Jaffry

Vagy lehet h a tartályba be van építve egy projektor és egy laptop vagy gép és kivetíti a falra az adott dolgokat

Esmeralda hercegn? elrablása Xéna alig hitt a szerencséjének, amikor meglátta a tavacskát. Négy napja gyalogolt már a kopár, sziklás dombok között, hogy elérje a Camroot folyót. Most végre talált egy mellékágat. A víz szélesen, lassan hömpölygött a sziklák között, az egyik kanyarban árnyas fáktól védett kicsiny medencét alakítva ki magának. Xena mohón térdelt a partra, két kézzel merített a vízb?l. Idejét sem tudta, mikor ivott ilyen jót utoljára. Els? szomjúságát eloltva, megtöltötte b?rtöml?jét is, és elégedettem nézett körül. Mosoly futott át az arcán, észrevéve egy kíváncsi nyulat, ami egyetlen mozdulatára riadtan ugrott vissza a nádasba. Aztán elnyúlt a sziklák közt nyíló barlang el?terében, és a kis t?z füstjébe hamarosan a készül? étel nyálcsordító illata keveredett. Evés közben Xéna átgondolta útját. A keresked?céh arannyal fizetett neki, hogy elkísérje egy megbízottját Dunwich-ból a Berlandi partvidékre. A keresked?k azóta tárgyalni akartak, mióta Dunwich háborút indított a Vörös tenger menti törzsek ellen. De a tárgyalások elakadtak, mivel a két utolsó megbízottnak nem sikerült elérnie a Willow folyót. Xena megszabadult a fegyvereit?l, bár kéznyújtásnyi távolságba tette ?ket, és vértjének csatjaival játszva sóvárogva bámulta a kis medencét. Egy hete indult útnak, és útálatosnak érezte az izzadtságtól b?rére ragadt port, piszkot. Ez igazán békés hely volt ahhoz, hogy megpihenjen, de tudta bárki, ember, vagy más ragadozó ugyanerre a következtetésre jutna. A partmenti, élénkzöld, rezzenéstelen nádas azonban elaltatta a gyanakvását, kinyitotta az utolsó csatot is, és fejest ugrott a vízbe. Leveg? után kapkodva bukott fel, mellbimbói fájdalmasan meredtek fel a hideg víz ölelését?l. Újból lebukott és a mélyebb víz felé úszott, súrolva a fenék csillogó homokját. Végül a sekély részen megfürdött, és könyökére támaszkodva könnyedén libegett a homokos rézsün. A lustán csordogáló víz ringatta testét. Így felfrissülve, mindennel elégedett volt, lustán sóhajtott, nyújtózkodott, és kitárta karcsú testét a napnak, hogy megszáradjon. Az öblöcske felé fordult, és elmerülten nézte a napsugarak játékát az alig fodrozódó hullámokon. Arról nem volt tudomása, hogy közben az ? csábító testét is bámulja valaki. A sovány, inas fiú fiatalabb volt Xénánál, legalább öt évvel. Csendesen húzódott vissza a s?r? fák ágainak takarásába, amelyek mindkét oldalról szorosan kísérték a szélesen kanyargó folyóágat. A fiú a túlpartot fürkészte, amikor megérezte a t?z illatát, és meghallotta a fürd?z? fröcskölését. Közelebb húzódott és felfedezte az idegen szépséget, aki elfelejtette megvizsgálni a folyópartot, amikor a medencéhez érkezett. Hangos sóhajtás szakadt ki bel?le, amikor az ágak között meglátta a b?r villanását, és a víz felszínén szétterül? fekete hajat. Ijedten bukott vissza a fák mögé, emlékezve az erdei nimfák történeteire, a rengeteg leányaira, akik bosszúból megvakítják azokat a halandó férfiakat, akik vannak olyan pimaszok, hogy megbámulják makulátlan, meztelen testüket. De a homokon hever? csomag, a durva b?rcsizma izgatta a fantáziáját. A mesékben a halhatatlan szépségek mindig finom, fátyolszövet köntöst és káprázatos ékszereket viselnek. Mivel kíváncsisága er?sebb volt, megkockáztatott még egy kis leskel?dést. A lányt úgy takarta a víz, mint egy kecses delfint. Fejét hátraszegte, sötét haja vállára, hátára omlott. A fiúból a bámulat sóhajtása bukott ki, amikor a lány teljes testtel kiemelkedett a vízb?l. Az arca olyan csodálatos volt, mint a sötét óceánból visszanéz? telihold, a szemei halványkékek, mint a kinyíló ég. B?re barna az úttól, naptól, szélt?l. Ámulattal vette észre a hatalmas izomkötegeket, és hogy számos sebhelyet hordoz a testén. A n? a macskafélék kecsességével, és a harcosok éberségével mozgott. S a keze sem volt gyenge, láthatta, ahogy hátrasöpörte haját, végigsimított telt, kemény mellein, hosszú, izmos lábain. Esmeralda hercegn? tombolna a keser? irigységt?l. A hercegn? gondolata felébresztette a szívfájdító látványba merült fiút. Nem tudta, ki lehet ez az izgató n?, és mit csinál itt. Talán egy kóborló a Willow folyótól, vagy egy baljóslatú menekül? a pestises Dunwichból. Mindegy, ellen?rizni kell. Az utolsó, gyászos gondolattól elszontyolodva, fogta a kardját, és lassan a tavacska felé indult. Mire átjutott a part menti nádas keskeny, ám s?r? szövedékén, a lány elt?nt. Rémülten pördült körbe. A lány nem volt sehol. A túlpart üres, a homokon se batyu, se csizma. Óvatosan közeledett a medencéhez, végigvizsgálta a medret, folyásirányban kilesett az odakint szélesen hömpölyg? folyóra. Nincs! Hát persze, a következ? tavacska! Lélekszakadva rohant a nádfalban nyíló keskeny rés halk vízeséséhez, lesett át a következ?, kristálytiszta víz? medencébe. Tanácstalanul forgolódott, hatalmas csalódást érzett, amikor egy villanásra újra meglátta a lányt. Karnyújtásnyira t?le, mozdulatlanul állt, a sziklához tapadva a kis vízesés mögött. A lezúduló vízfátyol, s a felcsapó permet rejtette testét. Olyan közel volt a fiúhoz, hogy az hátrah?kölve belepottyant a vízbe, nem tudva elszakadni a kék szemek dühös, fenyeget? pillantásától. Xéna közben három különböz? ostobaság miatt is átkozta magát, míg a fiút a sziklának szorította, jobb karja pedig gyilkos csapásra emelkedett. Ám miel?tt lesújtott volna, észrevette, hogy ezt a csatát már végképp feladta a fiú. - Úrn?m, én Dunwich városának ?re vagyok! Hát Xéna két kézzel megragadta a tunikáját, és a puha homokra repítette ?t. Széles terpeszben, a szemében veszedelmes t?zzel állt meg fölötte. - Az el?ljáró parancsolta nekünk, hogy vigyázzuk a Willow fel?l érkez?ket. - folytatta gyorsan a fiú. Xéna feszültsége engedett. Bár a fiú ittléte nem volt ínyére, az szemmel láthatóan kimerült a rövid er?feszítést?l, és nem lehetett képes semmilyen er?szakos viadalra. Xéna látta, hogy a fiú jó néhány évvel fiatalabb nála, s bár az út ?rzésére rendelték ki, ?t nem akadályozhatja semmiben, egyébként is egészen jókép? volt. Úgy t?nt a fiú elpirul, és nagyokat nyel, Xéna észrevette, hogy a szíjakat már nem volt ideje becsatolni a vértjén. ? maga is érzett némi lüktetést a lába között. Lenézve pedig látta, hogy a fiú fityeg?je is er?lködik a nadrágjában, mintha önálló akarata lenne csak úgy belécsusszanni. Xéna bosszúsan rántotta fel a kölyköt a homokról. Nem minden szégyenkezés nélkül, bár a férfiak régóta nem voltak idegenek számára, igénytelen sem volt, tudta, id?nként el kell fogyasztania egyet-egyet, és ilyen jelleg? kívánságait soha nem rejtette véka alá. Most ez az érzés olyan er?s volt, ahogy a fiú tekintette óvatosan tapadt izmos testére, hogy képtelen volt egy hangot kipréselni magából. Érezte, hogy a felébred? vágy a gyomrába markol, és nedves, bizserget? t?z önti el az ágyékát. - Hol vannak a többiek? - kérdezte Xéna, miközben csendben igyekezett elnyomni a hasában kerget?z? színes lepkéket. - Egyetlen ember ?rjáratozik Dunwich határai mentén háború idején? - Azt mondták nekem, tízf?s csapat áll készenlétben, ha értesítem a parancsnokot. Én nem gondoltam, hogy itt találkozom valakivel, Úrn?m. Xéna tépel?dve nézett rá. - Utazó vagyok. Calimportba tartottam, észak felé. - Hallottad a hírt, hogy Esmeralda hercegn?t és kíséretét foglyul ejtették, amint dél felé vitorláztak a Tenger Hercegéhez? Feltételezem, hogy a jelentésem holnapra eljut Dunwichba. - Akkor miért Calimport felé mégy? Ott nem találsz senkit, az egy semleges város. - Úgy van, kiváltságos hajóval megyek, a dunwich-i flotta hajójával. - A király ismer téged? - Tagja vagyok a házi test?rségének. Ott kellett volna lennem Esmeralda hajóján. - A háború alatt Dunwich úgysem tud hajókat küldeni a megmentésére. - Várni kell a váltságdíjra. De az az érzésem, hogy rabszolga keresked?k ejtették ?ket foglyul, és nem is a váltságdíjat akarják. Ha már nem találnak semmi érdemlegeset, akkor jön az emberrablás, ha érted, mire gondolok. Xéna gy?lölte a rabszolga keresked?ket. - És nem is csak Esmeralda miatt. Az unokatestvérem Justin volt a hercegn? személyes test?re. Fülig szerelmes volt a hercegn?be, senkit nem t?rt meg a közelében. - mondta a kölyök. A fiú lehúnyta a szemét, belegondolva, micsoda árat követelhetnek a hercegn?ért. - Ott kellett volna lennem a tengeren. Justin szerelmes volt, és Esmeralda is viszonozta, de mindketten tartottak a hercegn? apjától, aki messze küldette Justint a test?rség parancsnokával. Mégis találtak módot a találkozásra. Amikor nekem a tengeren túlra kellett mennem a háború miatt, magam választhattam meg a helyettesemet. És én Justint bíztam meg az északi határok védelmével. Így ?k együtt tölthették az id?t távol a várostól, és Esmeralda apjától. Sokáig távol voltam a Minrosz szigeteken, nem gondoltam, hogy egy éjszaka lerohanhatják ?ket. Míg Xéna hallgatta a fiú hadarását, az érdekl?dve pislogott rá. Xéna keresztbe tette a karját, hogy elrejtse duzzadt mellbimbóit. Minrosz említése egyébként is édes emlékeket ébresztett benne. Számos történetet hallott a trópusi paradicsomról, a nedves lombokról, a vakító partokról, ahol a homok olyan fehér, mint a cukor. Egy lakomán a tisztjei, miután kiraboltak egy várost történetekkel szórakoztatták egymást. A történetek a bor és sör kiapadhatatlan forrásairól szóltak, g?zölg? ételekkel teli tálakról, és apró termet? félmeztelen, barna b?r? lányokról, akik bárkivel, bármikor hajlandók voltak szerelmeskedni. Volt a lakomán egy új kardforgató, aki nemrég tért vissza a seregbe, megcsillantott néhány gyöngyöt, és különös mesét mondott az arany szigetekr?l. A katonák ordítottak a lelkesedést?l, amikor két n?r?l mesélt, akik friss gyümölcsök levével öntözték a testét, aztán a nyelvükkel fürdették meg. Akkor halt el a nevetés, amikor leírta az egyik asszonyt. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az izgatottam hadaró fickót Xéna bájai ny?gözték le. Neki, róla szólt a piszkos, durva történet. Mindenki azt várta, hogy Xéna karddal tesz pontot a történet végére, de általános elképedésükre a n? csak elmosolyodott. Ugyanolyan züllötten, kihívóan, piszkosan, mint az ismeretlen kardforgató: - Csak álmodozol! - Xéna soha nem ismerte el nyíltan, hogy valaki az álmaiba lopózhatna. Xéna folytatta a fiú kihallgatását, de a vágyát képtelen volt elfojtani, az ott lapult, mint nyúl a f?ben. - Isten hozott, egyél velem! - mondta végül, és a fiú mohón kapott az ételért, miel?tt Xéna befejezhette volna. - De el?bb fürödj meg! Nem vagyok olyan hangulatban, hogy együtt egyek valakivel, aki b?zlik, mint egy öszvér. Ne vedd sértésnek, de el?bb a víz. Én már fürödtem, csodálatos. - a fiú elindult a nádas rejtekébe. - No, no! Maradj csak itt, ahol láthatlak! - a fiú óvatosan pillantott rá. - Láttam már meztelen férfit. - mondta Xéna egészen tartózkodóan. - És biztos akarok benne lenni, hogy nem lépsz meg a bozót felé. - a fiú elpirult a szégyent?l, összeharapta a száját, aztán vetk?zni kezdett. Xéna elégedett mosollyal fordult el, de a tekintete sóvárogva pásztázta végig a fiú horpadt fenekét. - Mi a neved? - kiáltotta oda neki. - Milan. És a tied? - Xéna. Milan szeme elkerekedett a felismerést?l, aztán elpirult, amikor észrevette, hogy a szíve gyorsabban ver, a fityeg?je pedig felemelkedik a név hallatán. Xéna nevetni akart, de meghatotta a fiú ámulata, vegyes érzések futottak át rajta. Egy biztos a fiú meg?rizné a titkát. - Együnk valamit Milan, mozogjunk! A világossárga vitorlájú hajó méltóságteljesen kötött ki. Csak egy halk koccanás, ahogy a mólóhoz ütközött, amin a sejk állt. A sejk aranyfonállal hímzett fehér selyemköntösben várta a hajót, turbánján egyetlen hatalmas gyémánt, ezüst foglalatban. A szkúner utasa hájas középkorú férfi volt, sötét kaftánban, egyszer? turbánban, de a derekáról drágakövekkel gazdagon díszített t?r lógott le. - Üdvözöllek Tahir Arrani, a Bandar Céh nagymestere, tiszteletreméltó üzletfelem. - Jó szerencsét Hafez Makhi, Corsair lordja. - adta vissza a férfi a szóvirágot. - Épp jókor kedves barátom, a portyázók már rég lemondtak err?l a szezonról. Makhi kalózai a Vörös tenger vizein portyáztak, de a zsákmány kevés volt. A keresked?k legtöbbje Dunwich hajóhadához és tengerészeihez fordult, a Tengerek Hercegének és az északi hajóhadnak a védelme alá helyezte magát a háború második évére. Makhi a terveit magyarázta, egy hatalmas asztalon barátjának, és üzletársának. A kiköt?, amelyben voltak, nem állt szilárd földön, egy hatalmas páncél tetejére telepítették. A kalózok elfogtak egy sarazent, a régi tengerjárók teremtményeinek ritka példányát, amelyek sziget nagyságúak voltak, és a déli vizeken kóboroltak. Makhi er?dítményt épített a hatalmas tengeri tekn?s hátára, a kalózflotta pedig a páncél üregeiben lelt menedéket. Arrani egyike volt annak a néhány embernek, aki mindent tudott a bevehetetlen úszó er?dítményr?l. Ha valaki meg is találta volna a kalózok er?dítményét, még keresztül kellett volna vitorláznia a katapultok és balliszták gy?r?jén, amelyek támogatták az állandóan ötszáz f?s ?rséget. Biztonságban voltak. Makhi terve Calimport elfoglalása volt. A város a Camroot torkolatát ?rizte, amelyen az ? rablói mélyen felvitorlázhattak volna a szárazföld belsejébe. - Nos remélem jó hírt hoztál barátom? Arrani szélesen elmosolyodott. - Igen. A Céh új fegyverekkel fizet neked, a blokádot könnyebb áttörni ezekben a napokban. A keleti kánok gyengéi a Te csodás, szép hajú szolgálóid, akikért nevetségesen magas árat szabhattam. Tahir Arrani a sejk megbízottja volt Bandar rabszolgapiacain. Makhi nem csak kincsekért és a keresked?hajók árujáért portyázott a háborús vizeken, de hatalmas összegeket keresett a rabszolgának eladott ifjakon is. A gyanús kiköt?városok háremeinek és bordélyainak kapzsi tulajdonosait képtelenség volt kielégíteni. - Gyere! Vár a lakoma, ünnepeljük meg a jó üzletet. A kastély márvány padlója, oszlopai a régi keresked?céh házára emlékeztettek, ahol valaha mesterségüket kezdték. A teremben friss gyümölcsb?l, húsból, meleg kenyérb?l álló vacsora várt rájuk. Amint leültek Makhi biccentett az eunuch ?rnek, aki bemutatta nekik az utoljára megrohant városból származó zsákmányt. Hét n?, hajuk mint a sodrott arany, b?rük mint az alabástrom állt sorba kett?jük el?tt. Teljesen meztelenek voltak, hogy Makhi bemutathassa tiszteletreméltó barátjának és üzletársának feleségeit