Fekete lyukak

[sOnt]

Érdekesség képp berakom. Sok kérdésre kaptam választ! Persze ez mind csak elmélet. Még senki nem próbálta ki ezeket.!

 

Fekete lyukak

 

1, Mi a fekete lyuk?

 

Tágabb értelemben a tér egy olyan területe, amelybe annyi anyag sûrõsödött, hogy a közelében levõ anyag nem tud szabadulni a gravitációs vonzástól. Minél nagyobb egy égitest tömege, annál nagyobb a gravitációja. És minél nagyobb egy égitestnek a sûrûsége, annál nagyobb a gravitációja az ugyyanolyan tömegû, de kisebb sûrûségû égitesthez képest. A fekete lyukak a téridõ azon tartományai, amelyekbe anyag és sugárzás csak belehullhat, de semmi sem léphet ki, mert a nagy gravitáció miatt a szökési sebesség nagyobb a fénysebességnél. Tehát sem a fény, sem más információt hordozó sugárzás vagy anyag sem hagyhatja el a felületét, így semmi információnk nincs a benne zajló folyamatokról. A fekete lyukaknak akkora a sûrûségük, hogy a gravitáció akkora lesz, hogy nem szabadul belõlük semmi.

 

2, Hogyan jönnek létre a fekete lyukak, és mik a legfontosabb tulajdonságaik?

 

Közvetlenül, miután Einstein felfedezte az általános relativitáselméletet, Karl Schwarzschild rájött az ilyen objektumot leíró egyenlet matematikai megoldására. Röviden: ha egy elég nagy tömegû csillagnak kifogy az üzemanyaga, képtelen lesz ellenállni saját gravitációjának, és fekete lyukká omlik össze. De itt egy kimerítöbb leírás:

 

Ha egy csillag felhasználja a magjában levo összes hidrogént, elkezdi égetni a magon kívüli hidrogénkészletét. Ha az is elfogy, nehezebb elemeket is éget egy darabig. Tágulni kezd, közben felszíni homérséklete csökken. Ahogy egyre fogy az üzemanyaga, egyre kisebb lesz a saját gravitációja ellen ható erõ, a magfúzió következtében létrejövõ kifelé ható nyomóerõ. Innen kétféle fejlodése lehet egy csillagnak, tömegétol függõen. Ha a csillag a mi Napunkhoz hasonló (leginkább tömegében), akkor vörös óriás lesz belole, a belsejében viszont már semmi sem ellensúlyozza a gravitációt. A külsõ rétegeket egy robbanással ledobja magáról, maga csillag viszont a saját súlya alatt összeomlik, és egy fehér törpe marad hátra. Ha a Napnál nagyobb tömegu csillagról van szó, akkor a tágulás végén egy vörös szuperóriással állunk szemben ( képletesen értve), amely ha felrobban, azt szupernóva néven emlegetjük. A robbannás után ami hátramarad, az már viszont elég félelmetes teremtmény. Ha a kiindulási csillag a Nap 3-szorosánál nem volt nagyobb tömegu, akkor egy neutroncsillag lesz a maradvány. Ennek jóval nagyobb a gravitációja, mint egy fehér törpének. Akkora, hogy az elektronokat az atommagba préseli. Ha egy kék óriás vagy egy fehér törpe közelébe kerül, attól spirál formájában anyagot szív el. Ha pedig a kiindulási csillag a Nap 3-szorosánál is nagyobb volt, akkor keletkezik a szupernóva után egy fekete lyuk. Ennek a legnagyobb a gravitációja. Azért is hívják fekete lyuknak, mert nem tud a felületérol fény jutni a szemünkbe, amitol látnánk, ezért nem látunk semmit.

 

Két mechanizmust ismerünk a fekete lyukak létrejöttével kapcsolatosan:

1, nagy tömegû csillagok magjának összeomlása szupernóvarobbanással, ekkor kis méretû fekete lyuk keletkezik.

