Globális Felmelegedés

[Cobra]

Globális felmelegedés

A globális felmelegedés kérdése hatalmas próbatétel elé állította a XXI. század tudósait. Kialakulásával és a bioszféra jövőjére gyakorolt hatásával kapcsolatban vélemények, elképzelések széles skálája látott napvilágot az elmúlt két évtizedben.

 

Sokan még a létét is tagadják, mások a közeli világvégétől tartanak. Egy bizonyos; ha valós folyamattal állunk szemben, annak hatása kétségkívül globális lesz. Az [origo] időjárási portál dossziéja objektív módon, több oldalról közelíti meg a problémát, és igyekszik minél több olyan véleménynek hangot adni, amely elősegíti a jelenség és a vele kapcsolatos kétségek részletes megismerését.

 

A globális felmelegedés minden előnyével és hátrányával együtt felkapott téma lett mind a tudományos kutatások, mind a politikai döntéshozás területén, s ezért ma már nem minősül pusztán meteorológiai (klimatológiai) kérdésnek. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül vetünk fel gondolatokat annak érzékeltetésére, hogy mennyire komplex társadalmi jelenséggel állunk szemben. Ennek vannak több tudományterületet is érintő tudományos vetületei, de részeit képezik a politikai és lobbyérdekek valamint sajnos az egyszerű szélhámosok is.

 

Napjaink egyik legvitatottabb kérdése, hogy a gyarapodó üvegházhatású gázok milyen módon befolyásolják a globális éghajlatot bolygónkon. Összeállításunkban az alapvető fogalmakkal és összefüggésekkel ismerkedhetnek meg Olvasóink.

 

Napjaink egyik legvitatottabb kérdése, hogy a gyarapodó üvegházhatású gázok milyen módon befolyásolják a globális éghajlatot bolygónkon. A következőkben Czelnai Rudolf akadémikus írását olvashatják, amely a Természet Világa c. folyóiratban jelent meg.

 

Mi az igazság a jóslatok körül?

 

A globális felmelegedés minden előnyével és hátrányával együtt felkapott téma lett mind a tudományos kutatások, mind a politikai döntéshozás területén, s ezért ma már nem minősül pusztán meteorológiai (klimatológiai) kérdésnek. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül vetünk fel gondolatokat annak érzékeltetésére, hogy mennyire komplex társadalmi jelenséggel állunk szemben. Ennek vannak több tudományterületet is érintő tudományos vetületei, de részeit képezik a politikai és lobbiérdekek, valamint sajnos az egyszerű szélhámosok is.

 

Tudományos mérések sorozata kimutatta, hogy a szén-dioxid és egyéb gázok aránya olyan mértékben és ütemben növekedett meg a légkörben, amihez hasonlót a tudományterület szakemberei eddig nem tudtak kimutatni a Föld múltjából. Ezek a gázok elnyelik a földfelszín által kisugárzott hosszúhullámú sugárzást (üvegházhatás), ami normális körülmények között visszajutna a világűrbe. A legtöbb tudós egyértelmű párhuzamot von az üvegházak hővisszatartási mechanizmusa, valamint a légkörben várhatóan lejátszódó folyamatok között. Ők az átlaghőmérséklet többfokos növekedését jósolják már az egészen közeli jövőre nézve is. A megnövekedett gázkibocsátást egyértelműen az emberi tevékenységnek (pl. demográfiai robbanás, üzemanyag-fogyasztás, erdők pusztítása) tulajdonítják.

 

A tudomány talaján maradva csak egyet mondhatunk biztosan: nem tudjuk egyértelműen megmondani, hogy valóban tendenciaszerű változást észleltünk-e, s ha igen, annak milyen következményei lesznek. Sok, egyre több modellszámítás jósolja a szén-dioxid-szint növekedésével összefüggésben a hőmérséklet jelentős emelkedését (általában ezeket ismerjük), ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ezek a modellek csak az éghajlatot befolyásoló tényezők egy-egy kis halmazára terjednek ki. Sok olyan folyamat indulhat be vagy erősödhet fel (például a légkör-óceán, légkör-vegetáció kölcsönhatásával kapcsolatban), ami egy mostanihoz hasonló vagy egy másik egyensúlyi állapotot állít be - amelynek jellemzői lényegesen eltérhetnek a manapság jellemző modellszámítási eredmények által jósoltaktól. A tudomány ma még nem eléggé felkészült a kérdés végleges eldöntésére.

