naposcsibe

A Nap mágneses tevékenysége szabta meg az elmúlt évszázadban, hogy mikor esett az eső Ausztráliában. A törvényszerűség olyan erős, hogy figyelembe vételével a meteorológusok lényegesen javíthatják az időjárási előrejelzések pontosságát. Robert Baker ausztrál földrajztudós az 1876 és 2006 közötti időszakra vonatkozóan vizsgálta, hogy milyen volt a napfoltok megjelenése. Ausztráliában igen pontos adatokat jegyeztek fel, aztán jött a NASA: az űrhajózás elindulása óta ezt részletesen dokumentálják. A geográfus megnézte, volt-e összefüggés a napfoltok és Ausztrália időjárása között. Meglepő eredményeit a Geographical Research szakfolyóirat utolsó száma közölte: a földrész nagy részén az esőzés mértéke meghökkentő pontossággal követte a Nap mágneses tevékenységét. Régóta ismert, hogy a Nap fontos szerepet játszik a Föld időjárási viszonyainak alakulásában. A napfolttevékenység csúcsidőszaka, amikor a Nap felszínén kifejezetten mágneses tulajdonságú, sötét területek jelennek meg, 11 évenként ismétlődik, majd békésebb időtartam következik. Ez még a tengerek hőmérsékletét is befolyásolja: sok napfolt esetén melegebbé válnak az óceánok, bár ez csak műszerekkel mérhető. Robert Baker kimutatta, hogy amikor a Nap felszínén a mágneses tevékenység a csúcson van, Ausztráliában szakad az eső, ezzel szemben az időszak végén, bizonyos területeken súlyos szárazságot tapasztalnak. A tudós kiemelte, hogy noha a mágneses időszakok nem mindig pontosan alakultak az évek során, az ausztráliai esőzések ezeket a hullámzásokat mindig pontosan követték. Robert Baker úgy gondolja, hogy az összefüggés valamilyen módon a Föld felszínét érő ultraibolya sugárzással kapcsolatos. Amikor a Nap mágneses tere gyengül, több ultraibolya energia jut a Földre. Az ultraibolya sugarak az óceánok planktonjának egy részét elpusztítják. A plankton dimetilszulfidot termel, ami a légkörben a felhőképződés egyik fontos tényezője - a kevesebb felhő miatt csökken az esőzés mértéke. A földrajztudós az adatok alapján a naptevékenység évszázados minimumát, ennek következményeként hosszú szárazságot valószínűsít Ausztráliában. forrás: MTI

Ennél fogva szervezetükben a jót is, a rosszat is felhalmozhatják és ha elfogyasztjuk őket, akkor már mi is részesülünk a vízben lévő káros anyagokból. /Pénzes Bethlen: Halaink/

Kolibri Golden Base Kellemes ingyen warezt keresel? A legújabb, és a régebbi film, progi, játék, zene, xxx-feltöltéseket egy helyen megtalálod! Vannak arcade-és vannak fórum játékok is, sőt nyereményjátékokért is harcba szállhatsz! http://kgb-site.net Hozzászólások száma: 44182 | Témák száma: 25071 | Felhasználók száma: 34810 | Legújabb regisztrált tagunk: carpinteyroiub Saját Pókerszobával bővült a fórum

Vízmolekulák jelenlétét érzékelték a csillagászok egy tőlünk 11 milliárd fényév távolságra levő galaxisban. Az MG J0414+0534 katalógusjelű galaxis középpontjában egy hatalmas fekete lyuk található, a vizet pedig egy körülötte elhelyezkedő gyűrűben észlelte az effelsbergi egyetem száz méter átmérőjű rádióteleszkópja és az új-mexikói VLA távcsőrendszer. A vízmolekulák a rádióhullámokat bizonyos frekvenciákon felerősítik, így lehet a jelenlétüket kimutatni ilyen nagy távolságból is. A 11 milliárd fényév azonban még ehhez is túl sok (a következő legtávolabbi hasonló, vizes galaxist hétmilliárd fényévre sikerült észlelni), de a csillagászoknak szerencséjük volt, ugyanis egy másik galaxis éppen az MG J0414+0534 és a Föld között helyezkedett el a megfigyeléskor. Ilyenkor fellép a gravitációs lencsehatás: a közelebb levő galaxis (ez esetünkben tőlünk nyolcmilliárd fényévre volt) gravitációja eltorzítja a távolabbi galaxis képét, a fényességét pedig a sokszorosára erősíti. Ez a jelenség a víz kimutatásához szükséges időt az ezredrészére csökkentette – mondta el az egyik felfedező, Violette Impellizzeri, a bonni Max Planck Intézet csillagásza. Közelebb levő galaxisokban már többször detektáltak hasonló, a galaxis magjában levő fekete lyuk körül gyűrű alakban elhelyezkedő vízmolekulákat. A mostani felfedezés arra utal, hogy a víz sokkal gyakoribb elem volt az univerzum fiatalabb korában, mint ma – az MG J0414+0534 távolsága ugyanis azt is jelenti, hogy amit ma a távcsöveink észlelnek róla, az valójában a 11 milliárd évvel ezelőtti állapotát tükrözi, amikor az univerzum hatodannyi idős volt, mint most. forrás: index

A NASA múzeumokban vagy iskolákban látná szívesen nyugdíjba küldött űrrepülőit. A szállításuk nem lesz egyszerű, sem olcsó. A jelenlegi tervek szerint az amerikai űrhivatal 2010 őszén nyugdíjba küldi űrrepülőflottája megmaradt darabjait, hogy a 2020-ra kitűzött új holdraszálláshoz, majd az azután következő Mars-expedícióhoz már új generációs űrhajókat használjon (persze ez még változhat, ha az Obama vezette új kormány másképp dönt). A NASA most bejelentette , hogy a három űrrepülőt, a Discoveryt, az Atlantist, és az Endeavourt legszívesebben múzeumokban vagy iskolákban látná, miután már nem használja tovább azokat. Az űrhivatal kikötötte, hogy kizárólag zárt, légkondicionált helyiségben lehet majd tartani a járműveket. Az Atlantis és az Endeavour Hogy mennyibe fog kerülni egy űrrepülő, arról egyelőre nem árultak el részleteket, de csak a szállítási költséget minimum 42 millió dollárra becsülik. Hatmillió dollárba kerül csak az, hogy az űrrepülőt elszállítsák a legközelebbi repülőtérig, majd előkészítsék arra, hogy feltegyék egy teherszállító gépre. A logisztika azért bonyolult, mert az az űrsiklókat nem szerelik szét a szállításhoz: komppal viszik a repülőtérig, majd egy speciálisan átalakított repülőgéppel a célállomásra. A három űrrepülőből egy már megtalálta új gazdáját, és a washingtoni Smithsonian Institution's National Air and Space Museumban lesz kiállítva; a másik kettő még eladó. Az űrrepülők fő hajtóműveit külön csomagban ajánlják 400 és 800 ezer dollár közötti áron (szállítási költségek nélkül). forrás: index

