Bő hetvenéves elmélet dőlt meg a kutyák gondolkodásáról: az ausztrál Queenslandi Egyetem egyik doktorandusza a fejlődéspszichológia atyjának kísérletében talált hibát.
Dr. Emma Collier-Baker PhD dolgozatának része volt egy harmincas évekbeli kísérlet ellenőrzése, amit még a svájci Jean Piaget, a fejlődéspszichológia egyik úttörője fejlesztett ki. A kísérlet a tárgyállandóság felismerését vizsgálta, vagyis azt, hogy a legértelmesebb állatfajok képesek-e olyan létező dolgokról gondolkodni, amelyeket éppen nem látnak. Piaget egy tárolóegységből egy, a kísérleti alany által kívánt tárgyat - ételt vagy valamilyen játékot - juttatott három egyforma doboz valamelyikébe, és figyelte, hogy az alanyok hogyan reagálnak a helyzetre. Az emberszabású majmok és a kísérletben szintén részt vevő kétéves gyerekek sikeresen megtalálták a tárgyat rejtő dobozt, a delfinek, macskák és alacsonyabb rendű majmok viszont már nem voltak képesek erre. A kutyák szintén átmentek a teszten, melynek eredményeit a 90-es években többször is megerősítették, ezért az ember legjobb barátját egészen eddig érdekes kivételként kezelte a tudomány.
Collier-Baker precízebb kísérleti körülményeket teremtett, mint Piaget, így jöhetett rá arra, hogy a kutyák "csaltak": gondolkodás helyett mindig abban a dobozban keresték a tárgyat, amelyik legközelebb volt a tárolóhoz. A korábbi kísérletek figyelmen kívül hagyták, hogy a tároló hol helyezkedik el a dobozokhoz képest, így hihette azt hetven éven keresztül a fejlődéspszichológia, hogy a kutyák rendelkeznek a tárgyállandóság ismeretével. A 35 vizsgált kutyafajta egyike sem ment át a doktorandusz szigorított tesztjén, a gyerekek és a csimpánzok viszont ismét jól teljesítettek (a csecsemőkben már 8-10 hónapos korban kialakul a tárgyállandóság). Collier-Baker pókmajmokon és gibbonokon is elvégezte a kísérletet: előbbiek nem ismerték a tárgyállandóságot, a gibbonok viszont kevert eredménnyel szolgáltak, ezért az ausztrál hölgy őket vizsgálja tovább.