és ágyasait. Arrani figyelmesen szemlélte a fiatal rablányokat, akiket égetett gyanta keser?, f?szeres illatával kábítottak el, hogy megfosszák ?ket akaratuktól, és a legocsmányabb szenvedélyeket szabadítsák fel bennük. A tanuló rablányok vékony nyakörvét hordták, hajuk hátrafésülve, finom selyemkend?vel leszorítva, hogy a vásárló közelr?l megvizsgálhassa arcukat, hibák, a rossz bánásmód jelei, vagy a kell? odaadás hiánya után kutatva. Makhi személyes ágyasa készítette el? mindegyiket. Tejjel és olajjal puhítva b?rüket, a szükséges helyeken borotválva és illatosítva ?ket a szerelmi aktus el?tt. Arrani helyeslést várva nézett a házigazdájára, aki mosolygott, és biccentett vendégének. Arrani tányérját a rabszolgafiúnak adta, a hús utolsó megrághatatlan, lenyelhetetlen falatját a gyerek markába köpte, és a sorban középen álló lányhoz imbolygott. Remeg? kézzel tapogatta és emelte meg annak termetes mellét, amelyen hatalmas, rózsaszín bimbó volt. Másik kezével a lány er?s combjai közé nyúlt, gy?r?sujját végigfuttatta a kövér szeméremajkak között. Makhi hangját csak akkor ismerte fel, amikor az eunuch t?rt nyomott a torkának. - Mondtam! ? az egyik utolsó zsákmányból származik. Egy nemes lánya, a keze, lába nem keményedett meg a munkától. - Most rögtön megveszem! - mondta a kapitány, és remeg? pénzzel nyúlt a pénzeszacskójáért. - Ne félj öreg barátom. - mondta nyájasan Makhi - Már maga a Padisah is tett rá egy ajánlatot. - Kétszer annyit adok, mint ?! - És a fegyverszállítmányt? Arranit megállította a gondolat, ennyi pénzért egy egész hajót megvehetne, tele rabn?vel. De a szeme végigfutott a lányon, aki a hanyagul a terem közepére dobott sz?rmékre csúszott. A szemei mandula alakúak voltak, mint egy játékos tündéré Freehold erd?ségeib?l, ajkai telten, nedvesen váltak szét, karjaival fogta át felhúzott térdét. Nem tudott ellenállni. - Rendben! Arrani most már felszabadultan vigyorgott és egyszerre három lányt hívott magához. Makhi pedig elégedetten figyelte. Esmeralda hercegn? nem volt felkészülve tapogatózó férfikezek érintésére a mellén. A férfi felváltva szopta a mellbimbóit, és a hercegn? úgy érezte, hogy cserbenhagyja a saját teste, a bimbók álnokul keményedtek a szakállas száj nyomása alatt. ? borzadva látta saját meger?szakolását, amikor elrabolták a Dunwichi palota hálószobájából, és most a saját hangja suttogott az öreg férfi fülébe. Mintha egy kiköt?i szajha szolgálna ki ritkán látott gazdag vendéget. Arrani nyelve végigvándorolt a hercegn? nyakán, megízlelte izzadtságának sós ízét és tüzel? forróságát. Mint egy b?vér? kurva, akit hosszú évekre megfosztottak a férfi örömét?l. Rémülten nézte, hogy a kövér, sz?rös férfi sima combjához szorítja megduzzadt hímvessz?jét, ami úgy lüktetett mintha pillanatok választanák el a robbanástól. Az egyik n? óvatosan kezébe vette, és szopni kezdte az érett, vörösl? szerszámot, nyelvével el?ször megízlelve annak aromáját, majd egészen elnyelve azt. Arrani kéjesen legeltette szemét a rabn?n, míg az gyengéden masszírozta a heréit és forró leheletével becézte vessz?jét. Aztán hosszú, er?s combjait Arrani fölé lendítette, és tövig a szájába engedte a nyálától fényl? péniszt. Arrani belenyalt a rabn? fényl?, reszket? ölébe, nyelvét végigfuttatta a combok lágy, bels? felén, majd próbaképpen hegyét tomporának rózsaszín ráncaihoz érintette. Esmeralda felnyögött a látványtól, társn?je torkában elt?nt a vaskos vessz?, ahogy a férfi nyelve hátul tovább kigyózott benne. Esmeralda négy lábon kúszott el?re, szélesre tárta lábait, és a válla fölött nézett hátra a kapitányra, aki megvette ?t. Arrani lüktet? vessz?vel bámulta a szaftos, vörösl? rózsát. Felnézett a lányokra, akik lába közét masszírozták. A legfiatalabbat intette magához, egy majdnem n? kislányt, aki már egészen közel volt az érettséghez. Intett neki, hogy térdeljen szembe vele. A kislány eléje csúszott, átkarolta a derekát, és ajkát megnyalva Esmeraldát nézte. Esmeraldának azt parancsolta Arrani, hogy a saját testével játszon, és a fiatal lány száját várakozó hímvessz?jéhez húzta. Esmeralda egy párnára fektetve fejét, két kezét ölébe és végbelébe merítette,amig figyelte a kövér, sz?rös férfit szopó lányt. A gyereklány szája szélén egy csöpp nyál csurrant ki, Arrani fölötte lihegett, figyelte a torkoskodó nyelvet, az igyekezettel szélesre nyitott szájat. Arrani eltolta a lány fejét, és a hanyatt fekv? Esmeralda térdei közé nyomta azt. A kapitány el?rehajolva átfogta Esmeralda derekát, hasát pedig a kislány popsijának préselte. A rablány nyelve Esmeralda klitorisza fölött körözött, aztán Arrani vessz?jéhez fordult, nyálával maszatolva be, miel?tt bevezette volna azt a hercegn? nedves hüvelyébe. Arrani felnyögött, amikor péniszét Esmeraldába süllyesztette. Esmeralda a szemébe nézett, szemérem nélküli kéjjel nyalta végig a fogait, csíp?je vonaglott a férfi lökései alatt. Arrani már nem tudta magát sokáig tartani, egy tucat lökés után kétszer megrándult, és magját a lányba fecskendezte. Amint lefordult róla a kis rablány vetette magát Esmeralda borotvált ölének ajkaira. Mohón szívta, törölte ki gazdájának magját társn?je kelyhéb?l, és kente azt saját sovány fenekének vágásába. Két ujja végbelébe mélyedt, aztán térdre esett a kapitány el?tt. Arrani szeme felcsillant, újra vágyat érzett, sokkal nagyobbat, mint az el?bb, ahogy nézte a kislány várakozó lukacskáját. Megmarkolta a vessz?jét, és fejét a kitárt altesthez nyomta. Talán túl nagy volt, vagy a lány nem volt eléggé felkészült, de most már ruganyos teste teljes erejével tiltakozott. Arrani hirtelen döféssel hatolt át a záróizmán, mire a kislány fájdalmában elharapta az ajkát. A rablány sikoltozott, Esmeralda rebben? kézzel símogatta a klitoriszát, amíg hátulról pumpálta ?t a kövér szerszám. Esmeralda szája a lány vállán, nyakán kalandozott, keze a vékony combok között dolgozott, Arrani pedig elégedett nyögéssel lövelte magját a sz?k belekbe. Mindhárman a sz?rmékre hullottak, és az er?feszítést?l zihálva feküdtek. A többi lány gyengéd símogatással és h?vös kend?vel csitította ?ket, közben mosolyogva néztek elégedetten üldögél? gazdájukra, Makhira. Xéna és Milan másnap alkonyatkor álltak meg. A fiú elrejtette egyenruháját egy halom megfeketedett avar alá. Az óceáni szirteknél álltak, Calimporttól egy napi járásra. Innent?l már toboroztak a pénzsóvár kalmárok, emberre vadásztak a martalócok. Xéna a sziklák menedékéb?l nézte Calimport fényeit. Tudta, hogy késlekedik a küldetésével, de a keleti rabszolgakeresked?kkel keser? tapasztalatai voltak. Ha Dunwich elveszíti a harcot a Willow-menti keresked?kkel... Milan elterült a pokrócon. Nem kockáztathatták meg, hogy tüzet rakjanak, de a telihold elegend? fényt adott nekik. Xéna lejött a szikláról, ledobta köpenyét, és a fiú mellé ereszkedett. Milan érezte a melegét, hallotta elégedett sóhajtását, ahogy hátát egy fának támasztotta. Idegesen pattant fel. Xéna hamarosan melléje sétált. Gyengéden érintette meg a vállát, érezte az idegesen megránduló b?rt a tenyere alatt. - Valami rosszat mondtam? - kérdezte szándékosan némi gúnnyal. - Te n? vagy!? - Gratulálok mester! Ezt jól kigondolta. - A haj, a mellek, a puha b?r. Erre gondoltam. Xéna hallgatott, nehezére esett beismerni, hogy a lelke, a lelke az túl férfias. S azt, hogy n? túl sokszor, túl sok férfitól hallotta már, akiket bosszantott, hogy egy n? áll mellettük kivont karddal a csatában. De ez most más. - Akár el is mehetek. Nem kell nekem itt állnom karddal, vagy lándzsával a kezemben. - Justinnnak volt igaza. A háborúban a hercegn? kedvence voltam, tudod? Távol tartottam ?t a vakmer?ségekt?l, udvariasan és fontoskodva beszéltem neki az adókról, a királyi felel?sségr?l, meg minden ilyesmir?l. Az igazság az,hogy féltem, féltem a kedvességét?l, a gyámoltalanságától, és féltem attól, hogy érezni kezdek. Justinnak legalább volt bátorsága próbálkozni. Sok férfi, akivel találkoztam, inkább rohamozta volna meg dühös lovagok falanxát, mint hogy elismerje érzéseit egy n? iránt. Pedig ez több a harcos életében, mint a csaták. Ez az az irgalom, amit villogó kardok nem tudnak megénekelni, és most zavarban vagyok. - mondta a fiú. - Ez az, ami olyan kínossá teszi. Xéna el?tte állt, kezét a vállára tette, és mélyen a szemébe nézett. - A sujel törzsek között az a szokás, hogy sohasem házasodnak. De miel?tt elmennének a háborúba mindegyik társat választ magának egy szertartáson. Szerelmeskednek, aztán másnap ellovagolnak a csatába. A sujeleké harcos törzs. A férfiak és a n?k is harcosok. Nem érnek meg hosszú kort, de a csaták el?tt gondoskodnak arról, hogy folytatódjék az életük. - beharapta az ajkát, és remélte, hogy eleget mondott. - Kényelmetlen lenne neked velem? - akarta tudni Xéna. - Nem. - válaszolta a fiú lehajtott fejjel. - Kényelmetlen neked, hogy én tapasztaltabb vagyok? - Egyáltalán nem. - Jó, akkor megosztok veled mindent, amit tudok. Milan felnézett rá. Gyengéden csókolta meg. Édes csók volt,olyan amilyenr?l mindig is álmodott, aztán a következ? egy kicsit több mint édes, és egy kicsit más is. Halk füttyentést hallott, amint kicsatolta a szíjakat, ledobta vértjét, és megmutatta magát a fiúnak. Meztelenül álltak egymással szemben. Xéna átkarolta a fiú nyakát, szorosan hozzásimult, mintha egész életében ezért a pillanatért élt volna, várt volna, vágyakozott volna. A fiú keze végigsiklott a bársonyos b?rén, hátán, fenekén, simulékony combjain. Érezte, hogy Xéna ajkai kissé szétválnak és a nyelve végigsöpri az ? ajkait. Válaszul Milan megpróbált Xéna szájába nyomulni. Xéna nyelve játékos volt, siklott, kerget?zött az övével. A lány kezének gyengéd lökése folytatást ígért. Nevetve nézett a takaróra esett fiúra. Egymással szemben térdeltek, elégedetten nézték egymást, csendben, zavar nélküli csodálattal. Milan Xénát nézve azt gondolta, hogy bár a n? id?sebb nála, és harcos, az arca mégis gyermekien gyengéd és sugárzó. Xéna hanyatt fektette ?t, a lábai közé térdelt, kezével a combjára támaszkodott. Lassan símogatta végig a lábát, combját, fel és le, fel és le. Egyik kezével megérintette a vessz?jét, óvatosan megemelte a tojásait. A vessz?t gyengéden a markába szorította, és ujjhegyével cirógatta a végét. Milan lehúnyta a szemét, hagyta, hogy elöntsék a gyönyör hullámai. Xéna végigcsókolta ?t, a mellkasát, a nyelvét megmártotta a köldökében. Érezte, hogy a fiú teste ívben megemelkedik, ahogy elfogadja kutatva barangoló nyelvét. Megállt, keményen megszorította a fiú ágaskodó vessz?jét. - Nem, nem. Még nem- súgta. Milan felkiáltott, amikor Xéna nyelve végigfutott péniszén teljes hosszában. Ajkait szorosan összezárta a fiú szerszámjának fején és szopni kezdte. Felnézett Milanra, és mélyebben a szájába engedte. Fels? ajkát felhúzta, hogy kivillantak fehér fogai, és a nyelvével végigsímogatta a lüktet? szerszámot aljától a fejéig. Aztán újra a szájába vette, a torkáig engedte és a fejét mozgatta er?teljesen fel, le. Kezével a fiú mellét, hasát símogatta. Milan úgy érezte karjai, lábai zsibbadni kezdenek, érzékei elszabadulnak, Xéna szájának nedves tapadásától, nyelvének játékától. Xéna figyelte az arcát, érezte a keze szorításán, hogy eltalálta a ritmust, és eltökélte magában, hogy nem kínozza a fiút. Olyan élményt akart neki adni, amire az egész életében emlékezhet, és tudta hogyan juttathatja a gyönyör csúcsaira. Saját öle már duzzadt, forró volt az izgalomtól. Xéna is megremegett belülr?l, amikor megérezte a fiú csip?jének rándulását. Milan megfeszült, majd összeomlott, mint a dróton táncoltatott bábuk, és a spermája Xéna szájába áradt, hosszú, nehéz, forró patakban, beteritve a lány szájpadlását. A mag olyan s?r? volt, szinte krémes, hogy Xéna nem is tudta mindet lenyelni. Láthatta az örömöt a fiú szemeiben, ahogy ?t nézte, a szája szélén kicsurranó fehér magot. Xéna szemérmetlenül hagyta, hogy az állára folyjon, az ujjával gy?jtötte össze, tisztára nyalta, aztán a vessz?jét is megszabadította a maradéktól, a szemük végig izzó szenvedéllyel kapcsolódott össze. A fiú felhúzta Xénát, és hálás csókot nyomott kemény duzzadt ajkaira. Hátára fordította a lányt, megfogta a térdeit, felemelte, és szétnyitotta ?ket. Most ? nyomott nedves csókokat bokájától a térdéig, combjai bels? feléig, és szemérmesen megállt Xéna pirosló, duzzadt szeméremajkainál. Óvatosan húzta végig közöttük az ujjait, gyönyör?séggel töltötte el, hogy meghallotta Xéna sóhajtását. Középs? ujját mélyen beléje csúsztatta, míg hüvelykjével fürgén dörzsölte a rózsaszínben fényl?, ágaskodó klitoriszt. Xéna lélegzete egyre szaggatottabbá vált, a feje hátrahanyatlott, amikor a fiú szopni kezdte az egyik nagy, rózsaszín mellbimbót, a kezével pedig egyre gyorsabban dolgozott odalent. Xéna diadalittasan nevetett, a szemei szorosra záródtak az elragadtatástól, amikor Milan nyelvét kelyhébe fúrta. A fiú hosszan végignyalta ölének aljától fel egészen a köldökéig. Nyelvét a húsos ajkak közé dugta, és szopta, falta ?t nedves bizalmas csókjaival. - Nem vagy te kezd? Milan! Soha nem tapasztaltam még, hogy férfi így használja a száját, amikor ágyba vitt engem. Herkules er?s volt, mégis gyengéd. De ezt az érzést... Milan elvörösödött a büszkeségt?l, hogy Herkuleshez hasonlítják. Rászorította a nyelvét, és Xéna duzzadt csiklóját ringatta. Most Xénán volt a sor, hogy védtelenül megrázkódjon, amíg a fiú szája az ölére tapad. Milan melleit markolta, és ujjai között morzsolta a bimbókat. Xéna fogai összekoccantak, a feje hátraívelt, amint villogó szikrák pattantak az agyában, égették az ágyékát. Milán szorosan hozzásimulva feküdt mellette, megcsókolta, hagyta, hogy a harcos hercegn? megízlelje saját, sötét, forró nedveit. Xéna megmarkolta a fiú fenekét, élvezettel símogatta az ifjú cs?dör újra ágaskodó vesszejét. Ujjai között er?teljesen csúszott az duzzadó szerszám, a fiú felnyögött és Xénára fordult mohóságában. ? újra kész volt, és Xéna tudta, hogy a fiú jutalmat érdemel. Lángoló, duzzadt kelyhét. Lábai közé húzta a fiút, izmos combjaival átkulcsolta a derekát. Csókolták egymást, kínozták egymást csíp?jük játékával, markolták a másik fenekét, ágyékuk vakon kereste a másikét. Milan érezte, hogy vesszejének libatojás feje nekifeszül Xéna ölének, felnyitja azt. Csíp?jét határozottan döfte el?re. De Xéna kelyhe szorosabb volt, mint gondolta volna, és félt, hogy fájdalmat okoz neki. Xéna felszisszent, amikor megérezte az ?t szétfeszít? er?t. Felnézett, amikor érezte a fiú megtorpanását, gyenge elkínzott