Szipi

ez egyértelmű, hogy kikapcsolom. szipi

elmegyek fogászhoz, bár oltárian parázok miatta, félek. utálok orvoshoz járni. szipi

Petting - közösülés helyett? A simogatástól és ölelkezésől kezdve a csókolózáson keresztül a nemi szervek kézzel vagy szájjal ingerléséig sok minden beletartozik a petting fogalmába. A petting angol szó, simogatást, becézgetést jelent, a szexológiában ezzel a szóval jelölik mindazokat az örömszerzési módokat, amelyek a közösülésen kívül előfordulhatnak a szeretkezésben. Tehát a simogatástól és ölelkezéstől kezdve a csókolózáson keresztül a nemi szervek kézzel vagy szájjal ingerléséig sok minden beletartozik a petting fogalmába. Sokan egyszerűen az előjátékkal azonosítják a pettinget. Részben igazuk van, mert az előjáték csakugyan petting. Csakhogy a petting nem mindig marad pusztán előjáték, vagyis a közösülés előkészítője hanem önmagában is teljes értékű kielégülést eredményezhet mind férfinél, mind nőknél. Vagyis, közösülés nélkül is ugyanolyan orgazmust érhetünk el, mint közösülés során és a teherbeesés sem fenyeget. Érdemes megtanulni: A jó szeretkezést meg kell tanulni, ahhoz, hogy valóban élvezzük. De ez nem csak közösülést jelent, s nem is ott kell kezdeni a tanulást. Hol kell kezdeni? A szeretkezés kezdete könnyed petting, amin elsősorban a simogatást, ölelkezést és a csókolózást értjük, persze abban az esetben, ha ezekre érzéki örömszerzés céljából kerül sor. Ha egy fiú és egy lány vonzódik egymáshoz, egy kézfogás vagy ölelés is erotikus örömet nyújthat. A testünk minden része reagál, ha az aki hozzánk ér, jelent valamit számunkra, nem is kötelező az erogén zónákra összpontosítani. Fő a fokozatosság! A petting és általában a szexuális ingerlés egyik fő alapelve a fokozatosság. Vagyis nem kell rögtön a nemi szerveknél kezdeni az ingerlést. Simogatni bármelyik testrészt lehet. Az hogy melyikkel kezdjük, azt elsősorban a partnerünkhöz kell igazítani. Ha tudjuk, hogy libabőrös lesz, ha megsimogatjuk a nyakát, ha megpusziljuk a szemét, ha finoman végighúzzuk ujjunkat a fülén, kezdjük ezzel. Ha ez sikerült, bármelyik testrésszel folytathatjuk. Jöhet az ölelkezés, előbb ruhában, majd egyre kevesebb ruhadarabban. Egymás vetkőztetése is szerves része a pettingnek. A testfelületek érintkezése, egymás testmelegének, bőrének, szívverésének érzékelése, simogatás nélkül is örömet okozhat. De csókolózhatunk, csipkelődhetünk is közben. És még mindig nem foglalkozunk egymás nemi szervével és nem is muszáj minden esetben ennél tovább menni. Ezt leginkább a kapcsolat minősége, a partnerhez fűződő vonzódásunk határozza meg, de ha itt megállunk is nyugodtan kijelenthetjük, hogy pettingeltünk partnerünkkel. Csak azért soha ne folytassuk, mert el KELL jutni a teljes meztelenségig, a nemi szervek simogatásáig. Ha jól érezzük magunkat ölelkezve, egymást simogatva, csókolózva, ennél nagyobb örömet nem biztos hogy a folytatás nyújtani tud. Első alkalomra talán elég is. Partnerünk érdeklődését is szinten tudjuk tartani, ha itt abbahagyjuk. Menjünk tovább Egy következő lépés, ha ezek után fokozatosan rátérünk az erogén zónák, a nemi szervek ingerlésére. Ezt is fokozatosan kezdjük. Nem kell egyből megmarkolni partnerünk nemi szervét, lassan közelítsünk felé, nem fogja idegesíteni, sőt, később hálás lesz, mert nagyobb élvezetet okoztunk neki. Az örömszerzés leghatékonyabb eszköze a kéz! Nem szégyen, ha ez nem megy elsőre. Ezt is tanulni kell és tanítani! Mi magunk tudjuk leginkább mi jó nekünk. Ha nem esik jól, fáj, kellemetlen, amit partnerünk velünk csinál, nyugodtan szóljunk, vagy még jobb, ha megfogjuk a kezét és megmutatjuk neki, hogy csinálja és ezt kérjük tőle is. Ezért sem fog megharagudni. Ne simogassunk egy testrészt túl sokáig egyforma mozdulatokkal és változatlan erősséggel, de ne essünk át a másik oldalra sem, hogy mindent csak futólag csinálunk. Ha simogatásunk a partner visszajelzése szerint éppen megfelel neki, akkor folytassuk ugyanúgy, akár az orgazmusig, vagy amíg más jelzés nem érkezik. Minden változtatásnak a partnerhez kell igazodnia. Ehhez jól kell őt ismerni, és figyelni kell rá. Lehetőleg két kézzel simogassunk. Egyik kézzel simogassuk a herezacskót, másik kezünkkel simogassuk a hímvesszőt, finoman húzzuk vissza a fitymát. Időnként tartsunk szünetet, hogy elkerüljük a korai magömlést, nem kell sietni, főleg ha mi még nem szeretnénk abbahagyni. Ajánlatos kényelmes testhelyzetet keresni kézzel ingerléshez, s ezt úgy váltogatni, hogy minél több testrész hozzáférhető legyen. Csak tisztán A teljes tisztaság alapfeltétele a főbb erogén zónák kézzel és főleg szájjal ingerlésének! Ezt ne feledjük! Ez a kéz és a nemi szervek higiéniáján kívül a fogmosás is ide tartozik! A tisztaság nem feltétlenül jelent teljes szagtalanságot, vagy parfümillatot. A tiszta emberi testnek is megvan a maga sajátos illata, különösen a nemi szervek környékén. Ez nem is baj, hiszen ha elfogadjuk, kedveljük partnerünket, akkor testszagát is szeretjük. A nemi szervek illata - "hormonális illat" - izgató is lehet. Soha ne lépjünk tovább a pettingelésnél, ha nincs nálunk óvszer, vagy nem védekezünk valamilyen formában a nemkívánt terhesség ellen. szipi

