Sziasztok!
Nagyon jók a versek. Tényleg mind szép és igényes. Ha szabad, azért elmonanám, hogy nekem Anry alkotása tetszett a legjobban, a Furcsa szerelem. Az annyira őszinte! Nagyon szép.
Én is szoktam verseket írni. Elég sok van, de azt hiszem, most 2 is bőven sok lesz.
Szánalom
Szabad szólni,
szabad magam visszafogni.
Szabad menekülni,
vagy tovább tétlen ülni.
Küzdhetek, ha akarok,
de nem bírja már a karom.
Nem tuom tovább tartani,
Én nem akarok senkinek ártani!
Saját kezemben az életem.
Összetörném. De miért tegyem?
Sikít hangosan a szegény:
Adjak neki csupán egy esélyt.
Szorongatom, még bírja a karom.
Muszáj,hisz még kínozni akarom.
Ez tetszik, ezt élvezem.
Hogy ő mit akar? Azt nem kérdezem.
Hagyd abba te bolond!
Nézd mit tettél! Mindjárt agyonnyomod!
Igaz is... a szegény...
Hagyom, hadd nyissa ki a szemét.
Kelj fel te szerencsétlen!
Hogy ez igaz lenne ,azt kétlem.
Felejtsd el, ami történt!
Nem te voltál, a szíved az. Összetörték.
Árnyékvilág
Nézd, milyen jó a föld alatt!
Ott, ahol arcod soha nem látja Nap!
Nézd, milyen kényelmes és vak,
hisz a sötétség nem válogat.
Mennyi alak és mennyi árny,
mind ugyanaz: nem fiú, nem lány.
Árnyak között vakon járkálni,
s többé nem szeretni, nem utálni.
Erre tanít meg az élet,
ezt kell mindenáron túlélned!
Nézd, milyen jó a föld alatt,
ott ahol arcod soha nem látja Nap!
Nem vakít el a fény,
s nem kell, hogy őszinte légy.
Nem kell szeress, nem kell utálj,
de ne is nézz rám, ne is láss!
Ne szólj hozzám, ne nevess!
Tedd azt a fényben, hisz megteheted.
Légy vak, s kérlek ne hallj semmit,
hisz oly egyszerű árnynak lenni!
