No...velem is voltak hasonlók!
1. sztori:
Betegen feküdtem otthon egyedül az emeleten! A lépcsőnk elég érdekes szerkezetű, az a lényeg, hogy nem lehet végig menni rajta úgy, hogy egy laza deszka ne nyikorogna meg, amit a szobámban is kitűnően lehet hallani. Az akkori macskánknak bejárása volt a háza, ha sikerült belógjon. Mindig hallottam, hogy megnyikordul a lépcső és pár másodperccel később belépett a szobámba a cica! Ezúttal is hallottam, a lépcsőt, de a macska sehol...később kiderült, hogy be sem tudott jönni, és persze rajtam kívül nem volt otthon senki!
2. sztori:
Egyedül voltam otthon, vizsgára készültem, késő éjjelig tanultam, nyár volt és rohadt meleg. Úgy döntöttem, hogy a nappaliban alszok, aminek óriási ablaka néz a kertre. A nappaliból kiléphetünk a teraszra aminek lámpáit a nappaliban lehet falkapcsolni. A teraszról két lépcső után a füvön állunk amin keresztül vezet egy kis járda a garázshoz, amit lámpák szegélyeznek, amiket a teraszon lehet kapcsolgatni. A lényeg: fáradt voltam(éjfél körül), úgy döntöttem alszom, a szobában lekapcsoltam a villanyt, de észre vettem, hogy a járda lámpái égnek. "Fene mászik ki!" Legalább nem volt sötét. De ezek a lámpák elkezdtek halványan villogni, nem tudtam tőlük aludni. Feltápászkodtam a nappaliban felkapcsoltam a terasz lámpáit és kimentem lekapcsolni a villogókat. Megnyomom a kapcsolót...semmi...próbálgatom...semmi...még próbálom...a lámpa továbbra is ég. Egye fene! Alszok! (teraszon villany le) Mikor lefeküdtem, nemhogy vibrált a lámpa, hanem szó szerint villogott. Ki-be-ki-be. Felkapcsoltam a terasz lámpáit, hogy ne zavarjon a villogás aminek azóta sem tudtam meg az okát. Mondhatnám azt, hogy éreztem, hogy van ott valaki. De ez már csak az enyhe parának köszönhető.Mindenesetre az ajtót bezártam, a kutya kint ugatott...a lámpa villogott. A TV-ben pedig az Álmos völgy legendája ment! Szép kis este volt!
