bikas

A második világháború sokszor legnehezebb, és legveszélyesebb berepüléseit végezték azok a pilóták, akiknek korábban Skóciában őrzött légifotói pár napja egy különleges adatbázisban váltak kutathatóvá az interneten.

 

 

A képek között igazi különlegességek is vannak, így az adatbázisba az 1944 szeptemberében Peenemündéről, vagy a colditzi hadifogolytáborról készített képek is bekerültek. A fotókat egész mostanáig zárt ajtók mögött őrizték, ám azok egy hosszas és igencsak komoly erőfeszítést igénylő folyamat után végre mindenki számára elérhetővé váltak az interneten.

 

A képeket 50 éven át a Keele Egyetemen, a Légi Felderítés Archívumában (Tara) tárolták, ám a kollekciót tavaly egyesítették a Légifotók Nemzeti Gyűjteményével. A Tara 10 millió képét folyamatosan digitalizálják, az ebből eddig elkészült 4000 darab mostantól az interneten is szabadon böngészhető az www.aerial.rcahms.gov.uk címen.

 

Évtizedekkel a Google Earth és a műholdak kora előtt a pilóták fegyvertelen Spitfire-jükre rögzített gépükkel sokszor 10-15 méter magasságból fotózták le a célpontokat. A repülőket a legtöbb esetben rózsaszínre festették, hiszen ezt a színt a felhőtakaróban nem lehetett észrevenni, míg a nagy magasságú bevetések esetében sötétkékek lettek. A legtöbb esetben ez sem volt elég, és több száz gép soha nem tért haza.

 

Akiknek viszont sikerült, azok a második világháborús szövetséges győzelemhez elengedhetetlen képeket vittek magukkal. Ezeket a fotókat aztán sztereoszkópokkal elemezték, és a kinyert információk alapján tervezték meg a hadműveleteket. A detektívmunkát a Brit Királyi Légierő medmenhami bázisán végezték: a csoportban földrajztudósok, régészek, de oxfordi akadémikusok is voltak.

 

(mult-kor)

Egy német zoológusnak egészen elképesztő mikroszkopikus felvételt sikerült készítenie egy vízibolháról, amely foszforeszkáló zöld színével "pont olyan", mint egy idegen űrlény.

 

Vízibolha

 

A kis vízibolha így néz ki mikroszkopikus felvételen. Foszforeszkáló zöld színe olyankor van, amikor a szülei jeleznek neki, hogy ellenséges ragadozó, nevezetesen nyári pajzsosrák van a közelben. Ez a zöld foszforeszkálás elijeszti a támadni szándékozót.

 

Ezzel a felvétellel dr. Jan Michels, az Albrechti Egyetem zoológusa megnyerte a világ legnagyobb mikroszkopikus fotózási és filmezési versenyét (Olympus BioScapes Digital Imaging Competition) 2009-ben mintegy kétezer benevezett résztvevőből.

 

STOP/Daily Mail

 

A világ első ozmóziserőművét adják át kedden Norvégiában, az édes és sós víz keveredéséből energiát nyerő erőművet - amely egyelőre csak tesztelésre alkalmas - a trónörökös felesége, Mette-Marit hercegnő avatja fel.

 

Az erőmű beindításával a Statkraft norvég állami energiakonszern azt akarja nagy léptékben tesztelni, hogy milyen mennyiségben állítható elő energia az édes és sós víz találkozásánál kialakuló nyomásból. "Büszkék vagyunk arra, hogy olyan időkben, amikor az éghajlatváltozás egyre nagyobb kihívásokat jelent, és nő az igény a tisztább energia iránt, olyan megújuló energiaforrással tudunk előállni, amelyet még soha nem használtak" - mondta Bard Mikkelsen, a villamosipari vállalat vezetője.

 

Az egyelőre csak kísérleti erőmű Oslótól nem messze létesült, ahol az édes és a sós víz találkozik. A két különböző víz találkozásában rejlő hatások energiává alakításának ötlete már régen megfogalmazódott, a megvalósítás azonban csak most vált lehetővé. Az erőműben egy különleges, extrém finom membrán segítségével használják ki a nyomáskülönbséget, a turbinák ezt alakítják energiává.

 

A Statkraft reményei szerint 2015-től már kereskedelmi célú használatra is alkalmas lehet az erőmű. Egy nagyobb erőmű akár 10 ezer háztartást is elláthatna energiával - vélik norvég mérnökök. "Az ozmózissal nyert energia megújuló és tiszta forrás, ami globális léptékben akár 1600-1700 terawatt energiát képes termelni. Ez Kína 2002-es energiafelhasználásának felel meg" - magyarázta a Statkraft szóvivője.

 

(mti)

Ritka ronda állatot találtak amerikai oceanográfusok a Mexikói-öböl északi részén - írja Discovery News.

 

Ezt a bizarr, átlátszó tengeri uborkát, amelynek Enypniastes a neve, a tenger felszíne alatt 2,5 kilométerrel találták a Mexikói-öbölben.

Az állatot a Census of Marine Life és a Woods Hole Oceanographic Institution munkatársai azonosították.

 

Tengeri uborka - Enypniastes

 

(hvg)

Nemzetközi kutatással első ízben mutatták ki, hogy a kereskedelmi forgalomban lévő cigaretták kivétel nélkül a veszélyes kórokozók melegágyai.

 

Tele van baktériumokkal

Több száz fajta baktérium és mikroba van egy szál cigarettában, s ezek nagy része veszélyes kórokozó. A cigarettákban a dohány elégése ellenére ezek a mikroorganizmusok nem pusztulnak el, tehát mind a dohányos, mind pedig a passzív dohányosok számára a dohányfüst a fertőzések és krónikus betegségek veszélyét jelenti. A Marylandi Egyetem munkatársai rámutattak, hogy további vizsgálatokra van szükség a kérdésben, és nagyon valószínű, hogy a cigarettákban megbúvó kórokozók száma a leendő elemzésekkel jelentősen tovább fog növekedni.

