JohnTerry

És akkor két film miatt(amelyek egyáltalán nem rosszak,, csupán az eredeti változatok jobbak) Scorsese túlértékelt... ? Nem tudtál valaki mást találni harmadiknak? Mert Scorsese olyan messze áll a túlértékeltségtől mint Makó Jeruzsálemtől... Taxisofőr, Dühöngő Bika - Ezek klasszikus alkotások, a Nagymenőkkel együtt. És még ezeken kívül is van egy csomó jó filmje (pl. Nem York bandái). A most mozikban futó Shutter Island-ra is azt mondják h kiváló, én is kíváncsi vagyok rá. A túlértékeltség nem Scorsese-nél kezdődik.

Ebben van valami, de azért egyáltalán nem nevezném túlértékeltnek, és főképp nem tehetségtelennek...

Várom már nagyon, remélem lesz olyan jó, mint a Band of Brothers.

SurFNRoll Johnny Depp-re tett kijelentésével nem, de az utolsó kettő bekezdésével teljesen egyetértek.

Guy Ritchie szerintem jó rendező, és egyáltalán nem túlértékelt. A filmjeiben pedig egyáltalán nem az a plusz, hogy erőszakosak meg ízléstelenek... Az általad a "legjobb rendezők" topicban felsorolt Godard és a többi újhullámos rendező tehetségét is megkérdőjelezték annak idején a sznobok... És akkor nézzük meg most, hogy kinek lett igaza... Ritchie nem újhullámos, és nem is akkora rendező, mint Godard, csak összehasonlításképpen írtam ezt.

Citromy, ki mondta h a TDK egy "intelligens film"? De nem is síkhülye, az biztos... A Ryan meg nem sz*r. A sztoriját én sem istenítettem, de a háborús filmek között bizony ez az alkotás kiváló.

Nem szoktam ilyennel előhozakodni, de még jó hogy itt vagy Te, és megmondod nekünk, agyhalottaknak, hogy mi a jó film, és mi nem az. A Ryant egy csomóan szeretik, még olyanok is, akik egyáltalán nem rajonganak az amerikai lobogóért. Az a film azért nevezhető különlegesnek, mert ott láthattuk először a kamerarángatós, hosszú beállításokat, amelyek azt érzékeltették a nézővel, mintha ő is ott lenne. A sztori nem nagy etvasz, ez igaz, de butaságnak nem nevezném, mert a II. vh.-ban valóban volt olyan, hogy egy katonát hazaküldtek, mivel meghalt az összes testvére. No persze ezért nem biztos hogy elküldtek volna egy 8 tagú osztagot, de a filmben ezt a kérdést is feltették, hogy vajon egy katona megér-e 8 másikat. A remek látvány, a drámai képsorok és a kiváló színészi játék miatt remek az a film. Ha neked nem tetszik, nem tudok vele mit csinálni. A vígjátékokról szóló vitában meg abban igazad van, hogy manapság sok gusztustalan, erőltetett vígjáték készül, de a Trópusi vihar nekem bejött. Meg még sokaknak. Attól, hogy te azt mondod rá, hogy sz*r volt, az nem azt jelenti, hogy az a mindenek felett álló, egyetemes örök igazság. Ez vonatkozik a Másnaposokra is (ami nem tudom, hogy miért lerágott csont). Az ilyen-olyan Movie-kat (Katasztrófafilm és tsai) pedig én is rühellem. Summoner: A Dark knight nem vígjáték. Ha röhöghetnéked van amiatt a kb. 2 jelenet miatt, amit múltkor kipréseltél magadból, az a te szégyened. Provokálni ezzel a nagyérdeműt pedig egyáltalán nem kell. Más filmben is vannak logikátlanságok. A TDK tőled függetlenül kiváló film a kategóriájában.

Akkor félreértés történt, elnézést. Mondjuk némileg ellentmondásba torkollik a "púpos, féllábú torzszülött" és a "szinte teljesen egyforma" kifejezés használata. Előbbire reagáltam, de úgy látszik, nem olvastam elég figyelmesen.

