blox

tv ps3 v. xbox 360

2009 végére az értékesített noteszgépek több mint fele tartalmaz majd valamilyen formában flashmemóriát, ami a hagyományos adattárolási megoldások lassú visszaszorulását, illetve a két technológia ötvözését jelzi. A DigiTimes az iSuppli kutatócég frissen közzétett előrejelzésére hivatkozva számolt be a várható trendekről, már ami a noteszgépek és a flashmemóriák felhasználásának fontosabb adatait illeti. Ebből többek között kiderül, hogy mindössze két év múlva már a noteszgépek több mint fele támaszkodik majd az adattárolás eme viszonylag új formájára, amely több előnyt kínál a hagyományos merevlemezes megközelítéshez képest. Az iSuppli jóslata szerint ugyanis 2009 legvégén 24 millió olyan noteszgép talál majd gazdára, amely valamilyen formában flashmemóriát is tartalmaz. Ez a szám leginkább azért jelentős, mert ez jelenleg, vagyis 2007 első negyedévében mindössze 143 ezer darab volt, a flash-re épülő készülékek aránya tehát elenyésző. A 24 millió viszont a teljes piac (nagyjából 40 millió noteszgép) mintegy 60 százalékát jelenti majd, vagyis a flash fokozatosan kiszorítja a merevlemezeket a mobil szegmensből. Ez a folyamat persze nem ilyen egyszerű, hiszen jelenleg is több megközelítés érvényesül a területen, amelyek egymással is versenyeznek majd. Egészen pontosan három eltérő filozófia kap itt helyet: az Intel Robson névre keresztelt platformja, a hibrid merevlemezek, amelyek flashmemóriával gyorsítanak saját sebességükön, valamint az úgynevezett SSD (solid-state drive) megoldások. Ez utóbbiak még szintén alig vannak jelen a piacon, 1 százalékos részesedésük azonban két év alatt 25 százalék fölé ugorhat. Igaz, eközben a merevlemezek sem tűnnek el, hiszen a jóslat szerint a mainstream noteszgépek 58 százaléka használ majd hibrid merevlemezt, szemben a jelenlegi 1 százalékkal.

csak lassan vége ennek is mint a PB-nek és akkor mit fogok nézni?

A napelemes bikini rövid időn belül óriási népszerűségre tett szert. Igaz, nem elsősorban a vásárlók, hanem egy konkurens ruhatervező cég szakembereinek körében. Mint ismeretes, amerikai tervező olyan napelemes bikinit készített, amelynek a segítségével bárki feltöltheti a hordozható zenelejátszóját. Az iDrink nevű megoldásnak csupán egyetlen hátránya van: a vízben nem viselhető. A csúcstechnikás ruhadarabot ellátták egy USB-porttal és az iPodok, illetve más hordozható zenelejátszók mellett használható mobiltelefonok feltöltésére, de elegendő áramot biztosít egy kisebb hűtőtáska számára is. Schneider ötlete annyira megtetszett az egyik neves fehérneműgyártó cégnek, hogy elkészítették a napelemes bikini sorozatgyártásra is alkalmas változatát. A Triumph tervezői a hamburgi Conergy vállalat szakembereivel közösen alkották meg az új bikinit. Azonban nemcsak egyszerű másolatról van szó, a két cég munkatársai ugyanis első lépésként egy különleges, "egyaránt divatos és technikailag és innovatív" textilanyagot hoztak létre. Ez képezi a ruhadarab alapját. A bikinin 200, a Conergy által kifejlesztett egyedi napcellát helyeztek el. A cellák ellenállnak a karcolásnak és nehéz őket összenyomni, így minden bizonnyal akkor sem sérülnek meg, ha valaki a hasára fekszik. A 200 darabos napenergia-átalakító egység összteljesítménye 4 watt. Sajnos, ez a modell sem igazán vízálló, így aki felveszi, kénytelen lemondani a lubickolás örömeiről. Mindenesetre ez a fejlesztés is azt mutatja, hogy egyre több intelligens ruhadarab jelenik meg a piacon és e folyamat alól a bikinik sem kivételek. Korábban egy kanadai ruhagyártó olyan bikinit dobott piacra, amely a beépített szenzor segítségével képes mérni és jelezni, ha az UV-sugárzás meghaladja a határértéket.

