dead-end87

Az Onyx inkább hardcore rap, mint gangsta. Amúgy meg aki erőszakosnak tartja a gangsta rappet, illetve aki azt állítja, hogy minden (néger) rapper ilyen, az hallgassa meg a Public Enemy-től a "So whatcha gone do now?"-t. Az egyik legnagyobb hatású rap banda, amely elítéli a gangsta életszemléletet.

Paris-t én is szeretem. Csak nem a Hilton-t. Hanem a hard truth soldier-t a west coast-ról. Egyébként igazat adok abban, hogy a média mennyire sokat ferdít ezen a stíluson. Csak nem ez alapján kell megítélni a stílust. Meg nem az alapján a réteg alapján, aki csak hallgatja, nem érti, nem érzi, de szövegel arról, hogy ez milyen "istencsászárüberk*rvajó". Nem akarok nick-eket írni, inkább ujjal mutogatok, mert azt a moderátor nem látja.

Vannak más jó fehér rapperek: Lil Wyte, Young Dru, vagy Loki a siccmade family-ből, csak hogy párat kiemeljek.

Érzelmek nélkül csupán vadállatok lennénk - bár lehet, hogy te azt a szintet sem ütöd, lenn vagy valahol az amőbánál. De az előttem levő hozzászólás is helytálló rád nézve (súgok: sekélyes, paraszt életmód). Amellett aláírtad, hogy azért hallgatsz rappet, mert attól érzed magad keménynek. Sejtésed sincs a stílusról. Aki Zapp-et megszólja, az egy 2Pac lemezt fel ne merjen tenni, elfelejthet és jó pár rap alkotást, mert hát ezek az előadók nem egy rapszámnak adtak alapot. De minek is írom neked a Zapp-et, mikor azt se tudod, hogy eszik-e, vagy isszák... Na, de hogy tanulj valami újat is, hogy miknek adtak alapot: Zapp - Computer Love: Bloods & Crips: Piru Love Big Wy: Piru Love 3000 The Click: Scandalous Zapp - More Bounce To The Ounce: EPMD - You Gots 2 Chill '97 Rodney O & Joe Cooley - U Don't Hear Me Tho' (Street Only) Zapp - Be Alright: South Central Cartel - U Gotta Deal Wit Dis (Gangsta Luv) 2Pac - Keep Ya Head Up Zapp - So Ruff, So Tuff: Ice Cube - How To Survive In South Central Zapp - I Can Make You Dance: AllFrumTha I feat. Mack 10 & Soultré - Make You Dance Ez csak egy pár, amit Zapp-ék nélkül talán nem is lenne. Jaaa, hogy hozzácsapjam Ronnie Hudson-t: Ronnie Hudson - West Coast Poplock (zeneszerző: Zapp, szövegíró: Roger Troutman): 2Pac - California Love 2Pac - California Love Remix (illetve '96-ban) Zapp - California Love Csak bámulsz, mi? Megnézném, mit sikerült felfognod belőle. De majd jelét adod egy értelmes hozzászólással. Na meg arra lennék kíváncsi, hogy hány új előadót fedeztél fel ebben a pár sorban, akikről soha nem hallottál...

Szűk látókörűséggel kapcsolatban: Vannak "a rap-hez nőtt" stílusok, amik valahol kapcsolódnak hozzá. Ilyen pl. az R&B, ami a durva szöveget felcseréli egy "költői" szövegre, fő témája a szerelem és hasonló érzelmek. Továbbá kapcsolódik a rap-hez a soul is, a funk-ról nem is beszélve, na meg a p-funk... Konkrétan: R&B-ből meghallgatom a 112-t, Montell Jordan-t, vagy a Blackstreet-et, sőt egyenesen szeretem őket, de a Barry White-féle R&B se rossz. Az Akon-féle R&B-t inkább hagyjuk... Soul zenékből az újabbak nem igazán tetszenek - gondolok itt Beyoncé-ra pl., a régiek közül viszont számos. A jobbakat kiemelve: The Gap Band és soloban Charlie Wilson, Stevie Wonder, Kool & The Gang, Rick James, James Brown. Funk: na igen, hatalmas kedvencem a Zapp (Band), és soloban Roger Troutman (R.I.P.). Aki ismeri pl. 2Pac-tól a California Love-ot, és felfigyelt arra az érdekes hangra a refrénben, akkor most már tudhatja, hogy ő bizony Roger. A Zapp hozta be ezt a torzítást (ma már a chicano-k körében pl. egy Fingazz nevű pali színesíti így a kemény gangsta rap számokat), engem teljesen lenyűgöz, mind a Zapp és Roger lemezeken, mind pedig rap és R&B számokban, utóbbit nagyon tudja színesíteni (pl. a California Love, de rengeteget lehetne felsorolni). A funk zene a hetvenes-nyolcvanas évek disco-világát hozza vissza, fő témája a tánc, a party-k, na meg a szerelem. Egyszerűen csodálatos! A Zapp mellett kiemelném Ronnie Hudson-t. Sajnos sokra nem vitte, de a West Coast Poplock remek szám lett. California Love elődje, ezt dolgozta fel 2Pac... igen, feldolgozta. Nem saját szerzemény, legalábbis nem 100%-ig. P-Funk: Parliament Funkadelic. Innen a p-funk koronázatlan királya jöhet szóba: George Clinton. Továbbá a hozzá szorosan kötődő P-Funk All-Stars. Nagyon egyedi stílust képvisel, na meg George megjelenése is nagyon egyedi. Továbbá kiemelném a korábban már említett metal + gangsta rap kombinációt, a Body Count-ot, ezen túl még Michael Jackson-t is meghallgatom, különösen ilyen számokat, mint a Beat it, vagy a Jam.

