Sonic79

Először örökítettek meg mélytengeri vulkánkitörést Először örökítettek meg mélytengeri vulkánkitörést A tudósoknak a világon először sikerült folyamatában megörökíteniük egy tengerfenéken - óceánközépi hátság mentén - zajló vulkáni kitörést. Ötvenezer felvételből és mélytengeri szonárok adataiból állították össze amerikai kutatók azt a térképet, amely egy mélytengeri vulkánkitörés okozta változásokat örökíti meg. A vulkánkitörést a Csendes-óceán keleti medencéjében húzódó mélytengeri hátság mentén sikerült megfigyelni. A Csendes-óceáni-hátság mentén az óceáni kőzetlemezek távolodnak egymástól. A mélytengeri hátság most megörökített - Mexikóhoz közeli - területén mintegy 22 millió köbméter láva jutott a felszínre, pontosabban az óceánfenékre. A több mint 15 kilométer hosszan kibuggyanó láva mintegy 2 kilométer széles területet borított be. Az óceánközépi hátságokhoz kötődő vulkánok több szempontból is egyedülállóak a Földön. Egyrészt anyagprodukciójuk messze felülmúlja bármely más vulkántípusét, ráadásul tevékenységük szinte állandó. Az egymástól távolodó lemezszegélyek mentén felszínre törő sűrűn folyó magma több ezer méter mélyen, a nagy nyomás miatt nem folyik messzire, a hasadék peremén párna alakú bugyrokban szilárdul meg. Innen ered a neve is: párnaláva. Mint arról a National Geographic Online már korábban beszámolt, a mélytengeri vulkánok tanulmányozását célul tűző, az 1990-es évek végén indult Ridge 2000 elnevezésű program keretében a kutatók számos vizsgálati területet választottak. Az egyik ilyen helyszín Mexikótól mintegy hétszáz kilométerre nyugatra található. Ez az egyik legjelentősebb területe az óceánközépi hátságokhoz kötődő vulkanizmus kutatásának, ugyanis viszonylag könnyen megközelíthető. További előnye, hogy már sok régebbi adat is rendelkezésre áll a területről, így azok jó viszonyítási alapot jelentenek. 2003-ban a kutatócsoport 2500 méteres mélységben 12 szeizmométert helyezett el, hogy nyomon kövessék az óceánfenék mozgását. 2006-ban visszatértek, hogy ellenőrizzék a kihelyezett műszereket, de ezekből csak négy jött a felszínre, további négy válaszolt a „lekérdezésre”, de nem emelkedett fel, négy pedig egyáltalán nem adott „életjelt”. Habár ilyen jellegű kutatásoknál előfordul, hogy egy-két műszer elvész, de ilyen nagy arányban nem jellemző. Mivel számos rengést érzékeltek, a szakértők gyanították, hogy vulkánkitörés zajlik a mélyben. Vizsgálni kezdték a víz kémiai összetételét, ami alátámasztotta a feltevésüket. A lávaömlésről 2006 tavaszán készítették el az első víz alatti felvételt, amely egyben a mélytengeri vulkanizmust megörökítő első kép volt a világon. Majd ezt számos további felvétel és mérés követte. Az adatok alapján eddig soha nem látott részletes térkép készült a területről, amelyen jól látható, amint az újonnan feltörő vulkáni anyag a régebbi láva alkotta csatornákban talál magának utat. A felvételek tulajdonképpen az új óceáni kéreg születését örökítik meg. A felmérés részletes eredményeit a napokban teszik közzé az Amerikai Geológiai Társaság Geology című szaklapjában.

Szerintem lóvét számolnak!

Veccsimiolááá, eccsebádi, jeee-eee, ez hozzászólás volt!

Én is várom, nekem tetszett az első része, nagyon jól el lett készíve!

Szeretem ezeket a témákat! Érdekes, hogy mikre nem lehet következtetni. Szerintem helytálló a tézis amit állítanak.