Citromy, te nagyon beszűkülten látod a mai filmeket. Ez a 3 kategória már alapból baromság. Kezdjük ott, hogy a háborús filmek nagy része egyáltalán nem csak a látványról szól. Továbbá sok olyan film van, amely szórakoztató film, és nem lehet besorolni az általad felvázolt kategóriákba. Cristopher Nolan Memento című filmjét például hova tudnád sorolni?Vagy a Tökéletes trükköt? A szórakoztató filmeken amúgy is mit értünk egyáltalán? Akciófilm, kalandfilm, vígjáték, stb. Igen, de ezek a kategóriák régen is megvoltak (természetesen nem a 30-as, 40-es évekre gondolok). Miért lenne a Transformers vagy az Avatar kategóriájába sorolható mondjuk egy Elrabolva (Taken)? Persze, jó bunyók vannak benne, meg nagyon jó kis akciófilm, de az ember inkább a feszültségért és az izgalomért nézi az ilyen filmeket, és nem a látványért, mint mondjuk az Avatart. Szerintem ezen filmeket is több kategóriába sorolhatjuk, nem lehet csak a "látványfilm" kategóriába beilleszteni őket. Vagy ott van a Trópusi vihar, vagy a manapság nagyon kedvelt Másnaposok. Ezek szerinted romantikus vígjátékok? A vígjátékok között is nagyon sok van, nem lehet a "romantikus" jelzővel ellátott kategóriába sorolni mindet. De ha már a kategorizálásnál tartunk, régen szerinted hány kategóriába voltak sorolhatók a szórakoztató filmek? Pl. western? Igen, de western most is készül, csak sajnos nem olyan sok. "szerk.: És Johnterry, miért baj az, hogy lzprince szerint a legtöbb mai film "torzszülött" ? Meg tudom érteni őt!" Korábban kifejtettem, hogy mi a bajom ezzel.

"A filmipar növekedésével (és a digitális effektek fejlődésével) esett a minőség, ez tény." Én is ezt írtam korábban, csak Te talán most egyszerűbben megfogalmaztad. "Régen pedig -a digitális effektek hiánya miatt- sokkal nagyobb hangsúly volt a forgatókönyven, rendezésen és színészeken. " Ezzel is tökéletesen egyetértek. "senki sem mondta (tudtommal), hogy ma nem készülnek minőségi filmek " - Azért lzprince szoborfaragós példája eléggé erős volt, és az erre adott válaszom nem az Ő szavainak a kiforgatása. Rendben, hogy Ő azt mondja, hogy a régebbi filmek jobban bejönnek neki, magasabb színvonalúnak tartja azokat a maiaknál, de azért akkor is túlzás, hogy a mai filmek (nem azt írta, hogy egy részük, vagy valami, hanem az összes mai film, legalábbis erre enged következtetni a megfogalmazása) "púpos torzszülöttek" a régiekhez képest. Azért is kérdeztem, hogy miért lenne torzszülött egy Vérző olaj, vagy egy A Faun labirintusa? És még sok címet írhatnék...

lzprince, azért ez nagyon erős megfogalmazás.... Vajon így vélekedsz mondjuk David Fincher-ről is? Illetve kifejthetnéd, hogy mondjuk a Vérző olaj, vagy egy nagy kedvencem, a Faun labirintusa miért torzszülött?

Szerintem a Gyűrűk urát ne keverjük ide, egyrészt azért, mert amikor Tolkien azt megírta, akkor ezen klisékről nem nagyon beszélhettünk, másrészt pedig egy olyan személyről van szó (Gandalf), aki nem ember, így a halála elmaradását felróni butaság sztem. Nem beszélve arról, hogy a GyU világa teljes mértékben a régi mitológiákon alapszik, és ott sem hullottak folyton a varázserejű hősök. Egyébként én pont úgy látom, hogy a főhős legjobb barátja/segítője hal meg a filmekben nagyon gyakran, én inkább ezt írnám klisének, nem a túlélést.