soha nem fogadom el, nem szeretem utcán magamhoz gyűjteni ezeket. ráadásul herótom van tőlük, mert pofátlanul elém jönnek, elállják az utamat. értelmét sem látom, hisz mindenki ledobja a földre sajnos. szipi

nem soha. leszoktam róla nagyon régen. szipi

kénytelen vok hisz nincs bejárónőm. szipi

mindkettőt szeretem, bár az ismétlések utálom. az a baj, hogy sokszor már nem is a főzésről szól hanem az ellentétes viselkedésű emberek bunkó megnyilvánulásairól, azaz szócsatáról. ott azért sokminden felszínre kerül. nem tudok szavazni, mert olyat nem raktál be, hogy mindkettő vagy egyik sem. szipi

nagyon megutáltam az ünnepeket. a gyermeki lelkem nagyon várja, de tudom, hogy sok szomorúsággal bánattal lesz telítve. általában megfeledkeznek rólam, ez az alap. aztán most lesz egy éve pont karácsonykor, hogy a vaum a karjaim közt vergődve halt meg miközben a földön feküdtem vele. szóval sok jó nincs benne számomra. szipi

a szakítás nagyon bonyolult dolog. van úgy, hogy komolyan együtt volt egy pár, nagy szerelem stb...... ilyen szakítás után szerintem csak úgy lehet feledni, hogy nem látja a másikat, nem tud róla semmit sem, és nem tartja vele a kapcsolatot utána, mert minden egyes alkalommal csak felszakadoznak a régi emlékek, és ha szerették egymást, akkor mindkét félnek fájni fog, vagypedig beleesnek a visszatáncolás sémájába a se veled se nélküled kapcsolatba annak értelme nincs. ha vki viszont divatból jár vkivel, mert éppen nincs más, vagy csak szexre használja a másikat érzelem nélkül, akkor ott az egyik fél szeret a másik nem, és akkor aki nem szeret, annak nem okoz gondot a másiknak a jelenléte, de aki viszont érzelmileg kötődött az viszont belehal abba, hogy ott van mellette a szeretett személy, és nem érti, hogy miért ilyen közömbös iránta a másik. mindig az mondja ki a szakítást, aki vmi újat akar, vagy más céljai vannak és szabadulni akar bizonyos okokból a másiktól, akinek van bátorsága. a legundorítóbb az, amikor egy férfi oltárian beszari, és a szakítás érdekében olyasmiket csinál amivel padlóra küldi a partnerét, és az szakítson vele. ez a legaljasabb dolog a világon. gyáva féregnek tartom az ilyeneket. szipi

