E.Draven

A kéztördelés már az interneten is lehetséges: az oldal látogatói egy kiterített kézen, hangosan tördelhetik a kijelölt ujjakat. Az internetes szórakoztatás tárháza valóban végtelen. A szadista és mazochista netezők kiélhetik magukat ezen a honlapon, és bármeddig tördelhetik az ablakban látható kéz ujjait, miközben az ebből származó kellemetlen hangokat is hallhatják. Az ujjak különböző zajokat adnak ki: a mutatóujjra kattintáskor például olyan hangot hallunk, mint amikor üvegnyitóval eltávolítjuk egy üdítőital kupakját. A hüvelykujjból megszólaló fémes hang leginkább egy csettintésre emlékeztet. A gyűrűsujj meghúzásakor finomabb zajt hallunk, vagy legalábbis kevésbé idegesítőt, míg a középső- és a kisujjból áradó hang szinte már hátborzongató. http://www2.b3ta.com/crackmyknuckles/

Ősmagyar ételeink A magyar ősi konyha sajátosan ötvöződött Közép-Ázsia, Kelet-Turkesztán (Újguria), Tibet, Nepál, India, Mongólia, Kína és Ordosz hagyományaival. Amíg a nyugatiak főként pirítottak, nyárson sütöttek, addig a magyarok inkább talpas-lábas üstjeikben, függeszthető agyag edényeikben főztek. Ordosz városától (a hun törzsek székhelye/fővárosa a kínai nagy fal előtt) a Kárpát-medencéig, 2000 darab talpas üstöt találtak a régészek. Őseink konzerválási szenzációja a „szárított hús” készítése volt! Így ír erről Villani János, az olasz történetíró: „Ha levágják a marhát, húsát nagy üstökben megfőzik. Ha pedig jól meg van főzve és sózva, elválasztják a csonttól és kemencén, vagy másként megszárítják, megszáradva finom porrá zúzzák. A hadjárathoz üstöket visznek magukkal, és mindenki visz magával egy zacskóval ilyen port, meg fejedelmük is vitet utánuk. Felforralt vízbe dobják, egy-két maréktól megtelik az edény, megdagad, mintha kása volna. Nagy a tápláló ereje, és így kevés kenyérrel, vagy anélkül is erőt ad az embernek. Nem csoda hát, hogy nagy sokaságban járnak oly hosszú időkig a pusztán, mert lovaik fűvel, szénával, ők maguk pedig porrá tört hússal táplálkoznak.” Kedvelt gyümölcseik az alma, körte, szilva, barack, cseresznye és a szőlő voltak. A Kárpát-medence gazdag volt erőkben és vizekben, tehát vadhús és hal is bőven kerülhetett az üstökbe. Ugyanúgy a gyűjtögetéssel szerzett gombák és vadgyümölcsök is terítéken voltak. A ma használatos tejtermékek nagy részét (joghurt, kefir, sajtok és kumisz) elsőként Közép-Ázsia lovas és állattenyésztő népei fedezték fel és állították elő. A kanca vagy teve tejből erjesztett kumisz készítését 1795-ben Sándor István írta le: „Minden tejet, mihelyt kifejtik, azonnal kifőzik, és miként kihűl, nagy bőredénybe töltik. Ebben az edényben még mindég az előbbeni savanyú tejből egy kis maradék találkozik, mely a frisset kevés idő alatt savanyúvá teszik. Mert ezen edények soha ki nem tisztítanak, és belől a sajtból s tisztátlanságból egy ujjnyi héjök vagyon, ebben áll a titok, hogy a téj a bor ízét megnyerje. A tejes égett bor égetése az aszszonyok dolga. Ezen égett bor részegít ugyan, mint a gabonából való, de részegség tőle sokkal tovább eltart.” Eleink főleg szarvasmarhát, lovat, birkát és juhot tenyésztettek – juhtejből készítették a túrót, sajtot, írót és a zsírként használt vajat. Földműveléssel is foglalkoztak, tönkölybúzát, kölest, árpát, rozst és feltételezhetően hajdinát és barnarizst is termesztettek. A gabonaféléből lepénykenyeret, „langallót-lapotyát”, „kövönsült leppencset” és „hamubansült pogácsát” sütöttek, hozzá híg kása-ételeket főztek. Sokféle növényt termesztettek: vöröshagyma, fokhagyma, káposzta, borsó, sárgarépa, tök, sóska, paraj, uborka, cékla, torma, bab, lencse. Fűszernövények közül a tárkonyt, csombort, borsikafüvet, lestyánt, kakukkfüvet, bazsalikomot, borsot, gyömbért, köményt, ánizst, szurokfüvet, kaprot, turbolyát, mirhafüvet, komlót, mustármagot, citromfüvet ismerték és használták. Sok vadon termő fűszerfüvet, ízesítőt is használtak (pl. vízitorma, galagonya, pipacs, cickafark, bojtorján, csalán, mezei katáng, tyúkhúr, kamilla, pitypang, mezei zsázsa, medvehagyma). Trópusi füvek közül a szerecsendió, kardamon, sáfrány, szegfűszeg, fahéj, vanília, szezámmag, babérlevél, csillagánizs került őseinkhez. Őseink gyorsan mozgó lovas hadának élelemtartalékokra volt szüksége, amit csak az ételek és alapanyagok tartósítása oldhatott meg. A húst szárítással, a sajtot, túrót füstöléssel, a gombákat, gyümölcsöket aszalással, a tejet savanyítással konzerválták. E tudományuk biztosította a hazától távol maradó csapatok sikeres és hosszútávon is zavartalan életét, vándorlását. Illyés Gyula szavait idézve: „…az ősi szomj a szépre, s a jóra, ez él tovább…” ja...és a google a barátod