Ezt cáfolom, szerintem a mostani válogatott a következő megmérettetéseken nagy eséllyel indulhat, régen nem láttam ilyen jól összerakott válogatottat.

A macskám...ásítás közben

Nem kamu, ez kandi kamerának indult volna, de rosszul sült el.

A lövés után a zene is leállt, szerintem a stáb lefagyott mint a gépem néha, köpni-nyelni nem tudtak.

Bocsi, hogy ide tettem de most láttam én is. http://video.xfree.hu/?n=bulac57|717080b42ab36d343cac06ce71aa07c6

Az a baj, hogy ilyen kutatásokra adnak ki rengeteg pénzt és nem arra amire kellene.

Szegény kutya, szegény néni.

Csalódás. Verhető csapat volt, a visszavágón lehet győzni.

Nekem kulcs volt a jelem az oviban. Én vagyok a kulcsok őre!

Ja, azt hittem berakod ide...

ávoli galaxishalmazok megfigyelése alapján a csillagvárosokban lévő szupernagytömegű fekete lyukak gyorsabban nőttek a múltban, mint napjaikban. A Chandra-röntgenteleszkóppal távoli galaxishalmazokat tanulmányoztak. A cél annak megállapítása volt, hogy a Világegyetem korai időszakában (a jelenleginek mindössze 58%-át kitevő korában) mennyivel volt több az ún. aktív galaxismag. A vizsgálat keretében a távoli objektumokat közelebbi, a Világegyetem korának 82%-át képviselő galaxisokkal hasonlították össze. Fantáziarajz egy aktív galaxismag központi fekete lyukának térségéről (NASA/CXC/M.Weiss) Az aktív galaxismagokat a nagyobb csillagvárosok centrumában lévő szupernagytömegű fekete lyukak táplálják. Ezekbe a több millió naptömegű objektumokba sok anyag áramlik és közben heves sugárzások jelentkeznek. A mérések alapján a mainál kétszer fiatalabb galaxisokban a jelenleginél kb. 20-szor voltak gyakoribbak az aktív galaxismagok. A galaxishalmazokon kívül mutatkozó csillagvárosoknál is a mainál nagyobb volt ez az arány, igaz, nem ennyire. Mindez elméletileg várható is, hiszen a galaxisok korai állapotában még lényegesen több csillagközi gáz volt - utóbbi pedig nem csak új csillagok kialakulásához vezethetett, hanem a központi fekete lyukakat is hatékonyan táplálta. A megfigyelések egyértelműen mutatják, hogy a fiatal Világegyetemben sokkal több aktív galaxismag volt, mint ahány napjainkban, a közelünkben található. Kép példa a vizsgált galaxishalmazok közül: a CL 0542-4100 és a CL 0848.6+4453 jelű halmazok (NASA/CXC/Ohio State Univ./J.Eastman et al) A témakörhöz kapcsolódik egy, a fentitől független kutatócsoport munkája is, amely a Tejútrendszer központi szupernagytömegű fekete lyuka közelében vizsgálta a csillagok viselkedését. Egyes megfigyelések és modellek alapján tudjuk, hogy a galaxisok összeolvadásakor találkozó központi fekete lyukak egymás körül kezdenek keringeni, és idővel össze is olvadnak. Elképzelhető tehát, hogy Tejútrendszerünk 3-4 millió naptömegű központi fekete lyuka körül is kering egy másik ilyen objektum, valamely korábbi galaxis bekebelezése maradványként. A központi fekete lyuk másként is juthatott társhoz, például a centrumhoz meglepően közel keringő csillaghalmazok révén. Az ilyen halmazokban úgynevezett középtömegű fekete lyukak lehetnek. Ha egy ilyen, belülre sodródott halmaz felbomlik, egy kisebb fekete lyukat juttathat a nagyobb közelébe. A helyzet érdekessége, hogy Youjun Lu (University of California, Santa Cruz) és kollégái számításai alapján az elméleti lehetőség viszonylag egyszerűen ellenőrizhető. Számítógépes szimulációkkal azt modellezték, hogy mi történik egy kettőscsillaggal, ha egy magányos központi fekete lyukhoz téved, és mi zajlik le vele, ha két egymás körül keringő fekete lyuknál történik ugyanez. A modell alapján egy magányos fekete lyuknál a kettőscsillag egyik tagja a kompakt objektumba zuhan, míg társa nagy sebességgel kilökődik. Így keletkezhettek azok az extrém nagy sebességű csillagok, amelyekből már tízet sikerült azonosítani az elmúlt három évben. Ugyanakkor egy páros fekete lyuk körül nagyobb térségben jelentkezik erősen azok gravitációs hatása. Ha pedig szoros rendszert alkot a kettőscsillag, maximum a Föld-Nap távolság harmada választja el őket, akkor a fekete lyuk páros egyetlen objektumként "kezeli" őket, és a páros együtt maradhat, miközben kilökődik. Napunk közelében nagyjából a csillagok 10%-a kettős. (A kettőscsillagok korábban feltételezett magasabb arányáról szóló becslések a nagyobb tömegű csillagokból indultak ki, amelyeknél gyakoribbak a kettősök.) Jelenleg 10 extrém nagysebességű, feltehetőleg a központi objektum(ok) által kilökött csillagot ismerünk. Ha tehát ezek közül egy is kettős lenne, az valószínűsítené a fenti teóriát. A kettős természet megállapítása nem könnyű, de mind a tíz égitestnél feltehetőleg még az idén sikerül elvégezni a szükséges pontosságú méréseket.