 

Forrás: STOP/Science Daily

November 17-én este az ország több pontján látták a Leonidák meteorraj kitörését. Egy kisebb csoport a tési szélmalmok mellől észlelt és fotózott.

 

2009. november 17-én nagy várakozással készültünk a 55P/Tempel-Tuttle-üstökös anyagfelhőjének, a Leonidák meteorraj várható erős maximumának a megfigyelésére. A magasabb hegyvonulatok kiemelkedtek a ködrétegből, így érdemes volt egy közeli, de magasabb észlelőhelyet keresni. Az MCSE Balatonfűzfői Helyi csoport észlelőivel telefonon egyeztetve végül is a közeli Tési-fennsíkra esett a választásunk. Indulás előtt Gubicza László a biztonság kedvéért felhívta munkatársát a helyszínen, aki megerősítette, hogy szép csillagos égbolt van, látszik a Jupiter és a Tejút sávja is.

 

493 méter magasan, a Held- és Ozi-malom között (utóbbihoz közelebb) csodálatosan szép, valóban Tejutas ég fogadott bennünket – viszont igen erős szél fújt. Egy ideig az őszi-téli égbolt látványában gyönyörködtünk, majd a fényképezőgépeket az autók szélárnyékában felállítva 20:00 UT-tól elindult a fényképezés, összesen 5 géppel. Hagyományos vizuális észlelést és jegyzetelést nem végeztünk, csupán gyönyörködtünk a felvillanó nyomokban és az égboltban. Később kicsit romlott az ég a vonuló felhőzet miatt, de az előrejelzett maximum, 21:40 UT után megint teljesen tiszta lett. A várt nagy hullás ugyan elmaradt, de így is sok szép, jellegzetes Leonidát láttunk hosszú pályát befutva, de a talán a más rajokból származó meteorok száma még több volt.

 

A hét csillagászati képe november 17-én 22:53:54 UT-kor készült Canon EOS 400D fényképezőgéppel (18 mm, f/3,5, ISO 1600, 30 s expozíció)

 

Éjfél körül terveztük befejezni az észlelést, néhányan már elkezdtek összepakolni, amikor én még egy utolsó felvételt készítettem. Ezen a felvételen látható egy Leonida-tűzgömb, 22:53:54 UT-t mutatott a gép órája. Szabadszemmel is szépen látható volt a jellegzetes, hosszú pályát befutó, kezdetben zöldes, majd sárgásfehér, végén narancsos színű és felfényesedő kb. -3 magnitúdós tűzgömb, az örömkiáltások után meg szerettem volna nézni és mutatni barátaimnak a gép kijelzőjén a felvételt, de már nem sikerült – lemerült a fényképezőgép akkumulátora. Sajnos a kép életlen lett kissé, de így is jól látszik a bal oldali Ozi-malomtól az Orionban felvillanó Leonida.

 

(csillagászat)

Egy különösen ritka orrszarvúfaj nyomaira bukkantak biológusok Vietnamban nyomkereső kutyák és ürülékkupacok segítségével.

 

Speciálisan kiképzett kutyáknak köszönhetően találtak rá egy vietnami nemzeti parkban hét ürülékkupacra, amelyeket egyértelműen a jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus) egyedeinek tulajdonítanak - hozta nyilvánosságra a Természetvédelmi Világalap (WWF) Hanoiban.

 

A rinocéroszoknak ezt a faját a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) az általa összeállított vörös listán a kihalófélben lévő, súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolja - ez a kihalás előtti utolsó lépcsőfok.

 

A jávai orrszarvú korábban Délkelet-Ázsia elterjedt állata volt, mára azonban a legtöbb országban kihalt. Csupán Jáva szigetén és a legújabb felfedezés szerint Vietnamban találhatók példányok. 1988-ig úgy vélték, hogy már Jáván is kipusztultak, de vadászok akkortájt elejtettek egy példányt a szigeten.

 

Julianne Becker, a WWF szóvivője elmondta, hogy a biológusok tízre becsülik az élő egyedek számát.

 

A kutatók nem árulták el, hogy pontosan melyik vietnami nemzeti parkban bukkantak a nyomokra: így próbálják távol tartani a vadorzókat.

 

Az állat szarva a tradicionális orvoslásban manapság is nagyon keresett alapanyag.

 

A gyógyító erejűnek gondolt szarvak miatt az orrszarvúfélék minden faját vadásszák illegálisan. A feketepiacon a szarv egy kilogrammjáért több ezer eurót is elkérnek.

 

Forrás: MTI

 

Kihalás szélére került a ráják egyik fő fajtája a gátlástalan kereskedelmi halászat miatt, s ebben közrejátszik egy nyolcvanéves rendszertani tévedés is.

 

És még örülünk is neki... Bravó!

 

Francia kutatók kimutatták, hogy egy bizonyos rája lehet az első tengeri élőlény, amely az ember tevékenysége miatt eltűnik a Földről. Eredetileg két rájafajtát különböztettek meg a szakemberek, aztán 1926-ban egy befolyásos tanulmányban a szerző azt állította, hogy a két fajta egy (Dipturus batis). Azóta gondtalanul és hatalmas mennyiségben halászták a rájákat megkülönbözetés nélkül, s most DNS-elemzéssel az derült ki, hogy a rájáknak valójában két fajuk van. Az egyik a Dipturus intermedia, ez a nagyobb, és a Dipturus flossada, a kék rája, amely kisebb. A nagyobb rájafajta úgy került a kihalás szélére, hogy azt hitték, megegyezik a kisebbel, ezért évtizedeken át senki sem gondolta, hogy baj van.

 

Forrás: STOP/BBC NEWS

Egy olasz műgyűjtő megtalálta a XVII. században elhalálozott reneszánsz tudós, Galileo Galilei 1905-ben eltűnt testrészeit: egy fogát, egy hüvelykujját és egy másik ujját - jelentette be a firenzei tudománytörténeti múzeum pénteken.

 

A testrészeket 95 évvel a temetése után távolították el Galileiről. A természettudós és történész 1642-ben halt meg.