Életem vágya Peregnek a napok múlnak hetek hónapok, olyan egyedül vagyok. nincs kihez kedvesen szólhatok, védelmet keresve hozzábújhatok, a nehéz időkben megértést találok. Egy embert kitől szeretetet kapok, mit feltételek nélkül várhatok, őszinte szívvel viszonozhatok. Az életben másra már nem vágyok, egy emberre kiben nem csalódhatok, s amíg csak élek vele boldog vagyok.

tudom, h vannak bamba pasik, akik nem veszik az adást, de a legdtöbbje olyan, hogy hiába mondod neki mit hogyan, hányszor, akkor sem teszi. én beleőrülnék egy megcsalásba, már a tudat megölne, hogy az általam szeretett kedves testéhez más ért, mást tett boldoggá stb......... szipi

the mad hatter! annyira örülök, hogy ezeket leírtad, és tudatosan törekedsz az ilyenek elkerülésére. szipi

irigylem azokat, akik a számok világában ennyire otthon vannak............. szipi

én önzetlenül, érdekmentesen naívul tudok szeretni és tiszta szívből, őszintén.................. szipi

MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik. Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik. Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel. Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel. De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet. Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett. Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret. Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja. Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben. Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek. Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba. Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot. Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot. Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa. Várom a véleményeket...............

"Megpróbáltalak kerülni téged, De utam mindig a te utadba tévedt. Majd lassan kialakult köztünk a szerelem, Melynek csúfos kudarc lett a vége. Megpróbáltalak kerülni téged, Hisz már ekkor tudtam, hogy ebből csak csalódás lesz. Majd tényleg bekövetkezett, amitől féltem, Már nem szeretsz, már nem fogod a kezem. Megpróbáltalak kerülni téged, De hiába, már késő, ezen változtatni nem lehet. Elválásunk után szerelmedért hiába harcoltam, Megint vesztettem, egyedül maradtam. Most megpróbálom elhitetni magammal, hogy elfelejtettelek, De mindig rájövök, hogy csak becsapom szívemet. Most megpróbálom leküzdeni az irántad érzett szerelmet, De bevallom gyenge, és kevés vagyok ehhez. Most megpróbálok törölni minden szép emléket, De ne hidd, hogy ez olyan könnyen megy. Most ott tartok mint az elején, próbállak kerülni téged, De most még nehezebb, mert még őszintén szeretlek, és őrülten hiányzol nekem!"