AZ ŐSMAGYAROK KONYHÁJA Egy nép ételkultúrája éppúgy hozzá tartozik, mint néprajza, zenevilága, hitvilága, nyelve vagy testalkata. Kövi Pál írja. "A népi muzsikához és a népdalkultúrához hasonló érték és páratlan művelődési kincs rejlik a gasztronómiában. Ezt a kincsesbányát fel kell tárnunk, alá kell szállnunk a mélyére, mert minél mélyebbre hatolunk benne, annál magasabbra jutunk a tudás és a szellem dolgában". A magyar konyháról sok korabeli és későbbi adattal rendelkezünk. Ennek oka, hogy ételeink egészen más jellegűek voltak - és ma is azok -, mint Európa más népeié. A másik ok ősi étkezési szokásainkban gyökerezik, amelyek a mai napig megmaradtak. Már Anonymus is arról tudósít, hogy őseink minden győzelmüket napokig tartó evéssel-ivással ünnepeltek meg, sőt a lakomára az is elég ok volt, hogy megpillantsák óhajtott otthonukat, a Kárpát-medencét. Anoymus "aldomas"-t ír; a lakomát a magyarok sokáig "áldomásnak" nevezték, amely szóban benne van az "áld" ige, amely az ünnepi alkalmat jelzi. Európa minden népének feltűnt a magyarok étel-ital bősége; a magyarok evés-ivását a Nyugat ma is felháborító prédálásnak tekinti. Európa ugyanis a magyarok honfoglalása idején igen szegény volt, több helyen éhínség pusztított, a Kárpát-medencét viszont mindig a bőség és a jólét jellemezte. Ehhez járult hozzá őseinknek sok állata és fejlett földművessége, ami növelte ezt a bőséget. Egy Európát beutazó dominikánus szerzetes írta a középkorban, hogy "a magyar királyságot régente Moesiának és Pannóniának nevezték. A Moesia nevet az aratás eredményétől kapta, mivel gazdag aratásban bővelkedik, Pannóniának pedig a kenyér bősége miatt nevezték el. Legelőkben, kenyérben, borban, húsban, aranyban, ezüstben bővelkedik ez a föld, halakban pedig minden szomszéd országnál gazdagabb". A magyar ételkultúra gyökere: a belső-ázsiai népek ételfilozófiája "A honfoglaláskori magyar konyhát nem lehet összehasonlítani a nyugat-európai konyhákkal, mert konyhafilozófiája teljesen más volt és gasztronómiai szempontból sokkal magasabb szinten állt, mint a korabeli európai konyhák. A magyar konyhára mindenekelőtt a főzés a jellemző, miként a türk és más keleti népek konyhaművészetében is ez a lényeges vonás. Míg nyugaton inkább sütnek, keleten inkább főznek az emberek; ez az alapvető különbség a gasztronómia tekintetében" (Cey-Bert Róbert Gyula). A kínai, a mongol, a tibeti, a belső- és közép-ázsiai népek legkedvencebb ételei mindig is a főtt, párolt pörköltes ételek voltak. Természetesen keleten is ismerik a sütés módszereit, de itt az arányok az irányt adóak. Az ősi magyar ételkultúra gyökere a világfa szimbólumrendszerében gyökerezik. Belső-Ázsiában ősidők óta öt alapelemet különböztették meg: a tüzet, a vizet, a földet, a fát és a fémet, szemben a nyugati négy alapelemmel: a tűzzel, a vízzel, a földdel és a levegővel. Már a hunok is ősi ételeik elkészítésében az öt alapelem elvét követték: 1. az áldozati étel bronzból vagy vasból készített üstben főtt (fém); 2. az üst alatt a tüzet a táltos által kiválasztott fa biztosította; 3. az üst a földön állt; 4. az áldozati ételek elkészítéséhez vizet használtak. Az áldozati étel alapanyagait a táltos úgy válogatta össze, hogy azok kifejezzék a világfa hármas szintű jelképrendszerét: 1. az égivilágot a fán termett gyümölcsökkel, levelekkel, virágokkal és a fán összeszedett mézzel; 2. a földi világot a föláldozott állattal és a földön összegyűjtött növényekkel és fűszerfüvekkel; 3. a föld alatti világot a földben megtermett gyökerekkel, gumókkal és hagymákkal. Ezért hagymának (föld alatti világ), bizonyos növényeknek, mint a tárkony és a borsfű (földi világ) és gazdag gyümölcsöknek, mint a szőlő és az alma (égi világ) feltétlenül jelen kellett lennie az áldozati ételek harmóniájának biztosításában. Az áldozati étkezés jelképesen közös ima, közös áldozás volt, amelyek keresztül a résztvevők kérték az ősök és az Ég Ura segítségét és áldását. A földi élővilágnál a növények és az állatok közötti harmónia megteremtése volt a cél, ezért a feláldozott állat apróra vágott húsát összefőzték apróra vágott zöldségekkel és füvekkel. A kapcsolatot a tűz és a víz szimbolikáján keresztül biztosították. A főzés a harmónia konyhatechnikáját jelenti, hiszen ennek során többféle alkotórészt főzünk össze, amelynek eredményeként új ízeket nyerünk. A sütésnél viszont az történik, hogy az adott alapanyagot megjavítjuk, hiszen a hús nyersen nem mindig ehető. Mindez azt jelenti, hogy a főzésen alapuló civilizációk az ellentétek elsimítását, a harmónia kialakítását tűzik ki célul. Az ősi kínai szimbolika a fehér és a fekete, a két ellentét, a világosság és a sötétség együttes létét jelképezi és a harmóniájukat szeretné megteremteni. Ám nem létezik tökéletes világosság és teljes sötétség, mint ahogy kizárólag jóról és rosszról sem lehet beszélni. Az ellentéteket tehát ki kell egyenlíteni és létre kell hozni a harmóniát. A sütés filozófiája eltérő; a kizárásos elvet alkalmazza. A feketét fehérré, a rosszat jóvá akarja alakítani. A hunok ételeiket kővel, fémmel és nyolc féle vízzel főzték. Az ételek elkészítésénél fontos szerepe volt a víz minőségének (forrásvíz, folyóvíz, esővíz, patakvíz, tengervíz, stb.). Az ősmagyarok konyháját a "pentaton" ízek harmóniájával szokták jellemezni; az édes, a savanyú, a sós és a keserű mellé ötödiknek az erőset is külön íznek fogják fel és ezen öt íznek a harmóniájára törekedtek, akárcsak a mai belső-ázsiai népek. A táplálkozás körében ma is sok, a honfoglalás koránál sokkal korábbi, keletre nyúló hagyományt találunk. Ilyen ősi gyökerű ételünk az alföldi pásztorok tarhója, mely joghurthoz hasonlító különleges étel, a közelmúltig fogyasztott vízzel, sóval gyúrt erjesztetlen tészta, a lepénykenyér, a "csörege-fánk", az alföldi bográcsban készült krumplistészta, a "slumbuc", a magyarsággal, de feltételezhetően már a hunokkal vagy az avarokkal bekerült hsziungu áldozati étel a keng (a "pörkölt") és a ta-keng (a "gulyás"). A hunok sok évszádon keresztül szoros kapcsolatban voltak a kínaiakkal; e két nép sok kultúrértéket átvett egymástól. Így a Han-kori Kína kedvenc étele lett a lóhús; a kínaiak csak a lómájat tartották ehetetlennek. A marhahúst sokra tartották, mert az igavonó állat hasznosnak bizonyult, fogyasztása elsősorban az öregeket és az előkelőket illette meg. Szemacsien viszont megvetéssel írt a hunok azon szokásáról, hogy "a férfikorban levők eszik a hús kövérjét és a javát, az öregek pedig a maradékot. Megbecsülik az erőt és az egészséget, az öreget és a gyengeséget megvetik". Nagyúri sírleletekben előfordul medvetalp, párducmell, hízott kutya, sült bagoly és daru hús-maradványa (főleg csontja). A hun közemberek leggyakrabban fogyasztott húsféléje a birka és a baromfi volt, de sokat fogyasztottak a sertés húsából is, amelynek vágására újév előtt került sor. Hétköznapi ételnek számított a gabona főtt szemtermése, amelyet hosszabb utakra magukkal is tudtak vinni. A pörkölt első leírását Szemacsien közölte a Kr. előtti II. században, amikor leírja a hunok áldozati ételét a "keng"-et. Leírása szabad fordításban így hangzik: "Végy tüzesre hevített öntöttvas vagy bronz üstöt, és amikor az olyan forró, hogy a belecsepegtetett olaj azonnal gőzzé válik, dobjad bele a zsírjával együtt fölaprított disznóhúst vagy a faggyújával együtt apróra vágott birka húsát apróra vágott hagymával. Amikor ezt beledobjuk a forró üstbe, a nagy hő hatására hirtelen kiolvadó zsír vagy faggyú megpörköli a hagymát és a húst". A "vegyes kenget" eleinte gabonával, zöldséggel főzték és ízesítőül bazsarózsa szirmokat, liliomfa virágbimbóit, szójaszószt és sózott babot tettek, később ezt a pörkölt-alapot mindenféle zöldséggel (hagymával, borsóval, sárgarépával, salátafélékkel) és fűszerekkel (borssal, gyömbérrel stb.) ízesítették, a későbbi időkben tésztát is főztek hozzá. Ezen ételnek a megnevezése a későbbiekben "sűrű húsleves húsdarabokkal és zöldséggel" nevet viselte. A "ta-keng" ("gulyás") ehhez hasonló, de sok lével feleresztett áldozati étel volt a hsziungnúknál. A ta-kenget eleinte nem fűszerezték, hogy megbecsüljék tiszta egyszerűségét. A későbbiekben azonban marhából, szarvasból, szopós malacból, kutyából, vadkacsából, fácánból, baromfiból is készítették, és erős fűszereket adtak hozzá. Ismerték és sok ételhez használták a különböző gombákat. Mindkét ételnek - a kengnek és a ta-kengnek - elkészítési edénye az áldozati üst volt, amelyet eleinte bronzból, öntöttvasból, később rézből és kerámiából állítottak elő. A belső-ázsiai üstök nagy fajhőjűek, igen keskenyek és magasak voltak, minek következtében melegítése kevés tűzet igényelt; a tűz lángjai körbe nyaldosták az üst szinte egész felszínét, így az ételek nem égtek oda. A lovas népek hitvilágában az üst fontos szerepet játszott. Először is "szent területet" (uduk-ot) jelentett, mert bármi, ami belekerült megszentelődött. Az üst egyesítette az öt alapelemet és az üstben készített étel jelképezte az újjászületést és az átváltozást; az üstben csak főzni lehetett. A belső-ázsiai "lapos-gombás fülű" 100 literes hun üstöknek tökéletes mása a Kárpát-medencéből is származik (pl. Törtel-Czakóhalmán 1982-ben "ujgur feliratos" üstöt találtak), ami ezen főzéstechnikának továbbélését és azt igazolja, hogy ezeket a nagy üstöket csakis állandó szálláshelyen használhatták. A belső-ázsiai üstök szerepe a magyar népmese-világba is átment. "A török és a magyar népek világfájának ágai között a Nap és a Hold tartózkodik, s