 

Giovanni Targioni Tozzetti tudománytörténész volt az, aki Galilei testrészeit külön ceremónia keretében, mintegy ellenállásként Galilei hivatalos megítélésével szemben, temettette el a különleges géniusz iránti tiszteletből - közölte a múzeum.

 

A most előkerült testrelikviák 1905-ben tűntek el, addig különféle gyűjtők birtokában voltak. A tudós egy csigolyáját és egy további ujját 1737 óta mumifikálva őrzik firenzei és padovai múzeumokban.

 

Az előkerült Galilei-maradványokat a régiekkel együtt kiállításon mutatják be 2010 elején, amikor a firenzei természettudományi múzeum a felújítási munkák után újranyitja kapuit, nevét is megváltoztatva Galileo Múzeumra.

 

Galileo Galilei sírja Firenzében, a Santa Croce templomban van, Michelangelo síremléke mellett.

 

Galileo 1564-ben született Pisában, fizikát, matematikát, csillagászatot tanult, s ő alkotta meg a távcsövet, amellyel az égboltot fürkészte, s állította, hogy a Föld kering a Nap körül, ezért a katolikus egyház kiátkozta. Az inkvizíciót csak úgy kerülte el, hogy természettudományi állítását visszavonta.

 

Forrás: MTI

Akkor ezt most tényleg jól megcsinálta, mert itt nem találom sehol.

Igazi gördülő kövek ("rolling stones") a kaliforniai Halál-völgyben: máig nem tudja megmagyarázni senki, hogy mitől mozognak és húznak csíkot maguk után az akár száz kilogrammos kőtömbök.

 

A kaliforniai Halálvölgyben a kövek egyenes vonalban mozognak. Senki sem tudja, miként lehetséges ez. Naponta 87 centimétert haladnak, ami azt jelenti, hogy egy év alatt 320 métert tesznek meg átlagosan. Ezek a kőtömbök akár több mint száz kilósak is lehetnek.

 

Többféle elmélet van arról, hogy a tünemény miként lehetséges, közrejátszik az erős szél, az éjszaka kialakulú jégpáncél, a vizes agyag vékony rétege, és az, hogy a völgy nagy része tökéletesen sima és lapos. De kielégítő magyarázattal még senkinek sem sikerült előállnia. Ez a világ egyik legmelegebb vidéke, itt mérték a második legmagasabb hőfokot a Földön, 58 Celsius-fokot. A Halál-völgy az USA legmélyebb pontja, 86 méterrel a tengerszint alatt fekszik.

 

 

Forrás: STOP/Daily Mail

 

Meglepő felfedezést tettek nemrégiben amerikai kutatók, amiről a National Geographic számolt be. A korábban hittnél százszor több oxigént tartalmazhatnak a Jupiter egyik holdján, az Európán lévő hatalmas óceánok.

 

Mindez azt jelentheti, hogy akár a földi élethez hasonló jelenségek is kialakulhatnak a jéggel borított holdon. Az Európa felszíne természetesen rendkívül hideg, hiszen távol van a Naptól, de a jégpáncél alatt olyan mélytengeri áramlatok működhetnek, amelyek a földihez hasonlóak. Ilyen hidrotermális áramlatok, vagyis a hideg és a meleg víz cserélődését biztosító mozgások az élet kialakulását is megkönnyítik.

 

Mivel most kiderült, hogy a korábbinál több oxigén is rendelkezésre áll ezen a holdon, gyanítható, hogy nemcsak mikoorganizmusok jöhettek létre a vastag jégpáncél alatt. Az io9.com angol nyelvű hírportál már azon tréfálkozik, hogy akár már horgászni is indulhatnánk az Európára, hiszen annyi oxigén, amennyit most találtak, 3 millió tonnányi hal számára is elég lehet. Az, hogy halak élnek-e az Európán, vagy hogy egyáltalán van-e élet a holdon, egyelőre nem bizonyított, de halszerű lények létezése ma már nem is annyira elképzelhetetlen e távoli égitesten.

 

A hárommillió tonnás szám nem légből kapott, ezt Richard Greenberg, a University of Arizona kutatója vetette fel az Amerikai Csillagászati Társaság bolygókutatási szekciójának egyik találkozóján. Ugyanakkor az is igaz, hogy egyelőre nem ismertek az Európán uralkodó fizikai feltételek, körülmények, így csak feltételezhetik a kutatók az élet jelenlétét.

 

Az óceánok mélyén, a tengerek fenekén alakulhatnak ki a földihez hasonló viszonyok - véli egy ökológus, Timothy Shank, a Woods Hole Oceanográfiai Intézet munkatársa. Shank meglepődne, ha nem lenne élet az Európán.

 

Hogy kerül oda az oxigén?

 

De hogy kerül az oxigén a vízbe? A feltételezések szerint a Jupiter mágneses mezőjének töltéssel rendelkező részecskéi ütköznek az Európa jégpáncéljába. Ez a jeges felszín állandóan mozog, töredezik, mert a Jupiter és a Nap gravitációja árapály-jelenséget okoz a szilárdnak tűnő felszínen is. Így az oxiénnel feldúsult jég beleolvad az Európa óceánjaiba, s ez vezet az oxigénben gazdag óceánok kialakulásához. Ez az oxigén pedig már elég lehet a földi élethez hasonló jelenségek kialakulásához is.

 

Egyelőre azonban egyetlen űrszonda sem hatolt át a jégpáncélon, így még nem vizsgálhatták meg a tudósok az Európa óceánjait. A NASA ugyanakkor felvetette egy olyan műhold készítését, amely az Európa körül keringene, és folyamatosan vizsgálná a holdat.

 

A Jupiter a NASA felvételén

 

(hvg)

A gépkocsik fékezésekor a tüdőre veszélyes részecskék kerülnek a levegőbe. A legjobban a hirtelen erős fékezés károsítja a tüdő sejtjeit, de az átlagos, sőt akár csak egy gyenge fékezés is stresszt jelent a sejteknek - állítják svájci kutatók kísérleteik alapján.