Hidrogénnel fűtött mozdony A vasutak világában a japán mérnökök egyre meghökkentőbb elképzeléseket valósítanak meg. Már ez első Sinkan-zen is vihart kavart óránkénti több száz kilométeres szédítő sebességével. Aztán jött a mágneses lebegtetésű vonat, amely kerekek helyett mágneses erővonalakon suhan. És most itt van egy személykocsiból átalakított mo­torvonat, amely a tervek szerint 2007 végére Ja­pán középső részén, a Jacugatake-hegységen ro­bog át. Kobucsizava és Komoro között van ugyan­is a japán vasúthálózat legmagasabb pontja. Ez a nagyszerű környezet illik is ahhoz a kis vo­nathoz, amely a világon először hidrogén tüzelő­anyaggal halad végig egy vasúti kocsik számára rendszeresített sínpályán. A szenet helyettesítő hidrogén persze nem kazánba kerül, hanem tüze­lőanyag-cellák sorába, amelyek különálló tartá­lyokból kapják a hidrogéngázt. A belső „égéshez" az oxigén a vonat körüli levegőből érkezik, és az energia végül áram alakjában fut innen a villany­motorokhoz. A villamos áram ugyanis minden tü­zelőanyag-cellában - amellyel világszerte egyre lelkesebben kísérleteznek a mérnökök - a hidro­gén- és oxigénionok találkozásából keletkezik. És az eredmény? A vonat furcsa módon időnként egy pici gőzfelhőt enged ki, akár hagyományos elődei. „Ez egy tiszta rendszer, ahol csak víz keletkezik -magyarázza Hiroiuki Szavada. a motorkocsit kifejlesztő Kelet-Japán Vasút mérnöke. - Nem kerül a levegőbe közvetlenül sem szén-dioxid, sem nitro­gén-oxid vagy más részecske." Az új motor azonban nemcsak a környezetet kí­méli. A jármű csendes és ugyanolyan rezgésmen­tes, mint a villanyvonatok, ezért a beépített terüle­teken kevesebb kellemetlenséget okoz, mint a dízel­mozdonyok. A villanyvonatokkal ellentétben azon­ban nincs szüksége a sín mentén egyéb kisegítő szerkezetekre, például a kocsik feletti villanyveze­tékre, sem villamos alállomásokra. Ez nagy előny egy olyan sűrűn lakott országban, mint Japán. A villanymotorral hajtott motorkocsi alapenergi­áját két, egyenként 65 kW teljesítményű tüzelő­anyag-cella szolgáltatja. Ezenkívül egy 19 kWh energiatartalmú lítiumion akkumulátor további energiát szolgáltat a motornak, ha a vonat merede­ken halad fölfelé vagy gyorsul. A motor olyan mó­don is takarékoskodik az árammal, hogy fékezéskor dinamóként működve az akkumulátorba táplálja az elektromossággá átalakított mozgási energiát. Ez a hibrid rendszer persze lényegesen szeré­nyebb, mint azok a modern dízelvonatok, ame­lyeknek motorja átlagosan 300 kW teljesítményű, de vízszintes pályán az új vonat is elérheti a 80 km-es óránkénti sebességet. Egyetlen hidrogénfel­töltéssel ma még csak nyolcvan kilométert tud megtenni, de a vasúttársaság reméli, hogy a sike­res kísérletek után a rendszeres utasforgalomban is megjelenhet a vonat.

Megkövesedett villám Mindenki tudja, mi történik, ha a villám belecsap egy fába. De mi a helyzet, amikor a villám a föld­be vágódik? Megfelelő körülmények között - siva­tagi vagy tengerparti homokon - az izzó áramfolyam függőlegesen hatol a földbe, és egy furcsa, megkövesedett hálózatot hoz létre: a fulguritot. Nevét a 19. században kapta, a latin fulgur szó­ból, melynek jelentése „villám". Fulgurit akkor alakul ki, amikor a villám ásványszemcséket ol­vaszt meg és egyesít a homokban. A göcsörtös fagyökerekre emlékeztető alakzat több méter mé­lyen is lehatolhat a talajba. Arról megoszlanak a vélemények, hogy mennyi energia kell egy fulgurit létrejöttéhez, de a talajhőmérséklet nagy valószí­nűséggel 4000 Celsius-fok fölé szökik. A fulguritok meglehetősen ritkák. Keresésükre érdekes módon a legjobb hely egy futóhomokos sivatag. Nemcsak azért, mert a szükséges ásványszemcsék bőségesen fordulnak itt elő, hanem mert az alakzatokról egy idő után a sivatagi szél lefújja a homokborítást. Az érdekesebb darabo­kért magas árat fizetnek a gyűjtők és a kereske­dők, nem utolsósorban azért, mert a fulguritot eléggé nehéz teljes épségben kihúzni a földből. A „villámkövek" rendkívül értékesek, mert rit­kán fordulnak elő, és alakzatuk meghökkentő lát­ványt nyújt. Ugyanakkor évezredeken keresztül megmaradnak, ennélfogva a kutatók adatokat sze­rezhetnek az elmúlt idők éghajlatáról. Nemrégi­ben egy mexikói kutató, Rafael Navarro-Gonzales és csoportja tanulmányozta a líbiai sivatagból származó 15 ezer éves fulguritban a gázbuboréko­kat. A buborékok szénmonoxid- és nitrogénoxid­tartalma azt mutatja, hogy a villámcsapás idején a talaj állapota hasonló volt ahhoz, amilyen napja­inkban Líbia délebbi, úgynevezett Sahel térsége. Ebből arra lehet következtetni, hogy a líbiai siva­tag egykor félszáraz szavanna volt, amelyei min­den évben fű és bokor borított. A geológusok nemrég egy másik típusú fulgu­ritot is felfedeztek, melynek a lelőhelye Grönland. Egy dániai grönlandi földtani kutatócsoport olyan ágas-bogas ösvényre bukkant, amely a sziklás hegyoldalon több méter hosszan nyúlt el. A ka­nyargó ösvényen a zuzmók kiégtek, és a sziklafel­szín sima üveggé olvadva ragyogó kék, vörös és sárga színekben tündököl. Ez a különleges hegy­csúcs olyan réteges sziklaalakzatokból áll, ame­lyekben bőven fordul elő vas. Sejthető, hogy ép­pen ez az áramvezető fém vonzotta ide egy felhő­ből a villámcsapást. Mi ebből a tanulság? Ha vihar idején Grönlan­don járunk, lehetőleg kerüljük el ezt a hegyet. Ha Benjámin Franklin, a kiváló amerikai fizikus sej­tette volna, hogy a felhők villamossága nem pusz­ta játékszer, hanem gyilkos erejű áramfolyam, bi­zonyára nem ballagott volna ki zuhogó esőben egy rétre 1752. július 4-én, hogy felbocsássa neve­zetessé vált sárkányát, melynek elektromos tölté­sét vizsgálta.