Nokia 3310 Nokia 3330 Nokia 3410 Nokia 3510 Nokia 3510i Sony Ericsson T610 Sony Ericsson T630 Nokia 6230 Nokia 6230i Nokia 6280 Nokia 6288 //mostani// N95 tetszik most 4ver Pannon

Két évvel ezelőtt a kaliforniai Berkeley Egyetemen megállapították, hogy a tengeri kövületek tanúsága szerint a biodiverzitás, azaz a bolygón élő különböző fajok száma 62 millió éves ciklusokban emelkedik és csökken. A Föld nagy tömeges kipusztulásaiból legalább kettő, a 250 millió évvel ezelőtti Permi-triász és a körülbelül 450 millió évvel ezelőtti Ordovicium-kori kihalás párhuzamba hozható a fenti ciklus csúcsaival, ami nem magyarázható az evolúciós elmélettel. A Kansas Egyetem kutatói szerint a kozmikus erők vezérlik a földi életet. Elméletüket azzal a ténnyel magyarázzák, mely szerint a csillagok nem fixek az űrben, időnként galaxisokon száguldanak át, vagy olyan kis távolságban tűnnek fel egymás közelében, ami elég egy rövid kozmikus randevúhoz. A Nap például folyamatosan köröz a Tejút középpontja körül, eltávolodva, majd újra megközelítve azt, miközben fel és le mozog a galaktikus síkon. Egy fel-le ciklus 64 millió évet vesz igénybe, ami hasonlít a biodiverzitási ciklushoz. A kansasi kutatók kaliforniai kollégáiktól függetlenül is megerősítették a biodiverzitási ciklust és felvázoltak egy újszerű mechanizmust, mely szerint mindezt a Nap galaktikus utazása okozza. A tudósok ismeretei szerint a Tejútra gravitációs vonzást gyakorol egy hatalmas galaxishalmaz, az 50 millió fényévnyire elhelyezkedő Virgo. Az Kansas Egyetem részéről Adrian Melott és Mikhail Medvedev spekulációja szerint, ahogy a Tejút halad a Virgo-halmaz felé egy fejhullámot (bow shock) hoz létre maga előtt, hasonlót a szuperszonikus sugárhajtású gépek által keltetthez. "A Naprendszert egy lökéshullám övezi, ami jelentős mennyiségű kozmikus sugarat hoz létre, melyek elérik a Földet. Ilyen alapon miért ne lehetne a galaxisnak is egy lökéshulláma?" - teszi fel a kérdést Melott. A galaktikus fejhullám csak a Tejút galaktikus síkjának északi oldalán van jelen, mivel ez az oldal néz a Virgo-halmaz irányába. A fejhullám mögött túlhevült gáz és kozmikus sugarak áramlanak, amitől általában a galaxis mágneses mezeje megvédi naprendszerünket. 64 millió évente azonban a Naprendszer ciklikus utazásai következtében a galaktikus sík fölé emelkedünk. Ekkor kisebb a védelem és jóval nagyobb kozmikus sugárzás mennyiségnek vagyunk kitéve, vélik a kutatók. A sugárzás erősödése közvetlen és közvetett hatásokat gyakorol a földi organizmusokra. Megnő a genetikai mutációk aránya, melyek a DNS sérülések kijavításának képessége rovására mehetnek, különböző betegségekhez vezetve, mint a rák. A kozmikus sugárzás kapcsolatba hozható a felhőzet növekedésével, ami képes jégkorszakot zúdítani egy bolygóra, de kölcsönhatásba is léphet a légkör molekuláival, melyek ennek hatására az ózonréteget pusztító nitrogén-oxid termelésébe kezdenek, csökkentve a Nap káros ultraibolya sugárzása elleni védelmet. Richard Muller, a ciklust felfedező Berkeley kutatócsoport tagja szerint Melott és munkatársainak elmélete ésszerűnek hangzik. Hozzáteszi, hogy maguk is eljutottak addig, hogy a ciklust a galaktikus síkon való mozgással összekössék, arra azonban nem tudtak magyarázatot adni, miért térnek el a körülmények a sík északi és déli oldalán. "Ebben érték el az áttörést" - mondta Muller a SPACE.com-nak adott telefonos interjújában. "Olyasvalamivel álltak elő, amire mi nem gondoltunk. Örülök, hogy sikerült elérniük, gratulálok nekik" Richard Bambach, a Smithsoniain Természettörténeti Múzeum paleontológusa szintén örömét fejezte ki, hogy egy másik egyetemnek is sikerült megerősítenie az elméletet, azonban figyelmeztet, hogy a galaktikus hipotézis még kialakulásának kezdeti szakaszaiban tart. "Ez egy elsőlépéses hipotézis" - mondta. "Érdekes elképzelés, azonban még igen messze vagyunk attól, hogy megtudjuk, valóban ez áll-e a biodiverzitás változásai mögött" Mindenekelőtt a tudósoknak észlelniük kellene a galaxis északi részén feltételezett fejhullámot, igaz hasonló lökéshullámokat már találtak más galaxisok körül. Legutóbb Philip Appleton a Caltech csillagásza fedezett fel egyet egy tőlünk 300 millió fényévnyire levő halmazban elhelyezkedő galaxisnál, ami a halmazhoz viszonyítva másodpercenként 990 kilométeres sebességgel halad. A Tejút ezzel szemben mindössze 200 km/s sebességgel araszol a Virgo felé, azaz ha létre is hoz egy fejhullámot, akkor az jóval gyengébb lehet.

CS2 Need For Speed Carbon vagy Juiced 2?