 

A Berni Egyetem és a lausanne-i Munkaegészségügyi Intézet kutatói egy működő gépkocsi tengelyéhez közel elhelyezett, laboratóriumi körülmények között tenyésztett tüdősejteken vizsgálták, miként reagálnak a fékezéskor a levegőbe kerülő fékporra.

 

A por összetételét elemezve kiderült, hogy jelentős mennyiségben található benne vas, réz és szerves eredetű szén. Az ezeknek a szennyező elemeknek kitett sejteken az oxidatív stressz és a gyulladás jelei mutatkoztak, s a kísérletben az erős fékezés okozta a legnagyobb változást a sejtekben e téren. Érdekes módon a sejtek megváltozott állapot néha még akkor is jelentkezett, amikor a fék nem működött, ami feltehetőleg annak a következménye, hogy az egyéb helyeken, például a tengelyen és a fékrendszer más részein lerakódott fékpor még ekkor is távozott a gépkocsiból.

 

"A teljes közúti közlekedésből származó légszennyezés 20 százalékát a fékbetét kopásakor keletkező por teszi ki, a fékpor egészségre gyakorolt hatása mégis kevéssé kutatott terület. Azt találtuk, hogy a fékkopással a porba kerülő fémszemcsék hatására az oxidatív stressz révén sérülhet a sejtek közötti kapcsolat" - magyarázzák a BioMed Central című folyóiratban a kutatók, akik azt remélik, hogy a további kutatások során fény derül arra, pontosan mely összetevők vesznek részt a sejteket stresszhatásnak kitevő egyes anyagcsere-útvonalakban.

 

(origo)

Talán nincsen az embernek egyetlen féltettebb szerve sem, mint a szeme. Talán nincsen a világon egyetlen szánandóbb teremtés sem, mint a vak ember. Megvakulni, nem látni többé ... sok ember számára még a halálnál is szörnyűbb gondolat ez.

 

Az orvostudomány egyik elérhetetlen eszménye: visszaadni a vaknak a szemevilágát. De vajon elérhetetlen-e csakugyan? A következőkben olyan óriási horderejű, új orvosi eljárásról számolunk be olvasóinknak, amely sok-sok ezer örök sötétségre ítélt boldogtalanról veszi le a vakság átkát és visszaadja nekik a színes, ragyogó világot.

 

A vakságnak nagyon sokféle oka lehet. A látószervek legkülönbözőbb részein léphetnek fel a legkülönbözőbb betegségek és mindegyiknek a látóképesség elvesztése lehet a következménye. Megbetegedhet például az agyvelőnek az a szakasza, amelyben a látott tárgyak tudatossá válnak ilyenkor hiába ép az illetőnek a szemgolyója, hiába néz - nem lát semmit. Vagy megbetegedhet az az ideg, amely a szemgolyóból az agyvelőbe vezet.

 

Ilyenkor ép a szemgolyó, ép az agy is, de hiába - a kettő között örök időre megszakadt az összeköttetés. Végül - és ezek a megvakulás leggyakoribb esetei - magának a szemgolyónak különböző részein ütheti fel a fejét a katasztrófálissá válható körfolyamat.

 

A szemgolyónak a látás számára legfontosabb része az ú. n. szemfenék, vagyis a szemgolyó hátsó fala, illetve az a kibélelő ideghártya. Olyan idegek sűrű hálózata helyezkedik itt el, amely különleges felfogóképességgel bír a fénysugarak iránt. Mint a fényképezőgép homályos lemezén a lefényképezendő tárgyé, úgy jelentkezik az ideghártyán a szemügyre vett tárgynak a képe. A szem ideghártyájának betegségei tehát különösen veszélyeztetik a látóképességünket.

 

Csakugyan a vakságnak egyik aránylag gyakori oka az, hogy az ideghártya, amely normális körülmények között kárpit módjára tapad a szemfenékhez, valamilyen oknál fogva leválik, leemelődik az utóbbiról. Folyadék gyűlhet meg például az ideghártya és a szem hátsó fala között, daganat keletkezhet ugyanott vagy valamilyen más tényező tolhatja le az ideghártyát az alapjáról.

 

Elegendő néhány milliméternyi eltolódás - a látás egyszerűen megszűnik. Kívülről eleinte semmi gyanutkeltő jel sem látszik a szemen csupán akkor fedezi fel az orvos a katasztrófát, ha a szemtükör segítségével bevilágít és bepillant a szemgolyó belsejébe.

 

Mind a mai napig kevés remény volt ennek az állapotnak a gyógyítására. A szemészek törekvése többnyire arra irányult, hogy a levált ideghártyát valamilyen úton-módon visszanyomják a helyére.

 

Ez néha - de-csak néha - sikerrel is járt, csakhogy semmiképpen sem tudták biztosítani, hogy a helyére került ideghártya a szemfenéken tartósan meg is rögzüljön. Újból meg újból bekövetkezett az ideghártya leválása. Odavarrni vagy odaragasztani ezt a pókhálónál is finomabb hártyát természetesen sehogyan sem sikerült.

 

De ma már sikerül, ami eddig lehetetlennek látszott. A sikert a villamos sebészetnek köszönhetjük.

 

(huszadikszazad)

Bristoli tudósok kifejlesztették a Scratchbot nevű életmentő robot patkányt. A robot az igazi patkányt utánozva bajuszát használja tárgyak érzékelésére és a manőverezésre. Feltalálói szerint a robot át tud majd rohanni füsttel teli épületeken, és segít az emberek kiszabadításában, adja hírül a Times.

 

Tudósok egy csapata megalkotta a Scratchbot (Spatial Cognition and Representation through Active TouCH) robotot, mely műanyag bajuszát előre-hátraseprő mozdulatokkal tájékozódik, szinte, mint egy valódi állat.

 

A robotot a Bristol Robotics Lab és a Sheffield Egyetem tudósai alkották meg egy, a biológia által inspirált mesterséges intelligenciát kifejlesztő program keretében.