Hangok a Marson Amíg egy erőteljes kiáltás a Földön még egy kilométer távolságban is hall­ható, a Marson ez a hang csak körülbe­lül 16 métert képes megtenni. A hangsebesség ugyanis rendkívül kicsi a Mars lég­körében, amelyet jórészt szén-dioxid alkot. Ezért ha a Marson állnánk és beszélnénk, ellenkező ha­tást érnénk el, mint amikor valaki héliumot lélegez be (ahogyan Fábry Sándor a show-műsorában mu­latságosan magas hangon kezdett beszélni). A vö­rös bolygón úgy dörmögnénk, akár egy medve! A héliumgázban ugyanis a levegőnél gyorsabban ter­jed a hang, ezért hallatszik magasabbnak az embe­ri hang, a szén-dioxidban a lassú hangterjedés vi­szont elmélyíti a beszédhangot. A NASA öt leszálló járműve - a két Viking, a marsi Nyomkereső, valamint a Spirit és az Oppor-tunity - ragyogó képeket közvetített a marsi tájak­ról, de egyikük sem rögzített semmiféle hangot, ami persze nem azt jelenti, hogy más szondákkal nem próbálták volna meg a kutatók. Greg Delory annak a munkacsoportnak volt a tagja, amelyet a kaliforniai székhelyű Bolygótársa­ság hozott létre, hogy mikrofont küldjön a Marsra a Sarki Marsleszálló (Mars Polar Lander) fedélze­tén, 1999-ben. A NASA azonban sajnálatos mó­don elvesztette a kapcsolatot a szondával - az va­lószínűleg összetört, mert az ereszkedést lassító ra­kéta fúvókái túl hamar kikapcsoltak. Ennélfogva a mikrofon sem működött, pedig a kutatócsoport azt várta, hogy a hangok egész kavalkádját fogja hallani, amint a szél és a talajszemcsék pörögnek az ún. „porördögök" tölcséreiben. „Megfigyelhetjük a porördögök látszólagos moz­gását a Marson, de képzeljük el, milyen rendkívül izgalmas lenne ez hangrögzítéssel együtt - magya­rázza Delory. - Lehet, hogy apró villamos kisülé­sekre kerül sor egy ilyen poroszlopban, ám az is el­képzelhető, hogy szemtanúi lehetünk egy akkora villámlásnak, mint amilyen a Földön fordul elő." A NASA legújabb marsszondája, a Phoenix (amely 2007 augusztusában indult el) már mikro­font visz a Marsra. De csak addig figyeli a zajokat, amíg ejtőernyőjével ereszkedik. Ahogy Miké Ma­lin amerikai szakember magyarázza: „Méri a be­rendezések rezgését a légkörbe lépéskor, az eresz­kedéskor és a felszínre érkezéskor. Ilyen adatokat nem lehetne másképp összegyűjteni." Delory reméli, hogy a marsmikrofon a jövőben más szondákon is helyet kap, és ennek a program­tervnek a nyomán már számos próbálkozás volt a hang terjedési sebességének meghatározására. 2006-ban Amanda Hanford amerikai kutatónő egy számítógépes szimulációval kimutatta, hogy mivel a Mars légköre ritkább a Földénél, a molekulák kö­zötti távolság mintegy 120-szor nagyobb, ezért a hanghullámok sokkal gyorsabban csillapodnak. Ám hogy ki lesz az első ember, aki elkiáltja magát a Marson, ez még „a jövő zenéje".