Elkészítette első háromdimenziós felvételeit a Napról a NASA két szondából álló Nap-Föld Kapcsolatok Obszervatóriuma (STEREO). Az új ismeretek nagyban segítik a napfizika megértését, ezáltal pedig az űridőjárás előrejelzést is. Michael Kaiser, a projekt egyik tudósa a STEREO eredményeit egy gyógyászati példával igyekezett hangsúlyozni, amikor a hagyományos röntgenfelvételek és a 3D-s CAT letapogatás közötti különbséghez hasonlította. A küldetés 2006. október 25-én indult útjára, majd 2007. január 21-én egy manőversorozatot követően vette fel tudományos pályáját. A két szonda a Nap körül kering, az egyik egy kicsit a Föld előtt, a másik a Föld mögött helyezkedik el, és mint egy szempár figyelik és térképezik fel három dimenzióban a Napot. Az adatokat a NASA pasadenai Sugárhajtómű Laboratóriumában gyúrják össze 3D-s képekké. Az űridőjárást elsősorban a Nap atmoszférája, koronája határozza meg. A heves naptevékenység képes elnémítani a műholdakat, a rádiókommunikációt és károkat okozhat a földi energiahálózatokban is. A korona leheletfinom füstfelhőkre emlékeztet, melyek kifelé áramlanak a Nap kusza mágneses mezői mentén. "A Nap légkörében semmi nem segített a távolságok megbecsülésében. Eddig minden laposnak tűnt, a sztereo perspektíva éppen ezért jelent nagy előrelépést" - magyarázta Russel Howard, a szondák műszereinek főfelügyelője. "A STEREO 3D-s képeivel sokkal pontosabban meg tudjuk különböztetni, hogy mozog az anyag és az energia a Nap légkörében, mint az eddig rendelkezésünkre álló kétdimenziós felvételek alapján." A küldetés a fentiek ismeretében előrelépést jelent az űridőjárás előrejelzésben is, különösen a számunkra is veszélyes korona-anyagkidobódásoknál (CME). Ezek az elektromos töltésű gáz-, más néven plazmakitörések a legpusztítóbb fajtái a napkitöréseknek. Egy CME több milliárd tonna plazmát tartalmazhat, és óránként másfélmillió kilométer órás sebességgel távozik a Napból. Egy-egy ilyen felhőt mágneses mezők tarkítanak, melyek, ha a Föld felé haladnak, becsapódnak bolygónk mágneses mezejébe, energiát és részecskéket zúdítva rá, ami mágneses és sugárzási viharokat eredményez. Előbbiek képesek túltöltődést előidézni az elektromos hálózatokban, utóbbiak pedig tönkretehetik a műholdakat. Az űridőjárás előrejelzése a károk minimalizálását szolgálná, azonban ehhez egész pontos adatokra lenne szükség. Az előrejelző központoknak ismerniük kell a koronai tömeg kilökődés felhőfrontjának elhelyezkedését, amire tökéletesen alkalmasak lesznek a STEREO adatai. Az ismeretek birtokában akár néhány órán belüli pontossággal meghatározhatóvá válik a felhő érkezése, illetve az adatokból az is kikövetkeztethető lesz, hogy milyen súlyos viharokra kell felkészülniük az űreszközök üzemeltetőinek.

pont most hallottam reggel ezt a rádióban én is

XP/2003 formátum: http://www.speedyshare.com/852145796.html

Halad a karaván, által a szaharán. Elől homok, hátul homok. A homokban nyomok, a nyomokban homok. Bendhi jő, kinek arca aszott, meglátszik, hogy az éjjel sokat ...................(1) Karaván vezetője vizet hoz az útra, kinek a felesége egy oltári nagy ..................(2) Karaván vezetője így szól: Emberek! Mivel ma nem volt nagy a haszon, ezért mindenki kapja be a ..........................(3) (1) járta a sivatagot (2) tevét ráncigál a kútra (3) maradék kajáját