mosolyt küldött feléje, és biccentett. Elfojtott egy fájdalmas nyögést, amikor a fiú befejezte a mozdulatot. A húsba hatoló kés éget? érzését keltette mélyen bent Xénában, amikor megállt nem tudván jobban belé hatolni. Xéna szemei felpattantak, arca vadállati éhséggel telt meg, amint a fiú kihúzta, majd újra belédöfte magát. Milan soha még ilyet nem érzett életében. Úgy t?nt mintha ? is Xéna része lenne, része a bensejének, és a gyönyör t?rei ?t is szurkálnák, ahogy a szétfeszített öl dagadt ajkai vesszejének tövét szorították. Belül Xéna forró volt, és hüvelyének falai olyan síkosak, hogy a befogadott pénisz b?rének minden milliméterét külön simogatták. Milan érezte Xéna hasizmainak táncát, és visszavonult kissé, amikor a lány körmei hátába téptek. A döfései egyre gyorsabbak lettek, keze Xéna csíp?jét markolta, hatalmas döfésekkel gyötörte az alatta vonagló testet. Már úgy látszott nem bírja tovább, amikor Xéna er?s karja birkózta le ?t. A hátára fordította, és lovaglóülésben guggolt föléje. - Err?l álmodtál,amikor találkoztunk? - dorombolta, teljes hosszában rásimulva. Xéna a fiúra préselte magát, száját az ajkára szorította. Nyelve mohón tört a fiú szájába. Milan érezte, hogy Xéna kemény, forró mellbimbói szúrják a mellkasát, mintha belé akarnának döfni. Leheletük és nyögéseik egymásbe vegyültek, érezték a gyönyör bennük épül? mérhetetlen hullámait. Szorították egymást, és érezték, hogy a világ megperdül, Milan magja végeérhetetlenül áradt Xéna méhébe. Lélegzetük lángoló kemenceként égette a másik b?rét. Lassan nyugodtak meg. - Aludj harcosom! - súgta Xéna, magukra húzva a takarót. - Holnap csata vár ránk. A keresked?hajó közvetlenül a reggeli szürkület után futott be Bandar nyüzsg? kiköt?jébe. Bár maga a város még csak ébredezett, a dokkokban az élet soha nem sz?nt meg. A hajó két súlyosan megrakott teherszállítón túl kötött ki, amelyek értékes kelméket szállítottak a messzi keletr?l. A dokkmunkások hosszú sora morgott a nehéz bálák alatt, átkozva az el?munkásokat, meg az alacsony keresetet. A két harcos nehezen tört utat magának az emberek és nem emberi szerzetek tololngásában a hajótól a raktárak és a piac irányába. - Az istenekre! Még sosem voltam ilyen borzalmas helyen. Micsoda szag! Milan unszolta volna Xénát, hogy menjenek már távolabb a halkeresked?k kordéitól, de ? figyelmen kívül hagyta a fiú émelygéssel küszköd? hangját, és a mólókat vizsgálta elmélyülten. Talált, egy sárga vitorlájú rabszolgahajót, amelyik a legdélibb mólónál horgonyzott. Ahogy közeledtek hozzá, ritkult a tömeg. Xéna pedig behúzta a fiút egy keskeny sikátorba. - Vörös turbánban, és fekete nadrágban, a kiköt?i ?rjárat. T?lük mindenképpen távol kell maradnunk. A legtöbbjüket az orgyilkosok céhe fizeti. Az ?rjárat mögött világossárga turbános, tekintélyes férfiak vonultak: rabszolga keresked?k. A szomszédos utcába fordultak be, amely tele volt f?szerárusokkal, Xénáék ill? távolságból követték ?ket. A széles útkanyar a piacra vezetett. A néhány holdnyi terület zsúfolva volt kordékkal és bódékkal, bennük a világ minden sarkából származó áruval. A leveg?ben füst, sül? pecsenyék illata, és ürülékszag keveredett. - Ez az! - biccentett Xéna egy hosszú, zárt ablakokkal ellátott épület felé. - Azok ott a rabszolgaszárnyak. Oda megyünk. Az árverés egy nagy, fedett csarnokban folyt. Elkerített résszel az eladásukra váró n?knek, lányoknak, ifjaknak. El?ttük tolongó, kiabáló, füttyentget?, lökdös?d? férfiak. Xéna nem próbált áttörni a tömegen. Várhatnak, amíg az els? licit befejez?dik. Akkor a bordélyba tartó lányok els? hulláma elvonul, az éhes vásárlók utánuk. Inkább elsétált az árverés mögé, ahol az utolsó el?készületek folytak, és a kiválasztott kevesek alkudoztak a legértékesebb árura. A már elkelt rabn?kr?l az új tulajdonosok letöröltek minden festéket, rejtett sebhelyek, hibák után kutattak, vagy a lábuk között nemi betegségek nyomait keresték. A pénzt zacskójukba söpr? elégedett keresked?k álmélkodó arccal színleltek meglepetést. Milan ásított. Az egyik sarokban egy álarcos fickó türelmetlen, közömbös döfésekkel defloreálta a sorban várakozó lányokat, és tette el a tulajdonosok tallérjait. Hiszen a törvény pontosan el?írja: sz?zet nem lehet bordélyba eladni. Egy-egy formásabb lányt az ?rök diszkréten félrekísértek a sorból, csendben süllyesztve el az ínyenc gazdától kapott maréknyi pénzt. - Miért vennél zsákbamacskát, ha jól bevált portékát is kaphatsz? - fordult Milanhoz egy sötét ruhás n?. Félrehúzta a fiút, hogy megmutassa neki hosszú, fehér combját, és sötét bozontját. Ruháját elöl megbontva kiemelte dinnyényi melleit. - Csak egy napi bér, és a mennyekben érezheted magad! A fiú kezét a melléhez vonta, végighúzta lábain, és felkínálkozva mosolygott, amíg a fülébe suttogott. Xéna keze gyorsan emelkedett, a szajha az ütést?l a földre került, és elejtette Milan pénzeszacskóját. Gy?lölködve pillantott Xénára, és elrohant. - Ha jól emlékszem, azt mondtad, a hercegn? sz?ke. - Csodálatos haja van. - sóhajtott Milan. - És nyúlszája, mi? Ne most epekedj! Nem is igaz, gondolta a fiú, Xéna sohasem látta. - A hercegn? és a szolgálói sehol sincsenek. Most mit csinálunk? - kérdezte Milan - Szeretnék körülnézni, és meglátogatni néhány régi ismer?st. - válaszolta Xéna. Az arckifejezése elárulta, hogy neki nincsenek illúziói. - Isten hozta hercegn?! - üdvözölte Xénát egy éjkék ruhás, nevetséges férfi. Hosszú, sötét haja volt, rövid kecskeszakálla, az orrában arany karika, köpenyét finomm?v? medál kapcsolta össze. - Mióta nem láttuk egymást? Egy hónapja, kett?? - Négy éve Senguro! - Xéna haragos pillantást vetett a föléje tornyosuló két test?rre. Azok kedvesen mosolyogtak, és megragadták széles handzsárjuk markolatát. - Már ilyen régóta? Hogy elment az id?! Mindig reméltem, hogy visszatérsz, és elfogadod a vacsorameghívásomat. - De nem most Enyves-Kéz. - Xéna arca megenyhült, mosolygott, de a keze a csíp?jén nyugodott a t?r közelében. - Érdekl?dni jöttem. Olyan rabszolgakeresked?k érdekelnek, akik nyugati asszonyokat adnak el. - Nehéz úrn?m, ez nagyon nehéz. - Senguro érdekl?dése kialudni látszott. - Mit csináljak, gondolod, hogy én nem tudom? Az aranygy?r? érdekel, a rombusz alakú rubinnal, az orgyilkosok céhének jele. Senguro minden szívélyességét elvesztette, test?rei pedig elfehéred? ujjakkal szorították fegyverüket. - Ki szólhatna bele az ? dolgaikba? Megölhetnélek Xéna, és még meg is köszönnék nekem. - De nem teszed Senguro. Mert te vagy az utolsó, aki fel akarná hívni magára a Céh mestereinek figyelmét. Mennyit kaszáltál ebben az évben Enyves-Kez?, három százalékot, tízet? - Én sohasem kereszteztem a Céh útjait! Nem úgy, mint mások. - Persze, én meg a Padisah lánya vagyok. - mosolygott Xéna gúnyosan. Senguro intett a test?reinek, hogy álljanak távolabb. - A vesztemet okozod Xéna. Egy aprócska tévedésért az északi kiköt?kben... - Tudom, a legtöbb férfi meggyilkolna ezért a tudásért. Néhányan már megpróbálták. - Xéna halkan beszélt, de mindketten tudták, nem dicsekvésb?l mondja. - Tehát, mit kívánsz úrn?m? Nevedre címzett mérgezett pengét? Levágott száradó fejet a szomorú szélben? - Egy lányt Senguro. Dunwich-i lányt, a haja mint a sodrott arany, pajkos, tündéri szemek. Talán járt itt az utóbbi napokban. - A Céhmester két napja hajózott ki. Onnan érkezett, aztán keletre indult az újholddal. - Bizonyos vagy benne? - Mondtam és neked valaha rosszat? Soha! Elfogadom a bocsánatkérésedet úrn?m, ha elfogadod a vacsorameghívásomat, ahol lerovod nekem csodás háládat. - Erre most nem alkalmas az id? Senguro. Tartsd meg azt a nemes lányt, akivel a napokban megosztottad az ágyad. - Az nem lesz ugyanaz. - mosolygott Senguro, amíg elt?nt az egyik sikátor mélyén. - Nem is mondtad nekem, hogy ? a...- mondta Milan némi féltékenységgel, amint a férfi elt?nt. - Ha te mindent elhiszel, amit hallasz... - Bízhatunk benne? - Nem. De jobban gy?löli a Céhet, mint bármi mást. Egyszer beléphetett volna, de tévedett, és most már soha nem gondolhat rá. Az Éjszakai Árnyék jó id?ben kelt át a Kolkhoszi-szoroson, és ért a nyílt tengerre. Jó szelet kapott másnap alkonyatkor, épp id?ben ahhoz, hogy elkerüljék a Céh rabszolgakeresked?it, akik a zátonyokon túl várakoztak. A kalózok mindig a zátonyok küls? szélén maradtak, és éhes állatokként csavarogtak a nyílt vizeken. Karmanka herceg flottája csak a partvonalat ellen?rizte, a nyílt vizek túl veszélyesek voltak. Pontosan látták a szigetet, amikor a magasan álló Nap elt?nni látszott az égr?l. Remegtek a félelemt?l, a köd baljós leple elborította a látóhatárt, indái körbefolyták a hajót. - Vigyázz! - ordította Morgetheau kapitány. A kapitány hét háborút vívott már végig a Vörös tengeren Dunwich szolgálatában. - ?rök a hajóorrba, és az árbocra! Figyeld a zátonyokat! Ez volt a legtöbb, amit tehettek, id?ben észrevenni a sekély vízben alattomosan rejt?zköd? sziklákat. - Mi ez a köd kapitány? - Milan fogai vacogtak, a köd körbezárta a hajót, a h?mérséklet gyorsan zuhant. - Az ördög lehelete fiú. - A kapitány a g?zölögni látszó vízbe köpött. - Errefelé még sohasem láttam ködöt, fényes nappal. - Boszorkányság. - vélte Xéna. Egy vállrándítással oldalra sodorta köpenyét, hogy könnyebben hozzáférjen a fegyvereihez. Az el?bb még látott sziget felé tartottak, úgy gondolták, ráakadnak valami kiköt?re, öbölre. A s?r? ködben a méltóságteljes hullámok mintha készakarva terelték volna ?ket a sziget felé. A legénység rémült kiáltása hallatszott, amint egy hatalmas szikla hullámtaréja t?nt fel közvetlenül el?ttük. A sziklában sötét üreg nyílt, bel?le a világ óceánjainak százados b?ze áradt. Az Éjszakai Árnyék félig összetört hajótestének darabjai ott örvénylettek a hatalmas hullámok között. Xéna elborzadva nézte, hogy Milant az egyik pillanatban még az ég felé emeli a recseg?-ropogó fedélzet, a következ?ben pedig a fiú teste már odalent szántja a hullámokat. - Menj az orrba úrn?m! - lökte meg Morgetheau kapitány. Xéna a fedélzet korlátja mellett igyekezett a hajóorrba. Szorosan megmarkolta a vastag kötelet, amikor a fedélzet szabályosan szétmállott a kapitány lába alatt. Morgetheau utolsónak csatlakozott boldogtalan legénységéhez a fortyogó vízben, miel?tt a tekn?s torka leszívta volna az összetört hajót, velük együtt.Xéna ujjai kapaszkodót találtak a szörny vastag kéreggel borított állkapcsán. Lába a vízbe csúszott, de a kezével kétségbeesetten kapaszkodott.Érezte, kemény kéz ragadja meg a csuklóját, és emeli ?t a szirt tetejére. A tekn?s pillanatnyi éhségét csillapítva megnyugodott, és újra lusta sziklás szigetként úszott a tengeren. A kéz Xénát egy csapat kalóz lába elé dobta. - Kit látok? Xéna, a harcos hercegn?! - gúnyolódott Hafez Makhi. Az ? vigyora volt az utolsó, amit Xéna még látott, miel?tt egy lándzsa fejére sújtó vastagabbik vége kioltotta volna öntudatát. A kalózok összekötözték Xéna csuklóit, megbéklyózták a bokáját, és a könyökét fogva feltaszigálták egy keskeny ösvényen a citadella bejáratához. A kis menet tucatnyi kalóz figyelmét vonta magára a bástyákon és oromzatokon. - Hé, nézzétek, ez maga a rettegett hadúr, Xéna! - Szívesebben néznék egy új szajhát. - Megkaphatod ezt is a priccsedre ma éjjel. - De lehet, hogy ízekre szedne téged. - Á, mindjárt nem lesz olyan er?s, ha hárman, négyen lefogjuk. - Nem tudom, hogy akarom-e ?t utánad Drago. - Hé, mutass egy kicsit többet nekünk! - A gazfickók ott tolongtak az ösvény két oldalán, nyalták a szájuk szélét, sokatmondóan markoltak a lábuk közé. Az ?rök vállukkal lökdös?dve törtek át köztük a Céh házához. Fölmentek a lépcs?n, és benyitottak a fogadóterembe. Makhi várt ott rájuk Tahir Arranival. A terem közepén hever? sz?rméken néhány alig felöltözött sz?ke n? ült. Az egyik a hercegn? volt. - Vigyétek a háremembe, és vendégeljétek meg egy itallal! Új dísze lesz a gy?jteményemnek. Xéna vadul tört Makhi felé, de lendületét megakasztották a vigyorgó ?r?k, akik szorosan tartották a köteleit. - Jobban mondva...- mondta Makhi. - Szórakoztassátok egy kicsit az alsó szobákban. Azt csináltok vele, amit akartok, de sebhelyek nélkül. Szorítsátok némi engedelmességre. Xéna hiába kiabált, a fény újra kihúnyt, amikor az ?rök leütötték. Fulladozott, amikor magához tért. Félelemmel teli pillanat volt, aztán észrevette, hogy az orrán át azért tud lélegezni. Betömték, gondolta, és a szememet is bekötözték. Csuklóit és a bokáját szoros kötelek fogták, derekát széles szíj szorította. Úgy kötözték a furcsa alkotmányra, mint egy kitárt szárnyú, felszegezett sast. Xéna érezte a horzsolásokat, sebeket a b?rén, máskülönben meztelen volt. - Nézzétek, magához tért! - lépéseket hallott, és az ismeretlen hang közelebb jött. Egy kéz óvatosan tolta a homlokára a szemét borító kend?t. A kéz negyvenes, csatáktól kemény, sovány test? férfié volt. Széles vigyora kivillantotta ezüst fogait. Rostovnak hívták, Hafez Makhi jobb keze volt. - Nézd csak Xéna! ? Spider, a kihallgatónk. M?vésze a mesterségének. Persze err?l csak kevesen tanúskodhatnak utólag. Rostov vastag, hajlított vég? hegyes horgot emelt fel az asztalról. Hagyta, hogy Xéna közelr?l szemügyre vehesse a parázstartó szenét?l pirosan izzó eszközt. Aztán felmordultr és visszadobta. - Nem, ennél jobb ötletünk van! Szórakoztatóbb, ha te szolgálsz mulatsággal számunkra. Öt káromkodó, röhög? kalóz tolakodott be a szobába, fémkupáikból gondatlanul locsogtatták ki a mézsárga sört. Lelkesen éljeneztek, amikor a meztelen n?t meglátták. - Billentsük el fiúk, úgy kényelmesebb! Rostov eloldotta a kereszt alakú alkotmányt tartó láncokat, meglazította a csigákat, és úgy állította be, hogy Xéna meztelen teste hanyatt fekve táruljon eléjük. Xéna figyelte, ahogy a férfiak kapkodva vetk?znek. Látta vaskos, sz?rös lábukat, amint közelebb léptek emelked?, keményed? szerszámjukat, kardforgatók fegyverei a támadás el?tt. Rostov nyúlt hozzá el?ször, megnyálazta az ujját, és dörzsölgetni kezdte Xéna mellbimbóit, amelyek megkeményedtek a váratlan érintést?l. A férfi elismer?en füttyentett, egyik kezével szerszámját ragadta meg, és Xéna fejét hajánál fogva hátrafeszítve azt arcához, nyakához, melléhez dörgölte. Élvezettel vigyorgott, látva a kék szemekben tükröz?d? rettegést és undort. Az el?relép? férfiak szoros körbe fogták a fehér testet, durva kezükkel markolták, simogatták a puha b?rt. Az egyik arcát a mellébe temetve szopta, rágta a libab?rös bimbókat. Ketten a fenekével foglalkoztak, vörösl? szerszámjukat a görcsbe ránduló