A magyar mivoltomat nem az fogja meghatározni, hogy hallgatok-e magyar rapzenét, vagy sem.

Először is köszönet azoknak, akik kiálltak mellettem és jó szavakkal illettek meg! Másodszor: Nem vagyok rapper. A rap stílust képviselem, de ettől nem vagyok rapper, nem lesznek lemezeim, nem fogok gettóban élni, és nem fogok drive-by-ban meghalni. Rappernek lenni és a stílust képviselni két különböző dolog. Harmadszor: Előbb szánalmas a magyar hip-hop, mint én. Ez a stílus nem Magyarországra való, de máshova se nagyon. Ez leginkább az USA-hoz illik. Na de hogy kicsit kifejtsem: Magyarországon nincsenek gettók. Van a "nyócker", amit annak neveznek, legyen mondjuk határeset (bár akkor sem az), na de az hogy hangzik, hogy "Sub Bass Monster a gyulafirátóti gettóból", hm? Röhej! Azon túl semmi más nincs meg. A magyarok egyedül a rappet lopták el. Rappelnek a nehéz életről, holott kinn a nigger-ek valószínűleg irigykednek erre az életre (ne a befutott sztárrapperekben gondolkozzunk, hanem a bandatagokban, akiknek ez már nem is stílus, hanem túlélési feltétel). Átveszik az öltözködési stílust, és ha még netalán sikerül is eltalálni a zenét, a szöveg akkor is egy nulla. Na meg magyar underground... Elég azt a szót nézni, hogy "underground". Nem épp egy echte magyar szó. Negyedszer: Korcs stílus. Ismételten kiemelem, hogy a Run DMC rock-ra rappelt. De még pár példa. Ott a Gang Starr, aki jazz-re küldi, és ott van Dr. Dre, aki feltalálta a g-funk-ot. De ott is mi az alapzene? A funk. Roger Troutman-éknek hála (nyugodjon békében) létrejöhetett ez a remek hangzás, ami szintén nem rap alap. Ott van a (sajons már feloszlott) A Tribe Called Quest az absztrakt rap-pel, vagy a Public Enemy-féle rapcore, aminek szintén része a rock. Így lehet "korcs" stílust csinálni. A Marshall Mathers albumról meg csak annyit, hogy azért lett jó, mert azt még Dr. Dre rakta össze. A fentebbi hozzászóláshoz: xXJoCXx: Gyűlölöm azokat a tahókat, akik miatt olykor engem is leminősítenek, csak mert véletlenül egy stílust képviselünk. Gyűlölöm őket, mert mást se csinálnak, csak keménykednek, kötekednek, isznak, füveznek, dugnak, (tisztára mint a nyulak), züllenek, mindezt azzal magyarázzák, hogy ez a hip-hop stílus. Aztán sajnáltatáják magukat, hogy hova jutottak, amikor már nincs a stílus, csak egy lecsúszott, összetört, beteg ember, aki semmire se jó. Megérdemlik. (ez lehet kicsit durva volt, de nem tehetek róla, hogy ez az őszinte véleményem) Szóval, az intelligenciát ne kapcsoljuk össze a rap-pel, ez egyénfüggő, hogy ki mennyire művelt. Amúgy köszönöm a jó szavakat!

Amúgy ez se bosszantó dolog, mi? Hogy telebeszélik a fejét úgy, hogy azt se tudják ki vagyok.

Aláírom, hogy MSN-ből nem lesz barátnő, de jelen esetben máshogy nem ment az ismerkedés, mint már említettem. Voltak ilyen ismerkedéseim még, és amint elérkezettnek láttam az időt, hogy elhívjam valahova az illetőt, meg is tettem.