"A District 9 témája szerintem egy unalmas, lerágott csont" - Az meglehet, de a téma megközelítése egyáltalán nem szokványos. Szvsz pont a District 9 az a film, amit nem kéne ilyenek miatt lehúzogatni... És szerintem nem említhető egy lapon a Transformers-el. Az pedig, hogy a mai filmek közül a legtöbb igénytelen lenne, sztem egyáltalán nem igaz (bár előbb jó lenne tisztázni, hogy mettől számítjuk a "mai" filmeket). Példaként felhoztad Jarmusch-t, de elárulom, hogy ő egy teljesen független filmes, nem Hollywood-i. Márpedig a régi nagy amerikaiak ott tevékenykedtek, akiket nagyra tartunk. Ezzel arra próbálok célozni, hogy a klasszikus filmek készítői is mainstream rendezők voltak, nem olyanok, mint Jarmusch. Persze ez nem negatívum vele kapcsolatban, csak tények. Tőle én eddig egy filmet láttam,a Florida, paradicsom című alkotást,és érdekes, hogy volt magyar vonatkozása! Egy Amerikába szakadt magyar férfiról, meg a haverjáról szólt, akik a tengerpartra mentek. Elég érdekes film volt, bár sztem újra kéne néznem, hogy véleményt mondjak róla, mert órán nézették meg velünk. Abban talán van valami, hogy régen több "mélyebb" film készült, de ne feledkezzünk meg egy apróságról: régen sokkal de sokkal kevesebb film készült! X idő alatt készült az 50'-es években Y mennyiségű film, 2009-ben mondjuk X/2 idő alatt 3*Y mennyiségű mű jött ki a stúdióktól. Azért írtam ilyen matekosan, mert a pontos számokat nem tudom. Régen nem voltak olyan filmek, amelyek a szemkifolyatós látványra mentek rá. Persze ezt is hangsúlyos volt (pl. Ben Hur és társai), de azért nem csak ez volt a lényeg. Erre azt mondhatnánk, hogy ez jó dolog, és talán igazunk is lenne. De azért sokaknak bejönnek(nekem is) a jobb látványfilmek. Nem csak ilyeneket néz az ember persze, de azért jó néha ilyeneket is megtekinteni. Jómagam például a Clash of Titans-t várom mint az állat, és tudom, hogy a film nem fog álmatlan éjszakákat okozni, de egyszeri (vagy többszöri)szórakozásra tökéletesen megfelel. És a filmnek (mint minden művészeti ágnak) többek között (hangsúlyozom h TÖBBEK KÖZÖTT), ez is a célja. Mivel a film most már mindenkihez eljut a TV-n meg a neten keresztül, persze hogy több készül belőle. És ez magával hozza azt is, hogy silányabbak is kijönnek. De azt kollektíve a "mai" (bár ,mondom, nem vágom h ezt mettől számítjátok ) filmekre nem lehet kijelenteni, hogy sz*rok. Az a film, amely csak szórakoztat, és nem a magaskultúrát képviseli, nem azt jelenti, hogy rossz, csupán azt, hogy nem olyan hatást hivatott elérni, mint mondjuk a Halálsoron című mű. Ezt hangsúlyoztam korábban is, és továbbra is ezt mondom: nem kell összehasonlítani egy drámát, amelynek pl. kőkemény társadalomkritikája van, egy akciófilmmel. Mindkettő lehet kiváló, csupán nem ugyanarra a célra készültek. Az jó dolog, ha Te szeretsz elgondolkodni egy alkotáson, de ez miért zárja ki azt, hogy megnézz egy jobb popcornmozit? Nehezen hiszem el, hogy Téged csak és kizárólag az elgondolkodtató filmek tudnak szórakoztatni. Azok is jók, én is szeretem az olyanokat, sőt, igyekszem én is inkább ilyeneket megnézni. Különben a Psycho is klasszikus film, és mégis -ha lehet ilyet mondani- szórakoztató szándékkal készült. Más kérdés, hogy Hitchcock zsenije klasszikussá tette. Itt az élő példa arra, hogy nem kizárólag az elgondolkodtató (vagy annak szánt) filmek a jók.

Vagy háborús filmek esetében a "mondd meg a feleségemnek, hogy szeretem" klisé is eléggé lerágott csont sztem.

Profi lett! Csak így tovább!!!

Ebből a szempontból a Szökés című sorozat kész kliséhalmaz (attól függetlenül persze nagyon jó), hiszen ott mindig az utolsó utáni pillanatban bújnak el/rejtik el a cuccot/terelik el a figyelmet stb. De írhatnám még a "lelkesítő beszéd csodákra képes" klisét is, amely valljuk be, sokszor tényleg megható, de már láttuk ezerszer a mozivászon csata előtt kiáltozó vezéreit, a szétütött fejű bokszoló edzőjének lelkesítő prédikációját a szünetben, vagy éppen valami másféle sportban... Top5-öt most nem állítanék össze, ezek ugrottak be hirtelen.

Természetesen nem lehet mérvadó az imdb lista, csak jeleztem, hogy azért a Ryan közlegény megmentését nem csak én tartom az egyik legjobb háborús filmnek, ami azért Spielberg papa munkásságát is fémjelzi. A TDK kva nagy film, de erre is csak azt tudom mondani, mint a Shakespeare vs. Dan Brown "párharcra": nem egy kategória mondjuk Az aranypolgárral. Mindkettő film óriási, csak az előzőnek a célja a szórakoztatás (és azt ha tetszik, ha nem mesteri módon teszi, szóval egyáltalán nem túlértékelt, max. csak sznobéknál), míg utóbbinak jóval magvasabb mondanivalója van, és ha jól tudom, Welles annál a filmnél alkalmazott valami spéci felvételeket, amelyet tulajdonképpen tőle vettek át a többiek. Most sajna nem ugrik be, hogy pontosan mi az, a háttérrel kapcsolatban valami asszem.

