is a listában, de a mostani akció már egyértelműen egy más Pirate Bay-t eredményez. Azzal, hogy decentralizáltabb lett az oldal a peerek szempontjából – DHT és a PEX – és a torrent fájlok alternatív disztribúciójával (a Magnet Linkek megjelenése egy alternatív út a torrentek letöltésére.) a BitTorrent sokkal kevésbe sebezhetővé vált. Hiszen nincsen egy központi tracker, amit le lehetne kapcsolni, a Pirate Bay egyszerűen már csak tárolja a torrentfájlokat. (via piratebay blog)

Ritka vendég érkezett a tatai Öreg-tóra. A napokban látott kis lilik globálisan veszélyeztetett, hazánkban fokozottan védett, rendkívül ritka faj. A kis lilik (Anser erythropus) pénzben kifejezett értéke 1 millió forint. Hazánkban legnagyobb számban a Hortobágyon fordul elő a vonulási időszakban. Nagyobb része a skandináv populációból érkezik hozzánk, míg a többi helyen megfigyelt madarak Észak-Oroszországból húzódnak a Kárpát-medencébe a téli időszakban. A kis lilik védelmében több európai ország is aktívan részt vesz, 2008-ig a Hortobágyi Nemzeti Park uniós támogatású LIFE projekt keretében igyekezett megfelelő és védett táplálkozó és éjszakázó helyeket kialakítani a faj számára. A vonuló madarak egyik legnagyobb hazai pihenőhelye a tatai Öreg-tó, ahol a madarászok évről évre Vadlúd Sokadalom néven szerveznek ilyenkor programokat. A szakemberek híradásai szerint a kis lilik mellett a tavon jelenleg vörösnyakú lúd, apáca lúd, kanadai lúd és havasi partfutó is látható. A madarak többségét nagy lilikek és vetési ludak teszik ki, számuk meghaladja a 17 ezret, a gémek és kócsagok száma is több százra tehető. A tó körül éjszakázó vetési varjak is közel 12 ezren vannak már. (origo)