Windows XP Professional, mert a Vista semmi nem tud még... és Ubuntu 7.04

Megérkeztek az Albert Einstein két kulcsfontosságú feltevését ellenőrző Gravity Probe B műhold adat-elemzésének első eredményei, melyek máris igazolják a zseni egyik elméletének helyességét. A NASA szondája négy ultra-pontosságú giroszkóppal mérte 2004 és 2005 augusztusa között Einstein általános relativitás elméletének két hatását. Ezek egyike az úgynevezett geodéziai, a másik pedig a "tércsavarodás" hatás. Utóbbinak az egyik közkedvelt hasonlata egy gumilapra helyezett súlyos tekegolyó. A golyó egy mélyedésben ülve eltorzítva a gumilapot maga körül, elvileg ugyanúgy, ahogy egy nagy tömegű objektum, a Föld torzítja maga körül a teret és az időt. Az analógia szerint a geodézia hatás hasonló a gumilapra lehelyezett golyó által létrehozott mélyedés alakjához. Amint a golyót megforgatjuk, elkezdi maga köré tekerni a gumilapot, ugyanezt műveli a Föld forgása a térrel és idővel, egészen parányi mértékben, állítja Einstein teóriája. Ennek megfelelően a Gravity Probe B giroszkópjaira, illetve azok forgási szögére egy év leforgása alatt a hatásnak parányi eltolódást kellene gyakorolnia. Ez a szonda által összegyűjtött adatok szerint valóban bekövetkezett, 1%-on belüli pontossággal támasztva alá az Einstein által megjósolt geodéziai hatást. Mivel a csavarodási hatás ennél 170-szer kisebb, ezért jeleinek kinyeréséhez az adathalmazból még nyolc hónapot kell várnunk, ennyi időre lesz szükségük a kísérletet levezénylő Stanford Egyetem tudósainak az adatok kielemzéséhez. William Bencze a Gravity Probe B programvezetője szerint ezeknek a tudományos adatoknak a feldolgozása kicsit olyan, mint egy régészeti ásatás, melyben jelenleg az értékes lelet utolsó tisztogatásánál tartanak. A szondában lévő négy szuperpontos giroszkóp mozgásának változását figyelik A fizikusok többsége persze nem számított eltérésre Einstein elmélete és a kísérlet eredményei között, különösen azok után, hogy a jelenséget 2004 szeptemberében már csillagászok is kimutatták földi eszközeikkel, jelentős pofont adva a NASA történelmének egyik leghosszabban futó programjának, a Gravity Probe B ugyanis immár 47 éves múltra tekint vissza. Azonban számos másik kísérlet is folyik, illetve tervben van, melyek felfedhetik az általános relativitás apró hiányosságait. A fizikusok képtelenek a gravitáció egységes elméletté gyúrására, ami leírná a természet összes alapvető erőhatását, éppen ezért remélik, hogy a kísérletekből származó jövőbeli módosításokkal közelebb kerülhetnek az áhított elmélet megalkotásához. Az általános relativitás egyik legkevésbé megalapozott területe a rendkívül heves gravitációs mező kölcsönhatásoké, ilyen például, amikor két nagy tömegű fekete lyuk egymás körül kering. Ezt a hiányosságot igyekszik majd orvosolni a NASA és az ESA közös küldetése, a Lisa, ami a fentebb említett bináris rendszerekből érkező gravitációs hullámokat tanulmányozza. Ettől a kísérettől sem azt várják, hogy megdöntse a relativitás elméletét, sokkal inkább a szélsőséges gravitációs erők jobb megismerését fogja szolgálni. Ahol már eltérésekre számítanak az egy másik kísérlet lesz, ami a relativitáselmélet egyik alapkövét, az ekvivalencia alapelvet fogja tesztelni.

Emberi hibának, egész pontosan egy szoftverjavításnak tudható be a NASA Mars Global Surveyor szondájának elvesztése, jelentette be az amerikai űrhivatal. Az MGS közel 10 évet töltött az űrben, amikor a NASA 2006. november 2-án elvesztette vele a kapcsolatot. Többszöri próbálkozás után, melyeket más amerikai szondák is segítettek, a NASA feladta és beletörődött, hogy az űrszonda végleg elnémult, az ügyben belső vizsgálat indult. A szonda megérkezése a Kennedy Űrközpontba A felállított vizsgálóbizottság pénteken adta ki előzetes jelentését, melyben "balszerencsés fordulatok sorozatára" hivatkoznak. A vizsgálatok kimutatták, hogy a szonda vesztét egyértelműen a fedélzeti számítógép rossz memóriacímére küldött parancsok okozták. Ez 2006 júniusában történt, melynek eredményként "megsérült két önálló paraméter, súlyos következményeket vonva maga után a szondára nézve", állítja a jelentés. A két hibás paraméter arra késztette a szonda egyik nappanel tömbjét, hogy megpróbáljon túlfordulni fizikai korlátain, amikor a földi irányítás utasítást adott arra, hogy november 2-án elforduljon a Naptól. A rutinművelet során a szonda számos hibajelzést adott, a végén azonban azt jelentette, hogy stabilizálta helyzetét, ez volt az utolsó kommunikációja. Valójában, mivel a panelek megpróbáltak túlfordulni a lehetséges határon a szonda egy speciális hibamódba kapcsolt, átpozicionálva magát az űrben. Új helyzetében két akkuja közül az egyik azonban közvetlenül a Nap felé fordult, ami a heves hőhatásokra túlmelegedett. A szonda az eseményt túltöltődésként értékelte és fokozatosan leállította a töltési folyamatot, a másik akku egymagában viszont már képtelen volt ellátni az MGS-t, 12 óra leforgása alatt mindkét akku lemerült. A földi irányítás nem volt tudatában a történéseknek, ami a második "paraméterben" beállt változásnak tudható be. Ez a paraméter a Földdel kommunikáló antennát pozicionálta át, innentől kezdve megszűnt a kommunikáció a Föld és a szonda között, ezért nem észlelhették az MGS mérnökei a veszélyes hő és energia helyzetet, taglalja a jelentés. A sors iróniája, hogy a 2006. júniusi szoftver feltöltés valójában egy hiba kijavítását célozta, ami 2005 szeptemberében keletkezett. Akkor két mérnök különbözőképpen igyekezett kiiktatni két felesleges vezérlő rendszert a fentebb már említett földi kommunikációt biztosító antennánál. A művelet inkonzisztenciához vezetett a számítógépben, ezt orvosolta volna a júniusi javítás. A jelentés szerint a földi irányítás az érvényben lévő procedúrák és folyamatok szerint vezette a küldetést, ezek azonban "alkalmatlanok" voltak a hibák elkerülésére. A bizottság szerint amennyiben az alkalmazott eljárás mélyrehatóbb, vagy a csapat felismeri és kijavítja a a felmerült alkalmatlanságokat mindez nem történik meg. Az MGS így is a valaha volt leghosszabb Mars-kutatási időszakot mondhatja a magáénak, és valószínűleg pontosan ez okozta a vesztét. Eredeti tervezett élettartamának a négyszeresénél járt és már negyedszer hosszabbították meg küldetését. A költségcsökkentésekkel küzdő bolygókutatás kénytelen minden eszközt bevetni a gazdaságosság érdekében, ezért egyre gyakoribbak lesznek a NASA-nál a kiöregedett szondák és egyéb űreszközök. A bizottság ugyan nem talált közvetlen bizonyítékot arra nézve, hogy a lecsökkentett költségvetés és dolgozói létszám vezetett az anomáliához, azt azonban leszögezték, hogy a megvonások jelentősen emelik a kockázatot. A jelentés elmarasztalja a küldetés vezetőit, mivel azok nem végeztek időszakos vizsgálatokat, melyekkel meggyőződhettek volna, hogy az általuk vezérelt szonda a lehető legjobb irányítás alatt áll-e. A NASA saját bevallása szerint igen kemény leckét kapott, melyből mindenképpen tanulniuk kell. Az összes jelenleg futó Mars-expedíció átfogó vizsgálaton fog átesni, jelezte állásfoglalásában a Mars-kutatási program vezetője, Fuk Li.