Rövid kis olvasmány? 286 oldal. Nem mondom, hogy epikus hosszúságú a The Road, de rövidnek semmiképpen se mondanám. Shakespeare-el kapcsolatban pedig változatlanul is azt mondom: teljesen más műfajban alkotott, mint mondjuk Dumas. Shakespeare színdarabokat írt, Dumas meg (leginkább) kalandregényeket. Nem lehet egy több száz éves színdarabírótól hosszú leírásokat várni. Neki nem az a feladata. Az egy másik műfaj. Erikson-t nem ismerem. De mondom, én leginkább azon alkotásokat kedvelem (a filmek terén is), amelyeknek van mondanivalójuk, de nem olyanok, hogy bealszik rajta az ember. "de vhogy sosem adja meg azt a pluszt, ami miatt be lehetne sorolni mondjuk a Ryan közlegény megmentését kedvencek közé." - Ezzel a mondattal nagyon-nagyon sokan vitatkoznának. De hát nem vagyunk egyformák... "Jó, de semmi extra." Azért ezzel is vitatkoznék, nem hiába emlegetik a legjobb filmek között sokan a Schindler listáját, a Ryan közlegény megmentését, de említhetném még a Nap birodalma című filmet, amelyben Christian Bale játszik gyerekként, vagy éppen az Amistadot. Azért ezen filmeket (már csak a témájuknál fogva is) szerintem nem a "jó, de semmi extra" kategóriába soroljuk... Szerintem. Meg az imdb-n szavazó százezrek szerint se.

Kissé offtopic-ba hajlik a dolog, de sebaj. Dan Brown jó író, a regényei izgalmas, szórakoztató olvasmányok. De nem többek. Ezzel nincs probléma, mert Dan Brown nem is szánta többnek. Mint ahogyan Dumas regényei is inkább a szórakoztató irodalom kategóriájába tartoznak, de persze nagyon jók, és mára már klasszikusnak számítanak. Ezen művek remek regények, de szerintem sem túl szerencsés Shakespeare-el és társaival összehasonlítani. Mivel utóbbinak több száz évesek a művei, és teljesen más műfaj, mint Dan Brown alkotásai. Nem is értem, hogy hogyan merült fel egy drámaíró és egy 21. századi regényíró összehasonlítása? Teljesen más kategória a kettő. Egyébként meg nem véletlenül van elkülönítve a szórakoztató irodalom és a szépirodalom egymástól. Előbbinek "csak" a szórakoztatás, utóbbinak a mélyebb mondanivaló, a világ dolgairól való véleményformálás a feladata. Emiatt nem is kell a kettőt összehasonlítani. Ha filmes példával akarnék élni, akkor a korábban említett gondolatomat írnám: A Vissza a jövőbe kiváló vígjáték, de nem érdemes összehasonlítani mondjuk a Zongoristával, mert 2 teljesen más kategóriájú film. Az irodalomra visszatérve, én azon műveket szeretem a legjobban, melyek a szépirodalomhoz vannak sorolva, ugyanakkor izgalmas és érdekfeszítő olvasmányok, emellett azonban van mondanivalójuk, és nem utolsósorban jól is vannak megírva. Ilyennek mondanám például Cormac Mccarthy ( a Nem vénnek való vidék írója) Pulitzer-díjas művét, a Véres délkörök című regényt. De például ebbe a "skatulyába" sorolnám Hemingway Akiért a harang szól című írását, amely mondjuk a Faun labirintusa (mi is van ezzel a "mostanában kevesebb jó film készül" dologgal? ) után jó kis olvasnivaló lenne ( ugye a spanyol polgárháború témája miatt). Egy szó mint száz, ne vegyük egy kalap alá a szórakoztató irodalmat a szépirodalommal. Én inkább a kettő egyfajta "hibridjét" kedvelem. Spielberget meg ne bántsátok. A Schindler listája sokak szerint a legjobb holokauszt témájú film, mivel brutalitásával, erőteljes képi hatásaival éri el azt a hatást, amelyet pl. Shyllard-nál elért. A Zongorista ugyanilyen kiváló film. Az élet szép című filmet nem láttam még. Spielbergnek meg van még egy csomó kiváló filmje, nem értem, hogy miért nem szeretitek. Oké, hogy nem a kedvenc rendezőtök, de ha tetszik, ha nem, a legnagyobbak között van.