Egy 500 csillagra kiterjedő felmérés alapján a közülük bolygókísérővel rendelkezők sokkal hatékonyabban égetik a lítiumot, mint a planétával nem bíró társaik, s ez magyarázhatja a Nap felszíni lítiumhiányát is. A csillagászok már évtizedekkel ezelőtt felfigyeltek arra a tényre, hogy a Naphoz hasonló csillagokkal összevetve központi égitestünk lítiumtartalma szignifikánsan alacsonyabb, de a jelenségre eddig nem sikerült magyarázatot találni. Egy 500 csillagra - melyek közül 70 bolygókísérővel rendelkezik - kiterjedő felmérés azonban most más megvilágításba helyezheti a fél évszázadnál is régebbi problémát. Garik Israelian (Instituto de Astrofisica de Canarias, Tenerife) és munkatársai az ESO 3,6 méteres, Chilében, La Silla-n működő távcsövén üzemelő HARPS (High Accuracy Radial velocity Planet Searcher) spektrográfot - az egyik legsikeresebb és legeredményesebb exobolygó-vadász eszközt - használták több éven keresztül a kiválasztott csillagok monitorozására. A kutatás egyik résztvevője, Michel Mayor (Observatory of Geneva University) szerint a megfigyelésekből összeállított adatbázis az eddigi legteljesebb minta, ami alapján jelenleg vizsgálni lehet, hogy mi is különbözteti meg a bolygóval rendelkező csillagokat a többi társuktól. Fantáziarajz egy nagyon fiatal csillagról, melyet még körülvesz az a protoplanetáris porkorong, amiben a bolygók kialakulnak. Az új eredmény szerint a bolygók léte és a központi csillag alacsony lítiumtartalma között szoros összefüggés van. Az elképzelés szerint a bolygók hatására a csillagbelsőkben olyan mozgások indukálódnak, melyek a lítiumot a mélyebb, s így forróbb rétegekbe juttatják, ahol az hatékonyabban semmisül meg, mint a hidegebb felső régiókban. [ESO/L. Calçada] A kutatókat főleg a Naphoz hasonló csillagok érdekelték, ezek tették ki a vizsgált minta majdnem negyedét. A színképek elemzése alapján azt találták, hogy a bolygóval rendelkező csillagok nagy részénél a lítium részaránya alig 1 százalék a többi csillagok lítiumtartalmához viszonyítva. Nuno Santos (Centro de Astrofisica da Universidade do Porto) szerint ezek a csillagok, s a Nap is, a születésükkor örökölt lítiumot sokkal hatékonyabban égetik, mint a bolygóval nem rendelkezők. A vizsgált minta pedig elegendően nagy ahhoz, hogy egyéb, a csillaghoz kötődő tulajdonság - például kor - kizárható legyen az alacsony lítiumtartalmat esetleg magyarázó okok sorából. Az elképzelések szerint a vasnál kisebb tömegszámú elemek nagy részétől eltérően a könnyű lítium, berillium és bór nem a csillagokban keletkezik szignifikáns mennyiségben, hanem például a lítium túlnyomó része már 13,7 milliárd évvel ezelőtt, közvetlenül az Ősrobbanás után létrejött. Ez alapján a legtöbb csillagban a lítiumgyakoriság hasonló kell legyen, hacsak valamilyen, a csillagok belsejében zajló folyamat nem csökkenti jelentősen a szintjét. Az új eredmények szerint a bolygók nyilvánvalóan hatással vannak erre a folyamatra, ennek a módja azonban még nem tisztázott. Mayor szerint a bolygók megzavarhatják a csillag belsejének mozgásviszonyait, s így átrendezhetik a különböző kémiai elemek eloszlását. Ennek eredményeként a lítium a csillag mélyebb, s így forróbb rétegeibe kerülhet, ez pedig a nagy részének megsemmisüléséhez vezethet. A részletek kidolgozása az elméleti szakemberekre vár. A bolygórendszer léte és a lítiumtartalom alacsony szintje közötti összefüggés felismerése újabb lehetőséget kínál arra is, hogy hatékonyan tudjuk kiválasztani azokat a csillagokat, melyek esetében egyéb módszerekkel is érdemes bolygókísérők után kutatni. Az eredményeket részletező szakcikk a Nature magazin 2009. november 12-i számában jelent meg. Forrás: ESO 42/09 - Science Release

Az agyról készült felvételek bebizonyították, hogy a hipnózis ténylegesen megváltoztatja az agyi aktivitást. Aki transzba esik, nem képes a gondolatait önkényesen irányítani. A hipnózis gátolja az agy azon területének az aktivitását, ahol az illúzióink során elmerengünk. Aki nem képes arra, hogy transzba essen, annál ez az agyi terület - a hipnóziskísérletek ellenére is - változatlanul továbbdolgozik. A tanulmányvezető - William McGeow szerint - a hipnózis valóban megváltoztatja az agyi működést, az agy pedig nem csak a teljes nyugalmi állapotába kerül, írja a Focus.de. Brit szakemberek egy kísérlet során olyan embereket vizsgáltak, akik nagyon, vagy egyáltalán nem voltak fogékonyak a hipnózisra. A kísérlet során agyi felvételeket végeztek feladatok megoldása közben, illetve nyugalmi állapotban - írja a MediPress. Az eredmények különbséget mutattak a nyugalmi állapotban és a hipnózis során. Az az agyi terület, ami a gondolatok vándorlásáért felelős, a transzba esetteknél teljesen lebénult állapotban volt. McGeow szerint ez bizonyítja, hogy a hipnózis képes változást előidézni az agyi aktivitásban, és nem csak a nyugalmi állapot egy mély formájáról van szó. (STOP/MediPress)