Szahara délkeleti peremét, Szudán forrongó nyugati és déli határvidékét láthatjuk heti műholdképünkön. Afrika e középső vidéke átmenet a sivatag és a szavanna között, ahol az éghajlatváltozás gyorsan mozgatja a növényzeti határokat. A felvétel nagy része Szudánt, a kontinens legnagyobb államát mutatja. A világ legnagyobb sivataga, a Szahara és a messze délre elterülő esőerdők között több éghajlati átmeneti övet is találunk. A legjellegzetesebb ezek közül a szavanna, amely az esős évszakban zöldell, máskor kiszárad, és hatalmas állatcsordáknak biztosít élőhelyet. A lenti képünk déli végén zöldellő vidék nem egyenlítői őserdő, hanem szavannavidék. Az északon, északnyugaton látható sivatag igen jellegzetes: kopár homok- és kőfelszíne a sárgától a világosbarnán át a vörösig tartalmaz színeket, itt fejlettebb szerveződési szintű élőlények csak a ritka oázisokban fordulnak elő. A szavanna és a sivatag átmenete a Száhel. Ezt a Szahara északi peremén, például Tunéziában is megtaláljuk, délen azonban több ezer kilométer hosszan húzódik a sivatag határán. Elhelyezkedése változó, az éghajlatváltozás, az elsivatagosodás miatt gyorsan mozog déli irányban. E folyamat sok ember és állat számára jelenti azt, hogy eddigi élőhelyük meddő sivataggá változik. Szudán nyugati peremvidéke Dárfur, ahol 2004-ben lángolt fel a fegyveres konfliktus. Bár számos közvetítő munkája eredményeképp tűzszünet van érvényben, a fegyveres csetepaték mindennaposak. A híradások a szudáni központi kormány muzulmán csapatai és a helyi vallású törzsek közt említik a konfliktust, de a kiváltó okok közt ott van az elsivatagosodás és az élettér gyors zsugorodása is. A lenti műholdképen azt látjuk, hogy a terület egykor gazdag vízhálózattal bírt, jelenleg azonban gyorsan ölti magára a sivatag színeit. A Terra műhold MODIS-rendszerének felvétele június 24-én készült (NASA).