Például kire gondolsz?

A fent említett mestereket azért tartjátok jobbnak, mert régen alkottak, és műveik klasszikussá váltak. A Schindler listája is 40 év múlva olyan magasságokban lesz (ha már nincs ott), mint mondjuk ma az Országúton vagy az Aranypolgár. Ezen utóbbi filmek művészi értékét, színészi alakításaikat nem lehet lebecsülni, a filmművészet klasszikusai. Azonban nem túl ildomos összehasonlítani egy olyan filmet, amelynek már "bejáratott" a "hype-ja"(hülye szó, de máshogy nem tudtam megfogalmazni) egy olyannal, amelynek ugyancsak nagy (pl. Vissza a jövőbe), de természetesen még nem közelíti meg a több mint 60 éves Casablancáét. De ha már itt tartunk, mi a francnak kell összehasonlítani egy vígjátékot drámákkal (mert valaki felhozta itt a filmet). Az előbbi Zemeckis alkotás a vígjáték műfaj egyik legjobbja szvsz, és nagyon jól meg van írva, nagyon jól "ki van találva", azért készült, hogy szórakoztassa az embert. Pl. a Casablanca egész más érzelmeket hivatott előcsalni a nézőből. A forgatókönyvek tekintetében pedig szerintem Cristopher Nolan-t sem szabad leszólni, nézzük meg a Memento című film forgatókönyvét! Tudtommal azt is ő írta. Lucas Star Wars univerzuma? Hiszen az egész csomó könyvírót ihletett meg. És ha pl. az Aranypolgárhoz, vagy Bergmannhoz hasonlítjuk, nem is olyan régi... De említhetném még pl. Darren Afronofsky Fountain című filmjét is, vagy Tarshem Singh (lehet h rosszul írtam a nevet) Zuhanás című alkotását... Ezek szerintem már-már műalkotás számba mennek, a képi világot tekintve. A Nem vénnek való vidék című film ismerős? Többeknek nem tetszett, szerintem kiváló, és ne feledjük, Pulitzer-díjas író művét filmesítették meg, aki nem egy Dan Brown (aki persze nem rossz, de hát ő más kategória). És Fincher filmjei? Pl. a Harcosok klubja? Az is klasszikus lesz, persze majd a fiaink, unokáink korára. Van még persze millió példa... (Ben Hur klasszikus alkotás, nem? Márpedig a Gladiátor szerintem egy szinten van vele.)Nem kell itt feltétlen valamiféle eredményt megállapítani, ma is vannak kiváló, tehetséges művészek, és régen is voltak. Egyik korra sem lehet azt mondani, h "na ez most tuti h jobb". Szvsz.

Horthy, félreértetted, a gyerek arra gondolt, hogy a rockzenét vagy metált játszó zenekarok megjelenésükben igénytelenek. Tehát ő azokra az emberekre gondolt, akik hosszú hajjal meg bőrkabátban mászkálnak pl. nyáron. Az az öltözködési stílus nekem sem tetszik. De ellenpéldaként beillesztettem a metalcore-t játszó August Burns Red képét, hogy lássa, nem minden keményebb zenét játszó zenekar néz ki úgy, mint ahogyan ő elképzelte.

Costner szerintem megérdemelte a díjat. És nem ő tehet róla, hogy Kubrick vagy Hitchcock nem kapott Oscart. Az, hogy az Oscar díj semmit sem jelent, elég erős túlzás. Akárcsak az, hogy 10 évente születik egy igazságos döntés. A Gettómilliomos, vagy a Nem vénnek való vidék szvsz megérdemelte a legjobb film díját, és még ezeken kívül is születtek igazságos döntések (pl. Daniel Day Lewis Vérző Olajbeli alakítása). És még sok példát hozhatnék fel.

Az, hogy a rockot vagy a metalt szerető emberek igénytelenek lennének, egészen 1szerűen baromság! Nem minden rocker vagy metalos jár bakancsban meg bőrkabátban... Ők eléggé kemény zenét játszanak, és látsz rajtuk bőrkabátot meg zsíros, hosszú hajat? Pont az, hogy ezen öltözködési stílust majmolják ma sokan. A rapperek között viszont vannak valóban igénytelenek (persze a rockerek között is), akiknek a földig leér a gatyájuk s*gge... Úgyhogy az igénytelenséget hagyjuk sztem...