2, vannak nagy méretû fekete lyukak is, a galaxismagokban. Az aktív galaxisok magjaiban óriási fekete lyukak húzódnak meg, és iszonyatos tömegvonzásuk révén folyamatosan maguk köré gyûjtik a galaxis anyagát, felhõket, csillagokat. A nagy gravitáció miatt örvénylõ korongot képeznek a lyuk körül, és ebbõl az ún. tömegbefogási korongból az anyag a fekete lyuk felé zuhan. A behulló anyag végsõ eltûnése elõtt hatalmas enregiára tesz szert, mely sugárzás formájában szabadul fel. Ez adja az aktív galaxisok magjainak iszonyatos fényerejét. A lyuk felé zuhanó anyag egy részét a felszabaduló energia visszasöpri a világûrbe, két ellentétes, a tömegbefogási korongra merõleges irányú anyagkilövellés, idegen szóval jet formájában:

 

 

 

A nagy tömegek annyira eltorzítják a teret és az idõt, hogy a geometria szokásos törvényei már nem lesznek érvényesek. Egy fekete lyuk közelében a tér és az idõ extrém mértékû eltorzulása néhány egészen különös tulajdonságot kölcsönöz a fekete lyukaknak. A lyukban az anyag egy számunkra ismeretlen, végtelenül sûrû állapot felé omlik össze, amit szingularitásként írhatunk le. Maga a fekete lyuk a térnek e szingularitás körüli tartománya.

A fekete lyuknak van ún. eseményhorizontja. Ez egy gömbölyû felszín, mely a fekete lyuk határát jelenti. Befele át lehet jutni rajta, de vissza már nem lehet jönni. Ha egyszer átlépsz a határon, arra vagy kérlelhetetlenül ítélve, hogy egyre közelebb és közelebb kerülj a lyuk középpontjában levõ szingularitáshoz, ahhoz a ponthoz, ahol a tér és az idõ összekeveredik. Te leszel a saját idõd. ) Úgy is vehetjük, hogy az eseményhorizont az a hely, ahol a szökési sebesség pontosan egyenlõ a fénysebességgel.

Az eseményhorizont sugarát pedig az ún. Schwarzschild-rádiusz adja meg, ami a tömegtõl függ. (ha az illetõ anyag a Schwarschild-rádiusznál kisebbre préselõdik össze, akkor haladja meg a szökési sebesség a fénysebességet.)

M tömeg Schwarzschild-rádiusza: R = 2gM/c² , ahol g a gravitációs állandó, c pedig a fénysebesség.

Ez alapján mondjuk a Földet 1cm sugarúra kéne összenyomni, hogy fekete lyuk legyen.

 

A horizontnak van egy-két furcsa geometriai tulajdonsága. Egy észlelõnek, aki valahol távol a fekete lyuktól van, a horizont egy stabil, mozdulatlan gömbölyû felületnek tûnik. De ha egyszer a közelébe jutna, észrevenné, hogy nagyon nagy sebessége van, kifelé mozog fénysebességgel. Ez magyarázza, miért olyan könnyû befelé bejutni a fekete lyukba, de lehetetlen kijutni. Ha a horizont kifelé mozog fénysebességgel, akkor belülrõl csak fénysebességnél nagyobb sebességgel lehetne kijutni, ami lehetetlen.

Ha mindez felettébb furcsának tûnik, ne aggódj. Egyrészt a horizont egy helyben van, másrészt a fekete lyuk középpontjától elfele repül fénysebességgel. Ez olyan, mint mondjuk valakinek egy csodaországban olyan gyorsan kell futnia, ahogy csak tud, ahhoz, hogy egy helyben maradjon. (vagy pl futószalag.)