Köszönöm a képet. Üdv: bikas

Szem és száj nélkül tekergőznek a sötétben. Ha csontot éreznek, gyökérszerű nyúlványaikkal rátapadnak és azokkal lakmároznak belőle. A csontfaló Osedax tengeri férgek több tízmillió éve népesítik be a tengerek mélyét, írja a Physorg. A különleges tengeri férgek egyedei mikroszkópikus lárvaként fejlődnek a mélytengeri sötétben. Amikor egy nagyobb állat tetemére bukkannak a mélyben, ráúsznak annak csontjaira és aprócska szőrökkel borított tapogatókat bocsátanak ki magukból, amelyekkel oxigént nyernek ki a tengervízből, illetve olyan gyökérszerű testrészeket, amelyeken keresztül proteineket és lipideket képesek kinyerni a csontból. Érdekes módon a kutatók csak nőstény férgeket találtak a vizsgálatok során. Mindezt magyarázhatja az, hogy a nőstény testében élő hímek nem fejlődnek tovább a lárvaállapotból, viszont elég hímivarsejttel rendelkeznek. A kutatók úgy vélik, az egyes férgek életciklusuk végéig ugyanazon állaton, például egy ceten élnek, ha annak csontvázát elfogyasztották, elpusztulnak - ezelőtt pedig elegendő lárvát vagy petét engednek újtukra, hogy újabb állattetemet találhassanak. A Monterey Bay Akvarisztikai Kutatóintézet evolúcióbiológusa, Robert Vrijenhoek a csontfaló férgeket vizsgálta - 2004 és 2008 között a tenger alatt húzódó Monterey-kanyonba öt bálnatetemet engedtek le, amelyek állapotát pár havonta megvizsgálták. A kutatók 17 különböző csontférget azonosítottak, amelyeket külsejüknél fogva tudtak elkülöníteni egymástól. A BMC Biology szaklapban leírtak szerint a tapogatók színéből vagy mintázatából lehet az egyes fajokat megkülönböztetni. Tudván azt, hogy a férgek DNS-e az idő függvényében miként változik, a kutatók arra is becsléseket tettek, hogy az Osedax férgek mióta népesítik be a tengerek mélyeit: egy becslés szerint 45, egy másik szerint 130 millió évvel ezelőtt jelentek meg a bolygón. (hvg)

Japán kutatóknak a világon elsőként sikerült lencsevégre kapniuk az élő kövületként számon tartott coelacantha őshal újszülöttjét. A japán tengerkutatók keddi bejelentése szerint ez év október 6-án sikerült filmre venniük az őshalat a Manado-öbölben, Sulawesi (Celebesz) partjainál, ahol az indonéziai coelacantha valamivel több, mint egy évtizede "horogra" akadt. A coelacanthabébit 161 méter mélységben filmezték le. A 20 perces felvételen egy 31,5 centiméter hosszúságú, kék színű, fehér pettyekkel tarkított hal látható, amely lassan úszkál a tengerfenék kövei között. A kutatók távirányításos tengeralattjárót használtak a felvételek készítésére. "Ismereteink szerint ez az első videofelvétel, amely élő újszülött coelacantháról készült" - hangsúlyozta Ivata Maszamicu, a Tokiótól északkeletre található ivakai tengeri akvárium kutatója, hozzátéve, hogy ezekről a rejtélyes halakról mindmáig nagyon keveset tudnak. A tudósok reményei szerint a felvétel segít többet megtudni a coelacantha őshalak szaporodásáról és életmódjáról. Korábban egy hasonló méretű "porontyra" vemhes coelacantha boncolásakor bukkantak. Feltételezések szerint még a nőstényhalak hasában bújnak ki a kicsinyek a tojásból, s születésük időpontjára teljesen kifejlődnek. A Coelacantha a bojtosúszósok ősi rendje. Az idetartozó halak zömök testűek, farokúszójuk széles és háromkaréjos, pikkelyeik vékonyak, a koponyapáncél másodlagosan elcsontosodott. A 408 millió évvel ezelőtt kezdődött devon időszakban jelentek meg, ekkor, továbbá a karbonban és a perm időszakban az édesvizekben éltek, a triásztól pedig a tengerekben. A Coelacantha a tudósok szerint alig változott a történelem előtti idők óta, A rendet egyébként kihaltnak vélték egészen 1938-ig, amikor az Indiai-óceánból, Dél-Afrika partjainál kifogták egyik jelenkori képviselőjét, a bojtosúszójú maradványhalat (Latimeria chalumnae) - olvasható a Physorg tudományos hírportálon. 1997-ben egy fura kinézetű halat, amelyet coelacanthaként azonosítottak, Indonéziában, Manado városának halpiacán fényképeztek le. Egy élő példányt egy évvel később sikerült a környéken kifogni a tengerből, s a DNS-vizsgálatok bebizonyították, hogy az indonéziai coelacantha különbözik afrikai "társától", önálló faj. (hvg)

