Halványkék Eső
Csendesen csepereg,
a halvány esőcsepp,
Mely illó mámorától
A szív beindul magától!
Egy halk nyári mezőn
a féfi és a nő
kart karba öltva sétál az esőn!
Boldogságuk felhőtlen mámorát
Ez csak emeli még tovább!
Vidáman suhannak a lombok alatt
keresvén a szép dolgokat.
Egy tengerzöld fához húzódva
a féfi és a nő
Kart karba öltve, összeborulva.
Lehet, hogy az eső
romantikus hatása
Vagy, ahogy a pillanat heve jő
Ösztönzi őket elgondolkodásra!
Ajkuk lassan egybeforr.
A halvány, égszínkék esőben,
s egymáséi lesznek ott merőben!
E csóktól megpecsételve
szerelmük, olyan lesz, mint még soha
Lángolván fonódnak össze
a végtelen időbe nyúlva!
-------------------------------------------------------------------------------------------
Merengő téli est
Hosszú hideg tél van
Már hófödte minden.
Csak ketten ülünk a szobában,
mert egyedül te vagy nekem kincsem!
Odakint az utcán
Jeges szél fúj,végigsüvít
De mi ittbent melegszünk a párnán,
Kezed kezemben,mint két rózsatövis
A kandallóból kicsapó tűz lángja
Néha-néha felolvasztja zord téli időt,
csakúgy,mint szerelmünk netovábbja,
Mi felmelegíti a hűvös,jeges szellőt!
Én elötted térdelek,
Imádkozván kérlek!
Szeretném elmondani,azt,hogy mit is érzek!
Sajnos hiába próbálkozom,
Újra és újra
Nem sikerül jelzőt találnom,
E mondandóra!
Szépségedhez,jóságodhoz fogható
Talán nincs is a Földön.
Ó bárcsak lenne kimondható,
ez számomra míly nagy öröm!
Arcod olyan,mint a hamvas barack
ami napsugarat érve gyémántnak tűnik egy fa alatt!
Csókod oly édes,mint a lágy méz,
mi sürgő méhek szorgalmával s szeretetével lesz kész!
Még elötted térdelek,
S töprengek kérlek!
Mi felelne meg Ó szerelmem gyönyörűségének?
Hangod szelíd lágysága
oly könnyen suhan,mint hattyú a tóra
Ajkad rubint ragyogása
hasonlít a téli csillogó hóra!
Szeretnélek magam mellett-
tudni örökkön örökké
Gyönyörködni benned,
s nem lesz gondom többé!
Így mikor Szent Péter nyitja-
a Mennyek kapuját
Mi együtt vonulunk be rajta,
S marad csupán a felhőtlen Boldogság!
------------------------------------------------------------------------------------------------
A Szerelem balladája
A Hold lágyan világítja meg
a kietlen ágyúcsöveket,
melyek egyszerre forróak,
S pusztító halált hozóak!
A fű halkan,csendben nyugszik,
s nyugalmával a végtelenbe nyúlik
Este van mozdulatlan minden
egy árva lélek sincs e kőszirten!
Az órák bár lassan de biztosan telnek,
Örök időt hagyva minden másodpercnek!
Amikor eljő az idő parancsoló szava,
a Nap feltűnik,s már a horizonton vala
Ezernyi sugarával százszor körbefutja
e néma rónaságot,mi a harc hevét mutatja!
A seregek ébrednek éji álmukból
fegyvert fognak egymásra újból és újból
Ám egy katona nem kíván küzdeni,
egyedül csupán áhított szerelmével lenni!
A katona mivel a parancs ellen vétett
szemben áll őrnagyával,s nem tagadja a vétket!
Sajnos oly távol van szerelme tárgyától,
hogy nem érdekli már más e világból!
Így viselé vágyának következményét
Lehet akár bármi nem csak képzelgés
Az őrnagy ítéletet mondva,
a szerelmes katonát börtönbe zárja!
Telnek múlnak az évek,
az élet egyre szomorúbb szegény vitéznék
Fogsága kilátástalannak s öröknek tűnik,
Ám a katona bízik szerelme erejében s tűnödik!
A nyirkos cella mélyén
a katona szívében még él
az örök szerelembe vetett hit és remény,
Mely élteti őt e zivataros lét küszöbén!
Végül a katona vágya beteljesedik,
mikor börtönéből őt kiengedik.
Sietve indul szerelméhez,
Ki már régóta várt megnyugvást érez!
------------------------------------------------------------------------------------------
Boldogság
A boldogság számomra meghatározhatatlan fogalom,
amely a múlandó életben talán a legnagyobb hatalom!
Boldognak lenni olyan,
mint amikor a nyúl egyik bokorból a másikba rohan!
Kergetve a vidámságot,
mely nekem örök távlatokat ád most
A nyúl fürgesége az élet értelmében tetszik,
mely mutatja,hogy a gondtalanság mivel is vetekszik!
Boldognak lenni olyan,
mint mikor egy villám az égi messzeségből alázuhan!
Hirtelen érintve a Földet
megrázva ezzel a szívet és a lelket
A villám cikázása gyors de ugyanakkor célratörő,
mely könnyedén világít rá arra ami az életben leendő!
Boldognak lenni olyan,
mint mikor minden pillanat egy örökkévalóságba suhan!
Az idő távlata
rendkívül rövid a múlandó fiatalságot vázolva
A boldogság számomra meghatározhatatlan fogalom,
amely a hosszú földi létben egy csöppnyi izgalom!
------------------------------------------------------------------------------------------------
Hiú ábránd
Barátságból szerelembe,
Egy nőbe beleesve.
A férfi ifjú szíve
jajdult meg keseredve.
A nő csak sejté,
a férfi mit is érez.
Nem gondolván belé,
míly nagy fájdalmat képez.
A féfi nő iránti vágyakozása
Már az egekben tetszik.
ám ez csak méla ábránd
Mely jajduló szívével vetekszik
Szeretné elmondani mit is érez,
Az oly hőn áhított nő közeli szívéhez.
Ám nem meré kinyílvánítani vágyának lényegét
s marad csupán ábránd eme képzelgés.
Az idő gyors múlásával
A nő lassacskán elfelejté a férfit.
kinek hatalmas szívszakadásával
Csak a mennydörgés vetekszik.
A féfi ezután magára marad
s tovább kergeti a hajdani ábrándokat.
Szivén a seb talán nem gyógyul be soha,
így örökké emlékeztetve őt az áhított jóra.
Várom a véleményeket!!!
