DuckDoll

Igen, ezt a premieres dolgot én sem értettem soha.De, ezt akkoris moziban kell megnézni..már nagyon várom.

Sziasztok!Még kezdő vagyok és csak msot láttam először ezt a témát, de tetszik.Hajrá!Itt van néhány kedvencem:

 

Petőfi Sándor

 

FÖLTÁMADOTT A TENGER...

 

 

Föltámadott a tenger,

A népek tengere;

Ijesztve eget-földet,

Szilaj hullámokat vet

Rémítő ereje.

 

Látjátok ezt a táncot?

Halljátok e zenét?

Akik még nem tudtátok,

Most megtanulhatjátok,

Hogyan mulat a nép.

 

Reng és üvölt a tenger,

Hánykódnak a hajók,

Sűlyednek a pokolra,

Az árboc és vitorla

Megtörve, tépve lóg.

 

Tombold ki, te özönvíz,

Tombold ki magadat,

Mutasd mélységes medred,

S dobáld a fellegekre

Bőszült tajtékodat;

 

Jegyezd vele az égre

Örök tanúságúl:

Habár fölűl a gálya,

S alúl a víznek árja,

Azért a víz az úr!

 

Pest, 1848. március 27-30.

 

Vörösmarty Mihály

 

Csongor és Tünde\részlet\Éj monológ

 

Sötét és semmi voltak: én valék,

Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj,

És a világot szültem gyermekűl.

Mindenható sugárral a világ

Fölkelt ölemből; megrázkódtatá

A semmiségnek pusztaságait,

S ezer fejekkel a nagy szörnyeteg,

A Mind, előállt. Hold és csillagok,

A menny csodái lőnek bujdosók

Kimérhetetlen léghatárokon.

Megszűnt a régi alvó nyúgalom:

A test megindúlt, tett az új erő,

S tettekkel és mozgással gazdagon

Megnépesűlt a puszta tér s idő,

Föld és a tenger küzdve osztozának

Az eltolt légnek ősi birtokán;

Megszünteté a tenger habjait,

S melyet haraggal ostromolt imént,

Most felmosolyga mélyiből az ég;

S mint egy menyasszony, szépen és vidáman

Virágruhába öltözött a föld.

A por mozogni kezdett és az állat,

S királyi fejjel a lelkes porond,

Az ember lőn, és folytatá faját,

A jámbort, csalfát, gyilkost és dicsőt. --

Sötét és semmi vannak: én vagyok,

A fény elől bujdokló gyászos Éj. --

A féreg, a pillanat búboréka,

Elvész; idő sincs mérve lételének.

Madárt a szárny, a körmök állatot

Nem váltanak meg, kérges büszke fát

Letesznek századoknak súlyai.

Az ember feljő, lelke fényfolyam,

A nagy mindenség benne tűkrözik.

Megmondhatatlan kéjjel föltekint,

Merőn megbámúl földet és eget;

De ifjusága gyorsan elmulik,

Erőtlen aggott egy-két nyár után,

S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.

Kiirthatatlan vággyal, amig él,

Tút és tünődik, tudni, tenni tör;

Halandó kézzel halhatatlanúl

Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,

Még a hiúság műve van porán,

Még kőhegyek ragyognak sírjain,

Ezer jelekkel tarkán s fényesen

Az ész az erőnek rakván oszlopot.

De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok,

Ha nem lesz föld, s a tenger eltünik.

Fáradtan ösvényikből a napok

Egymásba hullva, összeomlanak;

A Mind enyész, és végső romjain

A szép világ borongva hamvad el;

És hol kezdve volt, ott vége lesz:

Sötét és semmi lesznek: én leszek,

Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.

 

Hatsun Jindo

 

Járd a magad útját...

 

"Álarcok"

 

"A legutolsó levetett álarc mögött mégsem én vagyok."

"Jaj!Kicsöngetett?Neki melyik álarcomat szoktam mutatni?"

 

"A Természetről"

 

"Ha sok a bolha a kutya megrázza magát és a bolhák leesnek, vigyázzatok bolhák...nehogy ti is leessetek..."

Én pumukli, mert mert tök kicsi és tiszta szívás, hogy minden nagy körülötte.És szép nagy piros haja van.Ja és nincs cipője sem.

Most nem igazán értem hogy mi történik körülöttem...