combokhoz préselték. Egy másik ujjával, nyelvével Xéna ölét tágította, és saját farkát verte. Nagy darab, sebhelyes arcú fekete kalóz lépett el?ször a lány széttárt lábai közé. Társa zsíros ételmaradékkal telt tálcát nyújtott neki. A sárgás zsírral végigkente hatalmas szerszámját, fényl? tenyerével Xéna ölébe markolt, két ujjával tárta fel a bejáratot, míg fegyverének vörösl? végét a célnak szegezte. A férfi felnyögött, és csíp?jét el?relökte. Lehúnyt szemmel, élvezettel nyomta, préselte magát Xénába. Társa a telt melleket kente végig a zsírral, és a lány hasára telepedve keresett magának kielégülést. A fekete fejezte be el?ször, harsány ordítással tudatta, hogy megtöltötte Xéna méhét, a másik szorosan összepréselve a kemény melleket oda ürítette magját. A következ? pillanatnyi szünetet sem hagyva nyomakodott a lány combjai közé, rövid, kutyaszer? lökésekkel gyalázva ?t. Egyik sem hagyta ki Xéna feltárt, védtelen ölét, fehér magjuk b?séges patakokban csorgott vissza, míg csak tócsát nem képezett a piszkos k?kockákon. Rostov a háttérben állva figyelte, hogy az öt kiválasztott hogyan használja a pompás, fehér testet. Ujjai szorgalmasan dolgoztak közben, és csak az utolsó pillanatban lépett el?re. Megragadta a fekete hajat, makkját Xéna ajkaihoz szorította, és végigspriccelte az undortól megránduló arcot. Rostov mérte az id?t, úgy gondolta, ad még egy fél órát a fickóknak, miel?tt átadná Xénát a szolgálóknak, hogy fürdessék meg, illatosítsák, és kábítsák el, hadd szolgálja immár engedelmesen a Mester élvezetét. Az úszó er?d kelet felé vette az útját. A tekn?s masszív végtagjai harminc csomóval hajtották el?re, kérlelhetetlenül falva az utolsó mérföldeket Calimport felé. Amikor megálltak a kalózok serege nyögve, káromkodva rohant a kötelekhez, hatalmas fogaskerekekhez, felnyitni a mólókat, el?készíteni a hajókat a támadáshoz. A nyüzsg? hangyák szorgalmával hordták a felszerelést, fegyvereket a fregattokra, hogy elpusztítsák a várost, hosszú mérföldekre végigrabolják a partvidéket. A tolongás, sürgés-forgás közepette Milan is el?bukkanhatott rejtekhelyér?l. A fiút beszippantotta a hatalmas tekn?c nyomdokvize, amikor a vízbe esett. Megértette, hogy csak másodpercei vannak, hogy a vízbefúlástól megmeneküljön, és megragadott egy lelógó kötéldarabot. Négy órán keresztül húzatta magát, míg végre a teremtmény lassított, és a kalózok nyüzsgése, figyelmetlensége lehet?vé tette, hogy felmásszon a tekn?c páncéljára. A hatalmas állat hátát borító bozótos erd?n keresztül jutott el a Céh Házáig. A kapuk tárva, nyitva, szolgák serege hordta a friss ellátmányt a várakozó hajókra. Milan könny?szerrel surranhatott be az épületbe a fekete ruhák forgatagában. Iszonyatos düh vett er?t rajta, amikor megtalálta Xéna celláját. A lányt meztelenül feszítették egy furcsa, bizarr alkotmányra. Milan hallotta az öt fickó elégedett nyögéseit, éljenzését, akik körbeállták a hátborzongató kínpadot, tapogatták Xénát és szurkoltak társuknak, amelyik a combok közt mozgott. Xéna homloka fénylett az izzadtságtól, szemét szorosan zárva tartotta. Arca kipirult az er?feszítést?l, ahogy lélegezni próbált a fogai közé ékel?dó b?r szájpecekt?l. Milan az árnyékba húzódott és két dobókést vett el? a ruhája alól. Berúgta az ajtót, és meggy?z?dött róla, hogy hat fárfi tartózkodik a szobában. Azok nem vették észre a fiút, túlságosan belemerültek a látványba, ahogy a sorukra vártak.Milan a hozzá legközelebbi várakozóra támadt. A t?r a férfi torkába csapódott, aki leveg? után kapkodva rogyott térdre. A Xéna lábai közt álló kalóz volt a következ?. Milan a két lapos pengéj? t?rt egyszerre döfte alulról és felülr?l a férfi bordái közé. A fickó el?red?lt, és vért hányt, amint a pengék a mellkasába hatoltak és feltépték tüdejét. Két a Xénával való szórakozástól még bágyadt fickó anélkül halt meg, hogy Milannal szembefordulhattak volna. Az egyik azonnal elesett, a közelr?l hajított t?r a szemény keresztül hatolt az agyába. A másik kétségbeesetten markolta a nyakából kiálló pengét, ujjai között a feltépett artériából széles sugárban tört el? a piros vér. Milan a Xénát er?szakoló kalóz testét használta pajzsként, amikor Rostov egy felkapott íjjal próbált rál?ni, aztán a testet oldalra lendítette, és az id?sebb férfi ellen fordult. Milan ruganyosabb volt, talán magasabb is egy kicsit, ám Rostov száz csatát túlélt már. Egyik tenyerét a fiú álla alá feszítve szabadult meg annak fojtogatásától, és apró t?rt húzott el? a ruhája ráncaiból. Milan az utolsó pillanatban kapta el a férfi csuklóját, és megcsavarva a parázstartóra szorította a kemény öklöt. Rostov felüvöltött, a füst és égett hús szaga betöltötte a leveg?t. Ellenfelének fájdalmát kihasználva Milan egy ökölcsapással bezúzta a fickó ádámcsutkáját. A fiú egy földr?l felszedett késsel megszabadította Xénát kötelékeit?l. A lány aléltan hullott a karjaiba, Milan óvatosan húzta ki szájából a nyáltól, kalózok spermájától bemocskolódott pecket. Xéna mélyen felsóhajtott, és hálásan kapaszkodott a fiú vállába, amikor az lemelte ?t a súlyos fakeresztr?l. Aztán vizet hozott az asztalon álló kancsóból, és lemosta az elkínzott arcot. Körbenézett, valami száraz rongy után. A Xénáról letépett vért, és a ronggyá szakadozott ruhák a sarokban hevertek. A máskor oly rettenthetetlen harcos most zokogva temette arcát Milan vállába. A fiú gyengéden tartotta és simogatta ?t, amíg enyhült az utóbbi órák rettenete. Xéna szívverése lassan csillapult, egy hosszú sóhajjal lépett a padlón hever? vértjéhez, és kezdte felölteni azt. Rostov eddig mozdulatlanul hever? teste megmozdult. - Életben van. - mondta Milan meglep?dve. - Nem sokáig! - Xéna már a hátára er?sítette kardját, a csupasz penge most fenyeget?en meredt a sebesült kalóz felé. - Várj! Nem ölhetsz meg. - a kalóz rekedt hangját alig lehetett érteni. - Mondd el, mit tervez Makhi! - Engedj el, és megmondom! - Beszélj mocsok! - Xéna körmei kíméletlenül vájtak bele a kalóz megégett kezébe. - Azt tervezte, hogy elkábít téged, és a háremébe vitet. A ma esti lakomán akart bemutatni a Céh többi Mesterének, mint legutóbbi zsákmányát. - Rostov ezüst fogai kivillantak, amint folytatta. - Calimport holnapi elfoglalását ünnepelik este. Makhi a sereg válogatott vezéreit hívta meg, hogy szórakoztasd ?ket. Kérlek, hagyj elmenni! - Xéna arca megkeményedett, ahogy döfésre emelte a kardot. - Ne, megígérted! - Nem! - válaszolta Xéna csendesen, és a pengét lassan döfte Rostov mellkasába. - Gyere, segíts elrejteni a hullákat, aztán vedd ezt fel! - fordult Milanhoz, egy többé-kevésbé tiszta fekete kalóz ruhát dobva neki. - Miért vegyem fel? - Mert lakomára vagyunk hivatalosak. Xéna álmos tekintettel bámult a szolgálókra. Milan fekete ruhájában felt?nés nélkül vezethette a fürd?házba, ahol három lány várt az érkez?kre. Hozzáért? kezekkel vetk?ztették ?ket, amíg a többiek a fürd?vizet készítették el?. - Rostov mondta, hogy készítsétek fel estére! - igyekezett Milan elaltatni a három felt?n?en szép, érzéki szolgáló éberségét. Az egyik, aki a vezet?jüknek látszott, biccentett. ?k is ledobták ruhájukat, ékszereiket. Kett? Milant fogta kézen, míg a vezet? Xénát vezette a márvány medence lépcs?ihez. Egymás mellé ültették ?ket a g?zölg? vízben, és egyikük kecses k?korsóból meleg vizet csorgatott a fejükre. Xéna hálás volt, hogy az illatosított víz lemosta a kalózok kezének és undorító magjának gyalázatos emlékét, A lányok puha szivaccsal masszírozták a b?rüket, illatos szappannal dörzsölték be a hajukat. Vezet?jük apró borotvával szorgalmaskodva, lecsupaszította Xéna ágyékát. - A Mester szereti megfigyelni az apró részleteket is. - magyarázta. Xéna bólintott, és gyanakvó pillantást vetett egy másik lányra, aki Milant mosdatta, és teljesen kisajátította magának, apró csókjaival és simogatásaival, rózsaszín nyelve pedig fürgén szaladgált a fiú ágaskodó szerszámján fel s alá. Milan bocsánatkér?en húzta fel a vállát, mintha azt mondaná, sajnálom, a Te ötleted volt. Aztán hanyatt feküdt, és hagyta, hogy a lány az ? pihés sz?rzetét is eltávolítsa. Amikor végeztek velük, a n?k illatos, langyos vízzel öblítették le kipirult b?rüket, és az alacsony gyúrópadokhoz vezették ?ket. Bódító, síkos olajat öntöttek a két harcosra. A szolgálók vezet?je Xéna hátán, fenekén lovagolt, telt társn?je pedig jól fejlett melleivel Milan hátába dörzsölte az illatszert. A fiú ellazult testtel élvezte a masszírozást. Tudta, olyan csatába készülnek, ahol reménytelen túler? vár rájuk, de most nem akart ezzel foglalkozni. Makhi ugyan egy disznó, de jó érzékkel választja ki a legcsodálatosabb n?ket, gondolta. A lányok hanyatt fordították ?ket a keskeny padon, és elölr?l is bedörzsölték a testüket. Aztán átvezették ?ket a hárembe, ahol már egy tucat n? hevert, aludt, és várta, hogy kiválasszák ?ket az esti orgiára. - A Mester elvárja, hogy felhevítsük ?t a jelenlétünkkkel. De nincs ellenére, hogy egymásnak is gyönyört szerezzünk. - mosolygott rájuk az egyik lány, amikor bevezették ?ket a sz?rmék, párnák, és illatosított testek sokasága közé. A bódító, f?szeres gyantától felajzott lányok festett körm?, puha kezükkel cirógatták, csiklandozták a két kemény test? harcost, pirosló ajkuk közül el?bukkant rózsaszín nyelvük hegye. Kett? Milant fektette hanyatt, és fürge szájuk szorgalmasan nyalta, szopta a fiú gyorsan ébred? férfiasságát. A harmadik, feje fölé reeszkedve Milan nyelvének nyitotta meg ölét. Egy hollófekete, rövid hajú lány Xéna lábai közé térdelt, és hosszú tollal simogatta a harcos combjait, gyorsan duzzadó szirmait. Két sz?ke a mellét masszírozta, míg egy lágyan csókolózott vele. Más lányok az összefonódó, olajtól fényl? testeket cirógatták, vagy egymással ölelkezve vártak a sorukra. Milan Esmeraldát nem látta a teremben, de biztos volt benne, hogy este ott lesz a lakomán. Terveket kezdett volna kovácsolni, esélyeket latolgatni, de egy hosszú, vörös hajú lány puha csókja elterelte a gondolatait. - Ott leszel este is? - kérdezte kíváncsian. - Remélem engem fogsz választani! - mosolygott rá a lány. Milan bólintott, és lüktet? izgalmat érzett, amikor a lány fölé ereszkedett, és csíp?jének gyakorlott mozdulatával magába fogadta ?t. A lány hüvelye hullámzott Milan forró szerszámja körül, megszorította, magába szippantotta ?t. - Az Úr is jobban szeret engem a többieknél. Aphrodité papn?it?l tanultam. Csak feküdj hanyatt, és bízd rám magad. Meglátod, nem fogsz csalódni. - súgta a fiú fülébe, míg combjaiban, ágyékában lüktetve feszültek, ernyedtek el az izmok. Xéna sem volt képes az el?ttük álló harcra gondolni, amikor az egyik barna orrát, nyelvét ölének fényl? bimbójához dörgölte. Hagyjuk most a harcot, az el?ttünk álló csatákat, határozta el, és mohón visszacsókolta a fölébe hajló sz?ke rablányt. A szolgáló Xéna fülébe suttogott, és beleegyez? biccentést kapott válaszul. Oldalra feküdtek a puha sz?rméken, arccal a másik lábai között, és a sz?ke csókolni, nyalni kezdte Xéna lecsupaszított, hamvas ölét, szorosan markolva közben izmos, márványkemény fenekét. Xéna két ujját merítette a lányba, nyelvével annak ágaskodó, piciny bimbóját izgatva. Egy pillanatra elszakadt a lány lángolón szétnyíló rózsájától, hogy Milanra nézzen, aki nem vett tudomást a körülötte lév? világról amíg a vörös hajú lovagolt rajta. Mikor a lányok elégedetten nyalogatva ajkukat, imbolyogva távolabb húzódtak, magára hagyva a két kimerült harcost, ?k is távolabb vonultak. Makhi ágyasai úgy értelmezték, a hadnagy egyedül akar maradni uruk új szerzeményével, és tisztelettudó távolságban telepedtek le. - A ma esti lakomán kell megkísérelnünk, kiszabadítani Esmeraldát. - súgta Xéna. - Azt mondták, a kalózok többsége a Calimport elleni támadást készíti el?. Ha meg tudjuk akadályozni, hogy riadót fújjanak, könnyen elszelelhetünk. - Ennél azért többet szeretnék. A dunwich-i flottának ma éjjel kell ideérnie, ha nem veszítették el a nyomunkat. - mosolygott Xéna baljóslatúan. - Nos, készen vagy a harcra, ifjú harcos? - Ha valaki veled utazik, annak mindenre készen kell állnia. - Csak ne mondd, hogy unatkozol. - mondta Xéna. A kimerít? szerelmeskedés, és a baljós jöv? ellenére, még mindig lángoló vágyat érzett magában, játékosan markolta meg a fiú szerszámját. Örömmel érezte, hogy az alaposan meggyötört, kiürült tag megvonaglik, és keményedni kezd érdes tenyerében. Átölelte Milant, mohón mart bele feldagadt, fájó ajkába, betartották a sujel törzsek szokását, a harc el?tt áldoztak a szerelemnek. Az ágyasok áhítatos, csillogó szemmel nézték ?ket. Tahir Arrani a gazdag asztal végén foglalt helyet, lábánál Esmeralda hercegn? kuporgott. A többiek, nyolc másik vezér és rabszolga keresked?, akik Calimport elfoglalására, és a várható zsákmány hírére érkeztek rang szerint foglaltak helyet. Minden el?kel?ség két válogatott rablányt kapott Arrani nagylelk?ségét hirdetve. Makhi, aki Arrani jobbján ült a vendégeket figyelte, ahogy ittak az arany serlegekb?l, válogattak a pompás étkek halmaiból. Az általában zord, mogorva arcok az id? el?re haladtával egyre inkább felengedtek, magabiztos, már-már önelégült mosoly ömlött el rajtuk, amint közeledett a várva várt id?pont. Arrani késével megcsendítette a kezénél álló kicsi harangot. - Barátaim! - adta meg a tiszteletet az összegy?lt vezéreknek. - Holnap vakmer?bb vállalkozásba kezdünk, mint a Céh történetében valaha. Bebizonyítottuk már, mire képes ez a hatalmas er?d a tengeren. Keserked?hajó nincs t?lünk biztonságban, flotta nem állhat ellen nekünk. Három nap múlva Calimport a miénk. Mi ellen?rizzük a várost, és a partvidéket. Velünk fognak alkudni a keresked?k. Bandar három kontinens központja lesz. Ügynökeink már rég elfoglalták helyüket, és megtették az el?készületeket a fogadásunkra. Ha Calimportot elfoglaltuk, bárkáink felhajózhatnak a Camrooton, Barlandic mélyébe, a kezünkbe hull minden, amit a gazdag ültetvények és bányászvárosok nyújthatnak. A miénk lesz minden, minden, amire vágyunk! Arrani utolsó szavai még visszhangzottak a teremben, amikor az el?csarnok függönyeit széthúzták, és Milan lépett be Xénát vezetve. A fiú meztelen volt, eltekintve az apró ágyékköt?t?l, fiatal izmait kiemelte a belédörzsölt olaj fénye. Kezében könnyedén tartotta a vékony selyemzsineget, ami a Xénára csatolt, drágak?vel díszített, jelképes és valóságos rabszolga-nyakörvhöz volt er?sítve. Xéna az ágyasok átlátszó fátylait hordta, kemény, kard súlyához szokott fels?karján arany karköt?k, bokáját vékony lánc díszítette. Az