Szuperfegyverek csatasorban

[Sonic79]

Egy esetleges Irán elleni amerikai katonai akció során minden bizonnyal számos teljesen új vagy még kevésbé ismert hatékonyságú fegyverrendszer bevetése valószínűsíthető. A hagyományos, nagy mennyiségben rendelkezésre álló, elterjedt fegyverek mellett fontos szerep hárulhat az új generációs, nagy pontosságú eszközökre, melyek alkalmazását számos tényező indokolja. A szuperfegyvereket és ezek bevetésének okait mutatjuk most be olvasóinknak.

 

Az új fegyverek alkalmazásának okai

 

A hadiipari fejlesztő- és gyártó cégek békeidőben sem állnak le a mind újabb és újabb, a meglévő fegyverrendszereknél hatékonyabb eszközök létrehozásával. Ezekre azonban komolyabb mennyiséget is vásárló megrendelőt csak akkor könnyű találni, ha a fegyverek a gyakorlatban is bizonyították képességeiket. A kiforratlan vagy elhibázott koncepció alapján gyártott, kellőképpen ki nem próbált rendszerek ugyanis rendkívül nagy kockázatot rejtenek magukban, hiszen a költségek magasak, az eredményesség pedig kérdéses. A harctereken bevetett és az ott szerzett tapasztalatok alapján továbbfejlesztett fegyverekbe vetett hit mind a hadvezetés, mind az egyszerű katona szempontjából nagyságrendileg magasabb, mint a még kipróbálatlan eszközök esetében. Így aztán nem meglepő, hogy a nagy beszerzési tendereken nagyobb eséllyel pályáznak a győzelemre – és ezáltal a zsíros megrendelésekre – azok a hadiipari cégek, melyek produktumai már megjártak néhány hadszínteret. A már rendszeresített, de még élesben nem alkalmazott eszközök esetén pedig meg kell bizonyosodni arról, hogy a méregdrágán beszerzett fegyver alkalmas-e feladatának ellátására. Egy Irán elleni korlátozott katonai akció – totális háború szinte

teljesen kizárt politikai, gazdasági, geográfiai és egyéb okokból – esetén ráadásul valószínűleg igen rövid idő alatt kell elérni a kívánt célt, így speciális, rendkívül hatékony eszközök bevetésére lesz szükség. Ezek egy része kipróbált technológia, azonban éppen a fent vázolt okok miatt számos új, csúcsteljesítményű rendszer alkalmazása is valószínűsíthető. A nagyobb erőket felvonultató szárazföldi akció is szinte teljesen kizárható, így a hajókról indítható robotrepülőgépek, a pilóta nélküli (UAV) felderítő és csapásmérő repülőeszközök, illetve a hagyományos repülőgépek, valamint helikopterek fedélzetéről bevethető fegyverek kaphatnak főszerepet. Vegyük sorra tehát azokat az amerikai szuperfegyvereket, melyek adott esetben élesben is bizonyíthatják létjogosultságukat. A lista természetesen nem lehet teljes, azonban igyekszünk bemutatni néhány reprezentánst.

 

A mélyben pusztító szuperbomba – Massive Ordnance Penetrator

A föld alatti vagy sziklák mélyére vájt barlangokban, extra vastagságú vasbeton rétegekkel védett bunkerekben üzemelő nukleáris létesítmények megsemmisítése lehet a legfontosabb feladat egy Irán elleni támadás esetén. Ezek az aktív (légvédelmi rendszerek) és passzív (föld, szikla, vasbeton) eszközökkel védett objektumok igen nagy kihívást jelentenek, az egész hadjárat sikeressége vagy sikertelensége múlhat azon, hogy meg tudják-e semmisíteni, illetve végzetesen megrongálni őket a támadók. A feladat végrehajtására rendelkezésre áll a Massive Ordnance Penetrator (MOP) nevű, magát a föld alá befúrni képes romboló bomba.

2002-ben a Northrop Grumman és a Lockheed Martin egy 30 000 font (13 608 kg) tömegű, magát a földbe befúrni és ott felrobbanni képes eszköz tervezését és prototípusainak gyártását kezdte meg. A Big BLU névre keresztelt bomba gyártása azonban pénzügyi és technikai nehézségek miatt leállt. A 2003-as iraki invázió azonban bebizonyította, hogy az addig rendszerben lévő, hasonló rendeltetésű robbanóeszközök (olyanok, mint a GBU-28, 2268 kg) nem tudták kellőképpen megsemmisíteni a föld alatti erődítményeket, állásokat. A MOP-projektet tehát újjáélesztették, és most bevetésre készen áll a szuperfegyver. A 6 méter hosszú bomba robbanótöltetének súlya 2700 kg. Ez a töltet képes kb. 60 méter mélységben lévő beton- vagy kb. 40 méter mélységben lévő, sziklából készült erődítmény lerombolására. A bomba tulajdonképpen egy hatalmas krátert robbant magának, így jut el a mélyen fekvő célponthoz, melyet közvetlen találattal pusztít el. Ha nincs közvetlen találat, a robbanás által keltett lökéshullámok ereje a védett objektumot annyira megrongálhatja, hogy az képtelen lesz rendeltetésszerűen ellátni feladatát. A bunkerromboló bombák célterületre szállításáról a légierő B-1 Lancer, B-2 Spirit és B-52 Stratofortress nehézbombázói gondoskodnak. A stealth jellemzőkkel bíró B-2A Spirit gépek könnyen áthatolhatnak az egyébként erősnek tartott iráni légvédelmen.

