A Plútó-szonda a Jupiter mellett

[Sonic79]

A tavaly januárban felbocsátott New Horizons űrszonda mindössze egyéves utazás után már a Jupiter távolságában jár. Az óriásbolygó a tervezett mértékben lendített a szondán végső cépontja, a Plútó felé. A Jupiter-közelség során közel 700 különféle megfigyelést terveznek a szakemberek.

Az Io 2006. február 26-án 4 millió km távolságból a LORRI detektor felvételén. Fent egy 3 millimásodperc expozíciós idejű kép, alatta pedig egy tízszer hosszabb expozícióval készült felvétel látható. Utóbbin egy 250-300 km magas kitörési felhő is megfigyelhető (fent), míg a korong jobb oldalán néhány hegy is feltűnik, amelyek magas csúcsa napfényt kap (NASA, JPL)

 

 

A New Horizons 2007. február 28-án (szerdán), magyar idő szerint 6:43-kor haladt el a Jupiter mellett 2,3 millió kilométer távolságban. Az esemény nem volt szoros közelítés, ez a távolság a négy nagy Galilei-féle hold pályáján is kívül esik. A viszonylag messzi elhaladásra a Jupiterhez közeli térségben jellemző intenzív sugárzások miatt került sor, ami erősen megterhelte volna a szonda berendezéseit.

 

 

A Jupiter-közelítés fontos hintamanőver volt, melynek során az óriásbolygó kb. 4 km/másodperccel növelte meg a szonda sebességét, amely így 23 km/másodpercre növekedett. Ennek révén a New Horizons a terveknek megfelelően, 2015 júliusában fog a Plútó és holdjai mellett elhaladni - a manőver nélkül három évvel tovább tartott volna az utazás. (Mint arról részletesen beszámoltunk, a Rosetta nevű üstököskutató űrszoda hasonló manővert hajtott végre a napokban a Marsnál.)

 

Mindezeken túl a közelítés nemcsak a műszerek tesztelésére ad lehetőséget, de sok új eredményt is szolgáltathat a Jupiterről és a körülötte mozgó égitestekről. A Jupiter-közelség során közel 700 különféle megfigyelést terveznek a szakemberek, amelyek együttesen több adatot fognak nyújtani, mint amennyi a sokkal rövidebb Plútó-közelítéskor nyerhető.

 

A legnagyobb közelség alatt a négy Galilei-féle hold a szondához képest a bolygó túloldalán volt, de így is érdekes felvételek készültek róluk. A Jupiterről és légköréről, különösen a bolygón előforduló sarki fényekről az eddigi legrészletesebb megfigyelések várhatók az infravörös tartományban. Emellett a felvételek alapján könnyen elképzelhető, hogy új apró holdakat is találnak a ma ismert 63 kísérő mellett. Az eddig lesugárzott eredmények máris több érdekességgel szolgáltak, az Io esetében például a Tvashtar névre keresztelt vulkáni központ felett sikerült egy kitörési felhőt megörökíteni (lásd a felső képpáron).

 

Az óriásbolygótól távolodva eddig példa nélküli lehetőség nyílik majd a Jupiter kiterjedt magnetoszférájának megfigyelésére, a New Horizons ugyanis idén júniusig a Jupiter mágneses terének uszályában marad. Az óriásbolygó magnetoszférája a Nappal ellentétes irányban hosszan elnyúlik, alkalmanként a Szaturnuszig is elér. Ebben a térrészben fog a New Horizons közel 100 millió km-t haladni, messze többet, mint előtte bármely más űrszonda.

 

A napokban nem csak a New Horizons, de sok földi és Föld körül keringő teleszkóp is figyeli az óriásbolygót, hogy méréseiket össze lehessen vetni a szonda megfigyeléseivel. A New Horizons a nyolcadik űreszköz, mely meglátogatja a Jupitert - utoljára a Galileo vizsgálta az óriásbolygót és környezetét. A mostanihoz hasonló rövid látogatást tett 2000-ben a Szaturnusz felé tartó Cassini-űrszonda is, négyszer messzebb elhaladva az óriásbolygó mellett, mint most a New Horizons.

 

Idén nyáron, a Jupiter-közelség után a Plútó-szonda berendezéseinek többségét lekapcsolják, és csak a 2015 júliusban esedékes Plútó-közelítés előtt öt hónappal helyezik őket újra működésbe.

New Horizons felvételeiből összeállított mozaik a Kis Vörös Foltról, melyet a LORRI képfelvevő rögzített 2007. február 26-án 3,5 millió km távolságból. A 17 km felbontású képen az éppen az éjszakai oldalra forduló terület átmérője 30 ezer km.