Babits Mihály:
Három angyal
Három,három,három,három,három angyal szállt felém.
Egyik fehér,mint a felhő,másik könnyű,mint a fény.
Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen,
mint egy könny szemből a szívbe,nedvesen és nehezen.
Hogyan óvjam meg az elsőt,hogy ne kapjon foltokat
ujjaimtól?hogyan tartsam szorosan a másikat,
hogy ne tudjon elrepülni?és az utolsót hova
rejtsem el,hogy senki,senki meg ne lássa őt soha?
Óh jaj késő!már az első hószín angyal csupa folt!
És a másik messze szállott,aki olyan könnyü volt!
Harmadikat szégyenemre látja az egész világ,
mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.
<3