Sony Ericsson P1i - nehéz üzlet
A P990i nehézkes bevezetése, lanyha fogadtatása, majd bukdácsolása után a Sony Ericssonnak úgy kell egy jó üzleti modell, mint egy falat kenyér. Lássuk, megakad-e a torkunkon a P1i!
Ami a dobozfedél eltávolítása után egyből szembetűnik, az a 20 darab billentyű, amelybe egy teljes QWERTY-klaviatúrát passzíroztak bele. Ezt úgy oldották meg, hogy minden egyes gomb három irányban (balra, lefelé, jobbra) nyomható meg, így gombonként 3, de akár 4 beviteli funkció is elérhetővé válik. A P1i az M600i és a P990i modellek funkcionalitását kombinálja, visszafogottan elegáns fémes és fekete külsővel, jól láthatóan az üzleti felhasználókra pozícionálva. Visszatért a korábbi Sony modellekről ismert oldalsó görgető. Mellette található a „vissza" gomb, ami először picit furcsa volt, hogy nem a rendes billentyűzeten kapott helyet - amelyről egyébként a nagyméretű érintőképernyő miatt hiányoznak a kurzor-gombok is. Nagyon zavaró a görgető felett kitüremkedő, kemény fém szem, amelybe vélhetőleg a nyakba akasztható pánt bújtatófülét lehet felfűzni. Egyrészt mindenbe beleakad, ráfogásnál kényelmetlenül böki az ember ujját, vagy tenyerét.
Bekapcsolás után a kezdő animáció után választhatunk, hogy a telefon funkciót, vagy a „fly safe" üzemmódot szeretnénk bekapcsolni. Ezután bejön a kezdő képernyő, amelyen a napi teendőket, beérkezett SMS-eket, e-maileket, naptárbejegyzéseket láthatjuk, valamint az öt leggyakrabban használt ikont - telefonkönyv, naptár, üzenetküldés, játékok, főmenü - a képernyő alján. A többi ikont a főmenü megnyitásával, vagy az ikonsor közepénél látható felfelé nyíl érintésével hívhatjuk elő. Mindehhez a készülék jobb szélén rejtőző érintőpálcikát, de akár ujjainkat is használhatjuk.
Ezzel el is érkeztünk a P1 egyik legzavaróbb részéhez, a túlbonyolított, áttekinthetetlen menürendszerhez. Az egyes menüpontokon nehéz kiigazodni, ha mégis megtalálnánk, amit keresünk - esetünkben az üzenetjelző hangok beállításait - akkor egy, a képernyő felét elfoglaló al-ablakban nyílnak meg a választható lehetőségek, amelyek között egy oldalt megjelenő nyíllal válogathatunk. Itt azonban - a korábbi SE modellekkel ellentétben - nincs külön lejátszás funkció, így nem hallgathatjuk meg, hogy az általunk kinézett hang megfelel-e az igényeinknek, először ki kell választani, majd utána lehet próbálgatni.
Az üzeneteknél folytatódik a bosszantó elrendezés, a különböző postafiókokat ugyanis oldalra scrollozva fedezhetjük fel, noha bőven elfértek volna a képernyőre, teljesen érthetetlen, hogy ezt miért alakították át. A P1i folytatja a már a P800i-nél bevezetett karakterfelismerő-írás hagyományait. A felhasználónak elég csupán az általa leírni akart betű stilizált mását felfirkantani az érintőképernyőre, a gép pedig automatikusan beilleszti a megfelelő alakzatot a szövegbe. Legalábbis elméletben így kellene működnie, azonban például T-betűt - amely az egyik legegyszerűbb az egész ABC-ben - semmilyen próbálkozásra nem volt hajlandó leírni a P1i. Ekkor jött kapóra a QWERTY billentyűzet, amellyel jóval sebesebben lehetett beírni a kívánt szöveget, mint a kissé körülményes karakterfelismeréssel. Aki azonban ragaszkodik az érintőpálcikához, annak a felső menüsorból lenyitható teljes klaviatúra segítségével illesztheti be a betűket.
Egyetlen SMS megírása kissé felpumpálta a vérnyomásomat, így nyugtató jelleggel néhány fénykép elkészítését tűztem ki célul. A gép a korábbi SE-modellekből ismert módon indítható, ahol külön jó pont, hogy a beállítások egyből megjelennek, ahogy jobbra-balra scrollozunk a listában, nem kell külön belépni az egyes választási lehetőségek megjelenítéséhez. Zavaró, hogy itt is az érintőpálca használatára vagyunk kárhoztatva, s itt válik csak igazán fájóvá a kurzor-gombok hiánya. A legnagyobb csalódást azonban talán az elkészült képek minősége okozza, dacára a 3,2 megapixeles gépnek, s a méretes optikának.
Az üzleti felhasználókra való tekintettel egy kisebb irodai alkalmazáscsomagot is rejt a P1 főmenüje, amelyben szöveg-, és táblázatszerkesztőt, valamint PDF-megjelenítőt is találunk. Szövegszerkesztésre a már fent említett beviteli problémák miatt kevéssé alkalmas a telefon, a gyors megjelenítésre azonban alkalmas lehet, ha hirtelen út közben kell az elfoglalt menedzsernek egy pillantást vetnie a költségvetés-tervezetre, vagy a főnök által küldött memóra.
A funkciókra első pillantásra nem lehet panaszunk, aztán, ha jobban megnézzük a tulajdonságok listáját, fájó hiányokat vehetünk észre. A 3G, WLAN, Bluetotth 2.0, infraport alapnak tekinthető, viszont a Sony Ericsson hagyományoknak megfelelően az EDGE rendszert a P1i nem támogatja. Sőt, a HSDPA hálózattal sincs barátságban, ami azért egy ilyen presztízsű, üzletembereknek szánt mobilnál elvárható. Főleg annak fényében, hogy a konkurens gyártók hasonló szintű készülékeinél ezt nem hagyják ki.
Összefoglalva, a P1i egy elegáns, sok funkcióval felszerelt menedzsertelefon, amelynek azonban bosszantó, átgondolatlan hiányosságai sokat elvesznek az értékéből. Kamerájától többet vártunk, menürendszere pedig már-már a korai Motorolák labirintusszerű kezelőfelületét idézik. A várhatóan 100 Ft feletti indulóárért már bőven kapható olyan Windows-alapú PDA, amelyben mobiltelefon, kamera, sőt még GPS is található, amely jóval ésszerűbb döntésnek tűnik a fentiek tekintetében. Félreértés ne essék, nincsenek ellenemre a SonyEricsson készülékei, két éves w900i-m kiválóan üzemel, még annak dacára is, hogy nemrégiben áthajtott rajta egy kisbusz. Azonban talán pont ezért, meglehetősen magas elvárásokkal kezdtem ismerkedni a P1-gyel, amely távolról sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Kár érte.
Forrás: www.pcworld.hu