Egy amerikai cég olyan esernyőt készített, amely mindig értesül a legfrissebb időjárási információkről, s kigyullad rajta egy lámpa, ha zivatar vagy hóesés várható. Az Ambient Devices esernyőjébe egy olyan rádiós vevőegységet építettek, amely az Accuweather.com meteorológiai adatbázisából képes lekérdezni vezeték nélkül. Az eszköz egyelőre csak az Egyesült Államokban használható, ahol az időjárási adatok továbbítására használt rádióhálózat jelenleg a lakosságra vetített kilencven százalékos lefedettséget biztosítanak. Napos, nyugodt időben az ernyő fogója is inaktív, hagyományos társaihoz hasonlóan bújik meg az előszobapolcon. A high-tech eszköz mindig a következő 12 órára szóló előrejelzést kér le a központi rendszertől, miután az első használat előtt telefonon keresztül beaktiválták A fények jelzik a vihar Amennyiben a meteorológusok esőt, villámlást, vagy hóesést jósolnak, az eszköz nyelébe épített lámpa villogni kezd, így adva használója tudtára, hogy jó lesz, ha magával viszi a munkába indulva. A lassú, szakaszos villogás például enyhe zivatar közeledtét jelzi, míg ha a tulajdonos gyors, erős villódzást lát, egy kiadós viharra kell felkészülnie. A modern esernyőt cserélhető lítium-elemről lehet működtetni, ezzel a gyártó közlése szerint egy éven át üzemképes. Az Ambient Devices high-tech ernyőjét a héten kezdik árusítani az Egyesült Államokban 120-140 dolláros, azaz 222-25 ezer forintnak megfelelő összegért.

Érdekes ez is, tudol bedobni infót erről?