 

Komoly veszély fenyeget?

 

Ha nem tudjuk biztosan megmondani, mi következik, akkor annak a következményeit sem jósolhatjuk meg. Ezért csak feltételezett eseteket vizsgálhatunk, vagyis azt nézhetjük meg, hogy ha egy feltételezett szituáció bekövetkezne, akkor ez milyen hatásokkal járna.

 

Ma még nem mondhatjuk meg a veszély tényleges nagyságát. Borzongva gondolunk az évszázad végéig bekövetkezhető 5-7 Celsius-fokos melegedésre, pedig ez még többé-kevésbé kezelhető helyzet elé állítaná az embert. A Föld légköri egyensúlya azonban oly módon is megbomolhat, hogy a kibillenés vissza nem fordítható, katasztrófa irányába haladó folyamatot indít el, amely a bioszféra vagy akár csak az ember fennmaradáshoz alkalmatlan, szélsőséges egyensúlyi helyzetet fog beállítani.

 

E veszély lehetőségét komolyan kell vennünk, de ez nem kapcsolható kizárólagosan a globális felmelegedés kérdéséhez - gondoljunk például az ózonlyukra, erdőirtásra, környezetszennyezésre, elsivatagosodásra.

 

Nehéz olyan dolog ellen fellépni, amiben több az ismeretlen, mint az ismert elem. Pedig jól meg kell gondolni a lépéseket, mert a legegyszerűbb ma javasolt intézkedések is irdatlan összegeket emészthetnek fel, melyek adóemeléseket és a gazdasági fejlődés visszafogását eredményezhetik. Nem véletlen, hogy már eddig is hatalmas érdekeltségek csaptak össze a probléma kapcsán. Ezek következményeképp és szerencsés esetben komoly anyagi források áramlanak be a tudományos klímakutatás műhelyeibe.

 

Óvatosságra inthet az a tény is, hogy szakszerűtlen beavatkozásaink akár ronthatják is a helyzetünket. Nagyon alapos kritika alá kell vennünk azt a tény- és tudományos eredményhalmazt, ami alapján komoly intézkedések megtehetők.

 

A globális felmelegedés témakörére szemet vetett a médiának a része is, amely nem a hiteles ismeretterjesztést tekinti elsődleges feladatának. Kommunikációjában felnagyítódnak és túlsúlyt kapnak a szélsőséges kinyilatkoztatások, míg a szürkébb árnyalatú, mérsékeltebb vélemények háttérbe szorulnak. Ezzel könnyen megbomlik a közvéleményt meghatározó információk elvárható egyensúlya. Különösen a demokratikus társadalmak közvéleménye azonban erősen befolyásolni képes a döntéshozói politikát, és a tudományos megalapozottságon túli reakciókra késztetheti. A tudományos kutatásra gyakorolt hatása is ellentmondásos: egyik oldalról motiválja, de másik oldalról ugyanakkor torzítja a témakör kutatását.

 

Mára hajlamosak lettünk minden időjárási jelenséget soha nem látott módon szélsőségesnek tekinteni, és mindezt a globális felmelegedés számlájára írni. Bolygónk bármely területén előforduló anomáliákról haladéktalanul értesülünk, megrázó képsorok kíséretében. A meleg, a hideg, a száraz, az esős, a viharos időjárásért sokak szerint manapság csakis a globális felmelegedés okolható.

 

A szakértő véleménye

 

"...először nézzük meg, mit tudunk arról, milyen változások várhatók globális átlagban több évtizedes távlatban. Melyek a tények, melyek a feltételezések, és az utóbbiakból mit tudunk bizonyítani? Azután vizsgáljuk meg, hogy mit tudunk mondani a részletekről, vagyis arról, hogy egy esetleges globális változás hogyan jelentkezhet az egyes éghajlati övezetekben és régiókban, valamint mit gondolunk arról, hogy egy ilyen hatalmas változási folyamat egyáltalán hogyan mehet végbe.