Ennek az oldalnak a segítségével pl: youtube-ról letöltheted a videókat a számodra szükséges formátumban.(mp3,3gp,avi...) http://www.mediaconverter.org

Valószínűleg két új dinoszaurusz faj maradványait fedezték fel egy szaharai expedíción. Egy eddig ismeretlen szauropodusz és egy új faj maradványait találták meg Marokkó délkeleti részén, az algériai határ közelében. Az MTI azt írja, hogy a szauropodusz egy hatalmas méretű növényevő dinoszaurusz, míg a másik lelet egy hüllőfajé, amelyik megtanult repülni. Ezek az élőlények 100 millió évvel ezelőtt élhettek. A megkövült maradványokat a brit Portsmouthi Egyetem, a dublini University College és a casablancai II. Hasszán Egyetem közös kutatócsoportja ásta elő. A kutatók szerint nagyon ritkán fedeznek fel ilyen jellegű maradványokat. A pteroszaurusz csőrének egy nagyobb darabja, illetve a szauropodusz egyik méteres csontja került felszínre. Az őslénykutatók viszontagságokkal teli útjuk során egy hónapot töltöttek a sivatagban, és 8 ezer kilométert jártak be. A Ziz-folyó áradása miatt négy napig az Atlasz-hegységben rekedtek. Miután megtalálták a szauropodusz csontját, öt napjukba került, hogy kiássák és egy fataligán lehozzák a hegyekből. A csont súlya alatt a járgány folyton belesüppedt a homokba. David Martill, a Portsmouthi Egyetem paleontológusa hangsúlyozta, hogy ezen a területen nagyon ritkák a növényevő állatok, ezért a lelet különösen értékes. A Portsmouthi Egyetem szerint az utóbbi ötven évben Afrikában talált legizgalmasabb őslénytani leletek egyikére bukkantak. A csontokat Dublinban fogják tanulmányozni, majd Marokkóban, egy természettudományi múzeumban állítják ki. forrás: MTI

Több mint kétbillió tonna szárazföldi jég olvadt el az utóbbi öt évben Grönlandon, Alaszkában és az Antarktiszon az amerikai űrkutatási hivatal szerint. A NASA műholdfelvételeken alapuló elemzése szerint a jégfogyatkozás a globális felmelegedés hatása. A hatalmas mennyiség több mint ötven százaléka Grönlandról olvadt el. Alaszkában a hóban gazdag tavalyi tél után némileg növekedett a jégállomány, de az ötéves veszteség így is 400 milliárd tonnára rúg. A tengerben lebegő jéggel ellentétben a szárazföldi jég alig emeli a tengerszintet. A rendszeres adatfelvétel kezdete, 2003 óta a grönlandi, alaszkai és a déli sarkvidéki jégolvadék összesen nagyjából 5 milliméterrel növelte a világtengerek vízszintjét, amely a tengeri jéghegyek olvadása mellett a melegedés miatt beinduló víztérfogat-növekedés miatt is emelkedik - mondta Scott Luthcke, a NASA kutatója. A GRACE műhold mérései alapján összeállított jelentést az amerikai geofizikai unió (AGU) csütörtökön kezdődő konferenciáján mutatják be San Franciscóban. A tanácskozáson a nemzeti hó- és jégkutató központ (NSIDC) kutatói a sarkvidéki önerősítő folyamat elnevezésű jelenségről számolnak be. Ez a tengeri jég olvadásával kapcsolatos: minél kevesebb a jég, annál erősebb a napsugárzás hatása, mert a sugarak nem verődnek vissza a jégről, hanem melegítik a levegőt és a tengervizet, így pedig még több jég tűnik el. A tengerben elnyelődött hő miatt idén rekordmeleg volt az ősz az Északi-sarkon - mondta Mark Serreze, az NSIDC vezető kutatója. Serreze szerint a jelenség miatt a sarkvidéki éghajlat az előrejelzésekhez képest nagyobb tempóban melegszik, és a klímaváltozás folyamata sebesebben halad a sarki régiókban, mint bárhol máshol a világon. "A változás annyira gyors, hogy a tudomány már alig tudja tartani a lépést" - mondta a sarkkutató. A konferencia két másik előadásában a sarkvidéki metánkibocsátásról végzett vizsgálatokról esik szó. Az egyik tanulmány szerint a tengeri jég olvadása melegíti a vizet, és emiatt még Alaszka partközeli fagyos vidéke is kezd felengedni, ahonnan így metán - a második legveszélyesebb üvegházhatású gáz - jut a légkörbe. A másik előadást Igor Szemiletov, a fairbanksi Alaszkai Egyetem tudósa tartja. Kutatócsoportjának mérései szerint a Kelet-szibériai-tenger térségében idén nyáron tízszer magasabb volt a légköri metánkoncentráció, mint a kilencvenes évek közepén. Az előadásban Szemilov arra hívja fel a figyelmet, hogy a szibériai tavak és a térségbeli tengerek fenekén hatalmas mennyiségű metán van a jég fogságában, és ha kiszabadul, akkor drámai mértékben felerősödhet a globális felmelegedés. forrás: MTI

A világ eddig ismert legöregebb pókhálóját találta meg egy darabka borostyánba zárva egy brit paleobiológus. Az oxfordi egyetem kutatója, Martin Brasier szerint a csaknem körkörös mintázatú, 140 millió éves háló pontosan úgy néz ki, mint a kertjében lévő pókok által szőtt csapdák. A paleobiológus úgy véli, a borostyánba zárt fonalkák bizonyítják, hogy a pókfélék már a dinoszauruszok idején, a korai Kréta korban is selymes hálójukkal ejtették csapdába áldozataikat. A borostyánra egy amatőr fosszíliavadász bukkant rá két éve Anglia déli partjainál. A későbbi mikroszkópos vizsgálat során fedezték fel a szakértők a mintegy 1 milliméteres pókhálószálakat. A fátyolszerű pókhálók annyira érzékenyek, hogy efféle fennmaradásuk igen ritka. A borostyán, fák megkövült gyantájaként időnként tartósíthatott hálódarabkákat, a mostani lelet is így keletkezett. Brasier szerint egy korábban, Libanonban felbukkant pókhálómaradványt 130 millió évesre becsülnek, így immár az angol az új pókhálódoyen, 10 millió évvel korosabb. forrás: MTI