 

Kicsi, de okos és pontos – GBU-39/B SDB bomba

Az iszlám köztársaság ellen indítandó esetleges hadművelet nagy valószínűséggel heves nemzetközi tiltakozást vált majd ki, az USA szinte biztos, hogy tevőlegesen csak Izrael és Nagy-Britannia támogatására számíthat, ráadásul az arab és a független média első kézből fog tudósítani mindenről, így különösen fontos, hogy minimalizálják a járulékos károkozást a civilek és a polgári infrastruktúra körében. A mindössze 1,8 méter hosszú, 130 kg tömegű SDB (Small Diameter Bomb – kis átmérőjű bomba) rendkívül nagy előnye, hogy pontossága és viszonylag kis robbanótöltete (csupán 22,5 kg) miatt nem okoz a cél környezetében nagy pusztítást, ezáltal csökkenthetőek a civil lakosság és az infrastruktúra veszteségei. A bomba célja, hogy csupán a megtámadott épületet pusztítsa el, s ne öljön vagy sebesítsen meg közelben tartózkodó civileket. Az SDB-t új tervezték, hogy betont vagy bizonyos vastagságú földréteget üssön át, majd „bent” robbanjon. Általában egy SDB elegendő ahhoz, hogy egy épületet romba döntsön, így természetesen a szerteszét repülő betondarabok is veszélyt jelenthetnek. Az SDB repeszei szinte mindig a megtámadott épületben maradnak, így elméletileg nem jelenthetnének veszélyt a környezetre. A modern hadviselésben egyre nagyobb teret nyerő precíziós fegyverek éppen a költségek és a felesleges pusztítás elkerülése érdekében lettek kifejlesztve, igaz, egy-egy ilyen eszköz ára sem csekély (90 000 USD), de kevesebb kell belőle, mint a hagyományos, ún. „buta” bombákból. A precíziós csapásmérésre kifejlesztett GBU-39/B bomba olcsó, hatékony, kis méretének következtében pedig könnyen elhelyezhető a nehézbombázó gépek bombaterében vagy a kisebb vadászbombázók szárnyai, illetve a törzs alatt kialakított külső függesztőpontokon. Az önálló inerciális és GPS navigációs rendszerrel felszerelt eszköz a céltól akár már 60 mérföld távolságból is leoldható, ezt követően nem igényel további beavatkozást, saját magát vezérli a kijelölt objektumhoz.

Az eszköznek már fejlesztés alatt áll egy még „gyengédebb” változata is, mely szénszálas testének köszönhetően elsősorban a villamosenergia-ellátó és a kommunikációs rendszerek megbénítására alkalmas. A robbanáskor szétrepülő több millió apró szénszál ugyanis zárlatokat okoz, és megbénítja az elektronikus rendszereket. Míg a normál GBU-39/B bomba alkalmazása szinte biztosra vehető, addig a szénszálas SDB alváltozat bevetése erősen kérdéses.

Pilóta nélküli repülőeszközök

Az elmúlt évtizedben áttörés következett be a pilóta nélküli (UAV – unmanned aerial vehicle) repülő harceszközök fejlesztése, gyártása és alkalmazása terén. A távolról vezérelt, de eszköztől függően eltérő szintű autonóm önirányítással is felvértezett eszközök egyre fontosabb szerepet kapnak már nemcsak a jövő, hanem a jelen hadműveleti területein is Iraktól Afganisztánon át Csecsenföldig. Az egyre kifinomultabb és egyre használhatóbb eszközök létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, ezek ugyanis feláldozhatóak a győzelem oltárán szinte bármilyen mennyiségben – nem fognak a washingtoni Fehér Ház előtt tüntetni az elhunyt katonák hozzátartozói –, ráadásul tömeges bevetésükkel olyan mértékben túlterhelhető a légvédelem, hogy annak nem jut ereje az ember vezette támadó gépek elleni eredményes harcra. Elsősorban a jól védett célpontok felderítésében valószínűsíthető az alkalmazásuk, de bizonyos típusok akár a precíziós csapásmérésben is szerepet kaphatnak.

Szobapilóták. A földi harcálláspontokon, a frontvonaltól biztonságos távolságra dolgozó, UAV-okat irányító operátorok nem viszik vásárra a bőrüket...

 

több info:

http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/szuperfegyverek/

[JoeGunn]

TEgnap valahol volt erről szó, és aztmondjág kitörhet a harmadik világháború, ami durvább lenne minde az 1., meg a 2. együtt.

[Tomeekaa]

A mostani fegyverekkel biztos brutálisabb lenne!!!! De remélem csak lenne!!!!!

[JoeGunn]

Ja, még a végén mi is mennénk háborúzni, aztán elküldenének minden férfit(köztük engem is) harcolni Ezt nem szeretném, meg persze az egész háborút sem!