 

Ami a hosszabb távú globális kilátásokat illeti, ez idő szerint három dolgot tudunk biztosan:

 

(1) Tudjuk, hogy az éghajlat nem változatlan (geológiai adatok bizonyítják, hogy az évmilliók során nagyon jelentős változások történtek).

 

(2) Tudjuk, hogy a vízgőz és a különféle "üvegházhatású gázok", köztük elsősorban a szén-dioxid, milyen szerepet játszanak az éghajlat alakításában (ha a légkörben nem volna vízgőz és az említett üvegházhatású gázok is mind hiányoznának, akkor a felszínközeli globális évi középhőmérséklet a jelenlegihez képest kereken 33 Celsius-fokkal alacsonyabb volna).

 

(3) Végül tudjuk, hogy az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja évtizedek óta állandóan és jelentősen növekszik.

 

E tények alapján jogos a feltevés, hogy a légköri üvegházhatás fokozatosan erősödik, s hogy ez a felszínközeli globális középhőmérséklet emelkedését vonhatja maga után. Mindez csak feltételezés, hiszen számos körülmény és bonyolult kölcsönhatás (pl. az aeroszolok, felhőzet és óceánok szerepe) nagy bizonytalanságot okoz... Ám ettől függetlenül is, az említett feltételezést tudományos szempontból csak akkor tekinthetnénk bizonyítottnak, ha sikerülne kimutatni, hogy a globális melegedés valójában megindult, folyamatban van. Ezért a meteorológusok évek óta árgus szemekkel figyelik a felszínközeli léghőmérséklet globálisan átlagolt értékeinek alakulását.

 

Azt már a 80-as évek elejétől kezdve látni lehetett, hogy ezek az átlaghőmérsékletek évről évre emelkednek, s ehhez hozzá lehet tenni, hogy az elmúlt év időjárásáról készített első gyors összesítés szerint 1995-ben is folytatódott a globális évi középhőmérsékletek lassú emelkedése. Az is tény, hogy az eddigi emelkedés nem haladta meg a lehetséges természetes változékonyság mértékét, tehát tudományos szempontból máig sincs perdöntő bizonyítékunk arra, hogy a globális melegedés valóban megindult.

 

Azt a bizonytalanságot, amellyel szembe kell néznünk, a kutatók már hosszú idő óta érzékelhették. Neumann János, akinek érdeklődését az éghajlatváltozás kérdése nagymértékben felcsigázta, páratlan éleslátással már az 50-es évek elején kijelentette:

 

"...itt olyan kérdésekkel állunk szemben, amelyekre kvalitatív okoskodással még egyszerű kvalitatív válaszokat sem tudunk adni." Hozzátette: "kvalitatív okoskodás alapján még azt sem tudjuk megmondani, hogy ha erősödne a napsugárzás, akkor melegebbé, vagy hidegebbé válna-e éghajlatunk". Éppen ezért 1955-ben egy princetoni konferencián tartott előadásában javasolta az "általános légkörzés" törvényszerűségeinek feltárása céljából a számítógépes modellkísérletek megindítását, sőt létre is hozta az első, e témával foglalkozó kutatócsoportot. (A princetoni Institute for Advanced Study keretében 1954 óta működő, számítógépes időjárás-előrejelzéssel foglalkozó részlegből leválasztottak egy kutatócsoportot és ennek vezetésével Neumann János javaslatára tanítványát, Joseph Smagorinsky-t bízták meg. Ebből a csoportból fejlődött ki később a híres Geophysical Fluid Dynamics Laboratory és lényegében innen indult el az éghajlati rendszer számítógépes modellezésével kapcsolatos kutatás, amely azóta is egyre szélesebb körben folyik.) Ezekhez a kutatásokhoz kezdettől fogva, s azóta is az éppen létező legnagyobb teljesítményű számítógépeket használták és rendre az volt a probléma, hogy a számítógép kapacitása nem volt elegendő.