Állatorvosok tanulmányozzák a különös borjút, amely Mato Grosso államában, egy rondonopolisi farmon született, az állattenyésztés egyik legfontosabb régiójában. Valter Slaviero marhatenyésztő hosszú életet jósolt a borjúnak, amely zsenge - egyhetes - korát meghazudtolóan eleven. A Mato Grosso-i Szövetségi Egyetem állatorvosa, Nelson Arruda szerint a testi hibának több oka is lehet. A borjú anyja talán valamilyen sugárzásnak volt kitéve, vagy vegyszerek, mérgező növények keveredtek táplálékába, vagy túl sokat, illetve túl keveset kapott bizonyos nyomelemekből, vitaminokból. A borjút szakértők csoportja tanulmányozza, mert el kell dönteni, megoperálják-e, hogy eltávolítsák a három felesleges lábat. Az állatorvos szerint ha az operáció mellett döntenek, azt mielőbb végre kell hajtani, hogy a műtét az állat későbbi fejlődésében ne okozzon problémát. forrás: MTI

Tíz év alatt több mint ezer új növény- és állatfajt fedeztek fel a délkelet-ázsiai Mekong folyó vidékén. A Természetvédelmi Világalap (WWF) hétfőn Frankfurtban bemutatott albuma összesen 1068 új fajt sorol fel, amiket a Mekong mentén fedeztek fel 1997 és 2007 között. Köztük van például a Vietnami-hegységben őshonos csíkos nyúl és a laoszi szirti patkánynak nevezett négylábú rágcsálófaj, ami úgy néz ki, mint egy mókus-patkány keverék. Az állat 2005-ben bukkant fel először - ínyencfalatként, grillen sütve egy laoszi piacon. Azóta természetes környezetében is sikerült a nyomára bukkanni, pedig a tudósok korábban úgy tartották, hogy a faj 11 millió éve eltűnt a Föld színéről. A 4500 kilométer hosszú Mekong a tizedik leghosszabb folyó a világon. Senki sem gondolta volna, hogy ilyen elképesztő mennyiségű ismeretlen élőlénynek biztosít otthont - mondta Peter Obrdlik, a WWF munkatársa. Az utóbbi tíz évben felfedezett fajok közül 519 növény, 279 hal, 88 pók, 88 béka, 22 kígyó – például egy zölden világító kígyófaj, amelyről 2002-ben készült az első tudományos feljegyzés –, és 15 emlős. Az egyik leglátványosabb új faj a testéből ciánt kiválasztó rózsaszín százlábú (Desmomyxtes purpurosea). A Thaiföld északi részén élő ízeltlábú hét centiméter hosszú és 88 lába van. Mérgező, és rikító színével is igyekszik elriasztani az ellenségeit, patkányok és mókusok mégis szívesen fogyasztják. Pontos élőhelyét a thai biológusok nem hajlandók elárulni, mert attól tartanak, hogy a gyűjtők azonnal elkezdenének vadászni rá. A Mekong hat országot szel át, a Tibeti-fennsíkról indul, határfolyó Mianmar, Laosz és Thaiföld között, majd Kambodzsán és Vietnamon keresztül vezet az útja és beleömlik a Kínai-tengerbe. A WWF szerint a folyó vidékén egyre nagyobb sebeket ejt a rablógazdálkodás. A délkelet-ázsiai térségben évente 2,7 millió hektárról irtják ki az erdőt, a Mekongon pedig a tervek szerint összesen 150 vízerőművet építenek. A természetvédelmi szervezet szerint 600 ezer négyzetkilométeres védett terület kijelölésére van szükség, különben számos faj kihalhat, még mielőtt felfedezik - mondta Peter Obrdlik az album bemutatóján. forrás: MTI

Eddigi legjobb eredményét érte el a magyar csapat a Dél-Koreában megrendezett Nemzetközi Junior Természettudományi Olimpián: egy arany-, négy ezüst- és egy bronzérmet szereztek a magyar fiatalok tájékoztatott a hétfői eredményhirdetés után Villányi Attila, a magyar csapatot vezető kísérőtanár. Hazánk ötödször vett részt a 2004-ben Indonézia által alapított versenyen, amelyen 16 évesnél nem idősebb középiskolás diákok vehetnek részt. A biológia, fizika és kémia területéről összeállított versenyen először feleletválasztásos teszteket kell kitölteni, majd egy elméleti fordulóban problémákat megoldani, végül pedig csapatmunkában gyakorlati feladatokat, méréseket, kísérleteket végeznek a versenyzők. A megmérettetésen idén 42 ország tanárai és diákjai, valamint 8 újonnan érdeklődő ország megfigyelői vettek részt. A magyar csapatba az előző tanév korosztályi természettudományi versenyeinek legjobbjai közül válogattak tagokat. Ebben az évben kétlépcsős válogató alapján állt össze a hatfős csapat. A magyarok közül Bencskó György Árpád (Fővárosi Fazekas Mihály Gyakorlóiskola, Budapest) arany-, Börcsök Bence (Radnóti Miklós Gimnázium, Szeged), Nagy Attila Gábor (Leőwey Klára Gimnázium, Pécs), Wirnhardt Bálint (Premontrei Szent Norbert Gimnázium, Gödöllő) és Batki Bálint (ELTE Apáczai Csere János Gimnázium, Budapest) ezüst-, valamint Sebő Anna (ELTE Apáczai Csere János Gimnázium, Budapest) bronzérmes lett. A magyar csapat Korea, Tajvan, Szingapúr, Thaiföld, Oroszország és Németország után a hetedik helyet szerezte meg. forrás: MTI