összegy?lt vezérek és rablányok szeme mohón kúszott végig a két belép? testén. A halk, tiszteletteljes suttogások Arrani és Makhi utolérhetetlen képességeir?l most igazolódni látszottak. Makhi mosolyogva tapsolt, és bólintott Milan felé. A fiú leoldotta Xéna nyakörvét, és szerényen a prémmel takart széles kanapé sarkára ült a lakomaasztal alsó sarkánnál. A zenészek halk, ?si, mégis mindenki által ismert dallamot kezdtek játszani, Xéna csíp?je alig észrevehet?, hipnotikus ritmusban mozdult. Vállai megrázkódtak, lábaival épp ellentétes mozgást követtek, a lány a háremhölgyek sokat emlegetett, de ritkán látott rafinált hastáncát kezdte járni. Milan, mint mindenki más, elmerült a fátylakkal borított, fehér test hullámzásában. Xéna lába szélesebbre nyílt, gyorsabban siklott, testének kígyózó kanyargása minden férfit és számos n?t arra késztetett, hogy megnyalják ajkukat. Az egyik vezér csodálattal nézett fel rá, amikor Xéna érzékien megperdült, alig egy arasznyira az arcától. A lány kezébe adta a testét takaró lenge fátyol csücskét, és továbbperdült, hagyta, hogy a férfi kibontsa az amúgy is alig takaró ruhából istenn?kre emlékeztet? testét. Xéna felágaskodott, amikor lehullott az átlátszó fátyol, és szembefordult, a fiatal kalózzal. Szétterpesztett combokkal rogyott térdre el?tte, és két kézzel kínálta melleit a férfi, meg a mellette ül? n?k felé. A vezér keményen nyelt, amikor Xéna keze a vállára nehezedett, és a n? kifeszített mellkassal el?rehajolt úgy, hogy a mellbimbói végigsimítsák a férfi selyem kaftánját. Xéna fekete haja a másik arcába hullott, csak egymást láthatták egy futó pillanatra. Az ifjú harcos lehunyta szemét, ajkai csókra nyíltak, de Xéna váratlanul elfordult, és a mellette ül? rablány telt ajkait kereste meg. Tenyerébe fogta a fiatal lány arcát, és nyelvével nyitotta szét annak telt, nedves ajkait. Aztán Xéna a padlóra hullott, hosszú lábának lendületes mozdulatával hasra fordult. Egy vadállat kecsességével négykézláb kúszott a következ? vezérhez. El?tte emelkedett fel, kezével hátracsapta hosszú haját, feltárva pompás melleit. Egyik lábát a harcos mellkasára helyezve játékosan hanyatt lökte ?t. Föléje lépve lábával oldalra kényszerítette a fejét, aztán egyetlen mozdulattal ráguggolt, szétnyitva el?tte csupasz rózsájának szirmait. Kezével csak annyira fogta be a kalóz szemét, hogy az lássa, amint magába mélyeszti egyik ujját, és addig játszik, amíg a vörösl? ajkak nedvesen nem fénylenek. Ujját végighúzta fenekét?l fel a jól látható klitoriszig. A férfi mohón nyújtotta nyelvét, és Xéna hagyta, hadd érintse meg néhányszor, aztán felemelkedett. Tovább táncolt Arraniig. Kivette a dús sz?l?fürtöt Esmeralda kezéb?l, amivel az Urát táplálta eddig. A duzzadt sz?l?szem elt?nt néhányszor Xéna ajkai között. A lány közben vakmer?n farkasszemet nézett a kifejezéstelen tekintet? Mesterrel. Aztán néhány remeg? csepp nedvet préselt a sz?l?szemb?l, és végigdörzsölte vele ajkait, állát, nyakát, mellbimbóit, végül Arrani szájába adta a gyümölcsöt. Xéna továbblépett, és folytatta táncát körbe a teremben. Arrani Esmeralda vállára csúsztatta kezét, és széttárta neki a lábait. Az tudta a kötelességét, benyúlt a kaftánja alá, és megnyugtatóan simogatta a duzzadó jogart, míg mindketten a táncot nézték. A lakomaasztal körül egyre többen tették ugyanezt, Xéna felkavaró táncának hatására, de szemüket le nem vették volna róla, többet, még többet vártak, a fegyvereit?l, és öntudatától megfosztott híres harcostól. Xéna közben visszaért Milanhoz. Végigfuttata a kezeit a fiú testének rejtett zugain, aztán az ölébe hullott. Milan önkéntelenül is átölelte ?t, A lány megmarkolta a karjait, és a melléhez, combjához szorította ?ket. Kemény teste most Milan ölében kígyózott, közben két ujját jól láthatóan ölébe csúsztatta, majd a fiú szájába adta. Xéna megfordult, és mellkasát a fiúnak vetette. Az egyik rablány irigyen figyelte az ölelkez? párt, és Milan hátának szögletes izmait kezdte simogatni. Xéna észrevette, maga mellé húzta a lányt, és hanyatt fektette, térdei közé térdelt, lábait szélesre nyitotta. Ráborulva a lány mellét szívta, míg egyik kezével annak ölében dolgozott, a másikkal a saját kelyhét borította lángba. Hagyta, hogy az ?t egyre nyilvánvalóbban elborító gyönyör megbabonázza a bandát. Megfordult, és fenekét a leveg?be emelve Milannak kínálta magát. Mindenki jól láthatta er?s ágyékát, a szélesre tárult nyílásban ki-be csúszkáló ujjait. Újra megfordult, és hanyatt fekve, lábait a fiú vállára támasztva emelte magasba hullámzó testét. Milan végigcsókolta a vádlik sima b?rét. Xéna egy mozdulattal újra kiszabadította magát, a földre feküdt, térdét magasra felhúzta. Ruganyos teste képes volt annyira meghajolni, hogy er?s mellei combjának bels?, érzékeny b?rét simogatták, sima hasa, kiugró ágyéka szemérmetlenül tárult fel, miel?tt magára rántotta volna a fiút. Er?s kézzel tépte le Milanról az apró ágyékköt?t, megszabadítva a pompásan el?remered? férfiasságot az utolsó lepelt?l is. A közönség figyelme feszültebb lett, amikor a vastag erekkel hálózott jószágot a kezébe fogta. Néhányan térden csúsztak hozzájuk, csak hogy közelebbr?l lássák Xéna lüktet?, valószer?tlenül szétnyílt ölét. Xéna senkit?l sem sajnálta a látványt, újra négykézláb, a közönség felé fordított fenékkel hajolt a fiú fölé. Nézték, ahogy nyelvével végigrajzolja a vastag erek körvonalait. Xéna zajosan, hangosan szopott, nem bánta, hogy nyála végigcsorog a fiú jogarán, hogy ajka hangos cuppanásokat ejt. Milan is utánozni kezdte Xéna látványos alakítását, és az izgalmas bemutató nem maradt hatástalan a közönségre sem. Az egyik vezér a sz?rmékre húzta a számára kiválasztott rablányt, aki lelkesen követte Xéna példáját. Milan felállt, a harcos hercegn? izmos combjai er?sen ölelték a derekát. A fiú karjai hóna alatt átkarolva, egyenes gerinccel állva tartotta a lány súlyát, aztán összefonódva újra a sz?rmékre d?ltek. Néhányan elég közel voltak hozzájuk ahhoz, hogy megérinthessék olajtól, izzadtságtól fényl? összefonódó testüket, markolják feneküket, Xéna telt melleit, kemény izmaikat. Xéna felemelkedett, szemével végigpásztázta a lakoma vendégeit, kezével közben Milan férfiasságát simogatta, hogy bevetésre kész állapotban maradjon. Ártatlan szem?, kis, karcsú lánykát szemelt ki magának. Végigsimította a vállát, bíztatóan megcsókolta, és Milan fölé húzta. Gondos kézzel igazította a vaskos szerszámot a lányka sz?k hüvelyébe, megnyugtatóan simogatta a keskeny, fehér hátat, amíg nem látta, hogy enyhül a fájdalmas grimasz a gyerekes arcon. Aztán magukra hagyva ?ket a fiatal kalózhoz fordult. Az diadalmas arccal hatolt Xénába, egy ragadozó magabiztosságával mart bele a lány ajkába. Milan Xéna tekintetét kereste, de az jelzett neki, várjon még. A rajta mozgó férfi csíp?jét, derekát simogatta, vállát, nyakát harapta, míg csak meg nem érezte, hogy annak farka megrándul a testében, és fülébe nem ért az elégedett mordulás. Xéna karjait a kalóz nyakára kulcsolta, és szorosan tartotta, amíg annak áradása el nem csitult. A barna lányka Milan vállába vájta éles körmeit, és lassan már lovagolni is mert a nem neki való méreten. Csak akkor jajdult fel, amikor Milan maga alá gy?rte, és szájával elfojtva fájdalmas kiáltását, telefecskendezte ölét. Az üvegb?l kihúzott dugó cuppanása hallatszott, ahogy a fiú szelidül? szerszámját kirántotta a meggyötört hüvelyb?l. Xéna félretolta Milant, és a lány fölé helyezkedett, aki tátott szájjal pihegett a harcosn? tátongó öléb?l csepeg? zápor alatt, míg az az ? öléb?l présel?d? b?séges spermát keresgélte nyelvével. A fiatal vezér felkönyökölve, még mindig k?keményen itta a látványt, és várta, hogy Xéna visszatérjen hozzá. Az rámosolygott, és térdét magasra húzva, ölét szélesre tárva feküdt melléje. Milan egyre türelmetlenebbül figyelte Xénát. Látta, hogy az ?rök tátott szájjal bámulják a vezér alatt vonagló n?t, meg a két szorgalmas rablányt, akik az ? csepeg? férfiasságát tisztogatták fürge nyelvvel. A lakoma többi vendége már semmivel sem tör?dött, a bemutató csúcspontja után ki-ki félrevonult a maga választotta rab?vel. Végre a fiatal kalóz is befejezte egy utolsó lökéssel és hördüléssel, és er?tlenül borult Xénára. Xéna mosolya észrevétlenül vált fenyeget?vé, és brutálisan kegyetlenné. Szinte gyengéden fogta meg a rajta hever? kalóz állát, egy apró mozdulat és annak nyakcsigolyája halk roppanással tört el. Mialn felugrott és két vastag sz?rmét vetett a bamba ?rökre, akik jóformán még fel sem ocsúdtak. Zavaruk elég ideig tartott ahhoz, hogy Milan az egyiknek bezúzza a légcsövét. Xéna ledobta magáról a halottat. A hirtelen támadt pánikban a lakomázót rémülten szóródtak szét, fegyvereik után kutattak. Az uraik nélkül maradt rablányok kábultan meredtek maguk elé. Milan magához rántotta Esmeraldát, és a nyakába akasztotta a régóta rejtegetett kis elefántcsont medált, amely Thetiszt, az Óceán istenn?jét ábrázolta. Esmeralda elsápadt, teste görcsbe rándult, és fulladozni kezdett. Néhány hosszú pillanatig úgy t?nt, nem bírja ki a testében küzd? két félelmetes er? küzdelme okozta megrázkódtatást. Milan kétségbeesetten tartotta ?t a karjai közt, míg csak a hercegn? szája sarkából két sötét csepp nem gördült le. A kábító mérget kikergette testéb?l Thetisz kegyelme. - Milan? - a hercegn? hangja még halvány volt, szemeiben a felismerés tétova. Milan a rettenetes, sötét nemlét szélér?l húzta vissza ?t. - Igen hercegn?m! Menekülnünk kell! Tudsz járni? - Mióta vagyok ezen a szörny? helyen? - Összeszedem a többi rabn?t! - Xéna tudta, hogy az evez?khöz ember kell. - Hajót kell keresnünk, amin elmenekülhetünk. Milan, az ?rök! A fiú rohant, hogy segítsen megállítani a kívülr?l betör? ?röket. Felragadott két, félelmetes kinézet? handzsárt, és az egyiket Xénának dobta. Az vijjogó kiáltással vetette magát a kalózok els? hullámára. Vijjogása a haldoklók sikoltásával keveredett, akik kardjának csapásai alatt sorra hullottak el. Xéna úgy tört ellenfeleire, mint egy elszabadult fúria, szétszórta ?ket, mint pelyvát a szél. A kalózok rémült ordításába egyszer csak a katapultok lövedékeinek súlyos dobbanásai vegyültek. A Dunwich-i flotta mégsem veszítette el a nyomot, és épp id?ben érkezett. A kalózok szétszóródtak a Céh palotájában, arcukra halálfélelem ült ki, amikor látták, a katapultok sorra rombolják le az er?dítményeket. A két harcos vállvetve pusztította ?ket, míg csak a lakomacsarnok padlóját vér nem borította. A még él? brigantik tömege a hajók felé menekült. A pillanatnyi szünetet kihasználva Xéna és Milan kiterelte a palotából az elrabolt asszonyokat. A fiú felsegített egy lányt, és Xénára nézett. - Megsebesültél? - nem tudhatta, hogy a harcosn? testét mások vére borítja. - Az ? sebesülésük rosszabb. - mutatott körbe Xéna. Eldobta a handzsárt, és visszavette saját fegyvereit az egyik halott ?rt?l. - Lord Corsair sok b?nért fog felelni, amikor láncra verjük. Az igazság gyorsan utoléri ezt a szörnyeteget. - mondta Milan. - Jobb, ha én találom meg, te még megkönyörülnél rajta. - Jó vadászatot Úrn?m! - emelte tisztelgésre fegyverét Milan, Xéna pedig gyors léptekkel futott a rabszolgaszárnyak felé. - Gyorsan, siessetek! A kiköt?be kell menekülnünk! - sürgette Esmeralda a kábult rabn?ket, hogy kövessék Milant, és felragadott egy pallost az egyik halott markából. A kaput három kalóz próbálta elállni. A fickók harsogva nevettek az anyaszült meztelen, kardos lányon, de Esmeralda nem volt tapasztalatlan vívó. Jól emlékezett Justin leckéire. Eleinte szórakoztatta a dolog. Úgy gondolta, mestere úgyis gy?zni engedi majd, ha látja, hogy a súlyos kardot tartó fehér karja megremeg. De ajkáról lefagyott a mosoly, amikor látta Justin komoly arckifejezését. - Nem tudsz mozogni, ha páncél bilincsel. - mondta neki, és bemutatott egy pördülést. Balett lépésnek t?nhetett volna, ha nem párosul a meztelen penge komisz döfésével, ami halálos fenyegetést jelentett. Megtanította, hogyan használja ki apróbb termetét, sebességét, akrobatikus képességeit a nagyobb, lassúbb fegyveres ellenfelekkel szemben. Most hálás volt a leckékért. Az els? kalóz az övébe dugta a kardját, és tekerg? korbácsot húzott el?. A korbács nem volt méltó párja a pallosnak, de a meztelen hercegn? nem ajánlott kegyelmet. A kalóz csak a penge villanását láthatta, a mészáros lesújtó bárdjának tompa hangját hallhatta. Amikor korbácsos karja a földre hullott, a hercegn? már a másikra támadt. A harmadik gyorsabban reagált, de nem elég gyorsan. Kardja az üres leveg?t szelte át, míg Esmeralda pengéje a nyaka és válla közti izmot érte. Mire egy merész mozdulattal az els? ellenfelét?l is megszabadult, gúnyos nevetést hallott a háta mögül. Megpördült és Arranit pillantotta meg, aki drágaköves t?rének fénye pengéjét megnyalva gúnyosan vigyorgott. - Mindig tudtam, hogy a legcsodálatosabb dolgok, egyben a legveszedelmesebbek is. - vicsorgott rosszindulatúan. - De most ideje, hogy feladd! A testednek minden nyílását élveztem már, most újabbakat fogok nyitni rajtad. - A teheneiddel beszélhetsz így, nem velem! - vágott vissza a hercegn?, a szeme megvillant, amikor felemelte a fegyverét. - Most a királyi ház asszonyával állsz szemben, és a büntetésed a kezemben van! - hirtelen szúrt. A karcsú test a zsíros combok közé bukott, és Arrani mögött egyenesedett fel újra. A feje fölött tartott kard egy sima villanással herélte ki a kövér keresked?t, majdnem a köldökéig hasítva fel a testet. Az megijedt a támadás gyorsaságától, még megfordult miel?tt a borzalmas fájdalom megbéklyózta volna. A lány hidegen adta meg a kegyelemdöfést, úgy ahogy Justint?l tanulta. A csarnok csendjét csak a kövér test zuhanásának hangja törte meg. Esmeralda a vért?l csepeg? fegyverrel sétált ki a fénybe. Xéna megtalálta a rabszolgaszárnyakat, és megkönnyebbülve látta, hogy az ottani asszonyok nincsenek elkábítva. Nem volt ideje megkeresni a kulcsokat, szétzúzta a zárakat, hogy kiszabadítsa ?ket. A cellák folyosójának végén egy tucat ?r t?nt fel csupasz fegyverekkel. Xéna vijjogva repült feléjük, nem tör?dött azzal, hogy meztelenül száll szembe a kalózok sorfalával, és a számszeríjakat rászegez? csatlósokkal. - Athéné, szent istenn?, védj meg engem ellenfeleimt?l! - fohászkodott. - Hiszen utoljára is azért álltál mellém a csatában, hogy megvédjem az ártatlanokat! Meglepetésére az íjászok fegyvere lehanyatlott, az ?rök el?renyomulása megtorpant. A Dunwich-i asszonyok fültép? rikoltása harsant fel