Millye Posted Június 20, 2007 Share Posted Június 20, 2007 Amerikai régészek Szudán északi részén egy ókori aranybánya és egy bányásztelepülés maradványait fedezték fel. Időszámításunk előtt 2000 és 1500 között folyt itt bányászat. A lelőhely hozzájárulhatott ahhoz, hogy Egyiptom gyarmatosította a mai Szudán területét. A bánya a legendás núbiai kerma királysághoz tartozott, amely évszázadokon keresztül dacolni tudott Egyiptommal, és megőrizte függetlenségét. A településre a Merowe-projekt keretében bukkantak az amerikai régészek. A szudáni Merowe-gát projekt méreteiben a híres asszuáni gát építéséhez hasonlítható: hatására a Nílus-völgyben a Nasszer-tóhoz hasonló új tó születik majd, elnyelve Alsó-Núbiát, számtalan falujával (hozzávetőlegesen 50-60 ezer embert költöztetnek át), romvárosaival és pótolhatatlan régészeti lelőhelyeivel. A szudáni kormány 2002-ben tett közzé nemzetközi felhívást a veszélyeztetett terület régészeti örökségének megmentésére. A 160 kilométer hosszúságú Nílus parti zónában a terepbejárások alapján közel 2500 lelőhely található. A kerma királyság a mai Észak-Szudán területén, a Nílus negyedik zuhatagának – kataraktájának – vidékén alakult ki. A kerma volt Afrika első ismert valódi királysága. Amikor az Újbirodalom (1539-1075) fáraói a Kr.e.16. században meghódították a birodalmat, a terület Egyiptom déli határává vált. Az ősi núbiai királyság hatalma és befolyása meglehetősen nagy volt, hiszen a Nílus mellett mintegy 1200 kilométer hosszan húzódott. A régészek azt remélik, hogy a mostani felfedezés révén többet lehet megtudni a királyságról, amelyről csak igen hézagos ismeretek vannak. A civilizáció különlegessége, hogy anélkül volt képes óriási hatalomra szert tenni, hogy írásrendszert alakított volna ki, valamint hogy széleskörű bürokráciát és városokat épített volna. Az amerikai Chicagói Egyetem munkatársai az elöntésre váró területen a birodalom egykori aranybányászainak szerszámaira bukkantak, valamint felfedeztek egy temetőt is. Bruce Williams és Geoff Emberling a szudáni fővárostól, Kartúmtól 360 kilométerre északra bukkant az ősi településre. A településen a régészek 55 őrlőkövet találtak. A bányászok ezekkel zúzták szét az aranyércet, majd az így keletkezett finomabb anyagból kimosták az aranyat. A kilencven, piramisszerű sír segítségével pedig a kerma királyság közembereinek életébe, használati tárgyaiba is betekintést kaphattak. A Merowe-projektben érintett, 160 kilométer hosszú Nílus parti zónából a magyar koncessziós terület mintegy 18 kilométer hosszú volt. A magyar régészcsapat munkája révén negyedmillió éves kőeszközök és több, az óegyiptomival egykorú civilizáció nyomai kerültek elő a földből, valamint feltártak egy mindeddig ismeretlen keresztény várost is. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
xyzzs Posted Június 20, 2007 Share Posted Június 20, 2007 Nagyon Kösz!!! De én olvastam vhol, hogy a Kárpát- medencében (Erdélyben) még korábban folyt aranybányászat!!! (Ha jól emlékszem, vmi Tordos-i kultúra...) Erről nem tudnál vmit feltenni ? Kösz! Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Millye Posted Június 21, 2007 Author Share Posted Június 21, 2007 A magyarországi aranytermelés története A történelmi és a mai Magyarország területén az ókor óta ismeretesek aranylelõhelyek. Írásos és régészeti adatok alapján tudjuk, hogy a Kárpát-medencében az aranyat már az ókorban is ismerték és termelték az itt élõ népek. Az elsõ írásos adatunk Hérodotosztól származik, aki a Maros mentén élt agatiriszekrõl említi, hogy “Erdély területén” aranyat bányásznak. Feltehetõen a görög mondavilágban szereplõ, hõsként tisztelt Jászon aranygyapjúja is Erdély földjérõl származott. A rómaiak i. sz. I–III. századi aranybányászata Dácia provincia területén, a mai Erdélyben nagyon gazdag tárgyi emlékeket hagyott maga után. Írásos emlékek alapján van tudomásunk arról is, hogy Pannónia földjén – a mai Mosonmagyaróvár és Gyõr közötti Duna szakaszon – rabszolgákkal évente mintegy 800 kg fövenyaranyat mostak. Feljegyzések maradtak fenn arról is, hogy a Mura hordalékából hasonló mennyiségû fövenyaranyat mosták. A kora középkorból származó régészeti adatok alapján tudjuk azt is, hogy a germán népcsaládhoz tartozó kvádok Selmecbánya környékén a VI. században aranyat és ezüstöt bányásztak. Honfoglaló õseink az új hazába való érkezésükkor mûvelés alatt álló nemesfémbányákat találtak, amelyeket az õshazákban szerzett ismereteik alapján kezdettõl fogva tovább mûveltek. Biztos ismereteink vannak arról, hogy a szatmári bányavidékhez tartozó ”radnán ezüstöt, Selmecbányán ezüstöt és aranyat bányásztak. Az erdélyi aranylelõhelyek mûvelésérõl csak jóval késõbbi idõbõl vannak biztos adataink. A nemesfémekrõl szólva érdemes megjegyezni, hogy honfoglaló õseinknek kiváló ismereteik voltak a korabeli fémárakról. Egyáltalán nem véletlen az , hogy kalandozásaik során fõként az ezüstben gazdag német városokat rabolták ki, az így szerzett ezüstzsákmányból (korabeli pénzmosás) szent királyunk, István 1002-ben Európa legjobb pénzét verette. Ez a pénz akkor a Lappföldtõl, Rómán keresztül egész Nyugat-Európában elterjedt volt, a szó igazi értelmében a kincsképzés szerepét töltötte be. Árpád-házi királyaink Szent István törvényeit szentesítették, szabályozták a bányászatot, különös hangsúllyal a nemesfémbányászatot. Kimondták, hogy a föld méhe a királyé, a kibányászott nemesfémeket a kincstárnak kell beszolgáltatni. Kivételt ez alól az esztergomi prímással, az ország második közjogi méltóságával tettek. A Szent István-i “bányatörvény” a prímásnak megengedi, hogy birtokain bányákat mûveljen és bírja azok hasznát. Ide tartozik az is, hogy Európa elsõ – jogi értelemben vett – bánya-jogát IV. Béla királyunk adta ki 1245-ben, amelyet “Selmeci Városi Bányajogkönyv” néven ismerünk. Bölcs királyaink intézkedései egyedülállóan gyors növekedést eredményeztek a magyar aranytermelésben. Ebben az idõben és egészen a XVI. századig az európai aranytermelésben Magyarország volt az elsõ helyen. A XIII. század második felében aranytermelésünket az európai termelés öthatodára, a világtermelés kéthatodára becsülik. Ezüsttermelésünk pedig az európai termelés egynegyedét adta. Ekkor évente körülbelül 1000 kg aranyat és 10 000 kg ezüstöt termeltek a magyar bányák. Az Anjouk, Zsigmond és Mátyás királyunk korában a kitermelt arany mennyisége meghaladta az 1500 kg-ot, ami a XIV. század végére 2500 kg-ra emelkedett. Az ezüsttermelés a XV. század végére (Amerika felfedezése miatt) 3000 kg-ra csökkent, majd a XVI. század elején évi 6000 kg-ra emelkedett. A Magyarországon ebben az idõszakban termelt nemesfémek jelentõségét megítélhetjük abból a becslésbõl, amely szerint az