A cseh régészek egy Kolín városát elkerülő autópálya-szakasz építése során Európa legnagyobb prehisztorikus erődítményeinek maradványait fedezték fel. Az ásatásokat vezető Radka Sumberova régész elmondása szerint a kutatók közel 40 hektárnyi területet vizsgáltak át, ahol több ezer leletet fedeztek fel. A neolitikus tárgyak mellett a szakértők paleolitikus, bronz- és vaskori, illetve római kori és korai középkori leletek ezreit is felfedezték, amelyek vizsgálata azonban még csak most következik majd. A legfontosabb felfedezés azonban a négy őskori építmény megtalálása – véli a régész. A hasonló erősségek kör illetve ovális alakúak, 50-200 méter átmérőjűek, és a neolitikum során jelentek meg Európában. Ezekben soha nem laktak, és a szakértők szerint kultikus, katonai vagy kereskedelmi célokra használhatták azokat. Európában eddig közel 100 hasonlót fedeztek fel, és azokból több a Cseh Köztársaság területén található. A Kolínhoz közel felfedezett építmények 214 és 230 méter átmérőjűek, és mellettük négy árkot is találtak: a legnagyobb 4,5 méter mély és 14 méter hosszú volt. A másik két építmény jóval kisebb: az egyik 80, míg a másik 75 méter átmérőjű.

Mégsem a hatvanas években indult ET rádiós kémlelése, mint ahogy azt sokan gondolták. Egy amerikai blog egy olyan táviratra bukkant, ami azt bizonyítja, már a múlt század húszas éveiben elindult az idegenvadászat az Egyesült Államokban. Ha ET-vel szeretnénk beszélgetni, kevés egyértelmű megoldás kínálkozik. Ezek közül az egyik – és talán a leggazdaságosabb – ha telefonon csevegünk vele. Ahhoz azonban, hogy tárcsázzuk, nem árt, ha tudjuk a számát. Vagy legalábbis azt, hol lakik... A kutatók mindmáig úgy gondolták, hogy az első olyan program, amely idegen civilizációk (rádió)jeleinek felfedezésére indult, a hatvanas években az amerikai Cornell Egyetemen indított Ozma program volt. A Letters of Note nevű amerikai blog által talált levél tanúsága szerint azonban a hallgatózás közel négy évtizeddel előbb kezdődhetett el. Az érdeklődésre számot tartó irományok gyűjtésével foglalkozó blogon egy olyan táviratot tettek közzé, ami utasítja a Haditengerészet tisztjeit, hogy működjenek együtt a tudósokkal egy kísérletben. A David Todd professzor által megálmodott adatgyűjtés során a haditengerészet valamennyi rádióvevő állomása a Mars felé irányítja figyelmét (természetesen addigi munkájuk el nem hanyagolásával) és fülel. Az 1924. augusztus 21-e és 24-e között Todd professzor elérte a lehetetlent: az egész haditengerészet a Marsra hallgatott, mivel – írja a távirat – a tudósok arra számítottak, hogy a marsiak esetleg szintén megkísérelnek kommunikálni velünk. A meglehetősen elbizakodottnak tűnő reményeket az a tény is táplálta, hogy a Föld-Mars távolság jó évszázada a legkisebb volt ezekben a napokban. Mi sem természetesebb, hogy marsi ismerőseinkkel ekkor kell felvenni a kapcsolatot. Sajnos ez alkalommal a Világok harca elmaradt: a kísérlet során a felvevőkészülékek nem rögzítettek mást, mint elektromágneses zörejeket – annak ellenére, hogy Todd a jobb vétel érdekében a kereskedelmi rádiózást is korlátozni kívánta volna. Az 1924-es kísérlet mindazonáltal a táviratnak köszönhetően elfoglalta illő helyét a földöntúli” intelligencia kutatásában, mint az egyik legfontosabb mérföldkő. (nyest)