 

Az éjszakai állatok gyakran inkább érintés, mint látás útján tájékozódnak, hogy felfedezzék a környezetüket. A patkányok különösen eredményesen használják a bajuszukat, hogy meghatározzák helyzetüket, tárgyak szerkezetét és méretét, és felépítsék magukban környeztük térképét.

 

Az új technológia lehetővé teszi a robot földalatti használatát, alkalmazható beomlott bányákban, a tenger alatt, sőt segítheti a porszívókat, hogy érzékeljék mozgásukat egy szobában, és megkülönböztessék az eltérő felszíneket.

 

Forrás: OrientPress Hírügynökség

Az ESO műszereivel részletesen tanulmányozták egy olyan kettőscsillag kitörését, melynek komponensei között zajló folyamatok jó eséllyel vezetnek a jövőben egy Ia típusú szupernóva-robbanáshoz.

 

A modern asztrofizika számos nagy problémája közül az egyik az ún. Ia típusú szupernóvák robbanásának kérdése, az, hogy milyen típusú csillagrendszerekben és pontosan hogyan is következik be a kataklizma. A mai elképzelések szerint olyan kettős rendszerekben, melyek egyik komponense egy elfejlődött objektum, egy fehér törpe, a másik pedig egy normál csillag. A kettős tagjai azonban olyan közel keringenek egymáshoz, hogy a fehér törpe folyamatosan anyagot szív át a kísérőjétől. Ahogyan ez az átáramló anyag a fehér törpe felszínén rétegződik és egyre sűrűbbé válik, elér egy instabil állapotot, s ekkor egy része egy nóvakitörés során ledobódik. Az elméletek szerint ez a tulajdonképpen szabályozottan lezajló termonukleáris robbanás a komponensekre nézve nem végzetes, utána az anyagbegyűjtés tovább folytatódhat, s a folyamat megismétlődhet. Ahhoz, hogy a nagyobb kataklizma, a szupernóva-robbanás is bekövetkezzen, a fehér törpe tömegének mindenképpen el kell érnie egy értéket, az ún. Chandrasekhar-határt, ami körülbelül 1,4 naptömeg. Rendkívül fontos tehát azon kérdés megválaszolása, hogy a fehér törpe tömege a nóvakitörések során elszenvedett anyagvesztés ellenére meg tudja-e haladni a Chandrasekhar-határt, aminek következtében a törpe és kísérőjének sorsa aztán végleg megpecsételődik.

 

A V445 Puppis 2000 novemberében bekövetkezett nóvakitörése közben ledobott anyag tágulása jól nyomon követhető az ESO VLT távcsőrendszerén üzemelő NACO adaptív optikás infravörös képalkotó rendszerrel 2005 márciusa és 2007 márciusa között készített felvételek alapján. Az észlelések elemzése alapján a V445 Puppis jó eséllyel válhat a jövőben Ia típusú szupernóvává.

[ESO/P.A. Woudt]

 

Patrick Woudt (University of Cape Town) és munkatársai a V445 Puppis katalógusjelű objektumot tanulmányozták egy két évet átfogó időszak alatt több alkalommal is az ESO VLT távcsőrendszerének 4. tagján (UT4) üzemelő NACO (Nasmyth Adaptive Optics System [NAOS] + Near-Infrared Imager and Spectrograph [CONICA]) adaptív optikás, a közeli infravörös tartományban működő képalkotó műszeregyüttessel. A légkör zavaró hatásait nagymértékben lecsökkentő adaptív optikai rendszernek köszönhetően a rögzített képeken részleteiben is tanulmányozható a csillagrendszerben 2000 novemberében bekövetkezett, a kettős megelőző intenzitásához képesti 250-szeres kifényesedést okozó nóvarobbanás során ledobott anyag bipoláris kiáramlásának időbeli folyamata. Az első, 2005 márciusi felvételen a jet-ek még nagyon vékonyak, de már mindkettő végén megfigyelhető egy-egy csomó, melyek óránként körülbelül 30 millió kilométeres sebességgel mozognak kifele. Az eddig észlelt nóvarobbanásoktól eltérően maga a burok is óriási, mintegy 24 millió km/h sebességgel tágul. A két csillagot egy vastag, valószínűleg a megelőző kitörés során keletkezett porkorong rejti előlünk.

 

A V445 Puppis eddig az egyetlen nóva, melynek spektrumában egyáltalán nem azonosíthatók a hidrogén vonalai, s így az első, melynél a fehér törpe felszínén bekövetkező termonukleáris robbanást nem a hidrogén, hanem a hélium dominálta. Danny Steeghs (University of Warwick) szerint ezt az is alátámasztja, hogy a kísérőre is jellemző a hidrogénhiány, azaz a fehér törpe a másodkomponensről héliumban gazdag anyagot szívhat csak át.

 

A kutatócsoport az ESO VLT/NACO páros mellett egyéb teleszkóp/műszer együttesekkel (ESO NTT/SOFI, Magellan/IMACS, SAAO/ISF+SIRIUS) is vizsgálta az objektumot, melynek eredményeként távolságát és fényességét is meg tudták határozni. Előbbi körülbelül 25 ezer fényév, utóbbi pedig több, mint a Napénak a tízezerszerese. Ezek alapján a "vámpír" fehér törpe tömege közel van a kritikus határhoz, s mivel továbbra is jelentős ütemben szívja a kísérőjétől az anyagot, Woudt szerint a jövőben jó eséllyel válhat Ia típusú szupernóvává. Azaz a V445 Puppis nagy valószínűséggel egy Ia típusú szupernóva progenitora (szülőcsillaga), ezért a megfigyeléséből származó eredmények nagyban segíthetik ezen szupernóvatípus jobb megértését.

 

Az Ia típusú szupernóvák főként azért érdekesek, mert nagy szerepük van az Univerzum távolságskáláinak kalibrálásában (ún. standard gyertyák), így vizsgálatuk áttételesen az elképzelések szerint a Világegyetem gyorsuló tágulásáért felelős sötét energia jobb megismeréséhez is hozzájárulhat.

 

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiraban jelent meg.