Szomjasak-e a halak? Aki azt hiszi, hogy ez egy képtelen kér­dés, alaposan téved. A válasz attól függ, hogy a hal tengervízben vagy édesvízben él-e. Erről sokat tudnának mesélni az angolnák és a la­zacok, amelyek szívós vándorként egyaránt megta­pasztalják az édesvíz és a sós tengervíz hatását. Persze azt nem tudjuk megmondani, hogy ugyan­úgy érzik-e a szomjúságot, mint az emberek, de va­lamilyen módon egy hal szervezete is jelzi; ha vízre van szüksége. Az ún. csontos halak testében a sókoncentráció nem tér el lényegesen a szárazföl­dön élő gerinces állatokétól. Ennek következtében a tengerben élő csontoshalakat sokkal sósabb kör­nyezet veszi körül, mint amennyi só van a szerveze­tükben. Ilyenkor az a fizikai folyamat érvényesül, hogy ahol több az oldott anyag, vagyis a só, oda a víz igyekszik bejutni azokon a félig áteresztő bioló­giai hártyákon keresztül. Tehát a tengeri halak, amelyekben kisebb a sókoncentráció a tengervíz­hez képest, annak a fizikai jelenségnek az áldoza­tai, hogy testükből állandóan szivárog a víz. Ez kü­lönösen érvényes a vékony és vízáteresztő kopoltyúhám sejtjeire. Az óceán tehát valósággal kiszív­ja a vizet a halból, sőt súlyos esetben még az is elő­fordulhat, hogy a hal valósággal „kiszárad". A ten­geri halnak ezért pótolnia kell szervezete számára a vizet, vagyis fizikai értelemben valóban szomjas lesz. Ezzel csak az a baj, hogy amikor a hal tenger­vizet iszik, egyúttal sót vesz fel. Ettől a többlettől azután úgy tud megszabadulni, hogy a kopoltyújában elhelyezkedő különleges sejtek kiválasztják a sót a véréből, és a tengervízbe eresztik. Az édesvízi halakkal éppen ellenkező a helyzet. Testnedveikben több a só, mint a környező édesvíz­ben. Mivel a töményebb oldat vizet kíván, ezért a hal teste szinte szívja magába a vizet. Az a nyomás, amely a félig áteresztő hártyákon átpréseli a folya­dékot, akár 6-10 atmoszféra is lehet. De a halnak meg kell akadályoznia, hogy hígabb legyen a vére, ennélfogva meg kell szabadulnia a fölösleges víztől. Ezért az édesvízi halak sokat „pipilnek", mert a vi­zeletükkel távozik szervezetükből a víz. De itt vannak még a cápák, a ráják és az egyéb porcoshalak. Ezek is a tengerben élnek (kivéve né­hány halfajt Közép- és Dél-Amerika édesvizeiben). Vérükben a szervetlen sók sűrűsége nem túlságosan különbözik a tengeri csontoshalakétól, szervezetük­ben mégsem jelentkezik olyan drámaian az ún. oz­motikus nyomás a vér és a tengervíz között. Ennek az az oka, hogy a cápák szervezete érdekes élettani trükköt alkalmaz. Testükben visszatartják a szerves molekulákat (karbamidot és más vegyületeket) vi­zelet formájában. Ilyen módon a ravasz ragadozók elraktározzák a vizet, és elkerülik azt a kényszerítő fizikai jelenséget, hogy testükből víz szivárogjon a tengervízbe. így tehát nem mondhatjuk, hogy szomjaznak. Legfeljebb vérre...