 

Ha egyszer a horizonton belül vagy, a téridõ annyira eltorzult, hogy a teret és idõt leíró koordináták felcserélõdnek. Ennek egyik következménye az, hogy nem tudod megakadályozni, hogy egyre kisebb és kisebb tér-koordináta-értékeket vegyél föl (vagyis hogy összemenjél), úgy, ahogy mondjuk normális körülmények között nem tudod megakadályozni, hogy a jövõ felé haladjon az idõ. Elméletileg eléred a 0 térkoordinátál (vagyis amikor egyszerûen eltûnsz) a szingularitást.

 

 

 

3, Mekkora lehet egy fekete lyuk?

 

Tulajdonképpen nincs alsó vagy felsõ határ a fekete lyukak tömegénél. Bármekora tömegbõl lehet fekete lyukat csínálni, ha elég nagy sûrûségre tudjuk összenyomni. Feltételezzük, hogy a fekete lyukak nagy tömegû csillagok halálával jönnek létre, így vsz. akkora lehet a tömegük, mint a csillag, amibõl keletkeztek. A csillagászok továbbá azt is feltételezik, hogy sok galaxis is tartalmaz nagy méretû fekete lyukat a középpontjában. Ezek vsz. több millió naptömegûek. A Schwarzschild-sugár (ami a horizont sugarát jelenti) és a tömeg egyenes arányosságban van. Egy naptömegû fekete lyuk sugara (ilyen nem létezik) 3km. Így egy tipikus 10 naptömegûnek a sugara 30km, és egy millió naptömegûé pedig 3millió km sugarú.

 

4, Mi történne velem, ha egy fekete lyukba esnék?

 

Tegyük fel, hogy veszed az ûrrepülõdet, és elindulsz vele egyenesen a galaxisunk középpontjában levõ millió naptömegû fekete lyukhoz. Mi fog történni? Eleinte nem érzel semmit, semmiféle gravitációs hatást. Szabadesésben leszel, a tested és az ûrhajó minden része ugyanabba az irányba tart, így nem érzed a súlyodat. Mint egy zuhanó liftben. Amint egyre közelebb és közelebb kerülsz a lyuk középpontjáhhoz, elkezdesz "szökõárszerû" gravitációs erõket érezni. Képzeld el, hogy a fejed távolabb van a középponttól, mint a lábad. A gravitációs vonzás erõsebb lesz, amint egyre közelebb kerülsz a középponthoz, ezért a lábad nagyobb vonzást érez, mint a fejed. Kinyújtva érzed magad (és az is leszel). Ez egyre erõsebb lesz, elõbb-utóbb ketté is fogsz szakadni.

Egy olyan nagy fekete lyuk esetében, mint amilyenbe te zuhansz éppen, ezek a "szökõárszerû" erõk a középponttól 600.000km-ig nem igazán érezhetõk. Ezek a dolgok már mind az eseményhorizonton belül vannak, ugye tudod? Ha egy kisebb, mondjuk egy naptömegû fekete lyukba zuhannál, a nyújtóerõk a kp-tól 6000km-re kezdenének jelentkezni, és még messze az eseményhorizont elõtt kettészakítanának. (ezért zuhansz nagy fekete lyukba, hogy lássuk, mi van a horizonton belül, még mielõtt meghalsz).

 

Mit látsz eközben? Hát.., semmi különösebbet. A nagyon messzi objektumok eltorzulnak egy kicsit, mivel a nagy gravitáció meghajlítja a róluk jövõ fénysugarakat, és ennyi. Lényegében a horizonton való átlépés pillanatában semmi különös nem történik. Ugyanúgy látod a kívül levõ dolgokat. A külsõ dolgokról juthat be fény hozzád, de rólad már nem juthat ki fény, téged már senki sem lát.

Meddig tart ez az egész? Hát ez attól függ, milyen messzirõl indulsz. Mondjuk egy olyan pontról nézzük, onnan indulsz, mely 10x akkora távolságra van a szingularitástól, mint a fekete lyuk sugara. Ekkor egy millió naptömegû lyuk esetében 8 percig tart, hogy elérd a horizontot, onnan meg még 7 másodperc a szingularitás.