 

Forrás:

ESO 43/09 - Science Release

arXiv:0910.1069v1 [astro-ph.SR]

 

Mintegy 800 ezer tonna szén-dioxidot pumpálna egy olajtársaság egy dél-hollandiai kisváros alatti megüresedett földgázlelőhelyre. A holland kormány áldását adta a projektre, a helyiek azonban bírósághoz fordulnak.

 

A holland környezetvédelmi és a gazdasági minisztérium szerdán jelentette be: hozzájárul ahhoz, hogy a 43 ezres Barendrecht alatt mintegy két kilométer mélyen elterülő egykori földgázlelőhelyre a Royal Dutch Shell nagy mennyiségű szén-dioxidot pumpáljon. Az eljárás lényege, hogy az üvegházhatású gáz így nem kerül a légkörbe, következésképpen nem járul hozzá a globális felmelegedéshez sem.

 

A kormány becslései szerint 10 millió tonna szén-dioxid férne el a város alatti két üregben. A projekt első lépésében csak az egyik gázmezőt használnák, s szigorúan ellenőriznék a folyamatot. A másikat csak akkor vennék igénybe, ha minden rendben zajlik.

 

A Rotterdamtól 18 kilométerre fekvő város lakói azonban hevesen tiltakoznak a terv ellen, a települési önkormányzat pedig azonnal jogi lépéseket helyezett kilátásba, hogy megakadályozza a "zöldberuházást".

 

 

"A kormány teljesen vak a barendrechtiek aggályaira" - fogalmaz Simon Zuurbier városi elöljáró egy közleményben, amelyben azt veti a kabinet szemére, hogy "engedi, hogy a Shell túszként bánjon vele".

 

Az úgynevezett szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (Carbon Capture and Storage, CCS) technológiáját most alkalmaznák először Hollandiában. Európában tucatnyi hasonló projekt fut, többnyire szénerőművek karbonkibocsátásának semlegesítésére.

 

Környezetvédők szerint a technológia számos veszélyt rejt. Az esetlegesen kiszivárgó szén-dioxid például beszennyezheti a vízkészletet, ami pusztító hatással lenne a növényekre és a talajban élő állatokra, sőt a környéken élő emberekre is. Egy általánosabb kitekintésű bírálat arra mutat rá, hogy a CCS-technológia bevezetése csak elodázza a fosszilis energiahordozóktól való függőség leépítését, a megújuló energiaforrások térnyerését.

 

A környezetvédelmi és gazdaságossági aggályok ellenére úgy tűnik, hogy a döntéshozók felkarolták a CCS-t, és már a decemberi koppenhágai klímacsúcson kötendő megállapodás egyik pillérének tekintik.

 

(168ora)

Az első hónapban 2,3 millió alkalommal érte hekkertámadás a kínai védelmi minisztérium ez év augusztus közepén indított honlapját - közölte a portál igazgatója a people.com kínai internetes lappal szerdán.

 

Csi Kuj-lin (Ji Guilin) beszámolt arról, hogy az első három hónapban 1 milliárd 250 millió látogatást regisztráltak és a forgalom 40 százalékát Pekingből, Kuangtungból (Guandong) és Csiangszuból (Jiangsu) mérték.

 

A lap kínai nyelvű változatát külföldről elsősorban az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Szingapúrból és Japánból keresik fel, míg az angol nyelvű lapot az Egyesült Államokból, Ausztráliából és Nagy-Britanniából olvassák. A weblap megnyitása belföldön általában három másodpercet vesz igénybe, míg ötöt, ha külföldön próbálkoznak vele.

 

Az első nap forgalma elérte a 70 milliót, s másnapra ez a szám 130 millióra ugrott. Az első hónapban, s azon belül is az első héten a hackerek nagy érdeklődést mutattak a honlap iránt: 2,3 millió alkalommal próbálták feltörni, de mindannyiszor sikertelenül.

 

A kétnyelvű honlap (www.mod.bov.cn) elindítását a központi katonai bizottság hagyta jóvá, azzal a céllal, hogy hivatalos információkat tegyen közzé a nemzetvédelemről és a hadseregről. Célja továbbá, hogy emberközelbe hozza a Kínai Népi Felszabadító Hadsereget, mint békés haderőt és elősegítse a nemzetvédelem és a hadsereg modernizációjának törekvéseit.

 

Az angol nyelvű változattal a tengerentúli internetezőknek nyújtanak híreket és - az alakuláskor legalábbis azt ígérték - külön figyelemmel szolgálják sajátos érdeklődésüket.

 

(mti)

Ködös, poros vagy rejtőzködő kozmikus objektumokat kutat majd az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer) széles látószögű infravörös sugárzást felmérő csillagászati műholdja, amelyet decemberben állítanak pályájára. A projekt 320 millió dollárba, azaz 56,8 milliárd forintba kerül.

 

Féléves küldetése során a csillagászati műhold az egész égboltot körbepásztázza, infravörös sugárzást keresve - ezt az emberi szem számára észlelhetetlen fényt bocsátják ki a leghidegebb űrobjektumok, amelyek fölött eddig "átsiklottak" a csupán a látható fényt érzékelő teleszkópok.

 

"Számításaink szerint sok aszteroidát, csillagot és galaxist találunk, de olyasmit is felfedezhetünk, amit jelenleg senki elképzelni sem tud" - hangsúlyozta Edward Wright, a Los Angeles-i székhelyű Kaliforniai Egyetem csillagásza, a projekt vezető kutatója.

 

Az asztronómusok reményei szerint a WISE révén nagy számban fedezhetnek fel úgynevezett barna törpéket, lassan, több százmillió év alatt kihűlő égitesteket: a Napnál sokszorosan kisebb "gázlabdák" belsejében ugyanis nem játszódnak le olyan fúziós reakciók, amelyek a csillagokban energiát termelnek. A barna törpék optikailag láthatatlanok, mivel csupán infravörös fényt bocsátanak ki.

 

Feltételezések szerint barna törpék sokkal nagyobb számban fordulnak elő a környező univerzumban, mint csillagok. Közülük némely közelebb lehet a Földhöz, mint a legközelebbi ismert csillag, a Proxima Centauri, amely 4 millió fényévnyi távolságra van bolygónktól.

