Shyllard

A mese és a könyv zseniális, a film pedig egy rakás sz@r. Akkora kalap, mint a Bolond Kalaposé....

És azt, hogy átlagos lesz, abból következtetted le, hogy nincs benne percenként egy robbanás? Micsoda meglátás!

A mekibe eszek többször, de csak azért, mert nincs a városban Burger King Amúgy az utóbbinál sokkal finomabb hambit csinálnak, úgyhogy ha van alkalmam, ott eszek.

Az első szempont a ritmus, szeretem az olyan zenéket, amiknek a dallamát még napok múlva is dúdolom. Persze azért a szöveg is elég fontos, van egy pár zenész, akinek elég komoly tartalommal bíró számokat adnak ki.

Na gyerekek én oda vagyok a kezekért! Most akkor mit csináljak? Amúgy az utolsóra szavaztam, szerintem nem ilyesmi az első szempont.

Néha ezt-azt. Mert jó lopni Innen is csak azért töltök le, mert adrenalinlöketet kapok, amikor beállítom a tárhelyről a letöltést

Hát Guy Ritchie egy külön stílust alakított ki, amiről azonnal felismerhetők a filmjei. Szerintem egyáltalán nincs túlértékelve, nem is sztárolja senki se agyon, de azért tudja mindenki, hogy mire képes. Plusz van egyfajta sajátos humorérzéke is, ami persze nem jön be mindenkinek. De róla pont hogy nem mondható el a túlértékeltség.

Azért a 12 majomban Brad Pitt volt a legjobb Johnny Depp, pedig szerintem nem csak a Burton filmekben játszott jól, sőt számomra még az általad felsoroltakban is emlékezetest nyújtott. Eddig csak egy baklövést tudok elkönyvelni a részéről, de az belefér minden színész karrierjébe (Igen, a Bolond Kalaposra gondolok)

A Sandra Bullock-os rész jó volt megint (ahogy múltkor Eastwood lett bemutatva) és A szállítmánnyal is egyetértek, valóban büszkék lehetünk rá, hogy egy magyar ilyen sokra vitte. A What Just Happened-et pont mostanában akartam leszedni, de inkább kihagyom. A TDK kritkának nagyon megörültem, csak 41 pont? Szerintem az kevés Az Avatar-os-sal egyetértek, de sztem még a cégvezető is jó volt (am csak az én szememet zavarta a kék alapon fehér?) Bucmac megint jól megasztmondta, egyetértek, örüljünk, hogy tudunk letölteni! Csak azzal a szabállyal van problémám, hogy nem lehet egy szavas köszönömöt mondani, ugyanis azokból van a 40%-os figyelmeztetésem. Na mindegy, én mindig hálálkodok, ha egy régóta várt filmre akadok és tényleg elég zavaró, amikor vannak olyanok, akik olyanba kötnek bele, ami le van írva a szabályzatban. Nohát a netes oldalak közül én inkább ajánlanám a filmdroidot, sokkal barátibb a hangulat és lényegében ugyanolyan gyors ott is az információáramlás. És ott senki sem labilis érzelmileg, aki meg igen, az általában hamar elhagyja a blogot. Utoljára pedig köszönöm a meglepetés letöltést, szedem is már le ezerrel!

A The Hurt Locker olyan, mint a múlt évi Gettó Milliomos: Tényleg emlékezetes, de versenytársai között van egy pár, ami simán lenyomná (elfogult TDK fan révén gondolom nem kell elmagyaráznom, hogy múlt évben én kinek adtam volna kivétel nélkül az összes díjat) Egyedül csak Sandra Bullock-nak és Christoph Waltz-nak örülök. Inkább halászta volna el az Up In The Air a legjobb forgatókönyv díjat a BB elől, mint a Precious.... Szerintem az utóbbi kettő sokkal jobban megérdemelte volna az Oscar-szobrokat, mint a HL, vagy az Avatar.

Egyéni vélemény kérdése. Azt nem lehet tényként közölni, hogy a TDK nem intelligens film. Esetleg szerinted nem az. Meg azért, mert sokan nem tartják butaságnak a Ryan közlegény megmentését, még nem retardált az, aki ezt mondja. Egyszerűen csak másféle életszemléletben éljük életünket. Tudod, pl, hogy nem kell a kákán is a csomót keresni Húúhallod, ezt most megjegyeztem

Azért mondjuk a TDK-ban a Magic Trick-es rész poénos volt

Najó, a TDK-ra mondani, hogy vígjáték hatalmas ostobaság. Lehet, hogy nem tetszett neked, de az a film közel sem vicces. Ha meg végigröhögted az egészet, az a hozzá nem értésedről tanúskodik.

Sajnos sokaknak ez kell, pedig ez tényleg undorító volt. Én se értettem, hogy ez most védi, avagy gúnyolja a melegeket, mert sorra érkeztek benne a gusztustalanabbnál gusztustalanabb jelenetek. Viszont a végén a dal az jó volt, de az az 5 perc nem képes megmenteni a filmet. Az Ali-G az kőkemény baromkodás, nem nevezném undorítónak, sőt inkább a retardált poén uralkodik benne. A Borat-nak is van egy bizonyos hangulata, bár ott már néha túllőtt a célon Cohen, ezért nem bírtam megnézni 1-nél többször eddig. Szerintem Cohen-t se kell szidni, az egyetlen baj vele, hogy túl sokat engednek meg neki. Ha kicsit kordában tudnák tartani, csak egy film erejéig, szerintem abban az évben nagy Oscar-esélyes is lehetne (Azt már kitárgyaltuk, hogy sokszor igazságtalan a szobor, de azért mégiscsak a legnagyobb elismerés)

Szerintem a Brüno csak egy kísérleti film. Kipróbálták, hogy mennyit lehet kaszálni azzal, hogy fognak egy kamerát és teljesítik egy sztár minden kívánságát. Hát üzletileg jó döntés volt.