Amerikai kutatók szerint éghajlati változások is hozzájárulhattak a Római és a Bizánci Birodalom bukásához. A tudósok egy új technológiával évszakokra lebontva tudták meghatározni a másfél-két évezrede esett csapadékmennyiséget – írja az ABC hírportálja. A Wisconsini Egyetem kutatói, John Valley geológiaprofesszor és Ian Orland doktorandusz új technológiával vizsgálta egy Jeruzsálem melletti barlang cseppkőmintáit. A sztalaktitokat korábban már az Izraeli Geológiai Felügyelet és a Héber Egyetem munkatársai is elemezték, de ők még pontatlanabb módszerekkel. Az izraeli kollégák segítették Valley és Orland kutatását. A cseppkő rétegeinek kalcittartalma függ attól, hogy mennyi csapadék esett, amikor az egyes rétegek keletkeztek. Viszont a cseppkövek igen lassan nőnek (a jeruzsálemi barlangban találtak nagyjából 185 ezer éve kezdtek el kialakulni), ezért nehéz pontosan vizsgálni a sztalaktitokat. A geológusok általában fogorvosi fúrót használnak mintavételezéshez és ceruzahegynyi, apró mintákat vesznek, de egy ekkora minta is egy évszázadot jelenthet egy cseppkő életében. Fényes siker Valley 1989 óta próbál kifejleszteni egy pontosabb technológiát, és ez két évvel ezelőtt sikerült is: megalkotta az általa ion-mikroszondának elkeresztelt berendezést, és Orlanddal együtt e műszer segítségével vizsgálták a cseppköveket. A berendezéssel Valley állítása szerint a régebben használtaknál akár egymilliószor kisebb mintákat is lehet elemezni. A mikroszonda mikroszkopikus méretű pontokra koncentrált fényt használva vizsgálja a cseppköveket, felfedve az egyes rétegek tulajdonságait, mintha csak egy fa évgyűrűiből olvasna. A kalcittartalomra vonatkozó eredmények alapján a két tudós évszakokra lebontva meg tudta határozni, hogy mennyi csapadék esett a régióban időszámításunk előtt 200-tól időszámításunk szerint 1100-ig. A kormeghatározáshoz a rétegek oxigénion-tartalmát használták, ezek bomlási idejéből következtetve. A kutatók a Quaternary Research című szaklapban publikálták eredményeiket. Valley-nek és Orlandnak feltűnt, hogy a Római és a Bizánci Birodalom bukása előtti időszakban feltűnően kevés csapadék esett, ezért erre is kitértek tanulmányukban. Mint írták, nem ez volt a kutatásuk célja, de olyan feltűnő volt az egyezés, hogy nem akartak szó nélkül elmenni mellette. Állításuk szerint nem akarnak igazságot tenni a történelmi korszakot övező vitákban, csak újabb adatokat adnak a történészeknek. Aszályos korok A történészek ugyanis már régóta vitatkoznak azon, valójában mi történt a két nagy birodalommal. Többek szerint az, amit a történelemkönyvek bukásnak és összeomlásnak neveznek, valójában inkább átalakulás volt. Az éghajlat is szerepel több elméletben, néhány szakember szerint nagy aszályok járultak hozzá a történelmi változásokhoz – Valley és Orland tanulmánya ezeket a teóriákat támasztja alá. A szárazság miatt a mezőgazdaság és a kereskedelem is visszaesett, ez pedig szerepet játszott a két birodalom összeroppanásában. Egy másik elmélet szerint a termőföldre kivetett nagy adók vették el a gazdák kedvét a növénytermesztéstől. Abban viszont mindegyik történész egyetért, hogy nem egyetlen tényező, ha nem több együttes hatása okozta birodalmak eltűnését. Nem ez az egyetlen példa arra, hogy a klímaváltozás hozzájárul egy civilizáció eltűnéséhez. Az anasázi indiánok virágzó birodalmat teremtettek a mostani Egyesült Államok délnyugati területén, több mint fél évezreddel az első európai telepesek megjelenése előtt. Hatemeletes lakóházakat és több száz kilométeres utakat is építettek annak ellenére, hogy nem használtak se járművet, se teherhordó állatot. Nagyjából ezer évvel ezelőtt azonban elhagyták lakóhelyüket és délre vándoroltak, a hopi indiánok területére. Az Arizonai Egyetem kutatási szerint az anasáziknak súlyos szárazság miatt kellett elhagyni az otthonukat. forrás: index

A Föld forgása és az atomórák járása közötti eltérés miatt az újév első napján 0:59:59 után egy szökőmásodpercet iktatnak be. A szökőmásodperc bevezetése óta ez a 34. alkalom az óraátállításra. A párizsi központú Nemzetközi Földforgás és Vonatkoztatási Rendszerek Hivatala (International Earth Rotation and Reference systems Service) a Föld lassulása miatt rendelte el a szökőmásodperc beiktatását, hogy a Föld forgását és az atomórák járását szinkronizálják. Legutóbb 2006-ban került sor hasonló óraigazításra. Az átállás következtében 2009. január elsején 0:59:59-ről a következő másodpercben nem, csak az azt követőben ugranak az órák 1 órára. A „jelet” a németországi braunschweigi Fizikai- és Technikai Szövetségi Hivatal adja. A szökőmásodperc beiktatása azért fontos, hogy az egyenetlen földmozgás és az egyenletesen járó atomórák között összhang legyen, vagyis például valóban délben legyen a legmagasabb ponton a Nap. Az atommásodperc időegységet 1967-ben határozták meg pontosan. Akkoriban azonban a Föld gyorsabban mozgott, mint napjainkban. A Föld forgása ugyanis nem egyenletes, kismértékű lassulás figyelhető meg az árapály jelenség, az évszakokhoz kötődő tömegáthelyeződések (pl. vándorló jég) valamint az égitestek vonzása miatt. Éppen ezért a négy évtizede meghatározott másodperc rövidebb, mint az az időegység, amit akkor kapunk, ha ma a napot 24 egységre, majd azt 60, majd azt is 60 egységre osztjuk. A különbség az 1960-as évektől 2000-ig átlagosan évente háromnegyed másodpercet jelent. Az atomidő viszont a mai időszámításunk alapját jelenti. A szökőmásodpercek segítségével az atomidőből (International Atomic Time – TAI) adják meg az ún. koordinált világidőt (UTC – Universal Time Coordinated). Az UTC – amelyet 1972-től a polgári életben is használnak – a greenwichi, vagyis a nulladik földrajzi hosszúsághoz tartozó középidő (Greenwich Mean Time – GMT) „utódjának” tekinthető. A két kifejezést ma is gyakran szinonimaként használják, bár némi eltérés van köztük. Míg a GMT a Föld forgásának csillagászati mérésén alapul, az UTC-t a nemzetközi atomidő alapján határozzák meg úgy, hogy figyelembe veszik a Föld forgási sebességének változását és a forgástengely pólus körüli ingadozását is. A Föld egyenetlen mozgását jelzi az is, hogy amíg 1999 és 2006 között hét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy szökőmásodperc beiktatására legyen szükség, a következő, vagyis a mostani szökőmásodperchez már csak három év kellett. A szökőmásodperc bevezetése óta eddig összesen 33 alkalommal került sor ilyen módosításra. forrás: nationalgeographic