 

Az infravörös sugárzás áthatol a poron is, ennél fogva a WISE képes lesz "bekukkantani" a világegyetem legtávolabbi galaxisait borító sűrű "ködfátyol" mögé. Itt rejtőzködhetnek az úgynevezett ultrafényes infravörös galaxisok, amelyek a tudósok feltételezése szerint "csillagkeltetőként" működnek. Fényerejük milliárdszor erősebb, mint a Napé, ám többségük infravörös fényt bocsát ki.

 

A WISE a kutatók szerint a Föld háza táján is keresgél, ahol akár több száz új "szereplővel" gazdagíthatja a bolygónkhoz veszélyesen közel merészkedő ismert űrobjektumok listáját.

 

(mti)

Az univerzum szélén, az általunk már nem belátható régiókban van valami nagy - derül ki egy amerikai kutatásból. Több mint ezer galaxisklaszter halad óriási sebességgel ugyanazon irányba, s egyes kutatók úgy vélik, ez egyértelmű jele annak, hogy más univerzumok vesznek minket körbe - írja a New Scientist.

 

Sasha Kashlinsky és kollégái a marylandi Goddard Space Flight Centerben végezték kutatásaikat, vizsgálatuk során pedig arra lettek figyelmesek, hogy több mint nyolcszáz galaxisklaszter mozgásában figyelhető meg egy szokatlan mintázat - mindegyik óriási sebességgel halad ugyanazon irányba. A "sötét folyamnak" elnevezett jelenség esetében a WMAP (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe) adatait röntgenmegfigyelésekkel vetették össze: az adatok szerint 1000 km/s sebességgel haladnak a klaszterek a kozmosz egyik pontja felé.

 

Eddig körülbelül 1400 galaxisklaszternél észlelték a szokatlan haladási irányt. A "sötét folyamot" vélhetően a nagy ősrobbanás után indította be valami, aminek most már nincsen nyoma a megfigyelhető univerzumban. Egyes kutatók úgy vélik, óriási anyagkoncentráció okozta gravitációs vonzás húzhatja maga felé a galaxisokat, mások, mint például Laura Mersini-Houghton, az Észak-Karolinai Egyetem kutatója szerint a kozmikus vonzerő egy szomszédos univerzumról árulkodik. Az is előfordulhat, hogy az a vákuumterület, amiből univerzumunk született meg, a kvantumelmélet szerint összekapcsolódott más vákuumokkal, azaz más univerzumokkal is, tehát sokkal nagyobb távolságokat is összekapcsoló erőhatásokról is beszélhetünk. Mindezt kétli Charles Bennett, a WMAP főkutatója - szerinte a klaszterek mozgása statisztikailag nem jelentős és nem utal olyan nagymérvű folyamra, mint amiről Kashlinsky és kollégái beszélnek.

 

(hvg)

A Pirate Bay leállította a trackerét, de a site megy tovább

 

Nos, biztos, hogy történelmi pillanat a következő, és bekerül a 2009-es torrent évkönyvbe. A világ legnagyobb trackere megszűnt működni, és a szerverek múzeumba kerülnek, ám ezzel a Pirate Bay nem szűnt meg. Sőt.

 

A Pirate Bay trackere offline, de lesz ami átvegye a helyét. A srácok úgy gondolják, hogy DHT fejlesztése elért egy olyan szintre, amikor a tracker már nem szükséges. A DHT a PEX-el kombinálva már olyan hatásos a peerek felderítésében, hogy feleslegessé vált központosított szolgáltatás.

 

Ha fogjuk az uTorrentet, és betöltünk egy Pirate Bay-es torrentet, észrevehetjük, hogy a Tracker fülnél a [Peer Exchange] (PEX) részen gyakran több peer-t találunk, mint amit a tracker felajánlana a torrenthez. A PEX-nél látható peereket a kliens a tracker használata nélkül találja meg.

 

 

A TPB csapata tehát úgy döntött, hogy a korábban láthatóan nagyon centrális BitTorrent birodalmát decentralizálja. Ennek már voltak előszelei, megjelentek korábban az alternatív trackerek is a listában, de a mostani akció már egyértelműen egy más Pirate Bay-t eredményez.

 

Azzal, hogy decentralizáltabb lett az oldal a peerek szempontjából – DHT és a PEX – és a torrent fájlok alternatív disztribúciójával (a Magnet Linkek megjelenése egy alternatív út a torrentek letöltésére.) a BitTorrent sokkal kevésbe sebezhetővé vált. Hiszen nincsen egy központi tracker, amit le lehetne kapcsolni, a Pirate Bay egyszerűen már csak tárolja a torrentfájlokat.

 

(via piratebay blog)

Ritka vendég érkezett a tatai Öreg-tóra. A napokban látott kis lilik globálisan veszélyeztetett, hazánkban fokozottan védett, rendkívül ritka faj.

 

A kis lilik (Anser erythropus) pénzben kifejezett értéke 1 millió forint. Hazánkban legnagyobb számban a Hortobágyon fordul elő a vonulási időszakban. Nagyobb része a skandináv populációból érkezik hozzánk, míg a többi helyen megfigyelt madarak Észak-Oroszországból húzódnak a Kárpát-medencébe a téli időszakban.

 

 

A kis lilik védelmében több európai ország is aktívan részt vesz, 2008-ig a Hortobágyi Nemzeti Park uniós támogatású LIFE projekt keretében igyekezett megfelelő és védett táplálkozó és éjszakázó helyeket kialakítani a faj számára.

 

A vonuló madarak egyik legnagyobb hazai pihenőhelye a tatai Öreg-tó, ahol a madarászok évről évre Vadlúd Sokadalom néven szerveznek ilyenkor programokat. A szakemberek híradásai szerint a kis lilik mellett a tavon jelenleg vörösnyakú lúd, apáca lúd, kanadai lúd és havasi partfutó is látható. A madarak többségét nagy lilikek és vetési ludak teszik ki, számuk meghaladja a 17 ezret, a gémek és kócsagok száma is több százra tehető. A tó körül éjszakázó vetési varjak is közel 12 ezren vannak már.

