bunnybabygirl

Sziasztok! Nagyon sok érdekes dolgot olvastam itt, szeretnék veletek megosztani valamit, amin a mai napig "nem tudok elsülni". Nem szokásom nyilvánosság elé hozni ilyen dolgokat, de kíváncsi vagyok a véleményetekre ezek után. A történet úgy kezdődött, hogy egy srác meglátott és elkérte a számom az egyik ismerősömtől, majd írt egy sms-t, hogy szeretne megismerni. Nem szeretem az ilyesfajta dolgokat, ezért nem is válaszoltam rá rögtön, hiszen nem is ismertem az illetőt akkor még... Aztán az ismerősöm unszolására válaszoltam neki, mert hát őt nagyon szeretem és nem akartam, hogy bunkónak tituláljon emiatt, de azért arra felhívtam a figyelmét, hogy csakis miatta válaszoltam. Nah ebből az egészből az lett, hogy sms-t követett sms és kezdett egyre jobban tetszeni a dolog. Majd egy hét után találkoztam is személyesen az illetővel, aki tulajdonképpen egy elég helyes, jókiállású srác volt és akkor úgy meg is tetszett és nagyon sok hasonlóságot fedeztem fel kettőnk között, az együtt töltött idő csak úgy repült és piszok jól éreztem magam vele. Ki merem jelenteni, hogy soha egy sráccal sem éreztem magam ennyire jól, főleg nem az első randin, ahol akkor semmi nem történt! Nah ezt a randit egy olyan randi követte, ahol nem csak ketten voltunk, ez nem is randi volt, igazándiból csak elhívtak engem is egy közös találkozóra. Itt szavakból összeraktam egy képet, hogy valójában ez a srác egy depressziós fazon, aki ráadásul magának ásta meg a vermet, amibe bele is esett. Nagyon féltem, hogy pofára esek miatta, ezért megpróbáltam eltolni magamtól. Ő erre azt mondta, hogy ne legyek ilyen, mert ő soha nem játszik érzelmekkel!!! és persze, hogy ezt komolyan gondolja, hogy velem akar lenni és ne higgyem, hogy játszadozni akar velem. Hát nem sokáig volt jófiú azt hozzá kell tenni, mert én marha adtam neki egy esélyt. A szakítás felé több lépcső vezetett, de az akadályokat Ő maga állította fel. Tudom, hogy mindenki hibázik és senki nem tökéletes, de mikor valaki azt mutatja feléd, hogy mindennek Te vagy az oka... nah az sztem megterheli mindenkinek a lelkivilágát valamilyen szinten. Szóval tűrtem pár hétig, aztán mikor betelt a pohár, neki szegeztem a kérdést, hogy Most akkor mi a helyzet velünk? Mi van ezzel a kapcsolattal? erre ő azt válaszolta, hogy Nem tudom. Kérdezz könnyebbet, de nem tartalak vissza, ha menni akarsz menj! Mondtam neki, hogy ez másról szól és ne térjen ki a válaszadás alól. Azt pedig csak ő tudhatja, hogy miért csinálja, amit csinál. Erre megint a nem tudom következett és 3,5 órán keresztül ezt csinálta velem. Hozzá kell tenni, hogy előtte bocsánatot kért , majd 2 héten keresztül azt játszotta velem, hogy viselkedése alapján egyik kezével magához húzott, mutatván, hogy legyek vele, a másik kezével, pedig eltolt magától. Szóval ebben a bizonyos 3,5 órában is ezt tette, majd mikor már nagyon kiakadtam rá, mondtam neki, hogy elkezdtél egy játékot, mert már mást nem tudok rá mondani, erre ő, ez nem játék! Mert igenis komolyan gondoltam. Majd közölte a sablon szöveget, hogy ez nem a te hibád! Aztán a kedvenc szövegeim következtek: Nem jött aminek jönnie kellett volna. Jah és védem a lelkem. Erre az egészre csak annyi az én saját véleményem, hogy ha valakinek "nem jön az, aminek jönnie kell, akkor sztem az már a legelején kiderül egy 2-3 hét után és nem hónapok múlva. Ezt szerintem érzi az ember. A másik, minek erőltetett egy kapcsolatot, ha védi a lelkét? Ami ugye röhejes egy huszonéves szájából. A történethez hozzátartozik, hogy sokat látom a srácot, mert elkerülhetetlen, de ő mindig bámul és figyeli, hogy épp kivel megyek és hova. Ez miért érdekelheti és miért foglalkozik azzal, hogy mi van velem? Ha nem kellettem neki, akkor miért figyel azóta is, már több, mint fél éve.... ezt soha nem fogom megérteni, de biztos vannak nálam okosabbak is.