A HD 189733b jelzésű bolygó, ahol a légköri szén-dioxidot felfedezték, biztosan nem alkalmas a földi típusú élet kialakulására, de maga a tény, hogy csillagászati módszerekkel kimutatható a szén-dioxid egy 60 fényévre levő bolygó körül, fontos tudományos áttörés. A HD 189733b jelzésű exobolygó a forró Jupiterek közé tartozik, így a felszínén túl magas a hőmérséklet az általunk ismert élet számára. A Hubble űrtávcső új mérései azonban igazolják, hogy már jelenlegi műszereinkkel is képesek vagyunk kimutatni olyan gázokat más bolygók légkörében, melyek biológiai eredetűek is lehetnek (természetesen ezek önmagukban nem igazolnak semmit, hiszen élettelen folyamatokban is kialakulhatnak). Ugyanennél a bolygónál sikerült nemrégiben vízgőz és metán jeleit is detektálni, így egyre részletesebb kép rajzolódik ki a 63 fényévre található rendszerről - írja a hírek.csillagászat.hu. Mark Swain és munkatársai a HST NICMOS műszerével vizsgálták a HD 189733b infravörös sugárzását. A mérésekből nemcsak a szén-dioxid, hanem a szén-monoxid jelenléte is kimutatható volt, de a nagyobb visszhangot az előbbi okozta, mivel a földönkívüli életre vadászók számára a szén-dioxid jelenléte a fontosabb. A spektrumok részletes modellezéséből a légköri szén-dioxid mennyiségét is meg tudták becsülni, azaz a módszer mindenképpen alkalmas hasonló vizsgálatokra más bolygóknál is. A mérésben kulcsfontosságú szerepet kaptak a bolygó fedései: 2,2 naponta eltűnik csillaga mögött, amivel lehetővé válik a központi égitest bolygó nélküli színképének nagyon pontos rögzítése. Amikor előbukkan a bolygó a csillag korongja mögül, már a két égitest együttes spektrumát lehet felvenni, amiből levonva a csillag hozzájárulását, megkapjuk a bolygó nappali oldaláról érkező infravörös fény színképét. A konkrét mérésből semmi sem következik a földönkívüli életre vonatkozóan, sikere mégis nagyon fontos eredmény, mert a jövő infravörös műszerei, elsősorban a James Webb űrtávcső a 2010-es évek közepétől, ezzel a módszerrel fogják vizsgálni az addig detektált Föld típusú bolygók légkörét. Azaz várható, hogy az életfolyamatokkal kapcsolatba hozható molekulák csillagászati detektálása akár már a következő évtizedben rutinszerűvé válhat, ami fantasztikus távlatokat nyithat az élet nyomait kutatók számára. forrás: index

Százéves a TIT Uránia Csillagvizsgáló távcsöve - a Heyde-refraktor születésnapjáról kedden emlékeztek meg Budapesten. A világon mindössze még egy ilyen teleszkóp létezik, a Heyde-refraktor "ikertestvére" Rio de Janeiróban található. "Az ember rendkívüli érdeklődéssel fordul a csillagok felé, a teremtett világ határain túl lévő dolgokat törekszik megismerni. Olyan kérdések foglalkoztatják, hogy van-e víz és élet más bolygókon, megismerhető-e egyáltalán a Világmindenség, s van-e határa az Univerzumnak" - hangsúlyozta köszöntőjében Vizi E. Szilveszter agykutató-akadémikus, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) elnöke. Mint kifejtette, ez a megfoghatatlanság teszi igazán izgalmassá az emberi agy számára a csillagászatot, ahol egy optikai eszköz, a teleszkóp szolgál a megismerés eszközeként. "Mi, orvosok, biológusok, a csillagászokhoz hasonlatosan, szintén az optika eszközeit használjuk arra, hogy a mikro- és nanométer nagyságú csodákat feltárjuk" - mondta az akadémikus, hozzáfűzve, hogy a kíváncsiság, az emberi szem számára láthatatlan dolgok észlelésére való törekvés képezi az ismeretterjesztés pszichológiai alapját. Ezzel kapcsolatban Vizi E. Szilveszter rámutatott, hogy az Uránia Csillagvizsgáló egy klasszikus ismeretterjesztő műhely, előadásainak igen népes hallgatósága van, ezért tartja oly fontosnak működését. Mint az Uránia Csillagvizsgáló honlapján olvasható, a Heyde-refraktort 1908-ban állíttatta fel a XIX. század kiemelkedő magyar csillagásza, Konkoly Thege Miklós (1842-1916) egy nemzetközi program keretében, amelyet a német Karl Schwarzschild hirdetett meg a csillagok fényességének meghatározására. Konkoly Thege Miklós is részt vállalt a programban az északi égi pólus környékének fényképezésével, ehhez a munkához rendelték a 20 cm átmérőjű refraktort Gustav Heyde drezdai távcsőkészítő-mesternél A távcsővel nemcsak a közeli Hold, de a bolygók, kettőscsillagok és a milliónyi fényév távolságban lévő csillagködképek, például a Tejút "ikertestvére, az Androméda-köd is megfigyelhetők. A Heyde-refraktor számára, amelynek objektívje 20 centiméter átmérőjű, lencséje pedig 303 centiméter fókusztávolságú, Konkoly Thege Miklós ógyallai birtokán 5 méteres vaskupolát épített. Miután a vállalt égterületet lefényképezték, a teleszkópot főként asztrofizikai célokra használták, de 1910-ben a Halley-üstököst is észlelték vele. Ez egyébként nem véletlen, hiszen éppen Konkoly idejében vált igazán népszerűvé az asztrofizika, a műszerek is ekkor lettek alkalmasak ilyen célú megfigyelésekre. Az első világháború után a műszert Ógyalláról Budapestre szállították, ahol 1922-ben állították fel az eredetihez nagyon hasonló kupolában, a sváb-hegyi csillagvizsgálóban. Ez a kupola volt a csillagda első épülete. A Heyde-refraktor 1947-ben került az Urániához, azóta a műszert főként bemutatók céljára használják. forrás: MTI