 

5, Mit látok én belõled, miközben zuhansz?

 

Én teljesen másmilyennek látom a dolgokat, mint te. Ahogy egyre közelebb és közelebb kerülsz a horizonthoz, én úgy látom, hogy egyre lassabban és lassabban mozogsz. Tulajdonképpen akármeddig várhatok, sose látlak elérni a horizontot.

Miért látom ilyennek a dolgokat? Igazából ez csak egy optikai csalódás. Ahogy egyre közelebb kerülsz a horizonthoz, a fénynek, amit kibocsátasz, egyre több idõ kell, hogy kimásszon a nagy gravitációs vonzásból, és elérje szemeimet. Már ezer éve átléptél a horizonton, míg én csak azt látom, hogy egyre lasssabban közeledsz hozzá, és úgy tûnik, sose éred el.

 

Más szemszögbõl is nézhetjük a fekete lyukakat. Bizonyos értelemben az idõ a horizont közelében tényleg lassabban forog, mint távol. Tegyük fel, hogy elmész egy a horizonthoz közeli pontra kívülrõl, és ott leállsz, lebegsz egy kicsit (persze hatalmas energiát fordítva arra, hogy ne zuhanj bele.) Aztán újra elrepülsz a lyuk közelébõl, visszajössz hozzám. Azt fogod látni, hogy jóval öregebb lettem nálad, mert számomra itt kint gyorsabban telt az idõ, mint neked a lyuk közvetlen közelében.

Na most akkor, melyik tény igaz valójában, az optikai csalódás, vagy az idõ lelassulása?

Ez attól függ, hogy milyen koordinátarendszert használsz a lyuk leírására. Ha a szokásos koordinátarendszert használod, az ún. Schwarzschild-koordinátákat, akkor akkor lépsz át a horizonton, amikor a t idõkoordináta egyenlõ végtelennel. Ebbõl a koordinátarendszerbõl nézve tényleg végtelen ideig tart elérned a horizontot. Ennek az az oka, hogy a Schwarzschild-koordináták egy nagyon elcsavart képet nyújtanak arról, mi történik a lyuk közelében. A horizont közvetlen közelében a koordináták végtelenül egymásba csavarodnak (vagy szakszavakkal élve szingulárisok).

Ha egy olyan koordinátarendszert választasz, melyek koordinátái nem szingulárisak a horizont közvetlen közelében, akkor azt tapasztalnád, hogy valóban véges idõ elteltével átjutsz a horizonton, de én sose fogom ezt meglátni. Így valójában mindegy, melyik koordinátarendszerrel magyarázod a történteket, mindkettõvel ugyanazt a dolgot mondod, csak máshogy.

 

Gyakorlatban láthatatlanná válsz számomra, még mielõtt hosszabb idõ eltelne. Egyrészt a fény vöröseltolódást szenved, nagyobb hullámhosszú lesz, amint felém tart a fekete lyuktól. Tehát ha valamilyen hullámhosszon fényt bocsátasz ki, én azt nagyobb hullámhosszon fogom érzkelni. A hullámhosszok egyre hosszabbak lesznek, amint egyre közelebb kerülsz a horizonthoz. Míg végül már infravörös sugárzás lesz, amit az emberi szem nem érzékel. Másrészt tudjuk, hogy a fény kisebb "adagokban" érkezik hozzánk, ún. fotonokból áll. Tegyük fel, hogy fotonokat bocsátasz ki, miközben közeledsz a horizonthoz. Eljön az idõ, amikor az utolsó fotont bocsátod ki a horizontátlépés elõtt. Ez a foton valamikor eléri a szememet - egymillió naptömegû lyuk esetében ez valamivel több egy óránál - és azután soha többet nem látlak.

 

6, Ha léteznek fekete lyukak, nem szippantják be a világegyetem összes anyagát?

