Az aranycsavar titka

[Szipi]

Az aranycsavar titka

 

Élt egyszer egy öregedő király az öregedő királynéval. Az uralkodó bölcs volt és jóságos, a nép szerette, mert igazságos és megértő volt, békét és nyugalmat hozott országára.

Egyetlen bánata volt a királyi párnak (és persze az országának is), hogy házasságukból nem született gyermek, fiúgyermek pedig egyáltalan, így az király és a királyné szomorúságban és boldogtalanságban pergették napjaikat.

Végső kétségbeesésében a király elment egy mindentudó boszorkányhoz segítséget kérni búbánatára! A boszorkány is jólelkű volt, szerette a királyt és megigérte neki, hogy segítségére lesz. Úgy is tett, három nap-három éjjel imádkozott a szellemekhez, csontot dobált, és füstöt eregetett, sáskát evett, majd kártyát is vetett. Az eredmény nem maradt el, megtalálta azt a varázsitalt, ami segít a királyon és persze a királynén is.

Mondja a királynak:

- Uram, királyom, készítettem egy varázsitalt, beszéltem a szellemekkel, és az égi hatalmak megengedik, hogy fiúgyermek utódod szülessen, ha vállalod, hogy a gyermek apró testi hibával jöjjön a világra! Neked kell döntened, a trónra lesz örökösöd, de nem tudhatod, hogy milyen lesz a fiad testi hibája!

Az öregedő király nem sokat gondolkodott, elfogadta a varázsitalt és nem sokára (a természet rendje szerint) megszületett a trónörökös ifjú király. Az újszülött teljesen egészséges volt, mindenben egy normális gyermekre hasonlított, viszont -ahogyan a boszorkány jelezte- volt egy apró testi hibája. A köldöke helyén egy apró, picike aranycsavar volt. Egyebekben az apró királyfi teljesen egészséges gyermek volt, szépen fejlődött, hamarosan igéretes ifjúvá cseperedett. Azonban a hasán lévő aranycsavar neki is felkeltette az érdeklődését, kiskorában hangos kacárászások közepette csikizte és birizgálta, késöbb komolyabban foglalkoztatta a gondolat, hogy neki miért van aranycsavar a köldöke helyén, és vajon mi történne, ha azt kicsavarná.

Apjától sajnos nem tudhatta meg, miért van neki aranycsavar a köldöke helyén, ugyanis időközben az immár öreg királyt békében, lelkének teljes nyugodalmával magához szólitotta az

Úr, a királyné pedig nemsokára követte élete párját. Az ifjú király ezért hozzáértő embereket fogadott, akik speciális kulcsokat készítettek a csavarhoz, és megprobálták lecsavarni azt. Ám minden probálkozás sikertelen maradt, a kulcsok rendre lefordultak a csavarról, ha nagyon megszorították, akkor pedig fájt a királyfinak.

Nem volt mit tenni, ismét az italkeverő boszorkányhoz kellett fordulni a megoldás érdekében. A boszorkány, aki egy cseppet sem öregedett - hiszen azért volt boszorkány - azt mondta a királynak:

- Uram, királyom, látom életed szomorúságban telik az aranycsavar miatt, minden gondolatodat leköti, az életed célja lett a titok megismerése. Mivel atyádhoz hasonlóan Te magad is jól és szeretettel bánsz népeddel segítek neked. Én nem tudom megmondani, hogyan lehetne lecsavarni az aranycsavart, de elmondom, hogyan jutsz el az én anyámhoz, aki szintén boszorkány, és sokkal nagyobb a tudása az enyémnél. Mondd el neki, hogy én küldtelek, biztosan segíteni fog!

Így is történt, ám az idösebb boszorkány három országgal odébb tanyázott, így a király hosszú útra indult. Útközben rablók támadták meg, de a király erős volt és fiatal korában a legjobb mesterektől tanulta a bajvivást, így gond nélkül lekaszabolta valamennyit. Két év múlva - hála a pontos útbaigazításnak - rátalált a vén boszorkányra, aki úgy hasonlított a lányára, mint egyik tojás a másikra és egy cseppet sem látszott idösebbnek annál. - Hiába, ezek a boszorkányok rejtelyés lények, annyi szent!