 

(origo)

Egy 500 csillagra kiterjedő felmérés alapján a közülük bolygókísérővel rendelkezők sokkal hatékonyabban égetik a lítiumot, mint a planétával nem bíró társaik, s ez magyarázhatja a Nap felszíni lítiumhiányát is.

 

A csillagászok már évtizedekkel ezelőtt felfigyeltek arra a tényre, hogy a Naphoz hasonló csillagokkal összevetve központi égitestünk lítiumtartalma szignifikánsan alacsonyabb, de a jelenségre eddig nem sikerült magyarázatot találni. Egy 500 csillagra - melyek közül 70 bolygókísérővel rendelkezik - kiterjedő felmérés azonban most más megvilágításba helyezheti a fél évszázadnál is régebbi problémát.

 

Garik Israelian (Instituto de Astrofisica de Canarias, Tenerife) és munkatársai az ESO 3,6 méteres, Chilében, La Silla-n működő távcsövén üzemelő HARPS (High Accuracy Radial velocity Planet Searcher) spektrográfot - az egyik legsikeresebb és legeredményesebb exobolygó-vadász eszközt - használták több éven keresztül a kiválasztott csillagok monitorozására. A kutatás egyik résztvevője, Michel Mayor (Observatory of Geneva University) szerint a megfigyelésekből összeállított adatbázis az eddigi legteljesebb minta, ami alapján jelenleg vizsgálni lehet, hogy mi is különbözteti meg a bolygóval rendelkező csillagokat a többi társuktól.

 

Fantáziarajz egy nagyon fiatal csillagról, melyet még körülvesz az a protoplanetáris porkorong, amiben a bolygók kialakulnak. Az új eredmény szerint a bolygók léte és a központi csillag alacsony lítiumtartalma között szoros összefüggés van. Az elképzelés szerint a bolygók hatására a csillagbelsőkben olyan mozgások indukálódnak, melyek a lítiumot a mélyebb, s így forróbb rétegekbe juttatják, ahol az hatékonyabban semmisül meg, mint a hidegebb felső régiókban.

[ESO/L. Calçada]

 

 

A kutatókat főleg a Naphoz hasonló csillagok érdekelték, ezek tették ki a vizsgált minta majdnem negyedét. A színképek elemzése alapján azt találták, hogy a bolygóval rendelkező csillagok nagy részénél a lítium részaránya alig 1 százalék a többi csillagok lítiumtartalmához viszonyítva. Nuno Santos (Centro de Astrofisica da Universidade do Porto) szerint ezek a csillagok, s a Nap is, a születésükkor örökölt lítiumot sokkal hatékonyabban égetik, mint a bolygóval nem rendelkezők. A vizsgált minta pedig elegendően nagy ahhoz, hogy egyéb, a csillaghoz kötődő tulajdonság - például kor - kizárható legyen az alacsony lítiumtartalmat esetleg magyarázó okok sorából.

 

Az elképzelések szerint a vasnál kisebb tömegszámú elemek nagy részétől eltérően a könnyű lítium, berillium és bór nem a csillagokban keletkezik szignifikáns mennyiségben, hanem például a lítium túlnyomó része már 13,7 milliárd évvel ezelőtt, közvetlenül az Ősrobbanás után létrejött. Ez alapján a legtöbb csillagban a lítiumgyakoriság hasonló kell legyen, hacsak valamilyen, a csillagok belsejében zajló folyamat nem csökkenti jelentősen a szintjét. Az új eredmények szerint a bolygók nyilvánvalóan hatással vannak erre a folyamatra, ennek a módja azonban még nem tisztázott. Mayor szerint a bolygók megzavarhatják a csillag belsejének mozgásviszonyait, s így átrendezhetik a különböző kémiai elemek eloszlását. Ennek eredményeként a lítium a csillag mélyebb, s így forróbb rétegeibe kerülhet, ez pedig a nagy részének megsemmisüléséhez vezethet. A részletek kidolgozása az elméleti szakemberekre vár.

 

A bolygórendszer léte és a lítiumtartalom alacsony szintje közötti összefüggés felismerése újabb lehetőséget kínál arra is, hogy hatékonyan tudjuk kiválasztani azokat a csillagokat, melyek esetében egyéb módszerekkel is érdemes bolygókísérők után kutatni.

 

Az eredményeket részletező szakcikk a Nature magazin 2009. november 12-i számában jelent meg.

 

Forrás: ESO 42/09 - Science Release

 

Az agyról készült felvételek bebizonyították, hogy a hipnózis ténylegesen megváltoztatja az agyi aktivitást. Aki transzba esik, nem képes a gondolatait önkényesen irányítani.

 

A hipnózis gátolja az agy azon területének az aktivitását, ahol az illúzióink során elmerengünk. Aki nem képes arra, hogy transzba essen, annál ez az agyi terület - a hipnóziskísérletek ellenére is - változatlanul továbbdolgozik. A tanulmányvezető - William McGeow szerint - a hipnózis valóban megváltoztatja az agyi működést, az agy pedig nem csak a teljes nyugalmi állapotába kerül, írja a Focus.de.

 

Brit szakemberek egy kísérlet során olyan embereket vizsgáltak, akik nagyon, vagy egyáltalán nem voltak fogékonyak a hipnózisra. A kísérlet során agyi felvételeket végeztek feladatok megoldása közben, illetve nyugalmi állapotban - írja a MediPress.

 

Az eredmények különbséget mutattak a nyugalmi állapotban és a hipnózis során. Az az agyi terület, ami a gondolatok vándorlásáért felelős, a transzba esetteknél teljesen lebénult állapotban volt. McGeow szerint ez bizonyítja, hogy a hipnózis képes változást előidézni az agyi aktivitásban, és nem csak a nyugalmi állapot egy mély formájáról van szó.

 

(STOP/MediPress)

 

Köszönöm a képet.

 

Üdv: bikas