amelynek a fordított üst formájú eget tartják fenn". A belső-ázsiai konyha egyik felfedezése a "laska", vagyis a metélt és kézzel nyújtott tészta, amelyet a kínaiak előbb "ping"-nek (süteménynek), majd később mien-nek neveztek. A tésztának sokféle fajtáját ismerték: a laskát, a gőzölt cipót és a szezámos tésztát. A vízben főtt tészta a Kr. utáni II. században olyan népszerű volt, hogy még a kínai császárnak is ez volt a fő étele és utcai árusítását is feljegyezték. A belső-ázsiai népek "süteményeiről" nem igen rendelkezünk adatokkal. A mézet ismerték és szeretettel fogyasztották, számos édességet ízesítő fűszert is ismertek és kereskedelem útján hozzájutottak (szerecsendióhoz, szekfűszeghez, fahéjhoz, vaníliához stb.). A mézből másodsorban méhsört (méhsert) készítettek és viaszát ötvösmunkáknál használták fel. A belső-ázsiai kemencék harang-alakúak voltak; ezekben készítették - és ma is készítik - sajátos ételeiket. A "sódz" marha- vagy jak-hús sóval és saját levében lezárt edényben "dunsztolt" húsnak minden fűszer nélküli főzete, amely afféle alapanyagnak számít¸ ebből sokféle ízesítéssel különböző ételek készíthetők. Az egykori költemények és leírások kétféle borról számolnak be a Han-kori Belső-Ázsiából. A kínai leírások szerint a "li" az édes és fehér, a "csiu" a sötét és áttetsző vörösbort jelentette. Mindkettőt külön korsókban szolgálták fel. A csiu erősebbnek és jobb bornak számított, mint a li. A "bor" ősi hun szó, a Bor Tengri jelentése "szürkésfehér Isten" éppúgy vonatkozik a forrásban levő bor habjára, az alkonyat színváltozására, mint az eget a földdel összekötő világfa törzsének a színére. A Bor Tengri az újjászületést, a hajnali és az alkonyati átváltozást vagyis a harmónia megvalósulását szimbolizálta.. A magyar nyelv a "bor" szót megőrizte abban a jelentésében, hogy a szőlőlének egy "táltosbeavatáson" kell keresztülmennie, hogy euforizáló képességű borrá alakulhasson. Az ősi hitvilágunk a bort rendkívüli módon értékelte, az áldozati szertartások és szerződések szentesítésének fontos tartozéka volt. A belső-ázsiai jugarok ételkultúrája Ahhoz, hogy őseink ételeiről fogalmat alkothassunk, analógiaként meg kell ismernünk az egykori türk törzsszövetség Belső-Ázsiában maradt - ma már csak 10 569 lelket számláló - tagjának, a jogur (vagy jugar) népnek mai ételkultúráját. A jogur étkezési szokások úgy, mint más közép- és belső-ázsiai nép étkezési szokása tökéletesen kifejezi a Tengri-hit (Egyisten-hit) alapfilozófiáját, amelynek lényege egy kielégítő és állandó szimbolikus egyensúly és harmónia keresése az állat- és növényvilág között. A húsokat leginkább apró darabokra vágva füvekkel, illatos gyökerekkel, szárított túróval és zöldségekkel szeretik összefőzni, mert a Tengri-hit szerint az állatoknak is meg kell adni a kellő tiszteletet. Az így elkészített ételeknek nagy része bő leves. Cey-Bert Gyula a jugarokat "a levesek népének" nevezte. Egyik legfinomabb csipetkés levesüket "szemesnek" hívják. Leveseikbe néha tört piros paprikát is használnak (ez az apró piros paprika ázsiai és nem amerikai eredetű!), de az igen erős ízeket bizonyos gyömbérrel érik el. Fontos ünnepi ételük a főtt birka vagy marha. A kis darabokra vágott húsokat póré hagymával együtt puhára párolják, majd friss fokhagyma és más fűszerekkel fogyasztják (a Selyem Út mellett élő jugarok mindenféle "keleti" fűszert is ismertek és használtak). Híres lakodalmas ételük a káposztás birkapörkölt; a felvágott vöröshagymát zsírban vagy olajban megpirítják, hozzá pirítják a disznóhúst és a feldarabolt káposzta-leveleket. Esetenként tárkonnyal vagy kakukkfűvel, apró-paprikával vagy gyömbérrel fűszerezik. Hurkáik nancsa néven szintén ízletesek. Ezt feldarabolt friss birkahúsból készítik, amelyet tárkonnyal, fokhagymával esetenként vöröshagymával, birkavérrel és kevés liszttel kevernek össze. A birkahurkát főzik és melegen tálalják. Kedves ételük az aludtej és a joghurt; a tehén- és kecske- és más tejnek ezt a formáját annál is inkább fogyasztják, mivel nem lévén tej-emésztő enzimjük, a tejet csak bontott állapotban tudják fogyasztani. A juhtejből túrót, sajtot, zsírként használt vajat és írót készítenek; a vajat köpüléssel állítják elő. A jugar (jogur) konyha további nevezetessége a tésztafélék gyakori használata. Hosszúra vágott (vagy húzott) tésztáik és csipetkéik leveseik gyakori összetevői. Fokhagymás vagy kakukkfüves birkahússal töltött húsos táskáik is jellegzetes készítményeik közé tartoznak. Szárított apró gömbölykés tésztájuk a targana (tarhonya), érdekes szárított termékük a csuró (vagy csura), amely tehén- vagy birkatúróból készül. A túrót megfőzik, egy kilyukasztott zsákban levegőre teszik, kicsepegtetik és megszárítják. Miután a zsákban jól megszáradt, szétmorzsolják és jól szétterítve kiteszik a napra szikkadni. Az így készített csuró akár két évig is eláll, a targanával és a szárított vagy pácolt húsokkal együtt a lovas népek fontos ételtartalékai közé tartozik. Húsaik szárítási technikája ugyanaz, mint amilyent pásztoraink még néhány évtizeddel ezelőtt is ismertek ("hortobágyi tarisznyás húsok"). Lángosszerű készítményeik is vannak, amelyeket "szörmének" neveznek. Ünnepeiket köles- és búzapálinkával öntözik meg. Jogur szokás, hogy a pálinkát egyszerre két kicsi pohárba töltik és a vendégeknek a két pohárkát egymás után meg kell innia. A házigazda, mielőtt a pálinkát felajánlja a vendégeknek, egyik ujjával háromszor belenyúl a teletöltött pohárba és három cseppet permetez az ég felé. Ez a szokás sok magyar vidéken még ma is megvan, de vallási jelentését már elvesztette. A magyar és jugar nép kulináris alapfilozófiája hasonló és alapvetően különbözik az európai ételkultúrától. A levesek készítési módja és széleskörű kedveltsége, a pörköltfélék készítése, az apróra felvágott húsdarabok összepirítása hagymával és más növényekkel, a tésztafélék általános kedveltsége és széleskörű készítési módja, a főzelékfélék ismerete, a szárított tésztáik (targana) és húsaik igen hasonlóak egymáséhoz. Őseink főzési technikája; ételei és italai Őseink állandó szálláshelyein üstben, bográcsban és kemencékben főztek-sütöttek, amikor azonban úton voltak vagy állataikkal távolabb éltek állandó szálláshelyüktől "kővel főztek", hiszen üstjeiket és cserépedényeiket nem tudják lovon szállítani. Tűz csiholására viszont mindig volt tarsolyukban tűzszerszám (tapló és tűzkő vagy acél). Edényül pedig bőrtömlő, fa- vagy kéregedény, favödör vagy félbevágott lopótök szolgált. Erről Dzsajháni így emlékezik meg: "Visznek magukkal tűzifát és néhány követ, azután mindaddig tüzelnek a kövek alatt, amíg a kövek forróvá nem lesznek", majd ezeket a köveket vízbe helyezve ételeiket így készítik el. Az állandó szállásokon a főzéshez vas-háromlábra állított edényeket, többnyire fülüknél felakasztott keskeny és magas nagy fajhőjű üstöket, bográcsokat használtak, kenyerüket (nem lepényüket!) és tésztaféléiket a régészek által eddig "veremházaknak" határozott konyhájukban a kemencékben sütötték meg. A "hamuban sült pogácsa" tulajdonképpen péppé morzsolt és megtört rozsszemekből készült sült bodag (pogácsa). Gabonából (búzából, árpából vagy kölesből) nemcsak kenyeret, hanem kását is készítettek, de kedvelték a pörkölt gabonamagvakat is. Őseink forró köveken is sütöttek; a tűz fölé tett s átizzított kőlapra öntötték a tésztát; így kapták a lepénykenyeret. Csíkban és Háromszékben még ma is "kőre leppencs"-nek hívják a lepényt, a Bodrogközben pedig "kövönsűltnek" nevezik a palacsintát, jóllehet már rég palacsintasütőben sütik. Hun üstök A húsok konzerválási módja Európában a füstölés, Ázsiában és őseinknél az aromás füvekkel (kakukkfűvel, rozmaringgal, tárkonnyal) való pácolás volt. A szárított hús készítése pásztorembereinknél ma is fellelhető. Giovanni Villani XIV. századi olasz történetíró így számolt be a Magyarországon látottakról: "Ha levágják a marhát, húsát nagy üstökben megfőzik. Ha már jól meg van főzve és besózva, leválasztják a csontról és kemencében megszárítják, majd finom porrá zúzzák. A hadjáratoknál üstöket visznek magukkal és mindenki visz egy ilyen zacskó húsport. Ezt vízbe dobják, az megdagad, egy-két maréktól megtelik az edény. Nagy a tápláló ereje és így kevés kenyérrel vagy anélkül is erőt ad az embereknek. Nem csoda tehát, hogy nagy sokaságban járnak olyan hosszú ideig, mert porrá tört hússal táplálkoznak". Őseink elsődleges itala természetesen a tiszta víz volt, kedvelt italai közé tartozott a bor, amely elkészítési módjának technológiáját még Belső-Ázsiából hozták magával. A zsírosabb ételekhez 1-2%-os alkoholtartalmú erjesztett ló- (kumiszt) vagy birkatejet ittak, kedvelt italuk volt a kölesből - esetleg a búzából - készült sör, a "boza". Ez utóbbi ősi ismeretéről többek között a "komló" és a "sör" ősi szavunk is tanúskodik. A hunok sörkészítéséről már Priszkosz rhétor is tesz említést: "Kaptak a minket kísérő szolgák is kölest, árpából készült italt, amelyet "kámnak" neveztek" (kám-kamosz a bizánci komlózott árpasör neve). A magyar konyha még a XX. század elején Európában elsőnek, a világon a kínai és a thai konyha után harmadiknak számított; ma már az első tíz között sincs. Ennek oka az, hogy egyre nagyobb mértékben vesszük át a mieinkénél sokkal alacsonyabb szintű "európai", netán "amerikai" ételeket, amelyek ősi ételkultúránk lealacsonyítását okozza és ősi, még nemrég élő hagyományaikat veszi el. forrás: http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet/index.html