na mondom én, akkor már vmi van benne akkor menj ki Thailandra, ott sokféle van fincsi bogár, mármint étel

A 3D DeskCam a lencse és infrasugár segítségével három dimenziósan tapogatja le, majd azonosítja be a számítógép előtt ülő személyt. Használatával nincsen szükség belépési kódokra, jelszavakra. A kanadai Bioscrypt cég egy olyan webkamerát fejlesztett ki, amely a szokásos funkciók mellett képes arcunkat beazonosítani. A cég azt állítja, a 3D DeskCam a világ első ilyen funkcióval rendelkező webkamerája. A kamera a lencse és infrasugár segítségével térben tapogatja le és azonosítja azt a személyt aki a számítógép elé ül. Ryan Zlockie, a Bioscrypt egyik vezetője szerint a rendszer az emberi arcot összesen 40 ezer ponton vizsgálja, elsősorban a homlokot, a szemgödröket és az orr helyzetét figyeli meg, és ezek alapján hitelesít. Zlockie elmondása szerint a beazonosítás sikeresen és stabilan szerepelt ikrekkel és professzionális álarcokkel tett kísérletek esetében is. Ha valaki mondjuk borostásan vagy szakállal regisztrálja arcát a rendszerbe és utána megborotválkozik, nincs probléma a bejelentkezéssel, de ha a felhasználó plasztikai műtéten esik át, akkor újra kell majd magát regisztrálnia. A Bioscrypt szerint ebben a rendszerben az a jó, hogy használatával a számítógépbe vagy online szolgáltatásokba való belépésekhez végre nincs szükség jelszavakra, token-ekre vagy smart card-okra. A 3D funkció pedig az otthoni felhasználóknak leegyszerűsíti az online játékokban, a közösségi oldalakon vagy a különféle csevegőprogramokon az egyéni megjelenés kialakítását. A cég kiemeli, hogy ez az azonosítórendszer az ujjlenyomatra vagy szivárványhártyára alapuló rendszerekhez képest kényegesen egyszerűbb felhasználást tesz lehetővé. "Az arcbeazonosítás sokkal gyorsabb, és nem is kell olyan közel hajolni mint a szivárványhártyánk letapogatásánál, illetve az felhasználóknak semmit nem kell összetapogatniuk az ujjlenyomat beazonosítása miatt." - mondta Zlockie. A 3D DeskCam ez év második felében lesz majd kapható, ára 350 dollár lesz. A cég ezzel a termékkel először az üzleti szférát célozza meg, a felhasználók részére év végén, vagy jövő év eleje környékén lesz elérhető az új kamera. Nagyobb mennyiség gyártása esetében a vételár 200 dollár körül lesz.

