Tudom
Tudom, hogy nem felejtesz,
Csak elástál magadban.
Mit meg nem tettünk,
Mágnesként köztünk van.
Elspórolni végleg semmit sem lehet,
Eljössz még, hogy fogjunk végre kezet.
Békét szívünk addig nem lel,
Míg a kupac a szőnyeg alatt hever. Requiem után
Élőhalott zombiként kerengek,
Keresem az eltűnt szerelmet,
Megváltás lenne számomra a halál,
De most még ő sem talál
Ezer tűz éget belül,
A szenvedés kerekedett felül,
Meghalt a boldogság
Üres az egész világ Nem várok már
Nem várok már kedvesemre,
Feladtam a harcot,
Megfizettem immár
A fájdalmas sarcot.
Üres most a szívem,
De cseppet sem könnyebb
Hideg szél fúj bennem,
S hűt ki egyre beljebb.
Ahogy én szeretek,
Nem szeret úgy senki,
Hittem, de rájöttem,
El kell őt engedni.