 

Ha az olvasó idáig jutott, nyilván tudni szeretné, mitől olyan bonyolult ez a probléma, hogy ennyi kutatás ellenére még mindig nyitott kérdések maradtak. A választ azzal kell kezdeni, hogy a légkör dinamikus rendszer, vagyis nemcsak egyszerűen elnyeli és visszasugározza a Napból érkező energiát, hanem állandó mozgásban van. Eközben a trópusi övezetekben kapott többletenergiát a magasabb szélességek felé szállítja, a felszínről vizet párologtat (amiből felhő és csapadék keletkezik), a vízgőzt is szállítja, kölcsönhatásba lép az óceánokkal, amelyek szintén egy összefüggő dinamikus rendszert alkotnak, ugyancsak állandó mozgásban vannak, és szintén szállítják az energiát.

 

A légköri mozgások rendkívül gyorsak (egy levegőrészecske átlag 14 nap alatt képes megkerülni a Földet). Az óceáni folyamatok viszont sokkal lassabban mennek végbe; a "great conveyor belt" (nagy óceáni hajtószíj) elnevezésű tengeráramlási rendszerben egy képzeletbeli vízrészecske több száz éven át utazik. (Ez az áramkör, melynek a Golf-áramlás is része, a felszínen a Fülöp-szigetektől, Afrika megkerülésével, a Jeges-tenger térségéig halad, majd lebukva mélységi áramlatként tér vissza oda, ahonnan elindult.)

 

Az éghajlatváltozás problémáját a légköróceán kölcsönhatás teszi pokolian szövevényessé."

 

(Czelnai Rudolf: Globális melegedés: a tudományos és a politikai dimenzió, Természet Világa, 1996. I. különszám)

 

Forrás: Origo

[somaster]

Na, jó sok mindent összeszedtél nekünk! Igen jó kis dolgok, fontolóra kell venni mindet! Bár remélem, hogy az emberiség nem lesz olyan hülye, hogy ha már a helyzet tarthatatlan, lépjen valamit!

[mile]

Ez egy közel 2 éves cikk, és a helyzet már tarthatatlan, mivel nem nagyon lépegettünk azért, hogy tegyünk ellene. Ne legyenek illúzióink, - a most és az itt számít - az emberi faj már csak ilyen ostoba...

[somaster]

Csak nem fogunk elpusztulni! Szerintem Isten céljai másak velünk!

[d1r5m4]

Ajánlom mindenki figyelmébe az alábbi kis videót:

http://www.pirateclub.hu/index.php?showtop...is+felmelegedés

Megnéztem, és teljesen megváltozott a véleményem a témáról. Na nem mintha a fanatikusok közé tartoztam volna előtte, de mostmár sokkal nyugodtabb vagyok, hogy amivel a média fenyeget, annak a fele sem igaz, az egész csak a pénzről és a szenzációhajhászásról szól.

[somaster]

Az azért igen érdekes, hogy mekkora hatalmas pénzeket kaszálnak a megújuló-energia ipar résztvevői! (de legalább a "jó célért" küzdenek!)

[rockk]

Én amióta hallotam erről azóta hiszek ebben. Rengeteget olvastam erről, és láttam ismeretterjesztő filmeket ezzel kapcsolatban. És annyit tudok mondani erről, hogy az ipari forradalom előtti normális CO2 érték 280 ppm körül volt. Ehhez alkalmazkodott minden élőlény. Azóta már több mint 100 ppm-el nőtt. Mi beindítottuk a motrot (autók, gyárak, erdőtüzekről nem is beszélve), belekerültünk egy ördögi körbe (a tengerekből a melegedés hatására metán tör fel, a permafrosztból is most már felszabadul a CO2, egyre több sötét terület van ami ugye több hőt nyel el, és még jobban melegedik a Föld), így egyre gyorsabb lesz a felmelegedés.

Méghogy az embernek semmi köze hozzá. Csak körül kell nézni: mennyi benzinzabáló mászkál az utakon, nem elég egy kocsi, van aki párszáz méterért is autóba száll, az erdőtüzek sem maguktól keletkeznek, na és az energiaéhség.

Jó, tisztelet a kivételért de az a több mint 6 milliárd ember között nem sok akad.

[Creoque]

Egy a véleményem... mégpedig:

 

baromira késő.

Az emberiség amilyen gyorsan kialakult, olyan gyorsan el is fog pusztulni.

 

Elpusztítjuk saját magunkat... aztán miután kipusztultunk a természet újjáépíti saját magát.