1. Heath Ledger: Joker (TDK) 2. Christoph Waltz: Hans Landa (BB) 3. Al Pacino: Tony Montana (Sebhelyesarcú) 4. Javier Bardem: Anton Chigurh (Nem Vénnek Való Vidék) 5. Forest Whitaker: Idi Amin (Az utolsó skót király) 6. Al Pacino: Sátán (Az ördög ügyvédje) 7. Christopher Lee: Dooku gróf (SW-k) 8. David Prowse: Darth Vader (SW-k) 9. Ralph Fiennes: Voldemort (HP-k) 10. Sam Rockwell: Wild Bill (Halálsoron)

Azért ezt durva kijelenteni, csak mert volt Burton-nak két szar filmje (A majmok bolygója és az Alice)

Persze sok szar van, főleg a remake-ket rontják el nagyon, de akkor is ott vannak igen sokan, akiknek tényleg van tehetsége.

Nem azt mondtam, hogy nem dolgoztak aprólékosan Csak azt, hogy régen a nézőnek mindegy volt mit néz meg. Csak örült, hogy mehetett moziba. Még szép, hogy dícsértek szinte minden filmet mint az állat, mert örültek, hogy vannak filmek.

Én csak a happy endektől vagyok ki nagyon. Sok filmet tesz unalmassá számomra, hogy már a legelején tudom, hogy hát itt a főhős biza minden akadályon átvergődi magát, aztán persze diadalmaskodik a gonosz felett. De eszembe jutott még egy klisé: A főhős egyik segítője a film egy pontján halálos sebet/stb-t szerez, aztán a happy end-re ő is rendbe jön és vidáman mosolyog. (pl GYU-ban Gandalf nem bírt kinyiffanni) Sok filmben meg mindig a kedvenc szereplőmet nyírják ki legelőször (Wolverine-ben Charlie-et, GYU-ban Boromir-t)

Star Trek

Könyves témához: Dan Brown még a TOP 10 íróim között sincsen, egyszerűen csak jobban szeretem, mint Shakespeare-et. Az akciófilmeknek én se vagyok nagy rajongója, a TDK-ba is Joker hosszú monológjait élveztem nagyon, nem pedig a sok dirr-durr-t. Meg, hogy egy példát hozzak fel: A TDK is egy elgondolkodtató film, elég sok emberi értéket tesz a terítékre, habár ez a legtöbb egyszerű akciófannak nem nagyon esik le. Ugyanis hiába durván pesszimista film, a kompos résznél is felvetik azt a kérdést, hogy vajon képesek lennénk-e a saját életünkért feláldozni másokét (a zombifilmekbe is ezt szeretem, amikor hasonló témát boncolgatnak) Én is szeretek gondolkodni a filmeken, bár ami igaz, az ilyenekből ma már kevesebb van sajna. Viszont, amit ilyennek készítenek, azok szinte kivétel nélkül mind kiváló alkotások, jószerivel a legtöbben hibát sem lehet találni (a múlt évi Moon és a District 9 műfaji besorolásuk ellenére durván lealázták a Tf2-t, vagy az ST-t) Ízlésről persze nem is próbálok vitatkozni, lehet, és elfogadom, hogy kicsit korlátozott igényeim vannak, hiszen nagy fantasy fan vagyok, de ez van Azért szerintem mindenkinek megvan az a 10 filmje, amit bármikor hajlandó lenne megnézni És persze ez a lényeg, ezért csinálják a filmeket. Ami meg senkinek sincs benne a TOP 10-ébe, na az a film nem érdemli meg, hogy létezzen.

Javítsatok ki, ha tévedek, de mintha a ti szemetekben egy új film már alapból kispadból kezdene egy régi klasszikushoz képest. Persze azt fel lehet hozni, hogy az újak nem eredetiek, sőt a legtöbb semmilyen újítást nem hoz magával. De kérem! Hiszen Kubrick és a többiek még akkor alkottak, amikor még a filmipar igencsak gyerekcipőben járt. Még szép, hogy találtak ki új dolgokat, hiszen volt mit kitalálni. De manapság már igencsak nehéz dolguk van a rendezőknek, mert tényleg valami újat kell alkotniuk, (másképp nem jó a film) viszont ehez minden tudásukat latba kell vetniük. Én ezért tisztelem jobban a mai rendezőket, mert nekik sokkal, de sokkal nehezebb dolguk van, mint a régieknek, mert a már említett tények mellett még közönségbarát filmeket is kell gyártaniuk, mert másképp nem találnak producert a projektjükhöz. Szóval Nolan, Burton, Stone és a többiek (Bay nincs köztük nyugi) sokkal keményebb munkát végeznek, mert mára már sokkal nagyobb az elvárás a filmekkel szemben. Régen meg mindegy volt a legtöbb embernek, hogy mit néz, csak film legyen. Persze a fentiekben nem azt akartam kifejteni, hogy a régi rendezők szart sem érnek, csak megpróbáltam érthetően leírni, hogy én miért is szeretem jobban a maiakat. Ettől még Kubrick-ot és Fallini-t is nagyra tartom, úgyhogy ne forgassa ki senki sem a szavaimat.

Na már megint ott tartunk, hogy egyedül vagyok

A TDK igenis megérdemli a helyezését az IMDB-n. Iszonyat izgalmas és fordulatos film, amit számtalanszor újra lehet nézni.