Gratulálok a történethez, elsőnek tényleg jóra sikerült. Némi negatív kritikával azért élnék, ha megengeded. Nem elrettentésként, sokkal inkább tanácsként a következő történeteidhez.
Mondatok tagolása. Bevallom, először beleolvastam az elejébe, és be is zártam a topicot. Hogy miért? Mert az első két mondatod igazából négy mondat, és ráadásul úgy fűzted össze őket, hogy az egyes mondatok teljesen eltérő dolgokról szólnak. És én már csak olyan vagyok, ha értelmetlenül megfogalmazott dolgot olvasok, inkább el se olvasom.
Az első mondat szerintem végképp zavaros, mert túl sok mindent sűrítettél bele. A "Meleg nyári nap volt" után például kapásból pont kellene. Az "elaludtam és róla álmodtam, nagyon jó álom volt, a ..." közé se vessző kellene, hanem pont. Így, ahogy leírtad, úgy tűnik, mint amikor egy ötéves gyerek feltuningolva sorolja otthon óvoda után az anyjának, hogy mi történt aznap az oviban. Gondolom nem ez volt a szándékod. Később ez a probléma nem jelentkezik, legalábbis nekem nem tűnt fel.
Szóválasztás. Elég sok mondatodban találtam olyan szavakat, amiket én speciel nem tettem volna bele. Persze ez a te történeted, és úgy válogatod meg a szavakat, ahogy neked tetszik. Tudom, hogy különösen nehéz egy ilyen történetben megtalálni a megfelelő szavakat, mert itt az érzékekre próbál a szerző hatni. A "poci" pl. nekem túl gyerekes, de azt sem írnám helyette, hogy "has", mert az meg túl orvosi. Inkább körülírnám a dolgot, pl. a ruhája segítségével, vagy a csípő, köldök segítségével, stb. Szerintem nem kell mindig nevén nevezni a dolgokat, sokkal hatásosabb, ha más oldalról közelíted meg a célt, és közben nyitva hagysz néhány kiskaput az olvasó számára, amelyek segítségével ráirányítod őket a tényleges célra (indirekt módon). Így sokkal sejtelmesebb is, ami jelen esetben előnyös is.
Többen is írták, hogy néhány ponton nem hiteles a történeted. Erre is jobban oda kell figyelned, mert ha az olvasóban felmerül annak a legkisebb gyanúja, hogy amit írtál, az úgy nem megvalósítható, akkor lőttek az ún. olvasói élménynek.
A helyedben több jelzőt használtam volna. A "nagyon szép kerek mellei voltak" szép gondolat, de lehetne szebb is. A "szép kerek" elég általános jelző, valami sejtelmesebb, vagy nem ennyire általános jelző sokkal jobb lett volna. A "nagyon" szó ráadásul 8-szor szerepel a történetedben, és igazából egyszer sem kellene szerintem.
"Alul csak egy szoknyát viselt, persze alatta tangát". Ezzel (és hasonló társaival együtt) is az a bajom, hogy túl általános, nincs benne semmi fűszer. A "persze" szó ráadásul nagyon hétköznapi, és megöli az olvasói élményt.
Hát ennyi lenne hirtelen, remélem nem nagyon másztam bele a lelki világodba. Mint írtam az elején, első próbálkozásnak kiváló, de ha folytatni kívánod a dolgot, mindenképpen csiszolni kell még a stílusodon. Javaslom, hogy keress ilyen történeteket a neten, vagy szerezz be egy ilyen könyvet, és olvasgass.
Őszintén szólva nekem - a fentiekben leírtak miatt - nem tetszett a történet, túl hétköznapian van megfogalmazva sok helyen, ami miatt nemhogy beleélni nem tudtam magam, de végig se bírtam olvasni (elsőre).
Tudom, hogy mennyi vesződséggel jár egy ilyen megírása, és látom, hogy próbáltál törekedni a minél jobb megvalósításra, és ezt értékelem. Remélem ezek után nem az lesz a véleményed rólam, hogy bejöttem ide osztani az észt; én csak leírtam azt, amit gondolok/érzek a történeted elolvasása után. Talán tudsz valamit hasznosítani a leírtakból.