Kiabáló csimpánzok A csimpánzok általában összevissza makognak - tartják az állatkertek látogatói, ám az ameri­kai William Hopkins és munkatársai az ameri­kai Yerkes Nemzeti Főemlőskutató Központ­ban másképpen gondolják. Megfigyelték, hogy bizonyos hangjeleket sajátos célból adnak ki: gondozójuk figyelmét akarják felhívni, amikor segítséget kérnek, hogy elérjék azt az eledelt, amelyet egyébként nem tudnának. Ez a felis­merés látszólag nem különösebben érdekes, de a csimpánzkutatók számára óriási jelentőségű! Első alkalommal bizonyosodott be, hogy a csimpánzok egy különleges kísérleti helyzet­ben szándékosan adnak hangjeleket. A kutatók más helyzeteket is kipróbáltak, a csimpánzok azonban csak akkor kezdtek kia­bálni, amikor az élelmük eléréséhez kértek se­gítséget. Régebbi megfigyelések tanúsítják, hogy amikor egy bizonyos feladatot kell megol­daniuk, rendszerint szerszámot készítenek ma­guknak: olajos magvak héját ködarabbal törik össze, a hangyákat pedig vastag fűszállal sze­dik ki a bolyból. „Azzal, hogy hangjeleket ad­nak, ugyanezt teszik - magyarázza Hopkins. -Ebben az esetben az embert tekintik szerszám­nak." Ez a felfedezés azt az érdekes kérdést ve­ti fel, hogy főemlős őseink a hangjelek révén esetleg valamiféle beszédnyelv kialakítására is képesek...

A tojók éneke A madárhímek énekelnek, a tojók pedig hall­gatják. A közhiedelem szerint ilyen a madarak kedvenc udvarlási szertartása, de most ez a té­tel meginogni látszik. A New Scientist című angol tudományos heti­lap közlése szerint Garamszegi László, a belgiu­mi Antwerpen Egyetemen munkatársaival együtt 233 európai énekesmadárfaj szakirodal­mát tanulmányozta át. A leírások között 109 to­jóról találtak adatokat, és ekkor derült ki, hogy ezek közül 101 fajban a nőstény is dalra fakad. Tehát csak nyolc faj tojói nem eresztik ki hang­jukat az erdők csendjében. A nőstény madarak énekéről általában azért nincsenek feljegyzé­sek, mert a tojók halkabban énekelnek, vagy hí­meknek nézték őket a hasonló tollazatúk miatt. A magyar kutató Charles Darwint rója meg az adatok hiányáért: „Hangsúlyozta a hímek párzásra hívó viselkedésének fontosságát, és azóta ezt figyelte mindenki." A törzsfejlődés fáján visszafelé haladva Garamszegiék azt az érdekes felfedezést tették, hogy legalább két madárcsaládban a hímekhez képest előbb fej­lődött ki az ének a tojóknál. Szerintük az ősi madarak az énekükkel figyelmeztették a többi tojót a territóriumuk határaira. „Most már csak az a zavarba ejtő kérdés - tűnődik Garam­szegi -, hogy egyes tojók a törzsfejlődés folya­mán miért hagyták abba az éneket?"

