andree

Van tőle egy koncertfelvételem. Ott van egy Beatles átdolgozás rész, ahol egyszerre játszik basszus, és akkordszólót. A többi részben meg egyszerre hozza a zongorát, és az énektémát. Elképzelhetetlenül jó mind technikailag, mind zeneileg. (közben megtaláltam: [Hidden Content] ez ugyanaz a szám csaik itt nem indul be annyira.

Az jó. Én is akartam már korán gitározni, de csak 19 évesen adódott rá először lehetőségem. Nagyon bánom azt a sok elszalasztott évet. Amúgy ha akusztikus gitár akkor Tommy Emmanuel. ( ) A legjobb fingerstyle gitáros, és mindent összevetve a kedvenc gitárosom.

Milyen fellépéseid vannak klasszikus gitárral? Komolyzene?

Tudnék neki örülni. Kiegészülnének egy Eric Johnsonnal és már tökéletes is lenne. Simeri itt valaki Tommy Emmanuelt?

Satriani, híresebb zenéi szinte mind a klasszikus Old Rockot képviselik vagy abból indulnak ki. Most volt pár elektromosabb albuma, de amúgy a Vai sokkal nagyobb kísérletező, sokkal többet enged meg magának egy albumon. Nem is csoda hiszen Frank Zappa vette anno a szárnyai alá, aki talán a legjobb modern zeneszerző volt, és csodálatos gitáros. Ha jól tudom Vai akkor járt a Berkley-re mikor Satriani ott adott órákat.

horty911:Jaja, nem azt mondom, hogy gyenge kísérete volt csak azt, hogy vékony. Kevés volt mögötte a hangszer nagyon hiányzott egy vastagabb hagzás, 3-an elvesztek a színpadon, és Petrucci sem az a bohóckodó egész színpadot betöltő típus. Amúgy a Dreambe nálam Rudess a gyenge láncszem, jobban bírtam a régi billentyűst aki inkább a hangulatokra ment rá, nem a virgákra. Én régóta hallgatok Dreamet már megszoktam LaBrie hangját, az ő kis csúszkálásaival szerettem meg a Pull Me Undert.

Alap: Én azzal egészíteném ki, hogy a dolog fordítva is működik. Sok begyakorolt ujjgyakorlat, etűd, szekvencia után sokkal könnyebb megtanulni adott számokat. És ha az ember számokat tanul mindenképp ajánlom, hogy tekintse meg a felépítésüket(hangnem, harmóniamenet), milyen alapra mit játszanak benne, mert ugye jobbtól tanul az ember a legkönnyebben. Sok gitáros ismerősöm tanult meg 50 fél számot Guitar Pro-ból és még a húrjai nevét sem tudta felsorolni. Van olyan ismerősöm aki 7 éve gitározik és az E-moll skálát sem ismeri. Szerintem ez mindenképpen elkerülendő. A Bluesban szerintem hitelesen improvizálni a legnehezebb, mert a lehunyt szemes pentaton megfejtések már igencsak megkoptak az idők során. Amúgy most épp a Blues fazírokat tanulom, és azt kell mondanom jól kísérni a Bluest nehezebb mint szólózni rá.(hangsújozás, tompítás, dallamvezetés, egy sablon Blues kör érdekesssé tétele hatalmas kihívás).

Nekem Steve Vai a kedvenc gitárhősből. Amúgy ő maga is énekel néhány albumán, valamint a Sex&Religion albumán maga Devin Townsend énekel akinél jobb Rock hangot készíteni se lehetne. A Tokyo-s G3-on szerintem Petrucci elveszik a színpadon egyedül, de a Jambe már jól nyomja. Szerintem ő inkább egy Dreambe való mint szólóba, ha megnézed Vai kísérőzenekarát az is felér egy Dream Theaterrel. Amúgy Petruccit is nagyon szeretem, tehát semiképpen sem fikázni akarom.

Az improvizáció, ha nem ép valami Pentaton dologról van szó(persze egy szint után már ott is) akkor a lehető legkomolyabb agymunka. Mikor elkezdtem gitározni akkor azt hittem ez a legspontánabb része a dolognak, de mikor már megvannak a skálák, ujjrendek és próbálsz továbblépni akkor jönnek a harmóniák, amiket persze leszartál, mert szólógitáros akartál lenni.( én így jártam) Ha most kezdted akkor ajánlom: Zeneelmélet, akkordok, sok tábortőzes zenélgetés. Mellette persze elhivattságtól függően, ujjgyakorlatok, skálák, fazírok, metronóm látástól vakulásig.

Használ valaki itt digitális modellezőt? Régóta rágódok, hogy gyűjtsek sokat egy POD2(XT)-re vagy vegyek kevesebbért Behringer V-AMP 2-t. Ha valakinek van véletlen V-AMP-ja linkelhetne egy pár hangmintát. A POD-ról tudom, hogy tökéletes, a Behringertől van egy erősítőm az néhány dologban nagyon erős néhányban pedig nem..