Az izraeli Mempile egy olyan optikai adathordozót fejlesztett ki, amely külsőre egy DVD-lemezre hasonlít, méreteiben megegyezik azzal, viszont akár egy terabyte adat tárolására is képes. A Mempile a felhasznált technikát már több japán gyártónak demonstrálta. Az álomkapacitást a cég úgy érte el, hogy akár 100 virtuális adathordozó réteg kialakítására is képesek egyetlen DVD méretű optikai lemezen. Az izraeli cég az új terméket stílusosan TeraDiscnek nevezte el és legalább egyszer írható. A megnövekedett adattárolási igények miatt és a nagy felbontású filmek megjelenésével az új eszköz érdekes lehet a szórakoztatóelektronikai gyártók számára. A Mempile koncepciója alapján az első működő prototípusok 0,6 mm vastag korongokkal dolgoztak, ezeken azonban csak kevesebb, mint 300 gigabájt adat tárolható. Az ennél kétszer vastagabb, gyakorlatilag egy DVD vastagságával bíró lemezeken állításuk szerint akár 100 réteg is elhelyezhető. Sajtóközleményük szerint további optimalizálások által a rétegek száma 200-ra, ezáltal pedig a tárolható adatok mennyisége a duplájára növelhető. Az egyes rétegek legfeljebb 5 gigabájt adatot tárolhatnak. Azonban a TeraDiscnek már megjelent az első konkurense. Mint ismeretes, idén február végén mutatkozott be az adattárolási rendszerek legújabb generációja, a holografikus lemez. Az InPhase és a Hitachi-Maxell japán szórakoztató elektronikai cég által közösen kifejlesztett, Tapestry Disc elnevezésű, 13 centiméter átmérőjű, 3,5 milliméter vastag átlátszó lemez a három dimenziós technológiának köszönhetően 64 DVD-nyi adat hordozására alkalmas, és sokkal nagyobb adatátviteli sebességre képes, mint előző generációs társai. Ezenkívül a Toshiba is a holografikus adattárolókban, pontosabban az Optware által fejlesztett HVD-lemezekben látja a jövőt. A japán szakemberek már 2004 decemberében három különböző holografikus adattároló kifejlesztésében állapodtak meg: ezek a 200 GB tárolókapacitású Holographic Versatile Disc (HVD), a 100 GB-nyi adat tárolására képes Read-only HVD és a 30 GB-os Holographic Versatile Card (HVC). A vállalat már be is mutatta az első HVD-, HVD-ROM és HVC-lemezeket.

Az intraneteken és az interneten továbbított adatmennyiség folyamatosan növekszik, ezzel párhuzamosan egyre inkább nő az igény a gyors adatátvitelt lehetővé tevő technológiák iránt is. Az IBM kutatóinak sikerült egy olyan optikai adatátviteli chipsetet kifejleszteniük, amelynek a segítségével akár a másodpercenkénti 160 gigabites adatátviteli sebesség is elérhető. A chipset prototípusát a szakemberek a kaliforniai Anaheimben megrendezett Optical Fiber kiállításon mutatták be. Az új technológia a jelenlegi optikai hálózatoknál nyolcszor gyorsabb adatátvitelt tesz lehetővé és amennyiben elterjed, gyökeresen megváltoztathatja az adattovábbításról eddig bennünk élő képet. A bemutatott prototípus képes arra, hogy egyetlen nagy felbontású film letöltési idejét az eddigi leggyorsabbnak számító 30 percről akár egyetlen másodpercre csökkentse. Bernard Meyerson, az IBM vezető technikusa szerint a termék áttörés a számítástechnikában. Az új chipseteket a következő 18-30 hónapban először számítógépközpontokban és szuperszámítógépekben alkalmazhatják majd, később pedig fokozatosan elterjedhetnek világszerte. "A filmek, TV-műsorok, zenei anyagok és fotók növekvő mennyisége által okozott információs robbanás egyre nagyobb adatátviteli sávszélességet és sebességet igényel" - mondta T. C. Chen, az IBM kutatója. Az új chipsetet egy T. J. Watson által vezetett csoport fejlesztette ki a vállalat Yorktown Heights-nál található központjában. A programot támogatta a DARPA amerikai védelmi kutatási ügynökség is. Az IBM egy olyan megoldást kínál, aminek a segítségével az alkatrészeket egyetlen, 3,25 x 5,25 mm méretű miniatűr csomagban gyárthatják le, ráadásul a darabonkénti ár nagyon alacsonyan tartható, a darabszám viszont nagyon magas lehet. A technológia akár nyomtatott áramköröket tartalmazó lapkákra is felkerülhet majd, így még gyorsabbá válhat a kommunikáció két elektronikus rendszer, például egy PC és egy Set-Top-Box között.