mögötte. A kalózok rémülten hátráltak meg rabjaik gyilkos szevedélye el?l. Az asszonyok szenvedélyes bátorsággal küzdöttek a szabadságukért. Harcoltak foggal, körömmel, összetört bútordarabokkal, a katapultok által lebontott falak tégláival, sikoltva és ütve, amíg csak állva maradt valaki. Amikor vége lett hét n?vérük feküdt holtan, és néhányan komoly sebekben, de minden ?rt megöltek. Páncéljukat letépve szaggatták darabokra a testeket a felb?szült asszonyok. Xéna parancsára a sebesülteket magukkal vive siettek a kiköt? felé. Xéna pedig visszaosont, hogy Makhit megkeresse. Tudta, Makhi nem fog gyáván elmenekülni. - Gyere Xéna! Mutasd meg nekem, mit tisztelnek benned a szárazföldiek olyan nagyon! Ellentétben Arranival, aki elpuhultan élt a palotájában, Makhi a Vörös tenger egyik leghalálosabb kardforgatója volt. Felfogta Xéna csapását, félresöpörte a pengét, és halálos döféssel válaszolt. Xéna térdét Makhi gyomrába nyomta, hárított, de az oldalát szabadon hagyta. Alig sikerült elugrania, érezte a penge csípését, ahogy a b?rét súrolt a hegye. A két ellenfél ezután már nagyobb tiszteletet adott a másiknak. Csendben harcoltak, hiba nélkül, teljes összpontosítással, csak a tüd?b?l kiprésel?d? leveg? mutatta az er?feszítést. De Makhi nem húzhatta sokáig az id?t, meg kellett törnie Xéna akrobatikus, könnyed védekezését. Sokat kockáztatott, amikor egy utolsó, vad támadással próbálta legy?zni a harcosn?t. Xénát a lendület ellenfele mögé sodorta, egyik pengéjét annak vállába mélyesztette, a másikkal kiütötte a kardot Makhi kezéb?l. Aztán a kard hegyét a végzetes döfésre emelte. - Ha van istened, most fohászkodj hozzá kalóz! És imádkozz, hogy meghallgasson! Azok nevében, akiknek életét vetted, a sebek nevében, amelyek már sohasem gyógyulnak be, megöllek. - Xéna érezte, Athéné megbocsátott neki. Megbocsátotta a gonosz, sötét harcokat, rablásokat, martalóc-korát. Érezte a tisztaságot, dics?séget lelkében. Milan megkönnyebbült, amikor végre Xéna is megjelent a kiköt?ben. Az utolsó rabn?ket terelte fel egy hadihajó fedélzetére, ami majd visszaröpíti ?ket a szárazföldre. - Hol a hercegn?? - Nem veled van? - El sem hagyta a Céh palotáját. Kétségbeesetten keresték Esmeraldát. Milan pillantotta meg, amikor kilépett a tenger fölé magasodó szirtre, szándékát világossá tette eltökélt, gyötr?d? arca. - Hagyj meghalni Milan! - sírt reménytelenül. - Nem Úrn?m! Nem fogom hagyni, hogy a rabszolgakeresked?k még utoljára diadalmaskodjanak fölöttünk a haláloddal. - Megtörtek! Meggyaláztak, elvették a méltóságomat! Elvették Justint. Minden, ami fontos volt, elveszett. - De akkor is remélünk. Justin szeret téged! Az élethez nagyobb bátorság kell, mint a halálhoz Esmeralda. Justin szeret téged, és egyszer eljön érted. Ha pedig elpusztult, ? tudná, a szerelme túléli ?t. Ez vigasztaljon a szenvedéseidben Esmeralda. A hercegn? szomorúan, vonakodva hátrált. A kalózok er?djének groteszk borzalmait lassan elhalványította Justin arcának emléke. A bölcs, der?s, mosolygó arc, a vidéki lovaglások fényes napja. Lassan távolabb lépett a szirt szélét?l, térdre hullott, és feltört bel?le a zokogás. Milan átkarolta, és visszavezette a hajóra. Xéna tapintatos távolságba húzódott t?lük. Emlékezett, hogy védte, vigasztalta ?t is a fiú, nem oly régen. A hercegn? láthatóan hálásan fogadta Milan óvó karjait. Igen, a legtöbb n? örül a gondoskodó férfinak, míg én csak nevetek rajta? Dehogy! Herkules, szerelmem, mikor te tartottál a karjaidban, olyan biztonságban éreztem magam! Arról álmodtam, hogy levetem a vértemet, eltemetem a fegyvereimet, életem gy?lölt szimbólumait. Elfelejtem, hogy vágytam a hatalomra, szomjaztam az utamba állók vérére. Aztán megértettem, hogy másoknak szüksége van a karom erejére. Mert meg kell oltalmazni azokat, akik nem képesek megvédeni magukat. És én azokat fogom oltalmazni, akik mások er?szakától szenvednek. - Milan, indulnunk kell! - Hova Úrn?m? - Meg kell tisztítanunk ezt a helyet! Nézd a tekn?st, amin lovagolunk, nem tud szabadon kóborolni a vizeken, amiket úgy szeret. Valaki er?s béklyókkal kötötte meg akaratát. Ezt csak er?s mágiával teheti valaki. Meg kell találnunk, és feloldani a varázs alól az állatot. Kövess! A tekn?c hatalmas, szaruval borított feje felé tartottak, útközben megálltak, hogy szétverjék a brigantik egy kis csoportját. A dunwich-i hajók kikötöttek, és a tengerészek harapófogóba szorították a kalózokat. A kifutó hajókat a fregattok üldözték. Milant és Xénát már a diadalmas tengerészek csapata támogatta az el?renyomulásban. A tekn?c feje el?tt, a maradék falak mögé húzódó íjászoknál akadtak el. A katonák olajjal töltött ég? palackokat vetettek a résekbe, és a két harcos rohamot vezetett az utolsó er?dítmények ellen. - Öld meg azt, amelyik a mágus ruháját viseli! - kiáltotta Xéna, míg levágott egy brigantit, aki túlélte a lángokat. - Látom. - mondta Milan, felkapva egy szigonyt a fal mell?l. A varázsló kétségbeesett er?feszítéssel próbálta a tekn?cöt b?bájának hatalmában tartani. De a hatalmas feladat minden erejét igénybe vette, így a Milan által dobott szigony akadálytalanul üthette át a fekete-arany ruhába öltözött férfi testét. A varázs szertefoszlásával az óriási tekn?s már csak a saját védelmével tör?dött, és lassan a víz alá merült. Xénáék a vízbe vetették magukat, és a lassan köröz? dunwich-i hajók felé úsztak. Esmeralda a katonáknak intett, siessenek, miel?tt az él? sziget teljesen elsüllyedne. Rémült kalózok hulláma próbált a hajók fedélzetére kapaszkodni, de vissza?zték ?ket a tajtékzó tengerbe. - Nézd! Gy?ztünk. - mondta Milan. - Elpusztítottuk a bestia fekete szívét, de a csápjai még élnek. - Nem félek t?lük! - A végtagok majd új bestiákat növesztenek. A céhen belüli klikkek most versengeni fognak a hatalomért, de ha megújultak, visszatérnek bosszút állni. - Az lesz az utolsó tévedésük. - mondta Esmeralda, míg figyelték a süllyed?, ég? hajókat. A víz pezsgett a lerombolt er?dítmény roncsaitól, a kalózok hulláin vereked? tengeri ragadózóktól. - Amint hazatértünk az els? dolgom lesz, hogy kérelmezzem apámtól a kiköt?városok megtisztítását. A Céh és a rabszolga keresked?k nem tehetik többé lábukat városainkba. - Ó Bandarban nagyon elterjedt a korrupció. - vetette közbe a hajó kapitánya. - Sok város háborúzni is hajlandó lenne, hogy megvédje a Céhet. - Akkor legyen háború. Ezek a nyomorultak gyilkolták a szomszédainkat, elrabolták és eladták a gyermekeinket. Nem bújhatnak többé gerinctelen el?kel?k széke mögé. Tengerentúli gyarmatainkat sem tarthatjuk meg, ha saját városaink nincsenek biztonságban. Esmeralda hercegn? a Willow folyó mentén utazott Milannal, Xénával és népes kísérettel. Megbízatásukat sikerrel teljesítették. Dunwich biztonságát katonai ?rjáratok hálózata garantálta a mithrilbányákhoz vezet? utakon és a környez? tengereken. Dunwich elszánt hadai Xéna vezetésével visszaszorították a rabszolga kereskedelmet. Bár a Céh hatalma megszenvedte a Calimportnál elszenvedett vereséget, még inkább az azt követ? heteket, piacaik távoli városokban újra felt?ntek. De ameddig Esmeralda és Milan él, a dunwich-i n?k közt nem lesz több eladott szerencsétlen. Xéna elfogadta a hercegn? ajánlatát, hogy maradjon a városban. Boldog volt Milan közelében, aki a vár?rség kapitánya lett. De ahogy a napok múltak, és h?vös szelek kezdtek fújni, egyre többet gondolt szül?földje dombjaira, az asszonyok dalaira aratás közben. Dunwich kedves, hálás polgárai már közömbösnek t?ntek számára. Udvariasságuk, el?zékenységük megfakult, egyre inkább érezte, haza kell térnie. A változást Milan is észrevette Xénában, beszélni szeretett volna vele, de sohasem tudta rávenni, hogy kimondja, mi játszódik le benne. Xéna sem tudta, hogyan mondja el, miért kell elhagynia, s mivel gy?zze meg a fiút, hogy egyedül, nélküle kell elmennie. A változás Esmeralda éles szemét sem kerülte el, s a n? egy éjszaka alkalmat teremtett a beszélgetésre. - Te nagyon elnéz? vendéglátó vagy hercegn?. - próbálta Xéna megkerülni a választ. - És én nagyon jól érzem magam a palotádban. Tudom, hogy mindenki szívesen lát, de nekem vissza kell térnem a szül?földemre. - Sok szerencsét kívánok neked Xéna. Városunkban mindig szívesen látott vendég vagy, ha erre jársz. - Esmeraldának remegett az ajka, amint a lágy szavak elhagyták. - Szeretném, ha sok olyan harcosunk lenne, mint te. Szeretném, ha egyszer újra a személyes test?röm lennél. - Milan ugyanolyan jól gondoskodik a biztonságodról, ahogy Justin is tette. - Nem valószín?. - remegett meg Esmeralda hangja. - Azt hiszem Justin valóban elveszett, s Milant te viszed magaddal. - Nem, ? nem jöhet velem, én túl messzire megyek, hogy hazaérjek. Mit gondolsz, én nem láttam, hogyan néz rád? Hogyan nyílik meg a szíve, ha a te hangodat hallja? - lehunyta a szemét. Egyszerre emlékezett anyja utolsó szavaira, a dacos válaszra, a véres vágyakra, és Milan h?séges rajongására, kitartó gyengédségére. - Milan téged szeret Xéna. - Szerethet, de rád van szüksége, s ez fontosabb az els? szeret? boldogságánál. - Elmondod neki? - Nem hiszem, hogy képes vagyok rá. - Képes vagy rá, ha valaki, te képes vagy ilyen áldozatra is. - Esmeralda királyn?i tartása elveszett a könyörgésben. - Ez a seb még nekem is túl fájdalmas lenne. - Igen Xéna. Mégis az ilyen sebek vigasztalják legjobban lelkünk fájdalmát. - Nem értem. - Szegény Xéna, gondolom, hogy nem érted. Senki nem érti, aki nem tapasztalta még, hogyan forr be egy ilyen veszteség ütötte seb, hogyan csitul a fájdalom halvány folyamatos lüktetéssé odabent. Szegény Xéna, és a szegény férfi, aki mindkett?nknek kedves. Milan az asztalnál írt. A negyedik kimutatásával végzett már, ha eggyel kész volt, gondosan aláírta, és félretette. Száraz, finom homokot szórt rá, hogy felitassa a tintát, aztán megdörzsölte a szemét. Holnap el?lépteti a helyettesét, és benyújtja lemondását. Mindig le tudta gy?zni a nehézségeket, de azok mindig világosak voltak. Xénával hetek óta valami baj volt, valami, amir?l nem beszélt. Ha nem találja a helyét a városban, akkor nem keresheti a megoldást egyedül. Milan pedig nem hagyhatja magára Xénát. Halk kopogtatás az ajtón. - Elengedlek mára! Ma éjszaka már nem lesz szükségem rád. - szólt ki Milan. Zavarba jött, amint Xéna lépett be. A harcosn? finom selyemköntösbe burkolózott. Halványkék, tengerre emlékeztet? ruhába. Milan el?ször látta így. Amikor páncélban volt, fegyverrel a kézben mindig er?t sugárzott, de ez most egészen másfajta hatalom volt. Más, de nem gyengébb er?. Esmeraldának igaza volt, gondolta Xéna. Volt valami finom, légies, kecses és felemel? a saját fájdalmában. A torkában gombócot érzett, tekintetét szemérmesen a padlóra szegezte, ahogy a szónoklatra próbált emlékezni, amit egész délután fogalmazott. De a szavak elvesztek, amint Milan elélepett, és átölelte. Herkules, te sohasem mutattad nekem ezt az oldaladat. Ha választok, tudom, hogy mindig a legjobbat választom, neki is, magamnak is. Miért nem tudom most mégsem kimondani? Miért, hogy vele akarok lovagolni a tavaszi legel?kön? Vele akarom megosztani az álmaimat. Nem akarok aggódni az éjszakai biztonságomért, vagy azért, hogy mikor eszem újra. Nyugodtan akarom üdvözölni az embereket a fegyvereim nélkül is. Érezni akarom az erejét, amikor egymás mellett fekszünk az ágyban. Hallani a szívverését a mellemen, hallani, ahogy a nevemet suttogja, amíg szerelmeskedünk. Nem lehet. Az én utam más, és abban ? nem vehet részt. Lelkemnek ez a része nem élhet most. Nem élhet együtt a soha meg nem bocsátó sötét kísértetekkel, akik mohón tolakodnak álmaimban. - Miért sírsz Úrn?m? - Xéna kétségbeesetten nézett rá. - Ne hívj így Milan! Többek vagyunk mi egymásnak, mint bajtársak. - Így van kedvesem. - mondta az, és végigsimogatta Xéna sötét haját. Ajkaival súrolta nyakának puha b?rét, gyengéden harapta a füle mögött. Xéna a sírás szélén már minden esélyét elveszítette, hogy megszólaljon. A fiú er?s karjának vigasztalása szétszaggatta utolsó elhatározását is. ?, aki hátrálás nélkül dacolt karddal, nyíllal, ököllel, elhullott egy gyengéd érintést?l. Meghajolt a fiú elvesztésének lehet?sége el?tt. Xéna eltolta Milant, és megoldotta a selymet a vállán. Az elválás szomorúságát másként is ki lehet fejezni, a fájdalmas szív t?zbe borult, a fátyol a lábához hullott, és Milant kézen fogva maga mellé húzta az ágyra. Xéna teste lázas volt és kitartó. Remeg? combokkal szorította magába a fiút. Ujjai a hajába markoltak, míg ? csókolta a vállát, nyakát, kulcscsontjának a mélyedéseit. Xéna csíp?je er?s, lassú ritmusban ringott, két kézzel markolta Milan fenekét, érezte az izmok feszülését, a testében tomboló férfiasságot. A nedves, összegy?r?dött leped?t tépte önkívületében. Milan összekulcsolta ujjaikat, teljes hosszában az ágyra szorította ?t, és görcsbe ránduló csíp?vel siettette ?t. Xéna felkiáltott, amint a testük szorosan összeprésel?dött. A kiáltás néhány percre félbe is szakította szerelmeskedésüket. Milan óvatosan csak a fejét dugta ki az ajtón, és zavartan menteget?zött a felriasztott cselédségnek. Xéna könnyes szemmel, és tiszta szívvel kacagott. Ritkán tett ? olyat, ami miatt menteget?znie kellett volna, különösen egy férfi el?tt, most boldogan nevetett Milan szégyenl?sségén, és a rémült cselédek tiszteletteljes hátrálásán. Aztán a fiú visszamászott az ágyba, és belekeveredett az ágynem?be, mialatt apró csókokkal árasztották el egymást. Ekkor már lágyan, óvatosan ölelkeztek, a gyönyör izzása a ragaszkodás melegévé csendesedett. Xéna felkelt, és lenézett a mélyen alvó városra. A leveg? friss volt, és ? örült, hogy mégsem tudta elmondani. Immár megértette a fájdalmat, de tudta, nem tehet mást. Milan az ágy szélén ülve nyúlt utána. - Gyere vissza az ágyba, Xéna. Ez a csendes éjszaka olyan gyorsan elmúlik. - Ölelj meg Milan! - hálás volt a sötétségnek, hogy elrejti a szemében csillogó könnyeket. A reggeli nap beözönlött az ablakon, és melegével felébresztette Milant. A fiú a félálom kellemes érzésével nyújtotta karját Xéna felé. De csak a gy?rött, kih?lt leped?t érezte maga mellett. A szoba csendes és üres volt. Kapkodva öltözött, és Xéna szállására rohant, de az ajtó el?tt megtorpant. Már tudta, mit talál. Bár a csalódás keser? volt, nem volt meglepve. Az ablakból kinézett az ébred? világra. Tiszta nap volt, közömbös a bánat iránt. Xéna ott lovagolt valahol a napsütötte földeken, fölötte az ég olyan lágy kék, mint azok a szemek, amelyekb?l - Milan tudta - csorognak a könnyek.