 

Tény, hogy aki távol van a horizonttól, annak számára a gravitációs erõk semmivel sem különböznek egy ugyanolyan tömegû csillag gravitációs mezejétõl. Más szavakkal, egy naptömegû fekete lyuk semmivel sem vonzza jobban a biztonságos távolságban (nem közvetlen közelében) levõ objektumokat, mint egy ugyanakkora tömegû más objektum, mondjuk a Nap.

 

7, Mi történik, ha a Nap fekete lyukká válik?

 

Elõször is megnyugtatlak, a Napnak esze ágában sincs fekete lyukká válni. Csak a Napnál jóval nagyobb tömegû csillagok válhatnak fekete lyukká, miután elégették összes üzemanyagukat. (addig meg azért nem válhat egy csillag sem fekete lyukká, vagy neutroncsillaggá, vagy fehér törpévé, mert a belsejükben folytatódó magfúzió következtében keletkezett nyomás megakadályozza az összeomlást.)

A Nap nem fog változni még kb 5 milliárd évig. Utána egy átmeneti fázisba lép, vörös óriás lesz, elnyeli a Merkúrt és a Vénuszt, és viszonylag kényelmetlenné teszi a Földön az életet (forró óceánok, megszökik az ûrbe a levegõ, stb). Végül pedig befejezi életét azzal, hogy ledobja magáról külsõ rétegeit egy nagy robbanással, és egy unalmas fehér törpe marad.

De most tekintsünk el ezektõl. Mi lenne, ha valamilyen oknál fogva a Nap tényleg fekete lyukká válna? Hát elõször is nagyon sötétté és hideggé válna körülöttünk minden. A Föld és a többi bolygó folytatná körútjait a lyuk körül, pontosan úgy, mint ahogy eddig a Nap körül tette. Miért? Mert egy ilyen kicsi lyuk csak 3km-es lenne és feljebb már említettem, hogy amíg biztos távolságban vagy a horizonttól, addig ugyanolyan gravitációs mezõt érzékelsz, mint egy ugyanekkora tömegû sima csillag esetében. És mivel a Napból keletkezett, naptömegû a lyuk, ugyanolyan lesz a gravitációs mezõ, mintha még mindig a Nap lenne ott.

 

8, Van-e bizonyíték a fekete lyukak létezésére?

 

Igen.

Tegyük fel, hogy találtál egy olyan térrészt, ahol úgy gondolod, egy fekete lyuk lehet. Hogyan lehet ezt leellenõrizni? Az elsõ dolog, amit megtennél, az lenne, hogy megmérnéd, mennyi anyag van a térrészben. Ha találtál egy elég nagy tömeget kis területre tömörülve, és ha a tömeg sötét, akkor nagy valószínûséggel fekete lyukra leltél. Kétféle fekete lyukat különböztetnek meg eddig a csillagászok (bár most már úgy tûnik, megtalálták a hiányzó középsõ tömegû fekete lyukat is): az egyik fajta a nagy tömegû fejete lyukak, melyek a galaxisok középpontjában vannak (beleértve talán a miénket is), és több millió naptömegûek, a másik fajta az egy pár naptömegû, röntgensugarakat kibocsátó kettõs csillagrendszerekben találhatók, a galaxisokban. 1995-ben 8 galaxisról állították, hogy ilyen nagy tömegû sötét anyag van a középpontjukban. E galaxisok magjának tömege több billió naptömegig terjed. A tömeget pedig úgy mérték meg, hogy megállapították a galaxis magja körül keringõ csillagok és gáz sebességét: minél nagyobb ez a keringési sebesség, annál nagyobb gravitációs erõ szükséges ahhoz, hogy pályán maradjanak, vagyis annál nagyobb tömeg körül kell, hogy keringjenek.