áprl 16-én lesz a köv. rész

örülhetsz ha azzal ellátsz a szomszédig

Hamarosan válságossá válhat több nagy folyó, köztük a Duna állapota is, állítja a WWF. A környezetvédő szervezet jelentésében egy tízes listát állított fel, felsorolva azokat a folyókat, melyek idővel eltűnhetnek a Föld színéről. Az okok között megtalálhatók a gátak, a túlzott vízfogyasztás, legyen az lakossági, ipar vagy mezőgazdasági. Ide sorolható még a hajózás, a vízszennyezés, valamint a folyókba bekerülő idegen fajok és az éghajlat változás is. A tízes listán jelentős részben, öt folyóval képviselteti magát Ázsia, Európából a Dunát, Észak-Amerikából a Rio Grandét sorolták a végveszélybe sodródó víztömegek közé a szervezet szakértői. A jelentést a víz világnapjára, március 22-re időzítették, felhívva a kormányok figyelmét, hogy a víz legalább olyan fontos kérdés, mint a globális éghajlatváltozás problémája. A WWF édesvízi programjának vezetője, Dr. David Tickner szerint a világ egy súlyos édesvízi krízis felé tart, ami minden tekintetben legalább olyan pusztító lehet, mint az éghajlatváltozás. Tickner hangsúlyozta, a világ gazdasági és politikai vezetőinek fel kell ismerniük, hogy nem a klímaváltozás az egyetlen sürgős környezeti kérdés, a folyók krízise ugyanilyen égető, a katasztrófák elkerülése érdekében nem lehet elodázni a cselekvést. A WWF több nagy környezetvédelmi jelentést vett alapul a nagy folyókra veszélyt jelentő tényezők számszerűsítéséhez. A tízes lista tagjai: Salween, Duna, La Plata, Gangesz, Indus, Nílus, Murray/Darling, Mekong és a Jangce. A fő okok szinte folyóról folyóra váltakoznak, a Dunánál például a hajózásban látják az elsődleges veszélyforrást. A WWF az új dunai hajózási útvonalakat ökológiailag és gazdaságilag is veszélyesnek tartja, a Duna-menti gátak pedig már tönkretették a folyó medencéjében található lápok és árterek 80%-át. Hasonló problémákat látnak a La Plata esetében is. A magyar vízügyi szakemberek szerint csak riogat a jelentés, bár a Duna vízszintjének ingadozása valóban szélsőségesebbé vált az utóbbi időben, kiszáradásra semmi jel nem utal. A Tibetből Kínába folyó, majd Burmán és Thaiföldön is áthaladó Salween egyike a világ legkevésbé szabályozott folyóinak, Tibet kivételével azonban minden ország jelentős vízerőmű beruházásokra készül, amivel a folyó mellett élők megélhetését és a világ biológiailag legsokszínűbb mérsékelt égövi területeit sodorják veszélybe. Az ausztrál Murray/Darling medence biodiverzitását máris tönkre tették olyan fajok mint például az európai ponty, ami mindössze 30 év leforgása alatt át vette az uralmat a terület folyóvizein. A ponty iszapos körülményeket teremt, mellyel gátolja a fotoszintézist. Az Indus számára egyértelműen az éghajlatváltozás jelenti a fő veszélyt, vize túlnyomó részben ugyanis a Himalája gleccsereiből származik, így a gleccserek eltűnésével a folyónak is búcsút mondhatnak. Az éghajlat változás sújtja a Nílust is, a Jangce szennyezettsége révén került fel a listára, a Mekongnál pedig a túlhalászás jelenti a fő kockázatot. A WWF arra kéri a kormányokat, fordítsanak nagyobb figyelmet a folyók védelmére és a vízgazdálkodásra, különös tekintettel a vízfogyasztásban élen járó ipari szereplőkre.

A Robop nevű brit cég egy olyan, külsőre a vándorsólyom pontos másának látszó robotmadarat fejlesztett ki, amely akár egy asztali számítógéppel, egy laptoppal vagy egy mobiltelefonnal is irányítható. A nem túl fantáziadús, a vállalat neve után szintén Robopra keresztelt madár a szakemberek szerint elsősorban a galambok elriasztására lehet alkalmas. A madár pontosan úgy néz ki, mint egy vándorsólyom, képes annak hangjának utánzására és úgy is mozog, mint a ragadozó. A kutatóknak azért esett a választása a vándorsólyomra, mert a valódi életben a galambok természetes ellensége. A robot belsejében egy miniatűr számítógépet helyeztek el], ami ellenáll az időjárás viszontagságainak és tárolja a hangokat, rikoltozásokat és még a szárnyaival is verdes. A sólyom távirányítható és a szakemberek pontosan nyomon tudják követni az elvileg akár két héten át is működő akkumulátor állapotát, vagy akár újra is programozhatják a különleges égi vadászt és változtathatnak a hangerősségen. A hangidőzítésért egy chip felel, a hangokat egy beszédchip adja ki, a vízálló hangszórót a sólyom farokszárnyába építették. A gazdák számos mozgási mintából választhatnak, de a Robop munkatársai azt ajánlják, hogy mindenki maradjon a szabványos, előre beprogramozott mintáknál. Az eddigi tesztek sikeresek voltak. Solymászok szerint viszont a galambok könnyen kiismerhetik a robotmadarakat, így az elriasztás egy idő után már nem lesz eredményes. A mesterséges példányokat eddig városközpontokban, cégeknél, farmok raktáraiban és épületekben helyezték el, de akár még egy golfpályán is beválhatnak. A liverpooli városvezetés most tíz robotvándorsólymot szeretne vásárolni, hogy elriasszák a galambokat. Mivel a település lesz jövőre Európa kulturális fővárosa, így a probléma megoldása egyre sürgetőbb. Egy szabvány Robop 1850 fontot (2750 eurót) kóstál, ehhez jönnek még az egyéb kiegészítők (tartóberendezések stb.) költségei. Egy átlagos kiszerelésben két madár és hat tartóberendezés található. Magyarországon nem a galambok, hanem a seregélyek okoznak sok problémát. A híradásokban sokszor hallhatunk a seregélyek kártételeiről, hiszen nyáron a cseresznye, ősszel pedig a szőlőt dézsmálják meg - olvasható a GATE Zöld Klub honlapján, így alighanem hazánkban is nagyon örülnének a gazdák ennek a megoldásnak.