Maratoni műtéttel sikeresen szétválasztottak egy sziámi ikerpárt Ausztráliában. A beavatkozás 25 órán át tartott, és összesen 16 orvos és nővér vett részt benne. A kétéves bangladesi kislányok a fejüknél összenőve születtek. Mindketten jól vannak a műtét után - mondta el kedden Leo Donnan, a melbourne-i királyi gyermekkórház igazgatója. A következő lépés, hogy egy hasonló maratoni, úgynevezett korrekciós műtétnek vetik alá a két gyereket – írta az MTI. Az orvosok a műtét előtt 25 százalék esélyt adtak annak, hogy az ikerpár, Trisna és Krisna súlyosabb maradandó károsodás nélkül átvészeli a beavatkozást. A gyerekek árvák; egy alapítvány segítségével kerültek Ausztráliába nem sokkal a születésük után. (168ora)

Elkészült az első német szélerőmű park az Északi-tengeren: hét hónapig tartó munkálatokat követően felállították az "alpha ventus" kísérleti szélerőmű park tizenkettedik, egyben utolsó turbina egységét. A 250 millió eurós kísérleti projektet az EWE, E.ON és Vattenfall energiaipari vállalatok közös finanszírozásában valósították meg kivitelezési tapasztalatok gyűjtése céljából. Az "alpha ventus" 50 ezer háztartás évi szükségletének megfelelő elektromos áram termeléséhez elegendő kapacitással rendelkezik. A tizenkét szélturbinát Borkumtól 45 kilométerre északra állították fel a nyílt tengeren 30 méteres vízmélységű területen. A szélturbinák legnagyobb magassága 155 méter. A Wilfried Hube projektvezető, az EWE szakembere szerint az erős hullámverésben sikeresen végrehajtott kivitelezéssel a három vállalat bebizonyította, hogy a nyílttengeri szélenergia parkok telepítése még viszonylag nehéz környezeti körülmények között is technológiailag megvalósítható alternatíva Németország számára. Az "alpha ventus" lényegesen bonyolultabb projektnek bizonyult Wilfried Hube elmondása szerint minden más, Németországon kívüli szélerőmű park beruházásnál. Két különböző német szélturbina típust telepítettek két különböző eljárással épült talapzatra. "Gyakorlatilag két szélerőmű parkot építettünk fel" - mondta a projektvezető. A tizenkét szélturbina első hat tagja augusztus óta próbaüzem keretében 13 millió kilowattóra elektromos áramot termelt. A fennmaradó hat turbinát az elkövetkező hetekben kapcsolják hálózatra. (mti)