Ezek a galaxisok magjaiban található nagy tömegû sötét objektumok túl sûrûek és sötétek ahhoz, hogy csillagok, vagy csillaghalmazok lehessenek. Másodszor pedig egyetlen ígéretes teória az olyan rejtélyes dolgok, mint a kvazárok és aktív galaxisok létezésére az, hogy ezeknek a magjában szupernehéz fekete lyuk van. Uganekkora tömegû sima csillag látható kéne hogy legyen. De 100%-osan biztosra mégsem mehetünk, semmi sem biztos.

 

9, Hogyan párologhat el egy fekete lyuk?

 

Az 1970-es években Stephen W. Hawking olyan feltételezésekkel állt elõ, hogy a fekete lyukak nem is annyira feketék: kvantummechanikai folyamatok révén sugároznak. Az energia, amitõl sugároznak, a tömeg miatt keletkezik. Így a fekete lyukak folyamatosan mennek össze. Az is kiderült, hogy minél több tömeget veszít a sugárzással, annál jobban sugárzik, így egyre gyorsabban fogy, míg valószínûleg teljesen el nem tûnik. Valójában senki nem tudja pontosan, mi történik a párolgás utolsó szakaszaiban. Semmi sem áll a különbözõ elméletek egyike mellett sem. Az eredményeket ui lehetetlen kísérletekkel igazolni.

 

Nos, miért párolognak a fekete lyukak? A következõ elmélet csak kis mértékben pontatlan. Az univerzum képes a semmibõl valamit teremteni, de csak, ha a keletkezett részecske pillanatokon belül újra el is tûnik. Ez a vákuum-fluktuációkhoz kapcsolódik, annak a következménye. Részecske és antirészecske párok jöhetnek létre a semmibõl, létezhetnek egy nagyon-nagyon rövid ideig, majd kioltják egymás életét, annihilálódnak. Energia szükséges ahhoz, hogy létrejöjjenek, de ugyanez az energia fel is szabadul, amikor annihilálódnak. Kísérletileg ilyen vákuum-fluktuációk létezése már bizonyított. Most képzeld el, hogy egy ilyen fluktuáció egy fekete lyuk eseményhorizontján történik. Megeshet ekkor, hogy a létrejött pár egyik tagja a fekete lyukba esik, a másik pedig még meg tud menekülni. Ekkor az elmenekült tag energiát visz magával. Nekünk ez a távolból pedig úgy néz ki, mintha a fekete lyuk épp kibocsátott volna egy részecskét. Ez viszont folyamatosan történik, és így olyan, mintha a fekete lyuk sugározna.

 

10, Nem fog elpárologni elõlem a fekete lyuk, mielõtt még odaérek?

 

Azt mondtuk, hogy én, biztonságos távolságról nézve, soha nem látlak átmenni a horizonton. Azt is mondtuk, hogy Hawking szerint a fekete lyukak véges idõn belül elpárolognak. Akkor ezek szerint elpárologhat alólad a fekete lyuk, igaz?

Nem. Mi eddig egy nem párolgó fekete lyukat feltételeztünk. Ha a fekete lyuk párolgó, akkor megváltozik egy-két dolog. Pontosan akkor, abban a pillanatban foglak látni téged átlépni a horizontot, amikor a lyuk éppen elpárolgott. Mindez a következõk miatt van így: megállapítottuk, hogy én egy optikai csalódás áldozata vagyok. A fény, amit kibocsátasz, amikor már nagyon közel vagy a horizonthoz, nagyon sok idõbe telik, míg legyõzve a gravitációt eljut a szemembe. Ha nem párolog a lyuk, akkor az utolsó foton, amit kibocsátasz, a leghosszabb idõ alatt, végtelen idõ alatt jut el hozzám. De ha elpárolgott a lyuk, akkor az utolsó fotont (mely azt az információt hordozza, hogy épp átlépsz a horizonton) már nem tartja vissza semmi gravitáció, és eljut hozzám. De persze neked mindez már édes mindegy. Már rég eltûntél a szingularitásban. Bocs, miért nem gondolkoztál, mielõtt beugrottál a lyukba?

