Még középiskolában, év végén az oszifő kivitt minket a városi strandra, osztálykirándulás céljából (?) . Mivel pasikat is hívtunk, akik persze, nem hozzánk jártak, megkérdezte az egyik barátnőm: Szerintetek az osztállyal kell maradni, vagy bármit lehet csinálni..?
Erre én: Szerintem mindenki azt csinál, AKIT akar... :D
Na, ezen jót röhögtünk és még kb 2-3 hónapon keresztül ezt hallgattam..
Egy másik középsulis történetem, hogy volt két osztálytársam, akik nagyon nem csipázták egymást. A fiú a legelső padban, a lány a leghátsó padban ült.. Hogy a pontos téma mi volt, amin épp vitáztak, azt nem tudom, de a csajszi egyszer beszólt neki, hogy majd akkor válaszoljon neki, ha már mutál...
Erre a srác: Én is utállak és akkor mi van??
Na ez a sztori, a 8 osztályos giminek kb a 3.évében volt és végigkísért bennünket érettségig..
A egyik legnagyobb aranyköpésekben szerintem anyám.. Neki a málhás szamár, az málnás szamár, a Raiffeisen bank rafizzen. Két nagy történetem van vele kapcsolatban. Az egyik, hogy nyáron kinn voltak az élettársával az USAban. Mikor hazaértek, azt mondja nekünk.."és milyen érdekes...ott kinn nem azt mondják, hogy ezüst, hanem szilver...
A másik ilyen, amikor épp valamilyen ünnepi vacsorát ültünk és már teljesen beettünk sült kacsából, tortából, anyám élettársa megjelent a konyhából egy körtével, amit már rágcsált..
Erre anyám: Misi, te a körtémet eszed???Azt akartam megenni vacsora után...tudod, hogy fogyózom...
Na, ezen annyira kiakadtunk, hogy sírtunk a nevetéstől...Ő persze nem vágta le, hogy mi is van... :D