Amerikai kutatók az Egyesült Államok délnyugati területeinek magas hegyeiben élő szálkásfenyők évgyűrűit vizsgálva felfigyeltek arra, hogy a növekedési gyűrűk az utóbbi 50 évben szélesebbek, mint korábban bármikor. Tanulmányukban arra következtetnek, hogy a szélesebb gyűrűket létrehozó gyorsabb növekedés oka az éghajlat felmelegedése. A simatűjű szálkásfenyő (Pinus longaeva) egyes példányai Földünk legöregebb fái közé tartoznak. A legidősebb példányok a kaliforniai White Mountainsben (Fehér-hegységben) találhatók. A ma élő legöregebb egyed, a "Matuzsálem" névre hallgató fa korát majdnem 4800 évesre becsülik, de egy már elpusztult fa (a "Prométeusz") kora 4950 év volt. A szálkásfenyők rendkívül sivár, sziklás, szélfutta vidéken élnek, ahol kevés konkurenciájuk akad. Az idősebb példányok a 3000-3300 méteres magasságot kedvelik. Hosszú élettartama alkalmassá teszi a növényt a múltbeli éghajlatváltozási események tanulmányozására. Ezt használta ki Matthew W. Salzer, a tucsoni Arizonai Egyetem évgyűrűkutató laboratóriumának kutatója. Salzer munkatársaival felfedezte, hogy a fahatár közelében lévő 150 méteres sávban élő fenyők évgyűrűi gyorsabban nőttek (szélesebbek lettek) 1951 és 2000 között, mint a korábbi 3700 évben bármikor. Amikor a kutatócsoport magyarázatot keresett a jelenségre, több lehetőség is felmerült. Korábbi kutatásokban kimutatták például, hogy a légkör megnövekedett szén-dioxid-tartalma serkenti a vízfelvételt, és ez gyorsíthatja a fák növekedését. A kutatók azonban azt tapasztalták, hogy az évgyűrűnövekedés gyorsulása csak a fahatár vonalától függött (az említett 150 méteres sávban), és az abszolút magasságnak nem volt hatása az évgyűrűk méretére. Ez viszont arra utal, hogy az éghajlat melegedése, és nem önmagában a szén-dioxid-szint növekedése serkentette gyorsabb növekedésre a fenyőket. Az évgyűrűk növekedésének felgyorsulása újabb bizonyíték arra, hogy a 20. század második felében tapasztalható globális hőmérséklet-emelkedés kapcsolatban áll a magashegyi ökoszisztémákban megfigyelhető szokatlan jelenségekkel - állítják az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányukban a szerzők. Forrás: PNAS

Kolumbia észak-keleti vidékén egyszerűen eltűnt egy folyó. A San Andrés nevű kisvárostól mintegy egy kilométerre hirtelen vége szakadt a víz folyásának és a nem is olyan kicsi, mert hajózható Listará folyó vize eltűnt a föld alatt. A szakértők, akik most expedíciót indítanak az ország fővárosából Bogotából a pontos helyzet, és az esetleges veszélyek felmérésére, abból indulnak ki, hogy egy nem régi földrengés alkalmával repedés keletkezett a földkérgén, és abban tűnt el a kolumbiai folyó. (azta)

Egy francia műértő speciális kamerás vizsgálata során kiderítette, hogy Leonardo világhírű festménye nőalakjának eredetileg volt szemöldöke – adta hírül a Telegraphra hivatkozva a Szabad Föld Online. Pascal Cotte műértő azt állítja: a 240 megapixeles kamerás vizsgálat során rengeteg titokra derült fény Mona Lisával kapcsolatban. Eszerint Leonardo a festményét rétegekből építette fel, melyek egyik felső rétegeként speciális bevonat került a képre, ami megnövelte az arc háromdimenziós látványának illúzióját. Erre a rétegre azonban még különböző részletek kerültek fel, többek között a szemöldök is. S hogy most miért nincs az mégsem a képen? Pascal Cotte megadja rá a választ: a szemöldök rétege valószínűleg teljesen elhalványult egy kémiai reakció következtében, de az is lehet, hogy maga a művész távolította el. A speciális kamerának köszönhetően kiderült, hogy munka közben Leonardo da Vinci megváltoztatta Mona Lisa bal kezének egyik ujját, hogy az jobban kifejezze a nyugodtságot, amit az arc sugallt, illetve az arc és a mosoly is szélesebb volt annak idején. Az elmúlt 500 év alatt jelentősen megváltozott a kép, mind a színekre, mind a formákra vonatkozóan – mondta el Cotte, akinek felfedezéseit egy kiállítás keretei között lehet megtekinteni a manchester-i Tudományok Múzeumában. (168óra)

4517

bikás, tudom hihetetlen.

Modern Warfare 2 Plants vs. Zombies