Ez az élmény egy hete történt velem és úgy gondoltam, megosztom veletek is ezt a számomra fantasztikus délutánt! Én egy 16 éves lány vagyok, és már fél éve van egy barátom, akit nagyon szeretek. A koromhoz képest fejlett vagyok, ami eleinte zavart, de a fiúk körében inkább a hasznomra vált.. Hétvégén elmentünk moziba, egy elég régi filmre, a barátom kifejezetten az utolsó sorba kérte a jegyeket, azt mondta, onnan jobban lehet látni… El?bb bementünk, mint ahogy kezd?dött és láttuk, hogy rajtunk kívül 5-en vannak, de mind jóval el?rébb ült, mint mi. A barátom ekkor rám mosolygott és megcsókolt. Nagyon jól csókolt, valahogy mindig tudta, hogy én milyen csókra vágyom… Ez persze most is így volt, engem elöntött a forróság, ahogy a nyelvemmel játszott. Így töltöttük a következ? öt percet, aztán elkezd?dött a film. Tomi egy ideig a kezemet fogta, aztán egyszer csak rátette a combomra a kezét és elkezdte simogatni. (Rajtam miniszoknya volt és necc harisnya). Ekkor megcsókoltam, jelezve, hogy jól esik, amit csinál, erre ö felbátorodott és minden simogatásnál a szoknyám szélét érintette... A filmre már nem nagyon tudtam koncentrálni, de próbáltam úgy tenni, mintha nézném. Egy-két perccel kés?bb a barátom még beljebb kalandozott a kezével, és most már a térdemt?l a combom végéig simogatott. Egyszer?en nem bírtam tovább a filmre koncentrálni.. Mikor rápillantottam gyönyör? mélykék szemével engem nézett. Másik kezével végig simogatta a hajamat, aztán a nyakamat, majd újból megcsókolt. Eközben másik kezével már csak a bels? combomat simogatta, egyre közelebb a tangámhoz. Én teljesen átengedtem magam a kényeztetésnek, lábamat önkénytelenül széjjelebb nyitottam, ekkor ö a tangámat arrébb húzva a necc harisnya egyik lyukán hozzáért a szeméremdombomhoz, a keze nagyon hideg volt. Mikor hozzáért már bizserg? forró pinámhoz, hideg ujjával én halkan nyögtem, amit szerencsére nem hallott más csak mi... Ujjaival hozzá-hozzá ért a csiklómhoz, amelyt?l minden pillanatban kirázott a hideg, aztán mikor már láttam, mennyire szenvedek, bedugta végre az ujját... Egy kis id? után már három ujjal ujjazott, és én már nem bírtam magammal, és elkezdtem vonaglani, mind a három ujján miközben csókolóztunk. Közben a másik kezével is kihasználta a helyzetet és nyakam simogatása után szép lassan a pólóm alá tévedt a keze... Melleimet simogatta gyúrta hideg ujjaival, ett?l teljesen megmerevedtek a bimbóim... Annyira fantasztikus érzés volt... Már nagyon közel álltam az orgazmushoz mikor szájával elindult a nyakamon, tudtam, hogy már nem fogom bírni, és ezt ö is érezte.. Leheletét ráfújta a nyakamra, aztán elkezdte csókolni, szívogatni. Ekkor hirtelen elöntötte egész testemet a forróság, és egy nagyot sikoltva elélveztem... nem érdekelt ki hallja... (Bár szerencsére senki nem vette észre, mert a film elég hangos volt.) A barátom egy finom csókkal nyugtázta ezt, és hagyta, hogy egy kicsit pihenjek... Én minden áron meg akartam ezt köszönni neki, úgyhogy átkaroltam a nyakát és vadul megcsókoltam. Az arcán láttam kiülni egy kis mosolyt, és tudtam, hogy ö is nagyon vágyik egy kis kényeztetésre. Lassan benyúltam a nadrágjába és simogattam a farkát, ami már nagyon kemény volt. Kigomboltam a nadrágját és kivettem ágaskodó farkát. Szép lassan elkezdtem húzogatni rajta a b?rt, ö ezt láthatóan nagyon élvezte... Közben én is csókolgattam a nyakát, aztán felhúztam a pólóját, és a hasát egyre lejjebb és lejjebb nyalogattam, mikor elértem a farkához. Szép lassan a tetejét puszilgattam, ismerkedtem vele... Neki ez nagyon tetszett, hallottam, ahogy halkan nyögdécsel minden egyes puszi alkalmával... Aztán hirtelen amennyire csak tudtam bevettem a számba és elkezdtem szopni, el?ször szép lassan majd egyre gyorsabban. Nem kellett sok id? és ? is elélvezett... Ezután mindketten megigazítottuk a ruhánkat, és egymás kezét fogva néztük tovább a filmet. Én már nem voltam sz?z, úgyhogy nem akartam ennyivel abbahagyni ezt a dolgot... Ránéztem és kezemet a farmerja alatt pihen? farkára tettem. ? csodálkozva visszanézett rám és várta mit fogok csinálni. El?vettem újra a farkát, ami már egészen kipihente az el?z? orgazmust.. A barátom szemébe néztem, és ? halkan megkérdezte, hogy biztos, hogy akarom-e? Én gyengéden megcsókoltam, ezzel jelezve válaszomat. Levettem a cip?m és a necc harisnyám, felálltam és a miniszoknyám alá irányítottam újra ágaskodó farkát és szép lassan beleültem... ? fogta a derekamat, és én lassan elkezdtem rajta vonaglani. Közben ö egyik kezével a szoknyám alá nyúlt, és elkezdte a csiklómat ingerelni... Ekkor begyorsítottam, ö a másik kezével a pólómat felhúzta, és levette a melltartómat, eltette a táskájába, jelezve, hogy erre már nem lesz szükség. Imádta a melleimet, mert az átlagosnál kicsit nagyobb volt. Elkezdte nyalogatni, harapdálni, csókolgatni a mellemet, a másikat pedig masszírozta. Én ekkor már nem bírtam tovább, és mellkasára rád?lve újra eléveztem... Neki se kellett sok és ? is halk nyögésekkel belém élvezett. Még pár percig rajta ültem, és úgy csókolóztunk. Aztán visszaültem a helyemre, visszavettem a ruháimat, és köszönet képen finoman megcsókoltam a nyakát. Egymás kezét fogva néztük meg a film végét aztán kéz a kézben hazasétáltunk. Ezt a délutánt biztosan sosem felejtjük el...

