Nekem az tetszik amit az eurobarca.hu írt ...
TOM HENNING ÖVREBÖ ÉRTÉKELÉSE
Nagyító alatt az öt tizenegyes gyanús szituáció
B. Tamás | 2009. 05. 08., 22:54
ESZKÖZÖK: | | | Párját ritkító két bombagól, már-már emberfeletti fizikai teljesítmények, pazar megoldások, pontról pontra remekül összerakott védelem, és nem utolsó sorban két kiváló kapusteljesítmény. Mégsem ezektől marad emlékezetes a 2009-es Chelsea-Barcelona Bajnokok Ligája párharc, hanem a norvég sípmester, Tom Henning Övrebő játékvezető teljesítményéről. A kékek váltig állítják, öt büntetőt nem ítélt meg a javukra az északi sípmester. A következőkben ezeknek az eseteknek járunk utána.
Nézd meg a Chelsea-Barcelona találkozó két csodaszép gólját, illetve a vitatott eseteit!
Mielőtt még ítéletet hoznánk, és értékelnénk a FIFA-kerettag bíró ítéleteit, le kell szögeznünk; Övrebö ezen a mérkőzésen elsődlegesen, mint pszichológus mondott csődöt, hiszen egyszerűen nem tudta korában tartani a kékeket. Holott ez megvalósítható lett volna, ha mondjuk a találkozó elején a kisebb bökdösődésekért sárga lapot oszt ki például Ballacknak vagy Essiennek, akik az élen jártak ebben a „műfajban”. Amennyiben pedig ez sikerült volna neki, úgy fújhatott be volna bármit, vagy éppen semmit, pár reklamációnál megállt volna a protestálás…
Most pedig ugorjunk neki a négy tizenegyes gyanús esetnek. Sőt, több londoni drukker szerint ötöt nem „látott” Övrebö. Az első félidőben Malouda és Dani Alves kézfogója váltott ki vitát, míg szintén még az első játékrészben Drogbát ugratták ki a védelem mögött, majd egy Abidallal való kisebb testi kontaktus után dobta is magát a kékek klasszisa. A második negyvenöt percben pedig egy Drogba-Touré párharc, illetve egy kezezés Eto’o és Piqué részéről volt az a három eset, amely után mind a 40.000 londoni szimpatizáns Övrebőre nézett, és várta a sípszót.
Nos, nézzük az elsőt, azaz a Malouda-Daniel Alves párharcot. Az egyértelmű, hogy a két játékos kölcsönösen megsimogatta egymást, és ez az adok-kapok ment egészen a tizenhatos vonaláig. Addig ezt remekül tűrte Malouda, ott viszont már látszott rajta, hogy esni akar, és annak rendje és módja szerint, a tizenhatosra beérve a földre is vetette magát. Félreértés ne essék, nem mondjuk, hogy Alves nem lökte, sőt, egy kisebbet taszajtott is a francián, ám azt már nem értjük, hogy az a játékos, aki 20 métert tud így futni, a 21.-en miért esik el? Számunkra ez érthetetlen, és bár ez most úgy tűnhet, hogy nem tudtunk objektívek maradni, de bátran kijelentjük: Ebben az esetben helyesen járt el Övrebö játékvezető.
A második „faramuci” helyzetnél a barcelonai védelem mögé emelték be a labdát, amire Drogba – Abidal kíséretében – le is csapott. Az elefántcsontparti támadó remekül be is állt a francia védő elé, aki így csak a mezét tudta húzni. Ám ekkor még nem esett az afrikai, csupán akkor, amikor már úgy tolta meg a labdát, hogy az Victor Valdes birtokába került. Kétség nélkül kijelenthető, ez sem volt tizenegyes!