Antarctica: egy kiállítás képei a Déli-sarkról A Nemzetközi Sarki Év alkalmából az Antarktisz mindennapjairól nyílt fotókiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. A Déli-sark kanadai fotóművészek szemével című kiállításon szeptember 11. és október 5. között Pat és Rosemarie Keough kanadai fotóművész mintegy 80 képe látható a mindössze 950 példányban megjelent Antarctica című képalbum anyagából. Részletek a könyvtár oldalánA fotókiállításhoz gyermekrajz-pályázat és online beküldhető kvíz is kapcsolódik. A díjazottak, illetve a helyes megfejtők nyereményben részesülnek. A Keough házaspár 1999 és 2001 között fényképezett a déli sarkvidéken, dacolva a zord, olykor emberpróbáló körülményekkel. Képeiken a hófehér kontinens mindennapjai - élővilága, a természet alkotta formák, az emberi beavatkozás nyomai - jelennek meg élénk színekben: a fotográfusok lencsevégre kapták a fehér, kék, rózsaszín, a lila, az arany és a zöld milliónyi árnyalatát. Rosemarie és Pat Keough fényképészete rendhagyó, képeiken nemcsak a természet összetettségét, hanem annak sebezhetőségét is bemutatják. Művészetük holisztikus látásmódot tükröz: képeiken megtalálható a mindennapi és a különös, a változatlan és a múlandó. Visszatérő témájuk a természet élnivágyása, önmaga megújítása, az örök körforgás. Ilyen például a lemészárolt bálna csontjai közt bukdácsoló kis pingvin, vagy a szintén vadászok által megölt bálna csigolyáján nézelődő rozmárkölyök. A kiállításon a fényképek követik a könyv szerkesztett sorrendjét. A képek egymással párba állíthatóak, a fotókon az élénk színek váltakoznak a tompább árnyalatokkal, néha hirtelen változnak a kontrasztok, míg más fotók különböző megvilágításban bontják ki ugyanazt a témát. A húsz éve fotózással és művészeti fényképalbumok készítésével foglalkozó házaspár déli sarkvidéken készített képei eddig 22 rangos nemzetközi elismerést kaptak, köztük a világ legszebb természetfotóiért járó díjat, albumuk megkapta a világ legjobb fotóalbuma és a világ legkiemelkedőbb könyvművészeti remeke díjat. Számos kritikus és tárlatvezető egybehangzó véleménye szerint az Antarctica olyan fényképészeti örökség, amely feltétlenül megőrzendő az utókor számára. Keough-ék az Antarctica könyvből származó tiszta bevételt - eddig 9 millió forintot - a déli sarkvidéken honos albatrosz megmentésére felajánlották föl. A világ 24 albatroszfajából ugyanis 17-et jelenleg a kipusztulás veszélye fenyeget. A kiállított képek cselekvésre és összefogásra ösztönöznek egy fenntartható világ létrehozásában - mondta el a megnyitó meghívott vendége, Márkus Ferenc, a WWF nemzetközi környezetvédő szervezet magyarországi igazgatója. A kiállítás aktualitását a márciusban kezdődött és mintegy 60 nemzetet és 55 ezer kutatót felölelő Nemzetközi Sarki Év adja, amelynek keretében, a klímaváltozás jegyében tudományos, kutatói és oktatási programokat szerveznek világszerte a sarkkörök vidékéről. Kanada az északi sarkvidéken végbemenő változásokban különösen érintett ország, ezért kiemelt figyelmet szentel a programsorozatnak. A kiállítás szeptember 11-től október 5-ig hétköznap 10-20, szombaton 10-16 óra között tekinthető meg. A belépés díjtalan, a kiállítás megtekintéséhez nem szükséges érvényes könyvtári tagság. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Kisgaléria (Budapest VIII., Reviczky u. 1.) [origo]