Soha nem látott felvételeket tett közzé a NASA, melyek jóval vadabbnak és erőteljesebbnek mutatják be a Nap felszínét, mint azt a korábbi megfigyelésekből feltételezték volna. A csillagászokat lenyűgözték a nemzetközi Hinode űrtávcső képei, melyek ugyanolyan áttörést hozhatnak a Napról megszerzett ismereteinkben, mint egykor a Hubble a Naprendszeren túli világról. A japán "hinode" szó magyarul napfelkeltét jelent - az űreszköz 2006. szeptember 23-án állt pályára, feladata a Nap mágneses mezejének és kiáramló energiájának tanulmányozása. Az eszköz, mint a japán név is mutatja, elsősorban a Japán Űrrepülés Kutatási Ügynökség munkája, melyhez a NASA mellett csatlakozott az Európai Űrügynökség és a Brit Részecskefizika Csillagászati Kutató Tanács is. A kromoszféra a Hinode felvételén. A kinyúló szerkezet a forró ionizált gáz és egy mágneses mező kölcsönhatásának eredménye Az űrtávcső három elsődleges műszere, a japán fejlesztésű Optikai Napteleszkóp (SOT), az amerikai Smithsonian Asztrofizikai Obszervatóriummal közösen kidolgozott Röntgensugarú Távcső (XRT) és egy ultraibolya tartományban dolgozó spektrométer, a csillag különböző rétegeit tanulmányozza. Megfigyelései elsősorban a látható felszín, azaz a fotoszféra és a korona, a Nap atmoszférájának csúcsa közötti területre összpontosul. A szonda a Föld homályzónájában kering, a nappal és az éjszaka között, így folyamatos a rálátása a Napra. "A három műszer méréseinek koordinálásával a Hinode bemutatja, hogyan idézi elő az űridőjárást a Nap a mágneses mezejének szerkezetében bekövetkező változásokkal és az alsó atmoszférából kiáramló mágneses energiával, ami a korona felé terjedve végig fut a bolygóközi űrön" - magyarázta a projekt tudósa John Davis, a NASA Marshall Űrrepülő Központjának munkatársa. A szakértők szerint minden eddigi tudásanyag, amit a röntgensugarú felvételekből szereztünk a Napról, idejétmúltnak tekinthető. A Hinode megfigyelései annyi új és váratlan adattal gazdagították az ismereteket, hogy már csak ezért is sikeresnek nevezhető küldetése. A szonda megdöbbentő felvételeket sugárzott vissza az eddig viszonylag nyugodtnak vélt kromoszféráról, a látható felszín felett közvetlenül elhelyezkedő, csak teljes napfogyatkozáskor látható gázhalmazállapotú burokról, melyről kiderült, hogy valójában egy fortyogó massza. Napfoltból függőlegesen kiemelkedő mágneses mezők, melyek a napfolt széleinél meghajlanak és újrakapcsolódnak az ellentétes polaritású mezőkkel "A Hinode felvételei cáfolhatatlan bizonyítékokkal szolgálnak azon turbulencia által táplált folyamatokról, melyek a mágneses mezőket visszarántják a napfelszín felé, ami egy rendkívül dinamikus kromoszférát eredményez" - nyilatkozott a NASA sajtótájékoztatóján Alan Title, a Lockheed Martin elnökségének tagja, a Stanford Egyetem fizika professzora. Szintén a furcsaságok sorát szaporítja az a megfigyelés, miszerint a korona sokkal forróbb, mint az alatta húzódó, a maghoz közelebb fekvő alsóbb rétegek. A tudósok szerint a Napot körülölelő kusza mágneses mezők valahogy energiát pumpálhatnak a koronába, a mechanizmust azonban még homály fedi, sőt korábban maga a megtekeredett, összevissza szerkezetek is csak az elméletekben léteztek, az XRT-nek sikerült elsőként észlelnie a valóságban. A csillagászok pillanatnyilag értetlenül állnak az új eredmények többsége előtt, reményeik szerint a szonda további adataiból rájöhetnek a rejtélyek nyitjára.

Rocko

http://www.gud.us/en/?blox