Ki volt az első óceánrepülő?

[Szipi]

Ki volt az első óceánrepülő?

 

Az biztos, hogy nem Lindbergh! A huszonöt éves amerikai repülőtiszt csupán az első egyszemélyes transzatlanti repülést hajtotta végre Spirit of St. Louis nevű, egyfedeles és együléses gépével. 1927. május 20-án a New York-i Long Islandröl szállt fel, és megszakítás nélküli 33 óra 39 perces repülés után érkezett meg a párizsi Le Bourget repülőtérre.

 

Már az első világháború idején foglalkoztatta az Atlanti-óceán átrepülése az aviatikusokat. A repülőgépek hordképessége és hatósugara annyira megnőtt, hogy hidroplánokkal az óceánrepülés kevésbé látszott kockázatosnak, mint szárazföldi repülőgépekkel. 1919 májusában három Curtiss-hidroplán indult el New Yorkból szakaszos repüléssel Európa felé. Ám csupán egy érkezett meg Albert C. Reád kapitánnyal a fedélzetén az Azori-szigetekre, majd onnan Lisszabonba. A siker azonban újabb csúcsteljesítményre ösztökélte a pilótákat.

1919. június 14-én két brit pilóta, John Alcock kapitány és Arthur Whitten-Brown navigátor indult el az új-fundlandi St. Johnból a Vickers Vimy bombázógéppel. A repülőgép két, egyenként 375 lóerős teljesítményű Rolls-Royce Eagle motorjával 130 kilométeres óránkénti sebességre volt képes. Az indulás után a nyolcadik órában az óceán fölött a jobb oldali motor működésében szabálytalanságok jelentkeztek, és a gép süllyedni kezdett. Ekkor Brown - aki háborús sérült volt, és járni is alig tudott - felkapaszkodott a hordfelületre, és megszabadította a porlasztót a rárakódott jégtől. Brownnak ezt a műveletet még többször is meg kellett ismételnie. Pirkadatkor a bal oldali motor kezdett akadozni, de ekkor már Írország közelében repültek.

Keserves percek után végül Clifden mellett egy mocsárban sikerült földet érniük, miközben repülőgépük valósággal tótágast állt a sártengerben. A megszakítás nélküli transzatlanti repülés azonban sikerült: 16 óra 27 perc alatt tették meg a hosszú utat, és ezzel elnyerték a Daily Mirror angol napilap 10 000 fontos díját. Ezt követően mindkettőjüket lovaggá ütötték. Sajnos Alcock nem sokáig élvezhette a sikert, mert 1919. december 18-án Franciaországban, egy sűrű ködben végrehajtott kényszerleszállás közben életét vesztette.

Az óceánrepülés hősének mégis Charles Lind-berghet tartják. Kétszáz lóerő teljesítményű gépének felszálló tömege csaknem 2,4 tonna volt, amiből 1,25 tonnát tett ki az üzemanyag és az olaj. Miután egymaga szándékozott átrepülni megállás nélkül az óceánt, az amerikai újságok nemes egyszerűséggel csak „repülő bolondnak" nevezték. Lindbergh azonban nem sokat törődött ezzel. Péntek reggel egy szál iránytűre utalva nekivágott az Atlanti-óceánnak. Miután május 21-én sikeresen földet ért Párizsban, elnyerte a kitűzött 25 000 dolláros díjat, és egy csapásra világhírű lett. Több mint százezer főnyi tömeg tódult Le Bourget-ba, hogy tanúja legyen a korszakos teljesítménynek. A tömegben ott volt Márai Sándor magyar író is.

 

[biohazard]

Charles Lind-bergh megérkezését én is szívesen megnéztem volna

[Szipi]

MISZLAY ZSOLT: Az első magyar óceánrepülés

 

1931: "Igazságot Magyarországnak"

 

A"Justice for Hungary" (Igazságot Magyarországnak) amerikai magyarok áldozatkészségéből épült repülőgép volt, amellyel Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor 1931. július 15-16-án az Atlanti-óceánt rekordidő alatt repülték át. Az esemény mind a mai napig nem él igazán a köztudatban, bár nagysága, jelentősége óriási.