Osztrák tudósoknak lavinák tanulmányozása alapján sikerült rekonstruálniuk az utóbbi tízezer év klímatörténetét. Az általuk létrehozott számítógépes modellből arra a következtetésre jutottak, hogy nem állják meg a helyüket az éghajlat jelenlegi felmelegedéséről terjesztett, világméretű aggodalmat keltő elméletek. Az osztrák kutatók azt állítják: nem igaz, hogy a globális hőmérséklet emberemlékezet óta nem volt olyan magas, mint manapság, mint ahogy az sem, hogy a felmelegedés gyorsabb ütemű, mint eddig bármikor. Ellenkezőleg: a jelenlegi éghajlati változások teljesen normális folyamatoknak tekinthetők, mi több, előfordultak nagyobb kilengések is! A HOLA (Holozänes Lawinengeschehen) elnevezést viselő, évek óta folyó kutatóprogram keretében - amelybe az Innsbrucki Egyetem, az Osztrák Tudományos Akadémia és az Erdő-, Táj- és Természetvédelmi Szövetségi Kutatóintézet kapcsolódott be - a tudósok a Zillertal csúcsai között, egy magasan fekvő alpesi mocsárban felgyülemlett fa- és növényi maradványok alapján vizsgálták a jégkorszak vége óta lezúdult lavinák lezajlását és összetételét. (A holocén a földtörténeti negyedkor két kora közül a fiatalabbik - tulajdonképpen a geológiai jelenkor -, amely 11 ezer 500 évvel ezelőtt kezdődött és a mai nap is tart. Közvetlenül a pleisztocén, a jégkorszak előzte meg, amelynek kezdetét 1,8 millió évvel ezelőttre teszik.) Az elemzéseknél azokat a cirbolyafenyő-darabokat és apró virágpolleneket használták forrásanyagként, amelyeket a lavinák magukkal sodortak. A több mint 2100 méter magasságban képződött mocsár oxigénszegény, jéghideg vízében a szilánkok konzerválódtak, és szinte teljes épségben megőrződtek. A facsonkokon fellelhető évgyűrűk vastagságából egyrészt következtetni tudtak a lavinák kialakulása idején fennálló éghajlati viszonyokra, másrészt az átfogó adatsorok segítségével egészen Krisztus előtti 7108-ig visszamentek az időben. Az egymásra rakódott rétegekből nyert mérési sorozatok alapján számítógépes szimulátort szerkesztettek, amely nem csupán azt jelenítette meg, hogy pontosan mikor, melyik évben keletkeztek a lavinák, hanem képes volt rekonstruálni azt is, hogyan milyen módon és útvonalon robajlottak alá a hegycsúcsokról. A hógörgetegek összetételéből a kutatók meg tudták határozni azt is, hogy akkortájt hol, milyen magasságban húzódott az erdőhatár, amiből viszont többé-kevésbé hű képet lehetett alkotni az uralkodó klímaviszonyokról. Az "időutazás" során összesen 64, jelentősnek nevezhető lavinát sikerült elkülöníteniük, közülük 21 volt olyan erejű, hogy egész erdőket is magával sodort. A számítógépben modellezett legkorábbi hóomladék Krisztus előtt 6256/55 telén hömpölygött le a völgybe. A lavinakutatók arra az eredményre jutottak, hogy a középhőmérsékletben tapasztalható, néhány évtized leforgása alatt lezajló 1,5-2 Celsius fokos változások rendszeresek voltak az utóbbi évezredekben. "Amit most felmelegedésként átélünk, az bőven belefér a kilengési határsávokba" - állítja Gernot Patzel innsbrucki tudós. Példaként megemlíti, hogy hatezer évvel ezelőtt az átlagos hőmérséklet csaknem 3 Celsius fokot süllyedt félévszázad leforgása alatt, majd a folyamat ugyanolyan hirtelenséggel és gyorsasággal visszafelé is lejátszódott. Tehát az, hogy az utóbbi 130 évben a klíma 0,8 fokot melegedett, az ő megítélése szerint rendben lévő, és a jelenség gyorsasága sem abnormális. Mi több, a kutatócsoport számítása szerint az utóbbi tízezer év kétharmadában melegebb volt, mint napjainkban. A "legforróbb" időszakban a jelenleginél 0,7-1 Celsius fokkal volt magasabb a középhőmérséklet: annak az éghajlatnak egyik fő jellemzőjeként az erdőhatár például 100 méterrel feljebb húzódott a hegyekben, mint ma. Akadtak persze hidegebb korszakok is, amikor az átlaghőmérséklet egy fokkal hűvösebb volt a jelenleginél. A projektben részt vevő tudósok úgy vélik, hogy a melegebb klimatikus viszonyok általában kedvező befolyást gyakoroltak az emberiségre, és azokat a korszakokat tekintették "optimálisnak", amikor magasabb volt a hőmérséklet - például a középkorban, amikor a hegyekben is tudtak szőlőt termeszteni, egyebek között Angliában. forrás: hírextra

Úgy tűnik, a természet egyik nagy titkát sikerült megfejteni, vagyis azt, hogy a lazacok hogyan képesek több ezer kilométerről a szülőhelyükre visszatalálniuk több év után, hogy szaporodjanak. A legújabb elmélet szerint a lazacok és a tengeri teknősök - amelyek szintén sok ezer kilométerről találnak vissza szülőhelyükre - a Föld mágneses mezejét és annak különböző mintázatait használják a tájékozódáshoz. Sőt, az amerikai szakemberek úgy vélik, hogy a szülőhelyük mágneses "címe" is bevésődik a memóriájukba, s ezért találnak vissza pontosan oda, ahol születtek. S hogy miért a szülőhelyükön szaporodnak. Hogy miért nem jók számukra más helyek, amelyek szintén tökéletesek lennének? A kutatók azt feltételezik, hogy ha egy helyen már sikeresen végbement a szaporodás, akkor ez biztosítékot jelent arra, hogy újból sikeres legyen, valószínűleg ez a racionális magyarázata annak, hogy a lazacok és a tengeri teknősök képesek sok ezer kilométert megtenni, hogy visszajussanak szülőhelyükre. forrás: stop