A 13. gyök Aki emlékezik még iskolai tanulmányaira nem jön zavarba attól a kérdéstől, hogy 9-nel mennyi a négyzetgyöke. Természetesen 3. É: 144-nek? Persze 12, mert 12 x 12 = 144. É: 27-nek mennyi a köbgyöke? Az is 3, mert háromszor kell szorozni a 3-at ahhoz, hogy 27 et kapjunk. De egy nagyobb szám esetében már a négyzetgyökvonás sem gyerekjáték, hát még a köbgyökvonás. És akkor előállt 2007 decemberében egy francia fiatalember, Alexis Lemaire, és azt mondta, hogy 13. gyököt is tud vonni. De nem ceruzával papíron, hanem fejben! Lemaire egyébként nem kezdő. Doktorátusára készül a Reimsi Egyetemen a mestérséges intelligencia témájából. Évek óta gyakorolja a 13. gyök kiszámítását, az első próbálkozása csaknem egy óráig tartott. A fantasztikus rekordra a londoni Természettörténeti Múzeumban került sor, méghozzá nem akármilyen számmal. Egy komputer véletlenszerűen választott ki egy kétszáz jegyű számot. És Alexis 1 perc 10,2 másodperc alat megmondta a végeredményt: 2 407 bilik (2 407 899 893 032 210). Aki ellenőrizni akarja, szorozza meg ezt a számot 13-szor önmagával! „Azt hiszem, ez volt minden idők fejben végzett legnagyobb matematikai művelete" - jelentette ki döbbenten Jane West, a múzeum matematikai osztályának vezetője.

Sárkányenergia A szélenergia végső soron egyszerű sárkányok röptetésével is kifacsarható a levegőből, állítja az angliai Sussex Egyetemen Allister Furey ro­botszakértő és lelkes sárkányröptetö. Kutató­csoportja ugyanis azzal próbálkozik, hogy ma­gasan szálló sárkányokat köt olyan turbinák­hoz, amelyek villamos áramot termelnek: ami­kor a sárkányok feszítik a zsinórjaikat, ezek mechanikus úton egy turbinát forgatnak. Fo­kozni lehet a sárkány húzóerejét, ha a röpkö­dő deltaszárny nyolcasokat ír le a levegőben. „A nyolcasokból nyert energia akár a tízszere­se is lehet annak, amit a sárkány-az ellenszél­ben lebegve fejleszt" - magyarázza Furey. A kutató és egyik munkatársa most számítógép­vezérléssel - a különféle zsinórok húzogatása révén - bírja rá a sárkányt a nyolcasok leírásá­ra. De nem akármilyen programot használtak, hanem egy ún. neurális hálózatot. Először húsz különféle programot írtak, és azt tűzték ki célul, hogy a sárkányok a lehető legnagyobb húzóerőt szolgáltassák egy 8 m/mp sebességű szélben. „Először a programok úgy működtek, mint az idióták... fél másodperc alatt összetör­ték a sárkányt" - mondja egy munkatárs. Ám ennek a különleges tanulási módszernek az lett az eredménye, hogy a neurális programok kétszázadik nemzedéke már kitalálta a bravú­ros nyolcas alakzatban való vezérlést is.

Robotrája a mélyben Ahogy kecsesen siklik a viz alatt, és lustán leb­benti szárnyait, senki sem mondaná meg, hogy ez a rája voltaképpen mechanikus szer­kezet. Pedig a német Rudolf Bannasch és Leif Kniese éppen azt tűzte célul maga elé, hogy olyan önálló készüléket szerkesszen, amely tö­kéletesen utánozza a ráják úszását. Az „álrája" nemcsak hullámzó mozgással halad, hanem egy helyben is képes megfor­dulni, és ha úgy adódik, akár bukfencet is vet­het a vízben. A búvár nélküli önálló víz alatti járművekből az elmúlt évtizedben sokféle változat készült azzal a céllal, hogy felderít­sék az óceánok félelmetes mélységeit. Ezeket a járműveket azonban általában hajócsava­rok hajtják, és nem képesek a rövid távú fi­nom mozgások, valamint a hosszú távú fel­derítések ötvözésére. Ez az új Aqua ray azon­ban másfél méteres szárnyfesztávolságával a hajtást és a finom manőverezést is egyetlen villamos elem energiájával hajtja végre. A jármű újdonsága az is, hogy az úgyneve­zett finray megoldást alkalmazza, melynek lényege, hogy egy rugalmas szövet szálai kö­tik össze azokat a rudakat, amelyek a rája testét és „körgallérját" mozgatják. Ezeket a rudakat viszont hidraulikus hengerek hozzák mozgásba, így rendkívül bonyolult mozdula­tokra képes a szerkezet.