Mi csak 4órát toltunk végig... az se volt rossz

Nekm elég sok ismer?söm zenekar... és ?k jelölnek be engem... de hát istenem... van nagyon sok haver meg minden! Mellesleg a legdurvább iwiwen: Magyar Maszturbátor Szövetség (Rejsziklub) LOL!

Nem olyan biztos az Hidd el nekem...

Ez is igaz! De hát tudod... sose lehet tudni!

Az lenne jó h ha bennem lenne a gép! Mgamat pötyögtetném egész nap!

Ki tudja?! Lehet h a wcben van

Jól jön az ha sokan ismernek! Gondolj bele ha balhé van... akkor azért van pár ember aki jön!

Eddig FireFox párti voltam... de most opera párti lettem!

Tök jó... valamikor én is így kezdtem!

Nekem nem fölösleges... Szerintem jó!

Nagyrészét Kb 1500embert!

Mennyi ismer?sötök van IWIWen? Nekem 1899 de folyton csak n?!

az nem valóság

Senki nem veszi komolyan a témát? Jólvan ezért mindenkit megharapok

E van Így jártam!

Érdekes... A szavazás...

Majd elmondom!!! Titok!

Gumicukros! Egyszer?en imádom! De a zselés se rossz!

Jah... cssajok a bikiniben... vagy anélkül! Királyság!

Klassz a gépházad! Üt?s!

Szerintem törpít? bogyót nyeltek!

Nme nem lehetségesek! De eddig, érdekesek a szavazatok!