ókortól Amerika felfedezéséig összesen 13 millió kg arany került forgalomba. Jelenleg évente 2,5 millió kg arany a világtermelés, az emberiség által eddig kitermelt arany mennyiségét 110 millió kg-ra becsülik. A középkori magyar ércbányászat hanyatlását a felszínközeli gazdag telepek kimerülése mellett jelentõsen befolyásolta az ország középsõ területének török kézre jutása, illetve ennek eredményeként az ország három részre szakadása. A törökök kiûzése után még hosszú idõre volt szükség az ércbányászat talpraállításához. A nemesfémbányászat újabb virágkora Mária Terézia uralkodásának idejére tehetõ. A királynõ intézkedései nyomán jelentõs technikai újításokat vezettek be a magyarországi ércbányákban, melyekkel csökkentették a vízveszélyt, növelték a termelékenységet. Az egész magyar bányászatra kiható intézkedése nyomán alakult meg a Selmeci Bányászati Akadémia. II. József uralkodása idejére esik Born Ignác amalgámos aranykinyerési módszerének bevezetése, mellyel az arany kinyerése az ércekbõl hatékonyabbá vált. Módszerét Selmecbánya melletti Szklenón mutatta be. A bemutatóra számos országból érkeztek érdeklõdõ szakemberek, ez adott alkalmat arra, hogy itt alakítsák meg a világ elsõ nemzetközi tudományos társaságát a “Societat der Bergbaukunde”-t. Born Ignác felfedezése nemcsak a magyar, hanem az egész világ aranytermelésére is hatással volt még századunkban is. A felvidéki, a szatmári és az erdélyi nemesfém-bányászat a XIX. század végén megközelítette az évi 2000-3000 kg arany- és a 20 000–30 000 kg ezüsttermelést. Körülbelül ezt az évi termelési lehetõséget vesztettük el a trianoni békediktátummal. Ezzel Magyarország sok más mellett elvesztette az összes mûködõ színes- és nemesfémbányáját és az ezekhez tartozó feldolgozóiparát is. Az csak a késõbbiek során derült ki, hogy a feldolgozó-ipari háttér elvesztése még nagyobb csapás volt az ország gazdasági életére, mint a bányák elvesztéséé. 1933-ban került állami kezelésbe a recski ércbánya, amely a két világháború között az ország egyetlen nemesfémbányája volt. Itt az ércek dúsítására flotáló mû is létesült. A recski ércbánya nemesfémtermelése az 1970-es évek elejéig, a bánya bezárásáig évente átlagosan 80 kg arany és 800 kg ezüst volt. Az 1950-es években megnyitott gyöngyösoroszi ércbánya jelentõs cink- és ólomérc-termelésével (évi 100 000–200 000 tonna érc) 1985-ig a Kárpát-medence legnagyobb termelésû ércbányája volt. A bánya bezárásáig illetve szüneteltetéséig – amelyre a feldolgozó-ipari háttér (színesfémkohó) hiánya miatt került sor – évi 30- 40 kg aranyat és 800–1000 kg ezüstöt szolgáltatott, de ez a mennyiség mindenkor a bérfeldolgozást vállaló külföldi feldolgozó haszna lett. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
xyzzs Posted Június 21, 2007 Share Posted Június 21, 2007 Nagyon köszönöm!!! Csak annyit tennék hozzá (azt olvastam), hogy az erdélyi arany eléggé szennyezett telúrral (csak az ausztráliai szennyezett még ezzel az elemmel). Az ókori (+őskori) aranytárgyak pedig nagyon gyakran tartalmazzák ezt a "szennyeződést"... Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
EDAdmin Posted Június 21, 2007 Share Posted Június 21, 2007 egyszer énis felfedezhetnék egy ilyen bányát Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Join the conversation
You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.