A harmadik szituáció, amelyet górcső alá veszünk, az a két elefántcsontparti labdarúgó, Drogba és Touré hihetetlen fizikai párharca. A két játékos már a Barcelona térfelének a közepén elkezdték egymást nyúzni, és itt ugyan a barcelonai védő vitathatatlanul húzta vissza Drogbát, ám a remek fizikai paraméterekkel rendelkező csatár nem esett el. A büntető területre érve viszont már nem fogta a mezét Touré, hanem befutotta a londoniak csatárát, és egy remek és szabályos becsúszással szerelt. Természetesen a Chelsea játékosa hisztizett egy sort, és némileg igaza is volt, hiszen hosszabb ideig visszahúzta őt a „Szikla” becenévre hallgató barcelonai, viszont nála maradt a labda, így Övrebö bölcsen továbbengedte a játékot. A tizenhatoson belüli szerelés pedig tiszta volt, így ismételten helyes döntést hozott a norvég sípmester.
A végére hagytuk a két – talán – legjogosabban vitatott esetet, méghozzá Gerard Piqué és Samuel Eto’o vélt kezezését. Mielőtt értékeznénk róluk, szeretnénk egy részletet idézni a FIFA 2008/2009-es szabálykönyvében szereplő, kezezésről szóló cikkelyéből:
„(…)A labda kezezése azt a szándékos cselekedetet jelzi, amikor egy játékos a kezével, vagy karjával kerül érintkezésbe a labdával. A játékvezető a következőket vegye figyelembe ezeknél az eseteknél:
<!--[if !supportLists]-->
- <!--[endif]-->a kéz mozog a labda felé (nem a labda a kéz felé)
- <!--[endif]-->az ellenfél és a labda közötti távolság (váratlan labda)
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->a kéz helyzete nem szükségszerűen jelenti, hogy ez egy szabálysértés (…)
Ezek alapján pedig a következő jelenet figyelhető meg: a katalán bekk igyekszik visszaérni az ígéretesnek tűnő hazai támadás megakadályozására. Egy kicsit késve érkezik, mivel akkor ér vissza, amikor Anelka már birtokolja a labdát a tizenhatos vonalánál. Mielőtt még a francia támadó belepöckölne a játékszerbe, Piqué megpróbál szembe kerülni vele azzal a természetes testtartással, hogy a kezével egyensúlyozza azt a sebességet, amivel érkezett arra a területre. A BL-győztes csatár megpöcköli a labdát Piquétől maximum két méterre, ami találkozik a katalán tehetség kezével. Ha ezt, illetve a fentebb idézett, három pontot figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy Övrebö legjobban kritizált ítélete is jó döntés volt…
Elérkeztünk az utolsó kérdéses „nem büntetőhöz”, amelyért - a lassításokat alaposan megnézve - ismét nem jogosan küldték el melegebb éghajlatra a kékek szimpatizánsai a norvégot. Történt ugyanis, hogy Iniesta egalizáló találta után rögtön támadott a Chelsea, ki is harcolt egy szögletet, amely után a lecsorgó labdát Ballack küldte meg elemi erővel Valdes kapuja felé. Csakhogy ott állt, mi több, beleugrott Samuel Eto’o a német lövésébe – oldalra tárt könyökkel… A szépséghiba csupán az, hogy a labda nem a kameruni kezét, hanem a váll alatt hajlatot találta el, ráadásul, még ha 'Samu' le is szorítja a kezét, akkor is elakadt volna a váll külső részében a játékszer! Az pedig korántsem nevezhető szabálytalannak, így evidens, hogy itt is helyesen járt el Övrebö!
Szumma szummárum; ez a mérkőzés tipikus példája volt egy nagy hőfokú, nagy tétre menő meccsnek, hiszen csupán két gólt döntött, és Fortuna istenasszony. Azért említjük már megint a mélyen tisztelt hölgyet, mivel amíg a Chelsea a vezető gólja után visszaállt, sőt, mi több, még emberelőnyben is védekezett, így gyámoltalan játéka, illetve az eredmény tartására törekvő mentalitása miatt „bűnhődnie” kellett. Mivel a futball bünteti ezt a hozzáállást, ezt a múlt már számtalanszor bizonyította.
Az már viszont a sors játéka, hogy Tom Henning Övrebö talán egy (!) rossz ítélete jelentősen befolyásolta azt…