Davacs

Tanúsítom h. létezik!!! BARÁTNŐMNEK MÁR TÖBBSZÖR IS MEGVOlt és el is olvadt pár percre de aztán összenyaltam a földről:P nah csöcsi

köszi szépen

Egy új, remélem tetszik mindenkinek: Ha én lennék a szerelmed Minden máshogyan menne Te is máshogyan mennél El tőlem, mint tegnap este Megszoknád a hús szagát Megszoknád az ólmokat Megszoknád az életem Miként a sajátodat Ha én lennék a szerelmed Szeretnél mert megszoktad Ahogy megszokásból rugdalod Magad elé az álmokat Ha villanyt oltasz a sötétnek És halkan kicipzározod őt És magadba rakod a régi semmit A megszokott, soha el nem jövőt Boldog az ki megtanúl szeretni Boldog az ki a rosszat eltudja feledni, Boldog az ki őszintén él, Boldog az mert semmitől sem fél, Boldog az ki eléri célját s álmát Boldog az ki megkapja ÉLETE párját.

"Az áldozatok között 61 amerikai volt." /A világ legnagyobb katasztrófái/

Davacs, de nem davax amúgy azért ez mert ez egy moziakszó de semmi köze a névhez (DOE Automated Visitor Access Control System)

Neeeee, ez már túl sok mára... :lol: :lol: :lol:

Szipi, benned egy egész költőfejedelem veszett el... HA így folytatod, pár év múlva érettségi tétel leszel

ez csak nem a Testbeszéd c. könyből van. Egyébként teljesen igaz. Davacs

Nlete, tetszik a vers, érdekes középen a két vsz-nál az 5-5 sor. Egyébként ha csaj lennék akkor biztos odáig meg vissza lennék.

Saját költés: Romantikus est A Nap csillogása tükröződik a tájra A Balaton képét vetítve a határra. A férfi szíve egyre izgatottabban ver, S vágyából darabkákat vissza - visszanyer. Érzi már nincs messze a találkozás perce, S előkészül a tündöklő nyárvégi estre. Rózsaszirommal kövezi a holdfényes stéget; Liliommal díszíti az asztalt s a széket... Szívében közben szüntelenül áradnak Kiolthatatlan érzései mik sohasem fáradnak Félhomály borítja a part menti mólót Mit már csak a Hold világít meg hol itt hol ott Az éjszaka fényei emelik romantikus hangulatát S csak tovább fokozzák hatalmas vágyódását Mikor már szinte egybeér a Föld s az Ég, Feltűnik a lány, ki kimondhatatlanul szép. E felvirágzó romantikus est kezdetét vesz, A fiú a lányt kézen fogva a holdfényben körbevezeté Végigsétálnak a rózsákkal szelíden övezett stégen Ezalatt lelkük egymáshoz bújik serényen A rövidke mégis gyönyörű hangulatot hozó séta Egy kicsiny asztalnál folytatódik későre nyúlva A fogások alatt andalító hegedűszó szól Egy kissé kopott mégis oly édesen lágy gramofonból A vacsorát koronázza a hűs tokaji bor Mit egy évtizede gondosan vigyázva alkotott a kor Az éjszaka ezalatt csak tovább hallatja szavát Mik hívogatón újra sétára ösztönzik a párt. Ismét elhaladnak a vidáman fújdogáló szélben, A fűzfák szorító feledhetetlen ölelésében... Végül egy halk suttogó hangon hívogató padon, A lány a fiú ölében szeretetre kérlel nagyon Az ifjú érzi kedvese áhított vágyálmát S közelebb hajolva hozzá megadja neki mi rég várt, Egy izzó csók csattan a viszontlátás örömére S még egy eme el nem felejthető estére! Valahol szándékosan nincs semmilyen írásjel!

A 15-ösön majdnem behaltam... :lol: :lol:

Hát ez?

Magyar vándor? Ha az, ha nem itt egy kép:

nem tom talán vmelyik Horrorra akadva?

drviktor talált