forrás : origo.hu Bengáli tigris- és oroszlánkölykök egy németországi állatkertben - először a nagyközönség előtt. A tigrisek, Salvo és Gianni négyhetesek, az oroszlánok, Rico és Binty pedig másfél hónaposak. 2007. szeptember 11., Hodenhagen a kép nagyban: http://www.origo.hu/i/0709/20070912oroszlane2.jpg

Formabontó tanulmány a Suzukitól Lehullt a lepel Frankfurtban a Suzuki új tanulmányáról, mely egy 2010-ben megjelenő szériaváltozat előfutára. Ha a végleges modell csak feleannyira merész lesz, mint a Kizashi, igen valószínű, hogy a japánok rengeteg újabb hívet szereznek maguknak. Bár egyelőre semmilyenfajta hivatalos információval nem szolgáltak az új modellről, a Suzuki mégis nagy feltűnést keltett Frankfurtban a Kizashival, mely marcona megjelenését egy korábban megjelent vázlat is előrevetítette. A Kizashi szinte minden egyes porcikáján találunk valami szokatlant, a leglátványosabb elem azonban kétségtelenül a Darth Vader maszkját is lepipáló hűtőrács és a két földig húzott fényszóró. Jó hír lehet azoknak, akiknek tetszik a képeken csillogó tanulmány, hogy a Kizashi formavilágát megörökli majd egy családi kombi, melynek piaci megjelenése 2010 körül várható. [origo]

