JustMe

Amúgy Nesquik14-nek igaza lehet. Az én fönt említett "halálom" valószínűleg nem igazi halál érzet és tudatomnál is maradtam utána(vagy csak a lelkem szállt ki belőlem:P). De az érzetek nagy részét vissza tudom vezetni tapasztalatokra és amúgy álmomban én simán oda szoktam verni magam a földhöz a zuhanás végén.

Bazz... De miért 3szorozódott meg a szöveg? Bazz... De miért 3szorozódott meg a szöveg?

Nemrég nagyon melankolikus álmom volt. Az eget néztük otthonról, a nap egy örvénylő koronggá változott, aztán hirtelen eltűnt az égről. Mindenki tudta, hogy idővel kifogy minden készletünk, szép lassan elkezdett lehűlni a levegő és csak vártuk a véget. Régebben volt olyan álmom, amiben meghaltam, de nem ébredtem fel: egy homokfúvó-szerű szerkezet, ami vasreszeléket szórt, szétdarált alulról felfele. Csípős érzés volt, aztán éreztem, hogy könnyű vagyok, és vérgőzként lebegek a levegőben. Szerintem nem mindig igaz, hogy az ember felébred a csúcspontnál, néha jó, néha nem. :/ Vannak néha eléggé bizarr, misztikus és horrorisztikus jellegű visszatérő álmaim(szörnyeteg vagyok; kísértetkamrában, sötét toronyban bolyongok...). Néha magasan szállok, vándorlok. A legjobbak a helyszínek, amiket megálmodok. Vannak egész hihetetlenek. Sokukat látott helyszínek inspirálják, de sokkal furcsábbak, érdekesebbek. Megragadnak... Azt hiszem elfelejtettem őket, de néha véletlenül ébren beugrik egy-egy kép, homályosan és rettentően szeretnék visszamenni, újra megnézni. Mintha megszámlálhatatlanul sok emlék lenne elásva a tudatalattimban és a többségét csak mélyálomban láthattam. Bátyám viszont enyhén prófétikusabb. Mi itthon gyakran nem nagyon követjük, milyen új őrülethullám söpör végig az embereken. Így volt ez akkor is, mikor bratyóm azt álmodta, hogy egy régi gimis (pap-)tanárral beszélgetett és ő fejtette ki neki, hogy 2012-ben kibontakozik egy nemzetközi konfliktus, ami szép lassan világháborúvá növi ki magát. Az után hallottam először a maja naptárról, meg egyáltalán az összes 2012-s világvége-elméletekről. Jólnevelten le is hidaltam. Igaz, a bratyesz kisgyerekként már a "Hosszúseggűek" invázióját is megjövendölte(álomból). Nemrég nagyon melankolikus álmom volt. Az eget néztük otthonról, a nap egy örvénylő koronggá változott, aztán hirtelen eltűnt az égről. Mindenki tudta, hogy idővel kifogy minden készletünk, szép lassan elkezdett lehűlni a levegő és csak vártuk a véget. Régebben volt olyan álmom, amiben meghaltam, de nem ébredtem fel: egy homokfúvó-szerű szerkezet, ami vasreszeléket szórt, szétdarált alulról felfele. Csípős érzés volt, aztán éreztem, hogy könnyű vagyok, és vérgőzként lebegek a levegőben. Szerintem nem mindig igaz, hogy az ember felébred a csúcspontnál, néha jó, néha nem. :/ Vannak néha eléggé bizarr, misztikus és horrorisztikus jellegű visszatérő álmaim(szörnyeteg vagyok; kísértetkamrában, sötét toronyban bolyongok...). Néha magasan szállok, vándorlok. A legjobbak a helyszínek, amiket megálmodok. Vannak egész hihetetlenek. Sokukat látott helyszínek inspirálják, de sokkal furcsábbak, érdekesebbek. Megragadnak... Azt hiszem elfelejtettem őket, de néha véletlenül ébren beugrik egy-egy kép, homályosan és én rettentően szeretnék visszamenni, újra megnézni. Mintha megszámlálhatatlanul sok emlék lenne elásva a tudatalattimban és a többségét csak mélyálomban láthattam. Bátyám viszont enyhén prófétikusabb. Mi itthon gyakran nem nagyon követjük, milyen új őrülethullám söpör végig az embereken. Így volt ez akkor is, mikor bratyóm azt álmodta, hogy egy régi gimis (pap-)tanárral beszélgetett és ő fejtette ki neki, hogy 2012-ben kibontakozik egy nemzetközi konfliktus, ami szép lassan világháborúvá növi ki magát. Az után hallottam először a maja naptárról, meg egyáltalán az összes 2012-s világvége-elméletről. Jólnevelten le is hidaltam. Igaz, a bratyesz kisgyerekként már a "Hosszúseggűek" invázióját is megjövendölte(álomból). Nemrég nagyon melankolikus álmom volt. Az eget néztük otthonról, a nap egy örvénylő koronggá változott, aztán hirtelen eltűnt az égről. Mindenki tudta, hogy idővel kifogy minden készletünk, szép lassan elkezdett lehűlni a levegő és csak vártuk a véget. Régebben volt olyan álmom, amiben meghaltam, de nem ébredtem fel: egy homokfúvó-szerű szerkezet, ami vasreszeléket szórt, szétdarált alulról felfele. Csípős érzés volt, aztán éreztem, hogy könnyű vagyok, és vérgőzként lebegek a levegőben. Szerintem nem mindig igaz, hogy az ember felébred a csúcspontnál, néha jó, néha nem. :/ Vannak néha eléggé bizarr, misztikus és horrorisztikus jellegű visszatérő álmaim(szörnyeteg vagyok; kísértetkamrában, sötét toronyban bolyongok...). Néha magasan szállok, vándorlok. A legjobbak a helyszínek, amiket megálmodok. Vannak egész hihetetlenek. Sokukat látott helyszínek inspirálják, de sokkal furcsábbak, érdekesebbek. Megragadnak... Azt hiszem elfelejtettem őket, de néha véletlenül ébren beugrik egy-egy kép, homályosan és én rettentően szeretnék visszamenni, újra megnézni. Mintha megszámlálhatatlanul sok emlék lenne elásva a tudatalattimban és a többségét csak mélyálomban láthattam. Bátyám viszont enyhén prófétikusabb. Mi itthon gyakran nem nagyon követjük, milyen új őrülethullám söpör végig az embereken. Így volt ez akkor is, mikor bratyóm azt álmodta, hogy egy régi gimis (pap-)tanárral beszélgetett és ő fejtette ki neki, hogy 2012-ben kibontakozik egy nemzetközi konfliktus, ami szép lassan világháborúvá növi ki magát. Az után hallottam először a maja naptárról, meg egyáltalán az összes 2012-s világvége-elméletről. Jólnevelten le is hidaltam. Igaz, a bratyesz kisgyerekként már a "Hosszúseggűek" invázióját is megjövendölte(álomból).