Egy kutatócsoport laboratóriumi kísérletek során sikeresen megteremtette a "testcsere" illúzióját. Bármilyen kísértetiesnek hangzik is, de a stockholmi Karolinska Intézet ideggyógyászai egyszerű kamerás trükkel képesek voltak elhitetni az önkéntesekkel, hogy próbababák vagy más emberek testét tekintsék sajátjuknak. Az illúzió megteremtéséhez a kutatók CCTV kamerákat rögzítettek egy férfi próbababa fejére, majd a kamerák kimenő képét az alany szemei elé helyezett, két apró képernyőre továbbították. Amikor mind a baba, mind az alany feje lefelé nézett, az alany a baba testét látta ott, ahol normálisan sajátját kellett volna látnia. Amikor mind az önkéntes, mind a baba hasát egyidejűleg megsimogatták, az alany azt látta, hogy a baba hasát simogatják, miközben érezte a megfelelő érzetet saját hasán is. Körülbelül két perc után az önkéntesekben kialakult az erős érzet, hogy a baba teste tulajdonképpen sajátjuk. Henrik Ehrsson a kutatás vezetője elmondta, "mindez azt mutatja, milyen könnyen meg lehet változtatni az agy érzékelését a fizikai testről. Az érzékelési benyomások manipulálásával nem csak azt lehet elhitetni az emberrel, hogy kilépett testéből, de azt is, hogy más testbe került". A kutatók ezt követően egy másik ember fejére is kamerát helyeztek annak érdekében, hogy teszteljék, az alanyok képesek-e más ember testét sajátjukként tekinteni. Amikor a két embert úgy fordult, hogy kezet tudjon rázni, az alany a kamerát viselő ember testét érzékelte sajátjaként, így az volt a benyomása, hogy saját magával ráz kezet. Az illúzió erejét tovább demonstrálta, amikor a kutatók kést tartottak a kameraviselő karjához. Az alany bőre elektromos ellenállásának mérésével észlelni tudták, ha az alany érzelmei felkavarodtak, ami azt mutatta, hogy az alany saját testére nézve érzékeli fenyegetésként a kést. Bár az illúzió akkor is megmaradt, amikor az alany más nemű volt, mint a kamera viselője, a kutatók nem tudták becsapni az alanyokat, hogy olyan tárgyakkal azonosítsák magukat, mint az asztal vagy a doboz. Kynan Eng ideginformatikával foglalkozó kutató elmondta, azt gyanítja, hogy megfelelő típusú és idejű stimuláció után az emberek "mérhető tulajdonosi választ generálnak bármilyen virtuális vagy valós tárgyra, mind például egy gyakran használt eszközre". "A kutatás és a kapcsolódó munka potenciális alkalmazása felöleli a pszichológiai testkép zavarokat – mint az anorexiát - , és a szélütést követő rehabilitációt" – mondja Eng, aki nemrég fedezte fel, lehetséges arra ösztönözni az ember agyát, hogy ideiglenesen beillesszen saját testképébe egy virtuális végtagot. forrás: hirado.hu

Idestova negyven éve találta fel a számítógépes egeret Doug Engelbart és csapata a Stanford Kutatóintézetben, s a nevezetes születésnapot hivatalosan a jövő héten ünneplik a ma 83 éves szakember részvételével. Az újonnan feltalált egeret először 1968. december 9-én San Franciscóban mutatta be Doug Engelbart a munkatársaival együtt, s ezt a napot tekintik az interaktív számítógéphasználat hajnalának is. A legelső egér egy jókora fadobozból és egy nagy kerékből állt, és persze gomb is volt rajta, tehát lényegében nem különbözött a maiaktól. Használata nagyobb gyorsaságot és kevesebb hibát eredményezett, s a tesztek közben az öt-hat kutató közül valaki elkezdte egérnek hívni, de már senki sem emlékszik, hogy ki volt a zseniális névadó. Annál kevésbé, mivel a kutatók úgy gondolták, hogy ez a név biztosan nem fog elterjedni, mert valamilyen előkelő nevet kap majd a készülék. Egerek nélkül ma már elképzelhetetlenek a számítógépek, ám egyes szakemberek azt jósolják, hogy hamarosan el fognak tűnni, s újabb negyven évet már nem lesznek használatban. De persze ki tudja? forrás: stop

Csak néhány napig működött a világ legnagyobb részecskegyorsítója, aztán egy műszaki hiba miatt leállították. A javítás akár másfél évig is tarthat. A világ legnagyobb részecskegyorsítóját, a svájci-francia határon, száz méterrel a föld alatt felépített Large Hadron Collidert idén szeptemberben indították be. A hatmilliárd euróból megalkotott szerkezet pár napnyi tesztüzem erejéig szolgálta csak az elméleti fizikusok kísérletező kedvét, aztán egy műszaki hiba folytán kiömlött pár tonna folyékony hélium az egyik alagútban, ezért az egészet lekapcsolták, a hivatalos megnyitó ünnepségre sem indították be újra. A legutóbbi hírek szerint a javítás, és tesztelés egészen 2009 elejéig tartott volna (egyébként az eredeti tervek szerint is leállt volna decemberben a részecskegyorsító, hogy az addigi eredményeket elemezzék, és a műszereket ellenőrizzék), most azonban James Gillies, az LHC-t üzemeltető kutatóintézet, a CERN szóvivője még borúsabb képet festett [1]: 2009 nyaráig biztosan, de lehet, hogy 2010-ig is elhúzódnak a javítási munkálatok. A részecskegyorsító alagútjaiban a nyomást és a hőmérsékletet szinten tartó rendszereket kell lecserélni. Összesen nyolc ilyen berendezés dolgozik az LHC-ban, ebből hármat mindenképpel le kell cserélni. A Gillies által vázolt terv az, hogy gyorsan lecserélik ezeket a kritikus modulokat, és akkor 2009 nyarának végén, ha csökkentett üzemmódban is, de el tudnak indulni a kísérletek a részecskegyorsítóban, a maradék ötöt pedig később, a kisebb műszaki karbantartások alatt cserélik. A B terv az összes modul lecserélése most, és a teljesen felújított rendszer elindítása valamikor 2010-ben. Az LHC vezetői az első verzió mellett vannak, és mindenképpen szeretnék minél hamarabb elindítani a kísérleteket (annak ellenére, hogy ebben az esetben jó ideig csak 4-5 teraelektronvoltos energiaszinten tudna a rendszer működni az eredetileg tervezett 7 helyett), de az utolsó szót az LHC biztonságáért felelős mérnökök fogják kimondani. A javítás 21 millió dollárba fog kerülni. forrás: index