A méhfajok eltűnése hatalmas változást indíthat el a régióban. Számos ritka növény kipusztulhat, mások, például a repce vagy az egyes babfajták termesztése pedig körülményessé válhat. A méhek kihalása azonban nemcsak a növényekre veszélyes, hanem az emberiségre is. A növények szaporodása a rovarok általi beporzástól függ, ha ez tömegesen elmarad, súlyos élelmiszerhiány és éhínség léphet föl. Érdekes módon Albert Einstein egyik tanulmányában említette, hogy méhek nélkül az emberiségnek csupán négy éve lehet hátra. A The New York Times című napilap szerint a méhek hiánya már jelenleg is több mint 14 milliárd dollárjába kerülhet az Egyesült Államoknak.

basszus elkiabáltam... 25% túl magas aláírásom volt, biztos több mint fél éve már, és épp ebben a percben warn-t kaptam érte

0%

nem igazán tudom megérteni az emo-kat, szerintem ilyen nincs, ha nem akar élni,utálja az életet, tegyen róla. Senki nem kényszeríti őket hogy itt "szenvedjenek" , az önsajnálatnál szánalmasabb dolog pedig nem sok van a világon, butaságnak tartom az egészet. ez az én véleményem a témáról "...jegyezd meg jól, míg a Föld kerek mindig lesznek Rockerek" ja, és találtam egy régi, rocker ideál képet: Marlon Brando alakítása egy filmben Marlon Brando

"Örökké nem eshet..." Eric Draven The Crow - A Holló

Erősebb motort kaphat Talma 2007. szeptember 3., hétfő 21:20 Váratlanul megváltozott Talmácsi Gábor programja a hét elején: a világbajnokságot vezető motoros szerdától Valenciában tesztel, ahol az Aprilia újabb fejlesztéseit is kipróbálhatja. Eredetileg úgy volt, hogy Talma - nem utolsó sorban az őt erősen igénybe vevő betegsége miatt - a San Marinó-i Nagydíj után visszatér Budapestre, és pihen, amennyit csak lehet. "A következő napokat biztosan pihenéssel töltöm, amire most úgy érzem óriási szükségem van" - nyilatkozta még vasárnap e "hasábokon" a frissiben szerzett második helye után, ám aligha bánja, hogy módosult a menetrendje. Talmácsi ugyanis Valenciába repül, ahová csapata, a Bancaja Aspar szervezett tesztet. A gyakorláson több új alkatrészt is kipróbálnak majd, még az is elképzelhetőnek tűnik, hogy alkalma nyílik száguldani az RSA Apriliával is a nap végén. Talma eddig az Aprilia régebbi, RSW motorját használta, a lehetőség az RSA kipróbálására mindenképpen pozitív fejlemény.

