Meghökkentő felhők a Vénusz felszínén

[PrinceCherry]

A Venus Express űrszonda csodás részleteket tárt fel bolygószomszédunk felhőlepléről – írja a hirek.csillagaszat.hu.

 

A Vénusz felszíni részleteit elrejtő misztikus – és ezáltal a korábban élt emberek fantáziáját felcsigázó – felhőtakaró 45 és 70 km közötti magasságban hullámzik, mozgását az ott fújó 300 km/h sebességű szelek okozzák. A főként kénes savakból álló, de klórt és fluort is tartalmazó felhőzet nem éppen kedvező az élet szempontjából, de számos érdekességgel szolgál. Az Európai Űrügynökség (ESA) szondája, a Venus Express különböző hullámhosszokon vizsgálta bolygószomszédunk légköri jelenségeit: a Venus Monitoring Camera (VMC) műszere a látható fényben, a közeli infravörösben és ultraibolyában készített felvételeket. Ez utóbbi hullámhosszokon például sikerült megfigyelni a felhőtakaró legfelső rétegeiben lévő különböző aeroszolok eltérő koncentrációjából eredő érdekes formációkat.

 

A felvételen a Vénusz déli féltekéje látható 30000 kilométeres magasságból, a déli pólus a kép alján, míg a bolygó egyenlítője a kép tetején látszik.

 

A fenti felvétel is mutatja, hogy milyen drámai változások történnek a felhőzet szerkezetében az egyenlítőtől a pólus felé haladva. Alacsony szélességeken a mintázat szétdarabolt, foltszerű: a felhők a Nap sugárzása okozta konvekció miatt mozognak (hasonlóan a lábosban forró vízhez). A sötét felhők felett látszó világos régió frissen kialakult kénsavcseppeket jelez.

 

Közepes szélességeken a konvekciós mintázat átadja a helyét a felhők sávos elrendeződésének, ami arra utal, hogy ezekben a régiókban gyengül a konvekció, ahogyan a légkör egyre kevesebb napfényt nyel el. A pólus felé haladva ismét változik a felhőzet szerkezete: sűrű, majdhogynem alaktalan leplet mutat, egyfajta pólussapkát alkotva a Vénusz déli sarka felett. A kép alján látható körkörös alakzat a poláris régióban szokatlan módon megjelenő sávok egyike, ami arra utal, hogy légköri levegőtömegek spiráloznak a pólus felé, illetve körülötte.

 

20000 km távolságból az egyenlítői övezet a kénsavcseppek által alkotott világosabb mintázat finomabb részleteivel.

 

A harmadik képen a 40-50 szélességi fokok közötti átmeneti régiót figyelhetjük meg - a konvekciós mintázat és a sávos felhőzet határát. A felvétel 15000 km-es magasságból készült.

 

Az új vizsgálatok jelentős mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy közelebb jussunk a bolygót előlünk elrejtő sűrű felhőzet titkainak megértéséhez.