Napi négy sör elfogyasztása nem csupán hatalmas has kialakulásához vezethet, de károsíthatja a látás, és jelentősen növeli az időskori makula degeneráció kialakulásának veszélyét - derült ki egy ausztrál kutatásból. Azoknál a hatvanas éveikben járó férfiaknál, akik keményen isznak, hatszorosára nő az időskori makula degeneráció legsúlyosabb formája kialakulásának veszélye - állapították meg melbourne-i kutatók. A makula degeneráció a 65 évesnél idősebb emberek között a vakság vezető oka; a makula a szem ideghártyájának - a retinának - az éleslátásért és a központi látásért felelős szerve. A kór kialakulását eddig genetikai okokkal és a dohányzással hozták összefüggésbe, az alkohol hatását az Elaine Chong vezette kutatás mutatta ki, amelynek során hosszabb ideig vizsgáltak 7000 embert. Kiderült, hogy annál, aki napi négy adag alkoholnál többet fogyaszt, háromszorosára nő a kór kialakulásának esélye, a sörbarátok viszont még nagyobb veszélyben vannak: náluk ez az arány hatszoros. Ez azonban csak a férfiakra igaz - a nőknél nem találtak hasonló összefüggést. Chong abban látja a magyarázatot, hogy az alkohol valószínűleg növeli a retina oxidatív stresszét - ez a szervezet sejtjeiben a szabad gyökök hatására bekövetkező változás. "Az alkohol neurotoxin, amely nagy koncentrációban károsíthatja a retinát - ez vezethet a betegséghez" - hangsúlyozta a kutató, aki szerint az sincs kizárva, hogy mivel azok, akik isznak, nagyobb valószínűséggel dohányoznak is, ez okozza a nagyobb veszélyt. forrás: inforadio

A Szegedi Tudományegyetem kutatói bizonyították, hogy egy egyszerű inga mozgása kaotikus lehet – írja az egyetem sajtóközleménye. A tudósok egy hétköznapi jelenség példáján mutatták ki, hogy ismert törvényszerűségeket követő rendszerek hogyan és miért viselkedhetnek véletlenszerűen. Az eredmény nemzetközi szinten is kiemelkedő, a kutatóknak több évtizedes matematikai sejtésre sikerült teljes bizonyítást adniuk. A Szegedi Tudományegyetem kutatói a Budapesti Műszaki Egyetem egyik kutatójával együttműködésben elméleti matematikai eszközök és különleges számítógépes algoritmusok segítségével igazolták, hogy egy, a mechanika Newton-féle törvényeit követő, egyszerű fizikai inga kaotikus, megjósolhatatlan mozgásra képes abban az esetben, ha periodikusan lökjük, és hat rá a súrlódás is. Az eredmények azt mutatják, hogy a kiindulási helyzettől függően bármilyen bonyolult mozgás és lehetséges viselkedés előfordulhat az inga lengése során. Ez pedig tényleg a káosz, az összevisszaság egy formája, magyarázta Hatvani László akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem professzora. A négy főből álló kutatócsoport ennek a régóta fennálló sejtésnek adta meg az első egzakt és teljes bizonyítását, melyet a téma vezető folyóiratában, az amerikai SIAM Journal on Applied Dynamical Systemsben publikáltak. A tudományos megállapítás nagy érdeklődést váltott ki külföldön, hiszen a magyar matematikusok egy nagyon egyszerű mechanikai rendszert vizsgáltak, amely az ember hétköznapi életében is gyakran előfordul, mint például az ingaóra vagy a gyermekhinta. Az eredmény tudományos jelentőségét mutatja, hogy egyrészt általános módszert ad kaotikus jelenségek bizonyítására és segíti az ilyen jellegű – determinisztikus voltuk ellenére véletlenszerűen viselkedő – rendszerek működésének megértését. Másrészt magyarázatul szolgál számítógépes szimulációk során felbukkanó szokatlan, és korábbi ismereteink alapján nehezen értelmezhető jelenségek előfordulására. Az ingamozgás egyenletének vizsgálata azt is kimutatta, hogy benne a káosz szerencsére csak ritkán fordul elő, így senkinek sem kell a játszótéren attól tartania, hogy egy gyermek hintáztatása közben a hinta megjósolhatatlanul bonyolult mozgásba kezd. forrás: index

A Csandraján-1 indiai űrszonda egyik műszere lezuhant a Holdra; hasonló manőverre még nem volt példa a 45 éve elindított indiai űrprogram során. A zuhanó egység újdelhi idő szerint péntek este fél kilenckor ért talajt, a leszállásra 25 perccel azt követően került sor, hogy a műszer levált a Hold körül 100 kilométeres magasságban keringő szondáról. Az 1400 kilogrammos Csandraján-1 november 8-án állt Hold körüli pályára. Az eltelt hat nap e pálya stabilizálódásához volt szükséges. A szonda a tervek szerint két éven át kering majd a Hold körül, és műszereivel feltérképezi az égitest teljes felszínét, annak vegyi és ásványi összetételét. Az indiai nemzeti lobogó színeire festett, 34 kilogrammos műszer zuhanás közben videofelvételeket készített a felszínről, és elküldte ezeket a Földre. Vitt magával egy magasságmérőt és egy tömegspektrométert, amellyel a Hold ritka atmoszférájának összetételét vizsgálja, és elemzi a felszíni ásványokat. India 2011-re tervezi, hogy önjáró robotot juttat el a Holdra, de távlati tervei között az is szerepel, hogy űrhajóst küld a kozmoszba. forrás: MTI

Akik betegség vagy nagy stressz miatt őszültek meg, reménykedhetnek, hogy a tudósok egy szép napon képesek lesznek visszafordítani a folyamatot. Brit és német tudósoknak sikerült helyreállítaniuk a haj színét okozó melanin termelését, adta hírül pénteken a BBC brit közszolgálati hírportál. A kutatók mesterségesen előállították a természetben is előforduló K(D)PT jelű molekulát, amely nagyon hasonlít a melanintermelést ösztönző emberi hormonhoz. A kutatók hat középkorú, illetve idős asszonytól vettek hajhagymákat, és ezeken laboratóriumi körülmények között utánoztak egy bőrbetegséget és egy stressz kiváltotta tünetegyüttest, amelyek őszülést okoznak. A laboratóriumi kísérletek során a hajhagymákban a K(D)PT molekula hatására jelentősen fokozódott a melanintermelődés. A kutatók azonban felhívják a figyelmet, hogy még csak nagyon kezdeti laboratóriumi kísérletekről van szó, és még nem tudni, hogy a haj eredeti színe teljesen helyreállítható-e. Az eljárással a természetes őszülést nem lehet visszafordítani. forrás: FH