HIP nevű banda... Valószínűleg valami 0 magyar rap-banda. Mert mindegyik egy szánalmas próbálkozás az amerikai rap majmolására.

Nem volt alkalom hamarabb személyes találkozásra. Vizsgaidőszak... És sajnos nem 2 percre lakunk egymástól.

De mit érek el vele?

Egy ideig hozott fel olyat. Ő kezdett érdeklődni, hogy van-e barátnőm, volt-e már, szeretnék-e, stb.. Aztán amikor volt az, hogy átgondolja a dolgokat, onnantól megszűnt minden ilyen. Rájöttem, hogy akkor a NEM válaszra jutott, csak nem merte elmondani. Közel egy hónapot kellett erre várni. Persze tudtam, de legalábbis biztos voltam benne, hogy ez lesz a válasza, minden jel arra utalt. Csak azt nem tudom, mi változtatta meg ennyire, mitől gondolta meg magát. Csak tippjeim vannak.

Szerintem nem lényeg, csak annyi, hogy arányos legyen a nő testéhez képest.

Erre is igyekeztem odafigyelni. Eredménye lett: többet keresett ő MSN-en, mint én őt, ha már az MSN-nél tartunk.

Részedről inkább a hallgatás lenne a lelke mindennek. Az ilyenek miatt alakulnak ki az olyan sztereotípiák, mely szerint "minden rapper bunkó". Rockereknél is van ilyen. Egy-két igénytelen miatt azt mondják, hogy mind az. És még sorolhatnám a különféle előítéleteket, amiket az ilyenek miatt kapunk.

Az a helyzet, hogy tegnap közölte, csak barátként tud rám tekinteni. Úgyhogy már mindegy.

Ezt írtam a PE és Anthrax kapcsán, hogy kipróbáltak valami újat, ami semmiképp nem nevezhető rossznak. Ettől függetlenül a rap megmaradt rap-nek, a rock pedig rock-nak.

A médiát kár belevonni. Ha azt néznénk, akkor Eminem lenne a világ legjobb rappere, holott én rapper-nek se minősíteném. Sőt lassan Justin Timberlake is rapper-nek számít. Média szerint. Ennek a Timberlake gyereknek meg annyi köze van a rap-hez, mint Uhrin Benedeknek.

Nem néztem le őket, viszont eléggé lecsengtek akkorra, mikor a Walk this way kijött. Nem kritizálnám őket amúgy, mivel nem igazán ismerem a zenéjüket, de ez a Run DMC-s dolog akkor is így volt. Még egyszer mondom, nem lenézésből. Nem a rock ellen, hanem a rap mellett akartam szólni.

Rap-re tettem a voksom (mily' meglepő ). Hozzátenném azoknak, akik a rock-ot pártolják: rapperek valóban vesznek át rock alapokat, rappelnek rockra, ami miatt szidhatjátok is őket, de (és most azoknak, akik a rap éltetői) az Aerosmith-t a Run DMC hozta vissza a feledés homályából (Rock this way), az Anthrax és a Public Enemy közös munkája (Bring the noize) pedig átütő sikert hozott mindkét bandának, különösen az Anthrax-nak, hogy megjelent egy újszerű stílus a zenéjükben. Osztatlan sikert arattak vele. Ugyanígy a Biohazard és az Onyx közös munkái is ott vannak. Továbbá nem kell megfeledkezni Ice-T bandájáról sem, a Body Count-ról, mely metal zeneként is épp annyira megállja a helyét, mint rap zeneként. A Cypress Hill rock-os próbálkozásai se mondhatók rossznak, bár tőlük jobban hangzik a rap zene.

