Az én kedvenceim ezek:
"... Egy napon felébredtem ... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, se minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyeteln, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.
... mert az igazi nincs, mert téveszmék elmúlnak, de én őt szeretem, és ez más. ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja ... azt hiszem minden elmúlik, de a szeretet nem múlik el."
(Márai Sándor: Az igazi)
"A férfiak nagyon furcsák ... Megüthetnének, ordítozhatnának, megfenyegethetnének, de ők rettenetesen félnek. Félnek egy nőtől. Nem feltétlenül attól, akit elvettek feleségül, de mindig akad egy, akitől rettegnek, és aki aláveti őket, minden szenvedélyének. Ha más nem, akkor a saját anyjuk."
"Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad ami volt:
Neme, küzdő, szabadlelkű diák!"
(Ady Endre)
"Az első lépés nem nehezebb, mint a többi, de csak mert az embernek eszébe sem jut megtenni."
(Hamvas Béla)