A nagy magyar repülős álom, az óceánrepülés kezdeményezője Magyar (Wilczek) Sándor volt. A szervezést az Egyesült Államokban élő magyarság végezte közadakozásból, a Detroitban megalakult American-Hungarian Transatlantic Comittee, amely darabonként 1 dollárért árusított levelezőlapok árából kívánta az óceánrepülés költségeit fedezni. 1930 februárjában Harold Sidney Harmswort Rothermere viscount (1868-1940), az angol Daily Mail újságkonszern elnöke 10 000 dollárt ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki első ízben repül át New Yorkból Budapestre. Az ő javaslatára kapta a repülőgép a "Justice for Hungary" nevet.

1930 júniusáig az Egyesült Államokban és Kanadában mintegy 5000 dollár, Magyarországon viszont csak 45 dollár gyűlt össze, ami még a repülőgép megrendeléséhez sem volt elég. Ekkor jelentkezett egy, az Egyesült Államokban korábban letelepedett magyar iparos, Szalay Emil, aki majdnem teljes mozgatható vagyonát, több mint 25 ezer dollárt áldozott az ügy érdekében. Így végre minden adott volt a nagy vállalkozás elindításához.

 

A nagy vállalkozás

 

A kiválasztott Lockheed Sirius, kétüléses, egyfedelű repülőgép korának egyik legsikeresebb, hosszú távra is alkalmas repülőgépe volt, nevéhez több rekord is kapcsolódik. A "Justice for Hungary" 1931. július 15-én startolt az új-foundlandi Harbour Grace (a Kegyelem Kikötője) repülőteréről Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral a fedélzetén. A tökéletesen működő gép és a profi páros már a táv első felén rekordot döntött: 13 óra 50 perc alatt érték el az ír partokat.

Az út további szakasza azonban a megromlott időjárás miatt már nem mondható ilyen szerencsésnek. A kényszerű manőverezés és kerülgetés miatt eltolódott a mátyásföldi landolás, pedig ott már ezrek várták türelmetlenül a Lockheed Sirius feltűnését. Már magyar területen, Győr közelében az óceánrepülők észlelték, hogy a motor üzemanyag-ellátása akadozik, további hetven kilométer megtétele után a benzinvezeték eldugult és a hajtómű leállt. Siklórepülésben közelítették meg a talajt, és 1931. július 16-án délután Bicske határában, egy kukoricatáblában kényszerleszállást hajtottak végre. [...] A Harbour Grace-től Bicskéig megtett 5770 km-es utat a két magyar óceánrepülő pontosan 25 óra 20 perc alatt teljesítette, gyorsabban, mint addig bárki, óránként 250 kilométeres átlagsebességgel.

 

Nemzeti hősök

 

A rekordereket nemzeti hősként fogadták 1931. július 20-án Budapesten, a Millenniumi Emlékműnél, ahová százezrek ünneplése közepette érkeztek. [...] Endresz György továbbra is pilótaként dolgozott, Magyar Sándor azonban még 1931-ben visszautazott Amerikába, hírnevének köszönhetően elhelyezkedett a repülőiparban. [...]

Egy évvel később a világ óceánrepülőinek találkozójára repült a géppel Endresz György, Bitai István rádiótávírász navigátorral. 1932. május 22-én Rómában tartották az óceánrepülők világkongresszusát, melyre meghívták mindazokat, akik átrepülték az Atlanti-óceánt. A magyarok május 21-én 15 órakor értek Róma Littorio repülőterére, ahol leszálláskor a gép átpördült, lezuhant, és mindkét férfi meghalt. Olaszországban ünnepélyes külsőségek között elbúcsúztatták őket, a temetés itthon történt, hatalmas tömeg együtt érző részvételével.

 

Feledékeny utókor

 

Endresz Györgyről a háború előtt Budapest belterületén teret, az akkor még önálló négy városrészben utcát neveztek el, de 1945 után a "hálás utókor" ezek nevét megváltoztatta. Síremléke sem lenne a Kerepesi temetőben, ha 1979-ben a repülés néhány lelkes barátja - részben saját zsebből fizetve - a korhadt fakereszttel megjelölt, addigra rendkívül elhanyagolt állapotba került sírhelyére fekete márványoszlopot nem állíttat. [...]

Szólni kell arról a süttői vörös kőből faragott, fehér márványtáblával díszített emlékoszlopról is, amelyet a Közlekedési Múzeum és a Magyar Repülő Szövetség állított Bicske határában, a magyar óceánrepülés fél évszázados évfordulója alkalmából. A jeles eseménynek hazánkban jelenleg ez az egyetlen emlékhelye. Szántóföldön van, nem nagyobb, mint egy szerény síremlék, de ez is több a semminél.

 

[somaster]

Mekkora marhaság!