Nahát, nagyon örülök, hogy ilyen témára találtam. Köszönet a topic nyitójának, és ahhoz az első hozzászóláshoz, nagyon elgondolkodtató volt, és tetszett is. Épp ezért késztetést éreztem arra, hogy leírjak én is pár dolgot. Ha a lány megközelíthetetlenne tűnik... igen, minden lányra így tekintettem korábban. Votl egyfajta elvárásom (ami mindenkinek mindig van), ami szerint válogattam, de mindig bennem volt az, hogy "áááh úgyse, őt nem tudom megszerezni". Eddig ez mindig be is jött. A sok próbálkozás közben magam is változtam, átértékeltem dolgokat. Ennek eredménye, hogy most van egy kiszemelt lány a láthatáron. Ő az első olyan lány, akinál azt éreztem, hogy számomra elérhető. Nem tudom miért. Talán azért, mert nem egy "csini plazacica" (nem szeretem az általánosítást, de ez a kép mindenkinek elképzelhető, úgy vélem), ettől függetlenül nekem nagyon tetszik (sőt nem igazán csípem a plazacicákat), és ha nekem tetszik, akkor más véleménye úgyse számít, mert az a lényeg, hogy a két ember, aki akar egymástól valamit, egymásnak tetszen, ne másoknak. Szóval, itt megemlítenék egy fontos dolgot, amire rájöttem az évek során: az elvárások. Természetesen mindenki a legjobbat akarja maga mellett tudni, és ezzel én is így voltam. Az a baj, hogy ez a bizonyos legjobb általában kimerült a külsőben. Hiba. Ennél a lánynál, akit most próbálok meghódítani, belsőleg mindene megfog, minden megvan benne, amit valaha is kerestem egy lányban. Na és hozzátenném megint, hogy külsőleg is tetszik. Ne vakítson el senkit egy ember külső szépsége! Ez a lány egyszer azt írta nekem, hogy "az igazi szépség aszemnek láthatatlan". Igaza van. A belső értékeket is meg kell látnunk, és ha belsőleg megtaláljuk a tökéletes partnert, akkor talán a külső már nem is lesz olyan fontos. Egy a lényeg: egyensúly. Elsőre mindenki külső alapján válogat. Ha megvannak a kiszemeltek, akkor pedig lehet ismerkedni. Ez alapján kell megtalálnunk a legideálisabbat. Nem szabad elmennünk egyik végletbe sem; ne legyenek túl magas elvárásaink, de ne is jussunk el a "nekem mindegy" szintre. Szóval, én azt mondom, hogy maga a kiszemelés sem egyszerű feladat, rögtön az első lépés okozhat nehézségeket. Az a helyzet, hogy elhintettem egy bölcs szöveget, holott még soha nem sikerült meghódítanom egy nő szívét sem. Pedig már 20 éves vagyok. Viszont ilyen kiszemelési tapasztalatom van bőven. A többiről nem nagyon van, épp ezért most szeretnék Tőletek tanácsot kérni. Fentebb említettem egy lányt, a számomra eddigi legideálisabbat. Meg vagyok győződve arról, hogy ilyen lány nincs még egy, de még csak hasonló se nagyon. Ritkaság, számomra a legtökéletesebb, épp ezért mindenáron meg akarom Őt hódítani. Csak ebben elakadtam... Sikerült addig eljutnom, hogy megvolt ez első beszélgetés, szoktunk MSN-ezni, miegymás. Volt egy olyan pont, amikor kimondtam azt, amit még soha: sínen van a dolog. Minden jel arra utalt, hogy tetszem neki. Találkozást terveztünk, gyakran célozgatott, később nyiltan mondta, hogy jó lenne, ha most azonnal vele lehetnék.... Ekkor jött a hidegzuhany. Az egyik MSN-ezés alkalmával olyanokat írt, hogy nem tudja mit akar tőlem. Meglepődtem, mert mindig ügyeltem arra, hogy ne legyek rámenős, csak a barátkozás és ismerkedés érzetét keltsem. Persze őt sem ejtették a fejére, biztos tudta, de legalábbis gondolta, hogy mit akarok tőle. A beszélgetés folytatásában kiderült, hogy miért esett hirtelen gondolkodóba. Mivel mindent megbeszél a családjával, így én is terítékre kerültem - idő előtt. Valami tanácsokat kapott, amiket nem részletezett. Azóta távolságtartóan viselkedik velem szemben. Képzelem, micsoda tanácsokkal láthatták el.... Az utóbbi időben az MSN-ezés nagyon nem megy. Pont azóta nem, mióta elbeszélgettek vele otthon. A vizsgaidőszak miatt ritkán találkoztunk, viszont most hétfőn összefutottunk. Lett volna alkalmunk hosszasan beszélgetni, ebből nem lett semmi. Kb. 2 mondatot váltottunk. Szerintetek most mi a helyzet? Miért lett ilyen? Mit jelentenek ezek a változások? Mit kellene most tennem? A tanácsokért köszönet!

A DVD lejátszó leírásában ezt találtam: Orion DVD4200A Codec támogatás: XVID, MPEG1, MPEG2, MPEG4, MP3(VBR), WMA, JPEG, PhotoCD Gondolom, akkor XVID-be kellene konvertálnom az .avikat.

Azt hogyan tudom megnézni? Egyébként DivX videók, de ha a fájlon jobb gomb -> Tulajdonságok, ott a tömörítésnél XviD van írva. Bocsi, nem igazán értek még ezekhez a dolgokhoz!

Sziasztok! Van egy jó pár .avi kiterjesztésű fimem, amit az asztali DVD lejátszóm nem játszik le. Sok filmet leszedtem már innen a fórumról és láttam, hogy XviD tömörítésűek. Az a kérdésem, hogy milyen programmal konvertálhatom át ezeket a videókat XviD tömörítésűre, hogy az asztali lejátszó is boldoguljon velük? A válaszokat előre is köszönöm!