W. Eszterhez
Egy eszme kerget engem kerek esztendeje,
mely gyenge lelekemet kegyetlen leteperte.
Epekedve szememet Eszterre vetettem,
de keveset keresve meg nem szerezhettem.
Mert lehetsz lelkedben egyenes, s fejben eszes
kellemes ember, de Eszternek nem kell ez.
Helyette legyen neked rengeteg ezresed,
s erre eme Esztert egyszerre megveheted.
Keseregtem ezeken rengeteg estelen
helyemet meg nem lelve merengtem esztelen.
Hetek hetekre teltek, s egy neves reggelen
felleltem egy helyet, s benne hevert Eszterem.
Egy emberre mereven szememet emelve
ezt rebegtem: - EsztEr kell nekem! -
s rengeteg ezresem tettem elejbe,
de nem vette fel. Kevesellte.
- Negyvenezer lesz - felelte,
s lejjeb egy centtel sem engedte.
Szemem egyszerre megtelt,
keserves leve mellemre cseppent.
- Ne legyen Eszterem? Ez nem lehet!
Zsebemben keresve egyebekre eltett
ezrest leltem, s meglett kereken
keservesen szerzett negyven ezerem.
Kegyetlen emberem Esztert kezembe tette,
s rengeteg ezresem egyszerre eltette,
(nem kellett egy perc se!). Emelt fejjel
mentem el, zsebre tett Eszteremmel.
Szerkezetembe szereltem este,
beleremegett Eszterem teste.
Megfejelve e kedves, remek estet,
feltettem egy merevlemez tesztet.
- Szeretve tesztelt Eszterem!
Fejeddel meg ne verd lemezem!
Szende kezed se reszkessen nekem,
sebesen peregj, de csendesen!
- Ne rezelj be, repesztek rendesen, -
felelt Eszter kerregve, begyesen.
- Lemezedre ezerszer ezer jelet teszek,
egy perc sem kell, s ezzel megleszek.
- Remek, ez esetben nem vetlek el.
Etetlek mereven rengeteg delejjel.
Szerkezetemben, pergetve lemezem,
te leszel nekem egyetlen mesterem!