 

11, Mi a fehér lyuk?

 

Az általános relativitáselmélet egyenleteinek van egy érdekes tulajdonságuk. Szimmetrikusak az idõben. Ez azt jelenti, hogy bármely egyenletnek egy megoldásánál elképzeled, hogy az idõ visszafelé halad, akkor ugyanannak az egyenletnek egy másik valós megoldásához jutsz. Ha így megvizsgáljuk a fekete lyukakhoz vezetõ egyenletet, akkor a fehér lyukakhoz jutunk. Így, míg egy fekete lyuk olyan objektum, mi mindent elnyel, addig a fehér lyuk egy olyan lenne, amibe semmi sem zuhanhat bele, csak kibocsátani tud részecskéket. A fehér lyukak az általános relativitáselmélet erre vonatkozó egyenleteinek egyik tökéletes matematikai megoldása, de ez még nem jelenti azt, hogy valóban léteznek is. Valójában ilyenek nem is tudnak létezni, mert egyáltalán nem is tudnak hogyan létrejönni.

 

12, Mi a féreglyuk?

 

Eddig csak "leegyszerûsített" fekete lyukakkal foglalkoztunk, melyek nem keringenek, nem forognak, nincs elektromos töltésük. Ha olyan fekete lyukat nézünk, aminek van töltése és / vagy forog, már bonyolultabb lesz a helyzet. Ilyen esetben lehetséges az, hogy átlépjük a horizontot, de ne essünk a szingularitás áldozatává.

Egy töltéssel rendelkezõ, vagy forgó fekete lyuk belseje összekapcsolódhat egy amolyan fehér lyuk félével: beleesel a fekete lyukba, de valahol ki is dob. Ez a kombináció, melynek egyik fele fekete lyuk, másik fele fehér lyuk, a féreglyuk. Egyesek szerint ezek akár más univerzummal való összeköttetést is jelentenek, illetve az idõutazás lehetséges eszközei. A fantázia mindent meg tud magyarázni. De ilyen képzõdmények úgyszintén nem léteznek. Attól, hogy valami matematikailag lehetséges, még nem feltétlenül tud fizikailag is létezni.

[Kitchengetneck]

Huh ez nagyon érdekes, igaz h a negyedét nem értettem de akkor is . Köszi!

[furo80]

Én is ugyanígy vagyok vele! Nagyon érdekes volt, de sokszor fingom sem volt mit olvasok.

[sOnt]

Pedig elég érthetően írja le. Egyet nem értek még rendesen. a Szingularitást.

[Satyr]

szingularitás:

http://www.kislexikon.hu/szingularitas.html

 

Én még nem olvastam, de remélem az van leírva, ami a címe.

[sOnt]

Ez inkább a matematikai szingularitás, de wikipedián megnéztem és lényegében azt jelenti, hogy végtelen. Ahol felcsavarodik a tér és az idő.

[spdeluxe]

Én is végigolvastam figyelmesen , némi wikizéssel kiegészítve , és a végére rájöttem hogy szeretem a nagy fekete lyukakat!

[remixboy]

ez érdekes volt most már eszt is tudom. köszi hogy megosztottad

[sOnt]

spdeluxe: ez nagy volt. Én is szeretem a fekete lyukakat.

 

Egyébként azt mondják, hogy a földet 1 cm átmérőjűre kéne összesűríteni, hogy fekete lyuk legyen belőle. Persze ez csak egy egyenlet alapján. A földből nem lehet feketelyuk. (azthiszem )

[XxXDarknessXxX]

ember...

nem rossz!

az a probléma hogy olvastam a világegyetem dióhéjban c. könyvet amit Stephen Hawking és ő vágja cuccost én meg nem.

[david1519]

No, akkor mindenki én vitatkoznék, de most nincs rá időm. Aki az időutazás fórumban pár dolgot nem értett amit mondtam ez segítséget adhat neki.