szerintem olvasd végig a cikket ha érdekel

Újra lesz Zastava A korábbi Fiat Puntot felhasználva állhat talpra a volt jugoszláv autógyár, a Zastava. 10-es néven készül majd az "új" modell. Megújul a FIAT-Zastava együttműködés Puntókat szerelnek össze a Zastava-gyárban Szeptember végén aláírták a szerződést a Zastava és a Fiat vezetői, amely lehetővé teszi, hogy a Szerbia-montenegrói gyárban Fiat licenc alapján autót gyártsanak. Zoran Radojevic a Zastava Automobili vezetője az aláírás után elmondta, mintegy 15 millió eurót fognak befektetni a gyár modernizációjára. Ez 800-1000 új munkahelyet teremt. Jelenleg is készít személyautót a gyár, a Yugo Koral átalakított változatát, 1,1 literes Peugeot motorral. Ebből valamivel több, mint 13000 darab készült tavaly. A gyár megmaradt a háború előtti színvonalnál, ami akkor ugyan még versenyképes volt, de mára elavult. Zastava 10 néven fog készülni a korábbi Fiat Puntoval egyező jármű, mivel ez lesz a 10. járműve kragujevaci cégnek. Várhatóan 9-12 hónap múlva indulhat be a gyártás, melynek felfuttatásakor évi 16000 járművet készítenek majd. Nem csak a hazai piacra készülnek majd az autók, mert mintegy 7000 darabot szeretnének eladni a macedón, a horvát, a román, a bosznia-hercegovinai, a bulgár és az albán piacokon. Egyelőre nem ismert az autó pontos ára, de mintegy 8000 euróra (2 millió forint) tervezik. Kezdetben az 1,2-es 60 lóerős benzinmotorral készül majd a 10-es, de később szeretnék a modellválasztékot kibővíteni az 1,9-es turbódízellel is. fn.hu

Új Zastava Fiat alapokon A korábbi híreknek megfelelően a Fiat Punto lesz a szerb autógyártó következő modellje. Úgy tudjuk, a Zastavánál évi 16 ezer autó készülhet évente, azaz több mint a duplája az eddig feltételezett mennyiségnek. A Kragujevácban készülő autók műszakilag megegyeznek majd a Puntóval, de a bevált eljárást követve Zastava márkanéven forgalmazzák majd ezeket. Egyesek azt is tudni vélik, hogy a szerb Punto típusjelzése Zastava 10 lesz. Egyelőre nem tudni, hogy Kragujevacban tervezik-e az új modell exportját, de úgy hírlik, a Fiattal való megállapodás értelmében egyes szomszédos országokban is forgalmazhatják a típust. A Zastava jelenlen egyetlen személyautót készít, az egykori Yugo Koral átalakított, 1,1 literes Peugeot motorral felszerelt változatát, amelyből igen kevés fogy. Tavaly a tervekben szereplő 31 ezer helyett 13500 autó talált gazdára, ami igazán nem sok, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy az autógyár kapacitása évi 60 ezer autó. A Zastava az 1980-as évek végén szocialista viszonylatban az élvonalba tartozott, és úgy látszott, a praktikus Floridával akár túl is élheti a rendszerváltás viszontagságait, de a polgárháború éveiben leállt a fejlesztés, így a cég a béke beköszöntével elavult, versenyképtelen típusaival és elhanyagolt és korszerűtlen gyártósoraival reménytelen helyzetbe került. A Fiattal való kapcsolat felelevenítése azonban új reményt adhat a kragujeváci gyár 4500 dolgozójának, hiszen így a Zastavánál is újra megjelenhet a korszerű technika, ami a túlélés egyik alapkövetelménye. forrás:totalcar.hu

lehet hogy lábbal rugdosta gitározás közben a dobgitárt

ha ezt az asszonyodnak elmondom

gratula!!! én szeretnék egyszer mejd így játszani

azt hiszem ez az én agyamnak kicsit elképzelhetetlen

ez naon ott van!!! :lol:

A Hamburg felrázta az álmodozó Honvédot [origo]MTI A Magyar Kupa-győztes Budapest Honvéd a Szusza Ferenc-stadionban elért 0-0-s hazai döntetlen után Hamburgban 4-0-a kikapott a HSV-től az UEFA-kupa-selejtező második fordulójában. Supka Attila együttese így kiesett, míg Huub Stevens gárdája főtáblára jutott a második számú európai kupasorozatban. Forrás: MTI A magyar csapat szerdai érkezésekor Hamburgban 15 fokos hőmérséklet és borús idő fogadta a Honvéd küldöttségét. A repülőből kiszállva Pascal Borel, a kispestiek "idevalósi" kapusa mosolyogva jegyezte meg: igazi német időjárás. A visszavágó előtt így nyilatkoztak a honvédosok: Túlzás lenne azt állítani, hogy a kamerák kereszttüzében lépett ki a reptér várójából a társaság, mindössze egy fotós kattintgatta a gépét - tudósított a helyszínről a honvedfc.hu. Ha az újságírók figyelmét nem is keltették fel a honvédosok, azért a Hamburg-szurkolók érdeklődésére számíthattak Bárányosék, hiszen elővételben 40 ezer jegy fogyott el. A nagy távolság ellenére mintegy 500 magyar szurkoló is elkísérte Európa második legnagyobb kikötővárosába a piros-feketéket. A HSV helyi riválisának, a St. Pauli drukkereinek a szimpátiájára is számíthattak a vendégek, a fekete halálfejes gárda hívei nem igazán csípik a Hamburg Bundesliga-csapatát. Budapesten a lelátóról figyelte társait a HSV holland sztárja, a Valenciába görcsösen vágyódó Rafael van der Vaart, most viszont ő dirigálhatta a német csapatot, lemondván a spanyol BL-szereplés lehetőségéről. Nem léphetett pályára viszont a másik holland, Nigel de Jong, aki Genitóhoz hasonlóan az első mérkőzésen begyűjtötte a második sárga lapját Szerdához képest csütörtökön még rosszabb volt az időjárás, reggeltől esett az eső Hamburgban, s bár néha elállt, a meccs kezdésekor ismét nagy volt az "égi áldás" a Nordbank Arenában. UEFA-kupa-selejtező, 2. forduló, visszavágó: Budapest Honvéd - Hamburger SV (német) 4-0 (2-0) Hamburg, HSH Nordbank Arena, 45 ezer néző v.: J. R. Santiago (spanyol) Hamburg: Rost - Demel, Mathijsen, Reinhardt, Atouba - Kompany, Jarolim - Castelen, Van der Vaart (Ben-Hatira, 76.), Olic (Trochowski, 66.) - Guerrero (Choupo-Moting, 60.). Honvéd: Tóth I. - Mogyorósi, Benjamin, Smiljanic, Vincze Z. - Magasföldi (Ivancsics, 49.), Vincze G. (Abass, 68.), Bárányos, Diego - Hercegfalvi, Abraham (Tóth M., 79.). gól: Guerrero (8., 39.), Smiljanic (50., öngól), Choupo-Moting (91.) sárga lap: Vincze G. (28.), Vincze Z. (48.) továbbjutott: a Hamburg, 4-0-s összesítéssel A találkozó egyperces gyászszünettel kezdődött a Sevilla kedden elhunyt válogatott labdarúgója, Antonio Puerta emlékére. A Hamburg azonnal letámadta a Honvédot, a 3. percben egy pontrúgást követően került Kompanyhoz a labda, aki félfordulatból épphogy Tóth Iván kapuja mellé lőtt. Öt perccel később már 1-0-t mutatott az eredményjelző - magyar labdavesztés után a középpályáról Atouba szöktette pazarul Van der Vaartot, aki bal oldalról, a beragadt Honvéd-védelmet lefutva középre passzolta a labdát, az érkező Guerrero pedig közelről nem hibázott (1-0). A HSV-t a gól nem nyugtatta meg (nem véletlenül, hiszen egy esetleges 1-1 a magyar csapatnak kedvezett volna), Van der Vaart távoli lökete azonban nem jelentett nagy veszélyt, de Diego viszontválasza sem volt túl sikeres. Tucatnyi minutum elteltével a mintegy félezer Honvéd-drukker is tapsolhatott a helyszínen: Vincze Zoltán indította a jobb oldalon Magasföldit, aki középre adott, a Mathijsenen veszélyesen megpattanó "öngólgyanús" labdát Rost kapus végül biztosan fogta. A 17. percben Jarolim is távolról próbálkozott, 23 méteres lökete azonban másfél méterrel a magyar kapu mellé szállt. A következő időszak - sajnos - Guerreróról szólt: a 16-osról - a 34. percben - előbb még nem ért célba csavart lövése, ám a 39. minutumban már nem hibázott; Kompany jobb oldali beadását - Mogyorósit megelőzve - fejelte a magyar hálóba (2-0). Forrás: MTI Hercegfalvit egyszer sem engedték meglódulni a HSV-játékosok A szünet után sem tudott méltó ellenfél lenni a Honvéd, a hamburgiak már az 5. percben 3-0-ra módosították az állást: egy bal oldali beadást követően Tóth kimozdult kapujából, Smiljanic az ötösnél próbálta megelőzni Guerrerót - a labda a vendégvédő lábáról pattant a magyar kapuba (3-0). Az 57. percben Smiljanic kishíján majdnem újabb öngólt lőtt, ám szerencsétlen pörgetését Tóth hárította. Pár másodperccel később a mesterhármasra hajtó Guerrero centikkel fejelt a Honvéd-kapu mellé. A 79. percben a frissen beállt Tóth Mihály egy jobb oldali szabadrúgást - a hazai védőket megelőzve - épphogy Rost kapuja mellé pörgette. A 86. percben Trochowski távolija megpattant Smiljanicon, de elmaradt a Honvéd-bekk "duplázása". Pár pillanattal később Ben-Hatira emelt Tóth kapujára, s a labda épphogy a kapufa fölött esett felülről a hálóra. A 92. percben megkapta a Honvéd a kegyelemdöfést: Kompany balról érkező hajszálpontos labdáját az ötös sarkáról Choupo-Moting könnyedén helyezte a megdermedt magyar játékosok mellett a magyar kapuba (4-0). Az esélyesebb Hamburger SV az első perctől kezdve kapujához szegezte a Budapest Honvédot, amely képtelen volt megtartani a labdát, s ezáltal egyetlen akciót sem tudott vezetni. A német rivális első adódó lehetőségét kihasználta, ettől kezdve a magyar kupagyőztesnek kellett volna futnia az eredmény után, de továbbra is a hazaiak irányították a játékot, s a félidő vége előtt újabb gólt szereztek, ezzel tulajdonképpen eldöntve a párharcot. A folytatás egy újabb hamburgi gólt hozott, s ettől kezdve mindkét csapat a mérkőzés végét jelző sípszót várta: a német együttes már nem támadott a korábbi vehemenciával, míg a kispestiek továbbra sem tudtak helyzetet kialakítani. Az első magyar lehetőségre 79 percet kellett várni, de szépítés helyett egy újabb hamburgi találat következett. A német együttes ilyen arányban is megérdemelten nyert és jutott tovább. Ezzel az utolsó magyar csapat is elbúcsúzott a nemzetközi kupaporondtól. A HSV teljesítette a kötelező feladatot, és megkezdheti a felkészülést a hét végi, Bayern München elleni csúcsmeccsre.

Erre van pénz, a potenciális bűnözők, bűnszövetkezetek meg vígan élnek

valóban nagyon a jövő zenéje ez még, de a lemez képe nagyon sokat elárult róla (szép sárga) :lol:

osztom a véleményedet, nem felététlenül a játékosok eszéért nézek meg néhány színvonalas meccset

Van 1 hitel reklám a TV-ben: a fickó elővesz 1 kivetítővásznat és elkezdi a mondókáját hogy: (kb így hangzik) "úgy alakult hogy megtakarítani való pénzhez jutottunk, és kiderült h a családban egy csomó pénzügyi zseni van" a lánya elbulizná, de a felesége szerint így nem tanúl meg takarékoskodni... szóval a mondat azon része, hogy: "megtakarítani való pénzhez jutottunk" értelmes, vagy értelmezhető-e szerintetek? szerintem teljesen értelmetlen