kimegyek az ajtón ééééés....
Viccelek.
Mondjuk menjünk el haveromhoz.
Körülbelül (nagyon körülbelül) 1 - 1,5 km re lakik tőlünk. az út könnyű. Szinte csak egyenesen kell menni.
Kilépek a kapun, becsukom vagy ahogy szoktam csak elengedem és hallom ahogy zörögve becsapódik mögöttem.balra fordulok és lemegyek az úton. Egy lejtős úton lakunk az állomás mellett. Miután lementem jobbra fordulok megyek 1-2 métert és azután megint jobbra. A peronon vagyok. Pont az utcánkkal merőlegesen. végigmegyek a peronon és közben gondolkozok. Mindig elgondolkozok valamin ha gyalog megyek valahová. Egyszer még olyan is történt hogy jöttem hazafelé de mikor benyitottam a kapun bevillant hogy nem emlékszem hogy jutottam haza. elgondolkoztam és a lábaim egyszerűen vittek ahova kellett. Haza.
A peron végénél vagyok. Előttem a sorompó és a kocsiátjáró. Hirtelen megállok. Egy BMW áthajott előttem. Körülnézek nem jön e még autó és teljesen nyugodtan átmegyek az úton. A jegypénztárhoz érek. Egy szépen megmunkált vas szerkezetű pad mellett megyek el. Elgondolkozok hogy fekete-fehérben jól mutatna egy fotón. Haladok tovább egyenesen. Jobbról zenét hallok. Éppen Edda szól a közelemben lévő kocsmából.
"Életem egyszerű, nem tudom hová jutok,
Egy biztos úton még ma elindulok.
Tévedésből túl korán elengedtek,
Úgy gondolták, sokáig melengettek."
Szeretem ezt a dalt. Legszívesebben maradnék és végighallgatnám. Rálépek egy aszfalt útra, az edda egyre halkabban szól.
Célpont voltam, rám számoltak,
Acél ajtók rám csukódtak.
A napok hosszú sora megzavart,........
Házak mellett megyek el. Kis szerény házak ezek, nem azok a kifejezetten szép házak de elmennek. Régies kinézetükkel igazán hangulatosak.
A házak mellett elhaladva egy Óvodához érek. Egy fákkal szegélyezett földúton gyalogolok. A gyerekek játszanak az Óvoda udvarán. Nagy a zsivaj. elhagytam az Óvodát és a fák is kezdenek eltünedezni. Tőlem jobbra egy Általános Iskola van. Ide jártam régen én is. Elgondolkozok hogy milyen rossz voltam mindig. vajon mi lehet a tanárokkal akik régen engem tanítottak? (próbáltak tanítani. ) Rég nem láttam őket.
még mindig földút de már lejtős és néhány méteren még az is marad. Nem az a tipikus földút. Itt sok kő áll ki a földből inkább félig "kőútnak" is nevezhetném. Balra tőlem a vasúti sínek jobbra pedig lakóházak vannak. Lakik itt egy öregember. Nagyon dadog. Mindig eszembe jut mikor erre járok. Van két agárkutyája. Direkt ilyen vékonyak ezek a kutyák? Az egy dolog hogy versenykutyának születtek és vékonynak kell lenniük de hogy ennyire!?
A köves földút igen hosszú. Lehet vagy 2-300 méter de talán több is. Nem vagyok jó abban hogy saccperre megmondjam mi mekkora vagy milyen hosszú.
Itt végig házak vannak és a másik oldalon a vonatsín. Néha néha elrobog egy vonat de kocsik nagyritkán járnak erre. most épp jön egy velem szemben. Elporzik mellettem én pedig megyek tovább míg a köves földút végére nem érek. végre egy kis aszfalt. Nem porzik és nem állnak ki belőle hegyes kövek.
Lemegyek a lejtőn amíg a vasúti hídhoz nem érek. Itt mindig rengeteg víz megáll ha sokat esik az eső. Elhaladok a túlem balra lévő vasúti híd mellett. Belül tele van Graffitizve. Már ha a "Szeretlek Julis" felirat Graffitinek számít.
Balra még mindig vasúti sín de jobbra egy kisebb rét található. Ide szoktak lejárni focizni a közelben lakó gyerekek. Most senki sincs itt. Gondolom a hideg miatt. elvileg már tavasz van mégis majd meg fagy az ember.
Megyek még pár métert egy lejtős részen de mostmár fölfelé. (ez megmagyarázza miért áll meg a víz ott a vasúti hídnál. ) Lefordulok jobbra a Bem térre. Néhány ház található csak itt és a tér jobb oldalán az utolsó előtti a haveroméké.
Benyitok a kapun és megpróbálom visszaszorítani a kutyájukat hogy ne menjen be a lakásba.
Remélem így gondoltad ezt a végigjártást. Előtte azért jól meg kellett dolgoztatnom az agyam hogy ténylegesen végig tudjam járni az egész utat pontosan.