A király elmesélte élete történetét, és könyörögve kérte a vén boszorkányt, mondja el neki, hogyan tudhatná meg az aranycsavar titkát! A vén boszorkány így válaszolt:

- Nem csodálom, hogy a lányom nem tudott segíteni, pedig kiváló boszorkányt faragtam belöle, ugyanis a Te eseted, ifjú király egészen speciális. Jó hírem van a számodra, ugyanis létezik kulcs az aranycsavarodhoz, ám nem nálam van, hanem a hetedik országon túl, a hetedik hegyen túl, a hetedik erdőben, a hetedik tisztáson találsz egy kunyhót, ott lakik az én boszorkány anyám, nála van a titkos kulcs! Ha felkeresed, add át neki üdvözletemet, és jó utat, de vigyázz, utadon számtalan veszély leselkedik rád, ha most visszafordulsz, életed végéig nyugalomban és boldogságban élhetsz, de nem tudod meg a titkot, ha elindulsz, nem biztos, hogy élve hazajutsz, de utad végén a titkos kulcs vár rád! Te döntesz, nagy király!

A király ismét nem habozott, útnak indult. Az út valóban veszélyesnek bizonyult, útját immár nem rablók, hanem számukban egyre növekvő fejjel ellátott sárkányok támadtak rá. Az első országhatáron egyfejű sárkány, amelyik a fejét egyszer növesztette vissza, a második ország határán kétfejű sárkány várta, annak fejei kétszer nőttek vissza és így tovább. Elképzelheti a kedves olvasó, hogy a királynak milyen kitartóan kellett a sárkányfejeket levagdosni, mire eljutott uticéljához. A király útja során sokszor gondolt szeretett népére, folyamatosan hazavágyott - lassan tizenöt éve nem látta a hazáját - de mindig azzal nyugtatta magát, hogy hosszú életű lesz, ha hazatér, hátralévő életét népe szolgálatában fogja tölteni.

Elérkezett hát a hetedik tisztásra, ahol valóban megtalálta a legvénebb boszorkányt, akit illendően köszöntött, majd neki is elmesélte jövetele okát és segítségét kérte. A legvénebb boszorkány, aki úgy hasonlított a lányára és unokájára mint három tojás egymásra, és egy cseppet sem látszott öregebbnek egyiknél sem, így szólt a királyhoz:

- Uram, nagy király! Figyelemmel kisértem utadat, elszántságod dicséretes, akaratod és kitartásod követni való példa minden embernek! Nálam van a kulcsa a hasadon lévő csavarnak! Arra kérlek, oh, király, még egyszer és utoljára gondold végig, vajon valóban akarod-e tudni az aranycsavar titkát, vállalod-e a titok megismerésének terhét? Még mindig hazatérhetsz békében és nyugalomban, a lehetőség adott, ám, ha mégis a titok megismerése mellett döntesz, az életedet ezután úgy kell leélned! Vállalod-é?

A király - életében elöször - egy pillanatig habozott, majd elkérte az legvénebb boszorkánytól a kulcsot az aranycsavarhoz a hasán. A kulcs pontosan illett a csavarra, a csavar pedig könnyedén elkezdett forogni annak érintésére. A király elérkezett élete nagy pillanatához, elkezdte lecsavarni a köldöke helyén lévő aranycsavart.

Már csak néhány fordulat hiányzott, amikor a legvénebb boszorkány tett egy utolsó kisérletet:

- Uram, nagy király, még meggondolhatod....!

Ám a királyt már nem lehetett lebeszélni.

Még két fordulat!

Még egy fordulat!

Az utolsó fordulat!

A csavar lejött, és a királynak ekkor......leesett a segge!

 

szipi

[Konrad_90]

Az utolsó mondatnál esett le, hogy más körítéssek, de ismerem. :D