Rendkívül ritka ősmaradványok kerültek elő a bükkábrányi lignitbánya területén: 15 darab, élethelyzetben megőrződött mocsárciprus törzsére bukkantak a bányászok. A hatalmas fák ott állnak, ahol több millió évvel ezelőtt meghaltak. A kutatóknak sietniük kell a vizsgálatokkal, mert a felszínre került törzsek gyorsan pusztulnak. Körülbelül 12 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti középső-miocén kor után a Kárpát-medence területe fokozatosan elveszítette az összeköttetést a Földközi-tenger elődjével, és először csökkent sósvízi (szarmata), majd édesvízi (pannon) környezetek alakultak ki. Az így létrejött Pannon-tó medencéjét fokozatosan feltöltötték az északról érkező folyódelták üledékei, emiatt a tó északi partja fokozatosan tolódott dél felé. A deltasíkság körülbelül 8 millió évvel ezelőtt érte el a mai Bükkábrány területét. A lapos tóparti területeken hatalmas mocsarak terpeszkedtek. A mocsarak területén és környékén élt növényzetből alakult ki a hatalmas készleteket tartalmazó lignittelep. A fenyőfélék, a tölgy, a bükk, a platán és a juhar mellett az egyik leggyakoribb erdőalkotó a Taxodium (mocsárciprus) volt. A lignittelepben és a meddőrétegekben eddig is találtak összenyomott fatörzs- és ágmaradványokat Bükkábrányban és Visontán is. A közelmúltban azonban igen ritka leletegyüttesre bukkantak bányászat közben: egy Taxodium-erdő szálban álló fatörzsei bukkantak elő. A mintegy 100 x 100 méteres területen 15 fatörzset ástak elő a markolók. A fák közvetlenül a lignittelep tetején helyezkednek el, így feltételezhetjük, hogy a kőszénmocsár életének egyik utolsó pillanatát láthatjuk. A fákat szürke színű, jól osztályozott homok veszi körül. Ez az ún. folyóshomok látványos "hordalékkúpjaival" a fatörzsek közötti terület egy részét is elfoglalja. A Bükk-hegység déli előterében, Bükkábrány község határában található Magyarország egyik legnagyobb külszíni bányája, ahol 1984 óta termelik a késő-miocén korú lignitet A Taxodiumok megőrződött törzsrészeinek teteje a szürke és a fölötte települő sárga homok határával esik egybe. A mocsarat és a fatörzseket a szürke homok hirtelen temette be; talán egy hatalmas vihar eredményeképpen halmozódott át a tóparti dűnesor üledéke. A fatörzsek be nem temetett részei később az erózió áldozatává váltak: a mocsárciprusok kisebb darabjai a fedő sárga homokban figyelhetők meg, de már nem szálban állva, hanem vízszintes helyzetben összesodródva. Mocsárciprus-törzsek és a rétegsor: alul a lignittelep, középen a törzseket tartalmazó szürke homok, felül a fedő sárga homok A fatörzsmaradványok jellegzetes alakjuk és az eddigi vizsgálatok alapján egyértelműen a mocsárciprusokhoz tartoznak. Ma élő képviselőik (például a floridai mocsarakban) 30-40 méter magasra nőhetnek, törzsük átmérője akár a 3 métert is elérheti. Alul kiszélesedő gyökérrendszer akadályozza meg a fa kidőlését. Élőhelyük az évszakosan vízzel borított mocsár vagy az ártéri síkság. Nagyon jellegzetesek a léggyökereik, amelyek a fa körül bukkannak felszínre a vízből vagy a talajból. A bükkábrányi törzsmaradványok 4-6 méter magasak, átmérőjük eléri a 1,5-3 métert. Évgyűrűik nagyon sűrűn helyezkednek el, az egyik 80 cm-es átmérőjű törzsben például 400 évgyűrűt számoltak meg. A sűrű évgyűrűrendszer és a magas gyantatartalom miatt a mocsárciprusok általában jól ellenállnak a gombáknak és a rovaroknak. Néhány törzsön mégis korhadási nyomok észlelhetők, némelyik példánynak a közepét pannon homok vagy markazit tölti ki. A markazit (FeS2) kiválásához szükséges kén az alul lévő mocsári üledékekből származhat. A fosszilis erdők nem kivételesen ritkák az ősmaradványok között, szinte minden földtörténeti korból ismerünk ilyen leleteket. Ezek azonban szinte mindig átkovásodott állapotban álltak ellen évmilliókon keresztül a fizikai és a kémiai hatásoknak. A bükkábrányi Taxodiumoknál viszont az eredeti faanyag fosszilizálódott, kovásodás nélkül. Mai mocsárciprus-erdő Kaliforniában (USA) Ez a különlegesség okozza a leletek vesztét is. A sejtfalakat szilárdító, rugalmas cellulóz nagyrészt lebomlott, csak a plasztikus lignin őrződött meg. Emiatt a bányanedves állapotban felszínre került törzsek a kiszáradás közben gyorsan repedeznek, és vékony darabokra hullnak szét. A környező homok eltávolítását követően azonnal elkezdődött a fák kiszáradása. Kezdetben attól tartottak a szakemberek, hogy a fatörzseket leginkább a bányászat fenyegeti, de a kiszáradás miatti szétforgácsolódás már korábban véget vet a történetnek. A teljes megsemmisülés előtt azonban a geológusok számos vizsgálat elvégzését tervezik dr. Kázmér Miklós (ELTE Őslénytani Tanszék) és dr. Hably Lilla (Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára) irányításával. Ezek között szerepel a fafajok taxonómiai meghatározása; a szürke homok üledékföldtani vizsgálata a betemetődés mechanizmusának megismerésére; a fák korának és egyidejűségének, valamint az éghajlati viszonyok (pl. évszakosság) megállapítása az évgyűrűk alapján. A kutatómunka és a bányaművelés miatt a leletek a helyszínen nem látogathatók. Forrás: Origo

Hi! Szeretném megosztani munkáimat én is akinek tetszik leszedheti. Az első egyszerű képem itt van. Ez is egy kis egyszerű kép... [

Szerencsére én nem vagyok egy colostok, de picike sem.

Ez a történet a jöbe tekint, nem is lenne baj, ha kevesebb, vagy nem is lenne baleset, sok családnak nem menne tönkre az élete.

Én is szívesen költöznék egy új bolygóra már...

Szeretném ha nem lenne éhezés a világon.